Zöldfűszeres halkocsonya

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

A december elején megkezdett adventi kalendárium ezzel a bejegyzéssel zárul. Nagy örömömre mégiscsak ráakadtam egy videóanyagra Enzsöl Ellákkal kapcsolatban, aki gyermekkorom meghatározó embere volt. Szeretettel osztom meg Veletek a negyedik gyertya gyújtásához.

Áldott ünnepeket és új esztendőt kívánok!


Zöldfűszeres halkocsonya

A zöld az ünnep színe is, és egyúttal egy kicsit a magunk mögött hagyott évszakok gazdagságát is felidézi. Van néhány zöldfűszer, amely jól tűri a telet, a petrezselyem és a kapor még a hó alól is előbújik. Így nincs akadálya, hogy frissen használjuk ezeket az ünnepi ételekhez. A hal pedig a hagyományos karácsonyi fogásaink között előkelő helyet foglal el. Ez a könnyű étel hasonló módon elkészítve több nemzet konyhájában is ismeretes. A paleo étkezésbe is kitűnően beleillik. Az ételt két éve készítettem először egy karácsonyi adománygyűjtő magazin számára, itt a blogon még eddig nem szerepelt.

Hozzávalók (4 személyre):

Egy 2 kilós, tisztított egész harcsa, 1 kg halcsont (vagy halászlé alapnak árult csontos, bőrös alapanyag), 2 csomag kapor, 2 csomag petrezselyem, 1 babérlevél, 1 kisebb darab citromhéj, 1 fej vöröshagyma, 2 kiskanál só

Elkészítés: A halat a halcsontokkal és a fűszerekkel egy nagyobb edénybe tesszük, a petrezselyemből és a kaporból csak 1-1 csomagot adunk hozzá. Felöntjük hideg vízzel, majd felforraljuk, és lassú tűzön 20 percig főzzük. Hagyjuk kissé lehűlni, majd a harcsa bőrét egy éles késsel felvágjuk és lehúzzuk. A halhúst kifilézzük és egy tálba halmozzuk. A félretett petrezselymet apróra vágjuk és óvatosan hozzákeverjük. A halhúst kisebb formákba adagoljuk (én egy 12 részes szilikon süteményformát használtam, és minden rekesz aljára egy darabka friss kaport helyeztem.) A főzőléből kiemeljük a zöldségeket és a halcsontokat, átszűrjük, majd besűrítjük lassú, gyöngyöző forralással annyira, hogy a szétosztott halhúsra elegendő folyadék maradjon. Ismét átszürjük, hagyjuk hűlni és ülepedni, majd a halhúsra merjük. Hűtőben hagyjuk 6-8 órát dermedni.

Tálalásnál a darabokat a formából óvatosan kifordítjuk, zöldfűszerekkel és salátával kínálhatjuk.

Sáfrányos halleves

Ne zsúfold össze gyümölcseidet!
Egymás tapadó közelébe
tartósabban kényszerülve
- akár az emberek: rohadni kezdenek.
(Fodor Ákos)

(Kár volt azért a drága eperért is, ami éppen a fentiek miatt kerül a komposztdombra...) Viszont több eperföld már nyitva van, ismét szólok!

Rájöttem, hogy a május valamiért az aktivitás hónapja. Hiperaktivitásnak azért nem mondanám, de akárhogy is, idén ez az első hónap, amelyben már a hatodik bejegyzést írom. Kíváncsiságból visszanéztem a tavalyit, és akkor vettem észre, hogy Apu betegségének kezdete óta kizárólag tavaly májusban fordult elő, hogy 7 bejegyzést is írtam. Tehát a májusban van valami rejtett erőtartalék, amely felszínre kívánkozik.

