Narancsos-mézes pálinka

mely nem bandzsít önmagába:
nem ítél, nem menteget;
tág, mint a gyerekszemek,
lennék isten kamerája

(fodor ákos: élet?cél)

Mivel volt még a tavaly főzetett szilvapálinkánkból, de magában piszok erős, egy kellemesebb ízű mézes-fűszeres-gyümölcsös változatban gondolkodtam az ünnepekre. Így született ez a recept.

Hozzávalók (kb. 2 liter italhoz): 1 liter erős gyümölcspálinka, 1 liter víz, 3 narancs, 2 rúd fahéj, 10-12 szem szegfűszeg, 6-8 szem szegfűbors, 50dkg méz

Elkészítés: A mézet a pálinkával meglangyosítjuk annyira, hogy könnyen elegyedjen. Két megfelelő méretű üvegbe szétöntjük, beleteszünk 1-1 alaposan megmosott, vékony szeletekre vágott narancsot, és elosztjuk benne a fűszereket. Az üvegeket lezárjuk, és legalább 2 hétig állni hagyjuk. (Természetesen dolgozhatunk egy nagyobb üveggel is.) Naponta megkevergetjük. Ezután egy nagyobb fazékba öntjük az üvegek tartalmát, hozzáadjuk a harmadik narancs levét, a vizet és ismét összemelegítjük (nem forraljuk.) Egy éjszakán át fedő alatt hagyjuk, majd másnap üvegekbe szűrjük. (A szűrést érdemes nagyon finom szövésű anyagon keresztül az egymást követő napokon 2-3 alkalommal megismételni, amíg a következő reggelre már nem látunk üledéket az üvegek alján - vagyis az ital szép tiszta, sárgás színű.)

Idén nem sok gasztroajándék készült a konyhámban - mivel az ünnepek előtt és közben is dolgozom -, de ebből az italból többen is kaptak - remélem, örömükre.

Ünnepi fogások - Kacsahúsleves - Narancskrémes sütemény

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed

(Fodor Ákos)

Lehet, hogy másoknak sem éppen ez az év jelenti az anyagi fellendülést (hacsak nem a kezdetét?), mégis szeretnének az ünnepi asztalra illő fogásokat készíteni. Nálunk hagyományosan (valamilyen) hal készül főételként , s bár általában a honi alapanyagoknak adok elsőbbséget, nem biztos hogy a "csak most" harmadáron (699 Ft/kg) kínált cápaharcsának ellenállni tudok. Na jó, bevallom: nem tudok. Nagyon szeretjük.

Aki tehát az olcsóbb megoldásokat keresi, annak jó választás lehet - előételként - a 170-200 Ft/kg áron árult liba- vagy kacsafarhát, sokkal gazdagabb az íze, mint az év közben amúgy is többet szereplő bolti csirkének, ráadásul igen szép, húsos darabokra akadhatunk, hogy a kiadós leves után még legyen egy kis plusz.

A süteményajánlat pedig ezúttal egy egyszerű égetett tészta, amit narancsos krémmel töltöttem, ebben sincsenek drága hozzávalók.


Kacsahúsleves
Hozzávalók: 1 nagyobb (nem túl zsíros) kacsafarhát, 1 negyed zeller, 1 kisebb vöröshagyma, fél karalábé, 2-3 szál petrezselyemgyökér, 4-6 közepes sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, fél zöldpaprika, fél paradicsom (elhagyható), 6-8 szem apró (nem szétfővő) krumpli, 1 csokor petrezselyemzöld, zellerzöld, esetleg karalábélevél, 8-10 szem egész feketebors, só
(Levesbetét: tetszés szerint cérnametélt, csigatészta, máj- vagy húsgombóc)

Elkészítés: Mindent megtisztítunk, a kacsafarhátat az edény aljára helyezzük 2-3 darabban, majd jöhet rá a nagyobb darabra vágott zöldség (amit csak ízesítőnek szánok, azt nem szoktam feldarabolni, hogy könnyebb legyen kiemelni), a tetejére teszem a zöldfűszerekből kötött csomagot, mehet bele a bors, só. Felöntöm hideg vízzel, felforralom, és lassú tűzön gyöngyözve főzöm, amíg a hús egészen puha lesz. (Forrástól számított kb. 45-50 perc.) Közben elkészítem a levesbetétet.


