Mákos-diós kocka mazsolával

Ha van, kikért, mit:
vízre rajzold, porba írd:
úgy nem öl, nem hal.
(Fodor Ákos)

Legutóbbi mákos lepényemet kissé átalakítva született ez a sütemény, melynek készítése során kiderült, hogy a múlt héten vásárolt 250 grammos kiszerelésű mazsola csomagolással együtt is 200 gramm alatt van ( a mérési eredményeket itt dokumentáltuk.)

Ami a hétköznapokat illeti, a fizikai terhelésen túl a meleg is minden erőmet elszívja.
Még kötős terveim is alig haladnak, mire hozzájutnék, már elalszom. Azután persze mégis felébredek, mert idebenn a hőmérséklet 30 fok felett van, hiába a 60 centis kőfalak. Ilyenkor nehéz elképzelni a gyapjú melengető szépségét, de még pamuttal vagy lennel sem jó dolgozni. Állandó szomjúság gyötör a sok friss gyümölcs és zöldség ellenére is. Apu viszont mindig ki szeretne menni a szobafogságból a hőségbe, akármilyen nehezére (nehezemre) esik is.
Mindenki vár valamire, egy záporra, egy kis könnyítésre.

De jöjjön a recept:
Hozzávalók: 60dkg darált mák, 30dkg darált dió, 20dkg mazsola, 7,5dl natúr almalé, 6ek méz, 6 tojás
Elkészítés: a mákot 4 tojással és 4ek mézzel és 6dl gyümölcslével elkeverjük egy tálban. Egy másikban ugyanígy a diót keverjük össze 2 tojással, 2ek mézzel és 1,5dl almalével. Egy nagyobb tepsibe terítjük a mákos keverék felét, rákenjük a diósat, majd megszórjuk a mazsolával. Végül ráterítjük a mákos keverék másik felét. 200 fokon sütjük kb. fél órát.

Ha már kicsit meghűlt, szépen lehet szeletelni.

Máklepény (liszt / tej / cukor nélkül)

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, s azután külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy ezt a közmondások tanítják.
(Márai Sándor)

Már említettem korábban, hogy párom újabban a paleolit táplálkozás Szendi Gábor kijelölte ösvényén igyekszik haladni. Ezt az ösvényt azonban inkább csak amolyan turistajelzések (alapelvek) mutatják, mintsem konkrét receptek. Azért mégis akad ilyen is, egy úgynevezett mákos muffin, amit én azonnal igyekeztem megfosztani egyrészt a nevétől (valahogy nem jön be nekem ez a muffinozás), másrészt néhány alkotórészétől.

Az eredeti recept ugyanis 5dkg zablisztet és 1 csomag sütőport is tartalmazott, valamint a tészta összeállításához tejet (v. szójatejet) ajánlott. Mivel azonban a paleolit ösvény mentén nem folydogál tej-patak, én ezt lecseréltem natúr gyümölcslére. Már csak azért is, mert legalább 6dl folyadékra van szükség, tejből pedig ezt végképp nem lehetne elhanyagolható mennyiségnek tekinteni. A zabliszt pedig annyira elenyésző volt a mák mennyiségéhez mérten, hogy másodjára értelmetlennek tartottam beletenni (pontosítok: párom kérésére kihagytam.) Ugyanígy a sütőport is, hiszen az amúgy is a gluténtartalmú liszttel lépne reakcióba (ha lenne ilyen hozzávaló a süteményben), tehát ez is elmaradt. A mákhoz ajánlott cukor helyett pedig egész kevés mézet használtam fel. Ha már paleolit, hát vegyük komolyan!
Továbbá saját adalék a receptben a plusz zsiradék (vaj vagy olaj), melyeket a már említett turistajelzések alapján lehetségesnek tartottam használni, de el is lehet hagyni, nem lényegi része az ételnek.

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 60 dkg darált mák, 4 egész tojás, 6ek méz, 6dl natúr gyümölcslé (nálam alma), 25 dkg mazsola, 5 dkg olvasztott tisztított vaj (vagy 3ek hidegen préselt olaj), csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd egy nagyobb tepsibe öntjük, és 180 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne hagyjuk nagyon kiszáradni!

Kiegészítés sokszori sütés után:
Éppen csak édeskés, laktató sütemény a végeredmény, amit tovább lehet gazdagítani aszalt és friss gyümölcsökkel, durvára vágott diófélékkel, vaníliakivonattal, ízlés szerint. A zsiradék elhagyható, ha úgy jobban szeretjük, és méz helyett lehet pl. nyírfacukrot is használni. A folyadék mennyiségét az alaprecepthez adtam meg, de ha több magas víztartalmú hozzávalót teszünk bele (pl. friss gyümölcsöt), akkor kevesebb is elég belőle, ha pedig a megadottnál több szárazanyaggal dolgozunk (pl. aszalt gyümölcsök, magvak, méz helyett nyírfacukor), akkor használjunk több folyadékot. Ha viszont diót is szeretnénk beletenni, nemcsak durvára vágva, hanem ledaráva, akkor célszerű elhagyni a zsiradékot, mert a diónak magas a zsírtartalma.
Készíthetünk a tetejére keserűcsokoládé-bevonatot vagy gyümölcsös-vaníliás öntetet. A meggy különösen jól illik hozzá.

