Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, ez Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

Pástétom pirított zöldségekből, olajban

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. (Márai Sándor)

Valahogy minden évben, napra pontosan tudom, érzem, mikor jön meg a tavasz. Nem a hőmérséklettől függ, vagy a rügyektől, vagy a napsütéstől. Nem. A szél az, ami meghozza. Van egy nap, amikor az északi szél helyett a déli kezd fújni, és akármilyen is az idő, az ember megérzi, hogy ez már valami más...

Meglátszik a blogon, hogy mostanában megint alig-alig főzök. A könyvelés kiadósabb része lefutott, kevéske szabadidőmben inkább kötök, és fonalakra vadászom. Néha egészen betegessé fajul a vágy, hogy már nem gyártott fonalak még fellelhető maradványait megszerezzem, és így biztosítsam a lehetőséget arra, hogy egyszer majd dolgozzak velük.

Itt a tavaszi napéjegyenlőség, és bizakodva nézünk előre. Eddig a nemzeti ünnepen volt a legjobb idő, Aput is sikerült kicsalogatni aznap a napozóágyra (azon túlmenően, hogy szinte minden nap kimegyünk valamerre.)

Öcsémékkel pedig egyeztettük az éves tervet, vagyis, hogy mikor mehet hozzájuk egy kicsit Apu, mikor kapunk mi egy kis "szabadságot". Mióta Apu beteg lett, nekiláttunk a klasszikus műveknek, vesszük sorra a XIX. századot. Ezt én is élvezem, de talán neki sem rossz. Sok filmet is néz, de válogatnunk kell: olyanokat, amiben a képi történés dominál, nem az agymunka, és nem beszélnek túl gyorsan, hogy követni tudja. Illetve szereti még a Hogy volt!?-sorozatot az M1-en.

Így többnyire készen vásárolok ennivalót, de legutóbb nem kaptam a kedvenc szendvicskrémemből. Ezért én csináltam egyet. Pirítóssal, teával nagyon finom, a paleók meg kenhetik valami húsfélére.
Azoknak ajánlhatom jó szívvel, akik szeretik az olajos dolgokat, én néha nagyon kívánom. Akár a vaj, az olaj is remekül kiemeli az ételek ízét. Csak válasszunk olyat, ami illik az adott ételhez, nem túl intenzív az íze, és szeretjük! Legyen hidegen sajtolt, ez fontos, nem a sznobizmus miatt... tényleg.

Hozzávalók (egy 750 ml-es üveghez): 4 nagyobb sárgarépa, 1 fehérrépa, kis darabka zeller, 3 közepes paradicsom, fél piros húsú paprika, 2 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 csomag petrezselyem, kb. 1 dl hidegen sajtolt semleges ízű olaj, sóban eltett fűszerpaprika, egy kis erőspaprika (szárított), fekete bors, só, (aki szereti: 15-20 db magozott olajbogyó)

Elkészítés: Egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon alaposan megpirítjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségféléket. Legyen szép, barnás színük. Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beleteszünk egy csomag petrezselyemzöldet, egész kevés sóval és borssal ízesítjük. Fedő alatt puhára pároljuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsöpögni. A főzőlevét tegyük el (fagyasszuk le), jó alap lehet más ételekhez, esetleg mártásokhoz, levesekhez. Ezután a zöldségeket turmixoljuk le, eközben adjuk hozzá a másik (friss) csokor petrezselymet is, és a kis erőspaprikát. Keverjük bele az apróra vágott olajbogyót, tegyünk hozzá (ízlés szerint) sóban eltett fűszerpaprikát, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós a végeredmény. Öntsük üvegbe a pástétomot, és töltsük fel az olajjal. Hűtsük le fogyasztás előtt, és később is hűtőben tároljuk.

Figyeljünk az arányokra, a z összhangra a fűszerezésnél. A zöldségekből is érdemes abból többet használni, amit jobban szeretünk. Én például nem rajongok az édes zöldségekért, ezért a téli sárgarépa ízét igyekszem ellensúlyozni más hozzávalókkal. Röviden, csináljunk, kedvünkre való pástétomot! Olajjal sem muszáj felönteni azoknak, akik ezt nem szeretik. Vendégeknek, szendvicskrémnek is jó lehet.

Jó étvágyat!

Vajban sült diós májpástétom

Mind távolodik csak, ki fut.
- Légy mozdulatlan, mint az út.

