Hűsítő szederfagylalt (paleo)

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 

(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Hát itt vagyok megint... Tavaly talán minden hónapra futotta bejegyzés, idén jó, ha évszakonként sikerül egy. Persze nem olyan fontos, hogy legyen, más a rangsor. Az sem titok a blog kitartó olvasói előtt, hogy alig-alig főzök, így nincs is miről írni. Ha mégis készítek valamit, nincs türelmem lefotózni, a ha mégis készül néhány kép, akkor már arra nem futja, hogy bejegyzés is legyen belőle. Nem baj.
Mindig is ilyen voltam, túl sokfelé forgácsoltam azt a kevéske időt, ami rendelkezésemre állt. Most, hogy még kevesebb van, megint válogatok, mi kell, mi nem.
Csinálom az angol blogot néha-néha, de az munka is egyben. Örülök a kézműves oldalnak, az meg a kikapcsolódás. És szeretek ide is be-benézni, elcsodálkozni, mennyi türelmem volt egykor.
De igazából egyikkel sem foglalkozom sokat mostanában. Tanítok, de az online magazin alig frissül, tavasz óta nemigen kézimunkázok, csak a fejemben fordul meg néha-néha egy-egy ötlet, ide pedig április óta nem írtam.

Azért mégsem tétlenség ez a nyugalom: Apu állapota sokat romlott idén, érszűkület miatt kétszer is műtötték, de továbbra is a fájdalommal küzdünk. Van, hogy alszunk, van, hogy nem. A látása is romlott, nem tévézik, inkább csak felolvasok neki. Bepótolom, amit annak idején nem olvastam el. És persze sétálunk, mert az fontos.

Július végén összeházasodtunk párommal a Bódva-völgyben. Egyszerű kis családi ünnepség volt, de nekem nagyon jól esett az egyhetes kikapcsolódás.
Kedves ajándékokat is kaptunk, többek között egy gyönyörű, fa gyökeréből készült vágódeszkát, amely talán majd itt is helyet kap.

Továbbra is kitartóan áruljuk a budafoki otthonunkat, hátha egyszer sikerül a költözködés. A gólyák egyébként már útra keltek a falunkból, nemsokára a fecskék is indulnak. Folyamatosan érik a szilva, a málna, a szeder, és nemsokára következő a szőlő.

Ami pedig a fagylaltot illeti, hát azt hittem, sosem lesz szükségem fagylaltgépre, és tényleg. De azért idén vettem egy akciósat. A dizájnnal még küzdök, nem elég, hogy eleve törött fedővel szállították (az alkatrészcserét két héten belül ígérik), de ráadásul  valóban nagyon nehéz levenni a tetejét úgy, hogy az ember el ne törje. Kipróbáltam néhány hozzávalóval, csináltam citromsörbetet, csokoládéfagyit, és most a szedreset. Mind tejtermékmentes, hisz ez volt a cél az itthoni készítéssel. Eddig ez a szedres tűnik a legjobbnak.

Hozzávalók (kb. 1 liter fagylalthoz): 300 g szeder, 400 ml kókusztej, 4 ek nyírfacukor, 1/2 dl víz

Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, behűtjük, majd fagylaltgépben elkészítjük, vagy a fagyasztóba tesszük.

Megjegyzés: ez az arány sűrű, krémes fagylaltot eredményez. Ha kissé könnyebbet szeretnénk, használjunk kevésbé zsíros kókusztejet vagy több vizet, kevesebb tejet adjunk hozzá!

Zöldfűszeres halkocsonya

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

A december elején megkezdett adventi kalendárium ezzel a bejegyzéssel zárul. Nagy örömömre mégiscsak ráakadtam egy videóanyagra Enzsöl Ellákkal kapcsolatban, aki gyermekkorom meghatározó embere volt. Szeretettel osztom meg Veletek a negyedik gyertya gyújtásához.

Áldott ünnepeket és új esztendőt kívánok!


Zöldfűszeres halkocsonya

A zöld az ünnep színe is, és egyúttal egy kicsit a magunk mögött hagyott évszakok gazdagságát is felidézi. Van néhány zöldfűszer, amely jól tűri a telet, a petrezselyem és a kapor még a hó alól is előbújik. Így nincs akadálya, hogy frissen használjuk ezeket az ünnepi ételekhez. A hal pedig a hagyományos karácsonyi fogásaink között előkelő helyet foglal el. Ez a könnyű étel hasonló módon elkészítve több nemzet konyhájában is ismeretes. A paleo étkezésbe is kitűnően beleillik. Az ételt két éve készítettem először egy karácsonyi adománygyűjtő magazin számára, itt a blogon még eddig nem szerepelt.