Egyébként nagyon finom, de csak azoknak, akik szeretik a mákot. Mi közéjük tartozunk.

Mákos-petrezselymes pálcikák

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i : bejárat egy
ki-már-sohába

(Fodor Ákos)

Ma egészen meglepődtem magunkon. Bár a nyolcig alvás már hétvégén sem lehetséges, a koránkelésnek kétségtelenül megvannak a maga előnyei. Az ebédkészítés még így is zicces, de néhány dolog belefér. Ma például az, hogy a reggelit követően Apu - először február közepe óta - hajlandó volt kijönni a kerítéskapun túl. Azaz beleegyezett, hogy a kerekesszékkel járjunk egy kicsit. (Talán némi bizodalmat adott neki, hogy előző este párommal kettesben végigjártuk az utat kerekesszékkel a templomig és vissza - én toltam, párom ült benne. Nálunk ez attól tűnik bonyolult dolognak, hogy Budafokon viszonylag sok az emelkedő/lejtő, és ugye a kerekesszékek alapfelszereltségéhez nem tartozik kézifék.)
Tehát elmentünk a templomba. A reggeli miséből az utolsó negyedet még elértük. A rámpával nem volt különösebb gond, az ajtón beküzdeni magunkat kicsit nehezebb volt, de megoldottuk.

A visszaút után Apu egész jókedvűnek tűnt, s nekem még egy bicajos bevásárlásra is jutott időm. Teljesen megdöbbentem magamon, hogy ezután még ebédet is sikerült délig készíteni, igaz, egészen egyszerűt. Mi több, a reggel a kenyérsütőbe bekészített kelt tésztát is kinyújtottam, felvágtam, és Apu ebédje után már csak sütnöm kellett. Mi meg egy körül tudtunk enni, ahogy szoktunk.
Párom is írt a mai napról. Ha minden jól megy, estére még futást, mozgást tervezünk. (Igaz, a munkával nemigen haladtam a hétvégén.)

E pálcikák alapötletét Sajtkukac különböző receptjei ihlették. Én egy mákos-petrezselymes variációra gondoltam, s mivel nem volt itthon elég lisztem, végül egy részét grízzel helyettesítettem (amit egyébként a kenyereknél is szoktam alkalmazni.) Sajnos nekem nem jött be, hogy a tésztagéppel metéljem fel a kinyújtott tésztát. Jó ötletnek tűnt, de valószínűleg az én gépem nem annyit tud. Semmi gond, a derelyevágóval gyorsan ment. Jó nagy adag készült.

Hozzávalók (kb. 65 darabhoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve, nálam ezúttal: 35dkg rétesliszt, 25dkg búzadara szerepelt), 3ek olaj, 3dl víz, 2tk só, 2tk cukor, 1 csomag petrezselyem apróra vágva, 2ek szemes mák, 1 csomag (7g) szárított élesztő

Elkészítés: A hozzávalókból összeállítjuk a tésztát, vagy a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjára bízzuk. Ha megkelt, ismét összegyúrjuk, kinyújtjuk kb. fél centiméter vastagra, és olyan 35cm szélesre. 5-8mm széles csíkokat vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsikbe fektetjük a darabokat, és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 10 percig sütjük.

Mindenféle más ízesítéssel is mehet, lehet vékonyabbra (ropogósabbra) vagy vastagabbra (puhábbra) sütni.

Ünnepi torta

Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
- Bocsáss meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

(Fodor Ákos: Ajánlás)

A gasztroblogokra egyre-másra kerülnek fel mostanában már a karácsonyi receptek, gasztroajándékok, pedig még az advent sem kezdődött el. A Camponában már áll ugyanaz a karácsonyfa, amit tavaly meg tavaly előtt meg azelőtt is láthattunk, engem meg egy kicsit sokkol ez a rohanás, ami felborítja az élet ütemét, s ami ráadásul arra is figyelmeztet: hogy itt az ünnep nemsokára, s én még sehol sem tartok, sőt, azt sem tudom, hogyan oldom meg.

Persze nem lehet a karácsony ugyanaz, mint gyerekkoromban, amikor még az ünnepet nekem mások teremtették meg, amikor még a friss hó csillogása a templomtér lámpái alatt, a hetente meggyújtott gyertyák fénye, és 24-én délután a pásztorjáték is hozzátartozott az ünnephez, és én sokkal jobban emlékszem erre, vagy az ünnep színeire, (az Anyu által sok munkával szervezett) családi összejövetelekre, mint arra, hogy mit kaptam ajándékba, vagy kaptam e valamit. Pedig mindig kaptam, de sohasem erre vártam, lehet: nem voltam normális gyerek.

