Gombapaprikás

Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.

Varró Dániel: Nyelvművelés

********************************************************

Ez az étel most nem paleo, hagyományosan készült, illetve annyi eltéréssel, hogy tejföl helyett kaukázusi kefírt használtam. 
 


Hozzávalók: 1 kg gomba vegyesen (most laskát és csiperkét használtam), 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 2 nagy vöröshagyma, petrezselyemzöld, frissen őrölt fehér bors, só, zsír, pirospaprika, 1 ek liszt, 1 dkg vaj, 1,5 dl kaukázusi kefír, kb. 1 dl víz

Elkészítés: a zsíron üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát és a kicsumázott paprikát. Hozzáadjuk a nagyobb cikkekre összevágott gombát és a felkockázott paradicsomot. Kissé megpirítjuk, majd sóval, borssal, őrölt pirospaprikával, apróra vágott petrezselyemmel fűszerezzük, és nagyon kevés vízzel felöntjük, hiszen a gomba úgyis enged majd levet. Fedő alatt a kívánt puhaságúra pároljuk, majd rászórjuk a lisztet, elkeverjük, végül a vajat és a kefírt is hozzáadjuk és összeforraljuk.

Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Kapros-csípős zakuszka

Az ökörnyállal kezdődik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal...
(Márai Sándor: Szeptember)

Két hónapja már, hogy nem írtam a blogra semmit. Azért voltak, akik mégis be-benéztek, felkeresték a tavaly nyári recepteket, az éppen aktuális gasztroajándékokat. Örülök, hogy ha én nem is, ők legalább elkészítették pl. a házi ételízesítőt vagy a sárkánylecsót.

A szünetnek több oka is volt. Az elsődleges persze Apu betegsége, amely továbbra is rengeteg időmet igénybe veszi. A konyhára így már nemigen jut, igaz, a kedv is kevesebb. De emellett az is közrejátszott, hogy megváltoztak az étkezéseink, párom teljesen átállt a paleolit étkezésre, én meg igyekeztem visszatérni a testkontrollhoz. Ez - ahogy már írtam korábban - többnyire valamilyen nyers zöldségekből álló salátát jelent számunkra ebédre (amit én egy kis olajjal és fűszerekkel is gazdagítok), s mellé neki többnyire egy szelet hal vagy hús kerül, nekem krumpliféle (pl. tócsni.)
Talán nem tűnik változatosnak, de a meleg nyár és tennivalóink közepette nekünk tökéletesen megfelelt.
A reggeli évek óta a megszokott gyümölcsturmix (párom szavával: misz-majsz), vacsorázni nemigen szoktunk, legfeljebb vagy egy teát vagy valamilyen gyümölcsöt fogyasztunk.

Ez ugyebár nem olyan étrend, mely sok érdekességet kínálna egy gasztroblogra.
Szeptembertől pedig a lanyhább nyári szezont a tanítás területén is felváltotta a szorosabb órarend.
A hónap elején (bár az időjárás nem kényeztet minket) sikerült azért egy kerti összejövetelt rendezni: kicsit előrehozva együtt ünnepeltük párom születésnapját és a Mária-napot nagynénémmel, nagybátyámmal, unoktestvéremmel, párjával és párom édesanyjával. Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy vállalták a nehézségeket is, és alkalmazkodtak Apu szűkre szabott lehetőségeihez.
Az ételek a következők voltak: bográcsban főtt vaddisznópörkölt hasábkrumplival, frissen készült vegyes savanyúság, zserbó, sajtos-diós kerék (e recept kicsit módosítva), tiramisu.
Mindenki hozott/csinált valamit, mert nekem most nehéz lett volna egy egész vendégsereget jóltartani. Az összejövetelt kisebb esőcsöpörgéssel és szürke égbolttal megúsztuk.

Ezt követően párom hazavitte édesanyját Miskolcra, majd továbbutazott a nomádportára. Kell a házon is javítgatni, és más munkák is vártak rá (megígért tévé-, rádió-, mosógépjavítás a falubelieknek.) Nem tervez hosszabb ottlétet, meg az idő sem az igazi, sok az esős nap.
A komjáti blogot azonban lelkesen tovább írja, nap mint nap.

