Gombapaprikás

Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.

Varró Dániel: Nyelvművelés

********************************************************

Ez az étel most nem paleo, hagyományosan készült, illetve annyi eltéréssel, hogy tejföl helyett kaukázusi kefírt használtam. 
 


Hozzávalók: 1 kg gomba vegyesen (most laskát és csiperkét használtam), 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 2 nagy vöröshagyma, petrezselyemzöld, frissen őrölt fehér bors, só, zsír, pirospaprika, 1 ek liszt, 1 dkg vaj, 1,5 dl kaukázusi kefír, kb. 1 dl víz

Elkészítés: a zsíron üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát és a kicsumázott paprikát. Hozzáadjuk a nagyobb cikkekre összevágott gombát és a felkockázott paradicsomot. Kissé megpirítjuk, majd sóval, borssal, őrölt pirospaprikával, apróra vágott petrezselyemmel fűszerezzük, és nagyon kevés vízzel felöntjük, hiszen a gomba úgyis enged majd levet. Fedő alatt a kívánt puhaságúra pároljuk, majd rászórjuk a lisztet, elkeverjük, végül a vajat és a kefírt is hozzáadjuk és összeforraljuk.

Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Öntött rozskenyér és kakukkfüves paradicsomvaj

Ez a kenyér nem annak indult, ami lett, a véletlen és türelmetlenségem szüleménye. Igazából egész önálló kenyérke, amint azt mindjárt olvashatjátok itt lejjebb.
Szóval nem egészen ezt akartam, a legutóbbi gyökérkenyérből terveztem egy újabb változatot azzal a különbséggel, hogy rozslisztet is használok, és a megkelt tésztát majd nem liszten, hanem olajon formázom. El is indult a dolog lassú kelesztéssel, hideg hozzávalókkal reggel 9-kor. Tudtam, hogy koradélutánig nem jutok hozzá a sütéshez, így a kenyérsütő géppel végigment a dagasztóprogram, majd hagytam állni benne kb. délután kettőig. Addigra azonban eléggé elfáradtam, és nem is éreztem magam jól, így sok kedvem nem volt a folytatáshoz.

Alaposan letisztítottam a munkafelületet, a sütő is bemelegedett 270 fokra. Csakhogy a tészta alá elfelejtettem olajat önteni, és sebtében száraz kézzel kezdtem volna dolgozni vele. Innen kezdve megpecsételődött a projekt sorsa, a nagyon lágy tésztát nemigen lehetett sem az asztaltól, sem a mancsomtól elválasztani (mit tesz egy kis figyelmetlenség.) Lehetett volna persze tovább ügyeskedni vele, de meguntam aznapra a kenyérsütögetést. Így a tésztát egyszerűen csak átnyaláboltam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, belöktem a sütőbe (előzetes bespriccelés, gőzképzés nélkül), azután nekiálltam, hogy eltüntessem figyelmetlenségem tésztamaradványait.

Őszintén szólva a kenyér további sorsa már nem nagyon érdekelt, nagyjából 20 perc múltán azért visszavettem 220 fokra a sütőt, és még kb. 15 percet sütöttem. Ellenőriztem a színét, megkopogtattam az alját. Fogjuk rá. Végül csak kitámasztottam a sütő ajtaját és bent hagytam kihűlni a kenyeret. Este erőt vettem magamon, és egy konyharuhába csavartam, hátha jó lesz másnap.
A kenyér nem állt bosszút, megformázta önmagát, és gőz meg miegyéb nélkül - alkalmazkodva az adott feltételekhez - megsült. Másnap, amikor felvágtam, már egészen elégedett voltam vele.
El is neveztem öntött kenyérnek, mert legközelebb minden teketória nélkül csak beöntöm majd a sütőlemezre a megkelt tésztát (persze kevésbé hanyagul mint most.)

És akkor a paradicsomvajról. Nem én találtam ki a nevét. Miután már százszor átlapoztam egyik régi (egyébként péksüteményes) szakácskönyvemben a mit kenjünk a kenyerekre oldalakat, most valahogy megálltam itt. Pofonegyszerű recept, és mivel én egyébként is nagyon szeretem a vajat (amit nem mellesleg a Testkontroll és a Paleolit is tolerál, mivel leginkább zsír), kíváncsi voltam, milyen elegyet alkot paradicsompürével. A kakukkfű adott volt a receptben, megtartottam. Finom volt, de azt hiszem, így egy kissé az édeskés felé megy el az íz, legközelebb őrölt erőspaprikát és petrezselymet rakok bele inkább (kakukkfű helyett.)

Amúgy nem sokban tértem el az eredeti recepttől, de cukrot nem tettem bele, és több paradicsompürét használtam. Ez utóbbi most konzerv volt, de ősz elején majd kipróbálom friss püréből. És azt hiszem, egy kis aszalt paradicsom (aprítva) is jó lehet még bele.