Ma az hiányzik nekem az ünnepből, amit már semmi módon nem bírok elővakarni: a főzőcskén, az utazásokon, a feltételezett örömszerzésen-ajándékozáson, a kapkodáson, az együttléteken túl valami, amihez idő kellene. Több idő. Más időszámítás. Olyasféle, ami talán csak az élet hajnalán és alkonyán létezik.

Miután ezt a tortát elkészítettem - a Katakonyha csíkos sütije alapján - eszembe jutott, hogy ez a sütemény jó lehet akár a karácsonyi asztalra is -innen a neve.

Hozzávalók: 15ek cukor, 15ek liszt, 2dl tejföl, 3 tojás, csipetnyi só, 3 mokkás kanál szódabikarbóna, 5ek darált dió, 5ek darált mák, 3ek kakaó, 1ek rum
A krémhez: 3/4 liter tej, 8ek búzadara, 10 dkg vaj, csipetnyi só, ízlés szerint cukor, 1ek rum vagy diólikőr

Elkészítés: A tojásokat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a sót, a tejfölt, a szódabikarbónával elvegyített lisztet. Három részre osztjuk, az elsőhöz a diót, a másodikhoz a mákot, a harmadikhoz a kakaót és a rumot keverjük. 180 fokra előmelegített sütőben egyenként megsütjük a lapokat (akinek van, sütheti tortaformában is, én kivajazott, lisztezett fazékban sütöttem. Kb 10-12 perc alatt sül meg egy lap. Közben el lehet készíteni a krémet: A tejben sűrűre főzzük a darát. Ha kihűlt, összekeverjük a puha vajjal, a cukorral, sóval és az alkohollal. Végül megtöltjük a tortát, a tetejét és az oldalát is bevonjuk, díszíthetjük szemes mákkal, kakaóporral, dióval.

Mákos tekercsek

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

Fodor Ákos: Civilizáció

A legutóbbi közvélemény-kutatásban (itt a blogon) második helyezett lett a mák. Sós és édes ételekben is szeretem, ezúttal egy egyszerű kelt tésztás tekercs készült vele. Sajnos az idei gyümölcstermés nem volt kiadós mifelénk, így a hűtőben nem lapulnak lefagyasztott bogyósok, amivel meg lehetett volna dobni még a sütit. Pedig el tudtam volna képzelni bele néhány szem meggyet vagy málnát, a tetejére pedig egy vaníliasodót. De most - ahogy írtam - nem húzom az időt főzőcskével, ráadásul a tekercsek egy egyszerű bableves után szerepeltek második fogásként.

Hozzávalók (egy nagy sütőlemeznyi adaghoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésű is mehet bele), 3dl tej, 1 tojás sárgája, csipet só, 2ek cukor, 10dkg puha vaj, 7g szárazélesztő
a töltelékhez kb. 6-6 ek darált mák és cukor, 2dkg olvasztott vaj
a tetejére: 1 tojássárgájával elkevert kevés tej, esetleg olvasztott (de nem forró) vaj és ízlés szerint vaníliás cukor

Elkészítés: a tésztát összeállítjuk, meleg helyen kelesztjük. Utána téglalap alakúra nyújtjuk, és megkenjük vajjal, megszórjuk az édes mákkal. Szorosan feltekerjük, majd szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a tekercseket, s letakarva hagyjuk ismét kelni. Közben a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Sütés előtt a tekercseket megkenjük a hozzávalóknál megadott keverékkel. Kb. 20 percet sütjük.

Hasonlóan készíthetünk kakaós, fahéjas, diós, sajtos, húsos, gombás, stb. tekercseket, édeset, sósat.

Vajas keksz: 1. vaníliával és mákkal - 2. sajttal és dióval

ravaszkodnunk kell:
egy sámli fölött se tud-
nánk átröpülni

(Fodor Ákos: Ecce Homo)

Teljesen beleszerettem időn ősszel a vajas kekszekbe, s úgy tűnik, hogy másoknak is ízlik. Első újításom e téren a Szakácsok könyvének volt köszönhető: a rumos-kakaós kekszet nem a linzertészta szokásos arányai szerint, s nem is hideg vajjal készítettem. A vaj és a liszt aránya ott már majdnem megegyezett, s a puha vajat a robotgéppel kevertem habosra, majd adtam hozzá a tojásfehérjét, amivel tovább habosítottam a keverék állagát. Ezután jött csak a liszt és az egyéb hozzávalók. A másik fontos dolog volt, hogy viszonylag vastagra szeleteltem a tésztát és szigorúan betartottam a sütési időt. Az eredmény is meglett: puha, omlós keksz.
Bár az egyes hozzávalók másképpen viselkednek sütés közben (például ha a viszonylag száraz kakaót sajtra cserélem), ettől függetlenül mindhárom eddig próbált változat jól sikerült, érdemes lesz ismételni.
A második esetben édes kekszet szerettem volna, de kakaó nélkül, ily módon vaníliakivonat és szemes mák (meg egy pici citromlé) került a tésztába.
A harmadik változat pedig - Apu kedvéért is, aki inkább a sósat eszi - egy sajtos-diós kombináció lett. Magam is jobban szeretem a diót sós süteményekbe, s az már tavaly kiderült, hogy ez az együttes a mellettem élőknek sincs ellenére.
Viszont a diót sikerült kifelejtenem a tésztából, ezért úgy jártam el, hogy a szeletekre vágott tésztát még a sütés előtt meghempergettem darált dióba. Így is jó lett.
A tanult recepten annyit változtattam, hogy a vaj és a liszt mennyisége közé egyenlőségjelet tettem, a hozzávalókat pedig a tészta állaga szerint alakítom.
Holnap ér véget az oldalsávra kitett közvélemény-kutatás. Bár a mandula továbbra is tartja határozott első helyét, a mák és a dió fej-fej mellett halad, érdemes hát mindkét kekszváltozatot kipróbálni:

Vajas keksz vaníliával és mákkal
Hozzávalók: 20dkg vaj, 20dkg liszt, csipet só, kb. 4ek cukor (illetve ízlés szerint), 2 púpos ek szemes mák, 1tk vaníliakivonat, 1tk citromlé, 1 tojásfehérje

Vajas keksz sajttal és dióval
Hozzávalók: 16dkg vaj, 16dkg liszt, csipet só, 8dkg reszelt sajt (pl. óvári), 1 tojásfehérje
4-6 ek darált dió a sütemények hempergetéséhez


Elkészítés: A szobahőmérsékletű vajat a robotgéppel habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásfehérjét, a csipetnyi sót és még 1 percig keverjük. Ezután jöhet a többi hozzávaló: a készülő változattól függően, végül a liszt. Fóliára tesszük a tésztát és kb. 4-5cm átmérőjű hengert formálunk belőle. A fóliába tekerve hűtőbe tesszük szilárdulásig. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük, és egy nagyobb tepsit sütőpapírral kibélelünk. A megszilárdult tésztát kicsomaguljuk, és éles késsel 1cm vastag lapokat vágunk belőle. (A sajtos-diós változat esetében a szeleteket darált dióba hempergetjük.) Pontosan 12 percig sütjük, majd a sütőből kivett tepsiben hagyjuk kihűlni.

Sajtos-petrezselymes és mákos kalácsok

a hallgatások az ébredések
az egyetlen a pillanat
mostantól csak az idő kevély
rostáján mi fennakad

(erős ildikó - kezdetek - részlet)

Nem is tudom, mikor sütöttem legutóbb. Már arra sem emlékszem, hogy mit. De hát ez így megy, Duende például - saját bevallása szerint - nem szeret sütni, viszont rendszeresen csodajó dolgokat süt, én meg szeretek, s csak ritkán teszem. Azért persze ennek is van oka. Egyrészt csak magam részére (és a szomszédoknak szétosztani) nem mindig van kedvem. Apu csak a sós süteményre vevő, arra is csak módjával. Párom pedig még nem tudja fénypostával fogadni.
Ma viszont itt volt az alkalom, egy kis családi ünneplés. Összekötöttük a kellemest a hasznossal. Öcsém eljött segíteni: Apu ismét porba döntött számítogépét próbálta feltámasztani, no meg a harminchét éves hűtőben hőérzékelőt cserélt. (Apu sajnos nem hajlandó a számítógépet csupán felhasználóként működtetni, így nem csoda, hogy még a stabilnak tűnő oprendszerek is egy idő után megtébolyulnak. )
Ez volt a hasznos rész. Kellemes elfoglaltságként pedig szerény keretek közt megünnepeltük magunkat, az összes tavaszi születés- és névnapot beleértve.
Apu füstölt hússal készített egy jó kis csípős bablevest, igazi egytálétel. Az én feladatom csak annyi volt, hogy valamilyen hozzá, mellé, utána s közben fogyasztható harapnivalóval egészítsem ki az ebédet.
Mivel a túl édes dolgokat már jó ideje száműztük, a krémes sütik sem mennek a leveshez (pogácsázni pedig ma nem volt kedvem), inkább kalácsot készítettem. Annál is inkább, mert öcsém nagy mákrajongó.
Ehhez hasonló (rumos-fahéjas kalács) már szerepelt a blogon, ott viszont csak fehér lisztből. Ma kevertem a liszteket, teljes kiőrlésű búzaliszt és rétesliszt is került a tésztába.

Hozzávalók (2 kalácshoz): 20dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 30dkg rétesliszt, 1kk só, 2ek cukor, 8dkg puha vaj, 2,4dl tej, 1 tasak (7g) szárazélesztő
a mákos töltelékhez: 10dkg vaj, 3ek darált és 1ek darálatlan mák, 1,5ek tej, 2ek cukor
a sajtos-petrezselymes töltelékhez: 6dkg vaj, 4ek petrezselymes olaj, 4ek reszelt keménysajt, 1kk só

