Visszatekintő

Hó helyett idén is dér szikrázik a fákon - Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

"Talán fel tudják építeni, ha majd a Gyermek elharácsolta tőlük ostobaságukat és gyengeségüket."(Fekete István)

Megint elszaladt egy esztendő. S mivel a szilveszteri bulizás, ricsaj nem az én világom, inkább összegzem, mi minden is történt idén.

2015
Január
Az év eleje hideggel és betegségekkel indult: sógornőm már az ünnepeket is kórházban töltötte nagyon súlyos állapotban, így a teendők, gondolatok körülötte jártak, a születésnapi csomagot is a betegágyon vehette át. Ápolása közben öcsém is lebetegedett. Sokáig bizonytalan volt minden.

Február
A legszebb téli képeket ekkor készítettem, mindent betakart a hó.

Március
Elkezdtük a kert, a terasz kitakarítását, a metszést, rózsákat rendeltem, kitettük a tesóméktól kapott kis etetőt. Ástunk, ültettünk zöldségeket, Imi mélymulcsba vetette a krumplit. Sógornőm hazajöhetett a kórházból.
Sajnos a télen legyengült immunrendszernek és saját hanyagságomnak köszönhetően egy súlyos szemfertőzést majd gyulladást kaptam, így elkezdődtek az edelényi utak. A hideg böjti szelekre emlékszem, meg hogy alig látok valamit, ahogy az állomásról a rendelő felé igyekszem.
Így a fiúknak is több közös programjuk lett otthon: Imi tornáztatta, etette, tette-vette Aput azokon a napkon, amikor nekem mennem kellett.

Április
Az edelényi utak mellett, amennyire bírtam, folytattuk a rózsaültetést, a kert szépítését, további haszonnövények ültetését. Imi a baromfiudvar javításán dolgozott. Nagy örömünkre, és Apunak folyamatos látnivalót adva, megérkeztek a gólyáink. A hónap végén a fővárosból is voltak vendégeink: nagybátyámmal, nagynénémmel ünnepeltük összevontan a tavaszi születés- és névnapokat, anyósom és apósom társaságában. Apu bemutatta nekik a gólyáinkat.

Május
Szépen gyarapodtunk: kiscsirkék születtek és kiskacsákat kaptunk, az utóbbiakkal való törődés sok időt vitt el, de még több örömet adott. A terasz megszépült, elkezdtek nyílni az első rózsák.

Június
Befejeződött a szemem kezelése, bár egy alkalommal még volt visszaesés később.
A kert, a terasz tündökölt, tele voltunk virággal. Epret, meggyet szedtünk. Sajnos a sógornőm megint kórházba került, most rövidebb időre. A lángvirág ekkor kezdett nyílni, majd kitartóan folytatta október végéig. Vásárban is voltunk, felakasztható kaspókat vettem, Imi fűkaszát, Apu rövidnadrágot kapott. (Idén nyáron újra hajlandó volt könnyű, nyárias ruhákat viselni az állandó melegítő helyett, sőt a teraszon még lábfürdőt is vett.)

Július
A nagy melegre emlékszem leginkább, de ha nem volt hőség, Apuval sokszor megfordultunk Szilason apró-cseprő ügyeinkben. Az alacsonypadlós járattal mentünk és gyalog jöttünk visszafelé, ilyenkor többnyire a teraszon ebédelt.
Néhány szőlőfajtánk már ekkor elkezdett érni, folyamatosan szedtük a szedret, egy jó része a fagyasztóba került.

Augusztus
Az áramszolgáltató ekkor kezdte cserélni a betonoszlopokat a faluban, ami szeptemberre is áthúzódott, összességében több, mint kétheti kiesést okozva a munkában, és még a fagyasztó, a hűtők tartalma miatt is aggódhattam.
A növények már megsínylették a meleget, leszámítva a kitartó lángvirágot.
A hónap végén elbúcsúztunk a gólyáktól, pár napig még visszajártak a Bódva mellől a közeli fészekre pihenni. Apuval újra elolvastuk a Kelét a teraszon.
A baromfiak nagyobb szabadságot kaptak: csirkék, kacsák szaladgáltak az udvar teljes területén.
A református (műemlék)-templom felújítását ünnepeltük.
Elkezdtem egy nemzetközi tanári továbbképzést. Jövőre folytatódik.

Szeptember
Megünnepeltük egyéves ittlétünket.
Imi munkájáért cserébe tíz nagy szalmabálát (gurigát) kaptunk, így folytatódhatott a mélymulcsos terület bővítése, és a téli alom is biztosítva volt a baromfiudvar lakóinak. Szintén munkáért kapott cserébe többször gabonát, takarmányt, így arra sem kelett költeni. Júniustól folyamatosan hordták lovaskocsival a következő télre való fát, így azzal is akadt munka. Közben elkezdődött a körte, alma, a krumpli begyűjtése.
Gyönyörű kiscicák születtek, de sajnos két hónap után a szomszéd kutyus végett vetett ígéretes életüknek, mint kiderült, sajnos néhány baromfi eltűnésének is ő álhatott a hátterében. Hiába a folyamatos kerítésjavítás, mindig csinál magának utat. Nem hibáztatom: alig van szabadon, így ösztönösen gyűlöl minden szabad állatot. (Azóta új láncot, nyakörvet kapott, és még jobban figyelnek a gazdik...sajnos több szabadságot - különböző okokból - nehéz lenne neki biztosítani.)

Október
Továbbra is szedtük a kerti gyümölcsöket, zöldséget, diót, részt vettünk a Szent Mihály-napi tűzgyújtáson.
A korai hideg miatt már ekkor bevittem a terasz növényeit téli szállásukra, visszavágtam a lángvirágot, az őszirózsák viszont ekkor kezdtek nyílni.
Befejeztem egy korábbi, Business English tanári képzést. Új, közös oldalt indítottam haladó tanítványaimnak.
A hónap végén megünnepeltük Apu születésnapját. Nagy változást hozott őszi-téli mindennapjaiba, hogy sikerült olyan számítógépes játékot találni, amivel képes újra játszani, sikerélményt szerezni. Ehhez fontos szempont volt, hogy jól látható legyen a játéktér, ne kelljen időre csinálni, ne igényeljen gyors egérkezelést, ne legyenek bonyolult, észben tartandó szabályok. Ehhez képest azért voltak kétségeim, főleg a szeme, a keze miatt, és tartottam tőle, hogy ha a karjával nem támaszkodhat (mert az az egér mozgatásához kell), akkor hamar elfárad majd a székben. De órákat eljátszik és egyre ügyesebb az egérrel, bár néha vannak összezörrenéseik.
Amikor játszik, látom azért, hogy mi az, ami tiszta az agyában és mi az, ami nehézséget okoz, noha a kivülállónak pofonegyszerűnek tűnik.

