Kacsazsíros-pirított hagymás tészta

Túl a bevallásokon kicsit több idő jut a konyhára. Tényleg csak egy kicsit, mert a többi teendő változatlan, az órákra is készülni kell, és Apuval is rendületlenül megyünk-jövünk. De volt egy szabad délutánom múlt szombaton (ki tudja, mióta először), és Makkával egy mini gbt-re is sort kerítettünk. (gbt = gasztroblogger találkozó). Persze nevezhetjük egyszerűen baráti beszélgetésnek.

Kaptam tőle saját termésű chilit és fűszernövényt, továbbá egy üveg ízes-illatos fügét konyakos-fűszeres szirupban. Erre különösen kíváncsi voltam, hogy mennyire őrzi az üveg a friss gyümölcs ízét és milyen az összhatás. Nos, alapos minőség-ellenőrzés után mindenkinek csak ajánlani tudom, addig is míg kihúzzuk a következő fügeérésig, kényeztesse magát ki-ki ezzel a finomsággal. Nem desszert, ropogósra sült húsok mellé ízletes csemege.

Makka megadta a végső lökést a csíráztatáshoz is, az általam is kedvelt minimalusta stílus győzedelmeskedett ezen a területen is: az első adag retekcsírát hamarosan ehetjük.
Ugyancsak Makka hatására hosszú idő után ismét sütöttem kevert tésztát - egyelőre fagyasztott bogyós gyümölcsökkel. Amíg beérik a friss, mi is beérjük ezzel. Olyannyira, hogy a harmadik adag készült tegnap. Volt paleo-barátibb változat is zabliszttel.

Szomszédaink egyik este szalonnasütéshez hívtak, de már ettünk is, éppen nem is kívántuk, így inkább csak beszélgetés kerekedett belőle.
Azután megint elővettem Jamie 2009-es Yearbook-ját, és újra eszembe jutott, mennyi mindent ki szeretnék próbálni belőle.

A múlt hét egyik - számomra igencsak inspiráló - eseménye volt, hogy egy kedves ismerősöm megmutatta nekem a Madebyyou oldalát. Nagyon ötletesnek tartom, amit kitaláltak. Mindig is érdekeltek a különböző hobbitechnikák, de van jónéhány, amihez az ember nem akar / tud otthonra minden szükséges felszerelést beszerezni. A festett-mázas kerámiák készítése is ilyen. S bár a dolog nem ingyen van, azért szeretném kipróbálni, hogy időnként a konyhám is gyarapodjék egy-egy új darabbal. Vannak konkrét elképzeléseim, már "csak" pénzt és időt kell találni hozzájuk.

Ez az egyszerű tésztaétel pedig ebédre készült valamelyik nap. Volt még hozzá vadsóskám is.

Hozzávalók (adagonként): 125 g apró durumtészta, két nagy vöröshagyma, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 2-3 ek kacsazsír

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk majd vékonyan felszeleteljük. A kacsazsírt felforrósítjuk, majd a hagymát aranybarnára pirítjuk benne. Közben egy másik serpenyőben a zsemlemorzsát is megpirítjuk. (Ezt lehet szárazon vagy nagyon kevés zsiradékon végezni.) A tésztát a szokott módon kifőzzük, majd a pirított hagymára borítjuk és összekeverjük. Megszórjuk a morzsával és friss zöldfélével (salátával) kínáljuk.

Paprikás-burgonyás tésztatekercsek

aztán a hó,
megint a hó,
eljön a hó hava, évada:
hullhat önmagára másmaga.