Öntött rozskenyér
Hozzávalók: 25 dkg fehér rozsliszt, 25 dkg Graham liszt, 7 g szárazélesztő, 400 ml hideg víz, 2tk só, 1tk barnacukor, 3 ek hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A tészta hozzávalóit pillanatok alatt egynemű masszává dolgozzuk, vagy a kenyérsütő dagasztóprogramjára bízzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk. Kb. 4-5 órát lassan kelesztjük (vagyis nem kell meleg helyre tenni.) Ezután a sütőt 270 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztát egy olajos spatula (lapátka) segítségével összeszedjük és a tepsire öntjük nagyjából cipót formázva. 270 fokon 20 percig sütjük, majd 220 fokon további kb. 15 percig, illetve amíg megsül. Fakanállal kitámasztott sütőben hagyjuk kihűlni.
(Én általában több konyharuhába tekerve szoktam tárolni később a kenyereket.)

Kakukkfüves paradicsomvaj
Hozzávalók: 12,5 dkg vaj, 4 ek paradicsompüré, kevés só, frissen őrölt zöldbors, 1 tk aprított kakukkfű

Elkészítés: A lágy vajat összekeverjük a többi hozzávalóval és fogyasztásig behűtjük.

Kapros-csípős zakuszka

Az ökörnyállal kezdődik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal...
(Márai Sándor: Szeptember)

Két hónapja már, hogy nem írtam a blogra semmit. Azért voltak, akik mégis be-benéztek, felkeresték a tavaly nyári recepteket, az éppen aktuális gasztroajándékokat. Örülök, hogy ha én nem is, ők legalább elkészítették pl. a házi ételízesítőt vagy a sárkánylecsót.

A szünetnek több oka is volt. Az elsődleges persze Apu betegsége, amely továbbra is rengeteg időmet igénybe veszi. A konyhára így már nemigen jut, igaz, a kedv is kevesebb. De emellett az is közrejátszott, hogy megváltoztak az étkezéseink, párom teljesen átállt a paleolit étkezésre, én meg igyekeztem visszatérni a testkontrollhoz. Ez - ahogy már írtam korábban - többnyire valamilyen nyers zöldségekből álló salátát jelent számunkra ebédre (amit én egy kis olajjal és fűszerekkel is gazdagítok), s mellé neki többnyire egy szelet hal vagy hús kerül, nekem krumpliféle (pl. tócsni.)
Talán nem tűnik változatosnak, de a meleg nyár és tennivalóink közepette nekünk tökéletesen megfelelt.
A reggeli évek óta a megszokott gyümölcsturmix (párom szavával: misz-majsz), vacsorázni nemigen szoktunk, legfeljebb vagy egy teát vagy valamilyen gyümölcsöt fogyasztunk.

Ez ugyebár nem olyan étrend, mely sok érdekességet kínálna egy gasztroblogra.
Szeptembertől pedig a lanyhább nyári szezont a tanítás területén is felváltotta a szorosabb órarend.
A hónap elején (bár az időjárás nem kényeztet minket) sikerült azért egy kerti összejövetelt rendezni: kicsit előrehozva együtt ünnepeltük párom születésnapját és a Mária-napot nagynénémmel, nagybátyámmal, unoktestvéremmel, párjával és párom édesanyjával. Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy vállalták a nehézségeket is, és alkalmazkodtak Apu szűkre szabott lehetőségeihez.
Az ételek a következők voltak: bográcsban főtt vaddisznópörkölt hasábkrumplival, frissen készült vegyes savanyúság, zserbó, sajtos-diós kerék (e recept kicsit módosítva), tiramisu.
Mindenki hozott/csinált valamit, mert nekem most nehéz lett volna egy egész vendégsereget jóltartani. Az összejövetelt kisebb esőcsöpörgéssel és szürke égbolttal megúsztuk.

Ezt követően párom hazavitte édesanyját Miskolcra, majd továbbutazott a nomádportára. Kell a házon is javítgatni, és más munkák is vártak rá (megígért tévé-, rádió-, mosógépjavítás a falubelieknek.) Nem tervez hosszabb ottlétet, meg az idő sem az igazi, sok az esős nap.
A komjáti blogot azonban lelkesen tovább írja, nap mint nap.

Én pedig úgy jártam e héten, hogy annyiszor köszönt rám a kápia, hogy végül nem tudtam ellenállni neki. Ismételni ritkán szeretek, ezért a tavalyi paprikakrémek helyett egy olyan mártogatós-változatban törtem a fejem, ahol a kápia lesz az igazán meghatározó íz, másodhelyen a padlizsán, és a paradicsom szerényen háttérbe vonul. (A tavalyi arányok másfélék voltak.) Ízesítésként pedig azért is teszek bele petrezselymet és egy kevés kaprot, úgy, hogy ne tolakodó, de azért felismerhető legyen az íze. Úgy gondoltam, hogy a kápia-padlizsán-paradicsom hármashoz az intenzív kapor íz nem megy, de azért megmutatjuk neki.
Emellett kívántam a csípős ízt, és így erős paprikával, vöröshagymával, fokhagymával is - és természetesen hidegen sajtolt olajjal - gazdagítottam a krémet.
A zakuszkában megszokott babért viszont elhagytam, mert egyrészt sok lett volna ide, másrészt nem különösen kedvelem. A végeredmény sikere az arányokon múlik, úgy gondolom. Ne legyen túl erős, túl fűszeres.
Turmixgéppel pürésítettem az ételt, mert elsősorban mártogatónak (pl. sült krumplihoz) vagy szószként (hússzelethez) szeretnénk fogyasztani.