Sőt, ma egy rövid bicajutat is tettem párommal este 8 után, ami megint csak nehezen magyarázható mással, mint a májussal, mert egyrészt a nap végére már általában hasznavehetetlen vagyok, másrészt sosem rajongtam az ad hoc ötletekért. Most is elmondtam neki, hogy nem jó a hátsó világítás, márpedig én anélkül nem megyek, hiába mondja, hogy indulásunk idején még világos van. Így azután kénytelen volt helyrehozni a kis villogót. Természetesen besötétedett jócskán, mire visszaértünk, amiben nem volt semmi meglepő vagy előre ki nem számítható. Általában véve csak vidéken szeretek bicajozni, hiába vannak a bicajutak. Nem szeretem, hogy itt-ott kereszteznünk kell a forgalmat, és hiába van elsőbbségem, én azért tekintgetek szerteszét. A sötét vasúti átjárónál meg képes vagyok és leszállok. Az utánam jövők elharapják a káromkodást vagy nem, mire én félhangosan a féktávolságról morfondírozok... Szóval nem könnyű velem, és lássuk be, a kerékpározás nem az én sportom. Kisboltba, ide-oda vagy vidéken azért jól jön. De a testmozgást illetően inkább maradok a futásnál, gyaloglásnál. Ott nem fájdul meg a nyakam és a hátam.

Mongol futóegereinknél három csöppség született április végén, már látnak és most fedezik fel a világot. Náluk a májusi aktivitás az éjszakákra és a hajnalokra csúcsosodik ki, amikor teljes erővel megy a kerék, zörög a terrárium, és testméretüket valamint erejüket meghazudtoló energiával pakolásznak a dolgaik között. Erre akkor is hajlamosak, ha netán elfeledkeznénk valamelyik étkezés időpontjáról. Megbízható órájuk van.

Ugyancsak a május rejtett erőtartalékait felhasználva kivettem egy szabadnapot (délutánt) - ha már a szombati, 20 éves érettségi találkozón nem tudtam részt venni - és elmentem a MadeByYou-ba. Úgy gondolom, hogy ezt a szabadnaposdit jó lenne rendszeresíteni. Nagyon élveztem a kerámiafestést, bár igencsak időigényes, és volt is lelkiismeret-furdalásom. Jövő héten tudom megnézni, hogy milyen lett mázzal, kemencében megsütve. Ha nem lesz nagyon szörnyű, akkor esetleg lefényképezem, és felteszek ide pár fotót róla, tekintve, hogy ez is amolyan gasztro-dolog. Ha nem lesz fotó vagy hallgatok a dologról, az azt is jelentheti, hogy nagyon rémes lett az alkotás (vagy csak nincs időm.)
Amúgy az általam kiválasztott vörösagyag ibrik amolyan mindenre jó kis füles edényke, majdnem mint Micimackó praktikus ajándéka Fülesnek. Nagyon csinos, egyetlen darab volt belőle a műhelyben. Mikor eljöttem, sorsára hagyva hevenyészett alkotásomat, rögtön elfogott a megbánás, hogy miért is kentem össze mindenféle festékkel, amikor olyan szép volt csupaszon. Pont én szoktam mondani, hogy a kevesebb mindig több. Késő bánat.
A végeredményt egyelőre el sem tudom képzelni. Voltam ugyanis olyan bolond, hogy egy kissé "rusztikus-akvarelles-kopottas-pecsétes" külsőt mázoltam az edénykémre, mintha valahonnan - mondjuk a föld mélyéből - előkerült volna - nem gondolván arra, hogy matt, pasztel színeim a kemencéből majd élénk ragyogással és csillogó mázzal kerülnek ki, éppen nem erősítve a kívánt hatást. De hát ez az első próba, és amúgy is időhöz voltam kötve. Viszont a korongozást - ha lesz lehetőség - majd itt is kipróbálnám.

