Téli húspástétom

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső)


Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendőimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek előtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitől kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelőtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.

Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélődésének fontos szereplői a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja őket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betűk viszont elvesztették a jelentésüket számára.

Én az olyan naptárt szeretem, ami kötődik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Időm nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki kétszáz forintot, gondoltam, hát legyen idén receptes.

Hazaérve ki is nyitottuk a januárnál, s lám-lám, egy igazi téli-paleo fogásra leltünk: sült malackaraj lilakáposztával. Az újságot megkapta a szomszéd néni, ő szívesen forgatja. A kisméretű naptárban szép nagy számjegyekkel szerepelnek a napok, ez megint jó, nem szeretem, ha nem látom rendesen. Ami pedig a többi receptet illeti, arról semmit sem tudok, mert nem szeretem előre megnézni. Így minden új hónaphoz érve egy kis apró meglepetés. Kérem, hogy akinek pont ilyen naptára van, el ne árulja, mi van a többi lapon!

S akkor most ismét egy téli recept, szerintem legalább is az. Hús, mangalicazsír, hagyma, fűszerek. És ismét egy kence. Szép nagy adag lett. Az ötletet a Moha Konyhától kaptam, ott Rilette avagy húspástétom néven szerepel. Én kevesebb fűszert, több húst és hagymát használtam, és frissen vágott petrezselymet adtam hozzá hűtés előtt.

Hozzávalók (4 kisebb jénai tálhoz): 2 kg 30 dkg disznóhús (nálam comb, bőrös comb, lapocka), 1 kg mangalicazsír, 1 fej fokhagyma, 4 nagy vöröshagyma, 1 tk egész kömény , 2 csapott ek só, 2 dl víz, 1 nagy csokor petrezselyem

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágjuk, és a felolvasztott zsírba tesszük. Hozzáadjuk a sót, a köményt, a vizet. Beletesszük a megtisztított fokhagymagerezdeket és az ugyancsak megpucolt, vastagabb szeletekre vágott vöröshagymát. Kis lángon, fedő alatt, gyöngyözve forraljuk kb. 5-6 órán keresztül. Időnként megkeverjük. Ha a hús már rostjaira esett szét, a főzést befejezzük. Ha kissé meghűlt, belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet. Jénaiba, nagyobb szájú csatos üvegbe vagy fedeles kerámiaedénybe töltjük, a tetejére csorgatjuk a visszamaradt zsírt. Hűtőben sokáig tárolhatjuk.

Disznóvágás idején is készíthető, és akár sütőben is. Savanyúkáposztával vagy lilahagymával igazi lakoma.

Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Egyszervolt mangalica

elölről bújok
öreg kabátomba
így most mintha
megöleltek volna
(Röhrig Géza)

Számtalan ötletet kaphatunk arra nézve, hogyan lehet hasznosítani, ízletes új fogássá alakítani a maradék pörköltet. Nálunk ezzel csak az a gond, hogy emlékezetem szerint még sosem fordult elő otthonunkban újrahasznosításra váró pörköltmaradék.

Az is igaz, a pörkölt nem feltétlenül a leggazdaságosabb módja a hús felhasználásának, amennyiben spórolni szeretnénk. Hacsak nem teszünk alá egy jó adag főzeléket, tésztát, egyebet. Mi most nem tettünk. Viszont ez az egyik legzseniálisabb módja a hús elkészítésének (sajnálom is azokat a nemzeteket, akik nélkülözik), ami semmiképpen sem passzol a gyorskonyha irányzatába, egy rendes pörköltet nem lehet ripsz-ropsz összedobni.
Viszont az eredmény bőségesen kárpótolja az elkészítésén fáradozókat - amennyiben szeretik ezt az ételt. Mi közéjük tartozunk. Én a kocsonyásabb marhalábszárból és a bőrös sertéscsülökből különösen kedvelem. Hús, fűszerpaprika, zsír, só, vöröshagyma, fokhagyma, (zöldpaprika, paradicsom.) Kevés víz, ha már zsírjára sütöttük, azaz megpörköltük kissé. Idő, türelem, figyelem. Minden további fölöslegesnek tűnik.

Az így elkészített pörköltből nemigen marad, ha mégis, akkor olyan minimális mennyiség, hogy nekem a konyhában fellelhető legkisebb ibriket kellett befognom a fényképezéshez. Ez esetben a pörkölt legfeljebb 2 in 1 étel lesz, mivel további átalakítás nélkül, a kihűlt maradékot pusztán villával összetörve mennyei kencéhez jutunk, vagyis legkésőbb vacsorára a maradéknak is nyoma vész. (Lehet ezt a krémet tovább gazdagítani zöldfűszerekkel, csípős paprikával, de felesleges.)

Párom a nomádportán kapott egy adag mangalicacombot a szomszédtól, saját vágásból. A hétvégén készítettük el odakint, bográcsban. Már nincs túl meleg, megint nagyszerű az idő a kerti főzőcskéhez.

(Ha még emlékeztek, a pörkölt többféle hagyományos készítési módjáról itt írtam.)