Hozzávalók: (kb. 2 liter zakuszkához): 8 nagyobb kápia paprika, 3 kisebb padlizsán, 3 közepes paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 zöld csípőspaprika, 1 nagy fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 csomag petrezselyem, 4-5 szál kapor, 2 kk só, frissen őrölt feketebors, kb. 1,5dl hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: a paprikát (a csípős kivételével), a padlizsánt és a paradicsomot egy nagyobb tepsiben 180 C fokon másfél óra alatt megsütöttem. Fólia alatt hagytam kissé hűlni a sütőben, hogy bepárásodva könnyebb legyen megpucolni őket. Lehúztam a héjukat, a paprikákat kicsumáztam, és mindent egy nagyobb tálba tettem. A felesleges vizet leszűrtem róluk. Hozzáadtam az apróra vágott hagymaféléket, zöldfűszereket, egy kisebb darab erőspaprikát, kevés sót, borsot. A turmixgépben több adagban, olajjal felöntve pürésítettem.

(Mivel nem télire szántam, és nem is úgy készült, a hűtőben tárolom a felhasználásig. Ha el szeretnénk télire is tenni zakuszkát, akkor ne használjunk nyers hozzávalókat, főzzük fel az egészet, és kiforralt üvegekbe tegyük, majd azokat néhány percre állítsuk fejre.)

Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

Tavaszi gombás egytál

ülök az úton,
rágcsálom a fogamat,
sütöm a Napot
(Fodor Ákos)

Kell idő, míg e fenti állapotba eljutok. Így vasárnap délután erre is képessé válok, noha a hét közepén még nekiugrottam volna az SZTK-ban az üvegablaknak, s akik ismerni vélnek, bizonyára meglepődnek ezen. De végül is megint inkább vívtunk egy csatát az önkormányzati és egészségügyi bürokráciával, és a hétvége arra is való, hogy mindezt kipihenve felkészüljünk az új küzdelmekre.

Jó dolog ilyenkor, hogy sokféle zöldségből válogathatunk. Nekem nagy kedvencem a zöldspárga, mert nem kell pucolni, és pillanatok alatt puha. Az ízéről nem is beszélve! De ugyanígy a friss kelkáposzta, spenót, cukkini is jöhet, lehet, hogy tudat alatt, de vonzódom a ZÖLDségekhez.
Nagyon gyorsan lehet elkészíteni (ez nekem fontos szempont) és ha részben is, de megmaradnak a friss ízek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg gomba (vegyesen, amit szertünk vagy amihez hozzájutunk, fél kg zöldspárga, 8-10 szem koktélparadicsom, só, frissen őrölt bors, 1 csokor petrezselyem, kevés olaj

Elkészítés: a gombáról letörölgetjük az esetleges földet, szennyeződést, pucolgatni felesleges. Falatnyi darabokra vágjuk, de nem túl kicsire. A spárgaszálak végét letördeljük, a zöldséget kb. 3 cm-es darabokra vágjuk. Az egész mehet egy nagy tálba, ahol 2-3 ek olajjal összeforgatjuk.
Felforrósítjuk a serpenyőt, ebbe is öntünk 1 ek olajat, majd rátesszük a sütnivalót. Magas lángon kb. 10 perc alatt készre sütjük, nem kell, hogy a gomba kieressze a levét. Az utolsó percekben hozzáadjuk a négybe vágott koktélparadicsomot. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a durvára vágott petrezselyemzölddel.

Akinek így vékony a fogás, készíthet hozzá parázsburgonyát. (Azt is elég megmosni, nem kell meghámozni.)

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Húsos-zöldséges alapmártás

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat ---

(erős ildikó)

Miért tekintem a következő receptet alapmártásnak? Mert sokféle ételhez szoktam használni, és általában nagyobb adagot készítek egyszerre. Később rakott-sült tésztafélékbe kerül a leggyakrabban, például besamellel felváltva, vagy egyszerűen csak kifőtt tésztához keverem. Gyakran kerül még bele (vagy egy részébe) tejföl, és rizs- vagy tarhonyakörettel adom asztalra.
Esetleg a szokásostól eltérő rakott vagy töltött krumpli készül vele. Kelt vagy leveles tésztába is szoktam tölteni. Még nem próbáltam, de talán kelkáposztalevélbe vagy szőlőlevélbe is lehetne göngyölni. De azt hiszem, akkor tennék hozzá egy kevés rizst is.
Nagyon gazdag ízű, kiegyensúlyozott mártás, ami a húson és a zöldségeken túlmenően némi tejterméknek és paradicsomnak köszönheti lágy ízét. Különböző húsokból szoktam csinálni, de ügyelek rá, hogy ne legyen nagyon száraz a hús. Viszont füstölt vagy erős íz ebbe a mártásba nem kerül nálam.
Ami még lényeges: a hosszú főzési idő. Nem mintha 3 óra kellene a ledarált húsnak vagy az apróra vágott zöldségnek, de ennyi idő, ami alatt az ízek tényleg összesimulnak, semmi "nem lóg ki", és besűrűsödik a mártás. Én most csak másfél órát főztem - azaz fele ideig - a fotózás előtt, s így a képen még nem is látható a kívánt eredmény. Nem csinálom gyakran, de érdemes rászánni az időt.

