Ezerarcú ősz

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Kicsit sajnálom, hogy kevés kép kerül fel ide, egyszerűen az idő hiánya miatt. Annyi mindent csinálok egyszerre, miközben jópár dolog elmarad, s még mennyi-mennyi tervem is van. Pedig aranyszín képek is születtek október végén - amikor már nem is hittük, háromhetes eső és sár után, hogy a táj mást is mutat még, mint szürkét és fakóbarnát. Koratél lett, begubódzós. Azután mégis aranyban ragyogott a táj pár napig, amíg még volt levél a fákon. Most már alig akad. Mégis gyönyörű ez a kép. Reggelente vastag dér és csend üli meg a kertet, a Bódva-partot. Szeretem ezeket a színeket is. A kékek és zöldek nem harsány, meghatározhatalan árnyalatait. A fák bizonytalan lenyomatait a távolban.

Apuval tegnap az Idősek napján voltunk. (Ilyenkor macerás az elkészülés, a rengeteg ruha fölé még takaró is kerül és prémes lábzsák a kerekeszékbe. Mire elkészülünk, én már fürdőruhában is ellennék.)
Élvezte a műsort, a korosztálya zenéit, és egyik kis helybéli tanítványom is szavalt. Hoztunk haza süteményt, ajándékcsomag is volt, és jó kis marhapörköltet kaptak a szépkorúak. Ő ott nem tudja szépen megenni, de mégis összekészítik neki, itthon elboldogulunk vele.

A kertre most kevesebb az időm, a tél előtti takarítgatást éppen csak elkezdtem, s még október végén bevittem a teraszról a növényeket. Éjjelente fagy van a völgyben, és nap közben sem mindig száll fel a köd.
A teraszon azért nagy az élet, a két kiscica egyre bátrabban veszi birtokba és fedezi fel.

A szobában pedig a cserépkályha árasztja hátam mögött a meleget, miközben éppen a gépnél dolgozom. Végre leadtam megint egy TED-fordítást, előszedtem újra a kézimunkát, s talán a tanítványoknak is sikerül újabb ötletekkel egy közösségi, kicsit dinamikusabb, érdekesebb, online tanulási felületet biztosítani. Közben szorgalmasan tanulok is, ősztől beindultak a tanári továbbképzések. Tudom, sokan vitatják a mai technológia létjogosultságát, eredményességét az oktatásban. Ki-ki azt gondol, amit akar, nekem kifogyhatatlan lehetőségeket jelent, hogy otthonról, Apu mellől nem kimozdulva tudok ennyi mindenben részt venni.

Változó idők

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Szeretem ezt az átmenetet a csípős éjszakákkal az ősz felé, noha menthetetlenül szembe kell nézni majd a rövidülő napalokkal, az egyre kopárabbá váló kerttel, és a mögötte leskelődő téllel.
Mégis, ilyenkor megmozdul minden, változik: a hőség nyomasztó monotóniája után ismét megéled a világ. Jöjjön hát az arany ragyogás, az őszi fényünnep, a színes pompa!

Rózsakert - őszelő

Rosa Chippendale / Duchess of Cornwall - Fényképek: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Majd egy éve, hogy ígéretet tettem rá: szépen lassan bemutatom kertem (és teraszom) rózsáit, de mindeddig inkább csak képalbumokat töltöttem fel különböző közösségi oldalakra - egyszerűen mert az időből ennyire futotta. Most azonban nekikezdek egy olyan virággal, mely illata, színe, gazdag virágzása és formája okán is sokak csodálatát kivívta - azt hiszem joggal.
Idén a harmadik nagyobb virágzását éli, az első májusban, a következő júliusban volt, s most ismét tele van bimbókkal, illetve már kinyílt virágokkal.

Színe alapvetően barackvirág, de lazacrózsaszín, illetve időnként narancs, sárgás, halványrózsaszín árnyalatok is jellemzik. Jó látni, hogy az egyes tónusok nem csupán a bimbótól a teljesen kinyílt virágig változnak, de az időjárástól, az évszaktól, a kert klímájától függően is.
Én most kifejezetten szeptemberi képeket választottam, de egészen más, csodálatos színvilágú képek születtek ugyanerről a virágról májusban, talán egy tavaszi bejegyzésben azok közül is válogatok.

És akkor jöjjenek a korántsem száraz adatok a növényről:

Név: Rosa Chippendale / Duchess of Cornwall / Music Hall / Ali Mau
Nemesítő: Rosen Tantau 2005
Szín: barack / lazacrózsaszín
Virág átmérője: 8-10 cm 
Levélzet: fényes, középzöld
Illat: közepesen erős, édes-gyümölcsös
Csoport: nosztalgia-teahibrid
Fagytűrés: 6b-9b zóna

Megjegyzések: mivel ezt a rózsát a teraszra szántam, fontos szempont volt - több másik mellett - hogy alkalmas legyen cserépben való nevelésre. A kb. 180-190 cm magas, kúp alakban (cone) nevelt növényt egy háromágú pergola támasztja, és az egyik oszlopunk mellé helyeztem el, amihez szintén rögzítettem. Idén ez bevált: a nagyobb viharok idején sem kellett eltávolítanom vagy védettebb helyre tennem.
Permeteznem viszont kellett, illetve kétszer kapott szilárd rózsatápot és friss földet, néhányszor pedig folyékony tápszert.

Mozgóárusok faluja

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.
Ancsel Éva

Van, aki elhatározza, hogy maga mögött hagyja a városi életformát és vidékre költözik. Az elhatározást tett követi, és szépen alakul az új otthon. Bevallom, kicsit irigykedtem ezekre az emberekre. Merthogy az elhatározás bennem már régen megvolt, egész kicsi gyermek koromtól. De ami a Bódva-völgyet illeti, hát legalábbis úgy 2007-től.
Azután nem történt semmi... vagyis igen sok minden. Apu beteg lett, a fókusz eltolódott, új tervet kellett kovácsolni később már hármunknak. Mire az meglett, az ingatlanpiac is átalakult, eladni nem tudtuk a fővárosi lakást. Sokszor már én sem hittem az egészet, s meg voltam győződve róla, hogy ismerőseink is csak elnézően mosolyognak tervünk felett.

Most itt vagyunk... Igyekszem félretenni a költözés nyűgjét, dühét, keserűségét, aggodalmát. Próbálom Apu szemével nézni a falut, aki még felfedez, gyűjti az élményeket nap mint nap.
Így például elcsodálkozik a mozgóárusok kirakatán. Mert van mit nézni.

