Kukoricás csirkefalatok juhsajtos majonézzel

Amikor elmész
a kertkapu nyitva lesz
ahogy nyitva volt először
amikor megérkeztél.
Azóta mindig.
Itt szabadon járhatsz
eső nem zokog
nap meg nem éget
néma a kert
csak a könnyes levelek
ölelik a lábad.

(erős ildikó)

Íme a bizonyság: igenis eszem húst néha. Előfordul, hogy megkívánom. És nemcsak a csirkét, mást is. Mi több, a fenti kép arra is bizonyságul szolgál, hogy előfordul olyan ebéd is, amelyben szinte minden ételféleség jelen van (hús, tejtermék, zöldség, krumpli, gabona, tojás.) Azt nem állítanám, hogy ez gyakran megesik. Nem is lenne jó nekem. De ma ilyen nap van.
Szombaton piacoztunk Apuval, és úgy gondoltam, ezúttal valami húsfélét is nézek magamnak. Először csak mellcsontra gondoltam, mert azt mindig olcsón adják, és kitűnő leves lesz belőle. Azt hiszem, a húsleves a legkedvesebb húsételem, nehezen mondanék le róla. (További kedvenc még a hortobágyi palacsinta, azt viszont ritkán vagyok hajlandó elkészíteni.) Szóval végül egy egész mell is a kosaramba került.
A mai ebéd tulajdonképpen a meglehetősen egyszerű hús-krumpli kombinációra épül, ami után az ember legszívesebben aludna egyet. Most ez elmarad, ezért kis adagot ettem.
A húsdarabokat nem voltam hajlandó bepanírozni (maradt a kukoricalisztbe, -darába forgatás), a krumplinak pedig nem szedtem elő külön edényt, együtt sütöttem a hússal. A bundázott ételektől persze elhasználódik azonnal a zsiradék, nem lehet kétszer sütni benne.
Kedvenccé vált sajtos majonézemet ezúttal kisteleki juhsajttal és kizárólag petrezselymes olajjal készítettem.

Hozzávalók (2 kisebb adaghoz): 1 nagy csirkemell csíkokra vágva, 4-5 szem közepes méretű krumpli, 3ek kukoricaliszt, 2ek kukoricadara, só, a sütéshez olaj vagy zsír
- a majonézhez: 1 tojás, 125ml petrezselymes olaj, 5dkg félkemény juhsajt, 2-3ek sűrű joghurt, 1kk (szemes vagy egyszerűbb) mustár
- a tálaláshoz: jégsaláta levelek

Elkészítés: A húscsíkokat besózzuk, a krumplit megtisztítjuk. A kukoricaliszt és -dara keverékében megforgatjuk a húsdarabokat, a krumplit pedig hasábokra vágjuk. Mindkettőt bő zsiradékban sütjük ki, szűrőben hagyjuk lecsepegni. A majonézhez a tojást a mustárral robotgép segítségével elkeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk az olajat, majd a lereszelt sajtot, végül a joghurtot. Tálalásig behűtjük.

Lesz még húsféle egyébként a közeljövőben, mert a minap legnagyobb meglepetésemre keszegre, mi több: friss és apró keszegre akadtam. Nagyon régen nem ettem már, így nem lehetett otthagyni. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legolcsóbb halféle - s emellett nagyon finom.

Cukkinis-sajtos felfújt

Azok közé tartozom, akik szeretik a Kapa, kasza, fakanál sorozatban megteremtett River Cottage világát. Teljesen véletlenül akadtam - nem is én rá. Párom válogatott egyszer a Tesco 99 Ft-ért kínált filmjei között. Mutatta is nekem a hátoldalán az ajánlót, de nem nagyon fogott meg. Vagy nem olvastam el figyelmesen. Azt hiszem két lemezt (összesen hat részt) vettünk meg akkor. Nem emlékszem már, melyik volt, de az eleje lehetett.
Amikor betette, csak fél füllel figyeltem oda. Azután meg egyre jobban. Bár az ottani vidék kínálta lehetőségek különböznek a mieinktől, mégis jó volt nyomon követni, hogyan alakul a birtok, s miket főz közben Hugh. Jó ötleteket adott, és jópofa dolgok történtek vele. Tetszett az is, amikor a helyi piacon értékesítette saját terméséből készített finomságait, amihez persze kitalált egy márkanevet, és egyedi címkék is kerültek az üvegekre. (Na majd egyszer én is... gondoltam vágyakozva magamban.)
Később - valamilyen alkalomból - a hiányzó részeket is megkaptam páromtól. S persze közben kicsit utánajártam a szakácsnak, no meg a helyszínnek.
A sok-sok remek recept és konyhai fogás között ezt a felfújtat is a sorozatból tanultam: a birtokon "termett" legelső darab tojásból készítette Hugh reggelire, és a cukkini is a kertjéből került hozzá. (Én viszont most mindkettőt a boltban vettem...)
Bár nem vagyok sem a felfújtak, sem a tojásételek rajongója, azért ez levett a lábamról.

