Gombapaprikás

Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.

Varró Dániel: Nyelvművelés

********************************************************

Ez az étel most nem paleo, hagyományosan készült, illetve annyi eltéréssel, hogy tejföl helyett kaukázusi kefírt használtam. 
 


Hozzávalók: 1 kg gomba vegyesen (most laskát és csiperkét használtam), 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 2 nagy vöröshagyma, petrezselyemzöld, frissen őrölt fehér bors, só, zsír, pirospaprika, 1 ek liszt, 1 dkg vaj, 1,5 dl kaukázusi kefír, kb. 1 dl víz

Elkészítés: a zsíron üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát és a kicsumázott paprikát. Hozzáadjuk a nagyobb cikkekre összevágott gombát és a felkockázott paradicsomot. Kissé megpirítjuk, majd sóval, borssal, őrölt pirospaprikával, apróra vágott petrezselyemmel fűszerezzük, és nagyon kevés vízzel felöntjük, hiszen a gomba úgyis enged majd levet. Fedő alatt a kívánt puhaságúra pároljuk, majd rászórjuk a lisztet, elkeverjük, végül a vajat és a kefírt is hozzáadjuk és összeforraljuk.

Sajtkuckó meg egyebek (Fokhagymás-sajtos gombaszósz)

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe
és utóljára. (Pilinszky János)

Nehezített terepen játszunk most Apuval. Hétvégén és egyúttal a nemzeti ünnepen - mert mikor máskor? - az ügyeletes doki javaslatára bementünk mentővel a Jahn Ferenc Kórházba. Régóta húzódó urológiai problémáján a fiatal orvos nyomban szikével segített, így egy darabig most egy sebbel és egy katéterrel is együtt kell élnünk - a már megszokott mozdulatokat átvariálni: újratervezés. Például nem emelhetem most úgy őt, hogy a lábammal is támasztom alulról - mert ez most nem lenne kellemes. Nehezen tűri a szobafogságot, pedig az idő nem éppen csalogató. És persze türelmetlen, mint mindig. Hiába mondom, hogy nekem nem ez a szakmám, és egyébként sincs hová sietni. Legalábbis neki. Ehhez képest már a műtét utáni első nap is egy óra alatt végeztünk a reggeli készülődéssel sebkötözéssel együtt. Nem semmi...

Igazából azt sajnálom, hogy problémájára a szélütés előtt nem keresett megoldást, csak húzta-halasztotta. Utána májusban voltunk ugyan a helyi rendelőintézetben, de akkor csak az e korban szokásos prosztata megnagyobbodás lehetősége merült fel. Aput szállítani nem egyszerű dolog, és később az orvost elérni sem volt az. Sőt, kiderült, hogy az urológián nincs helyettesítés, összesen egy doki rendel, így több alkalommal is hiába próbálkoztam szabadsága idején. Semmi gond, gondoltam, ha sürgős dolog lenne, a Szent Imre Kórházba biztos mehetünk. Hát nem. E hétvégén megvilágosodtam: nincs urológia a Szent Imrében. Csak a Dél-pestiben. Hát jó. Nekünk az is "ismerős", több, mint 30 évig Erzsébeten laktunk.

A múlt héten ettől eltekintve sem unatkoztunk, mert itt voltak a negyedéves bevallások a tanítás mellett, sőt, Apu 21-én betöltötte a 66. évét, így egy kis mini köszöntést is rendeztünk neki. Megkapta a kedvenc sütijét, sört és hangoskönyvet. Vettem neki egy TENS-készüléket is (elektromos idegstimulátor), de persze hallani sem akar a kipróbálásáról. (Pedig nem olcsó, ráadásul az a cég gyártja, ahol 25 évet ő is dolgozott.) És aznap igyekeztem a szokásosnál is több időt vele tölteni.

Azután jártunk Apuval a Sajtkuckónál, ami a budafoki sajtgyár (ERU) portáján nyílt néhány hónapja. Végre megszemléltük a kínálatot. Azaz csak én, ugyanis az akadálymentesítést nem várhatjuk el mindenütt: Apu kint várakozott. A benyomás vegyes: sokféle sajt van (bár a juhsajtokat hiányoltam), viszont a kínálat a kis kuckóban áttekinthetetlen, például a hűtést igénylő sajtokat nem lehet mustra alá venni. Az eladó hölgy nem volt udvariatlan, de nem is igyekezett e technikai problémán átsegíteni. Pedig mondtam neki, hogy most jöttem ide először, és érdekelne, mi minden van.
Azért is furcsán nézett rám, amikor arról érdeklődtem: van-e esetleg valamilyen válogatásuk a kemény sajtokból. Szerintem egyáltalán nem lenne butaság - a kereslettől függően - néhány ilyen csomagot összeállítani, leginkább olyasmire gondoltam, mint egy bonbon, amit akár ajándékba is vihet az ember. Egy egyszerű kis karton vagy farostlemezke alulra, rá a falatnyi sajtok - mondjuk 3x5-ös formába rendezve, celofán a tetejére, kész. Egyszerű, elegáns, és kínálja magát az ínyenceknek. (Vagy azoknak, akik, mondjuk nincsenek oda az édességért.) No mindegy. Mi beértük ezúttal egy zöldfűszeres lágy sajttal és némi rokforttal.