Mobilfalu - így nevezte az egyik helybeli. Én is tudtam, hogy helybe jön a posta, ha kitesszük a kis zöld táblát, megáll a kapu előtt, és az autónál kényelmesen mindent elintézhetünk - sorbanállás nélkül. Azt is hallottam, hogy hetente jön zöldséges a faluba. De az csak most derült ki, hogy van ám itt két mobilhentes, mobilcukrászat, mobilfagylaltos, mobil takarmányos, mobil kormányablak, és egy lengyel termékeket áruló autó is begördül hetente a faluba.

A mozgóárusok egy részének fix helye és időpontja van, mások jellegzetes szignállal járják a falut, és olyan is van, aki változó időpontban parkol le az önkormányzatnál, és Pannika (az önkormányzatis) telefonon értesíti a vásárolni szándékozókat.
A cukrászautó például a Jaj, de jó a habos süteményt játssza, a mobilzöldséges szignálja a magyar népmesék rajzfilmsorozatáét kölcsönzi.

Szóval egész élénk itt az élet, dacára a kis településnek. Persze nemcsak mozgóárusokből és vásárlásból áll a program, akad itt egész napra tennivaló.
Egyébként két helyi bolt is van, sőt, az önkormányzat is begyűjti és árulja a helyi termények egy részét. No meg Szilas (Bódvaszilas) sincs messze.

Mi még pakolunk, átalakítunk, téli tüzelőről gondoskodunk, és a kerttel is sok a tennivaló (málna, szőlő, alma, körte, kukorica, amivel sorban foglalkozni kell mostanában), s talán jövőre lesz idő rá, hogy egy kicsit a kultúrális életbe is belefolyhassunk.

Gombapaprikás

Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.

Varró Dániel: Nyelvművelés

********************************************************

Ez az étel most nem paleo, hagyományosan készült, illetve annyi eltéréssel, hogy tejföl helyett kaukázusi kefírt használtam. 
 


Hozzávalók: 1 kg gomba vegyesen (most laskát és csiperkét használtam), 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 2 nagy vöröshagyma, petrezselyemzöld, frissen őrölt fehér bors, só, zsír, pirospaprika, 1 ek liszt, 1 dkg vaj, 1,5 dl kaukázusi kefír, kb. 1 dl víz

Elkészítés: a zsíron üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát és a kicsumázott paprikát. Hozzáadjuk a nagyobb cikkekre összevágott gombát és a felkockázott paradicsomot. Kissé megpirítjuk, majd sóval, borssal, őrölt pirospaprikával, apróra vágott petrezselyemmel fűszerezzük, és nagyon kevés vízzel felöntjük, hiszen a gomba úgyis enged majd levet. Fedő alatt a kívánt puhaságúra pároljuk, majd rászórjuk a lisztet, elkeverjük, végül a vajat és a kefírt is hozzáadjuk és összeforraljuk.

Vajas krumplitallérok (gluténmentes)

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal.... (...)
... s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez. 

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon. A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian. 

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

(Márai Sándor: Szeptember)

Jó ez az őszi meleg, tényleg. Remélem, Apuhoz is besüt a nap a gasztroenteorológián, és Laci bácsihoz, is, aki több száz kilométerrel arrébb lábadozik egy másik kórházban. Remélem, gyógyítja őket.
A rózsák is most virulnak, amikor már nem éget a fény, az Ozorám gyönyörű. Ma levettem az idei első három fügét a kis fáról. Már a mellékhajtásokon is van gyümölcs és a be nem ültetett, cserepes kis növényen is. A nyári aszály miatt és a locsolás ellenére is kevés érik majd be.

Sok-sok gyümölcsöt kaptam nyelvórák fejében, így folyamatosan fagyasztom le a szilvát és a körtét. A hűtőnk kis fagyasztórekesze nem lesz elég, be kell fogni a nemrég kapott fagyasztószekrényt is.
A hétvégére alapos takarítást tervezek. Remélem, szép idő lesz akkor is. Marika néni már szólt, hogy várja haza Aput, és hogy feltétlenül mondjam meg neki. Persze, majd délután, amikor meglátogatom.

********

Hozzávalók 18 tallérhoz: 25 dkg burgonyaliszt, 2 tk só, 10 dkg vaj, 1 dl víz, 3 tojás (fűszerek is jöhetnek ízlés szerint, esetleg őrölt bors, szerecsendió, petrezselyem, pirospaprika vagy sajt, stb.)

Elkészítés: A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, majd pingpong labda nagyságú golyókat formázunk. Forró ostyasütőben zsiradék nélkül sütjük. (Öntöttvas, gáztűzhelyen használható sütőben ez kb. 8-10 másodperc oldalanként.)

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Békebeli mandulás aprósütemény (paleo)

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Próbálom utolérni magam az ígéreteimmel is. Úgy terveztük párommal, hogy novemberben lesz egy szabad hetünk, de már a hónap elején látszott, hogy erre nincs sok esély, ráadásul ahogy toljuk a terveket, az idő úgy lesz egyre hidegebb a kimozdulós programokhoz. Talán majd jövőre...

Az idei ütemterven mindenképpen változtatni kell, mert több vonatkozásban sem működött.
De az ígéreteimről volt szó. Párat már sikerült teljesíteni, és múlt csütörtökön végre a Kooktába is eljutottam, Makkához. Szerintem nem mindenki tudja, de nem is titok, hogy október elejétől Makka új munkahelye a Kookta, ahol szebbnél szebb konyhai eszközök közt válogathat, aki arra jár. Igaz, hogy egy-egy darab nem fillérekbe kerül, viszont nagyon tartós, jó minőségű holmikat árulnak. A bolt is nagyon barátságos, kicsit kicsi a sok-sok felhalmozott kincshez mérten, de érdemes rászánni az időt a kutatásra.

Bevallom, nekem kezdettől fogva a kerámia- és öntött vasedények ragadták meg alkotói képzeletemet, de a pénztárcámból nem futja rájuk egyelőre. Viszont sok-sok öntőformát és praktikus kis konyhai eszközt láttam, érdemes a karácsonyi kínálatra és az akciókra is figyelni.

Persze a jó kis beszélgetésen túl üres kézzel nem akartam távozni, így hosszabb belső tusakodás után egy praktikus szilikonforma mellett döntöttem, amiben egész apró sütiket lehet készíteni, a megtöltésük pedig egy egyszerű spatulával történik. A készlet 2 sütőformát (összesen 32 darab sütihez), a már említett spatulát, és a recepttel kiegészített kezelési útmutatót tartalmazza.

