Bundázott padlizsán petrezselymes babbal

S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
(Ady)

Maradok továbbra is az egyszerű ételeknél. Rá lehet fogni mindezt a lustaságra, vagy arra, hogy szeptembertől kissé elfoglaltabb vagyok, és sajnálom az időt néha a főzésre. Ez elég furán hangozhat egy gasztroblogger szájából, de hát vannak időszakok, ilyenek meg olyanok. Ráadásul egy személyre talán tényleg értelmetlen dolog lenne többfogásos főzőcskébe bonyolódni. A sütögetés is ritkább most, inkább "fejben főzök", esti szórakozásként, kikapcsolódásképpen.
Azt viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy a padlizsán ára mennyivel kedvezőbb, mint néhány hónappal korábban volt, jómagam szinte mindenfelé padlizsán-akciókba botlok. Ezt ki kell használni. Így fordul elő, hogy minden konkrét cél nélkül kerül a padlizsán a kosaramba, mondván: majd lesz belőle valami. Azután előfordul, hogy sokáig nem lesz, s szegény padlizsán csak csücsül a hűtő aljában, már-már feladva a reményt, hogy sorsa beteljesedik. De ma mégiscsak felvirradt a napja: megszántam szegény fonnyadó padlizsánomat. meghámoztam, felszeleteltem, s éppen csak kissé besózva, kukoricaliszt - és dara keverékébe forgatva megsütöttem. Köretnek ma egyszerű fehérbab került mellé, egy kis borssal, petrezselymes olajjal összeforgatva.

Hozzávalók (2 kisebb adag): 1 közepes méretű padlizsán, só, kb. 3 ek kukoricaliszt és 2 ek kukoricadara, olaj a sütéshez
köretnek: 1 doboz sós vízben főtt fehérbab konzerv (töltőtömeg: 240g), 1ek petrezselyem olajban, kevés frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Kicsit besózzuk és 10 percet állni hagyjuk. Közben egy kis tálkában összekeverjük a kukoricalisztet és a darát a bundázáshoz. Lecsöpögtetjük a babkonzervet, és hozzáadjuk a petrezselymes olajat. Egy kevés frissen őrölt zöldborssal ízesítjük.
A padlizsánszeleteket lecsöpögtetjük. Megtörölgetni nem kell, mert nedvesen jobban tapad rájuk a bunda. Beleforgatjuk a kukoricapanírba, majd forró olajban pár perc alatt kisütjük. Rácsra vagy szitára szedjük.

Ha van otthon, tehetünk rá aszalt paradicsomot vagy marinált fokhagymát is.

Babos-kolbászos kukoricalepény

a madarak távol vannak
elengedtem őket
minden nap ők hoznak
erőt
nem a repüléshez

az élethez csupán

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A tegnapi diétásnak nevezett menü után egy igazán laktató fogás következett. A környezetemben többen is úgy gondolják, hogy a kukoricadarát inkább meghagyják az állatoknak, én viszont édesen és sósan is szívesen eszem időnként. Azoknak is jó választás lehet, akik valamilyen okból nem ehetnek tojást vagy lisztet. Még a tejtermék is elhagyható belőle.
Ez a kukoricás lepény készülhet sokkal könnyedebben is, bab, krumpli és kolbász helyett mehetnek bele friss zöldségfélék, fehér sajt és paradicsom. Vagy lehet egy gombás-sajtos változatot is sütni. Én most egy kicsit a hagyományosabb ízvilág felé mentem.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy ha füstölt kolbász is kerül bele, akkor mindenképpen valamilyen ecetes savanyúsággal kínáljuk. (A zöldséges változatot meg inkább salátával.)
Egyébként meglepően kevés darából igazi négyszemélyes adag lesz.