November
A hónap temetőlátogatással, a sírok rendbetételével indult. Később Apuval voltunk az Idősek napján. Még mindig volt betakarítandó gyümölcs a kertben, a későn érő fajták. Mint kiderült, csak egy része télálló azoknak a fajtáknak, amelyeket annak gondoltunk, de azért sikerült belőle raktározni télre.

December
A hideg ellenére sokat jártunk a Bódva-parton, három alkalommal késő este is. Először az ember azt sem látja, hová lép, meg kell találni a töltést, tartani az irányt, olyan sötét van ott. Azután megszokja a szemünk, és van néhány tájékozódási pont. Milliárdnyi csillag odafenn, s ilyenkor már inkább zavaró egy-egy mesterséges fényforrás (távoli lámpa vagy autó), mert csak elvakít. De azért nekem (városinak) jó, hogy érzem a civilizációt is körülöttem, kivehetők Komjáti, Tornaszentandrás, Bódvaszilas és Bódvarákó fényei.
Eljártunk Apuval az adventi gyertyagyújtásokra, és karácsonyra azért főztem-sütöttem is (év közben nagyon keveset), háromnapos előkészület után anyósom, apósom és Irénke is részt vett ünnepi ebédünkön. Apu a filmek, enni-innivaló mellet újabb játékot kapott: gépen kirakható puzzle-t.
Sógornőm megerősödött, öcsémmel együtt vidám karácsonyi fotókat küldtek.
Szépkorú autónk levizsgázott. Elővettem a kézimunkát. Újraindult a téli filmklub a faluban.
A cicák itt gyülekeznek reggelente és koradélután, 4-5 macska is bejön, hátha kap valamit.

Mi történt még?
Hát mindennek hátterében természetesen dolgoztunk: Imi javított, fát vágott, fűtött, állatokat etetett, Apuval foglalkozott vagy éppen főzött, autót és villanyt szerelt (átfűzte az egész házat, kihasználva a hosszabb áramszüneteket.) Ha Irénke elutazott pár napra, az ő állataival is foglalkozott.
Én tanítottam, fordítottam, Apunak segítettem, ügyintéztem például a gyámhivatalban vagy futni mentem. Voltunk még pár rendezvényen a faluban, jótékonysági koncerten, misén és istentiszteleten, a katolikus templom felszentelésének (bocsánat: nemtudomhányadik) évfordulóján, sétáltunk sokat Apuval. Sokszor jött anyósom, apósom, Jánosék Miskolcról. Itt járt nálunk többször néhány falubeli rokon, barát, Irénke, Jolika, Edit, Feri, Mari néni, Magdiék. Gyakran benézett Péter (a lelkész), néha Péterkét is hozta vagy együtt mászkáltak Imivel ide-oda. Szilasi Nóra barátnénk is többször meglátogatott minket szebbnél-szebb növények és gasztroajándékok kíséretében. Tőle kaptuk a fügéinket is, melyek - remélem - szépen megnőnek majd (jobb hely híján a teraszon.)
Néhány ház is gazdára talált a faluban, így a velünk szemben lévő, valaha csinos, de öreg kis porta is jó kezekbe került, elkezdődött a felújítása.
Viszonylag keveset olvastunk idén Apuval, jobbára novellákat, és Fekete István félbemaradt (bérmafia által befejezett) regényét, a Magaslest.
Én azért több könyvet forgattam, de ez másokat nem érdekelt (nyelvkönyvek, módszertan, kertészeti és kézimunka könyvek.)
Tévét nem néztünk, leszámítva a menekültválság híreit és év végén a Fölszállott a páva vetélkedőt, utóbbi nekem nagy-nagy élmény és öröm volt, most az ünnepek alatt az ismétléseket is megnéztem.
Filmek: A nagy füzet emlékezetes marad, a Fehér Isten kevésbé, azt még nem tudom hová tenni.

Ami terv maradt:
Sok-sok kézimunka... de talán még a télen...
A kerítés, amit az udvar és a hátsó kert közé szeretnék.
A rámpa tetejének szebbé és praktikusabbá tétele.
Öcsémék látogatása itt - nagyon várjuk őket!

Szilveszter napja van. Egyik kedves barátunk nevenapja. Az idő majdnem, mint tavaly. Szikrázó hideg, hó nincs, csak dér, -12 fok.

Azt hiszem, ismét van miért hálát adnunk.

Villámleves (paleo) levesalappal

Jó ideje rájöttem, hogy a gyorsan-könnyen cimkével ellátott ételreceptek nem nekem szólnak. Egyszerűen nem elég gyorsak az életvitelemhez. Persze ebben az is benne van, hogy gyakran hárman háromfélét eszünk, és csak ritkábban kétfélét vagy ugyanazt. Apu ugyanis nem tud mindent megenni, viszont jobban értékeli a változatosságot. És neki segíteni kell. Párom időbeosztása más, gyakran már el is tűnt a sült tojás a gyomrában, mire én az ebédhez fognék.
Így azután maradnak az előre összeállítható egytálételek, főleg kuktában (bab, lencse, sárgaborsó kis darab füstölt bordával, zöldséggel, ragulevesek, húslevesek.)

Amikor erre sincs idő, vagy már éhes vagyok, de mégis el kellene kerülni a zacskós megoldásokat, akkor jut szerephez a villámleves. Ez többféle változatban készül, mindig frissen, és éppen annyi, amennyivel bőven jóllakom.
A gyorsaság kulcsa az előre összekevert levesalap (levespor és -kocka helyett), a viszonylag kis mennyiség, előre szeletelt fagyasztott és apróra vágott friss zöldség, esetleg hal, gomba, gyorsan átfővő aprótészta. Utóbbi készülhet gluténmentes lisztből is (pl. kukorica.)

