Mézes-muskotályos virágszörp

Nem terveztem már több határidős bejegyzést a borecetes témában, de további terveim azért voltak vele. Apu ma is rávett, hogy az esős-szeles idő ellenére menjünk ki sétálni, és nem mentünk hiába. Ő ugyan cseppet sem élvezte, pedig jól beöltöztettem. Viszont hoztunk bodzavirágot, már éppen volt annyi szépen kinyílt tányér, amennyiből érdemes nekikezdeni egy szörpnek.
Sok más egyebet is lehet készíteni persze belőle, de a mi táplálkozási szokásainkba leginkább a szörp passzol, az is mézzel, nem cukorral.
Ha lúd, hát legyen kövér, nem érjük be a bodzával, noha nélkülözhetetlen, a tavaszi virágok közül talán a legintenzívebb és legkedveltebb ízű. Bodza lesz tehát az alap.
A kertben azonban már nyílik az akác, és a lila elvirágzása után a fehérorgona.
Van még citromfű is a nomádportáról, és egy kevéske fehér rózsaszirom. Ez tényleg nem sok, mert a rózsa még csak most kezd virágozni. S mivel a szegfűszeg is virág, idén ezt is teszek bele.

Nagyjából ennyi virágot lehet egyszerre időzíteni, mint már írtam, amúgy is a bodza az alap, tehát annak virágzásához igazodunk. A virágokhoz muskotályos tokaji borecet és citrom kerül, no meg a már említett méz, forralt víz. A többi itt következik:

Hozzávalók (egy 5 literes üveghez, 3 liter szörphöz): 20 bodzavirág tányér, 20 akácvirág fürt, 1 marék rózsaszirom, 2 fürt fehérorgona, 10-12 szegfűszeg, 2 citrom, 2 evőkanál muskotályos tokaji borecet, 50 dkg virágméz, 4-5 szál citromfű, 2 kiskanál citromsav, (télire: nátrium-benzoát)

Elkészítés: Csak teljesen kinyílt illatos virágokat használjunk! A bodzavirágok szárát vágjuk rövidre. Az akác- és orgonafürtökkel együtt rázzuk ki, hogy megszabaduljunk az apróbb rovaroktól is. Óvatosan öblítsük le. Az akác- és orgonavirágokat egyenként húzogassuk ki kis zöld tokjukból, hogy az ne keserítse meg a szörpöt.
Az alaposan kimosott üveg aljába helyezzük a bodzavirágokat és a citromfüvet, rá jöhet a méz, majd a többi virágszirom, a citromsav, a forró vízben alaposan megmosott és vékonyan felszeletelt citrom, az ecet és a szegfűszeg.
Forraljunk fel 3 liter vizet és hagyjuk teljesen kihűlni. Ezt öntsük az üvegbe. Takarjuk le egy kis tányérral. 5 napig hagyjuk így, de ne közvetlen napfényen, mert akkor forrni kezdhet. Inkább szobahőmérsékleten vagy árnyékban. Minden nap keverjük meg. Utána szűrjük le, és töltsük kiforralt üvegekbe. Hűvös, sötét helyen így is tárolhatjuk pár hónapig. Ha télre szeretnénk eltenni, az üvegek tetejére (lezárás előtt) tegyünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Illatos, gazdag ízű szörpöt kapunk kevés fáradtságért cserébe.

Ropogós kéregben sült banán rummal

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A "keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.

(Arany János: Szent László füve, részlet)

Ez amolyan kis könnyű édesség, ami akár a paleo étrendbe is beilleszthető: nincs benne cukor, sem liszt, sem tejtermék. Van viszont puha, krémes banán, citrommal, rummal, vaníliával, mazsolával és mézzel bolondítva, tetején pedig szezám és egy kis sós-pirított dió.

Tavaszra várva ilyen őrült ötletek lepik meg az embert, de ez is gyors: mind az összeállítás, mind a sütés hamar megy.
Komolyabb dologra nem is igen lett volna időnk, mert természetesen kihasználtuk a felmelegedést: hosszabb időt töltöttünk odakint.

