Nem szoktam befőzni. Anyu, Nagyi még sokat főzött be annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt kertje. Én nem sok értelmét látom, két okból sem. Az egyik, hogy itt a fővárosban nekünk sincs önálló kertünk (a közös társasházi kert lehetőségei korlátozottak), a piacon megvenni a hozzávalókat pedig ritkán gazdaságos. Régebben jártunk szedd magad programokra, de ez ma Apu betegsége miatt nemigen lehetséges.
Nomádportánk kertjében ugyan sok minden megterem, de messze van, ritkán jutok oda, így inkább párom édesanyjára bízom a termények felhasználását.
A másik ok az, hogy elég kevés befőttet, lekvárt eszünk. Szörp sem fogy. Én ezekből is csak a frisset szeretem, a sokévest nem. Igyekszünk mindent frissen fogyasztani, tavaly például harminc kiló sárgabarackot kaptam tanítás fejében, s hát bizony abból sem főztünk be egy szemet sem. Megettük, ahogy volt. Azokban a hetekben legalább kevesebbet vagy alig költöttünk friss gyümölcsre, pedig ez teszi ki a heti bevásárlásunk legnagyobb részét.
A főzési, étkezési szokások változnak, mi abban hiszünk, hogy az élő sejtekből álló táplálék (nyerskonyha) fontos szerepet játszik az egészségünkben, így nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a nem éppen olcsó gyümölcsökből télre rakjuk meg a kamrát. A kamrát egyébként virtuálisan kell elképzelni, mert ilyenünk itt a fővárosban nincs, nem is nagyon lenne hely, ahová pakolhatnánk az üvegeket.
A befőzés során az élő sejtek elpusztulnak, a gyümölcs kémhatása megváltozik, a hasznos tápanyagok egy része átalakul, lebomlik. E tekintetben mindegy, hogy öt percig vagy egy órán át forraljuk az alapanyagokat. Tehát maradunk a gazdaságosabbnak tűnő idénygyümölcsnél, télen legfeljebb eszünk mást. Öreg, ráncos, vermelt almát, meg az akkor is megfizethető kínai kelt.
Ami mégis kivételnek számít, az a paradicsom és a
lecsó. Ezek megint bázisanyagok, vagyis valamilyen más főzet hasznos alapjai, szeretem, ha ebből van télen is. Paradicsomból nemcsak passzírozva vagy ívólének, hanem
aszalva is, olajban. És persze egy-egy
viráglekvár, amiről már eleget szóltam a blogon, csak úgy, ízesítőnek, vagy ha ünnepi alkalomra kell összedobni desszertet. No meg a
házi ételízesítő, az is jól jön.
Párom édesanyjától pedig megkapjuk azt a pár üveg gyümölcslekvárt, ami még elfogy.
Ami ezen kívül van, az a néha napi nekilendülés, amikor mégis (be)főzök valamit, de többnyire nem télre, csak úgy, pár üveggel, mint most ezt a könnyű, nyáreleji, savanykás gyümölcslekvárt.
A befőzés szakértője számomra egyébként
Dulmina, aki nagy tapasztalattal és gondossággal, gazdaságosan és sok esetben cukor és tartósítószer nélkül főz be, alapvetőnek tartom a receptjeit, eljárásait. Különös figyelemre méltók a natúrbefőttjei.
Mi nem fogyasztunk egy jó ideje répacukrot, így nálunk is a cukor nélküli vagy a kevés nyírfacukrot tartalmazó receptek jöhetnek szóba. A nyírfacukor nem olcsó, de nálunk másfél év alatt fogyott el egy kiló úgy, hogy főleg alkalmi desszertekbe került, mást nem édesítünk.
Amúgy a cukor arányát a gyümölcslekvárokban amúgy is nyugodtan csökkenthetjük, legfeljebb hosszabb lesz a sűrűsödési idő, és némiképp súlyt veszítünk a párolgással. No meg persze nem lesz olyan édes a végeredmény.
A mézet is szeretem (egyesek szerint paleo, mások szerint nem, szerintem meg finom, ráadásul természetesebb, mint más édesítők), de az befőzéshez nem minden eljárásban használható.
A
zseléket, zselésítőket - állaguk miatt még nem tudtam igazán megszokni, megszeretni, inkább használok almát is a sűrítéshez, melynek igen gazdag a pektintartalma.
Ebbe a könnyű nyári lekvárba most rebarbara, eper, sárgabarack és természetesen alma került, mert ezek voltak kéznél, de lehetett volna cseresznyét, meggyet is adni hozzá. Szépen megmaradt a színe, úgy értem, ha nyersen összeturmixolnám ezeket a hozzávalókat, akkor is ezt a színt kapnám nagyjából.
Hozzávalók (kb. 2-3 normál méretű befőttes üveghez): 1,5 kg gyümölcs (ennek a fele nálam rebarbara, a többi eper, sárgabarack és alma), 15 dkg nyírfacukor, 2 dl víz
Elkészítés: A megmosott rebarbara végét és levelét eltávolítottam, és kb. fél centis darabokra vágtam. A többi gyümölcsöt is megtisztítottam és feldaraboltam. A gyümölcsöket egy nagyobb lábosba öntöttem, rá a vizet és a cukrot. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt közepesen sűrűre, de darabosra főztem. Azon forrón kiforralt üvegekbe töltöttem, majd az üvegeket lezártam, fejreállítottam 15 percre, végül száraz gőzben hagytam kihűlni.
Megjegyzés: én szeretem a szaftos, darabos lekvárokat, de akit zavar, az eltávolíthatja előzőleg a gyümölcsök héját, vagy főzheti még puhábbra, esetleg össze is turmixolhatja üvegezés előtt. Én ez utóbbi eljárást legfeljebb a
viráglekvároknál alkalmazom.
Fenti lekvár lehet gasztroajándék is (ez esetben
innen választhatunk hozzá illő üveget) vagy helyet kaphat a paleolit konyhában.
Búcsúzunk, talán a nyártól is... Kelétől és Bábától (a kisebb képeken), reméljük, csak tavaszig... Ők maradtak legtovább, a falu többi gólyája az ifjakkal együtt már útnak indult. Ma ők is követték a csapatot.