Mi minden történt még a múlt héten? Nem is tudom. A szomszéd Marika néni is kitalált mindig ezt vagy azt, legutóbb, hogy hozzak neki valami "magellánt", vagy hasonlót. Mondom, mi az? Valami tisztítószer? (Mert azt sokat használ.) Nem. Mondom: mire való? Hát levesbe is, meg mindenfélébe. Mondom: leveskocka? Nem. Jó, akkor ételízesítő, mint a vegeta? Igen, de nem vegeta. Azt ne hozzak, az van neki. Mondom: Maggi? Nem tudja. Végül párom hozott neki valami Maggi ízvarázst, vagy mi a csudát, s az éppen megfelelt.
Azután kisérleteztem néhány új kézműves darabbal, ismét lefotóztam kedvenc dísznövényem, a mindig változó és mindig gyönyörű madárbirst, és valamikor - de tényleg nem tudom, mikor - ezt az egyszerű szószt is elkészítettem.

Hozzávalók: 50 dkg gomba vegyesen (nekem most csiperke és laska volt), 5dkg durvára aprított parmezán, 10 szem dió, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb vöröshagyma, 1 csokor petrezselyem, hidegen sajtolt olaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés: Deszkán a megtisztított gombát és vöröshagymát a fűszerkéssel durvára vágtam, majd olajon megsütöttem, hozzáadtam a petrezselymet, az áttört fokhagymát, sót, borsot, és az előzőleg száraz serpenyőben kissé megpirított, mozsárban összetört dióbelet. Félrehúztam a tűzről. Öntöttem még hozzá olajat, és - amikor már nem volt túl forró - apróra vágott sajtot kevertem hozzá.

Tésztára is való, de hidegen is finom pirítós kenyéren.

Tavaszi gombás egytál

ülök az úton,
rágcsálom a fogamat,
sütöm a Napot
(Fodor Ákos)

Kell idő, míg e fenti állapotba eljutok. Így vasárnap délután erre is képessé válok, noha a hét közepén még nekiugrottam volna az SZTK-ban az üvegablaknak, s akik ismerni vélnek, bizonyára meglepődnek ezen. De végül is megint inkább vívtunk egy csatát az önkormányzati és egészségügyi bürokráciával, és a hétvége arra is való, hogy mindezt kipihenve felkészüljünk az új küzdelmekre.

Jó dolog ilyenkor, hogy sokféle zöldségből válogathatunk. Nekem nagy kedvencem a zöldspárga, mert nem kell pucolni, és pillanatok alatt puha. Az ízéről nem is beszélve! De ugyanígy a friss kelkáposzta, spenót, cukkini is jöhet, lehet, hogy tudat alatt, de vonzódom a ZÖLDségekhez.
Nagyon gyorsan lehet elkészíteni (ez nekem fontos szempont) és ha részben is, de megmaradnak a friss ízek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg gomba (vegyesen, amit szertünk vagy amihez hozzájutunk, fél kg zöldspárga, 8-10 szem koktélparadicsom, só, frissen őrölt bors, 1 csokor petrezselyem, kevés olaj

Elkészítés: a gombáról letörölgetjük az esetleges földet, szennyeződést, pucolgatni felesleges. Falatnyi darabokra vágjuk, de nem túl kicsire. A spárgaszálak végét letördeljük, a zöldséget kb. 3 cm-es darabokra vágjuk. Az egész mehet egy nagy tálba, ahol 2-3 ek olajjal összeforgatjuk.
Felforrósítjuk a serpenyőt, ebbe is öntünk 1 ek olajat, majd rátesszük a sütnivalót. Magas lángon kb. 10 perc alatt készre sütjük, nem kell, hogy a gomba kieressze a levét. Az utolsó percekben hozzáadjuk a négybe vágott koktélparadicsomot. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a durvára vágott petrezselyemzölddel.

Akinek így vékony a fogás, készíthet hozzá parázsburgonyát. (Azt is elég megmosni, nem kell meghámozni.)