Hozzávalók: kb. 20 dkg mangalicazsír, 1-1,2 kg felkockázott mangalicacomb, 2 érett paradicsom, egy zöldpaprika, 4 nagyobb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 tk pirospaprika, 2 tk só, víz

Elkészítés: A kockára vágott vöröshagymát és zöldpaprikát a forró zsírban szép aranysárgára pirítjuk. Beledobjuk az áttört fokhagymát, és ha már érezzük az illatát, rátesszük a felkockázott paradicsomot. Hagyjuk egy kicsit levet engedni, majd jöhet a hús, fehéredésig pirítjuk. Rátesszük a pirospaprikát és a sót, összekeverjük, és hagyjuk lassan rotyogva főni kb. 3-4 órát. Amikor zsírjára sül, időnként egy kevés (nem túl hideg) vizet adunk hozzá. Akkor jó, ha a hús már puha, és a többi hozzávaló finom, sűrű szafttá alakult.

Ja, és persze abszolút paleo étel, párom egy jókora vegyes salátát kapott a sűrűre főzött húsételhez.

Öntött rozskenyér és kakukkfüves paradicsomvaj

Ez a kenyér nem annak indult, ami lett, a véletlen és türelmetlenségem szüleménye. Igazából egész önálló kenyérke, amint azt mindjárt olvashatjátok itt lejjebb.
Szóval nem egészen ezt akartam, a legutóbbi gyökérkenyérből terveztem egy újabb változatot azzal a különbséggel, hogy rozslisztet is használok, és a megkelt tésztát majd nem liszten, hanem olajon formázom. El is indult a dolog lassú kelesztéssel, hideg hozzávalókkal reggel 9-kor. Tudtam, hogy koradélutánig nem jutok hozzá a sütéshez, így a kenyérsütő géppel végigment a dagasztóprogram, majd hagytam állni benne kb. délután kettőig. Addigra azonban eléggé elfáradtam, és nem is éreztem magam jól, így sok kedvem nem volt a folytatáshoz.

Alaposan letisztítottam a munkafelületet, a sütő is bemelegedett 270 fokra. Csakhogy a tészta alá elfelejtettem olajat önteni, és sebtében száraz kézzel kezdtem volna dolgozni vele. Innen kezdve megpecsételődött a projekt sorsa, a nagyon lágy tésztát nemigen lehetett sem az asztaltól, sem a mancsomtól elválasztani (mit tesz egy kis figyelmetlenség.) Lehetett volna persze tovább ügyeskedni vele, de meguntam aznapra a kenyérsütögetést. Így a tésztát egyszerűen csak átnyaláboltam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, belöktem a sütőbe (előzetes bespriccelés, gőzképzés nélkül), azután nekiálltam, hogy eltüntessem figyelmetlenségem tésztamaradványait.

Őszintén szólva a kenyér további sorsa már nem nagyon érdekelt, nagyjából 20 perc múltán azért visszavettem 220 fokra a sütőt, és még kb. 15 percet sütöttem. Ellenőriztem a színét, megkopogtattam az alját. Fogjuk rá. Végül csak kitámasztottam a sütő ajtaját és bent hagytam kihűlni a kenyeret. Este erőt vettem magamon, és egy konyharuhába csavartam, hátha jó lesz másnap.
A kenyér nem állt bosszút, megformázta önmagát, és gőz meg miegyéb nélkül - alkalmazkodva az adott feltételekhez - megsült. Másnap, amikor felvágtam, már egészen elégedett voltam vele.
El is neveztem öntött kenyérnek, mert legközelebb minden teketória nélkül csak beöntöm majd a sütőlemezre a megkelt tésztát (persze kevésbé hanyagul mint most.)

És akkor a paradicsomvajról. Nem én találtam ki a nevét. Miután már százszor átlapoztam egyik régi (egyébként péksüteményes) szakácskönyvemben a mit kenjünk a kenyerekre oldalakat, most valahogy megálltam itt. Pofonegyszerű recept, és mivel én egyébként is nagyon szeretem a vajat (amit nem mellesleg a Testkontroll és a Paleolit is tolerál, mivel leginkább zsír), kíváncsi voltam, milyen elegyet alkot paradicsompürével. A kakukkfű adott volt a receptben, megtartottam. Finom volt, de azt hiszem, így egy kissé az édeskés felé megy el az íz, legközelebb őrölt erőspaprikát és petrezselymet rakok bele inkább (kakukkfű helyett.)

Amúgy nem sokban tértem el az eredeti recepttől, de cukrot nem tettem bele, és több paradicsompürét használtam. Ez utóbbi most konzerv volt, de ősz elején majd kipróbálom friss püréből. És azt hiszem, egy kis aszalt paradicsom (aprítva) is jó lehet még bele.