A recept nagyon hasznos, mert jól tükrözi azt a mennyiséget, ami a formák megtöltéséhez szükséges és elégséges. Én persze rögtön alakítottam a dolgon, és lett belőle egy paleo sütemény. Az utóbbi időben beszereztem néhány abszolút nélkülözhető, de utamba akadt új alapanyagot, úgy mint nyírfacukrot, kókusztejet. Nem akartam venni, de véletlenül összetalálkoztam velük. Néhány dologhoz ez a nyírfacukor állagánál fogva talán jobb lehet, mint a méz. Nem olcsó, de a minőségi méz sem az, és mi nagyon kevés dolgot édesítünk. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit több édesség készült itthon, mint szokott. Lehet, hogy ez már a tél közeledtét jelzi? Szóval volt ugye nemrégen a paleo habdesszert, elkészült Pocak Panna paleo mogyorókréme (kicsit másképp, párom névnapjára), illetve elég gyakran ittam ezt a forró csokoládét. Az itt következő aprósütemény pedig párom édesanyjának látogatása alkalmából készült.

Hozzávalók (32 darabhoz): 20 dkg őrölt mandula, 5 dkg nyírfacukor (nem paleoknak: kristálycukor), csipet só, fél tk mandulakivonat, fél tk vaníliakivonat, 10 dkg jászvaj (vagy vaj), 2 ek kókusztej (vagy tej), 1 egész tojás

Elkészítés: A jászvajat a tojással és a nyírfacukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sót, a mandulát, a mandula- és vaníliakivonatot, valamint a kókusztejet.
Ha van ilyen sütőformánk, a spatula segítségével abba töltjük, ha nincs, akkor használhatunk más sütőformát (muffinsütő, bombonkészítő forma), vagy süthetjük egyben egy kisebb tepsiben, vagy kiskanállal kupacolhatjuk sütőpapírral bélelt tepsire.
A formákat nem szükséges kikenni, nem fog beletapadni ez a sütemény.
180 C fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt készre sütjük. Utána hagyjuk a formában hűlni, hogy kissé megszilárduljon. Ha már langyos, óvatosan kiemelhetjük a formából.

Nekem másnap ízlett a legjobban, amikor már a nedvesség egy része elpárolgott a süteményből.
Sokáig eláll, gasztroajándéknak is készíthető.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.

Jászvaj

Ölünk szaga, könnyünk íze,
idegenkedésünk a szögletes
mozdulatoktól
emlékeztet még vízi Édenünkre
– ám vissza: n i n c s.
Innen csak fölfelé

(Fodor Ákos: Szárazon)

Ahogy megszokhattátok nálam, megint egy nagyon egyszerű bejegyzés és étel következik. Nem is újdonság, hiszen számos helyen olvashattok a tisztított vajról, nyilván sokan ki is próbáltátok.
A folyamat gyakorlatilag abból áll, hogy a vajból eltávolítjuk azt a részt, ami nem zsír, vagyis a vizet és a tejfehérjét (jó esetben cukor nincs benne.) Ily módon egyrészt tartósítjuk a vajat, másrészt főzhetünk-süthetünk vele magas hőfokon, ha szükséges, és az sem utolsó szempont, hogy a tejterméket egyébként valamilyen okból nem fogyasztó emberkéknek némi engedményt teszünk, mivel az így kapott termék kémiai értelemben majdnem 100%-os zsír, a "majdnem"-et esetleg kételyeink és a kötözködők tölthetik meg tartalommal.

Párom szerint én alapvetően kötözködő személyiség vagyok, annyiban tompítva ezt a kijelentést, hogy a tevékenységet szabad a kötőtűimre érteni.
De úgy tűnik, hogy a paleolit konyha, a testkontroll, az allergiások, sőt, tudtommal még a vegánok is elfogadják a tisztított vaj használatát. Én azt gondolom, hogy sok esetben jobb választás lehet, mint a külhoni kókusz- vagy pálmazsír.

Én mondjuk szeretem a vajat. Ez már eleve mellette szól. Itt volt az ideje, hogy Pocak Panna vitaindító bejegyzésére reagálva végre megcsináljam ezt a pofonegyszerű ételt, ami idehaza jászvaj néven ismeretes.

Előtte némi kutatómunkát is végeztem, az elkészítési leírások itt-ott egy kicsit eltérnek, azonban vannak közös pontok, ezek mesgyéjén haladtam én is. Tehát:

Hozzávalók: vaj (mennyisége attól függ, mennyi tisztított vajat szeretnénk és hogy mennyi időnk van)
(lábas, szűrő, géz, kanál, türelem, idő, tűzhely, stb.)

Főzési idő: a vaj mennyiségétől függ! 1 kg vajra 1 órát számíthatunk és ebből arányosíthatunk az általunk használt mennyiséghez.

Elkészítés: a vajat takaréklángon melegíteni kezdjük. Ha elolvadt, gyöngyöző forrásba hozzuk. Ne égjen meg, de főzzük. A keletkező habot szedegessük le róla. Ha már nem keletkezik több hab, akkor a víztartalma elpárolgott. Ekkor zárjuk el a gázt, és hagyjuk 4-5 percet ülepedni. Öntsük óvatosan egy edénybe úgy, hogy az alján összegyűlt fehér üledék ne kerüljön bele. Utána a leöntött, áttetsző, aranysárga folyadékot szűrjük át szűrőn és gézen is. Ha kihűlt, hideg kamrában vagy hűtőben tárolhatjuk. Nem avasodik, és különböző fűszerekkel is gazdagítható, ha nem akarjuk másképp felhasználni.

Az eredmények nagyon eltérőek a kapott tisztított vaj mennyiségét illetően. Nyilván függ attól, milyen minőségű vajat tudunk használni, de van, aki szerint a főzési hőfok sem mindegy.
40-80%-kal számolhatunk, nekem első alkalommal 60%-a lett a kiinduló mennyiségnek, vagyis 50 dkg teavajból 30 dkg tisztított vaj.

Megjegyzem, furcsállottam, hogy az egyik fajta Tolle teavajon (igaz, ez olcsóbb kategória) 77,5% zsírtartalmat olvastam, én úgy tudtam, hogy 80%-nál kezdődik a teavaj, a Magyar Élelmiszerkönyv szerint. De lehet, hogy rosszul emlékszem. Tényleg.

Állatólag a 30 éves tisztított vaj már minden betegséget meggyógyít, ami viszont azt jelenti, hogy minimum addig egészségesnek kell maradnunk...csakhogy kivárjuk.