Spenótos-sajtos-gombás zöldségfasírt

Komédiánk bárgyú-tárgyú:
csudaboltban bóvli áru;
hiperágy és szuperágyú.
- Nagyméretű, kisszabású.
(Fodor Ákos)

Konyhai tevékenységem mostanság a minimális szükségletek kielégítésében merül ki. Pedig tavaly ilyenkor a medvehagymával, majd az orgonával játszottam. Gyorsan-könnyen címkével ellátott ételeim már nem elég gyorsak, kénytelen vagyok tovább egyszerűsíteni rajtuk. S persze olyan ételeket kitalálni, amit mindenki megeszik. Apu például nem rajong az édes tésztákért, a levesek is kiestek egy idő óta, mert a falatokra vágható dolgokat könnyebb megennie.
A múlt hét mindannyiunkat kimerített, folyamatos esőben, az M0-ás kiszámíthatatlan forgalma közepette jártunk a vidéki kezelésre. Itt-ott megálltunk, s vettem valami ennivalót, néha péksüteményt, máskor kínait. Kocsiba be egy nagyobb tálca, s a hátsó ülésen megkíséreltem Aput ebédeltetni.
A napi futás lassanként heti két (néha egy) alkalomra csökkent, de muszáj beiktatni, hogy fizikailag bírjam a terhelést.
E héten viszont már "gasztroélményeim" is voltak, párom pedig hétköznapjaink apró-cseprő eseményeit örökítette meg. Unokatesóm megajándékozott Jamie Oliver "...és egyszerűen csak főzz!" - DVD-sorozatával. Mondtam neki, hogy ráér, úgysincs időm megnézni, de azért elküldte. Köszönöm!
Nekem új ez a sorozat, mert még nem láttam. Késő este nézegetek egy-egy epizódot. Azt hiszem, egy jó darabig kitart. Bár én jobban kedvelem Hugh (Fearnley-Whittingstall) stílusát, Jamie-től is szívesen veszek ötleteket. Az egyetlen bajom vele, hogy a legtöbb esetben a kész ételt a konyhapultról, közös tányérból fogyasztják el vendégeivel. Nekem a főzőcskéhez és az élvezethez hozzátartozik, hogy kényelmesen, ülve, s lehetőleg a saját tányéromból ehessek. No persze erre nem mindig van lehetőség, de amikor van, miért ne?

Tegnap este kivettem a mélyhűtőből a múltkor sütött spenótos tekercsekhez készített töltelék maradékát. Elég sok maradt meg, a ledarált nyers spenóton kívül tejszínes krémsajt, reszelt sajt, petrezselyem, fokhagyma és más fűszerek is voltak már benne, most hozzáadtam egy kevés lisztet, 1 tojást, zsemlemorzsát, frissen őrölt borsot és egy negyed kiló gombát.
Korongokat formáztam - s hogy az olajjal se kelljen pepecselni - a kis kontakt grillben sütöttem meg. Pirított hagymás krumplipürével ettük.
(Esetleg egy sajtos besamelt vagy hasonló mártást még elbírt volna.)

Hozzávalók (20-24 fasírthoz): kb. 50dkg ledarált friss, zsenge spenót, 5 dkg tejszínes natúr krémsajt, 5dkg reszelt keménysajt (ízlés szerint), 25dkg apróra vágott gomba (csiperke vagy más), só, frissen őrölt fekete bors, apróra vágott petrezselyem, 2-3 gerezd összetört fokhagyma, 1 tojás, 2ek teljes kiőrlésű liszt, kb. 8-10ek zsemlemorzsa, só

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, és állni hagyjuk, hogy a liszt és a zsemlemorzsa felvehesse a többi alapanyag nedvességét. Fasírtokat formázunk, majd kontakt grillben / grillserpenyőben / vagy olajban pár perc alatt megsütjük.

Jó választás azoknak, akik nem idegenkednek a húsmentes fogásoktól, és szeretik a friss zöldeket.

Ünnepi fogások - Anyu gombalevese

Az Igaz Emlék: eleven!
- Hogy ne változna, szűntelen?

(Fodor Ákos)

Bár Apu 21-én töltötte be a 65. évét, a hétvégén ünnepeltük, szerény keretek között. A 60.-ra még belefért a családi keretbe egy mikro ajándékként, most maradt az ünnepi ebéd néhány aprósággal kiegészítve.