A levesalap elkészítéséhez az a szándék vezetett, hogy gyors, de egészséges és gazdag ízű alternatívát találjak a leveskockákra- és porokra, amely akár paleó étrendbe is illeszthető. Sajnos sem a natúr- sem a bio leveskockák nem felelnek meg a kívánalmaknak, emellett drágák is. Nem mentesek ugyanis valamilyen növényi olajtól és így nagy valószínűséggel a transzzsírtól. A natúr ételízesítők pedig jók, de önmagukban kevesek.

A levesalappal készülő villámleves esetében a sűrítést rántás helyett natúr burgonyapehely képviseli, amit a végén egyszerűen a leveshez keverünk. Nem fog összecsomósodni. (Paleóknak elhagyható.)
A főzési idő így maximum 10-12 perc. Előkészület nincs, néhány aprítási folyamatot az étel készítése közben végzünk.
S mint minden egyszerű és jó étel, ez sem igényel más eszközt (mosogatnivalót), mint egy fedeles kislábast, egy kést, egy fakanalat és - esetleg - egy vágódeszkát, bár a kezünkből is beleszelhetjük a friss zöldséget a levesbe.

Hozzávalók a levesalaphoz (kb. 5 dl leveshez elegendő mennyiség, tetszés szerint sokszorozva keverjük össze):
1 dkg zsír (ízlésünk szerint lehet disznó-, liba- vagy kacsa- is), csipet őrölt feketebors, csipet gombapor (szárított gomba), fél mokkáskanál Csípős Rózsa (Virágoskút), fél mokkáskanál Édes Rózsa (Virágoskút), 2 tk natúr ételízesítő (pl. Ataisz), 1 tk frissen vágott petrezselyem, fél tk frissen vágott zellerzöld, 1 mokkáskanál paradicsompüré.

Javaslatok:
Ízlés szerint más fűszert is tehetünk hozzá. Só nem szükséges, mivel a darált paprikakrémek és az általam ajánlott ételízesítő is tartalmazzák.
Másféle natúr ételízesítőt is választhatunk (készíthetünk) hozzá, de lehetőleg olyat, amely hagymaféléket (vöröshagyma, fokhagyma póréhagyma), szárított zöldségeket gazdagon tartalmaz.

Elkészítés:
Fentieket összekeverjük, kis üvegben lezárva, hűtőben vagy hideg kamrapolcon tároljuk. 1-2 héten belül felhasználjuk.

Hozzávalók a villámleveshez (1-2 adaghoz):
6 dl nem túl hideg víz, 1 púpozott ek levesalap
továbbá tetszés szerint:
- szeletelt fagyasztott zöldségek (ezek gyorsabban puhulnak): pl. brokkoli, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa
- apróra vágott nyers zöldségek: pl. káposztafélék, zeller, egy cikk paradicsom
- a sűrítéshez 2 ek natúr burgonyapehely
- cérnametélt vagy gyorsan fővő aprótészta
- igény szerint vékonyra vágott gombaszeletek, esetleg halfilé

Elkészítés:
A levesalapot egy kisebb fazékban, lábasban kiolvasztjuk és azonnal rádobjuk a fagyasztott zöldségeket (így a fűszerek nem égnek meg és a zöldség is hamarabb átmelegszik, főni kezd. Kevés vizet öntünk hozzá és forralni kezdjük. Közben belevágjuk a nyers zöldségeket, esetleg gombát, halfilét. Ha puhábban szeretjük, akkor vágjuk vékonyra, hisz a főzési idő most rövid. (Én nem bánom, ha némely zöldség kissé roppanós marad, hiszen a levesalap zöldségtartalma így is megadja a leves telt, gazdag ízét.)
Hozzáadhatjuk a maradék vizet és lefedhetjük az edényt, hogy hamarabb felforrjon a leves. Mihelyst forr, már tesszük is bele a tésztát elkeverjük, és amint meglágyul, már félre is húzhatjuk a levesünk a gázról. Sűrítésképpen 2 csapott ek natúr burgonyapelyhet kevehetünk még azon forrón hozzá. Hűlés közben kissé tovább puhul még a tészta, úgysem tudnánk azonnal enni.

Tönkölykeksz (2)

Az utóbbi idők igazi, életre szóló olvasmányélménye Fekete István Ballagó idő című könyve volt. Régebben is szerettem az írásait (gyermekkorom nagy kedvence volt az ifjúsági műnek igazán nem tekinthető Hajnal Badányban), de ez a könyv mégis merőben más megvilágításba helyezte mindazt, amit én tudni, elképzelni véltem az íróról. A könyv életének első tizennégy évét örökíti meg olyan részletességgel, ahogyan én képtelen lennék felidézni a sajátomat, arról nem is beszélve, hogy Fekete István mindezt élete utolsó éveiben vetette papírra.

Rég nem olvastam ilyen lebilincselő, könnyes-vidám, s még ezen túl sok-sok érdekes tanulnivalót tartalmazó könyvet. Ismét megerősödött bennem az elhatározás, hogy amit lehet, megszerzek és elolvasok tőle. A Ballagó időt egyébként a Zsarnain, a miskolci ócskapiacon vettük legutóbbi utunk során. Azóta kaptam még páromtól több Fekete-kötetet is. Várom már, hogy például a Köd, a Csend is kezembe kerüljön, bár szeretem megemészteni előbb, amit éppen befejeztem.

Most Apunak is olvasom a Ballagó időt, mivel vele már a Kelét befejeztük. Úgy látom, nagyon leköti, tudja követni még akkor is, ha néha egy-egy történetbe belealszik.

Ez a keksz pedig ismét tönköly, de ezúttal zabpehellyel, kókusszal, keserűcsokival. Nagyon jó kis tészta, szépen és sokféle módon lehet formázni. Én maradtam megint a leggyorsabb megoldásnál: a lehűtött hengert szeleteltem, sütöttem. Abszolút kedvenc, nem túl édes, igazi omlós - gyakran ismételjük. Javaslom, hogy a zsírt ne próbáljuk vajra cserélni, nagyanyáink tudták még, mitől lesz finom a sütemény, még a mézeskalácsba is tettek.