Hozzávalók (4 személyre):

Egy 2 kilós, tisztított egész harcsa, 1 kg halcsont (vagy halászlé alapnak árult csontos, bőrös alapanyag), 2 csomag kapor, 2 csomag petrezselyem, 1 babérlevél, 1 kisebb darab citromhéj, 1 fej vöröshagyma, 2 kiskanál só

Elkészítés: A halat a halcsontokkal és a fűszerekkel egy nagyobb edénybe tesszük, a petrezselyemből és a kaporból csak 1-1 csomagot adunk hozzá. Felöntjük hideg vízzel, majd felforraljuk, és lassú tűzön 20 percig főzzük. Hagyjuk kissé lehűlni, majd a harcsa bőrét egy éles késsel felvágjuk és lehúzzuk. A halhúst kifilézzük és egy tálba halmozzuk. A félretett petrezselymet apróra vágjuk és óvatosan hozzákeverjük. A halhúst kisebb formákba adagoljuk (én egy 12 részes szilikon süteményformát használtam, és minden rekesz aljára egy darabka friss kaport helyeztem.) A főzőléből kiemeljük a zöldségeket és a halcsontokat, átszűrjük, majd besűrítjük lassú, gyöngyöző forralással annyira, hogy a szétosztott halhúsra elegendő folyadék maradjon. Ismét átszürjük, hagyjuk hűlni és ülepedni, majd a halhúsra merjük. Hűtőben hagyjuk 6-8 órát dermedni.

Tálalásnál a darabokat a formából óvatosan kifordítjuk, zöldfűszerekkel és salátával kínálhatjuk.

Gyümölcslekvár (nyírfacukorral)

Nem szoktam befőzni. Anyu, Nagyi még sokat főzött be annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt kertje. Én nem sok értelmét látom, két okból sem. Az egyik, hogy itt a fővárosban nekünk sincs önálló kertünk (a közös társasházi kert lehetőségei korlátozottak), a piacon megvenni a hozzávalókat pedig ritkán gazdaságos. Régebben jártunk szedd magad programokra, de ez ma Apu betegsége miatt nemigen lehetséges.
Nomádportánk kertjében ugyan sok minden megterem, de messze van, ritkán jutok oda, így inkább párom édesanyjára bízom a termények felhasználását.
A másik ok az, hogy elég kevés befőttet, lekvárt eszünk. Szörp sem fogy. Én ezekből is csak a frisset szeretem, a sokévest nem. Igyekszünk mindent frissen fogyasztani, tavaly például  harminc kiló sárgabarackot kaptam tanítás fejében, s hát bizony abból sem főztünk be egy szemet sem. Megettük, ahogy volt. Azokban a hetekben legalább kevesebbet vagy alig költöttünk friss gyümölcsre, pedig ez teszi ki a heti bevásárlásunk legnagyobb részét.

A főzési, étkezési szokások változnak, mi abban hiszünk, hogy az élő sejtekből álló táplálék (nyerskonyha) fontos szerepet játszik az egészségünkben, így nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a nem éppen olcsó gyümölcsökből télre rakjuk meg a kamrát. A kamrát egyébként virtuálisan kell elképzelni, mert ilyenünk itt a fővárosban nincs, nem is nagyon lenne hely, ahová pakolhatnánk az üvegeket.
A befőzés során az élő sejtek elpusztulnak, a gyümölcs kémhatása megváltozik, a hasznos tápanyagok egy része átalakul, lebomlik. E tekintetben mindegy, hogy öt percig vagy egy órán át forraljuk az alapanyagokat. Tehát maradunk a gazdaságosabbnak tűnő idénygyümölcsnél, télen legfeljebb eszünk mást. Öreg, ráncos, vermelt almát, meg az akkor is megfizethető kínai kelt.

Ami mégis kivételnek számít, az a paradicsom és a lecsó. Ezek megint bázisanyagok, vagyis valamilyen más főzet hasznos alapjai, szeretem, ha ebből van télen is. Paradicsomból nemcsak passzírozva vagy ívólének, hanem aszalva is, olajban. És persze egy-egy viráglekvár, amiről már eleget szóltam a blogon, csak úgy, ízesítőnek, vagy ha ünnepi alkalomra kell összedobni desszertet. No meg a házi ételízesítő, az is jól jön.
Párom édesanyjától pedig megkapjuk azt a pár üveg gyümölcslekvárt, ami még elfogy.

Ami ezen kívül van, az a néha napi nekilendülés, amikor mégis (be)főzök valamit, de többnyire nem télre, csak úgy, pár üveggel, mint most ezt a könnyű, nyáreleji, savanykás gyümölcslekvárt.

A befőzés szakértője számomra egyébként Dulmina, aki nagy tapasztalattal és gondossággal, gazdaságosan és sok esetben cukor és tartósítószer nélkül főz be, alapvetőnek tartom a receptjeit, eljárásait. Különös figyelemre méltók a natúrbefőttjei.

Mi nem fogyasztunk egy jó ideje répacukrot, így nálunk is a cukor nélküli vagy a kevés nyírfacukrot tartalmazó receptek jöhetnek szóba. A nyírfacukor nem olcsó, de nálunk másfél év alatt fogyott el egy kiló úgy, hogy főleg alkalmi desszertekbe került, mást nem édesítünk.
Amúgy a cukor arányát a gyümölcslekvárokban amúgy is nyugodtan csökkenthetjük, legfeljebb hosszabb lesz a sűrűsödési idő, és némiképp súlyt veszítünk a párolgással. No meg persze nem lesz olyan édes a végeredmény.