Elkészítés: a kalács hozzávalóiból rugalmas tésztát készítünk, meleg helyen kelesztjük a duplájára. Közben a töltelékek hozzávalóit egy-egy tálban összekeverjük. A tésztát két egyforma részre osztjuk. A cipókat külön kinyújtjuk téglalap alakúra, és egyenletesen megkenjük a töltelékkel. (Én elég vékonyra szoktam nyújtani, ugyanis ez a csavarási-formázási mód akkor érvényesül jól.) Ezután szorosan feltekerjük a tésztát a hosszabb oldala felől. Az így kapott tekercset kicsit megdögönyözzük, hogy formás legyen, a végeket befordítjuk. A tekercset az egyik végétől kb. 3cm távolságra hosszában végigvágjuk, majd az így kapott két szálat összefonjuk. Lisztezett sütőlemezre fektetjük. Még egy fél órát hagyhatjuk kelni. Sütés előtt az édes kalácsot tejjel, a sósat petrezselymes olajjal kenhetjük meg. 200 fokra előmelegített gőzös sütőben kb. 20 percet sütjük.

Nem túl édes(-sós), kiadós harapnivaló. A formázáshoz már nem jelölök meg forrást, sok helyen láttam hasonlót, csak általában vakosabb tésztával dolgoznak.
Most dupla adagot, összesen 4 kalácsot készítettem, hogy legyen belőle útravaló is.

Mákos metélt teljes kiőrlésű liszttel

Mennyire ritkán gyúrok itthon tésztát! Duendének igaza van, ma már nagyon jó minőségű tésztákat lehet kapni, nem biztos, hogy érdemes otthon ezzel tölteni az időt. De azért jól emlékszem: nem volt ez mindig így. Nagymamám és Anyu is magától értetődően kézzel gyúrta a tésztát. Ráadásul nem is ritkán. Hetente kétszer volt tésztanap, szerdán és pénteken. Örültem is neki. A gyúródeszkáról is szívesen csentem el némi nyers tésztát, csak úgy, falatozni. Nem is beszélve a nagyobb eseményekről, amikor a tészta nem egy alkalomra készült, hanem meg is szárítottuk cérnametéltnek. Ha Nagyi nagyritkán beteg volt - szerencsére ez tényleg alig fordult elő - "késztésztát" főzött ki nekünk. Nemigen szerettük. Valahogy más volt az íze. Ahogy már írtam, Anyu halála után néhányszor még magam is meggyúrtam, utána sokáig eszembe sem jutott, idő sem igen volt rá. A boltok pedig egyre jobb tésztákat kínáltak, hisz nincs abban semmi ördöngösség, végülis egyszerű hozzávalókból készül. Nem is szoktam ma már gyúrni, pedig tavaly egy mechanikus kis tésztagépet is beszereztem, ami nyújt és vág. Duende azonban megint rábeszélt. A metéltet ezúttal vegyesen, rétes- és teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és cukros mákkal ettük. (Természetesen nem ma. Amikor még párom itthon volt.)


Hozzávalók: 15dkg Graham liszt, 40dkg rétesliszt (továbbá liszt a nyújtáshoz), 2 kis tojás, 175ml víz, 1kk só
a kifőzéshez: víz, 1kk só, kevés olaj vagy zsír
a tetjére: 10dkg mák porcukorral elkeverve (ízlés szerint)

Elkészítés: A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrúnk, fél órát a deszkán pihentetjük, majd 1mm vastag lappá nyújtjuk. A lapot 8cm széles sávokra vágjuk. A sávokat kissé meglisztezve egymásra fektetjük, és rájuk merőlegesen éles késsel fél centi széles metéltre vágjuk. A metéltet a lisztezett deszkán szétterítjük. Kevés sóval vizet forralunk, és a tésztát kifőzzük. (Több adagban is lehet.) Hidegvízzel leöblítjük, majd tálba tesszük. Kevés olajjal vagy zsírral összeforgatjuk.


Készülhet több tojással (víz nélkül is), csak fehér vagy durumlisztből. Sokféleképpen. Ahogy épp szeretjük. A bejegyzést pedig öcsém figyelmébe ajánlom nagy szeretettel születésnapja és mákrajongása okán is...

Magos-fűszeres csók

Ezt a süteményt készítettem elsőnek, amibe került az orgonalekvárból és az illatos cukorból. Egy linzertészta alapot gondoltam ki, méghozzá oly módon, hogy a liszt és a zsiradék egy részét olajos magvakkal, az édesítést pedig mézzel és a már említett orgonalekvárral, illatos cukorral oldom meg. Hozzá még fűszereket, pálinkát, némi aszalt és friss gyümölcsöt is szántam. Persze ezúttal is azzal "értem be", ami volt itthon, lehetett volna egész más ízvilágot alkotni más magvakból, gyümölcsökből. Elégedetlen azonban semmiképp sem lehetek, hiszen a sütemény jól fogyott, még a szomszédok és vendégeik is szívesen fogyasztották. A fotó meg olyan lett, amilyen, inkább jöjjön a recept! Senki ne rémüljön meg a sokféle összetevőtől, hiszen lehet sokkal egyszerűbben, más hozzávalókból készíteni, csak a linzertészta arányait próbáljuk tartani. Ez esetben a folyadékfélék miatt kissé lágyabb tésztát kapunk, ezért én keksznyomóba töltöttem, és úgy nyomtam sütőlemezre.
Nem túl édes sütemény, aki édesebben szereti, ennek megfelelően adagolja a hozzávalókat!