(S ha a kelleténél - vagy a felhasználástól függően - mégis több leve maradna, hagyjuk a felesleget a hűtőben kissé megdermedni, kenyérre kenve is finom lesz.)

Időigényes, de véleményem szerint nagyon kiadós, gazdaságos felhasználása az önmagában talán nem túl nagy mennyiségű húsnak.


Párom néhány napot volt idehaza (azaz Budafokon) a héten, de a reggelin és ebéden túl nem sok időt tudtunk együtt tölteni, én tanítottam, ő javított, volt, hogy csak hajnalban feküdt le. Ma pedig már visszatért a nomádportára. Mivel ő nagyon szereti a húsfélét, többek közt ez a mártás is elkészült, idő hiányában egyszerűen csak főtt tésztával és reszelt sajttal ettük.
S bár ritkán iszunk alkoholt, ehhez az ételhez most jól jött volna egy pohár finom bor (csak nem jutott eszünkbe...)

Hozzávalók (kb. 3-4 liter mártáshoz): 50 dkg nem túl sovány darált hús (disznó, marha, esetleg csirke), kb. 5dl csirkealaplé, 3 szál sárgarépa, 1 kis darab zeller, 1 szál fehérrépa, 4 közepes paradicsom, 1 zöldpaprika, apróra vágott petrezselyem- és zellerzöld, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, kevés zsiradék, 1dkg vaj, 1dl tej és ízlés szerint só.

Elkészítés: a hagymát a zsiradékon üvegesre pirítjuk, rádobjuk a húst és így folytatjuk a műveletet. A zöldségeket és a zöldpaprikát megtisztítjuk, apróra vágjuk és hozzáadjuk az ételhez az áttört fokhagymával együtt. Amikor a hús és a zöldség már megpirult kissé, jöhet a pirospaprika és a zöldfűszer. Kevés sót adunk hozzá, majd fedő alatt hagyjuk, hogy a hozzávalók levet eresszenek az edényben. Amikor az étel zsírjára sül, újra és újra felöntjük egy kevés csirkealaplével. Így főzögetjük 3 órán át, s csak az utolsó félórában adjuk hozzá a kicsumázott, (leforrázott) és meghámozott paradicsomokat kisebb darabokra vágva. A folyamat végén pedig belekeverjük a vajat és a tejet, majd még egyszer összeforraljuk a mártást.

Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)


Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
Hozzávalók (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj

Elkészítés: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik.

Ezután kikapcsoltam a sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom, hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam.
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.) Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Egyszerű nyári pirítós

Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem.
(Hamvas Béla)

Minden vélt vagy valós hasonlóság más néven futó receptekkel nem a puszta véletlen műve.... de nem is szándékos. Amikor nem tudok már mit kitalálni egyszemélyes nyári étkezéseimre, akkor jönnek a zöldséges-salátás melegszendvicsek és a pirítósok. Gyorsan megy, nem viszi el a munkától az időt, és időnként jól is esik. Ez megint egy olyan egyszerű étel, amihez kicsit furcsa dolog receptet írni, de az Olvasók szokták kérni, hát leírom:

Hozzávalók (személyenként): 2-3 közepes paradicsom, 2 vékony szelet szikkadt kenyér, 1 kiskanálnyi vaj, durvára darált színesbors, só, (esetleg egy gerezd fokhagyma), 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: a paradicsomokat megmosom, felkockázom. Összekeverem egy tálban egy csipetnyi sóval, borssal (és ha mehet bele: az apróra vágott fokhagymával.) Hidegre teszem.
A kenyereket egy vaslapon megpirítom. Hagyom, hogy egy kissé a gőzt kiengedjék, és még melegen átkenem mindegyiket egy kevés vajjal (épp csak annyival, ami szépen megolvad a tetején. Ráteszem a paradicsomot és a petrezselymes olajat.

Padlizsán grillezve

ha elindulok
feléd - gyere egy kicsit
te is közelebb

(erős ildikó - könnyítés-haiku)

Tegnap még azt meséltem Renátának, hogy a remek pakorájához hasonló bundázott zöldséget, konkrétan padlizsánt szeretnék ma ebédre. Ugyanis a piaci beszerzésből még másfél kis padlizsánom maradt, a többi zöldféle elfogyott.
Ma azonban kicsit átalakult a tervezett program, így a bundázás és az olajban való sütögetés helyett végül egy még gyorsabb ételt készítettem: Lúdanyó ínycsiklandó előétele nyomán. Természetesen ez nálam főfogás lett, ezért paradicsommal, sajttal, joghurtos-fokhagymás öntettel is tetéztem.
A Lúdanyó által leírt beirdalást is követtem, és így szépen átsült, jó puha is lett a padlizsán húsa.
Viszont a héja nem esett jól, így a második darabnál azt már a tányéron hagytam, így is könnyen ki lehetet enni belőle a zöldséget, éppen csak a vékony külső maradt.