És még valami. Valami egész más. Itt a képen látjátok ezt a finomságot, a Békési vastagkolbászt. Nem én vagyok a első, aki említést tesz róla, de tényleg dicséret illeti.
Először ezt is a helyi kisboltban fedeztem fel (ameddig még Apuval is könnyen eljutok), de azután ritkán volt nekik belőle. Megszerettem (bár főleg ételekbe használom), s közben egyre-másra olvastam pozitív élménybeszámolókat róla.
Utánanéztem, és kiderült, hogy lehet online házhoz rendelni. Tízezer forinttól ingyenesen szállítják ki (legalább is nálunk), így szeptember közepén bevállaltam egy adagot. Olcsóbb is, mintha a boltban veszem, 2600.-Ft/kg. Persze ennél jóval olcsóbb kolbászok is vannak, de azért egész jó, hogy mondjuk hús, szalonna, pirospaprika, kömény, fokhagyma, só az összetevők. Ennyi.
Bélbe töltik, puha, egyátalán nem mócsingos, finoman füstölt (nem gyorsérlelésű), csípős, de nem tolakodóan. Kiegyensúlyozott íze van. Jól tudom tárolni. Közben párom is hazajött a nomádportáról, azóta ő is eszi. Majd meglátom, meddig tart ki egy adag (kb. 4 kg, 5-6 szál), és mennyire engedhetjük meg a rendszeres rendelést. Mi ugyanis itthon nem készítünk kolbászt (habár van egy megőrzött családi recept), majd egyszer eljön annak is talán az ideje.

Őszi gyümölcstorta magvakkal és nektáriummal

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már.
(Rilke)

Nem gondoltam, hogy a hétvégén sütök valamit, de mégis kedvet és időt találtam hozzá. Igaz, hogy emiatt párom (k)örömpörköltje még várat magára.

A paleo sütemények alapját általában olajos magvak (len, mandula, dió, mák) alkotják, esetleg kókusz. Így nem tudunk belőle annyit fogyasztani, mint a hagyományos, liszttel készült süteményekből, de nem is szükséges.
Az aszalt gyümölcsök ugyancsak koncentrált alapanyagok, viszont friss, lédús gyümölcsökkel lazíthatjuk a tésztát. Azt hiszem, az elkészült torta visszaad valamit az ősz gazdag ízeiből és színeiből.

Egy ideje már szemeztem a boltok polcain a Nektáriummal, ami a készítő méhészfamília leírása szerint méz jellegű, 100% gyümölcs- és termelői méz alapú termék, a méhek "dolgozzák át". Természetesen nem méz, bár a család mézet is készít. Kicsit többet jó lenne tudni a folyamatról, de az interneten nem találtam róla bővebb információt.
A színe egész sötét, vöröses barna, az íze valóban a méz és a gyümölcsök keveréke.

Nekem továbbra is segít a kissé korlátozott étrend (nem paleo, de glutén-, cukor- és tejmentes), sikerült visszanyerni Apu rendszeres sétáihoz, a futáshoz és a napi teendőkhöz szükséges energiát, fogyni néhány kilót. A süteményekre ritkán van igényem, inkább párom és a kísérletezés kedvéért készítem.

Apuval most a szellemi együttműködés a legnehezebb. Fizikailag sokkal jobban bírom, de estére belegabalyodok kommunikációs próbálkozásaink pókhálójába. Emellett látom, hogy a napi két sétánál, a kerti nézelődésnél többet szeretne. Ő nemigen észleli, hogy munkanap vagy hétvége van.

Tervezünk egy látogatást a húgához, no meg egy pótszemüveg is kellene neki. Mindez némi plusz lehetőség a kimozdulásra, de sajnos a hosszabb utakat nem bírja, és sok esetben nehéz előre kiszámítani a szükséges időt. Télen megint beszorul majd a lakásba, marad a tévé, a filmek, de már szinte mindent látott, többször is. A felolvasást, rádiót nem igényli, könnyebb követni a történetet, ha kép is van. Tornázni viszont továbbra is utál, de ez a feltétele a sétáknak.

Öcséméknél újabb szép üvegek készültek, érdemes benézni hozzájuk.

RECEPT
Hozzávalók: 1 banán, 1 alma, 1 körte, 1dl natúr narancslé, 20 dkg aranymazsola, 4 ek nektárium, 5 dkg dióbél, 10 dkg kókuszreszelék, 20 dkg mandulabél, 5 dkg tisztított vaj, 2 tojás, egy csipet só

Elkészítés: a magvakat ledaráljuk vagy késes aprítóval megőröljük. Belekeverjük a kókuszt, a mazsolát és a megolvasztott vajat. A körte kivételével a gyümölcsök húsát a narancslével összeturmixoljuk. Ezt is a magvakhoz adjuk, majd beleteszünk egy csipet sót, 3 ek nektáriumot és beleütjük a két tojást. Összedolgozzuk, majd egy kapcsos tortaformába (nálam 26 cm-esbe) öntjük. Tetejét vékony körteszeletekkel rakjuk ki, majd 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük. Végül 1ek nektáriummal meglocsoljuk. Langyosan már könnyebb szeletelni.

Egyszervolt mangalica

elölről bújok
öreg kabátomba
így most mintha
megöleltek volna
(Röhrig Géza)

Számtalan ötletet kaphatunk arra nézve, hogyan lehet hasznosítani, ízletes új fogássá alakítani a maradék pörköltet. Nálunk ezzel csak az a gond, hogy emlékezetem szerint még sosem fordult elő otthonunkban újrahasznosításra váró pörköltmaradék.

Az is igaz, a pörkölt nem feltétlenül a leggazdaságosabb módja a hús felhasználásának, amennyiben spórolni szeretnénk. Hacsak nem teszünk alá egy jó adag főzeléket, tésztát, egyebet. Mi most nem tettünk. Viszont ez az egyik legzseniálisabb módja a hús elkészítésének (sajnálom is azokat a nemzeteket, akik nélkülözik), ami semmiképpen sem passzol a gyorskonyha irányzatába, egy rendes pörköltet nem lehet ripsz-ropsz összedobni.
Viszont az eredmény bőségesen kárpótolja az elkészítésén fáradozókat - amennyiben szeretik ezt az ételt. Mi közéjük tartozunk. Én a kocsonyásabb marhalábszárból és a bőrös sertéscsülökből különösen kedvelem. Hús, fűszerpaprika, zsír, só, vöröshagyma, fokhagyma, (zöldpaprika, paradicsom.) Kevés víz, ha már zsírjára sütöttük, azaz megpörköltük kissé. Idő, türelem, figyelem. Minden további fölöslegesnek tűnik.