Öntött rozskenyér
Hozzávalók: 25 dkg fehér rozsliszt, 25 dkg Graham liszt, 7 g szárazélesztő, 400 ml hideg víz, 2tk só, 1tk barnacukor, 3 ek hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A tészta hozzávalóit pillanatok alatt egynemű masszává dolgozzuk, vagy a kenyérsütő dagasztóprogramjára bízzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk. Kb. 4-5 órát lassan kelesztjük (vagyis nem kell meleg helyre tenni.) Ezután a sütőt 270 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztát egy olajos spatula (lapátka) segítségével összeszedjük és a tepsire öntjük nagyjából cipót formázva. 270 fokon 20 percig sütjük, majd 220 fokon további kb. 15 percig, illetve amíg megsül. Fakanállal kitámasztott sütőben hagyjuk kihűlni.
(Én általában több konyharuhába tekerve szoktam tárolni később a kenyereket.)

Kakukkfüves paradicsomvaj
Hozzávalók: 12,5 dkg vaj, 4 ek paradicsompüré, kevés só, frissen őrölt zöldbors, 1 tk aprított kakukkfű

Elkészítés: A lágy vajat összekeverjük a többi hozzávalóval és fogyasztásig behűtjük.

Petrezselymes-diós avokádókrém

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

(Fodor Ákos)

Vannak az én konyhámban is kivételek. Vagyis előfordul néha-néha olyan hozzávaló, amely nem felel meg az általános elvárásaimnak, hogy hazai termésű (tenyésztésű) és az idényhez köthető legyen.

Ezek azok a csábítások, amelyek már viszonylag könnyen hozzáférhetőek (esetemben ez azt jelenti, hogy a helyi kisboltban is kaphatóak), valamikor megkóstoltam, megszerettem őket, de továbbra is úgy gondolom, hogy a főzéshez bőséges választékot kínál a hazai piac.

Emellett persze én is eszem déligyümölcsöt, használok citromot, kókuszt, kávét, kakaót, teát és néhány, mára igen elterjedt fűszert. Szeretem a tengeri halakat. A magyar után a görög konyha áll hozzám közel. Nagyon szeretem a fekete olajbogyót. Ugyanígy az avokádót is, ha olyan darabhoz juthatok, ami tényleg puha, érett, de szép zöld a húsa. Az az igazi, ha már a héja szépen, könnyen elválik.

Most sikerült ilyen értékes darabokat találnom. Az avokádókrém pedig nem újdonság, nincs benne semmi különleges. Számos változatát megtaláljátok a különböző blogokon vagy szakácskönyvekben. Igazából nekem is a Paleolit szakácskönyv juttatta eszembe, hogy milyen régen csináltam.

Amiről még hírt akartam adni Nektek, az a kis fügefám.
Bár júliusra továbbra is az az egy gyümölcs várható (hihetetlen, mennyit nőtt egy hónap alatt), további kb. 20 kis gyümölcskezdeményt számoltam meg a fán, vagyis ha az ősz szép hosszú lesz, komolyabb termésre is van kilátás már idén.
Mindenképpen szeretnék még fotókat csinálni majd róla, és persze nem feledkeztem el a festett kerámiaibrikről sem - talán holnap már megnézhetem, hogy néz ki mázazás, égetés után.

Íme tehát az én avokádókrém változatom, sok petrezselyemmel és pirított dióval szeretem - bár az utóbbi hozzávaló a képen most nemigen látszik:

Hozzávalók (4 személyre): 2 nagy, érett avokádó, 4 gerezd fokhagyma, 2 ek citromlé, frissen őrölt zöldbors, 1 csokor petrezselyem, 1 ek durvára vágott vagy darált, pirított dióbél, só

Elkészítés: A megtisztított, kimagozott avokádót nagyobb darabokra vágva egy tálba tesszük. A petrezselymet a fokhagymával együtt apróra vágjuk, és hozzáadjuk az avokádóhoz. Villával összetörjük, belekeverjük a citromlevet, a diót, és sóval, borssal ízesítjük. Tálalás előtt behűtjük.

Pirítóssal vagy friss rozskenyérrel az igazi. Paleoknak paleo kenyérrel.
Hagyjunk egy kis időt rá, hogy az ízek összeérjenek, de ne tegyük el másnapra, mert szép színéből veszít addigra.

Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, ez Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

Pástétom pirított zöldségekből, olajban

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. (Márai Sándor)

Valahogy minden évben, napra pontosan tudom, érzem, mikor jön meg a tavasz. Nem a hőmérséklettől függ, vagy a rügyektől, vagy a napsütéstől. Nem. A szél az, ami meghozza. Van egy nap, amikor az északi szél helyett a déli kezd fújni, és akármilyen is az idő, az ember megérzi, hogy ez már valami más...

Meglátszik a blogon, hogy mostanában megint alig-alig főzök. A könyvelés kiadósabb része lefutott, kevéske szabadidőmben inkább kötök, és fonalakra vadászom. Néha egészen betegessé fajul a vágy, hogy már nem gyártott fonalak még fellelhető maradványait megszerezzem, és így biztosítsam a lehetőséget arra, hogy egyszer majd dolgozzak velük.

Itt a tavaszi napéjegyenlőség, és bizakodva nézünk előre. Eddig a nemzeti ünnepen volt a legjobb idő, Aput is sikerült kicsalogatni aznap a napozóágyra (azon túlmenően, hogy szinte minden nap kimegyünk valamerre.)

