Vajban sült diós májpástétom

Mind távolodik csak, ki fut.
- Légy mozdulatlan, mint az út.

(Fodor Ákos)

Viszonylag ritkán vásárolok és készítek belsőséget. (Már mondtam, hogy finnyás és válogatós is vagyok.) Gusztusosan elkészítve - igen, amikor már nem emlékeztet arra, ami - viszont szívesen fogyasztom. Főleg a májat. Hugh amúgy is mindig azt hajtogatja, hogy a leölt állat iránti tiszteletünket fejezi ki, ha minden részét feldolgozzuk, hasznosítjuk.
Erre én talán sosem leszek hajlandó, még akkor sem, ha volt már aktív részem nem egyszer csirkevágásban, disznóölésben. És akkor sem, ha a nomádportán "részben" vidéki életre igyekszünk majd berendezkedni. Megvannak a magam korlátai, s ha nem is ragaszkodom hozzájuk, kényszert sem érzek, hogy leromboljam őket. De vissza a pástétomhoz!
A csirkevágást ezúttal meghagytam másoknak, "konyhakészen" vásároltam a májat, amit nem túl magas hőmérsékleten, tejben-vajban fürösztve, fűszerekkel, paradicsommal, hagymával tetézve sütöttem egy órát. Végre használhattam a Makkától kapott tölgyfával füstölt tengeri sót is! A turmixolásnál darált dió is került bele, végül a dermedés közben olvasztott vajjal vontam be a tetejét. Párom ezúttal jócskán kivette a részét az étel készítéséből, mert én közben-közben dolgoztam. Szorgalmas konyhatündérkedése már arra a kitüntetésre érdemesítette, hogy például rendszeresen ő készítheti kettőnknek a tésztákat (nem főzi szét, és vajban szépen megpirítja kissé, mielőtt tennénk rá valamit (diót, túrót, stb.) Gasztroblogot azonban egyelőre nem tervez.

Hozzávalók: 50dkg csirkemáj (szív nélkül), 10+5dkg vaj, só ízlés szerint (én részben füstölt sót használtam), 2ek tej, 2ek olaj (pl. szőlőmag vagy dió), 1 paradicsom (vagy ilyenkor télen 2ek püré), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk házi ételízesítő, őrölt zöldbors, pici őrölt erőspaprika, 2 kis szelet kenyérszalonna, egy kisebb csokor petrezselyem, 2-3ek tejföl, 6-8 szem dió darálva

Elkészítés: A májat megtisztítjuk és egy kis tűzálló tálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét, paradicsomot (vagy a pürét), a sót, a fűszereket a petrezselyem kivételével. Rászeletelünk 10dkg vajat. A szalonnapörcöt levágjuk, a szeleteket felcsíkozva adjuk az ételhez. Meglocsoljuk a tejjel és a vajjal. Lefóliázzuk. 180 fokon 1 órát sütjük. Ezután egy keverőtálba öntjük az ételt a levével együtt, hozzáadjuk a tejfölt és a darált diót, majd botturmix segítségével pépesítjük. A petrezselymet apróra vágva tesszük bele, pár levelet a díszítéshez félretehetünk. Visszaöntjük az egész masszát a sütőtálba, és hidegre tesszük dermedni. A maradék vajat meglangyosítjuk és a már nem túl lágy májas tetejére öntjük. Ha a vaj is dermedni kezd, dióbéllel, petrezselyemlevelekkel díszíthetjük.

Pirítósra kenve, lilahagymával is nagyon finom.

Nyári hidegtál

Tegnap a piacozás után s a melegben már nemigen volt kedvem főzőcskézni, no meg enni sem vágytam meleget. A friss szerzeményekből állítottam össze ezt az ebédet, a cukkinit és a padlizsánt bepácoltam hozzá, a paradicsomot, a petrezselymes-fokhagymás sajtot és a fűszeres-sült májast pedig csak beleszeleteltem. Csupán két krumplit főztem még hozzá, nehogy éhes maradjak...
(A májast minap a helyi kisboltban találtam, épp egy kisebb darabka volt, de annyira csinos, hogy el is hoztam, noha nem vagyok nagy rajongója a belsőségeknek. Ez viszont nem okozott csalódást. Utójára ilyen finom sült májast a Magyar Kézműves Remek rendezvényen ettünk párommal tavaly - s bár nem szokásom, kétszer is megfordultam tapintatosan a kínáló asztalka körül.)
A petrezselymes-fokhagymás sajtot pedig a budafoki piac kis tejboltjának kínálatából választottam, amit már egy régebbi bejegyzésemben - itt - jól megdicsértem, szerintem méltán. Most is udvarias volt a kiszolgálás, nem vették zokon, hogy hosszasan nézelődök, és természetesen kiválaszthattam a nekem legszimpatikusabb darabot. (Lehet, hogy ez természetes, de nem mindenütt van így...)