Narancskrémes sütemény
Hozzávalók (kb. 40 darabhoz): a tésztához: 18dkg liszt, 5dkg vaj, csipet só, 1ek cukor, 4 tojás, 2,5dl víz, csipetnyi szódabikarbóna
a krémhez: 2dkg liszt, 2dl tej, 1 narancs reszelt héja és kifacsart leve, cukor ízlés szerint (kb. 4ek), 10dkg vaj

Elkészítés: A vajat a vízzel és a sóval egy lábosban felforraljuk. Félrehúzzuk a tűzről és belekeverjük a lisztet. Majd visszatesszük a tűzhelyre, és addig keverjük-főzzük a masszát, míg egy darabba összeáll (pár perc). Ezután a tésztát keverő edénybe tesszük. Hagyjuk legalább langyosra hűlni. Utána beledolgozzuk egyenként a tojásokat (ezt a robotgép ügyesen elvégzi helyettünk), az utolsóval együtt a szódabikarbónát is a tésztához adjuk. Fényes, nyúlós, ragacsos masszát kapunk, amit csillagzsákba töltünk, és diónyi halmokat nyomunk belőle két, sütőpapírral bélelt tepsire. Ha el akarjuk kerülni, hogy a tésztahalmok teteje nagyon megpiruljon, akkor a csókforma helyett inkább korongformára törekedjünk. A sütőt 220 fokra előmelegítjük, bespricceljük, majd az adagokat kb. 15-15 percig sütjük. Ha kész, szedjük le a sütőlemezről, hogy minél előbb hűljön. A sütemények belseje üreges lesz. Egy éles késsel felvágva könnyen megtölthetjük kölönböző krémekkel. (Lehet ez az alább következő egyszerű narancskrém, esetleg tejszínhab vagy sült gyümölcs, csokoládéöntet.)

Narancskrém: A lisztet a hideg tejjel csomómentesen elkeverjük, majd a tűzhelyen kis lángon folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük. Félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a cukrot, hozzáadjuk a narancs héját és levét. Ha kihűlt, habosra keverjük a vajjal.

Megjegyzés: a Szakácsok könyve azt javasolja, hogy az égetett tésztát fele-fele víz és tej aránnyal készítsük, mert puhább lesz. Szerintem így és puha, de egyébként én a ropogósabb változat mellett vagyok.

Vajas keksz: naranccsal és kakaóval

Nyarak és telek megtanítottak rá, hogy a télnek nincsenek "örömei", nincs más, igazi élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami él, ha fény esik rá.
(Márai Sándor)

Az utóbbi napokban még inkább sűrűsödtek a teendőim, kevesebb idő jut főzésre, fényképezésre vagy a gasztroblogra. Ennek egyrészt a munka az oka, másrészt a ház körüli teendők. Közben tanítványaimnak (és minden érdeklődőnek) elindítottam egy új, nyílt blogújságot is - Angol magyaroknak címmel, ahol egyrészt a nyelvtanulással és az internetes nyelvoktatással kapcsolatos tapasztalataimat összegzem, másrészt igyekszem felhívni a figyelmet a szerintem hasznos lehetőségekre. Emellett plusz gyakorlási lehetőséget kínálok az angol nyelvű mellékletekben, továbbá - és nem mellesleg - szeretnék számomra érdekes témákról is írni ott, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az angol nyelvterülethez: receptek, filmajánló, színház, zene, internetes adásvétel mind-mind terítékre kerülhet. A bejegyzések - mert mindenkihez szólnak - magyarul lesznek, a mellékletek angolul.
Gasztrovonatkozásban Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) és Jamie Oliver a két kiszemelt egyelőre, meglátjuk, mire jut az időből, kitartásból.

Párom is hazaérkezett a nomádportáról, s ily módon a komjáti blog most szünetel, írhatnékját a Gondolkodom és kihallatszik blogon éli ki - itt osztja meg gondolatait a nagyvilággal.
Ezt a kekszet pár napja készítettem a hazatérésének tiszteletére, és ma ünnepeltük a névnapját - illetve munkanap lévén a szerény családi összejövetel majd a hétvégén lesz.

A vajas kekszek terén kifogyhatatlanok a lehetőségek, ezúttal a már bemutatott rumos-kakaós változatot kombináltam egy narancsossal.