Az így elkészített pörköltből nemigen marad, ha mégis, akkor olyan minimális mennyiség, hogy nekem a konyhában fellelhető legkisebb ibriket kellett befognom a fényképezéshez. Ez esetben a pörkölt legfeljebb 2 in 1 étel lesz, mivel további átalakítás nélkül, a kihűlt maradékot pusztán villával összetörve mennyei kencéhez jutunk, vagyis legkésőbb vacsorára a maradéknak is nyoma vész. (Lehet ezt a krémet tovább gazdagítani zöldfűszerekkel, csípős paprikával, de felesleges.)

Párom a nomádportán kapott egy adag mangalicacombot a szomszédtól, saját vágásból. A hétvégén készítettük el odakint, bográcsban. Már nincs túl meleg, megint nagyszerű az idő a kerti főzőcskéhez.

(Ha még emlékeztek, a pörkölt többféle hagyományos készítési módjáról itt írtam.)

Hozzávalók: kb. 20 dkg mangalicazsír, 1-1,2 kg felkockázott mangalicacomb, 2 érett paradicsom, egy zöldpaprika, 4 nagyobb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 tk pirospaprika, 2 tk só, víz

Elkészítés: A kockára vágott vöröshagymát és zöldpaprikát a forró zsírban szép aranysárgára pirítjuk. Beledobjuk az áttört fokhagymát, és ha már érezzük az illatát, rátesszük a felkockázott paradicsomot. Hagyjuk egy kicsit levet engedni, majd jöhet a hús, fehéredésig pirítjuk. Rátesszük a pirospaprikát és a sót, összekeverjük, és hagyjuk lassan rotyogva főni kb. 3-4 órát. Amikor zsírjára sül, időnként egy kevés (nem túl hideg) vizet adunk hozzá. Akkor jó, ha a hús már puha, és a többi hozzávaló finom, sűrű szafttá alakult.

Ja, és persze abszolút paleo étel, párom egy jókora vegyes salátát kapott a sűrűre főzött húsételhez.

Újabb paleo csemegék

Párom pénteken érkezett meg a nomádportáról, ezúttal a korábbi éveknél rövidebb időt, nagyjából másfél hónapot töltött ott. Viszont kicserélte a ház első oszlopát - sikerült a régihez hasonlót csinálni, és friss meszelést kapott az egész ház, így most már az utcafront fala is fehér, ami korábban halványsárga volt.

Nekem így jobban tetszik, szeretem a vakító fehér házfal és a sötét ablakkeretek, a tető kontrasztját.

Vele együtt a fényképezőgép is hazajött, így sebtében megörökíthettem néhány harapnivalót, ami a napokban készült.

Természetesen itthon kifejezetten paleo menü várta, többek között egy hagyományos húsleves sok hússal és zöldséggel. Elkészült - sokadszor - a mazsolás-mákos sütemény (képen hátul.) Ezt egyébként keserűcsokoládéval is be lehet vonni.
Csináltam egy sós, mandulás kekszet erős paprikával és petrezselyemmel (képen középen), illetve végre nekiálltam Gitta nyers lenmagkenyerének (képen elől.)

Ez utóbbival kapcsolatban annyi kiegészítést tennék, hogy én paradió helyett hazai diót használtam, és sokkal több víz kellett az összeállításhoz, mint amit az eredeti recept említ. Ami az eredményt illeti, az állag, a külső olyan lett, mint Gittáé, viszont az ő kenyere sokkal finomabb. Én ezt azzal magyarázom, hogy egyszerű barna lenmagot használtam, ő pedig az arany lenmagot részesíti előnyben. Legközelebb abból fogom elkészíteni.

A Gitta által megadott mennyiségekből egyébként több, mint 70 dkg, összesen 16 kisebb szelet kenyér lett (szárítás után mérve, természetesen.)

Mindenesetre a nemrég beszerzett egyszerű késes aprítónak nagy hasznát vettem. A házi ételízesítő elkészítése is könnyebb lehet vele.

Ami a paleo csemegéket illeti, mivel nagy mennyiségben olajos magvakat tartalmaznak, természetesen nem lehet egyszerre olyan mennyiséget megenni, mint a hagyományos süteményekből.

Párom születésnapjára pedig (még szeptember elején) egy lenmagos, zöldséges, napon szárított krékert küldtem, amit - fényképezőgép híján - akkor nem tudtam megörökíteni. Talán majd legközelebb.

Receptek:
Mazsolás-mákos sütemény
Nyers lenmag kenyér

Mandulás kréker erős fűszerpaprikával és petrezselyemmel
Hozzávalók (kb. 24 db 5-6 cm átmérőjű krékerhez): 40 dkg mandula lisztté őrölve, 2-3 erős, piros fűszerpaprika, egy csokor petrezselyem (utóbbi két hozzávaló apróra vágva), 8 dkg tisztított vaj (ghí) megolvasztva, 1/2 tk sütőpor, 1/2 tk só, 2 tojás

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk egy tálban, majd hosszúkás hengerré formázzuk, és éles késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle. 180 C fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kissé hűlni (megszilárdulni), mielőtt leszedjük a tepsiről.

A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Őszutó saláta

foszlány-köd ring-leng
tar ágai között, mint-
ha lombja volna
(Fodor Ákos)

Nehéz elfogadni, ha a megszokott dolgok változnak körülöttünk. Csak néhány éve élek a budafoki otthonunkban, mégis valahogy a napok része a kert közepén álló akácfa. A kert legöregebb, legnagyobb fája, tavasszal utolsónak zöldül ki, de a szárítóköteleket is tartja, és nyáron árnyékot ad. A madarak - köztük a harkályok is - szívesen látogatják. Sokat fotóztuk már, különösen ősszel és télen, amikor az ágak kacskaringós alakzatokat rajzolnak az égre.
(Itt a blogon is szerepelt róla már néhány kép, egy részlete most is látható a kalendárium oldalon.)
Sajnos néhány ága már beteg vagy kiszáradt, mindenesetre évek óta apró társasházunk visszatérő témája, hogy le kellene vágni a száraz részeket.

Hát e héten sor került rá...s most szokni kell a csonka fát, az egész kert látványa olyan más lett. Talán majd a tavasz megszépíti, bár azt hiszem, egy ekkora fa újjáépülése nem emberi léptékkel mérhető.