A mézet is szeretem (egyesek szerint paleo, mások szerint nem, szerintem meg finom, ráadásul természetesebb, mint más édesítők), de az befőzéshez nem minden eljárásban használható.
A zseléket, zselésítőket - állaguk miatt még nem tudtam igazán megszokni, megszeretni, inkább használok almát is a sűrítéshez, melynek igen gazdag a pektintartalma.

Ebbe a könnyű nyári lekvárba most rebarbara, eper, sárgabarack és természetesen alma került, mert ezek voltak kéznél, de lehetett volna cseresznyét, meggyet is adni hozzá. Szépen megmaradt a színe, úgy értem, ha nyersen összeturmixolnám ezeket a hozzávalókat, akkor is ezt a színt kapnám nagyjából.

Hozzávalók (kb. 2-3 normál méretű befőttes üveghez): 1,5 kg gyümölcs (ennek a fele nálam rebarbara, a többi eper, sárgabarack és alma), 15 dkg nyírfacukor, 2 dl víz 

Elkészítés: A megmosott rebarbara végét és levelét eltávolítottam, és kb. fél centis darabokra vágtam. A többi gyümölcsöt is megtisztítottam és feldaraboltam. A gyümölcsöket egy nagyobb lábosba öntöttem, rá a vizet és a cukrot. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt közepesen sűrűre, de darabosra főztem. Azon forrón kiforralt üvegekbe töltöttem, majd az üvegeket lezártam, fejreállítottam 15 percre, végül száraz gőzben hagytam kihűlni.


Megjegyzés: én szeretem a szaftos, darabos lekvárokat, de akit zavar, az eltávolíthatja előzőleg a gyümölcsök héját, vagy főzheti még puhábbra, esetleg össze is turmixolhatja üvegezés előtt. Én ez utóbbi eljárást legfeljebb a viráglekvároknál alkalmazom.
Fenti lekvár lehet gasztroajándék is (ez esetben innen választhatunk hozzá illő üveget) vagy helyet kaphat a paleolit konyhában.

Rózsafagylalt többféleképpen

Különleges alkalmakra, egy egyszerű, mindennapi és mégis különleges virágból, rózsából készíthetünk fagylaltot. Én a virágfagylaltokat saját készítésű lekvárokból készítem, idén itt az első alkalom a rózsalekvár felhasználására.
Fagylaltot alapvetően háromféle módon szoktam készíteni, vagyis főzöm (tojássárgával), vagy tojás és főzés nélkül csak felvert tejszínbe keverem az ízesítőket, és persze egy ideje jelen vannak a tejtermék és répacukor nélkül készülő paleolit változatok, például ez a mostani is, kókusztejjel.

Mivel sokan a hagyományosabb ízeket kedvelik, alább mindhárom készítési módot leírom, ezúttal rózsára alkalmazva, sőt a rózsasörbet receptjét is, a könnyebb, tiszta ízek kedvelőinek.

FAGYLALT RECEPTJEIM
Fontos megjegyzések: 
A rózsalekvár beszerezhető, de el is készíthetjük ilyenkor, ha van illatos, nem permetezett rózsánk (recept itt). Arra azonban figyelni kell, hogy minden lekvár más és más, nemcsak színében, de állagában, ízében, édességében. Éppen ezért az alábbi receptek kiegészíthetők további fűszerekkel (pl. fahéj, narancshéj, vanília, citromfű) vagy éppen elhagyható a hozzáadott cukor / méz. Sőt, ha nagyon híg a lekvárunk, használhatunk kevesebb folyadékot, vagy szűrjük át a lekvárt.


Ötlet: mindegyik recept hozzávalóit - ha van otthon - kiegészíthetjük 4-5 csepp rózsaesszenciával, 1 tk rózsakivonattal vagy 1-2 evőkanál rózsalikőrrel (ha csak felnőttek fogyasztják majd), és a kész fagylaltot díszíthetjük kandírozott rózsaszirmokkal.

1) Főzött fagylalt hagyományos és paleolit változatban

A) Hagyományos főzött rózsafagylalt

Hozzávalók: 6 ek rózsalekvár, 3 tojássárgája, 3 ek cukor, 5 dkg vaj, 250 ml tejszín, 100 ml tej

Elkészítés: A vajat egy mélyebb tűzálló tálban vízgőz felett felolvasztjuk, majd egyenként, óvatosan belekeverjük a tojássárgákat. Hozzáadjuk a tejet, a cukrot, és addig főzzük folyamatosan kevergetve, míg krémes állaga lesz, és megjelennek az első hólyagok a felszínén. Utána azonnal félrehúzzuk a tűzről, hogy a tojás ne csomósodjon össze. Belekeverjük a rózsalekvárt. A tejszínt habbá verjük, és a már kihült tojásos alaphoz adjuk óvatosan beleforgatva, hogy ne törjön össze a hab. A fagylaltot megfelelő kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel összekeverjük. Így egységes, krémes állagot kapunk jegesedés nélkül akkor is, ha nincs fagyigépünk. Természetesen géppel is készíthető.