Öcsémékkel pedig egyeztettük az éves tervet, vagyis, hogy mikor mehet hozzájuk egy kicsit Apu, mikor kapunk mi egy kis "szabadságot". Mióta Apu beteg lett, nekiláttunk a klasszikus műveknek, vesszük sorra a XIX. századot. Ezt én is élvezem, de talán neki sem rossz. Sok filmet is néz, de válogatnunk kell: olyanokat, amiben a képi történés dominál, nem az agymunka, és nem beszélnek túl gyorsan, hogy követni tudja. Illetve szereti még a Hogy volt!?-sorozatot az M1-en.

Így többnyire készen vásárolok ennivalót, de legutóbb nem kaptam a kedvenc szendvicskrémemből. Ezért én csináltam egyet. Pirítóssal, teával nagyon finom, a paleók meg kenhetik valami húsfélére.
Azoknak ajánlhatom jó szívvel, akik szeretik az olajos dolgokat, én néha nagyon kívánom. Akár a vaj, az olaj is remekül kiemeli az ételek ízét. Csak válasszunk olyat, ami illik az adott ételhez, nem túl intenzív az íze, és szeretjük! Legyen hidegen sajtolt, ez fontos, nem a sznobizmus miatt... tényleg.

Hozzávalók (egy 750 ml-es üveghez): 4 nagyobb sárgarépa, 1 fehérrépa, kis darabka zeller, 3 közepes paradicsom, fél piros húsú paprika, 2 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 csomag petrezselyem, kb. 1 dl hidegen sajtolt semleges ízű olaj, sóban eltett fűszerpaprika, egy kis erőspaprika (szárított), fekete bors, só, (aki szereti: 15-20 db magozott olajbogyó)

Elkészítés: Egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon alaposan megpirítjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségféléket. Legyen szép, barnás színük. Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beleteszünk egy csomag petrezselyemzöldet, egész kevés sóval és borssal ízesítjük. Fedő alatt puhára pároljuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsöpögni. A főzőlevét tegyük el (fagyasszuk le), jó alap lehet más ételekhez, esetleg mártásokhoz, levesekhez. Ezután a zöldségeket turmixoljuk le, eközben adjuk hozzá a másik (friss) csokor petrezselymet is, és a kis erőspaprikát. Keverjük bele az apróra vágott olajbogyót, tegyünk hozzá (ízlés szerint) sóban eltett fűszerpaprikát, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós a végeredmény. Öntsük üvegbe a pástétomot, és töltsük fel az olajjal. Hűtsük le fogyasztás előtt, és később is hűtőben tároljuk.

Figyeljünk az arányokra, a z összhangra a fűszerezésnél. A zöldségekből is érdemes abból többet használni, amit jobban szeretünk. Én például nem rajongok az édes zöldségekért, ezért a téli sárgarépa ízét igyekszem ellensúlyozni más hozzávalókkal. Röviden, csináljunk, kedvünkre való pástétomot! Olajjal sem muszáj felönteni azoknak, akik ezt nem szeretik. Vendégeknek, szendvicskrémnek is jó lehet.

Jó étvágyat!

Vajban sült diós májpástétom

Mind távolodik csak, ki fut.
- Légy mozdulatlan, mint az út.

(Fodor Ákos)

Viszonylag ritkán vásárolok és készítek belsőséget. (Már mondtam, hogy finnyás és válogatós is vagyok.) Gusztusosan elkészítve - igen, amikor már nem emlékeztet arra, ami - viszont szívesen fogyasztom. Főleg a májat. Hugh amúgy is mindig azt hajtogatja, hogy a leölt állat iránti tiszteletünket fejezi ki, ha minden részét feldolgozzuk, hasznosítjuk.
Erre én talán sosem leszek hajlandó, még akkor sem, ha volt már aktív részem nem egyszer csirkevágásban, disznóölésben. És akkor sem, ha a nomádportán "részben" vidéki életre igyekszünk majd berendezkedni. Megvannak a magam korlátai, s ha nem is ragaszkodom hozzájuk, kényszert sem érzek, hogy leromboljam őket. De vissza a pástétomhoz!
A csirkevágást ezúttal meghagytam másoknak, "konyhakészen" vásároltam a májat, amit nem túl magas hőmérsékleten, tejben-vajban fürösztve, fűszerekkel, paradicsommal, hagymával tetézve sütöttem egy órát. Végre használhattam a Makkától kapott tölgyfával füstölt tengeri sót is! A turmixolásnál darált dió is került bele, végül a dermedés közben olvasztott vajjal vontam be a tetejét. Párom ezúttal jócskán kivette a részét az étel készítéséből, mert én közben-közben dolgoztam. Szorgalmas konyhatündérkedése már arra a kitüntetésre érdemesítette, hogy például rendszeresen ő készítheti kettőnknek a tésztákat (nem főzi szét, és vajban szépen megpirítja kissé, mielőtt tennénk rá valamit (diót, túrót, stb.) Gasztroblogot azonban egyelőre nem tervez.