Nemrég emlegette, milyen régen evett rántott húst, s mivel amúgy is a hagyományosabb ételeket szereti, a következők készültek:


Anyu gombalevese
Rántott karajszeletek
Paprikás lisztben sült keszeg
Vajban párolt-sült petrezselymes krumpli
Sajtos-diós vajas keksz

Az édességeket nem kedveli, így az ő esetében mindig valamilyen sós sütemény a "desszert".
A keszeget már régebben vettem, méghozzá igen aprókat. Én nemigen szeretek a szálkákkal bíbelődni, de a keszeget sokkal szívesebben eszem az egyébként szintén szálkás és jóval drágább pontynál. Nem is értem ezt az árkülönbséget. Viszont keszeghez errefelé nehéz hozzájutni.
A rántott húsokon én a vékonyabb panírt kedvelem, így csak egyszer forgatom bele minden hozzávalóba az előzőleg kissé kivert szeleteket. Forró olajban és gyorsan sütöm, hogy belül puha maradjon, ne legyen rágós.

A leves mindannyiunk kedvence. Ritkán főzöm mégis. Legutóbb, bár viszonylag nagy adag készült, párom még harmadnap is megette volna (ha lett volna belőle.) Talán másutt is főzik így a gombalevest, nem tudom. Én sem a családban, sem azon kívül nem láttam, hogy így készítenék, ezért maradt számomra ez a fogás "Anyu gombalevese".
Gyakran ünnepnapon is - húsleves helyett - az asztalra került. Nagyon szerettük. Arra emlékszem, hogy amikor a 48 négyzetméteres lakótelepi lakásban valami ebéddel összekötött nagyobb vendégséget tartottunk, olyankor mi gyerekek külön kisasztalnál, a konyhával szomszédos előszobában ettünk. Így fértünk el. De ez egyáltalán nem volt baj, sőt, egyfajta különlegességgel bírt számunkra. Hát többek között ott kanalaztuk ezt a levest.

A lényege, hogy tejtermék, habarás és rántás nélkül, sok petrezselyemmel és nagyon sok feketeborssal egészen sötét (zöldes-barnás) színűre, hosszan főzve készül.

Hozzávalók (4 személyre): 70 dkg csiperke, olaj, frissen őrölt feketebors, 1 nagy csokor petrezselyem, só

Elkészítés: Kevés olajat melegítünk a leveshez. Rádobjuk a megtisztított, szeletelt gombát és az apróra vágott petrezselymet. Kicsit pirítjuk. Sok frissen őrölt feketeborsot adunk hozzá és ízlés szerint sót. Felöntjük vízzel, és jóval tovább főzzük, mint a gombát általában szokás. Addig, amíg a fűszerek ízét jól átveszi a gomba, és a levesnek sötét színe, csípős-fűszeres íze lesz. Ez forrástól számítva kb. háromnegyed óra. Nem rántjuk be, nem habarjuk.

Az őszi napokra egy igazán melegítő fogás azoknak, akik szeretik a fűszeres ételeket.

Diós-juhsajtos töltött gomba

várakozás a leveleken
hallhatatlan sóhajok
ez nem az ősz még
(s éjjel mégis
fáznak már a csillagok)

(erős ildikó - őszelő)

Alig van gombás recept a blogomon, most veszem csak észre. Pedig szeretjük, sőt, tavaly gombásztunk is a nomádporta környékén, gyűjtöttünk erdei csiperkét, rizikét és őzlábgombát. A kertben pedig lilapereszke nő. Sokféle tinóru is akad a környéken, de én még azt nem szedtem. Párom talált pöffeteget, de már nem volt az igazi. Nagyon szeretnék majd szegfűgombát is szedni.
S persze örülnék a vargányának, rókagombának, de az sosem jön velem szembe...
Addig is, míg képzeletben tervezgettem a gombaszedést, Apu hozott szép -bolti- csiperkét. Általában csak megsütöm egy kis olajon (vagy vajon) petrezselyemmel, zöldborssal, s már eszem is. Így szeretem a legjobban. (Ezért nincs sok gombás recept a blogon.) De most - talán azért, mert párom meglepett egy hatalmas adag (számomra új) River Cottage-epizóddal - mégicsak összeszedtem magam. Besamellel terveztem tölteni a gombákat, amihez némi petrezselymet és juhsajtot is szántam. Azután még beugrott a dió. Ősz is van, s a sajt és a dió íze szépen simul össze a gomba közepében. Köret most nem készült hozzá.