Általában nem szoktam a salátáinkat kitenni a blogra, mert egy salátában (illetve, ahogy nálunk készül) nincs semmi különleges. A mai azonban egy kicsit más. Igazából nem is saláta, inkább egytálétel. Igyekeztem olyan hozzávalókat használni, amelyek novemberben még hazai termésből hozzáférhetők.
Az alapja sós vízben főtt fehérbab, a friss zöldek közül kelkáposzta, lilakáposzta, jégcsapretek, koktélparadicsom, lilahagyma került bele, néhány kocka füstölt parasztsonka egészíti ki, fűszerként pedig a Makkától kapott tölgyfán füstölt sót, pici frissen őrölt borsot, öntetként a nemrég készült magyaros fűszerolajat, petrezselymes olajat és fehér balzsamecetet használtam.

Hozzávalók (személyenként): 1 kis doboz fehérbab konzerv (sós vízben főtt bab, 240g), 1 levél kelkáposzta, 1 levél lilakáposzta, 2-3 koktélparadicsom, 1 kis fej lilahagyma, néhány kockányi jégcsapretek és füstölt parasztsonka, kevés só és bors, az öntethez: 1 ek magyaros fűszerolaj, 1 ek petrezselymes olaj, 1tk fehér balzsamecet.

Elkészítés: a babot lecsöpögtetjük, a hozzávalókat szükség szerint megtisztítjuk, aprítjuk, és mindent egy nagyobb tálban összekeverünk. Tálalás előtt hagyjuk állni egy fél órát.

Az eredmény egy picit csípős-savanykás laktató étel - igazi őszvégi friss fogás.

Ősz(?) a kertben / tavalyi kekszmánia

és fölkele Jónás, hogy szaladna,
de nem hová a Mennybeli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze

(Babits Mihály)

Régen volt, amikor tavaly ősszel sorra kerültek ki a sütőből a különböző vajas kekszek. Mi naponta teázunk, és bár párom már nem eszik gabonaféléket, nekem jól esik néha elrágcsálni.
Most viszont alig jut idő főzésre-sütésre. Az ősz igen furcsa: a naptár valahogy összezavarodott, szeptember-október a november bőrébe bújt, s az meg fordítva. Legalább is eddig. Olyannyira, hogy a decemberben néha pár rügyet bontó aranyeső most teljesen kivirágzott, és az orgonán is találtam kinyílt, lila virágokat - igaz, illat nélkül.

Közben megünnepeltük párom névnapját, szombaton édesanyja, vasárnap egy barátunk látogatott el hozzánk. Hétfőn pedig letudtuk az urológiát Apuval, két hét után megint katéter nélkül élhet. Másnap öcsém és felesége jött el hozzá sok-sok ajándékkal, köztük egy hangoskönyvvel, amelyet ők maguk készítettek, illetve olvastak lemezre.

De miről is jutottak a tavalyi kekszek eszembe? Hát csak arról, hogy a Gasztrobox szerkesztői nemrég engem is felkértek a Hogyan készítettem? sorozatban egy gasztrofotóm bemutatására, amely e héten látható az oldalukon. Ennek kapcsán választottam ki sebtiben egy őszi fotót, éppen a

Narancsos-kakaós keksz képét.
De készültek még akkoriban:
Sajtos-diós kekszek
Vanilíás-mákos kekszek
Pisztáciás kekszek
Rumos-kakaós kekszek
Fahéjas-almás kekszek
és később
Feketecseresznyés rózsahalmok.

Talán majd egyszer folytatom a sort. Szeretnék egy éppen csak édeskés almás-kókuszos és egy fűszeres-paradicsomos változatot is készíteni.

Sajtkuckó meg egyebek (Fokhagymás-sajtos gombaszósz)

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe
és utóljára. (Pilinszky János)

Nehezített terepen játszunk most Apuval. Hétvégén és egyúttal a nemzeti ünnepen - mert mikor máskor? - az ügyeletes doki javaslatára bementünk mentővel a Jahn Ferenc Kórházba. Régóta húzódó urológiai problémáján a fiatal orvos nyomban szikével segített, így egy darabig most egy sebbel és egy katéterrel is együtt kell élnünk - a már megszokott mozdulatokat átvariálni: újratervezés. Például nem emelhetem most úgy őt, hogy a lábammal is támasztom alulról - mert ez most nem lenne kellemes. Nehezen tűri a szobafogságot, pedig az idő nem éppen csalogató. És persze türelmetlen, mint mindig. Hiába mondom, hogy nekem nem ez a szakmám, és egyébként sincs hová sietni. Legalábbis neki. Ehhez képest már a műtét utáni első nap is egy óra alatt végeztünk a reggeli készülődéssel sebkötözéssel együtt. Nem semmi...

Igazából azt sajnálom, hogy problémájára a szélütés előtt nem keresett megoldást, csak húzta-halasztotta. Utána májusban voltunk ugyan a helyi rendelőintézetben, de akkor csak az e korban szokásos prosztata megnagyobbodás lehetősége merült fel. Aput szállítani nem egyszerű dolog, és később az orvost elérni sem volt az. Sőt, kiderült, hogy az urológián nincs helyettesítés, összesen egy doki rendel, így több alkalommal is hiába próbálkoztam szabadsága idején. Semmi gond, gondoltam, ha sürgős dolog lenne, a Szent Imre Kórházba biztos mehetünk. Hát nem. E hétvégén megvilágosodtam: nincs urológia a Szent Imrében. Csak a Dél-pestiben. Hát jó. Nekünk az is "ismerős", több, mint 30 évig Erzsébeten laktunk.

A múlt héten ettől eltekintve sem unatkoztunk, mert itt voltak a negyedéves bevallások a tanítás mellett, sőt, Apu 21-én betöltötte a 66. évét, így egy kis mini köszöntést is rendeztünk neki. Megkapta a kedvenc sütijét, sört és hangoskönyvet. Vettem neki egy TENS-készüléket is (elektromos idegstimulátor), de persze hallani sem akar a kipróbálásáról. (Pedig nem olcsó, ráadásul az a cég gyártja, ahol 25 évet ő is dolgozott.) És aznap igyekeztem a szokásosnál is több időt vele tölteni.

Azután jártunk Apuval a Sajtkuckónál, ami a budafoki sajtgyár (ERU) portáján nyílt néhány hónapja. Végre megszemléltük a kínálatot. Azaz csak én, ugyanis az akadálymentesítést nem várhatjuk el mindenütt: Apu kint várakozott. A benyomás vegyes: sokféle sajt van (bár a juhsajtokat hiányoltam), viszont a kínálat a kis kuckóban áttekinthetetlen, például a hűtést igénylő sajtokat nem lehet mustra alá venni. Az eladó hölgy nem volt udvariatlan, de nem is igyekezett e technikai problémán átsegíteni. Pedig mondtam neki, hogy most jöttem ide először, és érdekelne, mi minden van.
Azért is furcsán nézett rám, amikor arról érdeklődtem: van-e esetleg valamilyen válogatásuk a kemény sajtokból. Szerintem egyáltalán nem lenne butaság - a kereslettől függően - néhány ilyen csomagot összeállítani, leginkább olyasmire gondoltam, mint egy bonbon, amit akár ajándékba is vihet az ember. Egy egyszerű kis karton vagy farostlemezke alulra, rá a falatnyi sajtok - mondjuk 3x5-ös formába rendezve, celofán a tetejére, kész. Egyszerű, elegáns, és kínálja magát az ínyenceknek. (Vagy azoknak, akik, mondjuk nincsenek oda az édességért.) No mindegy. Mi beértük ezúttal egy zöldfűszeres lágy sajttal és némi rokforttal.