(Fodor Ákos)

Vízkeresztre szántam volna ezt a bejegyzést, de azután alaposan lemaradtam. Nem baj, jó lesz itt a farsang elején. A burgonyás tésztatekercsek már többször is szerepeltek a blogon különböző változatban, de annyira szeretem ezt az ételt, hogy időről-időre felteszem. Renátától tanultam a fűszeres burgonyatekercs névre hallgató alapreceptet - mint vegán fogást -, s az (ízeken túl) azt szeretem benne, hogy olyan jól variálható. Át is alakítom, hol így, hol úgy.
Tavaly a tésztájába sárgarépát, a töltelékbe paradicsomot és medvehagymát kevertem. A fűszerekkel is egészen különböző variációkat lehet létrehozni. Saját újítás volt a zsemlemorzsába forgatás. Húsos változat még nem készült, de talán nem sokáig várat magára, ahogy gombával is szívesen kipróbálnám egyszer.
Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy bár látszólag nem éppen bonyolult, azért el lehet tölteni vele az időt. Persze az íz kárpótol. Én úgy oldom meg a dolgot, hogy mindig nagyobb adagot csinálok - ha már egyszer nekiállok, legyen értelme. A kész, még ki nem sütött tekercseket amúgy is le lehet fagyasztani. Csinálhatunk hozzá mártásokat, zöldfűszeres öntetet is, de én a legjobban savanyú uborkával szeretem.

Kérdeztétek többen, hogy lehet-e sütőben sütni inkább, mint zsiradékban. Én még nem próbáltam, de abban biztos vagyok, hogy a tészta állaga úgy egész más lesz. Sütőben inkább olyan ételeket szoktunk készíteni, amihez a gyúrt tésztát előfőzzük, vagy süteményeket, amelyekben valamilyen térfogatnövelő hozzávaló (tojás, élesztő, sütőpor, szódabikarbóna) is van. Egyébként is beléptünk a farsangi időszakba, amikor a zsiradékban sült tésztafélék - a fánkok - is előtérbe kerülnek megint.

Hozzávalók (ehhez a mostani változathoz, 36 tekercshez):
a tésztához: 15dkg teljes kiőrlésű és 55dkg búzarétesliszt, 1,5tk só, 12dkg hideg vaj, 2,5dl víz
a töltelékhez: 1,2kg héjában főtt burgonya, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3ek liszt, 2kk só, őrölt zöldbors, 2kk pirospaprika, 3ek olaj, zöldpetrezselyem, pici őrölt szerecsendió (vagyis fűszerek kedvünk szerint)
zsemlemorzsa
olaj vagy zsír a sütéshez

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 1,5 mm-es téglalappá nyújtjuk. A főtt krumplit megpucoljuk, krumplinyomón áttörjük vagy villával összenyomjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét s a fűszereket. A tölteléket a tésztalapra kenjük, a tésztát feltekerjük és a tekercset szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő zsiradékban kisütjük, szűrőbe szedjük, és melegen kínáljuk.

Én főételnek készítem, legutóbb még leves sem volt előtte. Laktató fogás, hidegen is mindig elfogy.

Íme a régebbi változatok:
Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában
Olajban sült tésztatekercsek

Töltött (v)álságlepény

egy nap vagy kettő. szinte ugyanaz.
testem mélyén tehetetlen ülök.
nem mozdít meg értelem és erő.
nem hoznak álmot a nappalok.

(erős ildikó - árnyak - részlet)

Ma ez sikerült ebédre. Semmi különös, készítettem négy lepényt vegyes lisztből, majd kettőt-kettőt összefordítva megtöltöttem, megsütöttem.
Apunak adtam az egyiket (mint vacsoralehetőséget), mire megkérdezte, hogy ennek mi a neve. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs, lepény. Megtöltve. Ez a válasz persze nem elégítette ki, mondván, hogy lepény sokféle van, még töltött is. Hiába, neki mindenre kell valami címke. Megkérdezte, hogy ez a valami a Szegénység-lepény-e? Mire mondtam neki, hogy az akármilyen is, ettől még biztosan fényévekre van, és megmutattam a benne üldögélő virsliszeleteket (van benne hús is, látod?) Tényleg? Tényleg. Van, akinek ez fontos... Ezután helyesbített, és a Mentsük meg Magyarországot! nevet ajánlotta a lepénynek, amit egyrészt meglehetősen hosszúnak találtam, másrészt csak annak tudtam be, hogy túl sok tévét néz...