A szép üvegek gyűjtőinek is van jó hírem: sokan kérdezitek egy-egy bejegyzésem kapcsán, honnan szerzem az üvegeket. Eddig többnyire párom bicajos gyűjtőkörútjairól, és persze az általunk vásárolt termékek megürült "csomagolásából" kerültek ki a szükséges üvegek.
Mostantól kezdve azonban új forrásunk is van: öcsém és felesége az egyszerűbb üvegekből is gyönyörű palackokat, tálkákat varázsol gravírozott mintákkal, munkáikat a
Szent László tárnics boltban lehet megtekinteni és megvásárolni, a Meskán.

(Én magam bevallom, nem tudtam, hogy a bolt egy virágról / gyógynövényről kapta a nevét, de most már tudom. Megismerkedtem ezzel is, mint a vakvarjúval tavaly.)

Hozzávalók (4 személyre): 4 banán, 8-10 szem dió, 1kk vaníliakivonat, 2 ek citromlé, 2-3ek méz, 1 ek rum, 1 marék mazsola, 1 marék szezámmag, 1 ek hidegen préselt olaj (szezám-, mogyoró-, dió-, szőlőmagolaj vagy ezek híján valamilyen semleges ízű olaj), só

Elkészítés: A banánokat megmossuk, megtöröljük, és héjastól hosszában félbe vágjuk. A vágott felüket megkenjük a citromlével, majd a vaníliakivonatot csepegtetjük rá, és meglocsoljuk a rummal. Az egyes folyamatokat mindig ugyanazzal a darabbal kezdjük, így, amíg a többivel dolgozunk, az elsők már beszívják kissé az előző folyadékot. Ezután óvatosan 8-10 mélyedést ejtünk a keresztbe a banánokon, ezekbe a résekbe mazsolát teszünk. Utána a banánokat bekenjük gazdagon mézzel.

A diót darabosra vágjuk, összeforgatjuk 2 csipetnyi sóval és az olajjal. Egyenletesen elosztjuk a banánok tetején, majd mindegyik darabot gazdagon megszórjuk szezámmaggal.
(Ezután egy félórára letakarva hűtőbe tehetjük, hogy összeérjenek az ízek.)
Sütőpapírra helyezve 180 fokon, fólia nélkül sütjük, kb. 20-25 percig.

Kiskanalat adhatunk hozzá, ezzel a legegyszerűbb kieszegetni a gyümölcsöt a héjából.
Meglocsolhatjuk balzsamecetkrémmel (nekem már elfogyott), vagy friss, cukrozatlan tejszínhabot is kínálhatunk hozzá - természetesen így már nehezebb desszert.

Hasonló módon más gyümölcsöt is süthetünk (almát, narancsot.)

Karácsonyi mézes-citromfüves csillagok

Vannak, akik hisznek az életben és az élet gazdagságában, s az ő ládájuk sohasem üres. (Kahlil Gibran)

Az ünnepre szeretettel:

Karácsonyi mézes-citromfüves csillagok
Hozzávalók (kb. 4 nagy tepsire való adaghoz): 15dkg teljes kiőrlésű és 45dkg búzarétesliszt, 25dkg méz, 20dkg vaj, csipet só, 3 mokkáskanál mézes fűszerkeverék, 1 kisebb citrom lereszelt héja és leve, 1 mokkáskanál szárított, morzsolt citromfű, 2 tojás

Elkészítés: A mézet a vajjal összemelegítjük. Ha már éppen csak langyos, összedolgozhatjuk a tészta összes többi hozzávalójával egy nagyobb tálban. 1-2 órára hűtőbe tesszük, majd kevés liszttel szórt gyúródeszkán 2mm vastagra nyújtjuk, süteményformával kiszúrjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikre helyezzük a tésztadarabokat és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 5-6 percet sütjük.

(Meggyőződésem, hogy a mézeskalácsok cukor nélkül is éppen elég édesek lesznek, szükségtelen azt is hozzáadni.)