Mi minden történt még a múlt héten? Nem is tudom. A szomszéd Marika néni is kitalált mindig ezt vagy azt, legutóbb, hogy hozzak neki valami "magellánt", vagy hasonlót. Mondom, mi az? Valami tisztítószer? (Mert azt sokat használ.) Nem. Mondom: mire való? Hát levesbe is, meg mindenfélébe. Mondom: leveskocka? Nem. Jó, akkor ételízesítő, mint a vegeta? Igen, de nem vegeta. Azt ne hozzak, az van neki. Mondom: Maggi? Nem tudja. Végül párom hozott neki valami Maggi ízvarázst, vagy mi a csudát, s az éppen megfelelt.
Azután kisérleteztem néhány új kézműves darabbal, ismét lefotóztam kedvenc dísznövényem, a mindig változó és mindig gyönyörű madárbirst, és valamikor - de tényleg nem tudom, mikor - ezt az egyszerű szószt is elkészítettem.

Hozzávalók: 50 dkg gomba vegyesen (nekem most csiperke és laska volt), 5dkg durvára aprított parmezán, 10 szem dió, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb vöröshagyma, 1 csokor petrezselyem, hidegen sajtolt olaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés: Deszkán a megtisztított gombát és vöröshagymát a fűszerkéssel durvára vágtam, majd olajon megsütöttem, hozzáadtam a petrezselymet, az áttört fokhagymát, sót, borsot, és az előzőleg száraz serpenyőben kissé megpirított, mozsárban összetört dióbelet. Félrehúztam a tűzről. Öntöttem még hozzá olajat, és - amikor már nem volt túl forró - apróra vágott sajtot kevertem hozzá.

Tésztára is való, de hidegen is finom pirítós kenyéren.

Pörköltből leves: a gulyás

óvatos félsszel
járok itt: mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó)

Ebéd felé készülődve jutott csak eszembe, hogy bár jó néhány étel - mely szerves tartozéka a magyar konyhának - már szerepelt a blogon (disznópörkölt, szárnyashúsleves, lecsó, töltött káposzta, hurka, kolbász, főzelék), a gulyás eddig valahogy kimaradt. Ezért úgy gondoltam, ennek is itt a helye, annál is inkább, mert nagyon szeretjük.
Párom paleo étrendjébe a krumpli és a csipetke nem illik, így ő abból keveset kapott, én és Apu annál többet.
Vannak persze különbségek a készítés módjában, és az is igaz, hogy bográcsban az igazi. Nálunk most a konyhában főtt. Azt hallottam róla, hogy régebben nem volt szerves tartozéka a pirospaprika, és a krumpli is később került hozzá. (Lehet hogy az én csipetkém már egyenesen ellene megy a hagyománynak?)
Az azért érdekes, hogy amikor öcsém szeptember elején Németországban járt barátjával, annyiféle gulyásleves-konzervet fotóztak a boltokban, amennyit én itthon sosem láttam. Persze az lehet a magyarázat, hogy mi inkább megfőzzük, az az igazi...

Nálam alapvető, hogy marhalábszárból készül. Ilyenkor eszembe jut Hugh, meg néhány brit szakács, akik csak úgy emlegetik e húst, mint amit az ember után dobnak a boltból kifelé menet - mondván: olyan olcsó, mégsem kell senkinek. Hát itt nem dobják utánam, pedig minden ügyetlenségem mellett is elkapnám; egy szó mint száz: nálunk nem tartozik az olcsó, megbecsülést nem érdemlő húsok közé. S ez teljesen érthető, hiszen az egyik legfinomabb része a marhának. Persze feldarabolni nem épp leányálom profi henteskés nélkül, és ki kell várni, míg megfő, de azután...hmmm!

Van, aki a gulyást úgy indítja, mint ahogy a pörkölt gazda módra készül. (Jut eszembe, ideje lesz egyszer mindhárom pörköltfőzési módot kipróbálni ugyanabból a húsból, s azután a családtagokkal együtt ízlelgetve értékelni a különbségeket...)
Én bizony zsiradékkal és hagymapirítással indítok, jöhet a hús, és a szokott módon készítek egy sűrű marhapörköltet. Ezt egy másfél-két órácskát lassú tűzön rotyogtatom, csak ezután adom hozzá a zöldségeket, a vizet, s persze a végén a krumplit. Ahogy már említettem, csipetke is kerül bele nálunk. Néha csípős paprika is. (Viszont nincs benne kömény, bár azzal is finom lehet.)

Hozzávalók (6 személyre): 50dkg felkockázott marhalábszár, 2-3 vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 2-3 kisebb paradicsom, zsír, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb zeller, 1 kisebb karalábé, 4-5 szál sárgarépa, 2-3 szál petrezselyemgyökér, petrezselyemzöld, só, pirospaprika
a csipetkéhez: 1 tojás, 2 marék liszt (illetve amennyit felvesz), 1kk só, (esetleg 1kk petrezselyem olajban)
(Só helyett a leveshez szoktam sóban eltett fűszerpaprikát használni.)

Elkészítés: a lábszárból pörköltet főzünk. (A hagymafélék és a zöldpaprika ebben a fázisban kerülnek felhasználásra.) A hús legyen majdnem puha, (teljes főzési idő mínusz kb. 40 perc) tegyük rá a megtisztított, apróra vágott zellert és fehérrépát, az összekötött petrezselyemzöldet, a felkockázott paradicsomot. Negyed óra múlva jöhet rá a szintén felaprított sárgarépa, karalábé, 10 perc múltával a krumpli. Főzzük jól össze. Közben elkészíthetjük a csipetkét. A tojást a sóval, liszttel (esetleg petrezselyemzölddel) egy kisebb tálban összegyúrjuk, kézzel kis darabokra csípkedjük.
Én külön főzöm meg a csipetkét (nem a levesbe szaggatom), majd leszűröm, mert így másnapra sem ázik el.
Persze ez akkor lehet szempont, ha nem aznap fogyasztjuk el az egészet.