Hozzávalók (2 személyre, köret nélkül):50dkg nagyobb fejű csiperkegomba, 5dkg kemény juhsajt (én Kistelekit használtam), 2ek petrezselyem olajban, 1kk ételízesítő, csipetnyi fehérbors, 2ek liszt, kb. 1,5dl tej, 1dkg vaj, 10 szem dió, só

Elkészítés: A gombákat egy kiskefével megtisztítjuk a szennyeződésektől. A tönköket kitörjük és egy tálba tesszük. A gombafejeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd betoljuk a sütőbe. A sütőt 200 fokra állítjuk. Míg a sütő melegszik, s a gombafejek sülni kezdenek, összeállítjuk a tölteléket. A tönköket hosszában négybe hasítjuk, majd apróra vágjuk. A vajat megolvasztjuk, rádobjuk az összeaprított gombát, kissé megpirítjuk. Jöhet rá a liszt, ezzel is egy keveset pirítjuk, majd a tejjel fokozatosan felöntjük, közben keverjük. Hozzáadjuk a sót, fehérborsot és 1ek petrezselymes olajat. Ezután belereszeljük a juhsajtot. Egy pergig még kevergetve főzzük, hogy a sajt is felolvadjon. Sűrű mártást kapunk, amit már bele is kanalazhatunk a közben elősütött gombafejekbe. Így sütjük tovább (lehetőség szerint már grillfokozaton.) Közben megtörjük a diót, durvára vágjuk, és azt is rászórjuk a töltött gombafejekre. Amikor érezni már a dió illatát, el is készült az étel. Tálaláskor a megmaradt petrezselymes olajjal meglocsoljuk.

Gyorsan megy, valójában leírni szinte tovább tart, mint elkészíteni.

Szent Mihály napja (szept. 29.)
Bár a hónap végén járunk, e szent adja nevét szeptembernek: Szent Mihály havának is hívják.
Szent Mihály magas hivatallal bír, ő a három főangyal egyike. A Mikháél név Istenhez hasonlót jelent. A Jelenések könyve és a hagyomány szerint ő az utolsó ítélet angyala.
Őszi évnegyedkezdő nap. Európa-szerte ismert pásztorünnep. Ezen a napon hajtják be a legtöbb állatot a faluba, ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak. Sok helyen az őszi vetés kezdete. Ha ezen a napon még itt vannak a fecskék, újévig nem lesz hideg. A Mihály-napi égdörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

A nomádporta környékén pedig már folyamatosan hallani este és éjjel a szarvasbőgést...

Újkrumplis-gombás egytál

Folytatom az egyszerű, gyors ételek sorát - ilyeneket eszem mostanában. De láthatjátok, hogy így sem maradok élvezetek híján, az újkrumpli ugyanis az egyik nagy kedvencem. Bár hozzá kell, hogy tegyem, nem tudom megenni minden nap. Úgy nehéz. Legfeljebb minden másnap.
Legutóbb Palócprovence-nél láttam, hogy nem pucolta meg a krumplit a petrezselymes újkrumplihoz. Akkor világosodtam meg, hogy tényleg: minek is? Hiszen számtalanszor sütök-pirítok úgy régi burgonyát is, hogy nem pucolom, csak jól megmosom. Ennek az újnak meg tényleg alig van héja. Nem mondom, hogy mindenbe így, de sütni-párolni tökéletes héjastúl is.

Hozzávalók (2 főre): bő két marék apró újkrumpli és ugyanennyi gomba, kb. fél deci petrezselyem olajban, csipetnyi só, őrölt fehérbors

Elkészítés: az újkrumplit alaposan megmosom és leszárítom. A gombáról az esetleges szennyeződést kiskefével szárazon eltávolítom. Egy közepes méretű fedeles serpenyőbe öntöm a petrezselymes olajat, rádobom a krumplit és úgy pirítom pár percig. Fedővel ledfedem, majd kb. 15-20 perc alatt puhára párolom. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott gombát, a sót és a borsot. Fedő nélkül még pár percet pirítom (nem kell, hogy a gomba levet engedjen), s már kész is. Magában vagy savanyúval fogyasztjuk.

Akiket érdekel: a rózsaszirup immár két üvegben készül különböző cukormennyiségekkel.
Sajnos napfény máig alig volt, meleg sem sok. Ennek ellenére néhány milliliter folyadék már leszűrhető volt, remélem a továbbiakban csak javul a helyzet...