Trinity tegnap egy felhívást tett közzé - itt olvashatjátok. Azt gondolom, e fogás kifejezetten megfelel a kívánalmaknak, gyors is, könnyű is - az én fogalmaim szerint még egészségesnek is mondható. Aki a padlizsánt nem szereti nyersen, használjon csak cukkinit, (vagy amit akar.)
A bekerülési költséget majd igyekszem kiszámolni.

Hozzávalók (személyenként): 2 közepes krumpli, 4-4 vékony szelet zsenge cukkini és padlizsán, 2 szelet sajt, 3-4 szelet házi sült májas, 1 paradicsom, a páchoz: pár csepp citromlé, só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: A krumplikat héjában megfőzzük, és lehűtjük, majd megpucoljuk, szeleteljük. Közben a cukkinit és a padlizsánt kézzel beleforgatjuk a fent megadott hozzávalókból elkészített pácba. Szeleteljük a többi hozzávalót. Végül mindent tálra rendezünk, és a maradék páclével meglocsoljuk az ételt. Behűtjük tálalásig.

Elkészítési idő: kb. 25-30 perc (amíg a krumpli megfő, s le is hűl kissé)

Úrnapi rakott szűzpecsenye

A fölajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán..., mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, ...ha másokra szentelt idő. Minden elvész, amit magunknak kuporgatunk... (Enzsöl Ellák)

Azon szerencsések közé tartozom, akik még személyesen ismerhették Enzsöl Ellákot. Nehéz lenne Őt pár szóban bemutatni, annyira szerteágazó tevékenységet folytatott. Rendszeresen publikált újságokban, támogatta a tehetséges zenei kezdeményezéseket, adott ki könyveket, s közben mindig volt ideje focizni a téren a srácokkal vagy kalákában másoknak házat építeni. Mindezt katolikus papként tette, bár azt hiszem, az elnyűtt farmeros, mindig vidám, suhanc-arcú férfiről nemigen mondta meg bárki is a templomon kívül látva, hogy pap. Természetes volt, hogy őt a családi ünnepekre, vagy csak úgy is meghívták. Azt hiszem, róla mondhatni, hogy közösségi ember volt. Nagyon korán elment - 1996-ban -, talán a negyvenes éveiben járhatott akkor.
Szerettem, hogy a templomba mindig behozta az irodalmat. Hogy nem másoktól hallott frázisokat ismételgetett, hanem a saját gondolatait osztotta meg velünk.
Miről jutott ma eszembe? Erről a csupavirág ünnepről: Úrnapja van.
Mindenütt az országban virágos kapuk, "sátrak", az utak mentén virágszirmok millióiból rakott képek. (Nem kell sajnálni, marad épp elég a kertekben, a mezőkön is.)
Igazi nyári ünnep ez, dúskáló pompa. Ha egyszer Kistarcsa felé vetődtök az ünnep idején, nézzétek meg, hogy milyen ott ez a nap. Nekem sajnos csak régi papírképeim vannak róla, nem tudom megmutatni. Aki részt is vesz az ünnepen, talán még gazdagabb lesz.

A mai napon húsos étel került az asztalra, az ötletet ezúttal is a Szakácsok könyvéből merítettem, azután persze jól átalakítottam. Főtt csülök helyett egy fél kilónyi szűzpecsenye került bele. Nem csak magában főztem meg a húst, hanem rendesen bezöldségeltem húslevesnek. Tegnap este meg is főtt a leves. Reggelre szépen lehűlt, így tudtam folytatni vele a munkát. Nem mellékes, hogy maradt egy gazdag levesem is. (Hiszen a szűzpecsenye nem éppen olcsó fogás.) A hideg hús mellé pedig a levesben főtt répát, friss petrezselymet és csemegeuborkát tettem. A levesből csak néhány decire volt csak szükség a főfogáshoz, egy kevés zselatin került még bele.