Én pedig úgy jártam e héten, hogy annyiszor köszönt rám a kápia, hogy végül nem tudtam ellenállni neki. Ismételni ritkán szeretek, ezért a tavalyi paprikakrémek helyett egy olyan mártogatós-változatban törtem a fejem, ahol a kápia lesz az igazán meghatározó íz, másodhelyen a padlizsán, és a paradicsom szerényen háttérbe vonul. (A tavalyi arányok másfélék voltak.) Ízesítésként pedig azért is teszek bele petrezselymet és egy kevés kaprot, úgy, hogy ne tolakodó, de azért felismerhető legyen az íze. Úgy gondoltam, hogy a kápia-padlizsán-paradicsom hármashoz az intenzív kapor íz nem megy, de azért megmutatjuk neki.
Emellett kívántam a csípős ízt, és így erős paprikával, vöröshagymával, fokhagymával is - és természetesen hidegen sajtolt olajjal - gazdagítottam a krémet.
A zakuszkában megszokott babért viszont elhagytam, mert egyrészt sok lett volna ide, másrészt nem különösen kedvelem. A végeredmény sikere az arányokon múlik, úgy gondolom. Ne legyen túl erős, túl fűszeres.
Turmixgéppel pürésítettem az ételt, mert elsősorban mártogatónak (pl. sült krumplihoz) vagy szószként (hússzelethez) szeretnénk fogyasztani.

Hozzávalók: (kb. 2 liter zakuszkához): 8 nagyobb kápia paprika, 3 kisebb padlizsán, 3 közepes paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 zöld csípőspaprika, 1 nagy fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 csomag petrezselyem, 4-5 szál kapor, 2 kk só, frissen őrölt feketebors, kb. 1,5dl hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: a paprikát (a csípős kivételével), a padlizsánt és a paradicsomot egy nagyobb tepsiben 180 C fokon másfél óra alatt megsütöttem. Fólia alatt hagytam kissé hűlni a sütőben, hogy bepárásodva könnyebb legyen megpucolni őket. Lehúztam a héjukat, a paprikákat kicsumáztam, és mindent egy nagyobb tálba tettem. A felesleges vizet leszűrtem róluk. Hozzáadtam az apróra vágott hagymaféléket, zöldfűszereket, egy kisebb darab erőspaprikát, kevés sót, borsot. A turmixgépben több adagban, olajjal felöntve pürésítettem.

(Mivel nem télire szántam, és nem is úgy készült, a hűtőben tárolom a felhasználásig. Ha el szeretnénk télire is tenni zakuszkát, akkor ne használjunk nyers hozzávalókat, főzzük fel az egészet, és kiforralt üvegekbe tegyük, majd azokat néhány percre állítsuk fejre.)

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Paprikás-kukoricás cipó

Tudjuk, hogy ez a felfogás, mely szerint a természet háztartása közgazdasági alapelveken nyugszik, téves. A természet logikája egyáltalában nem ökonomikus, ellenkezőleg, tékozló, s ezért nem a legnagyobb hasznot keresi, hanem szűntelen bőséget nyújt.
(Hamvas Béla)

Alapvetően az egyszerű kenyereket szeretem, ritkán sütök különlegesebbet. Ennek egyszerű oka van: a kenyeret általában nem önmagában, hanem valamivel esszük, jobban esik, ha semleges az íze. Viszont az állaga nagyon is számít. Ellentétben sokakkal én nem a frissen kisült, még gőzös kenyeret szeretem, sokkal inkább a néhány napos szikkadtat. Azt, amelyiket könnyen lehet szeletelni, ami akár pirítóshoz is jó. De nem mindegyik kenyér ilyen, amelyiknek nem jó a tésztája, az nemigen indul szikkadásnak, inkább bepenészedik vagy gumissá válik.
Nem kedvelem sem a nagyon morzsálódó, sem a halcsalinak való kenyereket. Innentől jogos a feltételezés: nem könnyű a kedvemre tenni (ez ügyben sem.) Azért nem is olyan nehéz. Nagyon szeretem a fényes külsejű, ropogós kenyeret, aminek belül inkább szárazabb, mint nedves a tésztája.
Saját sütésből az abszolút kedvencem ez a darás kenyér, de másféléket is szeretek. Minél több, minél ropogósabb a héja, annál jobb nekem.
Ha én sütök, inkább kisebb kenyereket szoktam készíteni. Ennek több oka is van. Egyrészt a sütő légtere sokkal kisebb, mint egy kemencéé. Tehát - ha be is férne egy kétkilós - nem lenne olyan, mint a kemencében sült. Másrészt a kisebb kenyerek jobban megfelelnek a fent említett kívánalmaknak : sok-sok héj, hamarabb szikkadó belső.
Mostanában a kovászos kenyerek nemigen kerülnek terítékre, pedig azokat is szeretjük. Általában szárazélesztővel sütök, és abból is kevesebbet használok a javasolt mennyiségnél, a kenyerek ráérősen kelnek nálam. Magos kenyereket nemigen szoktam sütni, mert azok valahogy puffasztanak engem.
Viszont a különböző liszteket és darákat keverni nagyon szeretem.