A képen a sütemények alatt egy agyag mézeskalács sütőforma látható. Én most tálcaként használtam, de tavaly sütöttem is vele. Ha ilyen vagy hasonló, például fából készült mézeskalács mintázókat szeretnénk használni, akkor olyan receptet érdemes választani, ami nem tartalmaz sok tojást, sütőport, szódabikarbónát vagy más térfogatnövelő hozzávalót, hiszen a tészta az előbbiektől megduzzad, és a minta alig-alig látszik majd a kész süteményen.
Jó választás lehet valamilyen vajas tészta, viszont ez könnyen törik, így mindenképpen meg kell várnunk, míg rendesen kihűl, mielőtt levennénk a sütőlemezről vagy kiemelnénk a formából.

Áldott ünnepeket kívánok!

Mézes-joghurtos édesség

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Sáfránysárkány adta az ötletet ehhez a végtelenül egyszerű édességhez. Natúr joghurt, méz többnyire van itthon, a nomádporta jóvoltából pedig dióval is lehetett tetézni, nem is beszélve a kevéske balzsamecetkrémről, amit az üveg alján találtam.
A nyári édességekhez amúgy is jó alapnak érzem a joghurtot, mert kicsit könnyebb, mint a tejföl, a tejszín, viszont savanykás. Kellemesen ellensúlyozza az édes hozzávalók ízét.

Hozzávalók (személyenként): 2dl natúr joghurt, 4-5 szem dió, 1-2ek méz, balzsamecetkrém

Elkészítés: A joghurtot szitában lecsöpögtetjük, hogy sűrűbb, krémesebb legyen. Ott lehet hagyni a hűtőben pár órára. Közben a diót megtörjük, a belét apróra vágjuk, és egy serpenyőben pár perc alatt kissé megpirítjuk. Ezután a joghurt felét egy tálba (vagy pohárba) tesszük, megszórjuk a dió felével, s megöntözzük egy kevés mézzel. Újabb réteg joghurt, majd dió, méz kerül rá. Végül - ha van - jöhet a balzsamecetkrém.

Trinity elégedett lehet velem: tovább szaporítom a gyorsan-könnyen ételek bejegyzéseit... (nem is szoktam mást főzni. Na jó, csak ritkán.)

Pálinkás-tejszínes gyümölcsök

Ilyenkor - az eperszezon idején - magam is elgyengülök néha, látván a gasztrobloggerek ínycsiklandó alkotásait, különösen a pohárkrémeket. Pedig az nyilvánvaló, hogy az érett gyümölcs önmagában való ízét nemigen lehet / kell felülmúlni.
Nálam nem sok krémes nyalánkságban van részük az Olvasóknak, bár szerintem örülnének neki. Abból következtetek erre, hogy a blog statisztikái szerint a legtöbbet látogatott bejegyzéseim a pogácsák után a krémes sütemények - amiből pedig alig akad a blogon. Nem is szeretem a túl édes-krémes dolgokat. Néha megkívánom, de ritkán esik jól. A csokoládéból is legfeljebb a keserűt, s azt is ritkán tudom magában megenni, inkább beleteszem valamibe. Nem sűrűn, mert pár éve a kakaóra is allergiát mutattak ki a szervezetemben. Hogy valósan-e, azt nem tudom. Mindegy. Túl gyakran nem szerepel nálunk.
A tejtermékekkel is csínján bánok, viszont néha-néha a friss tejszín rabul ejt, persze cukor nélkül. Úgy az igazi. Hiszen amivel fogyasztjuk, az többnyire úgyis édeskés.
Ebbe a pohárkrémbe most némi villával összetört gyümölcs került, kevés mézzel és még kevesebb pálinkával összekeverve - no meg tejszín.

Hozzávalók (4 személyre): 20 szem közepes méretű eper, 1 zöldalma, 2 puha húsú körte, 3ek méz, 1,5ek szilvapálinka, 250ml tejszín

Elkészítés: a gyümölcsöket megmossuk. Az almát és a körtét kivételesen megpucoljuk és húsukat apróra vágva egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a negyedelt epret. Belekeverjük a mézet és a pálinkát, majd az egészet villával kissé darabosra törjük. Felverjük a teszínt. A gyümölccsel rétegezve poharakba tesszük és behűtjük.