És akkor vissza a konyhába, bár eddig is közvetve konyhai dologról volt szó. Valamelyik bejegyzésben már említettem, hogy páromtól - ihletforrás gyanánt - megkaptam a Paleolit szakácskönyvet. Kipróbáltam belőle ezt a hallevest, bár nem értem, miért alternatívája a magyaros halászlének, amikor az is tökéletesen paleo. Mindegy, kivételesen követtem az útmutatást, vagyis nem tettem bele olyan zöldséget, ami simán mehetett volna bele, meg volt is itthon, csak és kizárólag az előírt dolgokat. Annyi változtatás van, hogy csak sáfrányt használtam, sáfrányos szeklicét nem, és nyelvhal helyett Pangasius (cápaharcsa) filét. Kicsit másképp készül, mint ahogyan én levest szoktam főzni. Tartalmasságára nézve valóban leves, egytálételnek vékonyka lenne.
Nagyon finom lett, és bár a halászlét nagyon szeretjük, ebből a hallevesből is szeretnénk mielőbb ismétlést...

Hozzávalók (4 személyre): 1 nagy Pangasius-filé kockákra vágva, 1 fej hámozott vöröshagyma felkockázva, 1 kimagozott csípős paprika kockázva, 3 ek vágott zellerzöld, 1 szárzeller szeletelve, 1 ek vágott petrezselyem, 1 nagy paradicsom felkockázva, 1 kis fehérrépa, vékony karikákra vágva, 1 csipet sáfrány, 1 csapott tk édesnemes paprika, 1 tk só, 1,2 liter víz

Elkészítés: a leveshez feltesszük a vizet, és hozzáadjuk a halon és az édesnemes pirospaprikán kívül az összes többi alapanyagot. Fedő alatt, takaréklángon főzzük kb. 50 percig. Mikor a zöldségek már puhák, hozzáadjuk a halat és belekeverjük az édesnemes paprikát. (Mivel zsíradék előzőleg nem került a levesbe, én a pirospaprikát a felkockázott halra szórtam, alaposan összeforgattam, és így tettem az ételbe.) További 6-7 perc alatt készre főzzük.

Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, ez Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Ünnepi fogások - Anyu gombalevese

Az Igaz Emlék: eleven!
- Hogy ne változna, szűntelen?

(Fodor Ákos)

Bár Apu 21-én töltötte be a 65. évét, a hétvégén ünnepeltük, szerény keretek között. A 60.-ra még belefért a családi keretbe egy mikro ajándékként, most maradt az ünnepi ebéd néhány aprósággal kiegészítve.

Nemrég emlegette, milyen régen evett rántott húst, s mivel amúgy is a hagyományosabb ételeket szereti, a következők készültek:


Anyu gombalevese
Rántott karajszeletek
Paprikás lisztben sült keszeg
Vajban párolt-sült petrezselymes krumpli
Sajtos-diós vajas keksz

Az édességeket nem kedveli, így az ő esetében mindig valamilyen sós sütemény a "desszert".
A keszeget már régebben vettem, méghozzá igen aprókat. Én nemigen szeretek a szálkákkal bíbelődni, de a keszeget sokkal szívesebben eszem az egyébként szintén szálkás és jóval drágább pontynál. Nem is értem ezt az árkülönbséget. Viszont keszeghez errefelé nehéz hozzájutni.
A rántott húsokon én a vékonyabb panírt kedvelem, így csak egyszer forgatom bele minden hozzávalóba az előzőleg kissé kivert szeleteket. Forró olajban és gyorsan sütöm, hogy belül puha maradjon, ne legyen rágós.

A leves mindannyiunk kedvence. Ritkán főzöm mégis. Legutóbb, bár viszonylag nagy adag készült, párom még harmadnap is megette volna (ha lett volna belőle.) Talán másutt is főzik így a gombalevest, nem tudom. Én sem a családban, sem azon kívül nem láttam, hogy így készítenék, ezért maradt számomra ez a fogás "Anyu gombalevese".
Gyakran ünnepnapon is - húsleves helyett - az asztalra került. Nagyon szerettük. Arra emlékszem, hogy amikor a 48 négyzetméteres lakótelepi lakásban valami ebéddel összekötött nagyobb vendégséget tartottunk, olyankor mi gyerekek külön kisasztalnál, a konyhával szomszédos előszobában ettünk. Így fértünk el. De ez egyáltalán nem volt baj, sőt, egyfajta különlegességgel bírt számunkra. Hát többek között ott kanalaztuk ezt a levest.