B) Paleolit főzött rózsafagylalt

Hozzávalók: 6 ek rózsalekvár, 3 tojássárgája, 3 ek nyírfacukor, 5 dkg jászvaj, 100 + 300  ml kókusztej

Elkészítés: a hagyományos változattal megegyezően kezdjük, a a tojásos alaphoz  a főzés során 100 ml kókusztejet adunk.
A maradék (300 ml) kókusztejet előzőleg hűtőbe tesszük legalább 6 órára, hogy még sűrűbb legyen, és a zsírosabb része a vizes résztől elváljon.Utána sűrű szitán átszűrjük, a kicsöpögő vizes részt félretesszük további konyhai célokra, a sűrű kókusztejet és a rózsalekvárt pedig a már kihűlt tojásos alapba keverjük robotgéppel vagy habverő kanállal, hogy levegős legyen. A hűtésnél a hagyományos recept szerint járunk el.

2) Egyszerű, tejszínes rózsafagylalt tojás és főzés nélkül

Hozzávalók: 250 ml tejszín, ízlés szerint kb. 6 ek rózsalekvár

Elkészítés: A tejszínt felverjük, majd a folyamat vége felé hozzáadjuk a rózsalekvárt. A fagylaltot megfelelő kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel összekeverjük. Így egységes, krémes állagot kapunk jegesedés nélkül akkor is, ha nincs fagyigépünk. Természetesen géppel is készíthető.

3) Egyszerű paleolit rózsafagylalt főzés nélkül (a képen)

Hozzávalók:  400 ml sűrű kókuszej, kb. 6 ek rózsalekvár (2 ek olvasztott, langyos jászvaj - elhagyható)

Elkészítés: A kókusztejet előzőleg hűtőbe tesszük legalább 6 órára, hogy még sűrűbb legyen, és a zsírosabb része a vizes résztől elváljon. Utána sűrű szitán átszűrjük, a kicsöpögő vizes részt félretesszük további konyhai célokra, a sűrű kókusztejbe pedig belekeverjük a rózsalekvárt (és a jászvajat.) A fagylaltot kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel átkeverjük.

4) Rózsasörbet
A sörbetek tisztábban adják vissza a felhasznált növény (itt: rózsa) ízét, mivel vízzel és nem tejjel készülnek. A méz - szerintem - jobban illik hozzájuk, ha egyáltalán szükséges a további édesítés. Ez ízlés dolga.

Hozzávalók: 8 ek sűrű rózsalekvár, 4 dl víz vagy rózsatea (készítése lejjebb), 1 tk citromlé (próbáljuk ki narancslével is, még különlegesebb!), 1 ek méz

(Rózsatea készítése: 100g rózsasziromból rózsateát főzünk. Ez úgy készül, hogy 1/2 liter vizet felforralunk, elzárjuk a gázt, beledobjuk a rózsaszirmokat és lefedve kihűlésig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Ha nincs ennyi szirmunk, kevesebből is készíthetjük, legfeljebb nem lesz olyan intenzív íze.)

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, A sörbetet kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel összekeverjük, elkerülve a túlzott jegesedést.


Ami a virágos fagylaltokat, sörbeteket illeti, gazdag, fűszeres íze miatt még az orgonát és a bodzát tudom ilyen célra ajánlani. Megfelelő módon csomagolva és szállítva akár gasztroajándék is lehet.

Remélem, mindenki talál magának kedvére való alapanyagot és receptet.

Rózsalekvár (nyírfacukorral)

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

 A rózsához valahogy hozzátartozik a tobzódás. A már-már giccs. Nem lehet rusztikusan, fakanállal fényképezni, csak valami túldíszített módon, ami nem is egészen sikerült, mert nincsenek hozzá megfelelő eszközök a konyhámban. Ugyanakkor már az is irigylésre méltó helyzet, hogy nekem legalább maga az alapanyag a rendelkezésemre áll, méghozzá idén olyan bőségben, hogy már érdemes volt nekifognom egy kis üveg rózsalekvár elkészítésének. Jó pár éve készítettem legutóbb, akkor még ez a blog sem létezett.

Idén - ahogy említettem-, nemcsak a kert, de kedves ismerőseim is segítségemre voltak az illatos szirmok összegyűjtésében. Az illatos itt fontos kitétel, ugyanis illat és íz a rózsánál együtt jár. A legillatosabb virágok adják a legfinomabb főzetet. (Sajnos a damaszkuszi rózsám egyelőre nem virágzik...)

Bármennyire is úgy tűnik, hogy határozott célom az ehető virágok népszerűsítése, határozottan kijelenthetem, hogy ez nincs mindig így. Van sok olyan ehető virág, amelyet nemigen használok, mert nem találom ízesnek, vagy még nem tudom a megfelelő elkészítés módját. A kora tavaszi virágok például - véleményem szerint - nem rendelkezhetnek olyan gazdag ízvilággal, mint a nyáriak. Lehet, hogy tévedek. E tekintetben az orgonát már nem számítom kora tavaszi növénynek, mert igen gazdag, fűszeres íze van, érdemes foglalkozni vele. Az akác viszont nem lett a kedvencem, noha több éve kísérletezem vele. Akácvíznek (citrommal, citromfűvel) nagyon üdítő, de egyébként főleg mézes íze van, más jegyek nemigen érvényesülnek.