Hozzávalók kb. 24 tenyérnyi nagy kekszhez: 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 10 dkg kókuszreszelék, 15 dkg zabpehely, 4 ek méz, 1 tábla keserű csokoládé apróra vágva, 2 nagy tojás, 15 dkg jászvaj (vaj), 5 dkg zsír, nagy csipet só

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk, vastag hengerré formázzuk, 1-2 órára behűtjük, majd felszeleteljük, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 C fokra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt, a szélek barnulásáig sütjük. Kihűtjük, és csak utána szedjük le a tepsiről, egyébként is finomabb, omlósabb így, mint melegen.
(Házi csipkebogyó lekvárt is kínálhatunk hozzá. Finom, savanykás ellenpontot ad.) 

Ötlet: csinálhatjuk csokoládé helyett mazsolával vagy más aszalt gyümölccsel is.

A sütemény a Házias konyha receptjének átalakításával készült.

Tönkölykeksz

" Én a rét illatát szerettem, a fonnyadó szénáét, az erdő cser- és fenyőszagát, a malomgát nád- és posványszagát, a lányok szoknyájának sublótszagát, a temetők kakukkfű illatát, a tömjénszagot és az öreg könyvek kimondhatatlanul titkos könyvszagát és édesanyám kölnijét…" (Fekete István) 

Nekem a gluténmentes étkezés nagyon sok jót hozott, ettől függetlenül a paleót szigorúan nem követem, sőt, krumplit, rizst, kukoricát gyakran eszem, bár csak kis adagokat. Néha babot, lencsét. Nyers zöldséget, gyümölcsöt naponta, húst, halat időnként. Mostanában néha a tönkölybúzával is kísérletezem (ami viszont tartalmaz glutént), még nincs kialakult véleményem, illetve  tapasztalatom a a szervezetemre gyakorolt hatását illetően. Megvagyok nélküle is, bár finom - természetesen tej nélkül készült - palacsintát sütöttem vele többször is.

A gabona fogyasztásáról lehet vitatkozni, én többnyire igyekszem saját testem visszajelzéseire figyelni. Hiába - a mi generációnk már tudományosan próbál, és nem ösztönösen választ. Például meggyőződésem, hogy a hagyományos bolti és házi péksütemények legveszélyesebb összetevője mégiscsak az élesztő, amiből rendszerint az elegendőnél jóval több kerül a fehér liszt és a finomított cukor mellé, így azután a tészta igazán "kezes", de ez a hármas kombináció súlyos folyamatok elindítója lehet. Kenyér nálunk már szinte nincs is, néha kovászosat sütünk, de erről majd később. Ami az egyik fő irányelv: az étel legyen egyszerű, néhány hozzávalóból gyorsan elkészíthető, mert az idő drága.

Most álljon itt egy alig-alig édes, linzer típusú keksz:


Hozzávalók (kb. 25-28 darabhoz): 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, 15 dkg darált dióbél, 2 egész tojás, 15 dkg vaj (jászvaj) 2 csapott evőkanál nyírfacukor vagy méz, 1 tk reszelt citromhéj, 1/2 tk só, a kekszek megtöltéséhez cukor nélkül készült szilva- vagy baracklekvár

Elkészítés: a tészta hozzávalóit egynemű tésztává gyúrjuk, majd hengerré formáljuk és néhány órára hűtőbe tesszük. Utána egy éles késsel 3-4 milliméter vastag szeletekre vágjuk. A szeletek felének közepét egy kisebb átmérőjű formával kiszaggatjuk. A kieső részeket újra összegyúrjuk és további kekszeket formázunk. (Természetesen lehet nyújtani is és azután szaggatni a tésztát, de nekem a fenti eljárás mindig gyorsabb, egyszerűbb - nem is beszélve arról, hogy kis konyhámban így nem kell elővenni a gyúródeszkát.)
A kekszeket 180 C fokra melegített sütőben kb. 10 percig sütjük. Meg kell várnunk, míg alaposan kihűl, hogy megszilárduljon. Csak utána mozgathatók, tölthetők meg lekvárral a darabok.

Téli utazás (és egy rövid recept)

a Bódva völgye 2013 december végén

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
(Fodor Ákos)

...és hogy a recept se maradjon el:
Minap a világhálón szemem elé került egy palacsinta liszt nélkül. Nyomban átalakítottam, és este ezzel űztem el az éhséget, csak úgy, töltelék nélkül.

Hozzávalók: 3 tojás, 4 és fél dkg fehér tönkölyliszt, 1 nagyobb, közepesen érett banán, 50 ml ásványvíz, 2 tk méz, csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű folyadékká turmixoljuk. Kevés zsiradékon, forró serpenyőben süthető, nem tapad le, picit talán nehezebb megfordítani (ha nagyobbakra sütjük), mint a hagyományost, de azért megoldható, illetve feldobni is lehet.

Borcsokoládé változatok

Mit eltemet a feledés, / egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, / egy rezdület mely elpörög: / múlónak látszik és örök. / Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök.  (Weöres Sándor)

Epiphania Domini. Az úr megjelenése. Vízkereszt. A három királyok imádása. Házszentelés.
A karácsonyi ünnepkör ezzel a nappal zárul, és átadja helyét a farsangnak. A karácsonyfát leszedjük, a díszek, a gyertyák, a kis betlehem visszakerülnek újra a lakás sötét zugaiba, de a világosság, Aki megszületett, velünk marad nemcsak az egyre hosszabb nappalokkal, hanem a gondviselő reménnyel is, amivel az új évet elkezdjük.

A farsang a röviditalok, a fánkok, a téli dínom-dánomok időszaka. Ilyenkor csak elvermelt tavalyi zöldség, gyümölcs van, viszont a disznóvágásokból tepertő, szalonna, kolbász akad még a gondos parasztportákon. Vidéken is van nagy szegénység, de nem állnak hosszú sorok az ingyen ételért - és ezt jó látni. Ha munka nincs is, vagy csak elvétve akad, a hagyományos, önellátó háztáji gazdaságok bőven adnak egész évre tennivalót és némi reményt, betevő falatot is. Tudom, az időjárás kiszámíthatatlan, de minden évben van valami, ami jobban terem vagy életrevalóbb, és van, ami kevésbé. És a pénzért vagy munkáért helyben kapott portéka is olcsóbb, frissebb, mint a városban. Persze mások a vágyak, az igények is. Az embernek ott eszébe sem jut az az életforma, amit a média sugall, pedig ott is van tévé, internet, és az emberek használják is. Terveznek, ötletelnek, falusi turizmus, házi lekvár, kézműves portéka. Ki miben hisz. A falu mégis szerényebb, de legalábbis, minden javát megbecsüli, akárcsak a barterüzletet. Én benne látom a jövőt.