Hozzávalók: 30dkg darált dió, 30dkg rétesliszt (lehet teljes kiőrlésűből is), 25dkg vaj, 1kk só, 3ek apróra vágott mazsola (vagy más aszalt gyümölcs), 1 narancs + 1 citrom lereszelt héja és kifacsart leve, 1 nagy alma húsa lereszelve, 1 Bourbon vaníliás cukor, 3ek orgonalekvár (más is jó), 3ek illatos cukor (nálam orgonavirággal készült, de lehet sima kristálycukor vagy barna nádcukor is), 2ek méz, 3ek kókuszreszelék 3ek szezámmag, 2ek lenmag, 2ek szemes mák, 10dkg darált mák, 2kk kakaó, 0,5 dl pálinka, 1kk keserűmandula kivonat, csipetnyi őrölt citromfű, erős paprika, gyömbér, kardamom, koriander, fekete bors, szegfűszeg, ánizs, 1 tojás (elhagyható)

Elkészítés: A hozzávalókat egy nagy keverőtálba tesszük, alaposan összedolgozzuk, majd éjszakára a hűtőben pihentetjük. Másnap lisztezett sütőlemezre adagoljuk, lehet kanál segítségével, vagy csillagzsákba töltve. Én keksznyomót használtam hozzá.
4 sütőlemeznyi mennyiség. Az adagokat 200 fokon sütjük kb. 12 percig. Figyeljünk, hogy ne süssük túl. A sütőből kivéve hagyjuk pihenni, majd pár perc múlva már szilárdabb és könnyen tálcára szedhető. Igazából csak az előkészületek igényelnek időt és munkát, a sütés már gyorsan megy. Omlós finomság a jutalmunk.

Mákos buci

az indulás és érkezés
így ér össze bennünk
alvás nélkül ébredés
hány öntudatlan tévedés
okozza ha vesztünk

(erős ildikó - főnix-lét -részlet)

Ez a sütemény (inkább étel, mert rendszerint leves után másodiknak ettük) nincs benne Anyu receptkönyvében. Talán mert annyira egyszerű. Nem is tudom, honnan vette, mert egyik nagymamám sem készítette emlékezetem szerint. Nálunk viszont gyakran sült. Egyszerű krumplis tésztája van, kicsit keményebbre gyúrjuk, mint ahogy gombóchoz, nudlihoz szoktuk, és cukrozott vagy mézes mákkal töltjük.
A hozzávalókat - hogy le tudjam pontosan írni - ezúttal lemértem:

1kg héjában főtt, hámozott majd áttört krumplihoz 50dkg réteslisztet és 2kk sót adunk. Összegyúrjuk, majd a tábla méretétől függően célszerű több részre osztani, én két adagban nyújtom téglalap alakúra. A kinyújtott tésztát adagonként 12 téglalapra osztjuk (tehát összesen 24 db lesz.) Az egyes darabok középső sávjára szórunk 1-1 evőkanál máktöltetéket (kb. 15dkg darált mákhoz ízlés szerint adunk cukrot vagy mézet), majd a tésztát két oldalról ráhajtjuk. Lisztezett sütőlemezen sütjük (kb. 180 fokon) addig, amíg a tészta alja kissé megbarnul, majd megfordítjuk a darabokat, és ismét barnulásig sütjük.

Langyosan a legfinomabb. Ezt az ételt vegánok is készíthetik, sőt, azok is, akik élesztős tésztákat, vagy tojást, tejterméket nem fogyaszthatnak valamilyen okból. A liszt természetesen teljes kiőrlésűre is cserélhető - részben vagy egészben. Ilyenkor azonban kevesebb lisztet vesz fel a burgonya.

Máktorta tojás nélkül - akár húsvétra is

az éberen leső sötétben
egy óra percegése lüktet
fáradtra gyűrt éjszakán
próbálgatjuk fekhelyünket

(erős ildikó - főnix-lét - részlet)

Ma este, ahogy hazafelé jöttem, elég volt a levegőt belélegezni, hogy tudjam, valami hirtelen - és hiába figyeltem: megint szinte észrevétlenül - megtörtént. Míg a kert alig kibújt virágait, az aranyvessző első szirmait lestem, alig egy utcával arébb már nemhogy rügyeznek, de virágban állnak a gyümölcsfák, némelyik bokron pedig annyi a zöld levél, mintha a márciusi tél alatt lopva már erre a pompára készülődött volna - és tényleg. Mindig úgy hiszem, a tavaszra csak várni lehet, nem lehet pontosan tudni, mikor történik meg a változás, egyszerre csak itt van. Hiszen épp egy hete, péntek este még nagykabátban dideregve igyekeztem haza, s a tavasznak csak apró ígéretei voltak, most meg... el sem hiszem. Talán egy éjszaka leple alatt történik mindez. A nomádportán még sosem láttam a tavaszt. Valahogy így hozta az élet. Nem láttam a cserjék és a gyümölcsfák virágzását, a tulipánok nyílását, csak elképzelem. Majd egyszer...