Hozzávalók (személyenként): 1 kisebb padlizsán, 4 szelet paradicsom, só, 2ek petrezselyem olajban, 1 gerezd apróra vágott fokhagyma, 1dl natúr joghurt, 2ek reszelt sajt, só

Elkészítés: A padlizsánt megmossuk, félbevágjuk, majd átlósan centiméterenként beirdaljuk úgy, hogy a héját ne vágjuk át. Vékonyan kiolajozott grillserpenyőbe fektetjük a vágott felével lefelé. Lassú tűzön sütögetjük, hogy ne megégjen, hanem szépen átsüljön. Utána megfordítjuk. Tetejét bekenjük a sóval elkevert petrezselymes olajjal, és ráfektetjük a paradicsomszeleteket. Így sütjük tovább, míg a joghurtot elkeverjük a fokhagymával és kevés sóval. Végül a kész zöldségekre szórjuk a reszelt sajtot és a joghurtos öntettel meglocsoljuk.

Fokhagymás pirítós is jól jöhet hozzá. (Ez is a gyorsan-könnyen kategória.)
S ezután már tényleg a bundázott zöldségekre vágyom - ha nem is ma.

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

Tárkonyos saláta sült cukkinivel

...avagy a NAGY VEGETÁRIÁNUS KIHÍVÁS napja!

Vegavarázs hívott minket nem olyan rég játékba, melynek értelmében a résztvevők ma nem főztek húsos ételt, sőt gombát, tojást, hagymát és alkoholt sem használhattak.
Én magam a tejtermékeket is kihagytam, és így sem volt hiányérzetem.

Igaz, hogy a menüm meglehetősen egyszerű, de ennek az is az oka, hogy egy személyre azért kicsit kisebb a lelkesedés. Egyébként is többnyire egy vagy két fogást szoktam enni ebédnél. Inkább egyet. A desszert - ha van - ráér délután, amikor már van hely számára a bendőben.
A következő ételek készültek tehát a kihívás napjára:

Fűszeres sült krumpli
Tárkonyos saláta sült cukkinivel
Sárgabarack sörbet rózsakivonattal

Ez természetesen csak az ebéd, de a reggeli és a vacsora nálam gyümölcs, így arról nincs mit írni.
Az első étel nem újdonság. Gyakran készül, különösen, ha egymagam vagyok itthon. A receptjén ma annyit változtattam, hogy kimaradt a fokhagyma (a játékszabályoknak megfelelően), és nem készítettem el a joghurtos mártást sem hozzá, mivel volt saláta.

A sült cukkinis saláta alapötletét Tündértől vettem. Itt-ott kicsit változtattam rajta. Először padlizsánra akartam cserélni a cukkinit benne, de végül az utóbbit kívántam ma jobban. Nem került ebbe sem hagymaféle, inkább aszalt és grillezett paradicsommal egészítettem ki.

Hozzávalók (2 főre): 2 kisebb cukkini, 2ek olaj (én most az aszalt paradicsom olaját használtam), 2dl víz, 2ek tárkonyos ecet, egész zöldbors, 1tk só, 2tk cukor, pár darab koktél- és néhány olajban eltett aszalt paradicsom, 2ek petrezselymes olaj

Elkészítés: a cukkiniket 3mm-es szeletekre, a koktél paradicsomokat pedig félbevágjuk, és egy tálban összeforgatjuk egy csipet sóval és az olajjal. Serpenyőben megsütjük a cukkiniszeletek mindkét oldalát, végül óvatosan a paradicsomdarabokat is. Közben összekeverjük a salátalét: a vízhez adjuk a tárkonyos ecetet, az egész zöldborsot, a cukrot és a sót. Ebbe a fűszeres lébe szedjük a sült zöldségeket. Teszünk rá még néhány szelet aszalt paradicsomot is, és megöntözzük a petrezselymes olajjal. Hagyjuk összeérni az ízeket.

A rózsakivonattal készült sárgabarack sörbet receptje (és fotója) pedig holnap következik.

Tavaszi spárgatál

Tavaly (v)ettem először spárgát. Nem tudom, miért, nálunk ez valahogy kimaradt. (S a rebarbara próbája is hátra van még...) Nyomban bele is szerettem. A zöldbe. A fehér sem rossz, de nekem a zöld az igazi. Valahogy finomabb az íze és pucolni sem kell. Tavaly is tettem-vettem, mi legyen belőle. Végül egyszerűen kirántottam és csináltam hozzá egy bodzavirágos mártást. Idén megint jött ez a tesze-tosza állapot, miközben nézegettem a gasztrobloggerek jobbnál jobb receptjeit.
Végül semmi különöset nem csináltam vele. Egyszerűen megsütöttem-pároltam épp csak roppanósra újkrumpli, spenótlevelek és fűszerek társaságában.