A karácsonyt mi ismét Apuval töltöttük a fővárosban, majd szilveszter előtt utaztunk Miskolcra, párom családjához, és az óév utolsó napja pedig a Bódva-völgyben, a nomádportán telt el. Bejártuk a kis utcákat, megnéztük a köztéri betlehemet.
A tél egészen más arcát mutatja arrafelé, mint itt. Köd és jég. Vaskos zúzmara és tompa napfény.
Vettünk helyben szalonnát és zsírt, kaptunk disznótoros kóstolót, tojást, almát, vendégül láttak toros káposztára, süteményre. Ilyen hidegben minden jól esik. Hoztunk sütőtököt, diót, krumplit, hagymát saját termésből.
Az új év első napja megint a Minorita templomban talált, ezúttal a párom által készített fakeresztet is magammal vittem. Pár napja pedig már a szobánk falára került.

Ennek az italnak az alapreceptjét, az 1800-as évekből származó Kugler Géza-féle borcsokoládét sokan ismerik. Nekem nemrég küldte tovább párom, és gondoltam, így a farsang elején kipróbáljuk. Magában úgysem szeretem az alkoholt, bort talán évente egyszer, ha iszom, ez a párosítás viszont izgalmasnak tűnt. A recept úgy szól, hogy jó minőségű vörösbort és étcsokoládét használjunk. Persze, persze, de milyet? Ezen gondolkodtam, többféle lehetőség is eszembe jutott. De rögtön azután a fehér csokoládé is felmerült bennem, ami önmagában túl édes, de borral finom lehet. Ekkor már a keserű csokoládé - édes vörösbor és a fehér csokoládé - száraz fehérbor párhuzama izgatott, így mindkettőt kipróbáltam, homoki félédes zweigelt és ezerjó került a csokoládék mellé.
Bár az alaprecept őrölt szegfűszeggel és fahéjjal ajánlotta gazdagítani az italt, én egyiket sem használtam ezúttal. Nyilván számtalan lehetőség és kombináció kipróbálható, nekünk most a fehér ízlett jobban.
És ha már farsang, ne felejtsétek elkészíteni a triplaszilvás bonbont sem!

Borcsokoládé alaprecept (2 pohárhoz):
Hozzávalók:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
2 dl jó minőségű vörösbor
ízlés szerint őrölt szegfűszeg, fahéj

Elkészítés: A darabokra tört csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, majd fokozatosan hozzáadjuk a bort és egyneművé keverjük. Fűszerekkel gazdagíthatjuk.
(Az én változataim tehát keserű csokoládé félédes vörösborral és fehér csokoládé száraz fehérborral. Fűszerek nélkül.)

Zöldfűszeres halkocsonya

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

A december elején megkezdett adventi kalendárium ezzel a bejegyzéssel zárul. Nagy örömömre mégiscsak ráakadtam egy videóanyagra Enzsöl Ellákkal kapcsolatban, aki gyermekkorom meghatározó embere volt. Szeretettel osztom meg Veletek a negyedik gyertya gyújtásához.

Áldott ünnepeket és új esztendőt kívánok!


Zöldfűszeres halkocsonya

A zöld az ünnep színe is, és egyúttal egy kicsit a magunk mögött hagyott évszakok gazdagságát is felidézi. Van néhány zöldfűszer, amely jól tűri a telet, a petrezselyem és a kapor még a hó alól is előbújik. Így nincs akadálya, hogy frissen használjuk ezeket az ünnepi ételekhez. A hal pedig a hagyományos karácsonyi fogásaink között előkelő helyet foglal el. Ez a könnyű étel hasonló módon elkészítve több nemzet konyhájában is ismeretes. A paleo étkezésbe is kitűnően beleillik. Az ételt két éve készítettem először egy karácsonyi adománygyűjtő magazin számára, itt a blogon még eddig nem szerepelt.

Hozzávalók (4 személyre):

Egy 2 kilós, tisztított egész harcsa, 1 kg halcsont (vagy halászlé alapnak árult csontos, bőrös alapanyag), 2 csomag kapor, 2 csomag petrezselyem, 1 babérlevél, 1 kisebb darab citromhéj, 1 fej vöröshagyma, 2 kiskanál só

Elkészítés: A halat a halcsontokkal és a fűszerekkel egy nagyobb edénybe tesszük, a petrezselyemből és a kaporból csak 1-1 csomagot adunk hozzá. Felöntjük hideg vízzel, majd felforraljuk, és lassú tűzön 20 percig főzzük. Hagyjuk kissé lehűlni, majd a harcsa bőrét egy éles késsel felvágjuk és lehúzzuk. A halhúst kifilézzük és egy tálba halmozzuk. A félretett petrezselymet apróra vágjuk és óvatosan hozzákeverjük. A halhúst kisebb formákba adagoljuk (én egy 12 részes szilikon süteményformát használtam, és minden rekesz aljára egy darabka friss kaport helyeztem.) A főzőléből kiemeljük a zöldségeket és a halcsontokat, átszűrjük, majd besűrítjük lassú, gyöngyöző forralással annyira, hogy a szétosztott halhúsra elegendő folyadék maradjon. Ismét átszürjük, hagyjuk hűlni és ülepedni, majd a halhúsra merjük. Hűtőben hagyjuk 6-8 órát dermedni.

Tálalásnál a darabokat a formából óvatosan kifordítjuk, zöldfűszerekkel és salátával kínálhatjuk.

Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Téli húspástétom

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső)


Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendőimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek előtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitől kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelőtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.

Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélődésének fontos szereplői a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja őket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betűk viszont elvesztették a jelentésüket számára.

Én az olyan naptárt szeretem, ami kötődik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Időm nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki kétszáz forintot, gondoltam, hát legyen idén receptes.