Megint el kell mondanom, hogy a kelt tésztákkal és kenyerekkel általában nincs túl sok vesződség, inkább idő, mint munkaigényesek. Ezért előrelátás (és otthonlét) szükségeltetik hozzájuk, viszont sok másra is jut időnk, miközben készülnek. Takarítani, mosogatni sem kell hosszadalmasan utánuk: a tészták többnyire egy tálban összeállíthatók és keleszthetők, és a tepsit sem koszolják össze (főleg, ha sütőpapírt is használunk.)
Hajlamosak viszont kiszáradni kelesztés közben, ezért gondosan takarjuk le a tésztát, de ne terheljük meg, hadd nőjjön.
Vannak "gyorsabb" változatok is, ahol a kelesztési idő akár fél órára is leszorítható, viszont nem mindig vágyunk azonos receptre és állagra. A késleltetett kelesztéssel készülő változatok más ízélményt nyújtanak. (Gyorsabb és lassabb változatokra is vannak receptek fent a blogomon, a kenyerek - péksütemények és a kelt tészta címszóknál lehet nézelődni.) Érdemes kipróbálni sokféle lisztet, de néhány alapvető dologgal tisztában kell lennünk: a teljes kiőrlésű lisztek lassabban kelnek meg, és sohasem lesznek olyan levegősek, mint a tisztán fehérlisztből készült kenyerek és péksütemények. Az ízük is erőteljesebb. Általában több élesztőt vagy kovászt igényelnek. A gluténmentes lisztek (pl. a kukorica is ilyen) finom kiegészítők lehetnek, de sohasem uralhatják a tésztát, mert akkor az nem fog megkelni, akármennyi élesztőt is teszünk hozzá.
Minél több a fehér búzaliszt a tésztában, az annál könnyebben és levegősebbre kel.
Ennek ellenére én a legtöbbször keverem a liszteket, mert a csak fehérlisztből készült dolgoktól már elszoktam, engem "eltömítenek" kissé, könnyebben emészthetőek és finomabbak számomra a vegyes lisztből készült tésztafélék.

A kelt tészták készítésénél pedig (kemence híján) nem árt, ha van egy jó, egyenletesen sütő sütőnk, ahol a hőmérséklet programozható, s így fogalmunk van róla sütés közben. A magas induló hőmérséklet a kenyérféléknél főképp elengedhetetlen, hogy a formázás után újrakelt sütemény formáját rögzíthessük, s hogy a kenyérnek szép héja süljön.
Ez a fűszeres kenyér most kivételt képez egyszerűbb kenyereink sorában. De a tegnap elkészített paprikakrém adta hozzá az ötletet: maradt egy egész kicsi, ami már nem fért bele az üvegekbe. Azt használtam hozzá, no meg került bele többféle liszt, kukoricadara, zabpehely és egy kevés őrölt kömény is. A paprikakrémnek és a kukoricának köszönhetően napsárga bélzete sült.

Hozzávalók (egy kb. 95 dekás cipóhoz): 5dkg kukoricadara, 5dkg kukoricaliszt, 10dkg Graham liszt, 40dkg rétesliszt, 4ek zabpehely, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 2ek olaj, 3dl langyos víz, 0,5dl paprikakrém (ha boltit használunk, akkor figyeljünk a sótartalomra!), csipet őrölt kömény

Elkészítés: A kenyér hozzávalóit tésztává gyúrjuk, dagasztjuk, majd a napon letakarva kelni hagyjuk. (A meleg szeptemberi napon 1 óra elég neki.) Ha a duplájára kelt, átgyúrjuk, formázzuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsi közepére helyezzük, tetejét éles késsel bevagdossuk. Letakarva ismét kitesszük a napra, kb. háromnegyed órára. Közben a sütőt 220 fokra előmelegítjük, 2-3 alkalommal bespricceljük (vigyázva az égőre és az üvegajtóra.) A kenyeret 20 percig ezen a hőfokon, majd 10 percig 200 fokon sütjük. Még forrón átkenjük hidegvizes ecsettel, majd rácson hagyjuk kihűlni.

A már emlegetett lencsepástétommal ettem ma e kenyeret, melynek receptje még egy kicsit (tovább) várat magára.

Sóban eltett fűszerpaprika

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed

(Fodor Ákos: Axióma)

"Kisasszony napja: Ősi pogány őszkezdő nap. Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezik: e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándormadarak. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és felakasztva szárítják. Sok helyen a dióverés napja is" - írja egy régi kalendárium.

Szeptemberben van az ideje a napérlelte paprikákat és paradicsomokat üvegekbe zárni. Ami engem illet, idén egyértelműen a paprikáé a vezető szerep a konyhámban, bár biztos jól jönne néhány üveg lecsó is a hideg tél közepén.
Paprikakrémek már készültek, de azok sült kápiából, paradicsommal, padlizsánnal, inkább közvetlen fogyasztásra. Ez a mostani pedig valóban fűszer: a nyersen ledarált paprikához kerül a só. Semmi más. Erre a felhasználásnál is gondolni kell.
Ami a paprikafajtákat illeti, elsősorban fűszerpaprikát használok hozzá (édes és erős változatot), emellett jöhet hozzá cseresznyepaprika, paradicsompaprika és némi kápia is. Idén az árak miatt is úgy döntöttem, hogy a kápia ismét szerepet kap, mert csak fűszerpaprikából vagy cseresznyepaprikából nagyon drága lett volna. Az íze viszont így is finom, ráadásul éppen csak egy picit csípős.