Hozzávalók (egy literes doboznyi adaghoz): a leveshez: fél kg szűzpecsenye, 4 szál sárgarépa, 1 karalábé, 1 zeller, 2 szál fehérrépa, 4 gerezd fokhagyma, 6-8 szem egész fekete bors, 1 kis fej vöröshagyma, valamint petrezselyemzöld, zellerzöld, karalábélevél, 2-3 kisebb krumpli, 2kk só

a rakott szűzpecsenyéhez: a levesben főtt fél kilónyi sertésszűz, 1 főtt sárgarépa, kb. 10 dkg apró csemegeuborka, 1 nagy csokor friss petrezselyem, 1 tasak (20 g) zselatin

Elkészítés: a húst megmossuk, majd egy nagyobb fazékba tesszük. A zöldségeket megtisztítjuk, és egészben hagyva a húsra tesszük. A zöldfűszereket összekötözve adjuk hozzá. Beletesszük a sót és a borsot, majd felöntjük hideg vízzel. Lassú tűzön felforraljuk, majd éppen csak gyöngyözve másfél órán át főzzük. Ezzel kész a leves.
Ezután a húst kiemeljük, és hagyjuk hűlni. A levesből 3 decit leszűrünk. Egy kisebb edénybe tesszük a zselatint és fokozatosan hozzáöntjük a leszűrt levest. Ha kell, melegítjük, de ne forrjon. Közben kevergessük, a zselatin szépen oldódjon fel. A húst vékonyabb rétegekre vágjuk (vagy szedjük kézzel.) Egy tálba tesszük. Hozzáadunk egy apróra vágott sárgarépát (a levesből), és a szintén apróra kockázott csemegeuborkát. Ráöntünk egy keveset a zselatinos húsléből, összeforgatjuk. Keresünk egy megfelelő formát az étel elkészítéséhez. Én nem vagyok ügyes a több rétegű fóliázással (nincs is türelmem hozzá, meg nem is tartok itthon folpackot), ezért olyan dobozt választok, amit később akár el is dobhatok, le is vághatom az aszpikról. Így nem kell kibélelnem a formát. Egy alaposan kimosott egy literes fagylaltosdobozra esett most a választásom. Egy kevés aszpikot az aljába locsolok, megszórom petrezselyemmel, majd ráteszem a répával, uborkával elkevert húsdarabok egyharmadát. Eligazgatom, jöhet rá egy kis aszpik, majd petrezselyem, s rá a második majd a harmadik réteg ugyanígy. Végül a megmaradt aszpikot is rálocsolom, és jópár órára hűtőbe teszem (figyeljünk rá, hogy vízszintesen álljon.) Utána egy ollóval óvatosan levágom róla a formát, és egy tálra teszem az ételt, majd éles késsel(!) szeletelem. (Igazából ki is jönne a puha műanyag formából, de biztos, ami biztos: nem akarok szépséghibát.)

Friss rozskenyérrel kínálom.

Sárgarépazselé

ijesztő mélységek peremén
egyensúlyozó létemet élve
talán csak a zuhanástól félek

(erős ildikó - élettér 1)

Ilyet még nem csináltam eddig. Ezért különösen örülök, hogy nem lett lekvár belőle, annál is inkább, mert nem zselatint, hanem gyümölcspektint használtam az elkészítéséhez. Öcsém holnap készül hozzánk, és esetében bizony minden fellelhető konyhai tudást össze kell szedni. Ugyanis egyrészt vegán évek óta, másrészt pár hónapja egy diétát is tart, ami további élelmiszereket is kizár a lehetőségek közül. Rá gondolva akartam készíteni valamilyen zöldséges fogást, ráadásul olyat, amit akár el is vihet magával haza, ha nem itt fogyasztja el.
Hasonló megjelenésű (de azért mutatósabb) zselét a Szakácsok könyvében nézegettem, persze megint átalakítottam a receptet. Nem akartam a folpackkal sem bajlódni (amúgy sem használom a háztartásomban), ezért puha, vékony falú műanyagdobozokat használtam, olyanokat, amiben a bogyós gyümölcsöket árulják a piacon. Ezeket akár ki is lehet fordítani, így élt bennem a remény, hogy sikerül majd kihalászni belőlük a zselét.
Annak is nagyon örültem, hogy a répalé már melegen bíztatóan sűrű állagot vett fel, pedig fogalmam sem volt, hogy mit szólnak majd a gyümölcspektinnel egymáshoz. Cukor természetesen nem került bele (még mindig nem szeretem az édes zöldségeket - s ezért tesóm sem úgy kapja.) Sőt, belefőztem egy kis darab zellert és pár szál petrezselymet, hogy végképp elvegyem az édeskés ízt. Nagyon jó színe és kellemes íze lett. Kicsit türelmetlen voltam az első adag ellenőrzésével, de már lehetett szeletelni. A második kép kicsit később készült, azon már élesebb a vágásfelület. Most ilyen egyszínű lett a zselé, de biztosan sokféle módon lehetne színesíteni, rétegezni (más főtt zöldségekkel, zöldfűszerrel, esetleg húsfélével.)
Az egész zöldséget külön főzöcskéznem nem kellett, mert sós vízben eltett bébirépát használtam ezúttal.