Hazaérve ki is nyitottuk a januárnál, s lám-lám, egy igazi téli-paleo fogásra leltünk: sült malackaraj lilakáposztával. Az újságot megkapta a szomszéd néni, ő szívesen forgatja. A kisméretű naptárban szép nagy számjegyekkel szerepelnek a napok, ez megint jó, nem szeretem, ha nem látom rendesen. Ami pedig a többi receptet illeti, arról semmit sem tudok, mert nem szeretem előre megnézni. Így minden új hónaphoz érve egy kis apró meglepetés. Kérem, hogy akinek pont ilyen naptára van, el ne árulja, mi van a többi lapon!

S akkor most ismét egy téli recept, szerintem legalább is az. Hús, mangalicazsír, hagyma, fűszerek. És ismét egy kence. Szép nagy adag lett. Az ötletet a Moha Konyhától kaptam, ott Rilette avagy húspástétom néven szerepel. Én kevesebb fűszert, több húst és hagymát használtam, és frissen vágott petrezselymet adtam hozzá hűtés előtt.

Hozzávalók (4 kisebb jénai tálhoz): 2 kg 30 dkg disznóhús (nálam comb, bőrös comb, lapocka), 1 kg mangalicazsír, 1 fej fokhagyma, 4 nagy vöröshagyma, 1 tk egész kömény , 2 csapott ek só, 2 dl víz, 1 nagy csokor petrezselyem

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágjuk, és a felolvasztott zsírba tesszük. Hozzáadjuk a sót, a köményt, a vizet. Beletesszük a megtisztított fokhagymagerezdeket és az ugyancsak megpucolt, vastagabb szeletekre vágott vöröshagymát. Kis lángon, fedő alatt, gyöngyözve forraljuk kb. 5-6 órán keresztül. Időnként megkeverjük. Ha a hús már rostjaira esett szét, a főzést befejezzük. Ha kissé meghűlt, belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet. Jénaiba, nagyobb szájú csatos üvegbe vagy fedeles kerámiaedénybe töltjük, a tetejére csorgatjuk a visszamaradt zsírt. Hűtőben sokáig tárolhatjuk.

Disznóvágás idején is készíthető, és akár sütőben is. Savanyúkáposztával vagy lilahagymával igazi lakoma.

Savanyúkáposztás-fűszeres tekercsek paprikával és szalonnával

Valahol van a múlt: nemcsak a könyvekben, a tárgyakban, az emlékezésben, hanem az idő természetfölötti dimenziójában, nehezen rögzíthető, de mégis valóságos térfogatában is... Miért ne? Ha lehet csillagok fényét fényképezni, csillagokét, melyek tárgyilag megszűntek már a világűr térfogatában, de sugárzásuk vegyi úton érzékelhető még a fényképező lemezen, miért ne lehetne visszahatolni az idő cselekményébe?
(Márai Sándor)

Réges-régen (azaz több mint 2 évvel ezelőtt) sütöttem először savanyúkáposztás tekercseket, de akkor még kelt tésztával. Később ez a "találmány" olyan családi kedvenc lett, főleg a férfinépek között, akik az édes sütemények helyett ezt szívesebben ették. Olyannyira, hogy később az alapvetően savanyúkáposzta-pirospaprika-kevés olaj hármasára épülő töltelékhez apróra vágott sonkát, tarját vagy darált pörkölthúst is kevertem. Remek sör-bor-korcsolya lett, és kínáltuk vendégeinknek, illetve vittük vendégségbe. Szóval bevált.
Én is nagyon szeretem, mert gyakorlatilag benne van a "savanyúság" is, amit esetleg mellé kívánna az ember. És éppen a savanyúkáposzta miatt sosem érzem túl nehéz süteménynek, hiába lesz egyre gazdagabb a töltelék.
Nagyon el tudnám képzelni egy savanyúkáposztás-tejfölös, savanyúkáposztás-juhtúrós, esetleg savanyúkáposztás-fehérsajtos változatban is, de a tejtermékeket általában mellőzzük, vagy igyekszünk kevesebbet fogyasztani. Talán egyszer olyat is sütök.

Most a legfontosabb változás mégsem a töltelék összetételében volt (bár az is bővült metélőhagymával, petrezselyemmel, zöldborssal és csípős paprikával), hanem maga a tészta: a kelt tésztát levelesre cseréltem. Valahogy egy ideje ez esik jobban, illetve a kakaós tekercset is jobban szerettem így, mint kelt tésztával.
Ami maradt, az a jól bevált tekercsforma: nekem még mindig ez a leggyorsabb. Ráadásul én ropogósabbra sütve szeretem a tésztákat, és a tészta vékonyra nyújtásával, illetve a tekercsek szeletelésével ezt jól tudom befolyásolni.

Ami még fontos: a szalonnából én inkább a normál, hagyományos füstölésű kolozsvárit szeretem, a gyorsérlelésű, páclében tasakba zárt változatot mellőzöm (még ha ezért sznobnak is tartotok.) Én nem tudnám az előbbit olyan szépen és vékonyan szeletelni, mint szükséges, ezért a hentest szoktam megkérni, hogy géppel vágja fel. (De az is jó, ha darabokra vágjuk, nem muszáj szeleteket használni.)

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz): 50 dkg leveles tészta (egy lehetséges és viszonylag egyszerű házi kivitel receptje itt), 50 dkg savanyú káposzta, 1 tk pirospaprika, 1 ek hidegen préselt olaj, 20 dkg vékonyra szeletelt húsos, kolozsvári füstölt szalonna, metélőhagyma, petrezselyem, frissen őrölt zöldbors (a fekete is jó), 1 tojás, 1 savanyított csípős paprika

Elkészítés: Szerencsés esetben a fagyasztóból vehetjük ki az előre elkészített, és fél kg-os csomagokban lefagyasztott leveles tésztát, vagy használhatunk boltit. Kiengedés után a tésztát vékony, kb. 1-2 milliméteres lappá nyújtjuk. Ráfektetjük a töltelék hozzávalóit úgy, hogy a szélén egy kb. 3 centiméteres sávot szabadon hagyunk az illesztéshez. Először jöhetnek a szalonnaszeletek, utána az olajjal és pirospaprikával elkevert savanyúkáposzta, majd a fűszerek: frissen őrölt bors, apróra vágott metélőhagyma, savanyított csípős paprika és petrezselyem. Ezután az üresen hagyott sávot a felvert tojással megkenjük. A másik hosszabb oldal felől szorosan feltekerjük a tésztát, és a tojásos résznél illesztjük. Kezünkkel egyenletessé formázzuk a tekercset. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tekercset éles késsel felszeleteljük. Én kb. 1 cm-es szeleteket vágtam. A szeleteket sütőpapírra fektetjük, és a megmaradt tojással átkenjük. Két sütőlemezre fér, és egy-egy adag 20 perc alatt sül meg (nem légkeveréses villanysütőben.)