Kedves szomszédainktól egyébként nemrégen kaptam kölcsön egy könyvet Varázslatos virágízek címmel (Halmos Mónika, Galanthus Kiadó, 2000.), amelyben számos új ötletet találtam a virágok konyhai felhasználására, sőt, megismertem további ehető virágokat. Korábban például nem tudtam, hogy a szegfű is az, vagy a kankalin, a mályvarózsa, a lonc, a dália, a citromillatú muskátli. Nem írom most ide a teljes sort, talán majd egyszer sort kerítek egy ilyen összefoglalóra.

A rózsa íze viszont olyan gazdag, hogy ahhoz hasonlóval nem találkoztam a virágok között. Nem is szoktam fűszerezni, nagyon kevés hozzávalóval dolgozom, hogy a virág íze legyen a meghatározó.
Nagy öröm egy ilyen lekvár készítése, mert már maga a főzési folyamat is mennyei illatokkal jár. Idén attól is különleges, hogy nyírfacukorral és mézzel készítettem, miután az előbbiről azt olvastam, hogy befőzésre is alkalmas, és tényleg.

A rózsalekvár készítőjének jutalma általában egy-két kisebb üveg intenzív ízű lekvár, amolyan tömény esszencia, amit egész évben használhatunk desszertekhez (pl. rózsafagylalt, rózsasörbet, keleties tejberizs ), rózsás süteményekhez, mártásokhoz, krémekhez.

Sokfelé fellelhetők rózsalekvár receptek, én most egy saját elképzelést próbáltam ki, egészen sűrű, a szilvalekvárhoz hasonló állagot kaptam, de lehet levesesebbre is főzni. Ez a lekvár a paleolit táplálkozásban is felhasználható.

Hozzávalók (kb. 4 dl lekvárhoz): 250 g illatos, nem permetezett rózsaszirom, 200 g nyírfacukor, 2 ek méz, fél citrom leve, fél alma, 1/2 liter víz

Elkészítés: 100g rózsasziromból rózsateát főzünk. Ez úgy készül, hogy 1/2 liter vizet felforralunk, elzárjuk a gázt, beledobjuk a rózsaszirmokat és lefedve kihűlésig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A teát felmelegítjük és feloldjuk benne a nyírfacukrot, belecsavarjuk a citromlevet, hozzáadjuk az apróra vágott almahúst. (A citrom a virágok édességét jól ellensúlyozza, és a szép színért is felelős. Az alma pedig magas pektintartalmával segíti a lekvár sűrűsödését.) Beletesszük a maradék szirmot egy maréknyi kivételével. Azt félretesszük. Sűrűsödésig főzzük, majd még forrón hozzákeverjük a félretett virágszirmokat és a mézet. Összeturmixoljuk. Kiforralt üvegekbe töltjük, fejre állítjuk, és száraz gőzben így hagyjuk kihűlni.

Rózsás receptek és írások a blogomon

Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Békebeli mandulás aprósütemény (paleo)

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Próbálom utolérni magam az ígéreteimmel is. Úgy terveztük párommal, hogy novemberben lesz egy szabad hetünk, de már a hónap elején látszott, hogy erre nincs sok esély, ráadásul ahogy toljuk a terveket, az idő úgy lesz egyre hidegebb a kimozdulós programokhoz. Talán majd jövőre...

Az idei ütemterven mindenképpen változtatni kell, mert több vonatkozásban sem működött.
De az ígéreteimről volt szó. Párat már sikerült teljesíteni, és múlt csütörtökön végre a Kooktába is eljutottam, Makkához. Szerintem nem mindenki tudja, de nem is titok, hogy október elejétől Makka új munkahelye a Kookta, ahol szebbnél szebb konyhai eszközök közt válogathat, aki arra jár. Igaz, hogy egy-egy darab nem fillérekbe kerül, viszont nagyon tartós, jó minőségű holmikat árulnak. A bolt is nagyon barátságos, kicsit kicsi a sok-sok felhalmozott kincshez mérten, de érdemes rászánni az időt a kutatásra.

Bevallom, nekem kezdettől fogva a kerámia- és öntött vasedények ragadták meg alkotói képzeletemet, de a pénztárcámból nem futja rájuk egyelőre. Viszont sok-sok öntőformát és praktikus kis konyhai eszközt láttam, érdemes a karácsonyi kínálatra és az akciókra is figyelni.

Persze a jó kis beszélgetésen túl üres kézzel nem akartam távozni, így hosszabb belső tusakodás után egy praktikus szilikonforma mellett döntöttem, amiben egész apró sütiket lehet készíteni, a megtöltésük pedig egy egyszerű spatulával történik. A készlet 2 sütőformát (összesen 32 darab sütihez), a már említett spatulát, és a recepttel kiegészített kezelési útmutatót tartalmazza.