Hozzávalók (2 főre): 1 csomag zöldspárga, 2 marék apró újkrumpli, spenótlevelek, petrezselyem olajban, pár darab olajban eltett aszalt paradicsom, zöldbors, fokhagyma, só

Elkészítés: A spárga végét levágtam, majd a zöldséget kb. 4-5 cm-es darabokra vágtam. Az újkrumplit alaposan megmostam, leszárítottam, félbe daraboltam. A petrezselymes olajból egy keveset melegítettem fedeles serpenyőben, majd rádobtam a spárgát és a krumplit. Kicsit megpirítottam. Adtam hozzá kevés sót, frissen őrölt zöldborsot és letakartam. Kb. 15-20 percet pároltam. Közben a spenótleveleket szélesebb csíkokra vágtam, és a legvégén adtam az ételhez. Tányérra szedtem, olajban eltett aszalt paradicsom került a tetejére, és megszórtam (ezúttal szárított) fokhagymával.

Szeretem, ha a friss tavaszi zöldségek éppen csak roppanósra sülnek-párolódnak.

(Párom szerint a gólyák este "bandáznak" a nomádporta körül. Tegnapelőtt, amikor a helyi fülkében hívtam, öt gólya volt épp a környéken, és egy nyesttel is összetalálkozott.)

Aszalt paradicsom fűszeres olajban

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Ez a finomság természetesen nem idén készült. A fényképeket rendezgetve akadtam rá. De remélem, hogy idén már nagyobb mennyiségben is tudok készíteni. Tavaly egy váratlanul befutott munka jutalmaként vettem egy aszalógépet. Biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy minek. Hiszen az áldásos napfény kitűnő munkát végez. Nos, majd a jövő igazolja vagy cáfolja a döntésemet. De úgy gondoltam, ez jól kiegészíti a természetes - azaz napon történő - aszalást akkor, amikor az időjárás nem megfelelő. A nomádporta ugyanis az ország meglehetősen hűvös szegletében található. Viszont sok gyümölcsünk van, de nem épp a kánikulában érik be. Az ősszel gyűjtött gombákról nem is beszélve. Minden egy kicsit később terem, mint máshol. Természetesen ott is remekül lehet a napon aszalni - ha azonban a feltételek nem épp a legjobbak, besegíthet ez a szerkezet. Persze módjával, hiszen az energia nem ingyen van.

A paradicsom szeptember-október környékén érett be tavaly a nomádportán. Még nem volt hatalmas termés, egyelőre csak próbálkozunk a növényekkel: melyiknek tetszik a talaj, a klíma, a környezet. Az aszalás tárgyában sokfelé tájékozódtam könyvekből és az interneten, különösen Dulmina és Chili & Vanilia írásai keltették fel érdeklődésemet. Pár napja pedig a Vegasztrománia blog emlékeztetett erre a finomságra.
Én így készítettem:

Hozzávalók: 1 kiló paradicsom, csipet só, 1 fej fokhagyma, 1kk szárított, morzsolt bazsalikom, néhány szem zöldbors, kb. 4 dl jó minőségű olaj (nálam most kukoricacsíra-olaj)

Elkészítés: A paradicsomokat félbevágtam, a magos-folyékony részeket egy kiskanállal eltávolítottam (egy kis üvegbe összegyűjtöttem további konyhai célokra.) Fémtepsibe, zsírpapírra helyeztem, és kitettem a napra. Két napig száradt ott (közben forgattam, éjszakára behoztam). Utána lehűlt és beborult az idő, így az aszalás az aszalógépben fejeztem be (kb. 8 óra alatt 60-70 C fokon.)
Az aszalógépbe helyezéskor a paradicsomszeleteket megszórtam bazsalikommal és egy csipetnyi sóval. Félbevágott fokhagymagerezdeket is a paradicsomszeletek közé tettem. Amikor elkészült, a paradicsomokat egy tiszta üvegbe helyeztem a fokhagymával együtt, rádobtam a zöldborsot és felöntöttem az olajjal.


S hogy mi lett belőle?
Akkor - frissiben - megkóstoltam, mert hajtott a kíváncsiság. Mennyei... Megcsináltam a fotókat, meg felfirkáltam a konyhai jegyzetfüzetembe, mit hogyan csináltam. (Ezt szerencsére egy ideje mindig megteszem, különben már semmire nem emlékeznék.) Azután eltettem hűvös, fénytelen helyre.

Itt az ideje, hogy használjam!