Hozzávalók: 34dkg liszt, 30dkg vaj, 4dkg, kakaó, kb. 6ek cukor (ízlés) szerint, csipet só, 1 nagyobb tojásfehérje, 1 nagyobb narancs reszelt héja, 1kk narancskivonat v. narancslikőr, 1kk rum

Elkészítés: 15 dkg vajat a robotgéppel habosra keverünk, hozzáadjuk a tojásfehérje felét és még 1 percig magas fokozaton keverjük. Beletesszük a narancskivonatot, a narancshéjat, a só és a cukor felét, majd hozzáadunk 19dkg lisztet és összeállítjuk a tésztát. Fólia segítségével lapos téglatestté formázzuk. A maradék 15 dkg vajjal és tojásfehérje másik felével azonos módon járunk el, majd ugyanúgy beletesszük a só és a cukor másik felét, hozzáadjuk a rumot, végül a kakaót és 15dkg lisztet. Ezt a tésztát is ugyanúgy formázzuk, és a narancsosra fektetjük, kissé összenyomjuk a kettőt. Fóliába csomagolva hagyjuk hűtőben megszilárdulni. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük. Szilárdulás után a tésztát 1cm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. 12 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Frissen még nagyon morzsálódik, másnap már tökéletes.

Kakaós szelet vérnaranccsal

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Semmi tér, csak idő van;
mindenki siet,
birtokol, nyilatkozik,
temet, nemz és szűl
- semmi nincs, csak történik
az én poklomban
(Fodor Ákos)

Elvek és ízlések ide vagy oda, nekem is ki kellett próbálnom ezt a módszert. Tündér juttatta eszembe. Aki nem ismerne rá, a sokak által már megsütött intelligens krémes receptjét gondoltam tovább. Vagyis adtam hozzá sötét, magas zsírtartalmú kakaót és egy vérnarancsnak a levét. Természetesen a cukormennyiséget is csökkentettem, meg az egyéb hozzávalókét, és nagyobb tepsit használtam, hogy még ezzel a módszerrel is jól átsüljön a tészta (hiába, ez a mániám.)
Az eredmény nálam is a várttal egyező: egy háromrétegű sütemény. Kipróbáltam, működik. De továbbra sem szerettem meg a soktojásos sütiket. Ez tehát amolyan kitérő a részemről. Azoknak ajánlom, akik szívesen eszik a piskótaféléket és a pudingokat. Nálunk megint a szomszédoké lesz... Hiába, párom nincs itthon, hogy besegítsen.

Hozzávalók: 6 tojás, 7,5dl tej, 4ek kakaó, 1 vérnarancs leve, 3cs vaníliás cukor, 15dkg cukor, 7ek liszt, csipet só, 12dkg puha vaj

Elkészítés: a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. A tojássárgákat kikeverjük a puha vajjal és a cukorral, fokozatosan hozzáadjuk a lisztet, a kakaót, a tejet és a sót. Végül belekeverjük a vérnarancs levét és a felvert tojáshabot. Egy nagyobb tepsit vékonyan kivajazunk és kilisztezünk. Beleöntjük a masszát majd hideg sütőbe toljuk és 250 fokon 15 percig sütjük. Ezután 150 fokon még 70 percet. (Villanysütőm van.) A sütőajtót közben nem nyitogatjuk. Ha kész, a sütőben hagyjuk kissé hűlni.

Bizonyos leírások szerint az eredeti variációt hűtőben kell órákig hűteni. Nekem már enélkül, langyosan szeletelhető volt. A tetejére még kakaót szitáltam.

Narancsos aprófánk (tojás nélkül)