A recept nagyon hasznos, mert jól tükrözi azt a mennyiséget, ami a formák megtöltéséhez szükséges és elégséges. Én persze rögtön alakítottam a dolgon, és lett belőle egy paleo sütemény. Az utóbbi időben beszereztem néhány abszolút nélkülözhető, de utamba akadt új alapanyagot, úgy mint nyírfacukrot, kókusztejet. Nem akartam venni, de véletlenül összetalálkoztam velük. Néhány dologhoz ez a nyírfacukor állagánál fogva talán jobb lehet, mint a méz. Nem olcsó, de a minőségi méz sem az, és mi nagyon kevés dolgot édesítünk. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit több édesség készült itthon, mint szokott. Lehet, hogy ez már a tél közeledtét jelzi? Szóval volt ugye nemrégen a paleo habdesszert, elkészült Pocak Panna paleo mogyorókréme (kicsit másképp, párom névnapjára), illetve elég gyakran ittam ezt a forró csokoládét. Az itt következő aprósütemény pedig párom édesanyjának látogatása alkalmából készült.

Hozzávalók (32 darabhoz): 20 dkg őrölt mandula, 5 dkg nyírfacukor (nem paleoknak: kristálycukor), csipet só, fél tk mandulakivonat, fél tk vaníliakivonat, 10 dkg jászvaj (vagy vaj), 2 ek kókusztej (vagy tej), 1 egész tojás

Elkészítés: A jászvajat a tojással és a nyírfacukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sót, a mandulát, a mandula- és vaníliakivonatot, valamint a kókusztejet.
Ha van ilyen sütőformánk, a spatula segítségével abba töltjük, ha nincs, akkor használhatunk más sütőformát (muffinsütő, bombonkészítő forma), vagy süthetjük egyben egy kisebb tepsiben, vagy kiskanállal kupacolhatjuk sütőpapírral bélelt tepsire.
A formákat nem szükséges kikenni, nem fog beletapadni ez a sütemény.
180 C fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt készre sütjük. Utána hagyjuk a formában hűlni, hogy kissé megszilárduljon. Ha már langyos, óvatosan kiemelhetjük a formából.

Nekem másnap ízlett a legjobban, amikor már a nedvesség egy része elpárolgott a süteményből.
Sokáig eláll, gasztroajándéknak is készíthető.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.

Jászvaj

Ölünk szaga, könnyünk íze,
idegenkedésünk a szögletes
mozdulatoktól
emlékeztet még vízi Édenünkre
– ám vissza: n i n c s.
Innen csak fölfelé

(Fodor Ákos: Szárazon)

Ahogy megszokhattátok nálam, megint egy nagyon egyszerű bejegyzés és étel következik. Nem is újdonság, hiszen számos helyen olvashattok a tisztított vajról, nyilván sokan ki is próbáltátok.
A folyamat gyakorlatilag abból áll, hogy a vajból eltávolítjuk azt a részt, ami nem zsír, vagyis a vizet és a tejfehérjét (jó esetben cukor nincs benne.) Ily módon egyrészt tartósítjuk a vajat, másrészt főzhetünk-süthetünk vele magas hőfokon, ha szükséges, és az sem utolsó szempont, hogy a tejterméket egyébként valamilyen okból nem fogyasztó emberkéknek némi engedményt teszünk, mivel az így kapott termék kémiai értelemben majdnem 100%-os zsír, a "majdnem"-et esetleg kételyeink és a kötözködők tölthetik meg tartalommal.

Párom szerint én alapvetően kötözködő személyiség vagyok, annyiban tompítva ezt a kijelentést, hogy a tevékenységet szabad a kötőtűimre érteni.
De úgy tűnik, hogy a paleolit konyha, a testkontroll, az allergiások, sőt, tudtommal még a vegánok is elfogadják a tisztított vaj használatát. Én azt gondolom, hogy sok esetben jobb választás lehet, mint a külhoni kókusz- vagy pálmazsír.

Én mondjuk szeretem a vajat. Ez már eleve mellette szól. Itt volt az ideje, hogy Pocak Panna vitaindító bejegyzésére reagálva végre megcsináljam ezt a pofonegyszerű ételt, ami idehaza jászvaj néven ismeretes.

Előtte némi kutatómunkát is végeztem, az elkészítési leírások itt-ott egy kicsit eltérnek, azonban vannak közös pontok, ezek mesgyéjén haladtam én is. Tehát:

Hozzávalók: vaj (mennyisége attól függ, mennyi tisztított vajat szeretnénk és hogy mennyi időnk van)
(lábas, szűrő, géz, kanál, türelem, idő, tűzhely, stb.)

Főzési idő: a vaj mennyiségétől függ! 1 kg vajra 1 órát számíthatunk és ebből arányosíthatunk az általunk használt mennyiséghez.