Hozzávalók: 50dkg csirkemáj (szív nélkül), 10+5dkg vaj, só ízlés szerint (én részben füstölt sót használtam), 2ek tej, 2ek olaj (pl. szőlőmag vagy dió), 1 paradicsom (vagy ilyenkor télen 2ek püré), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk házi ételízesítő, őrölt zöldbors, pici őrölt erőspaprika, 2 kis szelet kenyérszalonna, egy kisebb csokor petrezselyem, 2-3ek tejföl, 6-8 szem dió darálva

Elkészítés: A májat megtisztítjuk és egy kis tűzálló tálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét, paradicsomot (vagy a pürét), a sót, a fűszereket a petrezselyem kivételével. Rászeletelünk 10dkg vajat. A szalonnapörcöt levágjuk, a szeleteket felcsíkozva adjuk az ételhez. Meglocsoljuk a tejjel és a vajjal. Lefóliázzuk. 180 fokon 1 órát sütjük. Ezután egy keverőtálba öntjük az ételt a levével együtt, hozzáadjuk a tejfölt és a darált diót, majd botturmix segítségével pépesítjük. A petrezselymet apróra vágva tesszük bele, pár levelet a díszítéshez félretehetünk. Visszaöntjük az egész masszát a sütőtálba, és hidegre tesszük dermedni. A maradék vajat meglangyosítjuk és a már nem túl lágy májas tetejére öntjük. Ha a vaj is dermedni kezd, dióbéllel, petrezselyemlevelekkel díszíthetjük.

Pirítósra kenve, lilahagymával is nagyon finom.

Ünnepi fogások - Kacsahúsleves - Narancskrémes sütemény

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed

(Fodor Ákos)

Lehet, hogy másoknak sem éppen ez az év jelenti az anyagi fellendülést (hacsak nem a kezdetét?), mégis szeretnének az ünnepi asztalra illő fogásokat készíteni. Nálunk hagyományosan (valamilyen) hal készül főételként , s bár általában a honi alapanyagoknak adok elsőbbséget, nem biztos hogy a "csak most" harmadáron (699 Ft/kg) kínált cápaharcsának ellenállni tudok. Na jó, bevallom: nem tudok. Nagyon szeretjük.

Aki tehát az olcsóbb megoldásokat keresi, annak jó választás lehet - előételként - a 170-200 Ft/kg áron árult liba- vagy kacsafarhát, sokkal gazdagabb az íze, mint az év közben amúgy is többet szereplő bolti csirkének, ráadásul igen szép, húsos darabokra akadhatunk, hogy a kiadós leves után még legyen egy kis plusz.

A süteményajánlat pedig ezúttal egy egyszerű égetett tészta, amit narancsos krémmel töltöttem, ebben sincsenek drága hozzávalók.


Kacsahúsleves
Hozzávalók: 1 nagyobb (nem túl zsíros) kacsafarhát, 1 negyed zeller, 1 kisebb vöröshagyma, fél karalábé, 2-3 szál petrezselyemgyökér, 4-6 közepes sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, fél zöldpaprika, fél paradicsom (elhagyható), 6-8 szem apró (nem szétfővő) krumpli, 1 csokor petrezselyemzöld, zellerzöld, esetleg karalábélevél, 8-10 szem egész feketebors, só
(Levesbetét: tetszés szerint cérnametélt, csigatészta, máj- vagy húsgombóc)

Elkészítés: Mindent megtisztítunk, a kacsafarhátat az edény aljára helyezzük 2-3 darabban, majd jöhet rá a nagyobb darabra vágott zöldség (amit csak ízesítőnek szánok, azt nem szoktam feldarabolni, hogy könnyebb legyen kiemelni), a tetejére teszem a zöldfűszerekből kötött csomagot, mehet bele a bors, só. Felöntöm hideg vízzel, felforralom, és lassú tűzön gyöngyözve főzöm, amíg a hús egészen puha lesz. (Forrástól számított kb. 45-50 perc.) Közben elkészítem a levesbetétet.


Narancskrémes sütemény
Hozzávalók (kb. 40 darabhoz): a tésztához: 18dkg liszt, 5dkg vaj, csipet só, 1ek cukor, 4 tojás, 2,5dl víz, csipetnyi szódabikarbóna
a krémhez: 2dkg liszt, 2dl tej, 1 narancs reszelt héja és kifacsart leve, cukor ízlés szerint (kb. 4ek), 10dkg vaj