Hozzávalók (két kerek töltött lepényhez): 8dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10dkg rétesliszt, 1kk só, 0,8dl víz, 2,5dkg vaj
a töltelékhez: 6 kis szem krumpli, 1 szál sárgarépa, 1 szál újhagyma, 1 szál juhbeles virsli, 3-4ek natúr paradicsompüré, 1kk só, 1dkg vaj
a sütéshez: 2ek olaj

Elkészítés: a lepény hozzávalóit egy tálban összegyúrtam (ezért felesleges elővenni a gyúródeszkát.) 4 gombócba osztottam. Letakartam és pihenni hagytam. A krumplikat héjában puhára főztem, majd lehűtöttem és krumplinyomóval - a vajat és a sót is hozzáadva - összetörtem. A répát, a hagymát és a virslit vékony szeletekre vágtam és a püréhez kevertem. A tésztagombócokat egy nagyobb vágódeszkán vékony lappá nyújtottam, akkorára, hogy szépen beleférjenek a palacsintasütő serpenyőmbe. Két lepényre elosztottam a tölteléket. Ezután a töltelék felszínébe 3-4 helyen kisebb mélyedéseket nyomtam, és oda öntöttem bele a paradicsompürét. Végül betakartam a másik két lepénnyel. Szélüket összenyomkodtam, és 1-1 evőkanál olajon megsütöttem a lepények mindkét oldalát.

Fűszeres sajttal kikevert joghurtot locsoltam a tetejére. (Természetesen vegán töltelékkel is készíthető.)

Mákos metélt teljes kiőrlésű liszttel

Mennyire ritkán gyúrok itthon tésztát! Duendének igaza van, ma már nagyon jó minőségű tésztákat lehet kapni, nem biztos, hogy érdemes otthon ezzel tölteni az időt. De azért jól emlékszem: nem volt ez mindig így. Nagymamám és Anyu is magától értetődően kézzel gyúrta a tésztát. Ráadásul nem is ritkán. Hetente kétszer volt tésztanap, szerdán és pénteken. Örültem is neki. A gyúródeszkáról is szívesen csentem el némi nyers tésztát, csak úgy, falatozni. Nem is beszélve a nagyobb eseményekről, amikor a tészta nem egy alkalomra készült, hanem meg is szárítottuk cérnametéltnek. Ha Nagyi nagyritkán beteg volt - szerencsére ez tényleg alig fordult elő - "késztésztát" főzött ki nekünk. Nemigen szerettük. Valahogy más volt az íze. Ahogy már írtam, Anyu halála után néhányszor még magam is meggyúrtam, utána sokáig eszembe sem jutott, idő sem igen volt rá. A boltok pedig egyre jobb tésztákat kínáltak, hisz nincs abban semmi ördöngösség, végülis egyszerű hozzávalókból készül. Nem is szoktam ma már gyúrni, pedig tavaly egy mechanikus kis tésztagépet is beszereztem, ami nyújt és vág. Duende azonban megint rábeszélt. A metéltet ezúttal vegyesen, rétes- és teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és cukros mákkal ettük. (Természetesen nem ma. Amikor még párom itthon volt.)


Hozzávalók: 15dkg Graham liszt, 40dkg rétesliszt (továbbá liszt a nyújtáshoz), 2 kis tojás, 175ml víz, 1kk só
a kifőzéshez: víz, 1kk só, kevés olaj vagy zsír
a tetjére: 10dkg mák porcukorral elkeverve (ízlés szerint)

Elkészítés: A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrúnk, fél órát a deszkán pihentetjük, majd 1mm vastag lappá nyújtjuk. A lapot 8cm széles sávokra vágjuk. A sávokat kissé meglisztezve egymásra fektetjük, és rájuk merőlegesen éles késsel fél centi széles metéltre vágjuk. A metéltet a lisztezett deszkán szétterítjük. Kevés sóval vizet forralunk, és a tésztát kifőzzük. (Több adagban is lehet.) Hidegvízzel leöblítjük, majd tálba tesszük. Kevés olajjal vagy zsírral összeforgatjuk.