Lehetett volna még akár citromfűvel is díszíteni - de az jelenleg nincs itthon...

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!

Mézes-fahéjas sütőtök csípősen

homályba szédült hajnalokon
suhog a szél puha halk utakon

(erős ildikó - ezüst eső - részlet)

Nem szeretem a sütőtököt. Ez az igazság. Sőt, semmi olyan zöldségfélét, ami édeskés. A gyümölcs az más, az bármikor jöhet. Ma azonban elgondolkodtam rajta, hogy talán ez is a megszokás miatt van. Ahogy gyerekkorunkban előkerült a sütőből. Öcsém ette meg, szinte mind.
De rengeteg paradicsomos ételt is ettünk - édesen. Ezeket sem szerettem, viszont később hamar rájöttem, hogy könnyen átalakíthatók ízlésem szerint. Talán a sütőtök is megér egy próbát.
Ez történt ma: a sütőtököt nagyobb darabokra vágtam, üveg sütőtálba tettem, és készítettem hozzá egy mázat. Ehhez 1 szárított erőspaprikát 1 csipet sóval mozsárban összetörtem, hozzáadtam néhány levél zsályát, összetört fahéjrudat, pár szem szegfűszeget, kevés őrölt feketeborsot, csipetnyi őrölt gyömbért, 1kk mézet és 1ek szőlőmagolajat. A sütötököt megkentem ezzel a mázzal, majd 25 percig sütöttem 180 fokon alufólia alatt, ezután 10 percig pirítottam. Nem a megszokott íz köszönt vissza, és érdekes mód az a csipetnyi só is megtette a hatását. Még melegen pár csepp citromot csepegtettem rá. A konyhát pedig kellemesen belengte a fűszerek (különösen a fahéj) illata. (Amit még változtatni fogok rajta: csökkentem a sütési időt, mert jobban szeretem a nem túl puha zöldségeket.)

Magyaros rizstorta mézes sült almával

Egyszer már készült nálam egy ehhez nagyon hasonló étel, itt tekinthető meg. A hasonlóság azonban inkább csak a külsőben mutatkozik meg, mert ezúttal például nem került az ételbe sem pörkölt alap, sem tojás, sem somlói bor. Ez utóbbi belefért volna, de nem volt itthon. Viszont az eredmény nekem kellemesebb. Párom meg végre látott valami egész kevés húst is a tányérjában, mert már félő volt, hogy válságos helyzetében előbb-utóbb bekopogtat Duendéhez, hátha maradt véletlen egy kis dinócsülök. A helyzet azért csak látszólagos, mert bár a posztolt ebédekből valóban gyakran hiányzik a húsféle (vagy csak az ízét adja), azért egyéb (magánjellegű) étkezések alkalmával be tudja pótolni a hiányt. De vissza a recepthez. Így készült:

10 dkg vajat egy nagyobb (fedős) serpenyőben megolvasztottam, és lassú tűznél megsütögettem benne 20 vékonyra szelt kolbászkarikát, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem.
50 dkg gömbölyűszemű rizst tettem a vajra, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam:
3 leforrázott, meghámozott paradicsom kockára vágott húsát, 1kk pirospaprikát, 2kk Csípős Rózsát, 1kk szárított zöldségkeveréket, 1 kisebb, apróra vágott vöröshagymát, 3 gerezd összetört fokhagymát, pár tekerésnyi zöldborsot és két csipet sót. Összeforgattam, majd fokozatosan engedtem fel vízzel, míg a rizs puhára főtt. A végén belereszeltem 4 dkg óvári sajtot, és beleszórtam némi petrezselymet.
Kivajazott kerek formába tettem, körben kiraktam az előzőleg kisütött kolbászszeletekkel (a képen ezek nem szerepelnek, mert párom kapta grátisz a saját adagjához), és kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Kívánság szerint céklával és mézes sült almával ettük.