Hozzávalók (4 főre): 2dl kukoricadara, 5dl víz, 2 nagyobb krumpli, 1 doboz babkonzerv (egyszerű sós vízben főtt fehérbab, 400gr/doboz), 2ek reszelt trappista sajt, 1kk só, 2ek olaj (vagy vaj), 1csokor petrezselyem, ízlés szerint: karikára vágott csípős füstölt kolbász és/vagy bőrös virsli

Elkészítés: Egy keverőtálba öntöm a kukoricadarát. Hozzáadom a sót. A krumplikat meghámozom, és a kukoricára reszelem. A vizet úgy mérem ki, hogy a bab leszűrt főzőlevét is beleszámolom. Ráöntöm az ételre, és főzni kezdem. Ez történhet a tűzhelyen, de a mikroban is megoldható, hiszen csak néhány percről van szó. Viszont fontos közben a darát időnként átkeverni. Amikor már majdnem puha, beleteszem a babot, az összevágott petrezselymet, a sajtot és az olajat. Végül a karikára vágott füstölt kolbászfélét. Amikor a dara már jó (de folyós), beleöntöm egy közepes méretű, kivajazott tepsibe. 200 fokon kb. 20 percet sütöm.

A sütőből kivéve elég hamar könnyen szeletelhetővé válik. Én most vékonyra sütöttem, mert egy kicsit szárazabban szeretem. A téglalapokat a tányéron rétegeztem egymásra.

Császármorzsa kukoricadarából citromfüves limonádéval

Úgy döntöttem, hogy ma valami normális ételt jegyzek be végre a blogba. Nem pedig kísérletezésem eredményeit. Bár meg kell, hogy mondjam, nem így indult a dolog, mert - egyelőre még nem terveztem rózsázni -, reggel a fűben komolyabb mennyiségű lehullott rózsaszirmot találtam. Ami azt mutatja, hogy már vannak elnyílt virágok. Természetesen azonnal ellenőriztem a helyzetet, és nem is hagytam a szirmokat elkallódni... No de erről majd holnap.
Most vissza az eredeti témához. Úgy gondoltam, hogy ennyi virágos bolondság után az Olvasók szeretnének valami rendes fogásról olvasni. És ez majdnem az. Annyiból rendhagyó csak, hogy - régi tervemnek megfelelően - ezúttal kukoricadarából csináltam a császármorzsát. Gondoltam, hogy így is jó lesz. Nem is csalódtam. A kukorica egyébként nagyon laktató, és jó választás azoknak is, akik nem ehetnek valamilyen okból búzát.

Úgy terveztem, hogy éppen lesz csak édes, nem lesz benne tojás, és a zöldteás bodzazselémmel fogom enni. Ismét meggyőződhettem róla, hogy ez a zselé inkább savanykás lett, mint édeskés - jövőre is így csinálom majd.
Az ilyen ételek mellé víz, szóda vagy valami fanyar ital jár nálunk. Ekkor jutott eszembe a citromfű. Még a nomádportáról hoztam, és sok hasznos ötletet kaptam a felhasználáshoz, de valahogy nem volt kedvem foglalkozni vele. Azért - hogy mégse menjen tönkre - egy héttel ezelőtt felfőztem fél citrom levével és egy liter vízzel. Biztos állt legalább egy éjszakán át - még leszűrni sem volt kedvem. Másnap azért mégis megtettem. Beletöltöttem egy nagyobb üvegbe, és beraktam a hűtő oldalába, azzal, hogy majd csinálok vele valamit. Ma eszembe jutott. A jó sötét főzetből egy pohárba öntöttem, tettem hozzá még citromlevet (cukrot ezúttal nem.) Remek limonádé lett belőle, igazi hideg frissítő a nyárias melegben.

Császármorzsa kukoricadarából
Hozzávalók (1 főre): 1 pohár (2dl) kukoricadara, 1 pohár tej, 1 pohár víz, 2ek cukor (a sütéshez: olaj)

Elkészítés: a hozzávalókat egy tálban összekeverem. Néhány órát (mondjuk délig) állni hagyom, majd kevés olajon megsütöm. (Én jó morzsásan, kicsit lepirítva szeretem.) Ízlés szerint savanykás lekvárral (estleg porcukorral megszórva) fogyaszthatjuk.

Citromfüves limonádé
Hozzávalók: 1 nagy csomó citromfű, 1liter víz, citrom (és cukor/méz ízlés szerint)

Elkészítés: A citromfüvet fél citrom levével 1 liter vízben felfőzzük. Letakarva állni hagyjuk, másnap leszűrjük. Citrommal (és ízlés szerint cukorral/mézzel) ízesítjük. Fogyasztás előtt jól behűtjük.

