Mennyire ritkán gyúrok itthon tésztát! Duendének igaza van, ma már nagyon jó minőségű tésztákat lehet kapni, nem biztos, hogy érdemes otthon ezzel tölteni az időt. De azért jól emlékszem: nem volt ez mindig így. Nagymamám és Anyu is magától értetődően kézzel gyúrta a tésztát. Ráadásul nem is ritkán. Hetente kétszer volt tésztanap, szerdán és pénteken. Örültem is neki. A gyúródeszkáról is szívesen csentem el némi nyers tésztát, csak úgy, falatozni. Nem is beszélve a nagyobb eseményekről, amikor a tészta nem egy alkalomra készült, hanem meg is szárítottuk cérnametéltnek. Ha Nagyi nagyritkán beteg volt - szerencsére ez tényleg alig fordult elő - "késztésztát" főzött ki nekünk. Nemigen szerettük. Valahogy más volt az íze. Ahogy már írtam, Anyu halála után néhányszor még magam is meggyúrtam, utána sokáig eszembe sem jutott, idő sem igen volt rá. A boltok pedig egyre jobb tésztákat kínáltak, hisz nincs abban semmi ördöngösség, végülis egyszerű hozzávalókból készül. Nem is szoktam ma már gyúrni, pedig tavaly egy mechanikus kis tésztagépet is beszereztem, ami nyújt és vág. Duende azonban megint rábeszélt. A metéltet ezúttal vegyesen, rétes- és teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és cukros mákkal ettük. (Természe
tesen nem ma. Amikor még párom itthon volt.)Hozzávalók: 15dkg Graham liszt, 40dkg rétesliszt (továbbá liszt a nyújtáshoz), 2 kis tojás, 175ml víz, 1kk só
a kifőzéshez: víz, 1kk só, kevés olaj vagy zsír
a tetjére: 10dkg mák porcukorral elkeverve (ízlés szerint)
Elkészítés: A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrúnk, fél órát a deszkán pihentetjük, majd 1mm vastag lappá nyújtjuk. A lapot 8cm széles sávokra vágjuk. A sávokat kissé meglisztezve egymásra fektetjük, és rájuk merőlegesen éles késsel fél centi széles metéltre vágjuk. A metéltet a lisztezett deszkán szétterítjük. Kevés sóval vizet forralunk, és a tésztát kifőzzük. (Több adagban is lehet.) Hidegvízzel leöblítjük, majd tálba tesszük. Kevés olajjal vagy zsírral összeforgatjuk.
Készülhet több tojással (víz nélkül is), csak fehér vagy durumlisztből. Sokféleképpen. Ahogy épp szeretjük. A bejegyzést pedig öcsém
figyelmébe ajánlom nagy szeretettel születésnapja és mákrajongása okán is...
