homályba szédült hajnalokon
suhog a szél puha halk utakon
(erős ildikó - ezüst eső - részlet)
Nem szeretem a sütőtököt. Ez az igazság. Sőt, semmi olyan zöldségfélét, ami édeskés. A gyümölcs az más, az bármikor jöhet. Ma azonban elgondolkodtam rajta, hogy talán ez is a megszokás miatt van. Ahogy gyerekkorunkban előkerült a sütőből. Öcsém ette meg, szinte mind.
De rengeteg paradicsomos ételt is ettünk - édesen. Ezeket sem szerettem, viszont később hamar rájöttem, hogy könnyen átalakíthatók ízlésem szerint. Talán a sütőtök is megér egy próbát.
Ez történt ma: a sütőtököt nagyobb darabokra vágtam, üveg sütőtálba tettem, és készítettem hozzá egy mázat. Ehhez 1 szárított erőspaprikát 1 csipet sóval mozsárban összetörtem, hozzáadtam néhány levél zsályát, összetört fahéjrudat, pár szem szegfűszeget, kevés őrölt feketeborsot, csipetnyi őrölt gyömbért, 1kk mézet és 1ek szőlőmagolajat. A sütötököt megkentem ezzel a mázzal, majd 25 percig sütöttem 180 fokon alufólia alatt, ezután 10 percig pirítottam. Nem a megszokott íz köszönt vissza, és érdekes mód az a csipetnyi só is megtette a hatását. Még melegen pár csepp citromot csepegtettem rá. A konyhát pedig kellemesen belengte a fűszerek (különösen a fahéj) illata. (Amit még változtatni fogok rajta: csökkentem a sütési időt, mert jobban szeretem a nem túl puha zöldségeket.)