Csirkehúsos-hagymás kukoricalepény

ijesztő mélységek peremén
egyensúlyozó létemet élve
talán csak a zuhanástól félek

(erős ildikó - élettér)

Ma már muszáj volt húst főzni, no nem csak párom miatt (aki néha vágyik rá), hanem mert ajándékba is kapunk időnként, s ha azt szeretném, hogy más is beférjen a hűtőbe, akkor bizony valamit ki kell venni. Ezért készült egy csigatésztás húsleves, másodiknak pedig ez a lepény. A kukoricadarát (tudom, hogy szégyellhető módon) csak akkor szoktam előhúzni, ha már unom a hagyományos köreteket, s valami mást szeretnék, ami ráadásul gyorsan elkészül. Igaz-igaz persze, hogy a krumpli minden formában és mindenek előtt, de tegnap egy mifelénk korántsem megvetendő (sőt!) paprikáskrumplit főztem, s bár én még ma is meg tudtam volna enni, nem árt némi tartalékot képezni az előttünk álló napokra, amikor megint továbbképzésen ülök majd. Először egy vajastészta alapot képzeltem sütni a hús alá, de szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy vajtartalékaim elfogytak, s amíg van más is, addig nem szaladgálunk a boltba pénzt költeni.
Egy nagyobb csirkemellet és két combot sütőtálba tettem néhány gerezd fokhagymával és egy nagy fej felcikkezett vöröshagymával. Sóztam, kevés őrölt borssal és pirospaprikával meghintettem, majd ujjnyi kukoricaolajat öntöttem rá és egy deci vizet. Fólia alatt sütöttem 180 fokon egy órát, majd a fóliát levéve megpirítottam mindkét oldalát a húsdaraboknak.
30 dkg kukoricadarát a sülthúsról kivett zsiradékon megpirítottam, majd felöntöttem fokozatosan vízzel (amennyit felvett), és kevés sóval puhára főztem. Szintén a hús zsírjával kikent tepsibe öntöttem, és ment a sütőbe. Úgy 15-20 percet sült (ismét 180 fokon), amíg kicsontoztam és apróra vágtam a sültet. Ezután a húst a hagymafélékkel együtt a kukoricalepényre terítettem, petrezselymet vágtam rá és egy kis sajtot reszeltem a tetejére. (Egy besamel is jó lett volna, de nemcsak vaj nem volt, tej is alig akadt itthon.) Az összeállított étel még 10-15 percet töltött a sütőben, majd téglalapokra vágva tejföllel / csípős vágott savanyúsággal ettük.
(Ilyen típusú ételt először gombás feltéttel csináltam - hús nélkül-, amivel a Vidék Íze tavaly februári számának fődíját érdemeltem ki. Egy ennyire egyszerű recepttel nem is reménykedtem ebben.)

Mi újság a nomádportán? - 5.rész

Véletlenül vettem csak észre, hogy ez bizony kereken a 100. bejegyzés csak májusban indult blogomban. Ennél azonban sokkal fontosabb az újabb képes beszámoló, mert úgy alakult, hogy egy hetet sem kellett várnom a következő utazásra. A kert csodálatos októberi színeit mutatta, annak ellenére, hogy ezt a pompát csak délután lehet élvezni arrafelé, mert délig bizony nemigen száll fel a novembert idéző, tejfehér köd. A hegyvonulat - amiről nem sikerült most jó fotót csinálni - mindig más és más, reggel persze nem is látni. Azután kibontakoznak az élek, kontúrok, a forma, majd a kövek és fák sokasága. A hosszú árnyékok alatt ismét gombára is leltem. A későn ültetett kukoricámon már vannak hajas kis csövek, talán valami lesz belőle. A dió hull, bár most kevesebbet szedtünk fel. Málna még mindig sok van, legszívesebben naponta enném. Kockás papíron a konyha első tervei is elkészültek, a bútorok alaprajza méretarányosan kivagdosva, most aztán feladtam magamnak a leckét: tologathatom ide-oda a cetliket, amíg meg nem lesz az igazi. (Persze már most lehetne kétszer ekkora a konyha...) És egy nagyszerű gasztronómiai élmény: őzhúst sütöttem, amit még eddig nem. A képes recept és a részletek a következő bejegyzésben.