Hozzávalók: 3 doboz bébirépa konzerv (sós vízben főtt, 400gr/doboz), 2-3 szál petrezselyem, 1 kis darab zeller, 1 csomag gyümölcspektin (nálam most Dr Oetker 3:1)

Elkészítés: Egy doboznyi bébirépát beleteszünk a turmixgépbe levével együtt. Ráöntjük a másik két doboz leszűrt levét is. Hozzáadjuk a gyümölcspektint. Összeturmixoljuk. Ezután egy kisebb edénybe öntjük és felforraljuk. Beledobjuk a petrezselymet és a zellert. 3 percig erősen forraljuk, majd elzárjuk alatta a gázt. Ha már kissé meghűlt (de még meleg), kezdhetünk dolgozni vele. Kivesszük a zellert és a petrezselymet. A félretett egész répákat a zselébe mártogatva a dobozokba rétegezzük. Figyelünk rá, hogy minél kisebb hely maradjon a zöldségek között. Az egyes rétegeket meglocsoljuk a zselével.
Ha átlátszó dobozunk van, az még jobb, mert akkor látjuk, hogy minden apró résbe szépen befolyt-e a zselé. Ha nem, akkor óvatos rázogatással segíthetünk ezen. Nekem elég kicsi dobozaim voltak, ezért csak két rétegben raktam le a répát. (Azt nem tudom, hogy a gyümölcspektin képes-e sokkal magasabb építmény stabil megtartására, a dupla réteggel nem volt gond.) A tetejét is zseléréteg zárja. Először szobahőmérsékleten hagyjuk megdermedni, majd hűtőbe tehetjük. 2-3 óra múlva már szeletelhető (de ha 6-8 órát tudunk várni vele, akkor az a második képen látható minőséghez jutunk.)

Ebből a mennyiségből kb. 5 kisdoboznyi zselé lesz. (A dobozok űrtartalma egyenként 2 dl.)
A fotózáshoz levágtam az első szeletet, hogy látni lehessen az egész répákat is.

Kaszinótojás-krém magos mustárral

Annyit beszéltem már a sütemények kapcsán a tojás ellen, hogy itt az ideje bizonyítanom: van olyan tojásétel, amit szívesen fogyasztok (néha-néha!) Ilyenek elsősorban a hidegtál készítmények, a különböző töltött tojások, vagy a családi összejövetekre nálunk hajdanán gyakran készült kaszinó-tojás. Számomra ennek a nagynéném a mestere, az ő változatát szeretem a legjobban (a saját franciasalátájával kiegészíve, melyhez természetesen maga keveri ki a majonézt). Persze mindez ízlés dolga. Finoman fűszeresek a hidegtál készítményei, nem édeskések, mint a boltiak, és tartásuk van. Legutóbb nagybátyám esküvőjére (2007 karácsonyán) készített egy kiadós adagot, melyből igyekeztem minél többször venni úgy, hogy mohóságom ne nagyon tűnjék fel a vendégseregletnek (igaz, a többi ételből alig fogyasztottam).
Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve a kaszinótojást krém formájában készítettem, vagyis a tojásfehérjét is összekevertem a többi hozzávalóval. A főtt tojást úgy dolgoztam bele, hogy előzőleg a tojásvágón keresztben is, hosszában is átvágtam. Ezzel felgyorsult a folyamat.
A kaszinótojás hozzávalói egyébként a következők: 10 főtt tojáshoz 10 dkg vaj és 3 dkg mustár, valamint kevés szardellapaszta (ennek hiányában só), késhegynyi őrölt fehér bors.
A krémhez én most fele adagot használtam mindenből, és magos mustárral készült.
Most egy darabig tanfolyam és munka vár megint, így könnyen lehet, hogy csak heti egy-egy bejegyzésre futja. Meglátjuk.