Farsang lévén szerettem volna már fánkot sütni. Ma ennek is eljött az ideje. De milyen legyen? Próbáljunk ki valami újat! Már napok óta böngésztem a szakácskönyveket, hogy összehasonlítsam akár csak a hagyományos, szalagos fánk receptjeit, készítésének módjait. Azt persze eddig is tudtam, hogy van, ahol lisztes, van ahol olajos deszkán nyújtják és szaggatják. Én is csináltam már így is, úgy is. A legmeglepőbb különbség azonban mégiscsak a felhasznált tojások számában mutatkozik. (Természetesen) minél régebbi egy szakácskönyv, annál több tojást ír mindenhez. Holott azt régen tudjuk, hogy a kelt tésztáknak a tojás nem feltétlen lényegi összetevője, a szükségtelenül sok tojás a süteményekben pedig számomra már-már rántotta-ízeket idéz, ami nem rossz, de nem mindig arra vágyom. Innen jött végülis az ötlet, hogy egyátalán ne legyen benne tojás, és a hozzáadott tej egy részét is friss narancslével helyettesítettem. Pogácsaszaggatóval szaggatam ki, így méretre is kisebb lett hagyományos társánál. Íme a recept:
65 dkg réteslisztet 5 dkg cukorral, 5dkg vajjal, 1 ek olajjal, csipetnyi sóval, 1 tasak (7g) szárazélesztővel, 1ek rummal, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héjával, 1 dl frissen facsart narancslével és 3 dl tejjel tésztává dolgoztam majd fakanállal hólyagosra veregettem. Kiolajozott tálban, letakarva meleg helyen kelesztettem. Úgy háromnegyed óra elteltével lisztezett deszkára tettem, átgyúrtam és 1cm vastagra nyújtva kiszaggattam. Letakarva még fél órát kelesztettem, majd közepesen forró olajban lazán elhelyezve sütögettem (egyik oldalukat fedő alatt, a másikat már fedő nélkül). Narancslével hígított baracklekvárral is finom.

Narancsos-mézes almakompót

Hetek óta akartam már almakompótot főzni, de mindig jött valami más. Közben a bloggertársak szorgalmasan posztolták saját finomabbnál finomabb változataikat. Gyerekkoromban nálunk birs és szilva is került bele, és főként melegen szerettem. Most azonban csak apró szemű, komjáti piros alma akadt itthon. Elhatároztam, hogy nem lesz benne cukor, csak egy kis méz, és valamilyen citrusféle. A fűszerekkel is csínján bántam. Végül igazi ünnepi ízkompozíció született, és a korábban előkészített (saját termésű) erőspaprikát is eltettem, mert a kompót úgy volt jó, ahogy volt.
A hozzávalók: 6-8 apró alma, egy egész narancs, fél citrom, 3 ek méz, egész szegfűszeg, fahéj
Az almákat meghámoztam, miközben azon gondolkodtam, hogy muszáj-e. Talán nem. Most mégis megtörtént, de azért a héjából a szép darabokat félretettem, majd belefőztem a kompótba. A gyümölcsöt cikkekre vágtam, hozzáadtam a fűszereket. A fél citromból egy szeletet félretettem, a többi levét kifacsartam, és ráöntöttem az almára. Annyi vizet adtam hozzá, hogy éppen csak ellepje. Felforraltam és pár percig főztem. Közben az egész narancsból is eltettem egy szeletet, majd a levét a már takarékra vett kompóthoz adtam. Végül belekevertem a mézet és beledobtam a félretett gyümölcskarikákat. Félrehúztam a tűzről, és az első adagot még azon melegében - természetesen a fotózás után - befalatoztam.
(Ezt a bejegyzést ismételve posztolom, mert technikai okokból elsőre nem jelent meg az egyik gyűjtőoldalon. A korábban érkezett megjegyzéseket is bemásoltam.)

Indul a nap...

Valahogy én felkelés után még nem kívánok semmit enni, viszont energiára és folyadékra nagy szükségem van. Ezért alakult úgy, hogy évek óta a reggeli tulajdonképpen gyümölcs, illetve ahogy én szeretem: turmix (párom szótárában: misz-majsz). Hogy miért kell összeszecskázni hozzá a gyümölcsöket, amikor úgysem kerül bele semmi más (még tej sem)? Nos, ennek az az oka, hogy tapasztalatom szerint ily módon olyan fenséges ízhez jutunk, amely különbözik az egyes gyümölcsök külön-külön ízétől és állagától.
De azt is mondhatom: mert így szeretem. Az alap többnyire banán és narancs azonos arányban, ehhez jön, amihez hozzájutunk: néha egy téli fonyadtka alma, máskor meg egy szép vilmoskörte, ilyenkor viszont piros bogyós gyümölcs! Mivel ma főzöcske helyett is piacoztunk, nehéz volt betelni az illatokkal és az ízekkel. Vágyainknak csak az árak s persze a bicajos kosarak befogadóképessége szabott határt, de azért jónéhány kiló epret és újburgonyát hazahoztunk, a továbbiakról nem is beszélve...