Hozzávalók (személyenként): 1 nagy tojás, 1 kis zsenge cukkini, 2dkg vaj, 2ek liszt, 2dl tej, 4ek reszelt keménysajt, só, fehérbors, őrölt szerecsendió, 2-3 ek olaj, (ízlés szerint zöldfűszer)

Elkészítés: A vajat megmelegítjük, rátesszük a lisztet, halványan megpirítjuk, majd a tejjel fokozatosan felöntve közepesen sűrű besamelt főzünk. A fűszerekkel ízesítjük. Egy serpenyőben kevés olajat melegítünk, s megpirítjuk-pároljuk benne a felszeletelt cukkinit. Kevés sót adunk hozzá. A tojást szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. Egy tűzálló edényt vékonyan kivajazunk. A már kissé meghűlt mártáshoz keverjük a tojás sárgáját, majd a kész cukkinit, a sajtot, végül óvatosan hozzáforgatjuk a tojásfehérjét. A masszát az előkészített edénybe öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 percig sütjük.

Nekem ebédre is bőven elég volt.

Juhtúrós burgonyalepény

ében órákon itt ülök.
szobádból kivert küszöböd
hallgat. meztelen a kés.
ma élünk. és ez is kevés.

(erős ildikó - hét ajtó: variáció a kékszakállúra - részlet)

Aki már unja nálam a zöldséges egytálételeket, meg a benézünk a hűtőbe és összedobjuk ami van - típusú fogásokat, annak jó szívvel ajánlom, hogy kattintson tovább. Ugyanis van még a tarsolyomban (azaz a számítógépemen) néhány, már előre lefotózott hasonló étel, többek között felfújtak. A krumpli mellett azonban mégiscsak szól - sok más mellett - az a tény, hogy az e hét végén határidős VKF-forduló témája éppen ez a csemege, vagyis tekinthető e lepény amolyan ráhangolódásnak is. Szerencsére a krumplifüggők számára nem szükséges semmiféle érvet felvonultatnom.
A juhtúróhoz fűződő viszonyomról pedig már szintén sokszor megemlékeztem - és várhatóan fogok is még. Bár általában krémekbe, körözöttre, prószába és kapros finomságokba kerül, most éppen e lepényben talált magának helyet.

Hozzávalók (2 főre): fél kg krumpli, 2 sárgarépa, 1 kis cukkini, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem, 10dkg juhtúró, 5dkg sajt, 1 tojás, 2ek kukoricaliszt, só, bors, olaj

Elkészítés: A krumplit, a hagymát és a répát meghámozzuk, a cukkini végét levágjuk. Az összes zöldséget valamint a sajtot egy tálba reszeljük. Belemorzsoljuk a juhtúrót, beleütjük a tojást, hozzáadjuk a lisztet, az apróra vágott petrezselymet, 1ek olajat, majd kevés sóval és borssal fűszerezzük. Alaposan összekeverjük. Egy lapos serpenyőben (lehet palacsintasütő is) kevés olajat forrósítunk, majd a keverék felét beletesszük és szétterítjük. Amikor az alja megsült, egy tányér segítségével megfordítjuk, és a másik oldalát is készre sütjük. Ugyanígy járunk el a második adaggal.