A lényege, hogy tejtermék, habarás és rántás nélkül, sok petrezselyemmel és nagyon sok feketeborssal egészen sötét (zöldes-barnás) színűre, hosszan főzve készül.

Hozzávalók (4 személyre): 70 dkg csiperke, olaj, frissen őrölt feketebors, 1 nagy csokor petrezselyem, só

Elkészítés: Kevés olajat melegítünk a leveshez. Rádobjuk a megtisztított, szeletelt gombát és az apróra vágott petrezselymet. Kicsit pirítjuk. Sok frissen őrölt feketeborsot adunk hozzá és ízlés szerint sót. Felöntjük vízzel, és jóval tovább főzzük, mint a gombát általában szokás. Addig, amíg a fűszerek ízét jól átveszi a gomba, és a levesnek sötét színe, csípős-fűszeres íze lesz. Ez forrástól számítva kb. háromnegyed óra. Nem rántjuk be, nem habarjuk.

Az őszi napokra egy igazán melegítő fogás azoknak, akik szeretik a fűszeres ételeket.

Krumplis hallepény - vkf xxv

Az utóbbi időben valahogy nem sikerült a vkf-fordulókra alkotnom. Nem tudom, miért. Pedig a témákat minden esetben érdekesnek tartottam, többnyire el is készült az étel, csak nem akkor. Jóval előtte vagy utána. Krumplit persze minden héten csinálok, többször is. Le is van mentve néhány fotó, mégis úgy éreztem, hogy nem tisztelném meg kellően a fordulót (és a többi játékost), ha egyszerűen előhúznám mondjuk a tócsni fényképét, és kerekítenék hozzá egy bejegyzést.
Tehát összeszedtem magam - ma minden szempontból. S bár ezen a pünkösdvasárnapon alig emlékeztet valami az ünnepre (folyamatosan zuhog az eső, senki elő sem dugja az orrát), én mégis igyekeztem rendet teremteni magamban és körülöttem. És végre főzni - az elmúlt két nap blogtortúrája után...

Maradtam azért az egyszerű fogásoknál. A halat nagyon szeretem (sőt: szeretjük), mégis viszonylag ritkán készül nálunk. Ritkábban, mint kellene.
Ez a lepény - bár emlékeztet a legutóbbi juhtúrósra - kicsit másképp: főtt burgonyából, olajos hallal készült. Fűszerei a citrom és a kapor.

Hozzávalók (4 lepényhez): 8 nagyobb krumpli, 3 doboz ízlésünk szerinti olajos halkonzerv (tömeg: 185gr/doboz), 2ek liszt, kevés só, friss kapor, citromlé, 2dkg vaj, 1 tojás, a sütéshez 2ek olaj

Elkészítés: A krumplit megtisztítjuk, daraboljuk és puhára főzzük. Kissé lehűtjük. Hozzáadjuk a puha vajat, a leszűrt halat, a lisztet, kevés citromlét és friss, apróra vágott kaprot. Beleütjük a tojást, teszünk hozzá egy kevés sót, majd krumplinyomóval vagy villával alaposan összedolgozzuk. Alacsony falu teflonserpenyőben kevés olajon sütjük négy adagban. Az adagokat a serpenyőben szétterítjük, és ha a lepény alja már megsült, egy tányér vagy nagyobb fedő segítségével megfordítjuk. Készre sütjük.

Melegen tálaljuk, hideg kapros-citromos joghurtot kínálhatunk hozzá.

Kapros-juhtúrós-szardíniás prósza - VKF XVIII.