Gomba fűszeres-tárkonyos marinádban

nem tudom
melyik
szavunk/ mozdulatunk/ döntésünk
volt utóljára
szerep/ mérlegelés/ megbánás
nélküli
tiszta-kegyetlen
(sz)ép

(erős ildikó - nem tudom)

A februári könyvajánlóban bemutatott műből egyre több és több ötlet származik, bár mindig átalakítom valamennyire a recepteket. Ebben az esetben például a borecet és fehérbor kombinációja helyett balzsamecetet és gyümölcsecetet használtam, rozmaring helyett pedig tárkonyt. Néhány napig kell hűvös helyen érlelődnie az ízeknek, de már ma megkóstoltam (tegnap este készült), s a gomba remekül átvette a marinád ízét. A könyv grillekhez és hideg büféhez ajánlja, szerintem kitűnő savanyúság, de salátákba is el tudom képzelni.
A hozzávalók egy kisebb csatos üveghez: 25 dkg apró barna csiperkegomba, egy marék szárított rókagomba, 4 gerezd fokhagyma, 1 szárított erőspaprika, egész zöldbors, tárkony, 1,5dl tárkonyos ecet, 1,5dl almaecet, 1,5dl olaj, csipetnyi só.
A fokhagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk, az erőspaprikát félbevágjuk. A folyadékokat a fűszerekkel együtt felforraljuk, majd beleszórjuk a megtisztított gombaféléket (én a héját lehúzni nem szoktam, csak a földet kefélem le róla). Ha már langyosra hűlt, száraz üvegbe töltjük és lezárjuk. 2-3 napig hagyjuk pácolódni - de már másnap nagyon finom!

Rókagombás krumplileves

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat

(erős ildikó - törékeny idő)

Süt a nap odakint végre, s úgy olvad a hó, ahogy február végén olvadnia illik. A kinti hőmérő - ha rásüt a nap - már 12 fokig is felszalad.
Úgy vágytam már egy kis gombára. Friss nem volt most itthon, viszont akadt egy kis szárított rókagomba, ez került a levesbe - sok más finomság mellett. Tésztát ettünk másodiknak, így éppen jó volt előtte ez a szegényesnek nem mondható, mégis böjti leves. Véletlen ötlettől vezérelve töltöttem nagyobb üvegkelyhekbe, párom meg is kérdezte, hogy legközelebb kap-e hozzá pálcikát, esetleg úgy esszük, mint a róka-gólya mesében...
Hozzávalók: 6 szem kisebb krumpli, 1 kisebb sárgarépa, 2 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10g szárított rókagomba, őrölt fehérbors, só, zellerzöld, petrezselyem, 2ek paradicsomlé, 1kk csípős paprikakrém, 1kk pirospaprika, 3ek olaj, a tetejére: óvári sajt, tört dióbél, a pirítóshoz: 1dkg vaj, 2 kis szelet szikkadt kenyér, petrezselyem, áttört fokhagyma
Az olajon megpirítom kissé a megtisztított, kockára vágott zöldséget, hozzáadom a pirospaprikát és az áttört fokhagymát, a (korábban beáztatott, most leszűrt) gombát majd a fűszereket és a paradicsomlét. A gombáról félretetett kevés vízzel felöntöm. Ha már majdnem puha a zöldség, hozzáöntöm a még szükséges vizet, szükség szerint sózom és forrás után elzárom. Közben a kenyeret felkockázom és a vajon kicsit megpirítom, végül petrezselyemzöldet, apróra vágott fokhagymát adok hozzá.
Tálaláskor a levest a pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal és tört dióval kínálom.

Rókagombás-diós pástétom

Lepénykenyérre. Vagy vajas pogácsához. Esetleg sültekhez is finom lehet. Ez a pástétom többféle gombából készült, pirított dió, olaj és fűszerek hozzáadásával. Íme a hozzávalók:
30 dkg friss gomba vegyesen (én fehér és erdei csiperkét, valamint laskagombát használtam)
10 gr szárított rókagomba, 1 csokor petrezselyem, 1kk zakuszka, pici só, frissen őrölt zöldbors, 6-8 szem dió, 1,5 dl szőlőmag- vagy kukoricaolaj, fél citrom leve, 1kk szemes mustár, 4-5 gerezd fokhagyma
A rókagombát meleg vízbe áztattam. A dióbelet mozsárban apróra törtem, majd serpenyőben zsiradék nélkül kicsit megpirítottam. Ezután egy keverőtálba félretettem. A friss gombákról a szennyeződést kiskefével eltávolítottam (mosni és pucolni nem szoktam), majd nagyobb darabokra vágtam. Fél dl forró olajon úgy 10 perc alatt pirosra sütöttem, az utolsó pár percben hozzáadtam a leszűrt rókagombát is. Végül a dióhoz tettem a többi hozzávalóval, fűszerrel és a megmaradt 1 dl olajjal együtt. Botmixerrel pépesítettem, majd behűtöttem.

Tejfölös-petrezselymes lilapereszke

Vasárnapi ebédünk kertünk gombáiból készült. Ezúttal csak gyorsan átsütöttem egy kis olajon a felszeletelt lilapereszkét és rengeteg friss petrezselymet adtam hozzá. Kevés pirospaprika, egy kiskanál liszt, só, fehérbors és 3 kanál tejföl került került még a gombához. A mártást tésztával ettük és vajon pirított zsemlemorzsa is járt hozzá. (A szomszédos képen pedig a Bódva-parton gyűjtött csiperke látható.)