Amikor nem olyan régen elkészítettem a tojás nélküli csokoládétortámat, már sejtettem, hogy e recept alapján majd más süteményeket is sütök. Nagyon megtetszett az állaga. A puha, omlós belső, és az - hogy ellentétben a nagyon tojásos sütik némelyikével - ez másnapra sem ölt szivacs állagot (már ha marad belőle valami.) Akár a húsvét is - hiszen akkor még nincs friss gyümölcs - jó alkalom lehet rá, hogy megsüssük.

A receptje tehát megegyezik a fent említett csokoládétorta receptjével (a rumot is beleértve), azzal a különbséggel, hogy az 5dkg kakaó+5dkg csokoládé helyett 8dkg darált+2dkg szemes mákot tettem bele.
(Szeretem használni a szemes (darálatlan) mákot a süteményekben, izgalmasabb, változatosabb a tészta. )
Aki igényli, készíthet hozzá (rá/bele) egy könnyű mákkrémet is, a nálam megszokott módon:
2dkg lisztet 2dl tejben csomómentesen elkeverünk, majd folyamatos keverés mellett kis lángon főzve besűrítjük. Beleteszünk 8dkg cukrot, pár csepp citromlét, csipetnyi sót és 10dkg vajat. Végül ezt az alapot ízesítjük - most éppen mákkal: 1ek darált, 1ek szemes mákot hozzákeverünk. Kicsit hűlni hagyjuk, s már tölthetjük is a süteménybe.

Úgy tűnik, a tojást egyre inkább száműzöm - nem a konyhából - de a süteményeim nagy részéből. Van, amiben egy-egy darab nem zavar (a linzer például puhább, omlósabb vele), vagy némelyik péksütemény tetejét megkenegetem vele, de ahogy annak idején a piskótatésztákat nem kívántam, most már a valamivel kevesebb tojást tartalmazó kevert tészták sem jöhetnek szóba. Ettől függetlenül azért használok tojást - legutóbb nagyon finom volt a sajttal, medvehagymával kikevert majonéz, és bizonyos hidegtálakban, valamint lágytojásnak is szeretem. Palacsintatésztába inkább nem (maximum egy darab a többi hozzávaló mennyiségétől függetlenül.) Krémes süteményeket ritkán csinálok, de ha igen, főzött krém készül hozzá - tojás nélkül. Párom imádja a tiramisut is, de nálam az is tojás nélkül készül és ritkán. A nokedlitésztába viszont szoktam tenni, bár nem lenne muszáj. Fasírtba, zöldségfasírtba egy megy vagy egy sem. Helyettesítésével (pl. lenmag) még nem próbálkoztam, egyelőre nem éreztem szükségét.

Mákos kürtők

fák csupasz karjai fölött
bizonytalan-kék egeken túl
készülődik a szélszárnyú tavasz
- válságainkról mit se tud

(erős ildikó - március)

Az ötletet e mini kürtőskalácsok sütőben történő elkészítéséhez Ré blogja adta, én mákos-vaníliás szórással és a saját, jól bevált kelt tésztám receptje szerint készítettem. A lényeg, hogy alufóliával bevont papírgurigákon sült a tészta tepsiben. Kicsit megtotyakosodtak az én kürtőim, tekintve, hogy a tésztába nem került tojás, és a tésztacsíkok feltekerésekor sem használtam semmilyen "ragasztóanyagot". A tészta külsejét sütés előtt kevés tejjel megkentem, majd Bourbon vaníliás cukorral összekevert darált mákba forgattam. A fóliázott papírhengereket pedig előzőleg kissé beolajoztam, így a sütés végén szépen kicsúsztak a tésztából. (Úgy tűnik, többször is használhatók.)
Bő fél kiló liszttel készült tésztából 14 kürtő lett, már csak három darab van.

Mákos nudli teljes kiőrlésű liszttel

Ahogy ígértem, megint egy kis szénhidrát. Teljes kiőrlésű lisztet elég sok dologba teszek egy ideje, de csak ilyen lisztből nagyon ritkán készítek ételeket. Viszont például száraztésztából már szinte mindig ilyet veszek. A magyaros, megszokott ízekhez és bizonyos süteményekhez, kelt tésztákhoz kevésbé megy (s persze másképp is viselkedik, mint a fehér), ezért ott keverem vagy elhagyom. Mákos nudli is készült már kizárólag teljeskiőrlésű lisztből nálam, de ott a liszt domináns íze annyira "eltakarta" a krumplit, hogy nem is emlékeztetett egyik gyerekkori kedvencemre. A színéről nem is beszélve. Ezúttal tehát kevertem a liszteket, s így nagyon kellemes lett a végeredmény.
A recept: 1kg krumplit héjában megfőztem, langyosra hűtöttem, majd áttörtem. 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszttel, 20 dkg rétesliszttel, 5 dkg vajjal és 2kk sóval tésztává gyúrtam. Centi vastagra nyújtottam, majd a lapot 3cm széles csíkokra vágtam, végül a csíkokat daraboltam tovább. (Tehát nem a szokott módon formáztam a nudlit, nem is sodortam ki.) Sós, lobogó vízben kis adagokban kifőztem, és kivajazott tálba tettem, kevés vajjal meg is locsoltam. Darált mákkal ettük a korábban posztolt leves után.