Holnap kinti főzőcskére készülünk (hacsak a beígért eső el nem mossa), ezért ma teszem közzé az aktuális VKF-fordulóra készített munkám. Az már augusztus elején eldölt, hogy juhtúrós pályaművel készülök, azt hiszem ez is olyan valami, amire az angol azt mondaná: "acquired taste".
Vagyis olyan dolog, ami ritkán születik az emberrel - jelen esetben a juhtúró szeretete. Egyszer mégiscsak ráérez - már aki -, és onnantól kezdve a viszony mindhalálig szól.
Prószát amúgy is akartam már sütni, mert a párom már majd' lerágta a fülem egy kis kukoricadarás valamiért, én meg a juhtúrón kívül erős vonzódást érzek a friss kapor iránt. Az már csak ráadásként jött, hogy mostanában sok-sok halas receptet forgattam, és így alakult, hogy a kapor és a citrom táján összetalálkozott a túró és a szardínia. Nem bántam meg az óvatosan kipróbált ötletet, sőt, bátran ajánlom mindenkinek, akit a hozzávalók külön-külön is lázba hoznak.
Következzék tehát a recept:
Hozzávalók a prószához:
50 dkg kukorica dara, 5 dkg vaj, víz, kevés (!) só
A halas töltelékhez:
2 doboz olajos szardínia (115gr/doboz) leszűrve, kevés citromlé, 5 dkg vaj
A juhtúrós töltelékhez:
50 dkg juhtúró, 175 gr tejföl (1 nagy doboz), 2 csokor friss kapor
A kukoricadarát a megolvasztott vajon átkevergetjük, majd vízzel felöntve puhára főzzük. Sok vizet vesz fel, és óvatosan sózzuk, mert a töltelékek sósak. Még melegen kivajazott nagytepsibe öntjük és 180 C fokon kb. félórát elősütjük.
Közben összeállítjuk a két tölteléket: a hozzávalókat simára keverjük.
Ezután az elősütött kukoricadarára kenjük előbb a halas, majd a juhtúrós tölteléket. A sütőbe visszatolva azonos hőfokon további bő félórát sütjük. Melegen és hidegen is finom, és ha már egy keveset hűlt, egész szépen lehet szeletelni. Kedvünk szerint további friss kaporral díszíthetjük.

Harcsa mézes sült almával - Nomádkonyha 12.

Végre halat ettünk ezzel-azzal, ami még akadt a kertben, s persze az újabban elmaradhatatlan vadsóskával. Lassan bezárjuk a komjáti nomádkonyhát, alig egy hónap után. Vár ránk a kicsit sem vonzó főváros, a megszokott zaj, szemét, a betonból ömlő forróság. Nem tudok lelkesedni érte, de pénzt is kell keresni, s talán egyszer majd végleg vidékre költözhetünk.

A szomorkodás közepette igyekszünk azért finom harapnivalókkal “vígasztalni” magunk, szerencsére ide mérleget nem hoztunk.

A halra egyébként a szomszéd faluban akadtam, és meglepően jó áron jutottam hozzá. Mivel a minősége nem hagyott kívánnivalót maga után, csak annak tudhatom be a kedvező árat, hogy errefelé talán nem szeretik az emberek a halat, mert akárhányszor csak szóba került, senkit sem hallottam elismerően vagy vágyakozva nyilatkozni róla. Tudtommal a Bódva halállományát sem igen ritkítja erre senki.

Tudom, hogy viszonylag kevesen osztják ízlésmet, de én egyátalán nem bánom, ha a hús mellé valamilyen édes íz is társul, feltéve, hogy azért kapok még hozzá egy “rendes” köretet). Szóval a sült alma efféle édeskés nyalánkság. Elkészítése roppant egyszerű és alig pár perc: Kb. 25 dkg (most éppen savanykás, nyári) almát meg nem hámozok, csak megmosom, négybe vágom, a magházakat eltávolítom, és a gyümölcshúst további gerezdekre darabolom. Citromos vízbe teszem. Közben 1 ek vajat megforrósítok és a leszűrt almagerezdeket ezen gyorsan átsütögetem, végül 1 ek virágmézzel elkeverem. Néhányat fordítok még rajta, majd lehúzom a tűzről, és forrón tálalom.