Elkészítés: a vajat takaréklángon melegíteni kezdjük. Ha elolvadt, gyöngyöző forrásba hozzuk. Ne égjen meg, de főzzük. A keletkező habot szedegessük le róla. Ha már nem keletkezik több hab, akkor a víztartalma elpárolgott. Ekkor zárjuk el a gázt, és hagyjuk 4-5 percet ülepedni. Öntsük óvatosan egy edénybe úgy, hogy az alján összegyűlt fehér üledék ne kerüljön bele. Utána a leöntött, áttetsző, aranysárga folyadékot szűrjük át szűrőn és gézen is. Ha kihűlt, hideg kamrában vagy hűtőben tárolhatjuk. Nem avasodik, és különböző fűszerekkel is gazdagítható, ha nem akarjuk másképp felhasználni.

Az eredmények nagyon eltérőek a kapott tisztított vaj mennyiségét illetően. Nyilván függ attól, milyen minőségű vajat tudunk használni, de van, aki szerint a főzési hőfok sem mindegy.
40-80%-kal számolhatunk, nekem első alkalommal 60%-a lett a kiinduló mennyiségnek, vagyis 50 dkg teavajból 30 dkg tisztított vaj.

Megjegyzem, furcsállottam, hogy az egyik fajta Tolle teavajon (igaz, ez olcsóbb kategória) 77,5% zsírtartalmat olvastam, én úgy tudtam, hogy 80%-nál kezdődik a teavaj, a Magyar Élelmiszerkönyv szerint. De lehet, hogy rosszul emlékszem. Tényleg.

Állatólag a 30 éves tisztított vaj már minden betegséget meggyógyít, ami viszont azt jelenti, hogy minimum addig egészségesnek kell maradnunk...csakhogy kivárjuk.

És még valami. Valami egész más. Itt a képen látjátok ezt a finomságot, a Békési vastagkolbászt. Nem én vagyok a első, aki említést tesz róla, de tényleg dicséret illeti.
Először ezt is a helyi kisboltban fedeztem fel (ameddig még Apuval is könnyen eljutok), de azután ritkán volt nekik belőle. Megszerettem (bár főleg ételekbe használom), s közben egyre-másra olvastam pozitív élménybeszámolókat róla.
Utánanéztem, és kiderült, hogy lehet online házhoz rendelni. Tízezer forinttól ingyenesen szállítják ki (legalább is nálunk), így szeptember közepén bevállaltam egy adagot. Olcsóbb is, mintha a boltban veszem, 2600.-Ft/kg. Persze ennél jóval olcsóbb kolbászok is vannak, de azért egész jó, hogy mondjuk hús, szalonna, pirospaprika, kömény, fokhagyma, só az összetevők. Ennyi.
Bélbe töltik, puha, egyátalán nem mócsingos, finoman füstölt (nem gyorsérlelésű), csípős, de nem tolakodóan. Kiegyensúlyozott íze van. Jól tudom tárolni. Közben párom is hazajött a nomádportáról, azóta ő is eszi. Majd meglátom, meddig tart ki egy adag (kb. 4 kg, 5-6 szál), és mennyire engedhetjük meg a rendszeres rendelést. Mi ugyanis itthon nem készítünk kolbászt (habár van egy megőrzött családi recept), majd egyszer eljön annak is talán az ideje.

Őszi gyümölcstorta magvakkal és nektáriummal

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már.
(Rilke)

Nem gondoltam, hogy a hétvégén sütök valamit, de mégis kedvet és időt találtam hozzá. Igaz, hogy emiatt párom (k)örömpörköltje még várat magára.

A paleo sütemények alapját általában olajos magvak (len, mandula, dió, mák) alkotják, esetleg kókusz. Így nem tudunk belőle annyit fogyasztani, mint a hagyományos, liszttel készült süteményekből, de nem is szükséges.
Az aszalt gyümölcsök ugyancsak koncentrált alapanyagok, viszont friss, lédús gyümölcsökkel lazíthatjuk a tésztát. Azt hiszem, az elkészült torta visszaad valamit az ősz gazdag ízeiből és színeiből.

Egy ideje már szemeztem a boltok polcain a Nektáriummal, ami a készítő méhészfamília leírása szerint méz jellegű, 100% gyümölcs- és termelői méz alapú termék, a méhek "dolgozzák át". Természetesen nem méz, bár a család mézet is készít. Kicsit többet jó lenne tudni a folyamatról, de az interneten nem találtam róla bővebb információt.
A színe egész sötét, vöröses barna, az íze valóban a méz és a gyümölcsök keveréke.

Nekem továbbra is segít a kissé korlátozott étrend (nem paleo, de glutén-, cukor- és tejmentes), sikerült visszanyerni Apu rendszeres sétáihoz, a futáshoz és a napi teendőkhöz szükséges energiát, fogyni néhány kilót. A süteményekre ritkán van igényem, inkább párom és a kísérletezés kedvéért készítem.

Apuval most a szellemi együttműködés a legnehezebb. Fizikailag sokkal jobban bírom, de estére belegabalyodok kommunikációs próbálkozásaink pókhálójába. Emellett látom, hogy a napi két sétánál, a kerti nézelődésnél többet szeretne. Ő nemigen észleli, hogy munkanap vagy hétvége van.