Pitypangolajban sült hagymás krumpli

a mindenséget óvó
kompromisszum
szárnyai mögül
ki-kilesem néha

(erős ildikó - egy állapot)

Ilyen semmiségeket, egyszerű dolgokat szoktam főként enni, ha párom nincs itthon. De ha itthon van, gyakran akkor is. Jó sok krumplit. Erre bizonyságul szolgál, hogy ez a fogás sem most készült, hanem úgy egy hete. Igen, emlékszem már. Amikor a főzelékekről írtam a bejegyzést. Amit elsősorban a férfinépek kedvéért főzök. Ők is ették meg. Én egyik nap ettem belőle, második alkalommal azonban inkább betoltam a sütőbe ezt a krumplis ételt. A kis agyagtepsit egyébként tavaly kaptam ajándékba páromtól, és általában ilyen csak tedd bele-süsd meg ételek készülnek benne. A receptben nincs semmi különleges, jó választás lehet akkor, ha nincs túl sok időnk az ebédkészítésre. Húsfélével, zöldségekkel, sajtokkal, tojással is jól bővíthető - ha valakinek így nem lenne elég. Egyetlen nem mindennapi, de nem is bonyolult összetevője a blansírozott pitypanglevéllel készült olaj, de ha mást választunk hozzá, az is megteszi.

Hozzávalók (kb. 2 adag): 6 közepes krumpli, 1 nagy fej vöröshagyma, 1kk só, frissen őrölt zöldbors, 1 paradicsom, petrezselyem, 4ek pitypangolaj (vagy más fűszerolaj)

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk és vékonyan felszeleteljük. A vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk majd felszeleteljük a krumplihoz hasonlóan. A paradicsomot kis kockára vágjuk. Aprítás után mindent azonnal a tepsibe teszünk, nem kell több edényt összekoszolni. Rászórjuk a fűszereket, majd meglocsoljuk az olajjal és alaposan összeforgatjuk. Lefóliázzuk. Ha agyagtálban készítjük, akkor a sütőt nem melegítjük elő. 180 fokon sütjük másfél órát, majd levesszük a fóliát és kissé megpirítjuk az ételt. Tejföllel is, savanyúsággal is finom és laktató. De készíthetünk hozzá mártást vagy sajtos majonézt.

Zöldséges-csípős csirke - ünnepeltünk...

Tegnap Apukám névnapját ünnepeltük. Csak hárman voltunk ezúttal. Ha többen is összejövünk - és az idő jó - inkább kint szeretek teríteni, mert jobban elférünk, mint az étkezőnek kicsi budafoki konyhában. Apu nem szereti az édes süteményeket, viszont szívesen eszik húst és fűszeres ételeket, ezért a következő volt a menü:

Szárnyashúsleves
Zöldséges-csípős csirke párolt rizzsel
Vajas kifli
Tokaji hárslevelű félédes fehérbor


Fentiek közül egyedül a főétel nem szerepelt még a blogon, ezért annak receptjét most közlöm.

Hozzávalók: 80dkg kicsontozott csirkemell, 2 sárgarépa, 2 nagy fej vöröshagyma,
1 zöldpaprika, 1 erős paprika, 2 gerezd fokhagyma, só, 1ek cukor, csipetnyi gyömbér, őrölt kömény, fehér bors, 1ek ecet, 4ek paradicsomlé (amikor van: friss paradicsom), olaj, 1kk pirospaprika, (esetleg: 2ek szójaszósz)

Elkészítés: A megtisztított hagymát, répát, zöldpaprikát, hosszúkás, vékony darabokra vágom, kevés olajon kissé megpirítom. Rádobom az apróra vágott húst, tovább pirítom, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát valamint a paradicsomlét (szezonban a friss paradicsomot kis darabokra aprítva.) Lefedve főzöm pár percig, amíg a hús némi levet ereszt. Ekkor hozzáteszem a gyömbért, sót, köményt, fehér borsot, az apróra vágott erőspaprikát, a cukrot. Tovább főzöm kis lángon. Amikor jól besűrűsödik a szaft, hozzáteszem az ecetet és a szójaszószt. Pár percig még összeforralom. Mivel nagyon fűszeres (keleties ízvilágú) étel, semleges körettel, natúr párolt rizzsel vagy tésztával fogyasztjuk.

Krumplis-paradicsomos nokedli

azóta többé semmit
már semmi többet nem kérünk
nem hittük volna: s lásd a jelen
elég ok - hogy éljünk

(erős ildikó - más-kép(p) - részlet)

Mióta Duende bejegyzései meggyőztek arról, hogy nem szükséges túl nagy feneket keríteni a nokedlinek, azóta egész gyakran készül nálunk is. Volt már a nála látott szaftos galuska, azután spenótos-túrós, ez a tegnapi pedig szintén krumplistészta módjára készített változat, azzal a különbséggel, hogy paradicsom és - párom kedvéért - egy kevés juhbeles virsli is került bele.
Manapság már én is csak épp akkor keverem össze a nokedlitésztát, mielőtt forrni kezd a víz, és nem igyekszem palacsintatészta simaságot elérni. Továbbá nem hagyom állni, hanem már szaggatom, főzöm is ki. Sem az esztétikai élmény, sem az íze, állaga nem változott ettől, viszont nekem gyorsabb és egyszerűbb.