Elkészítés: A vajat a vízzel és a sóval egy lábosban felforraljuk. Félrehúzzuk a tűzről és belekeverjük a lisztet. Majd visszatesszük a tűzhelyre, és addig keverjük-főzzük a masszát, míg egy darabba összeáll (pár perc). Ezután a tésztát keverő edénybe tesszük. Hagyjuk legalább langyosra hűlni. Utána beledolgozzuk egyenként a tojásokat (ezt a robotgép ügyesen elvégzi helyettünk), az utolsóval együtt a szódabikarbónát is a tésztához adjuk. Fényes, nyúlós, ragacsos masszát kapunk, amit csillagzsákba töltünk, és diónyi halmokat nyomunk belőle két, sütőpapírral bélelt tepsire. Ha el akarjuk kerülni, hogy a tésztahalmok teteje nagyon megpiruljon, akkor a csókforma helyett inkább korongformára törekedjünk. A sütőt 220 fokra előmelegítjük, bespricceljük, majd az adagokat kb. 15-15 percig sütjük. Ha kész, szedjük le a sütőlemezről, hogy minél előbb hűljön. A sütemények belseje üreges lesz. Egy éles késsel felvágva könnyen megtölthetjük kölönböző krémekkel. (Lehet ez az alább következő egyszerű narancskrém, esetleg tejszínhab vagy sült gyümölcs, csokoládéöntet.)

Narancskrém: A lisztet a hideg tejjel csomómentesen elkeverjük, majd a tűzhelyen kis lángon folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük. Félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a cukrot, hozzáadjuk a narancs héját és levét. Ha kihűlt, habosra keverjük a vajjal.

Megjegyzés: a Szakácsok könyve azt javasolja, hogy az égetett tésztát fele-fele víz és tej aránnyal készítsük, mert puhább lesz. Szerintem így és puha, de egyébként én a ropogósabb változat mellett vagyok.

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)


Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
Hozzávalók (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj

Elkészítés: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik.

Ezután kikapcsoltam a sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom, hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam.
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.) Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Balzsamecet-krém

faragott kövek kriptája helyett
őrizze arcom halandó szemed

virágos mezőkön ha elalhatok
holnap talán már otthon vagyok

(erős ildikó: hazafelé - részlet)

Nem, ez a finomság nem csokoládé. Köze sincs hozzá. Az íze viszont telt, édes-izgalmas csoda.
Mammának köszönöm meg e különleges receptet, aminek hála, most már én is elkényeztethetem, elkápráztathatom vendégeimet - ezzel is. Elég régen lementettem már ezt a receptet, sőt, az sem ma volt, hogy a hozzávalókat beszereztem. Nem is vesz sok időt igénybe az elkészítése, mégis húztam-halasztottam. Ma viszont egy munkamegbeszélés előtt akadt egy üres órám, így gyorsan nekiláttam. Az elkészítés tekintetében a leírást hűen követtem, és nem is bántam meg. Az arányokon egy leheletnyit változtattam csak. Viszont valahogy jobban besűríthettem, mint Mamma, mert nekem hozzávetőlegesen kétszer annyi alapanyagból lett másfél deci krémem (kétszer megcsináltam ugyanis - erre nyújtott lehetőséget az üvegnyi balzsamecet.)
A flakonkérdést viszont nem sikerült tökéletesen megoldanom, annak ellenére, hogy én már jótanáccsal felszerelkezve indultam a gyógyszertárba. Csak icipici szemcseppnek való flakont tudtak adni. Jobb híján egyet azért elhoztam. Ebbe azután bele kellett varázsolni valahogy a krémet, mert a legkisebb tölcsérem sem fért be a nyílásába. Ezt még megoldottam. Viszont a teteje sajnos patent, nem csavaros. Ennek a következménye az lett, hogy a képen az eprek úsznak a krémben - vagyis helyes pötyöcskék helyett mártogatót sikerült varázsolnom. A patent tető ugyanis elsőre lerepült, amint nyomkodni kezdtem a flakont. Lemostam. Visszatettem. Másodjára már pötyörészhettem vele, de nem egy élmény. Majd kitágítom a száját. A többi krémet egyelőre egy nagyobb szájú üvegbe töltöttem. Persze célszerűbb lenne a teljes mennyiséget egy normális méretű csavaros flakonban tartani, olyan átlátszóra vágyom, amit esztétikusan ki lehet tenni az asztalra is. Van néhány a háztartásban, de nem kifejezetten gasztronómiai célokra, ráadásul fehér műanyagból. Majd kitalálok valamit. Egyelőre élvezem, hogy sikerült a krém.
Számításaim szerint 600.-Ft-ba került a másfél decis adag elkészítése. Hozzáteszem, hogy ez a nomádportán - megfelelő időpontban készítve - akár olcsóbb is lehetett volna, tekintettel arra, hogy ott kitűnő kékszőlő áll rendelkezésre, amiből a krém több hozzávalója is kinyerhető.

Én így készítettem:

Hozzávalók: 4dl 100%-os kékszőlőlé, 2,5dl balzsamecet, 2ek barnacukor, keményítőnek: 1kk kukoricaliszt

Elkészítés: a cukrot folyamatos kevergetés mellett karamellizáltam. Félrehúztam a gázról. Hozzáadtam a szőlőléből egy keveset. Visszatettem a lángra, és kevergetve feloldottam benne a karamellt. Félretettem 2 ek szőlőlevet, a többit az edénybe öntöttem. Fedő nélkül 2 percig gyöngyözve forraltam, majd beleöntöttem a balzsamecetet. 20 percig forraltam még úgy, hogy éppen csak forrjon. Ezalatt nekem a harmadára sűrűsödött. A félretett 2ek hideg szőlőlében feloldottam a keményítőt, majd a krémhez adtam. Még másfél percig hagytam gyöngyözve forrni, majd elzártam a gázt. Egy falapra tettem az edényt, és hagytam kihűlni a krémet.