A Bódva-part késő őszi kincsei

Szombaton is, vasárnap is kisétáltunk néhány órára a Bódva-partra, ezúttal gombák után keresgélve. Második alkalommal ránk is sötétedett, mégis érdemes volt a fázós-szürke időben kibújni a házból. Nem csak azért mert sok-sok csiperkét szedtünk, amely most felszeletelve szárad a padláson, hanem azért is, mert megcsodálhattuk az ősz tompa-fényes színeit, a ködpárás ligeteket, a sárgászöldre fakult füvet, a bokrok közt bújócskázó napfényt a Bódva fölött. A hegyek szürkés sávja a kékes-rózsaszín égbolttal szinte egybeolvad. Akvarell pasztelszínekben.

Mi újság a nomádportán? - 7.rész

Három hosszú hét elteltével a kert egészen új arcával fogad: levetette ruháit, készülődik a télre. Legutóbb azt nézegettük, mennyi dió akad még a fán a levelek közt, mára sem dió, sem levél nem maradt, csak a hatalmas törzs és korona, az ágak között besüt a nap. A málna már alig-alig érik, pár szemnyi termést találunk naponta. A földben hagyott kevés zöldségféle még terem és a csalánhajtások között újabb és újabb lilapereszkékre akadunk. Még mindig ad a kert. A korábban felszedett burgonyából, hagymából még kikerekedik egy paprikáskrumpli, a gombát pedig ezúttal tejfölösen készítem el. Régen ettünk már ilyet. A délutánokat ezúttal a ködös-szürke Bódva-parton töltjük, gombák után bóklászva, és rácsodálkozva a változás örök-izgalmas, szorongóan-csodás színeire.

Gombásztunk és gyűjtögettünk

Pénteken felmentünk a falu közelében fekvő fenyves-ligetes területre, ahová a környékről sokan járnak gombászni. Nem kirándulókként, a helybeliek ugyanis mindent sokra értékelnek, amit a természet ad, a gombát rendszeresen begyűjtik, saját céljaikra felhasználják, vagy eladják a városi piacokon. Sokféle gombát találtunk, párom sokkal jártasabb a felismerésükben. Főként nagy őzlábgombát gyűjtöttünk, de találtunk óriás pöffeteget, fenyőtinórut és rizikét is.
Én most nem vágytam sem levesre, sem paprikásra, a gombaértők amúgy is rántani ajánlották az őzlábat és a rizikét. Így szombaton hatalmas adag rántott gomba készült. Vasárnap pedig a kerti lilapereszkét főztem bele egy izgalmas őszi zöldséglevesbe, amelybe karfiol, saját termésű bébikukorica, brokkoli és vadsóska is került.
A gombák mellett csipkebogyót és kökényt is gyűjtöttünk.

Mi újság a nomádportán? - 4.rész

Egy újabb hétvégét tölthettem el vidéki otthonunkban, fényképezésre azonban alig jutott idő. Így nem örökítettem meg kertünk "új" terményét: a lila pereszkét. Sőt az is elmaradt, hogy a vasárnapi ebédünket lefotózzam: borjúpörkölt készült az előző nap a szomszédban levágott egyéves kis bikaborjú húsából (szegény a legelőn a lábát törte, és gazdái így döntöttek a sorsáról). A pörkölt viszont nagyon finom lett. Szombaton egész nap ömlött az eső, de azért a málnásba mégiscsak kimentem, nem lehetett kihagyni. Folyamatosan érik nagy-nagy örömömre. Felavattunk egy keverőtárcsás mosógépet, ami most ott szolgál ki minket, kicsit egyszerűbb és gyorsabb, mint a kézi mosás. Így ősszel ez is fontos szempont. Az esős-szeles időnek köszönhetőnek csak a hétvége alatt 22 kg diót szedhettünk fel, így továbbra is reményünk van a mázsa feletti termésre. Ráadásul olyan szerencsések vagyunk, hogy a hatalmas diófánknak egyik ága sem hajlik ki az útra vagy a szomszédba, mind a miénk marad. Megint nem vásároltunk, abból főztem, ami volt, így ismét került saját zöldség is (tök, karalábé, krumpli, paradicsom) az asztalunkra. Vasárnap már szépen sütött a nap. Tovább tervezgettük a fürdőszobát. Házunk és a kert most a vízvezetés munkálatainak köszönhetően csupa lyuk és árok, s persze a hatalmas földhalmok is sok helyet elfoglalnak. Nagyon várom már, hogy ismét minden a helyére kerüljön.
(És persze szőlőnk is van még bőven, de az egyszerűen nem fért a két rövid napba, hogy mustár vagy mustméz is készüljön, pedig de jó lenne...)