Én szeretem, ha a zöldségek friss íze megmarad, ezért készítem így, nyersen lereszelt zöldségekből. De aki másképp szereti, meg is főzheti előre a zöldségeket, majd krumplinyomóval összetörve folytathatja az étel készítését.

Friss salátával, tejföllel az igazi.

Vadsóska-saláta gazdagon

Hát ilyesmiket eszem gyakran, ha párom nincs itthon. Gyorsan megvan, több idő jut másra. Már többször jeleztem, hogy a saláták minden tervezés nélkül készülnek nálam, vagyis az kerül bele, ami itthon van. Most éppen vadsóska. A nomádportáról hoztam, és tavaly nyáron már nem győztem eléggé dicsérni ezt a növényt. A spenótot is nagyon szeretem, de azt is inkább nyersen, salátákban (esetleg finom tésztákban, mártásban.) Sem a sóskát, sem a spenótot nem szívesen eszem, nem is készítem hagyományosan (vagyis főzelékszerűvé főzve.) Viszont nyersen bármikor.

Hozzávalók (2 főre): vadsóskalevelek, fejes saláta levelek, 3-4 szem kisebb krumpli, 2 kis tojás, 1 szál sárgarépa, 1 kis fej lilahagyma, 1 kis paradicsom,
az öntethez: őrölt zöldbors, pár csepp citromlé, kb. 1 deci petrezselyem olajban, csipet só

Elkészítés: a krumplit héjában és a tojásokat megfőzöm, lehűtöm, megtisztítom. A sóskát és a salátaleveleket egy tányérra rendezem. Rászeletelem a főtt krumplit, majd ráteszem a cikkekre vágott tojást. Jöhet a szeletelt sárgarépa, paradicsom, hagyma. Az öntet hozzávalóit összekeverem, rálocsolom a salátára, majd az ételt behűtöm.

Nekem egytálételként, ebédre is elég kiadós. De lehet tovább tetézni akár vajas pirítóssal is.

Mákos metélt teljes kiőrlésű liszttel

Mennyire ritkán gyúrok itthon tésztát! Duendének igaza van, ma már nagyon jó minőségű tésztákat lehet kapni, nem biztos, hogy érdemes otthon ezzel tölteni az időt. De azért jól emlékszem: nem volt ez mindig így. Nagymamám és Anyu is magától értetődően kézzel gyúrta a tésztát. Ráadásul nem is ritkán. Hetente kétszer volt tésztanap, szerdán és pénteken. Örültem is neki. A gyúródeszkáról is szívesen csentem el némi nyers tésztát, csak úgy, falatozni. Nem is beszélve a nagyobb eseményekről, amikor a tészta nem egy alkalomra készült, hanem meg is szárítottuk cérnametéltnek. Ha Nagyi nagyritkán beteg volt - szerencsére ez tényleg alig fordult elő - "késztésztát" főzött ki nekünk. Nemigen szerettük. Valahogy más volt az íze. Ahogy már írtam, Anyu halála után néhányszor még magam is meggyúrtam, utána sokáig eszembe sem jutott, idő sem igen volt rá. A boltok pedig egyre jobb tésztákat kínáltak, hisz nincs abban semmi ördöngösség, végülis egyszerű hozzávalókból készül. Nem is szoktam ma már gyúrni, pedig tavaly egy mechanikus kis tésztagépet is beszereztem, ami nyújt és vág. Duende azonban megint rábeszélt. A metéltet ezúttal vegyesen, rétes- és teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és cukros mákkal ettük. (Természetesen nem ma. Amikor még párom itthon volt.)


Hozzávalók: 15dkg Graham liszt, 40dkg rétesliszt (továbbá liszt a nyújtáshoz), 2 kis tojás, 175ml víz, 1kk só
a kifőzéshez: víz, 1kk só, kevés olaj vagy zsír
a tetjére: 10dkg mák porcukorral elkeverve (ízlés szerint)

Elkészítés: A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrúnk, fél órát a deszkán pihentetjük, majd 1mm vastag lappá nyújtjuk. A lapot 8cm széles sávokra vágjuk. A sávokat kissé meglisztezve egymásra fektetjük, és rájuk merőlegesen éles késsel fél centi széles metéltre vágjuk. A metéltet a lisztezett deszkán szétterítjük. Kevés sóval vizet forralunk, és a tésztát kifőzzük. (Több adagban is lehet.) Hidegvízzel leöblítjük, majd tálba tesszük. Kevés olajjal vagy zsírral összeforgatjuk.