/Tegnap az időjóslásról és a gyertyaszentelésről bejegyzés híján sem ejtettem szót. Pedig a farsangi időszak is bővelkedik jeles napokban: ma Szent Balázs ünnepe van, és kinek ne jutna eszébe ilyenkor - ha nem a saját élmény, akkor - Babits Balázsolás című verse./

Epres-diós rétes mézzel

Tudom én persze, hogy epret nemigen szoktunk rétesbe csomagolni, pláne nem ilyen módon, de hát ehhez volt kedvem. Hetek óta kerülgetem ugyanis a mélyhűtőben komjáti epertermésünk idei utolsó adagját, egy szép nagy doboz szamócát. Igen, inkább szamóca, apró, kerek és édes gyümölcsök. Ma végre elszántam magam, és azt találtam ki, hogy rendhagyó módon réteslapokba csomagolom. S akkor a konyhaasztalon még rámnézett az a kiskosárnyi dió, amit igazán csak mutatóba hoztam a nomádportáról (cipelni a vonatozás közben nem volt kedvem). Szóval megtörtem néhányat, és durvára vágva az eperre szórtam. Cukor nem került bele, a tölteléket csak egy evőkanál virágmézzel locsoltam meg. A felolvadt eper leve sem veszett kárba, a felesleget eliszogattam sütés-főzés közben.

Mézes-citromfüves gyümölcssörbet

Részint megkívántam Ízbolygó tegnapi fenséges sörbetét, részint vágytam valami tejtermék nélküli gyümölcsös nyalánkságra. Így készült ez a sörbet négyféle gyümölcsből, mézből, fűszerekből. Fagylaltgépem nincs, ezért a kevergetést félóránként a mixerrel oldottam meg, és úgy látom itt az ideje, hogy beszerezzek egy fagylaltos kanalat is.
A hozzávalók:
2 banán
1 narancs
2 zöldalma
1 őszibarack
2 citrom héja és leve
3 ek méz
csipet fahéj
1 tk citromfű
1 tk almaszörp
A mézet és a citromlevet a fűszerekkel és az almaszörppel langyosra melegítettem. A gyümülcsöket apróra vágva (amit lehet, héjastúl) összeturmixoltam, majd hozzáöntöttem az időközben visszahűlt mézes keveréket. A továbbiakban már az említett módon jártam el, vagyis mélyhűtőbe került, és hűtés közben többször a turmixgéppel átkevertem.

Citromos-mázas csirkeszárnyak

Vágytam már rá, hogy színhús helyett valami csontos-bőrös ropogósra sült finomságot együnk.
Több mint egy kiló csirkeszárnyat vettem tehát hozzá, amire a következő páclé került:
5 ek szőlőmagolaj
fél citrom leve
1 tk só
2 tk őrölt erős fűszerpaprika
1 ek virágméz
kevés őrölt zöldbors
összetört fokhagyma
A páclében néhány órát feküdt a hús, majd tepsibe tettem pár gerezd citrom, vöröshagyma és fokhagyma társaságában. 200 fokra előmelegítettem a sütőt, és kb. fél órát sütöttem, majd fólia alatt még kb. 45 percet.
(A fotó ezúttal bent nem lett tökéletes - amolyan hangulatkép -, odakint pedig zuhogott, ezért inkább megettük a sültet.)

Mézes-mákos nyalánkság

Ezt a könnyű kis desszertet ebéd előtt 10 perccel dobtam össze. Nem akartam a melegben semmilyen tejes dolgot, sem süteményt. Csak egy kis mákos, édes ízt. Találtam a hűtőben néhány érett banánt, ehhez jött a többi belevaló. A recept egészen egyszerű:

4 közepes méretű banán
2 dkg vaj
4 ek méz
1 ek liszt
1 ek víz
néhány csepp citromlé
2 ek darált mák

A vajat megolvasztottam, rádobtam a centis szeletekre vágott banánt. Kissé átsütögettem, rászórtam 1 ek lisztet. Hagytam sűrűsödni. Ezután hozzáadtam a mézet, a vizet és pár csepp citromlevet. Végül belekevertem a mákot, s már le is húztam a tűzről. A mennyiség 2 személyre elegendő.