10 perces csirkemell

Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól... (Márai Sándor)

Kaptunk egy hét "szabadságot", ami azért nem egészen az, mert a Nomádportára nem tudtunk lemenni, és ugyanúgy tanítok, könyvelek, dolgozom, mint máskor. Viszont Apu most szombatig öcséméknél van "vidéken" - így neki is, nekünk is jut egy kis változatosság, egy kicsit más hétköznapok.
A hetet amúgy is kimozdulós intéznivalóinkra szántuk, újabb harcokra a bürokráciával, így sorra került jónéhány telefon után a Német Nagykövetség (párom édesapjának temetése ügyében), majd az internetszolgáltatóink (mert egyszerre kettő is van, de nem szeretnénk két helyre huzamosan fizetni), kukacsere a társasházban, takarítás, javítások.

A konyhára megint nem sok idő jutott, éppen csak annyi, hogy végre kipróbáljam azt a receptet, ami több mint egy éve fent van a blogom oldalsávján - természetesen nem sajátomként. Jamie követte el. Ez gyakorlatilag egy pofonegyszerű valami, de tőlem még mindig távol áll a hirtelen sütés, így minden ilyesmi új kaland.

Ma délután mégis rászántam pár percet, annál is inkább, mert párom paleo étrendjébe is passzol.
Az eljárás mindössze annyi, hogy végy egy darab csirkemellet, adj hozzá fűszereket, reszelt sajtot, vékony szelet sonkát, fóliában püfföld az egészet eggyé és egyenletes vastagságúra, majd kevés olajon süsd meg mindkét oldalát, locsold meg ezzel-azzal és fogyaszd. Íme az én változatom:

Hozzávalók (személyenként): 1 fél csirkemell, reszelt citromhéj, 1 kk petrezselyem olajban, só, bors, 1 gerezd fokhagyma, 1ek reszelt kemény sajt (amilyet szeretünk), 1 vékony szelet füstölt parasztsonka vagy fehérpecsenye, vörös balzsamecet, 2 ek hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A csirkemellet megtisztítjuk, majd egy darab fóliára fektetjük. Megszórjuk pici sóval, reszelt citromhéjjal, fokhagymával, petrezselymes olajat kenünk rá, beborítjuk a sajttal. A tetejére jöhet a sonkaszelet. A fólia másik felével beborítjuk, és egy deszkán összepaskoljuk az egészet. Az eredeti videóban Jamie ezt egy serpenyővel végezte, én nem bíztam ennyire a serpenyőim minőségében és sérthetetlenségében, ezért egy tompa klopfolót használtam a művelethez. Utána kevés hidegen préselt forró olajon - kétszer megfordítva - megsütöttem. Végül darabokra vágtam, reszeltem még rá citromhéjat és megöntöztem vörös borecettel.

Rozé csokoládétorta

A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.

(Weöres Sándor: Tíz erkély - részlet)

Én nem vagyok egy borbarát, így talán a hozzáértők majd felülbírálják e párosítást. Mivel alig fogyasztunk alkoholt, a bor is inkább néhány étel kedvéért van (ha van) itthon.
Ez az időszak azonban mégiscsak a szőlőé, a szüreté s a boroké természetesen. És az ehhez kapcsolódó hangulatot, a szőlőlevelek tarkaságát, az őszi napfény melegét, a szabadban főtt étel ízét én is szeretem. Tavaly Otelló tortát sütöttem, idén pedig szerettem volna kipróbálni egy mázzal együtt sütött, sötét, markáns ízű csokoládétortát. Ehhez jött az ötlet, hogy ne a szokásos rummal vagy vaníliakivonattal, hanem valamilyen borral gazdagítsam. S bár úgy tudom, a csokoládéhoz inkább a vörösborok illenének, én egy könnyebb magyar rozét (Promontorbor) választottam.

Azt sajnálom csak, hogy a tetején a 86%-os étcsokoládéból készült forgács jóval világosabbnak hat, mint a táblában, de ez talán annak betudható, hogy túlságosan vékonyra forgácsoltam.

Az édesség nálunk ritka vendég mostanában, és inkább kipróbálni vágytam ezt az ötletet, mintsem édességet enni. Ezért egy kisebb adagban készítettem el, de az alábbiakban már a 4 személyre szóló hozzávalókat közlöm.
Arra felhívom a figyelmet, hogy én általában jóval kevesebb cukrot használok, mint a süteményreceptekben szokás. Így lehet emelni a megadott mennyiséget, ha valaki nem érezné elég édesnek.

Hozzávalók (4 személyre):
200 ml rétesliszt, 180 ml barnacukor, 100 ml tejszín, 60 ml olvasztott vaj, 4ek rozébor, 8ek sötét kakaó (20-22%-os kakaóvaj tartalommal), 2tk sütőpor, 2 csipet só, 200 ml melegvíz
a tetejére: 70-90%-os keserű csokoládéból készült forgács

Elkészítés: a lisztet 160ml barnacukorral, 4ek kakaóval, a sóval és a sütőporral elkeverjük. A folyékony hozzávalókat, a tejszínt, az olvasztott vajat is összekeverjük, majd a lisztes süteményalaphoz adjuk. Végül belekerül a bor. Egy kisebb tepsibe vagy tortaformába öntjük a masszát. A megmaradt barnacukrot elkeverjük a félretett 4ek kakaóval és egyenletesen rászórjuk a sütemény tetejére. Óvatosan ráöntjük a melegvizet. Összekeverni nem szabad!
165 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 percet sütjük. Akkor jó, ha a csokiöntet már homogén a tetején, de a széle nem sötétedik meg.
A tűpróba a csokimáz miatt nem működik itt, de nem is kell, hogy a tészta teljesen átsüljön, jó ha kissé nedves (krémes) marad.

Melegen és langyosan is nagyon finom, de ez esetben természetesen nem tudjuk csokoládéforgáccsal díszíteni. Ha ezt is szeretnénk, akkor hűtsük ki kissé, és úgy kerülhet a tetejére a csokoládéforgács. Ha szépen szeletelni szeretnénk, akkor mindeképpen kapcsos tortaformában süssük, és várjuk meg, míg alaposan kihűl.

Önmagában is, rozé borral is, de egy kis tejszínnel is különleges édesség. A csokoládéimádóknak biztosan bejön, és a bor íze is finoman érvényesül, nem tolakodó.

(A csokimázzal együtt történő sütés ötletét Beleznay Tamás adta a Nők Lapja idei 37. számában.)