Készülhet több tojással (víz nélkül is), csak fehér vagy durumlisztből. Sokféleképpen. Ahogy épp szeretjük. A bejegyzést pedig öcsém figyelmébe ajánlom nagy szeretettel születésnapja és mákrajongása okán is...

Magos-sajtos sütemény a locsolóknak

Nem szeretem a locsolkodást. Ennek több oka is van. A lakótelepen, ahol felnőttem, húsvéthétfőn ismeretlen gyerekek is becsöngettek némi aprópénzt remélve, a felnőttek pedig valamiféle ital reményében. Hiába dolgoztam vele, senki sem süteményre vagy festett tojásra vágyott. Egy idő után ki is neveztem e napot kiránduló napnak, és inkább leléptem otthonról.
Ma sem rajongok érte, az ember a reggel még szép tiszta ruhájában estefelé már szédül a különböző illatoktól, még ha a legjobb parfümökkel permetezik is. Sokkal praktikusabb lenne, ha inkább egyszerűen vizet vagy szódavizet töltenének a pumpás kis üvegcsékbe. De tudomásul kell vennem, hogy a családban vannak olyanok, akiknek e szokás fontos, s azt még inkább, hogy a legfiatalabb generáció számára ez újdonság, ahogy a kertben a kis tojások keresgélése is.
S mivel a húsvéthétfőt ma már többnyire nagycsaládi körben ünnepeljük Csillaghegyen, a locsolóimra is gondolnom kell. Az egyszerű csokitojásokkal már többször kudarcot vallottam, még oly gondos szállítás mellett is megolvadt némelyik a melegben, a festett főtt tojásokért pedig kevéssé rajongok - ahogy a gyerekek is. Alkotókedvem más területeken élem ma már ki. Így idén - nem először - tojás formájú süteményeket sütöttem, majd azokat egyenként celofánzacskóba tettem és piros kenderszalaggal átkötöttem. Az apró csomagok egy kiskosárba kerültek, ebből vehettek a locsolók. (Érdekes módon a nap végére jóval több sütitojás hiányzott a kosárból, mint ahány locsolóm akadt, noha vittem más süteményt is...)
A "tojások" tésztájához a családi sajtos receptet használtam azzal a különbséggel, hogy a sütemény tetejét sajt helyett len- és szezámmaggal szórtam meg.
A teljes húsvéti menüt a következő bejegyzésben teszem közzé.

Kaszinótojás-krém magos mustárral

Annyit beszéltem már a sütemények kapcsán a tojás ellen, hogy itt az ideje bizonyítanom: van olyan tojásétel, amit szívesen fogyasztok (néha-néha!) Ilyenek elsősorban a hidegtál készítmények, a különböző töltött tojások, vagy a családi összejövetekre nálunk hajdanán gyakran készült kaszinó-tojás. Számomra ennek a nagynéném a mestere, az ő változatát szeretem a legjobban (a saját franciasalátájával kiegészíve, melyhez természetesen maga keveri ki a majonézt). Persze mindez ízlés dolga. Finoman fűszeresek a hidegtál készítményei, nem édeskések, mint a boltiak, és tartásuk van. Legutóbb nagybátyám esküvőjére (2007 karácsonyán) készített egy kiadós adagot, melyből igyekeztem minél többször venni úgy, hogy mohóságom ne nagyon tűnjék fel a vendégseregletnek (igaz, a többi ételből alig fogyasztottam).
Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve a kaszinótojást krém formájában készítettem, vagyis a tojásfehérjét is összekevertem a többi hozzávalóval. A főtt tojást úgy dolgoztam bele, hogy előzőleg a tojásvágón keresztben is, hosszában is átvágtam. Ezzel felgyorsult a folyamat.
A kaszinótojás hozzávalói egyébként a következők: 10 főtt tojáshoz 10 dkg vaj és 3 dkg mustár, valamint kevés szardellapaszta (ennek hiányában só), késhegynyi őrölt fehér bors.
A krémhez én most fele adagot használtam mindenből, és magos mustárral készült.
Most egy darabig tanfolyam és munka vár megint, így könnyen lehet, hogy csak heti egy-egy bejegyzésre futja. Meglátjuk.