Tervezünk egy látogatást a húgához, no meg egy pótszemüveg is kellene neki. Mindez némi plusz lehetőség a kimozdulásra, de sajnos a hosszabb utakat nem bírja, és sok esetben nehéz előre kiszámítani a szükséges időt. Télen megint beszorul majd a lakásba, marad a tévé, a filmek, de már szinte mindent látott, többször is. A felolvasást, rádiót nem igényli, könnyebb követni a történetet, ha kép is van. Tornázni viszont továbbra is utál, de ez a feltétele a sétáknak.

Öcséméknél újabb szép üvegek készültek, érdemes benézni hozzájuk.

RECEPT
Hozzávalók: 1 banán, 1 alma, 1 körte, 1dl natúr narancslé, 20 dkg aranymazsola, 4 ek nektárium, 5 dkg dióbél, 10 dkg kókuszreszelék, 20 dkg mandulabél, 5 dkg tisztított vaj, 2 tojás, egy csipet só

Elkészítés: a magvakat ledaráljuk vagy késes aprítóval megőröljük. Belekeverjük a kókuszt, a mazsolát és a megolvasztott vajat. A körte kivételével a gyümölcsök húsát a narancslével összeturmixoljuk. Ezt is a magvakhoz adjuk, majd beleteszünk egy csipet sót, 3 ek nektáriumot és beleütjük a két tojást. Összedolgozzuk, majd egy kapcsos tortaformába (nálam 26 cm-esbe) öntjük. Tetejét vékony körteszeletekkel rakjuk ki, majd 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük. Végül 1ek nektáriummal meglocsoljuk. Langyosan már könnyebb szeletelni.

Egyszervolt mangalica

elölről bújok
öreg kabátomba
így most mintha
megöleltek volna
(Röhrig Géza)

Számtalan ötletet kaphatunk arra nézve, hogyan lehet hasznosítani, ízletes új fogássá alakítani a maradék pörköltet. Nálunk ezzel csak az a gond, hogy emlékezetem szerint még sosem fordult elő otthonunkban újrahasznosításra váró pörköltmaradék.

Az is igaz, a pörkölt nem feltétlenül a leggazdaságosabb módja a hús felhasználásának, amennyiben spórolni szeretnénk. Hacsak nem teszünk alá egy jó adag főzeléket, tésztát, egyebet. Mi most nem tettünk. Viszont ez az egyik legzseniálisabb módja a hús elkészítésének (sajnálom is azokat a nemzeteket, akik nélkülözik), ami semmiképpen sem passzol a gyorskonyha irányzatába, egy rendes pörköltet nem lehet ripsz-ropsz összedobni.
Viszont az eredmény bőségesen kárpótolja az elkészítésén fáradozókat - amennyiben szeretik ezt az ételt. Mi közéjük tartozunk. Én a kocsonyásabb marhalábszárból és a bőrös sertéscsülökből különösen kedvelem. Hús, fűszerpaprika, zsír, só, vöröshagyma, fokhagyma, (zöldpaprika, paradicsom.) Kevés víz, ha már zsírjára sütöttük, azaz megpörköltük kissé. Idő, türelem, figyelem. Minden további fölöslegesnek tűnik.

Az így elkészített pörköltből nemigen marad, ha mégis, akkor olyan minimális mennyiség, hogy nekem a konyhában fellelhető legkisebb ibriket kellett befognom a fényképezéshez. Ez esetben a pörkölt legfeljebb 2 in 1 étel lesz, mivel további átalakítás nélkül, a kihűlt maradékot pusztán villával összetörve mennyei kencéhez jutunk, vagyis legkésőbb vacsorára a maradéknak is nyoma vész. (Lehet ezt a krémet tovább gazdagítani zöldfűszerekkel, csípős paprikával, de felesleges.)

Párom a nomádportán kapott egy adag mangalicacombot a szomszédtól, saját vágásból. A hétvégén készítettük el odakint, bográcsban. Már nincs túl meleg, megint nagyszerű az idő a kerti főzőcskéhez.

(Ha még emlékeztek, a pörkölt többféle hagyományos készítési módjáról itt írtam.)

Hozzávalók: kb. 20 dkg mangalicazsír, 1-1,2 kg felkockázott mangalicacomb, 2 érett paradicsom, egy zöldpaprika, 4 nagyobb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 tk pirospaprika, 2 tk só, víz

Elkészítés: A kockára vágott vöröshagymát és zöldpaprikát a forró zsírban szép aranysárgára pirítjuk. Beledobjuk az áttört fokhagymát, és ha már érezzük az illatát, rátesszük a felkockázott paradicsomot. Hagyjuk egy kicsit levet engedni, majd jöhet a hús, fehéredésig pirítjuk. Rátesszük a pirospaprikát és a sót, összekeverjük, és hagyjuk lassan rotyogva főni kb. 3-4 órát. Amikor zsírjára sül, időnként egy kevés (nem túl hideg) vizet adunk hozzá. Akkor jó, ha a hús már puha, és a többi hozzávaló finom, sűrű szafttá alakult.

Ja, és persze abszolút paleo étel, párom egy jókora vegyes salátát kapott a sűrűre főzött húsételhez.