(Fodor Ákos)

Viszonylag ritkán vásárolok és készítek belsőséget. (Már mondtam, hogy finnyás és válogatós is vagyok.) Gusztusosan elkészítve - igen, amikor már nem emlékeztet arra, ami - viszont szívesen fogyasztom. Főleg a májat. Hugh amúgy is mindig azt hajtogatja, hogy a leölt állat iránti tiszteletünket fejezi ki, ha minden részét feldolgozzuk, hasznosítjuk.
Erre én talán sosem leszek hajlandó, még akkor sem, ha volt már aktív részem nem egyszer csirkevágásban, disznóölésben. És akkor sem, ha a nomádportán "részben" vidéki életre igyekszünk majd berendezkedni. Megvannak a magam korlátai, s ha nem is ragaszkodom hozzájuk, kényszert sem érzek, hogy leromboljam őket. De vissza a pástétomhoz!
A csirkevágást ezúttal meghagytam másoknak, "konyhakészen" vásároltam a májat, amit nem túl magas hőmérsékleten, tejben-vajban fürösztve, fűszerekkel, paradicsommal, hagymával tetézve sütöttem egy órát. Végre használhattam a Makkától kapott tölgyfával füstölt tengeri sót is! A turmixolásnál darált dió is került bele, végül a dermedés közben olvasztott vajjal vontam be a tetejét. Párom ezúttal jócskán kivette a részét az étel készítéséből, mert én közben-közben dolgoztam. Szorgalmas konyhatündérkedése már arra a kitüntetésre érdemesítette, hogy például rendszeresen ő készítheti kettőnknek a tésztákat (nem főzi szét, és vajban szépen megpirítja kissé, mielőtt tennénk rá valamit (diót, túrót, stb.) Gasztroblogot azonban egyelőre nem tervez.

Hozzávalók: 50dkg csirkemáj (szív nélkül), 10+5dkg vaj, só ízlés szerint (én részben füstölt sót használtam), 2ek tej, 2ek olaj (pl. szőlőmag vagy dió), 1 paradicsom (vagy ilyenkor télen 2ek püré), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk házi ételízesítő, őrölt zöldbors, pici őrölt erőspaprika, 2 kis szelet kenyérszalonna, egy kisebb csokor petrezselyem, 2-3ek tejföl, 6-8 szem dió darálva

Elkészítés: A májat megtisztítjuk és egy kis tűzálló tálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét, paradicsomot (vagy a pürét), a sót, a fűszereket a petrezselyem kivételével. Rászeletelünk 10dkg vajat. A szalonnapörcöt levágjuk, a szeleteket felcsíkozva adjuk az ételhez. Meglocsoljuk a tejjel és a vajjal. Lefóliázzuk. 180 fokon 1 órát sütjük. Ezután egy keverőtálba öntjük az ételt a levével együtt, hozzáadjuk a tejfölt és a darált diót, majd botturmix segítségével pépesítjük. A petrezselymet apróra vágva tesszük bele, pár levelet a díszítéshez félretehetünk. Visszaöntjük az egész masszát a sütőtálba, és hidegre tesszük dermedni. A maradék vajat meglangyosítjuk és a már nem túl lágy májas tetejére öntjük. Ha a vaj is dermedni kezd, dióbéllel, petrezselyemlevelekkel díszíthetjük.

Pirítósra kenve, lilahagymával is nagyon finom.

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Rókagombás-diós pástétom

Lepénykenyérre. Vagy vajas pogácsához. Esetleg sültekhez is finom lehet. Ez a pástétom többféle gombából készült, pirított dió, olaj és fűszerek hozzáadásával. Íme a hozzávalók:
30 dkg friss gomba vegyesen (én fehér és erdei csiperkét, valamint laskagombát használtam)
10 gr szárított rókagomba, 1 csokor petrezselyem, 1kk zakuszka, pici só, frissen őrölt zöldbors, 6-8 szem dió, 1,5 dl szőlőmag- vagy kukoricaolaj, fél citrom leve, 1kk szemes mustár, 4-5 gerezd fokhagyma
A rókagombát meleg vízbe áztattam. A dióbelet mozsárban apróra törtem, majd serpenyőben zsiradék nélkül kicsit megpirítottam. Ezután egy keverőtálba félretettem. A friss gombákról a szennyeződést kiskefével eltávolítottam (mosni és pucolni nem szoktam), majd nagyobb darabokra vágtam. Fél dl forró olajon úgy 10 perc alatt pirosra sütöttem, az utolsó pár percben hozzáadtam a leszűrt rókagombát is. Végül a dióhoz tettem a többi hozzávalóval, fűszerrel és a megmaradt 1 dl olajjal együtt. Botmixerrel pépesítettem, majd behűtöttem.