Készülhet több tojással (víz nélkül is), csak fehér vagy durumlisztből. Sokféleképpen. Ahogy épp szeretjük. A bejegyzést pedig öcsém figyelmébe ajánlom nagy szeretettel születésnapja és mákrajongása okán is...

Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában

bár mindig közelebb ér a halál
mégis mohón űzzük a tavaszt
rózsa-felhők szirmai mögül
tétován hogyha kiles a nap

(erős ildikó - várakozás)

Továbbra is lelkesít és új meg újabb ötleteket ad nekem Renáta fűszeres burgonyatekercsének receptje. Az első sikeres változat után (az összes felénk járó nem vegetáriánus rokon, szomszéd falta) úgy gondoltam, hogy egy medvehagymás változatot készítek. Került bele egy kevés paradicsomlé és aszalt paradicsom is. A tésztát ezúttal többféle lisztből készítettem és sárgarépát is tettem hozzá:

15 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 12 dkg kukoricalisztet és 63 dkg réteslisztet 1 mokkáskanál őrölt köménnyel, 2tk sóval 15dkg vajjal (másoknak: margarinnal) és 3,5dl vízzel összegyúrtam úgy, hogy egy nagyobb sárgarépát lereszelve először a víz egy részével összeturmixoltam. Így szép színe és kellemes íze lett a tésztának.
A tölteléket ezúttal 1,5 kg burgonyából készítettem. A héjában megfőzött krumplikat meghámoztam, keverőtárban villával összetörtem, majd hozzáadtam 2tk sót, 1tk pirospaprikát, kevés őrölt köményt, borsot, 4ek olajat, 3ek kukoricalisztet, 3ek paradicsomlét és egy nagyobb csokor apróra vágott medvehagymát. Összekevertem, majd rákentem a vékonyra nyújtott tésztára. Szórtam rá még aszalt paradicsomdarabkákat, majd feltekertem. Tekintve a liszt és a töltelék mennyiségét, jó nagy tekercsem lett, lehet persze kisebb vagy több adagban is készíteni. 36 szeletre vágtam, zsemlemorzsában megforgattam mindkét oldalukat, majd ismét olajban sütöttem ki.

Köszönjük, Renáta!

Olajban sült tésztatekercsek

sokszor a vágy is kopott mintát másol
nem azért jöttem hogy ne legyek máshol
nem biztonságért - azt nem adhatod
nem segítségért - az is nagyobb dolog
annál mit az ember erejéből tehet
(ha akad kit magánál jobban szeret)

(erős ildikó - metszéspont - részlet)

E recept alapötletét Renátának köszönöm, nála láttam s tetszett meg fűszeres burgonyatekercsek néven. Hozzánk az indiai ízek nem állnak olyan közel (illetve ki tudja), ezért a töltetlék fűszerezését átalakítottam kissé. Eleve bő másfélszeres adagnak álltam neki, gondolván: ha Renáta hat fős családjának adagját megnövelem, talán kettőnknek is elég lesz... No, nem egészen csak a mohóságom vezérelt, hanem az a tény is, hogy én főételnek szántam az asztalra adni, nem köretként vagy feltétként. Szeretjük a ropogós dolgokat, ezért még zsemlemorzsába is forgattam a tekercseket sütés előtt.
Miközben készült az étel így is elbizonytalanodtam az elégséges mennyiséget illetően, s biztos ami biztos alapon még főztem elé egy borsólevest. Persze végül a tésztatekercsek több mint fele megmaradt, de nincsenek kétségeim felőle, hogy a délután és az este leple alatt majd valami módon eltűnnek.
Akkor jöjjön a saját változatom: a tésztát Renáta receptje szerint, de kurkuma helyet őrölt köménnyel készítettem, és egy kevés kukoricaliszt is került a búzához, mivel az előbbi fogytán volt:

40 dkg rétes-, 5dkg kukoricalisztből, 1tk sóval, 7,5dkg hideg vajjal és másfél deci vízzel tésztát gyúrtam, majd téglalap alakúra nyújtottam. Utána már eszembe jutott, hogy teljes kiőrlésű lisztet is tehettem volna bele, de majd legközelebb. Közben 80dkg burgonyát héjában megfőztem, meghámoztam és egy keverőtálba tettem. Kevés áttört fokhagymát, sót, őrölt zöld- és feketeborsot, köményt, aprított petrezselyemzöldet, metélőhagymát, 2 púpos ek kukoricalisztet, 2ek olajat és 1kk pirospaprikát adtam hozzá (lehetett volna gombát, reszelt répát, egyéb finomságot is beletenni. Renáta sokféle fűszerrel és pirított szezámmaggal készítette.) Egy villával összedolgoztam, majd a tésztára kentem és tekercset formáztam. Éles késsel felszeleteltem. Ezután a szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgattam és forró olajban kisütöttem.

Nem mondom, hogy pillanatok alatt elkészül, de megéri a munkát, mert nagyon finom. Savanyúságot kínáltam hozzá, de szívesen enném friss salátával, esetleg valamilyen hozzáillő mártással is. Hidegen is kitűnő. Párom a múlt héten "laza dolgok" megjelöléssel illette a konyhámban készülő ételeket, mikoris az édesanyjánál - Miskolcon - elfogyasztandó fogásokkal állította párhuzamba.
Hát akár laza, akár nem, még egyikünk sem oly nádszálvékony, mint Renáta...
Nem mellesleg jegyzem meg, hogy ebben az egyenletes márciusvégi szürkeségben az aranyesőn egy virág már bizonytalanul kinyílt.

Krumplis tollhegytészta

hegyes fogakkal mard az ajkam
ha vérem veszed is: én akartam
nagyon vagy sehogy - csak így lehet
értelme annak amíg szeretsz

(erős ildikó - egy józsef attila-játék - részlet)

Egyszerű krumplistészta ez tulajdonképpen, csak egy ideje már teljes kiőrlésű tollhegytésztát főzök ki hozzá. Ami páromnak a túróscsusza, az nekem ez az étel, sokszor készítettem tavaly akkor is, amikor ő vidéken volt. Bár egyszerű és közismert a recept, azért leírom, én hogy készítem.
Kell hozzá: 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, só, olaj,
6 szem krumpli és 50 dkg jó minőségű tészta.
Az olajon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom a fokhagymát, később a megtisztított, kis kockákra vágott krumplit. Tovább pirítom, majd pirospaprikát szórok rá, összeforgatom, sózom és kevés vízzel felengedem. Fedő alatt puhára főzöm, majd anélkül rövidebb lére. Egy villával a krumplit kissé összetöröm, csak annyira, hogy sűrű, de szaftos maradjon az étel. Végül a közben kifőzött tésztát beleforgatom. Apró csemegeuborkával és frissen őrölt zöld borssal mennyei eledel.