Igazi farsangi fogás. Jó étvágyat hozzá!

Ropogós kéregben sült banán rummal

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A "keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.

(Arany János: Szent László füve, részlet)

Ez amolyan kis könnyű édesség, ami akár a paleo étrendbe is beilleszthető: nincs benne cukor, sem liszt, sem tejtermék. Van viszont puha, krémes banán, citrommal, rummal, vaníliával, mazsolával és mézzel bolondítva, tetején pedig szezám és egy kis sós-pirított dió.

Tavaszra várva ilyen őrült ötletek lepik meg az embert, de ez is gyors: mind az összeállítás, mind a sütés hamar megy.
Komolyabb dologra nem is igen lett volna időnk, mert természetesen kihasználtuk a felmelegedést: hosszabb időt töltöttünk odakint.

A szép üvegek gyűjtőinek is van jó hírem: sokan kérdezitek egy-egy bejegyzésem kapcsán, honnan szerzem az üvegeket. Eddig többnyire párom bicajos gyűjtőkörútjairól, és persze az általunk vásárolt termékek megürült "csomagolásából" kerültek ki a szükséges üvegek.
Mostantól kezdve azonban új forrásunk is van: öcsém és felesége az egyszerűbb üvegekből is gyönyörű palackokat, tálkákat varázsol gravírozott mintákkal, munkáikat a
Szent László tárnics boltban lehet megtekinteni és megvásárolni, a Meskán.

(Én magam bevallom, nem tudtam, hogy a bolt egy virágról / gyógynövényről kapta a nevét, de most már tudom. Megismerkedtem ezzel is, mint a vakvarjúval tavaly.)

Hozzávalók (4 személyre): 4 banán, 8-10 szem dió, 1kk vaníliakivonat, 2 ek citromlé, 2-3ek méz, 1 ek rum, 1 marék mazsola, 1 marék szezámmag, 1 ek hidegen préselt olaj (szezám-, mogyoró-, dió-, szőlőmagolaj vagy ezek híján valamilyen semleges ízű olaj), só

Elkészítés: A banánokat megmossuk, megtöröljük, és héjastól hosszában félbe vágjuk. A vágott felüket megkenjük a citromlével, majd a vaníliakivonatot csepegtetjük rá, és meglocsoljuk a rummal. Az egyes folyamatokat mindig ugyanazzal a darabbal kezdjük, így, amíg a többivel dolgozunk, az elsők már beszívják kissé az előző folyadékot. Ezután óvatosan 8-10 mélyedést ejtünk a keresztbe a banánokon, ezekbe a résekbe mazsolát teszünk. Utána a banánokat bekenjük gazdagon mézzel.

A diót darabosra vágjuk, összeforgatjuk 2 csipetnyi sóval és az olajjal. Egyenletesen elosztjuk a banánok tetején, majd mindegyik darabot gazdagon megszórjuk szezámmaggal.
(Ezután egy félórára letakarva hűtőbe tehetjük, hogy összeérjenek az ízek.)
Sütőpapírra helyezve 180 fokon, fólia nélkül sütjük, kb. 20-25 percig.

Kiskanalat adhatunk hozzá, ezzel a legegyszerűbb kieszegetni a gyümölcsöt a héjából.
Meglocsolhatjuk balzsamecetkrémmel (nekem már elfogyott), vagy friss, cukrozatlan tejszínhabot is kínálhatunk hozzá - természetesen így már nehezebb desszert.

Hasonló módon más gyümölcsöt is süthetünk (almát, narancsot.)

Kovászos kenyér barnasörrel és krumplival

Párom kívánsága volt, hogy készüljön újra kovászos kenyér. Az az igazság, hogy - ha jól emlékszem - három éve nem sütöttem kovászosat. Pedig hát más az íze, a bélzete, így igaz. De valahogy nem került rá sor az elmúlt években.

Most sem lelkesedtem az ötletért, mert a kovászos kenyér nem éppen a gyors változat, minden fázisa időt kíván.
Maga a kovász is. Igaz, elvan magában, csak frissíteni kell. Én előzőleg a múlt hét végére tervezetem a sütést, de a Szakácsok könyve szerint a második héten teljesedik ki az íz. Nem is igen volt rá időm, így hagytam még egy hetet érni a kovászt.

A korábbitól eltérően egyébként most úgy készült maga a kovász, ahogy a fent említett könyv írja, bár szó, ami szó, ez a kiöntögetős módszer nem éppen takarékos. Persze félre is lehet tenni a hűtőben a kiöntésre ítélt részt (el is tettem belőle), de azt hiszem, hogy minden nap félretenni a "felesleget" az egy kicsit sok, még a jövőre nézve is. Annál is inkább, mivel párom maradt a paleo életmódnál, csupán egy sütésnyi kovászos kenyér erejéig engedélyezett magának szünetet.

Igaz, hogy mostanában én is kevesebb kenyeret eszem, s azt is inkább pirítva, saláta tetején. De az is igaz, hogy a téli disznótoros finom zsírjához kell valami "alapozás". Az úgy jó, meg lilahagymával, meleg teával. Vagyis én így szeretem. A farsangi időszakhoz meg éppen illik.

Megtévesztő lehet a kenyér színe is, mert nem kizárólag barna lisztből készült. A kovászhoz teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, a kenyértésztába viszont 1:5 arányban került teljes kiőrlésű és hagyományos búzarétesliszt. A színéhez inkább a barna sör tett hozzá. A sörből nem készítettem sörélesztőt (idő híján), hanem csak a folyadék egy részét tette ki. A másik része a krumpli főzőlevéből került hozzá.

Két, hosszúkás cipó készült, az én sütőmben a kisebb kenyereket könnyebb megsütni, egy-egy kenyér súlya kb. 70 dkg lett.