Fokhagymás-kapros pácban sült cukkini

Ma úgy indult a nap és a főzőcske, hogy négyen ebédelünk együtt majd, és egyikünk vegetáriánus. Így előszedtem - a telhetetlenségem folytán - amúgy is felhalmozódott zöldségkészletem egy részét, cukkinit (vettem is, ajándékba is kaptunk), bébirépát, laskagombát. A cukkini (és általában a tökfélék) már annyi formában asztalunkra kerültek idén, hogy megint új változaton törtem a fejem. Fűszeres pácban sülhetne, egy kevés vajas morzsával. Így is lett.
Egy deci kukoricaolajat összekevertem egy nagy csomó apróra vágott kaporral és jónéhány gerezd összetört fokhagymával. Őrölt zöldbors került még hozzá és néhány csepp citromlé. Ezzel a páccal megkenegettem a kimagozott és kb. 2 cm vastag szeletekre vágott cukkinit. Hideg helyen állni hagytam úgy két órát, amíg elszaladtam ezért-azért vásárolni, majd visszatérve kevés sóval meghintettem és kivajazott tepsin forró sütőbe toltam úgy bő félórára. Közben hirtelen megsütöttem a nagyobb darabokra szelt laskagombát (petrezselyemmel, zöldborssal, kevés sóval) és a bébirépát. Készült még hozzá egy vajas krumplipüré (csakhogy senki ne maradjon éhen). A sült cukkinit fél óra elteltével meglocsoltam olvasztott vajjal és megszórtam zsemlemorzsával. Úgy 10 percet grilleztem, majd ebédeltünk - igaz, csak ketten. Így alakult.

Gombasült zöldfűszerrel

Ez az egyik kedvenc menüm. 10 perc sem kell hozzá, de nem ezért szeretem. Ma viszont kapóra jött, mert holnap vendégeink lesznek, így az időt főzőcske helyett bevásárlással töltöttem. S mivel ebédelni azért mégiscsak kell, pár pillanat alatt elkészült ez a mennyei fogás. Kell hozzá 2 személyre:
3-4 ek kukoricaolaj
30-40 dkg friss gomba (lehetőleg sokféle)
1 nagy csokor petrezselyem
frissen őrölt zöldbors
kevés só
A megforrósított olajon pár perc alatt megsütöm a nagyobb darabokra vágott gombát (ezúttal kétféle csiperkét és laskát), rádobom a durvára vágott petrezselymet (jó sokat), és zöld borsot őrölök rá. Elkeverem, kicsit sütögetem még, s végül sózom. Nagyon finom, de ügyelni kell rá, hogy a gomba hirtelen süljön, ne eresszen levet. Lehet hozzá egy szelíd sajtmártást készíteni vagy egy könnyed krumplipürét.

Gombás zöldségfasírt

Párom kérése az volt, hogy ma ne együnk húst. Valahogy majdcsak kibírja. Néha megszállja őt az efajta purgálási vágy, ami persze éppen csak megéri a másnapot (ha egyátalán). Neki ez olyan megpróbáltatás lehet, mintha tőlem azt kérnék, ne egyek szénhidrátot, semmiféle lisztből készült eledelt, s főként krumplit ne. Hát nem sokáig bírnám.
Még Szlovákiában vettem a csicseriborsót, amiből a képen látható fasírt készült. Olyan sok lett, hogy még egyszer biztosan eszünk belőle. Töröm a fejem rajta, hogy milyen mártással...
A hozzávalók (legalább 4 személyre):
50 dkg száraz csicseriborsó
25 dkg gomba (én maradék gombapaprikást használtam fel, leszűrve)
só, őrölt feketebors, őrölt kömény, petrezselyem apróra vágva
1 nagy fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
2 tk szárított zöldségkeverék
3 ek liszt
4 ek zsemlemorzsa
2 kisebb tojás
Az elkészítés módja:
A csicseriborsót előző este beáztattam, ma leszűrtem, és friss vízben puhára főztem. Villával összetörtem. A vöröshagymát megtisztítottam, hozzáreszeltem. A gombát (leszűrt pörköltet) apróra vágva adtam hozzá, majd az összetört fokhagymával és az összes többi hozzávalóval összedolgoztam, fűszereztem. Kisebb fasírtokat formáztam belőle, zsemlemorzsába forgattam, és kukoricaolajban megsütöttem.