Húsos rakott tészta

Az ősz már biztosan ott lehet a levegőben, mert a szeptember beköszöntével párom étvágya is meglepő módon visszatért - a meleg ellenére. Így ma már a tárkonyos zöldbableves után másodiknak ezt a kiadós fogást csináltam. Gyakran eszünk rakott meg sült tésztákat, mert egyrészt szeretjük, másrészt könnyebb így a húsigényt kielégíteni. Párom édesanyja ugyan kilószámra gyártja a rántott és sülthúsokat, amit aztán párom jobbára köret nélkül tüntet el, ha Miskolcon vagyunk. Erre én azonban nem vagyok hajlandó, és valószínűleg anyagilag sem bírnánk. Ezért a hús nálam általában belekerül valami olyan ételbe, ahol kisebb mennyiségben is jobban hasznosul, mintha önmagában falnánk fel.
Ilyen étel ez a rakott húsos tészta is, amihez fél kiló kockatésztát főztem ki. Felét egy nagyobb, kivajazott tepsi aljára terítettem, majd megszórtam a következő hozzávalók felével:
35 dkg baromfipárizsi + 15 dkg füstölt tarja + 3 főtt tojás ledarálva.
Erre 5 dkg vajat morzsoltam és 5 dkg reszelt sajttal megszórtam. Következett a tészta másik fele, rá a húsos-tojásos keverék másik fele, majd ismét 5 dkg vaj és 5 dkg sajt.
A sütőben kb. fél óra alatt összesütöttem, amíg a tésztaszélek kissé ropogóssá váltak. Friss tejföl és petrezselyem járt még hozzá.

Tarjával rakott tök - Nomádkonyha 10.

A zuhogó esőben és a süvítő szélben nem volt kedvem beszerezni a tökfőzelékhez, ami még hiányzott: tejföl, ecet. Persze csinálhattam volna másképp is, de nem csináltam. Inkább kigondoltam ezt a képen látható valamit a minimális húsmennyiséghez (füstölt tarja), ami otthon fellelhető volt.

Tehát a hozzávalók:
2 nagyobb főzőtök
15 dkg füstölt tarja
15 dkg rizs
6 tojás
1 csomag kapor
kb. 5 dkg vaj
kevés só

Így készült:
A tököt hámozás, kibelezés után apró kockákra vágva puhára főztem, majd leszűrtem. A felét a kivajazott tepsibe fektettem, majd rászórtam az összevágott kaprot és a nyers rizs felét. Erre került az apró kockára vágott tarja, majd a rizs másik fele, egy kevés só. Rádaraboltam a megmaradt vajat, majd ráterítettem a maradék tököt. Öntöttem még rá kb. 2,5 dl vizet és fólia alatt összesütöttem. A rizs így beágyazva megpuhult és felszívta a folydékot. Végül 6 mélyedést nyomtam evőkanállal az étel tetejébe, és beleütöttem a 6 tojást. Addig kell sütni, amíg a tojásfehérje megszilárdul, sárgája azonban egy kissé lágy marad.

Rántottavirágok

Ilyen eszement dolgokra is költök néha... Ez a két kis rántottavirág egyik legutóbbi szerzeményemben készült. Nem sütiformában, hanem kifejezetten tükörtojás készítésére kitalált tapadásgátló bevonatú valamikben, melyeknek füle is van, hogy ki tudjuk emelni a forró edényből. Két félelmem volt ezzel kepcsolatban: hogy a tükörtojás sárgája nem fog középre pozícionálni, s hogy a formák mérete miatt túl vaskos lesz a tojás (még ha kicsi is), így a teteje nem sül majd át. Mindkét félelmem beigazolódott. Lehet, hogy az előbbi probléma megoldásához az amúgy vízszintesnek tűnő tűzhelyemre helyezett sütőedényt is vízszintezni kellene. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy inkább rántottának sütök meg egy tojást két kis formába szétosztva. Így nem lett olyan szép, de vékonyabb és ehető.