Téli utazás (és egy rövid recept)

a Bódva völgye 2013 december végén

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
(Fodor Ákos)

...és hogy a recept se maradjon el:
Minap a világhálón szemem elé került egy palacsinta liszt nélkül. Nyomban átalakítottam, és este ezzel űztem el az éhséget, csak úgy, töltelék nélkül.

Hozzávalók: 3 tojás, 4 és fél dkg fehér tönkölyliszt, 1 nagyobb, közepesen érett banán, 50 ml ásványvíz, 2 tk méz, csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű folyadékká turmixoljuk. Kevés zsiradékon, forró serpenyőben süthető, nem tapad le, picit talán nehezebb megfordítani (ha nagyobbakra sütjük), mint a hagyományost, de azért megoldható, illetve feldobni is lehet.

Indul a nap...

Valahogy én felkelés után még nem kívánok semmit enni, viszont energiára és folyadékra nagy szükségem van. Ezért alakult úgy, hogy évek óta a reggeli tulajdonképpen gyümölcs, illetve ahogy én szeretem: turmix (párom szótárában: misz-majsz). Hogy miért kell összeszecskázni hozzá a gyümölcsöket, amikor úgysem kerül bele semmi más (még tej sem)? Nos, ennek az az oka, hogy tapasztalatom szerint ily módon olyan fenséges ízhez jutunk, amely különbözik az egyes gyümölcsök külön-külön ízétől és állagától.
De azt is mondhatom: mert így szeretem. Az alap többnyire banán és narancs azonos arányban, ehhez jön, amihez hozzájutunk: néha egy téli fonyadtka alma, máskor meg egy szép vilmoskörte, ilyenkor viszont piros bogyós gyümölcs! Mivel ma főzöcske helyett is piacoztunk, nehéz volt betelni az illatokkal és az ízekkel. Vágyainknak csak az árak s persze a bicajos kosarak befogadóképessége szabott határt, de azért jónéhány kiló epret és újburgonyát hazahoztunk, a továbbiakról nem is beszélve...