Nagyon finom, gazdag íze van. Desszertekre, salátákra, de húsokhoz is jól illik.

Spenótos joghurtkrém

Tegnap ezt kenegettem a pirítósomra. Sajnos a világos színű kencéket eddig még nem sikerült normálisan fotóznom, mindig fehér pacák lesznek a képen. Így mindenkinek a képzeletére bízom, hogy milyen is igazából. Ahogy már írtam, a spenótot is nagyon szeretem nyersen, ebbe a krémbe is így került. A joghurtot pedig a szokásos módon lecsepegtettem, hogy sűrűbb legyen.

Hozzávalók (2-3 főre): 2 kis doboz natúr joghurt, 6-8 nagyobb spenótlevél, pici só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban, 1 gerezd fokhagyma

Elkészítés: a joghurtot papírtörlővel kibélelt szűrőbe öntöttem és egy kisebb fazék peremére tettem, hogy lecsöpögjön. Most csak néhány órát hagytam így. A friss spenótleveleket megmostam, leszárítottam és apróra vágtam. A sűrű joghurtot egy tálba tettem, hozzákevertem a petrezselymes olajat, kevés sót, őrölt zöldborsot, az összetört fokhagymát és a spenótot. Hagytam egy kicsit összeérni fogyasztás előtt.

Kapros padlizsánkrém

Nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy a kaprot összeboronáljam a padlizsánnal. Mert egyébként ennél sokkal kevesebb hozzávalóval készítem a padlizsánkrémet - így.
De végül teljesen elégedett voltam a végeredménnyel. Apu nem. Neki nem tetszett a rusztikus külső, így részére leturmixoltam az egészet. Máris megfelelőnek találta. Nekem viszont pont jó a villával összetördelt változat is. A lényeg viszont az, hogy egy éjszakát várakozzon a hűtőben - ezalatt szépen összeérnek az ízek.

Hozzávalók: 1 nagyobb padlizsán, 1 paradicsom, 2kk citromlé, 1 csomag friss kapor, kevés őrölt zöldbors, 1kk Csípős Rózsa, kevés só, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma fele, 2ek olaj

Elkészítés: A padlizsánt fólia alatt a sütőben jól megsütjük. Ha kicsit kihűlt, lehúzzuk a héját és a húsát nagyobb darabokra vágva keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a leforrázott és meghámozott paradicsom felkockázott húsát (szezonon kívül használhatunk natúr paradicsomlét is), az apróra vágott kaprot, hagymát, fokhagymát, végül a fűszereket és az olajat. Villával alaposan összedolgozzuk (vagy turmixban pürésítjük.) A hűtőben hagyjuk állni másnapig.

Érdemes nagyobb adagot készíteni, én most csak egy padlizsánt vettem - még nem olcsó.
Pirítóssal (is) nagyon finom.

Sült diókrém rummal

mostantól csak a színek csendje
lármája szűntelen lobogás
az egyre növekvő virradattal
a mából a most és semmi más

(erős ildikó - kezdetek - részlet)

Az ötlet Dolce vita mandulapudingjából származik. Amikor elolvastam a receptet, azonnal ki akartam próbálni, s össze is írtam, mit kellene vennem hozzá. Utána közbeszólt a józan ész, hogy diónk - köszönhetően a komjáti termésnek - bőségesen van itthon, miért is költenék mandulára. Persze az is finom, meg más élmény, de igyekszem a kiadásainkat az ésszerűség határán belül tartani. Tehát jött a dió, s hozzá - talán megszokott párosítás - rum került. Az eredeti receptben szereplő tejszín helyett tejet használtam (kicsit többet, azért is, mert én csak 2 tojást tettem bele, külön sárgáját nem.) Tehát így készült:
10 dkg vajat megolvasztottam, hozzáadtam 20 dkg darált diót, 2 egész tojást, 4ek tejet, csipet sót, 2ek rumot, 5ek cukrot és fél citrom reszelt héját. Összekevertem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem.
(Én két kis tálkába osztottam, de lehetett volna 4 adag is, hiszen az olajos magvakból nem lehet egyszerre sokat enni.)