A szafthoz kell: 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, só, olaj, 6 kis szem krumpli, 2 nagyobb paradicsom vagy szezonon kívül natúr paradicsomlé, esetleg egy pár juhbeles virsli (utóbbi nélkül is teljes az ízélmény.) Az olajon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom a fokhagymát, később a megtisztított, kis kockákra vágott krumplit és paradicsomot. Tovább pirítom, majd pirospaprikát szórok rá, összeforgatom, sózom és kevés vízzel felengedem. Fedő alatt puhára főzöm, majd anélkül rövidebb lére. Egy villával a krumplit kissé összetöröm, csak annyira, hogy sűrű, de szaftos maradjon az étel. Ezután a felszeletelt virslit hozzáadom, elkeverem, majd elzárom a gázt alatta.

A nokedlihoz kell: 10 dkg Graham és 40 dkg rétesliszt, 2 kisebb tojás, 2kk só, 4,5 dl langyos víz. A hozzávalókat összekeverjük. A teljes kiőrlésű liszt arányát lehet növelni, ez esetben több folyadékot vesz fel a tészta, és kicsit erőteljesebb íze lesz, viszont laktatóbb. A nokedlit - aki úgy szereti - készítheti tojás nélkül is és víz helyett tejjel. A forrásban lévő vízbe sót teszünk, majd 3-4 adagban beleszaggatjuk a nokedlit. Tésztaszűrővel kiemeljük a vízfelszínre jött tésztát, kevés vízzel leöblítjük, és a korábban elkészített szafthoz keverjük. Apró csemegeuborkával vagy más savanyúsággal, esetleg salátával és frissen őrölt zöld borssal kínáljuk.

Egy óra alatt elkészül az egész. Szeretjük még az egyik Stahl-füzetecskében látott zsályás-kacsazsíros nokedlit is. Itt a kacsazsírban kissé átsütött friss zsályalevelekbe forgatjuk a kifőzött nokedlit, és ami a legszebb(!): a tetejére hagymakarikákat ropogósra sütünk. Nagyon finom, én csupán a kacsazsír mennyiségét sokalltam, ezért az eredeti receptnél kevesebbet használok hozzá - és maradtam a saját nokedlitésztámnál.

Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában

bár mindig közelebb ér a halál
mégis mohón űzzük a tavaszt
rózsa-felhők szirmai mögül
tétován hogyha kiles a nap

(erős ildikó - várakozás)

Továbbra is lelkesít és új meg újabb ötleteket ad nekem Renáta fűszeres burgonyatekercsének receptje. Az első sikeres változat után (az összes felénk járó nem vegetáriánus rokon, szomszéd falta) úgy gondoltam, hogy egy medvehagymás változatot készítek. Került bele egy kevés paradicsomlé és aszalt paradicsom is. A tésztát ezúttal többféle lisztből készítettem és sárgarépát is tettem hozzá:

15 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 12 dkg kukoricalisztet és 63 dkg réteslisztet 1 mokkáskanál őrölt köménnyel, 2tk sóval 15dkg vajjal (másoknak: margarinnal) és 3,5dl vízzel összegyúrtam úgy, hogy egy nagyobb sárgarépát lereszelve először a víz egy részével összeturmixoltam. Így szép színe és kellemes íze lett a tésztának.
A tölteléket ezúttal 1,5 kg burgonyából készítettem. A héjában megfőzött krumplikat meghámoztam, keverőtárban villával összetörtem, majd hozzáadtam 2tk sót, 1tk pirospaprikát, kevés őrölt köményt, borsot, 4ek olajat, 3ek kukoricalisztet, 3ek paradicsomlét és egy nagyobb csokor apróra vágott medvehagymát. Összekevertem, majd rákentem a vékonyra nyújtott tésztára. Szórtam rá még aszalt paradicsomdarabkákat, majd feltekertem. Tekintve a liszt és a töltelék mennyiségét, jó nagy tekercsem lett, lehet persze kisebb vagy több adagban is készíteni. 36 szeletre vágtam, zsemlemorzsában megforgattam mindkét oldalukat, majd ismét olajban sütöttem ki.

Köszönjük, Renáta!

Fűszerolajos krumplisaláta

- valami érthetetlen végtelen szabadság
oldja végül béklyóit az elviselhetetlen
egymásba roskadó fénytelen nappaloknak -

(erős ildikó - kegyelem)

Csak a krumplit (4 kis szemet héjában) főztem meg ehhez a salátához, majd meghámozva, felszeletelve a tányér közepére halmoztam. Utána jöhetett, ami itthon volt: sárgarépa, uborka, retek, lilahagyma, újhagyma, kevéske paprika és paradicsom. Összevágtam egy fél csokor petrezselymet, ment ez is a salátára, majd apróra kockázott óvári sajt következett és durvára tört dió. Ezután néhány tekerésnyi frissen őrölt zöldbors. Végül az egészet megöntöztem a fahéjas-csípős fűszerolajommal. Ez utóbbi finomságról ismét külön bejegyzést készülök írni - összefoglalva, hogy mi mindenhez használtam fel az utóbbi időben.
A saláta mellé még sütöttem egy szelet vajas pirítóst, nehogy éhes maradjak.
(És egymagam faltam fel az egészet ebédre, mert párom ma a Miskolcról hozott töltött csirkét választotta a megmaradt sárgaborsó főzelék mellé...)