Reggeli mákos falatok

Mondanám, hogy egy csésze meleg kakaóhoz, tejeskávéhoz megvajazva milyen pompás harapnivalók lehetnek ezek az apró, semleges ízű kenyérkék. De igazság szerint mi teát szoktunk reggel (is) inni és gyümölcsturmixot fogyasztunk szigorúan tej nélkül. Nem baj, azért mégis mondom. Gyorsan elkészül, bár a formázással eltöltöttem egy kis időt. Ezt a receptet még megosztom Veletek, azután néhány napra szögre akasztom a fakanalat, mert egy egyhetes full-time okosítás vár rám, így biztosan nem lesz időm főzni.
Tehát a hozzávalók: 70 dkg rétesliszt, 1cs (7g) szárazélesztő, 1,5tk só, csipetnyi cukor, 2,5dkg vaj, 4dl tej, a tetejére felvert tojás a kenéshez, szemes mák.
A tésztához valókat összeállítjuk, majd meleg helyen kelesztjük. Ezután alaposan újra összegyúrjuk, és kb. 60 darab apró hengert formázunk belőle. Lisztezett sütőlapra tesszük, tetejüket éles késsel bevagdossuk, s ismét kelni hagyjuk. Végül tojással megkenjük, mákkal megszórjuk, és 200 fokra előmelegített gőzös sütőben úgy 15 perc alatt megsütjük.

Citromkrémes-mákos sült házitészta

Nagyon itt volt már az ideje, hogy én is kipróbáljam a még júniusban szerzett tésztagépemet. Elvittem magammal a komjáti nomádkonyhába is, de ott sem került elő valahogy. Ma végre felavattam. Közben eszembe jutott Anyu, akinek még természetes volt, hogy kézzel gyúrta a tésztát, sosem vettünk "késztésztát", azt nem szerettük. Gyakran mondogatta nekem, hogy én már biztosan nem fogom kézzel készíteni. A halála után - még a tinédzseréveim közepén - persze hogy meggyúrtam néhányszor, csakazértis. Aztán a tanulás meg a munka annyira lefoglalt, hogy alig jutott időm főzni, nagyon jó volt már akkor a bolti tészta. Annál is inkább, mert közben olyan jobbnál-jobb minőségű termékek kerültek a polcokra, amik ellen nemigen lehetett kifogásunk. Vagy csak elszoktunk a házitól? Nem tudom. Most viszont sok az időm, belefér néha, hogy egy kicsit "mást" együnk. De ma csak a gyúrás történt kézzel, a nyújtást, vágást már a gép csinálta.
Íme a recept:
A tésztához: 60 dkg liszt, 4 tojás, 2tk só, bő 1 deci víz.
A töltelékhez: 6-8 ek darált mák és cukor, olvasztott vaj
A krémhez: 7 dl tej 3 dkg liszt, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 vaníliarúd, ízlés szerint méz vagy cukor (kb 4-5 ek), 7 dkg vaj
A citromkrémhez a vajat megmelegítjük, rászórjuk a lisztet, majd fokozatosan hozzáadjuk a tejet.
A vaniliarudat több darabba vágva beletesszük. Miután besűrűsödött, lehúzzuk a tűzről és a citrommal valamint mézzel (vagy cukorral) ízesítjük. Felhasználás előtt a vaníliarúd darabkáit eltávolítjuk belőle.
A tésztát összegyúrjuk, 1 órát pihentetjük, majd nyújtjuk és egész vékony metéltre vágjuk.
Félpuhára főzzük. Ezután a felét kivajazott tepsibe fektetjük és meglocsoljuk olvasztott vajjal, majd megszórjuk mákkal, cukorral. Végül rátesszük a tészta másik felét és ráöntjük a citromkrémet. Összesütjük 200 C fokon addig, míg a tésztaszélek ropogóssá nem válnak.

Mézes-mákos nyalánkság

Ezt a könnyű kis desszertet ebéd előtt 10 perccel dobtam össze. Nem akartam a melegben semmilyen tejes dolgot, sem süteményt. Csak egy kis mákos, édes ízt. Találtam a hűtőben néhány érett banánt, ehhez jött a többi belevaló. A recept egészen egyszerű:

4 közepes méretű banán
2 dkg vaj
4 ek méz
1 ek liszt
1 ek víz
néhány csepp citromlé
2 ek darált mák

A vajat megolvasztottam, rádobtam a centis szeletekre vágott banánt. Kissé átsütögettem, rászórtam 1 ek lisztet. Hagytam sűrűsödni. Ezután hozzáadtam a mézet, a vizet és pár csepp citromlevet. Végül belekevertem a mákot, s már le is húztam a tűzről. A mennyiség 2 személyre elegendő.