Paprikás tollhegytészta

Ez az ebéd ma járt nekem. Úgy is mondhatnám: mert megérdemlem. Nem csupán az elmúlt napok hajnalban kelése, fagyoskodása, szellemi igénybevétele (s az ezt követő esti munkavégzés) okán, hanem legfőképpen azért, mert tegnap tettem egy csúfos kísérletet. Szerettem volna egy kis tésztát ebédre, ezért bevállaltam az oktatóhely menüjét. Voltak ugyan olyan félelmeim, hogy a parajos pennét esetleg túlfőzték, de végül nemcsak hogy beigazolódott, hanem még az is kiderült: a tészta már langyosnak sem mondható. Hát nem állítanám, hogy jól esett. Az viszont annál inkább, hogy kiderült: a cudar időre és a vidéki résztvevőkre tekintettel a további programot törölték, így ma rendesen kialhattam magam, s persze gyorsan "bepótoltam" a tésztát.
Már egy ideje amúgy is járt a fejemben valami paprikás tészta (ne csak a paradicsom legyen főszerepben a mártásoknál.) Több helyről kaptam ötleteket is hozzá, az én változatom így készült:
50 dkg teljes kiőrlésű tollhegy tésztát megfőztem, leszűrtem.
Közben elkészítettem a paprikás szószt hozzá: 3 nagy paprikát, 1 nagy vöröshagymát és 1 paradicsomot felkockáztam (nagy darabokra), majd egy kevés kukoricaolajon megpirítottam. A zöldségek így frissek és roppanósak maradtak. 4 gerezd fokhagymát apróra vágva hozzáadtam, majd 1kk pirospaprikával, 2kk erőspaprikakrémmel (Csípős Rózsa), kevés zöld borssal fűszereztem. Kis vizet, 1dkg vajat és 1,5 dl tejfölt kevertem hozzá. Összeforgattam a tésztával és durvára vágott friss petrezselyemmel. (Párom adagjába egy kis maradék sült csirkehúst is kevertem, de tényleg csak a kedvéért, nehogy már ebéd után éhes legyen...)

Fűszeres tészta

Mióta párom vidékre utazott és csak magamnak főzök (ha főzök egyátalán), egészen egyszerű ételeket eszem, amilyen ez a tészta is. Az oka ennek nem csak az, hogy az evés nekem inkább társasági program, mintsem szükségleteink magányos kielégítése, hanem elsősorban az, hogy kúrára fogtam magam. Nincs hús, nincs tejtermék, nincs tojás, semmi állati eredetű termék. Nincs cukor és nincs fehér liszt sem. És természetesen (mint máskor) nincsenek késztermékek. Nekem úgy tűnik, nem sok marad, még ha másnak hetekig víz vagy tea is elég. Szóval nehéz, de a kúrának csak másodlagos oka, hogy megszabaduljak attól a pár kilótól, aminek hiányában majd az őszi ruháimban is jobban érezhetem magam. Sokkal inkább azért kezdtem (nem először) bele, hogy ismét teszteljem a szervezetem, mi az, amire allergiás. Illetve inkább mi az, amire nem? Sajnos a különböző élelmiszercsoportok megvonására meglehetősen kiszámíthatatlanul reagál, négy év alatt még nem sikerült egyértelmű választ kapnom. De nem adom fel egyelőre. A héten sütöttem már egy tönkölykenyeret, elkészítettem Rossamela sütijének alapját, amire én csak egy kis diót és mézet tettem, főleg patiszonos ötleteket loptam Dulmina tündérkonyhájából, ettem egy kis lecsót, ma pedig ezt a tésztát.
Hozzávalók 1 személyre:
125 gr teljes kiörlésű lisztből készült tojás nélküli tészta
3 ek paradicsomlé
1 mokkáskanál darált erőspaprika (sózott)
1 gerezd fokhagyma
petrezselyem
szőlőmagolaj
örölt zöld bors
A kifőzött tésztát beleforgattam az erőspaprikával összekevert paradicsomlébe, majd megszórtam az összeaprított fokhagymával, petrezselyemmel, pár csepp szőlőmagolajat öntöttem rá, végül egy kevés zöld borsot öröltem a tetejére.