Apuval együtt már nagyon várjuk a tavaszt. Mostanában is voltunk kint, de nem minden nap.

Hozzávalók (két 70 dkg-os cipóhoz): 25 dkg 10-12 napos érett kovász (Graham lisztből és vízből, napi frissítéssel), 25 dkg hámozott, kockára vágott, félig átfőtt krumpli, 10 dkg Graham liszt, 50 dkg búzarétesliszt, 14 g só, 4 dl folyadék (a krumpli főzővizét mérjük le, és egészítsük ki a barnasörrel, kb. fele-fele lesz az arány), olaj/liszt a dagasztáshoz és a formázáshoz

Elkészítés: A kovászos kenyérnél talán még fontosabb, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek, különösen télen, amikor amúgy is lassabban kel a tészta. A kovászhoz egy nagy tálban adjuk hozzá a langyos folyadékokat, majd szitáljuk hozzá a liszteket. Keverjük össze, majd takarjuk le, és hagyjuk állni 10 percig.
Utána öntsük olajozott felületre és kezdjük dagasztani. Én kb. 20 perces időközönként ismételtem a dagasztást 3-szor. Az utolsó alkalommal a tésztába gyúrtam a félig főtt krumplikockákat is, így azok nem mentek szét (csak a fotózásra bújtak el.) Közben letakarva pihent a tészta. Ezután - már lisztezett felületen - széthúzogattam téglalap alakúra, és mindkét irányból háromrét hajtottam. Ezt a fázist is ismételtem 3-szor, kb. óránként.
Ezután ellenőriztem, hogy megfelelően légbuborékos-e a tészta ( sütés előtt ne számítsunk akkora buborékokra, mint az élesztős tésztáknál.)

(A folyamatot nehéz gyorsítani, még a hőmérséklet emelésével sem fog olyan gyorsan kelni, mint az élesztős tészta. A kovásznak kell idő. De azért délutánra elkészülhet, ha időben nekikezdtünk.)

Ezután már a lisztezett sütőlemezre fektetve formáztam két hosszúkás cipót. Ismét hagytam kelni, letakarva - természetesen. Előmelegítettem a sütőt 220 fokra, majd a cipókat bevagdostam egy pengével levél formájúra, vagyis középen ejtettem egy hosszabb vágást, majd átlósan rövidebbeket a középső felé.
Meleg vízzel kicsit bespricceltem.

30 percig sütöttem 220 fokon (villanysütő, nem légkeveréses), majd kb. 30-35 percet 190 fokon, míg szép kérge lett, és kongó hangja. (Ezúttal is azt tapasztaltam, hogy a viszonylag lágy tészta "ijesztően" terül formázás után, de a sütőben szépen megemelkedik.)

Zöldfűszeres olaj szegfűborssal

Kergetnek? állj meg.
Hadd fussanak túl rajtad
– s nem győznek nyerni.

(Fodor Ákos)

Egy ideje teljesen beleszerettem a fűszerolajokba. Valamikor tavaly előtt kezdődött a dolog. Számos érvet tudok felsorakoztatni sokoldalúságuk mellett. Kezdjük azon, hogy jó rájuk nézni, hosszan eltarthatók, s e két okból remek gasztroajándékok is lehetnek. De emellett felsorolni is hosszú lenne, mi mindenre használhatók, ezért csak azt mondom el, hogy én mire használtam eddig a különböző fűszerolajakat.

Pácoltam fűszerolajban fehér sajtokat, készítettem belőle mártogatót, a szokásostól eltérő ízű majonézt, öntöttem salátára, sütöttem benne húst, pirítottam tésztát, diót, indítottam vele leveseket, és mivel nagyon szeretem a krumplis ételeket, a sütőben sült krumplikat is rendre ilyesmibe forgatom sütés előtt. De pirítós kenyérre is csorgattam, illetve levesbe szánt kenyérkockákat pirítottam rajta. Legutóbb a kelkáposzta chips készült fűszerolajjal. Egyszóval sokoldalúan használható, és általában gyorsan elkészíthető, ami nem utolsó szempont.

Nagyon sokféleképpen variálható, s ahogy már sokszor írtam, csak arra kell figyelnünk, hogy a bele kerülő dolgokat alaposan leszárítsuk. Ettől függetlenül én a megbontott üveget inkább a hűtő oldalában tárolom (mert nincs hűvös kamrám.) Így hónapokig is eláll - ha nem fogy el előbb.

A legutóbbi változat, a magyaros fűszerolaj már igencsak fogytán van, mivel a salátáimra is gyakran locsolgattam. Az még a rőt őszt idézte színeivel és ízeivel. Fűszerpaprika és fokhagyma kettősére épült. A mai változat viszont olyan zöldfűszereket tartalmaz, amelyek télen is hozzáférhetők, és kétféle borsot.

A zöldfűszereket ezúttal nem hagytam benne, csak leszűrtem róluk a turmixolásnál felhasznált olajat. A megmaradt pépet pedig egy kis üvegben eltettem, és valószínűleg valamilyen krémben használom fel, illetve ahogy az olajban eltett petrezselymet szoktam.

Hozzávalók: (2 kisebb üveghez): 3 csokor petrezselyem, 4 kisebb karalábélevél, 1 szál zellerlevél, néhány szál metélőhagyma, 4 szem szegfűbors, 6 szem feketebors, kb. 6 dl hidegen préselt jó minőségű olaj

Elkészítés: A megtisztított zöldfűszereket szárastól beledarabolom a turmix poharába, kissé lenyomkodom, és felöntöm annyi olajjal, hogy már lássam a folyadékot. Rászórom a borsot és az egészet összeturmixolom. Sűrű szitán keresztül az üvegekbe szűröm, majd felöntöm a maradék olajjal. Lezárva hideg helyen tárolom. A fennmaradt pépet elteszem, hasonlóan felhasználható, mint az olaj, akár krémekbe, pástétomokba is. (Nem is lenne muszáj átszűrni, de van, amikor így tetszetősebb az olaj, vagy hígabban szeretnénk használni.
(Elkészíthető blansírozással is.)

Ha ajándékba szánjuk a fűszerolajat, mindig tegyünk rá egy kis kártyát, ami tartalmazza az összetevőket és esetleg felhasználási javaslatot is ad.