Köményes vajkrém márványsajttal és lilahagymával

szemed kék tengerén lágy habok
ringása megnyugtat. hallgatok

sós cseppek gördülnek testemen
pupillád hűs vizén meztelen

fürdök. meg ne lásson senki most:
puha szemhéjad mögé bújok

(erős ildikó - hajnal - részlet)

Lágy pasztelszínekkel indul ez a reggel. Azzal a nyugalommal és örömmel, hogy ma végre nem kell még az orromat sem kidugnom a jegesen süvítő északi szélbe. S hogy ma újra vár a meleg konyha, egy hét után ismét az első közös-ráérős reggeli. A megszokott gyümölcsturmixom. Mindenek előtt.
A zablepényből kimaradt 10 dkg márványsajtot már tegnap este lereszeltem és kikevertem 10 dkg vajjal meg egy csipetnyi őrölt köménnyel. Úgy képzeltem, ehhez a sajthoz megy a kömény. És tényleg. Egy kisebb lilahagymát apróra vágtam, és összekevertem vele a vajkrémet. Igaz, a kenyeret ma nem pirítottam meg hozzá, de így is jó volt és egyszerű. Mint ez a szombat reggel.
(Duendének hála, egyre jobban kedvelem ezt az érdekes ízű sajtot.)

Kaszinótojás-krém magos mustárral

Annyit beszéltem már a sütemények kapcsán a tojás ellen, hogy itt az ideje bizonyítanom: van olyan tojásétel, amit szívesen fogyasztok (néha-néha!) Ilyenek elsősorban a hidegtál készítmények, a különböző töltött tojások, vagy a családi összejövetekre nálunk hajdanán gyakran készült kaszinó-tojás. Számomra ennek a nagynéném a mestere, az ő változatát szeretem a legjobban (a saját franciasalátájával kiegészíve, melyhez természetesen maga keveri ki a majonézt). Persze mindez ízlés dolga. Finoman fűszeresek a hidegtál készítményei, nem édeskések, mint a boltiak, és tartásuk van. Legutóbb nagybátyám esküvőjére (2007 karácsonyán) készített egy kiadós adagot, melyből igyekeztem minél többször venni úgy, hogy mohóságom ne nagyon tűnjék fel a vendégseregletnek (igaz, a többi ételből alig fogyasztottam).
Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve a kaszinótojást krém formájában készítettem, vagyis a tojásfehérjét is összekevertem a többi hozzávalóval. A főtt tojást úgy dolgoztam bele, hogy előzőleg a tojásvágón keresztben is, hosszában is átvágtam. Ezzel felgyorsult a folyamat.
A kaszinótojás hozzávalói egyébként a következők: 10 főtt tojáshoz 10 dkg vaj és 3 dkg mustár, valamint kevés szardellapaszta (ennek hiányában só), késhegynyi őrölt fehér bors.
A krémhez én most fele adagot használtam mindenből, és magos mustárral készült.
Most egy darabig tanfolyam és munka vár megint, így könnyen lehet, hogy csak heti egy-egy bejegyzésre futja. Meglátjuk.

Kókuszkrémes sütemény a barátoknak

Az elmúlt napokban több gasztrobloggertől is kaptam virtuális-baráti ölelést. Ha nem bánjátok, nem sorolnám fel a neveket, mert nem szeretném, ha bárki is kimaradna csupán az én figyelmetlenségem miatt. Inkább ezzel a süteményrecepttel fejezném ki köszönetemet feléjük, s persze mindenki felé, aki figyelemre méltatja blogom. Egyúttal azt is külön köszönöm, hogy az oldalsávon lévő kérdésekre egyre többen válaszoltok.
És akkor jöjjön a recept. Nagyon egyszerű, gyors és tojásmentes sütemény azoknak, akik néha vágynak valamilyen krémes kényeztetésre. Ötleteket loptam hozzá innen-onnan, de végül úgy gondoltam, hogy a krémet Anyu szakácskönyvéből merítem, azaz hogy az alapokat. Ugyanis én a főzött krémeket szeretem. Az említett receptkönyvben több ilyen is van, citromos, csokoládés, vaníliás, és folytathatnám a sort. A közös azonban az alap:
2 dkg lisztet csomómentesen elkeverünk 2 dl tejben, majd főzéssel (folyamatos kevergetés mellett) besűrítjük. Félrehúzzuk a tűzről, és belekeverünk még forrón 10 dkg cukrot. Ha lehűlt, 10 dkg vajjal habosra keverjük, s ekkor tesszük bele az ízesítő anyagokat, attól függően, hogy milyen krémet szeretnénk. (Nekem a citromos a nagy kedvencem.) Az ily módon elkészített krémekkel jól tölthető a sütemény, van tartása, nem kell bele zselatin vagy egyéb általam nem kedvelt dolog (pl. keményítő).
De most vissza a kókuszos változathoz: a fenti módon elkészített krémbe 10 dkg kókuszt kevertem, majd 250 ml habbá vert tejszínt.
A sütemény alapját 32 dkg teljeskiőrlésű mézes kekszből készítettem úgy, hogy a ledarált kekszet 18 dkg olvasztott vajjal és 3 ek kakaóval összekevertem. A keverék felét egy kisebb tepsibe terítettem, másik felét morzsásra törtem, s mindkettőt kitettem hűlni. Közben elkészült a krém, azt is hűtöttem kicsit. Végül összeállítottam a süteményt: az alapra rákentem a kókuszkrémet, és megszórtam a félretett morzsával. Egy óra hűtés után szépen szeletelhető. (A tejtermékek növényi megfelelőivel a vegán étkezésűek is könnyen elkészíthetik.)