Húsos rakott tészta

Az ősz már biztosan ott lehet a levegőben, mert a szeptember beköszöntével párom étvágya is meglepő módon visszatért - a meleg ellenére. Így ma már a tárkonyos zöldbableves után másodiknak ezt a kiadós fogást csináltam. Gyakran eszünk rakott meg sült tésztákat, mert egyrészt szeretjük, másrészt könnyebb így a húsigényt kielégíteni. Párom édesanyja ugyan kilószámra gyártja a rántott és sülthúsokat, amit aztán párom jobbára köret nélkül tüntet el, ha Miskolcon vagyunk. Erre én azonban nem vagyok hajlandó, és valószínűleg anyagilag sem bírnánk. Ezért a hús nálam általában belekerül valami olyan ételbe, ahol kisebb mennyiségben is jobban hasznosul, mintha önmagában falnánk fel.
Ilyen étel ez a rakott húsos tészta is, amihez fél kiló kockatésztát főztem ki. Felét egy nagyobb, kivajazott tepsi aljára terítettem, majd megszórtam a következő hozzávalók felével:
35 dkg baromfipárizsi + 15 dkg füstölt tarja + 3 főtt tojás ledarálva.
Erre 5 dkg vajat morzsoltam és 5 dkg reszelt sajttal megszórtam. Következett a tészta másik fele, rá a húsos-tojásos keverék másik fele, majd ismét 5 dkg vaj és 5 dkg sajt.
A sütőben kb. fél óra alatt összesütöttem, amíg a tésztaszélek kissé ropogóssá váltak. Friss tejföl és petrezselyem járt még hozzá.

Citromkrémes-mákos sült házitészta

Nagyon itt volt már az ideje, hogy én is kipróbáljam a még júniusban szerzett tésztagépemet. Elvittem magammal a komjáti nomádkonyhába is, de ott sem került elő valahogy. Ma végre felavattam. Közben eszembe jutott Anyu, akinek még természetes volt, hogy kézzel gyúrta a tésztát, sosem vettünk "késztésztát", azt nem szerettük. Gyakran mondogatta nekem, hogy én már biztosan nem fogom kézzel készíteni. A halála után - még a tinédzseréveim közepén - persze hogy meggyúrtam néhányszor, csakazértis. Aztán a tanulás meg a munka annyira lefoglalt, hogy alig jutott időm főzni, nagyon jó volt már akkor a bolti tészta. Annál is inkább, mert közben olyan jobbnál-jobb minőségű termékek kerültek a polcokra, amik ellen nemigen lehetett kifogásunk. Vagy csak elszoktunk a házitól? Nem tudom. Most viszont sok az időm, belefér néha, hogy egy kicsit "mást" együnk. De ma csak a gyúrás történt kézzel, a nyújtást, vágást már a gép csinálta.
Íme a recept:
A tésztához: 60 dkg liszt, 4 tojás, 2tk só, bő 1 deci víz.
A töltelékhez: 6-8 ek darált mák és cukor, olvasztott vaj
A krémhez: 7 dl tej 3 dkg liszt, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 vaníliarúd, ízlés szerint méz vagy cukor (kb 4-5 ek), 7 dkg vaj
A citromkrémhez a vajat megmelegítjük, rászórjuk a lisztet, majd fokozatosan hozzáadjuk a tejet.
A vaniliarudat több darabba vágva beletesszük. Miután besűrűsödött, lehúzzuk a tűzről és a citrommal valamint mézzel (vagy cukorral) ízesítjük. Felhasználás előtt a vaníliarúd darabkáit eltávolítjuk belőle.
A tésztát összegyúrjuk, 1 órát pihentetjük, majd nyújtjuk és egész vékony metéltre vágjuk.
Félpuhára főzzük. Ezután a felét kivajazott tepsibe fektetjük és meglocsoljuk olvasztott vajjal, majd megszórjuk mákkal, cukorral. Végül rátesszük a tészta másik felét és ráöntjük a citromkrémet. Összesütjük 200 C fokon addig, míg a tésztaszélek ropogóssá nem válnak.