Kapros-juhtúrós-szardíniás prósza - VKF XVIII.

Holnap kinti főzőcskére készülünk (hacsak a beígért eső el nem mossa), ezért ma teszem közzé az aktuális VKF-fordulóra készített munkám. Az már augusztus elején eldölt, hogy juhtúrós pályaművel készülök, azt hiszem ez is olyan valami, amire az angol azt mondaná: "acquired taste".
Vagyis olyan dolog, ami ritkán születik az emberrel - jelen esetben a juhtúró szeretete. Egyszer mégiscsak ráérez - már aki -, és onnantól kezdve a viszony mindhalálig szól.
Prószát amúgy is akartam már sütni, mert a párom már majd' lerágta a fülem egy kis kukoricadarás valamiért, én meg a juhtúrón kívül erős vonzódást érzek a friss kapor iránt. Az már csak ráadásként jött, hogy mostanában sok-sok halas receptet forgattam, és így alakult, hogy a kapor és a citrom táján összetalálkozott a túró és a szardínia. Nem bántam meg az óvatosan kipróbált ötletet, sőt, bátran ajánlom mindenkinek, akit a hozzávalók külön-külön is lázba hoznak.
Következzék tehát a recept:
Hozzávalók a prószához:
50 dkg kukorica dara, 5 dkg vaj, víz, kevés (!) só
A halas töltelékhez:
2 doboz olajos szardínia (115gr/doboz) leszűrve, kevés citromlé, 5 dkg vaj
A juhtúrós töltelékhez:
50 dkg juhtúró, 175 gr tejföl (1 nagy doboz), 2 csokor friss kapor
A kukoricadarát a megolvasztott vajon átkevergetjük, majd vízzel felöntve puhára főzzük. Sok vizet vesz fel, és óvatosan sózzuk, mert a töltelékek sósak. Még melegen kivajazott nagytepsibe öntjük és 180 C fokon kb. félórát elősütjük.
Közben összeállítjuk a két tölteléket: a hozzávalókat simára keverjük.
Ezután az elősütött kukoricadarára kenjük előbb a halas, majd a juhtúrós tölteléket. A sütőbe visszatolva azonos hőfokon további bő félórát sütjük. Melegen és hidegen is finom, és ha már egy keveset hűlt, egész szépen lehet szeletelni. Kedvünk szerint további friss kaporral díszíthetjük.

Érik a ropogós cseresznye

A mi cseresznyefánknak bizony lenne miről panaszkodnia. Hogy ővele senki nem törődik, csak úgy van. És való igaz, hogy kis társasházunk egyetlen lakója sem metszi, dédelgeti, permetezi, egyátalán semmit nem csinál vele. Hogy ezen túl még elég fényt, helyet, sőt, vizet sem mindig kap, hát ez is igaz. És mégis: csak nő, nő, kicsit formátlanul, sok-sok alsóbb ágat is növesztve. Ilyenkor június elején pedig nemtörődömségünket olyan mennyiségű hibátlan piros (bio)gyümölccsel hálálja meg, amelyet még nekünk - mindenkor elsősorban gyümölcsevőknek - is nehezünkre esik elfogyasztani, pedig végre ez tényleg ingyen van. Nincs mit tenni, a füstölt húsos bableves után másodiknak cseresznyés kukoricalepényt eszünk. Így készült:

Fél kg kukoricadarát 5 dkg vajon kissé megfuttatunk, majd 2 dl tejszínben és 1,2 liter vízben puhára főzzük. Közben beleteszünk 4 ek cukrot és 2 tasak vaniliás cukrot (1 Bourbon, 1 sima), valamint egy csipetnyi sót. A kukoricát nem hagyjuk túlságosn besűrűsödni, hanem amikor már tejbegríz állagú, egy előzőleg kivajazott tepsibe öntjük. 50 dkg kimagozott, felezett cseresznyét teszünk rá, majd a sütőben 200 C fokon sütjük kb. 45 percig. A sütés utolsó negyedórájában a lepényt fahéjas barnacukorral és durvára tört dióval hintjük meg.
A kész lepényt tovább tetézhetjük minden földi jóval.