A konyhámban fellelhető eszközök közül csak az öreg húsdarálóm hajlandó megbirkózni a nyers paprikákkal, így azt használom hozzá.

Hozzávalók: fűszer-, cseresznye- és paradicsompaprika, kápia, valamint a kicsumázott, ledarált paprika minden kilójához 20dkg só

Elkészítés: a paprikákat megmossuk, leszárítjuk, majd a csumájukat és a magokat eltávolítjuk (nem kötelező.) Ezután kisebb darabokra vágva a húsdarálón ledaráljuk. Lemérjük, majd hozzáadjuk a sót. Kiforralt, tiszta üvegekbe tesszük és lezárjuk.
Hűvös, fénytől védett helyen tároljuk, felbontás után a hűtő oldalában.

A csumázás és a darálás persze elvisz némi időt, de addig is gyönyörködhetünk a paprika csodálatos színében (is.) S egy jó hír: ez is remek gasztroajándék!

Ezúttal egy kisebb adagot a ledarált paprikából még sózás előtt félretettem, s egy pástétomhoz használtam fel, ez lesz talán a következő bejegyzés.

Magyaros tekercsek

Mert lenn hínáros rét lobog
alant a kagylók boldogok,
szívük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrű csend.
(Pilinszky János)

Az itthon fellelhető alapanyagokból utazásom előtt ezt a süteményt lehetett összerakni. Volt egy kis darabka füstölt főtt húsom, a nemrégiben készített paprikakrémek és a már megszokott, olajban eltett petrezselyem. Ehhez került egy egyszerű, kevert lisztes kelttészta.
A már korábban bejegyzett nyaralás előtt sütöttem meg.


Hozzávalók
a tésztához: 10 dkg teljes kiőrlésű Graham liszt, 30dkg rétesliszt, 6g szárazélesztő, 8 dkg vaj, 2dl langyos víz, 1kk só
a töltelékhez: kb. 15-20dkg főtt füstölt hús (ez nekem most "nyúlja" volt), 2ek csípős és 1ek édes paprikakrém, 2ek petrezselyem olajban, 2dkg vaj, 1 kis szelet rozskenyér

Elkészítés: A tészta hozzávalóit összeállítottam, letakarva a napon kelesztettem. Utána átgyúrtam, 2 részre osztottam. Mindkét darabot egy nagyobb vágódeszkán téglalap alakúra nyújtottam (így a gyúródeszkát nem kellett előhúznom.)
A kelesztés közben a töltelékhez a húst és a kenyérszeletet ledaráltam és a többi hozzávalót is belekevertem. Elfelezve megkentem a a téglalapokra nyújtott tésztát, majd feltekertem, és kb. 1,5cm széles szeletekre vágtam. A tetejüket ezúttal nem kentem meg semmivel: a paprikás-olajos töltelék így is szép színt kölcsönöz a tésztának. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a tekercseket, és 200 fokra előmelegített, gőzös sütőben kb. 15 percig sütöttem.

Rácson hagytam kihűlni a süteményt, majd zsírpapírral bélelt papírdobozban utazott velem.

Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)


Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
Hozzávalók (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj

Elkészítés: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik.

Ezután kikapcsoltam a sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom, hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam.
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.) Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Csípős-erős ízek

– Mit eszünk, Matula bácsi?
– Kocsonyát. Amit a bográcsban hagytunk, megkocsonyásodik reggelre, és pirított kenyérrel…
Matula csak széles mozdulattal jelezte, hogy ez körülbelül a teteje a szakácskönyvekben található ínyencségeknek.

(Fekete István: Tüskevár)

Most persze jó lenne azt mondani, hogy a képen látható szépség a nomádkonyha tápláló talaján és napfényében növekedett, de nem. Talán egyszer majd... Sokféle paprikát szeretnék oda.
Addig is, minden évben veszek egy ilyen cserepes növénykét, ami a nyár közepétől késő szeptemberig terem folyamatosan. Ezalatt össze is gyűlik az a mennyiség, ami egy év alatt elfogy a konyhában. Szeretjük ugyanis a csípős-erős ízeket, de azért nem kerül mindenbe - kell a változatosság.
A beért apró paprikákat egy laza szövésű kosárban szoktam megszárítani (nem fűzögetem fel), s a leggyakrabban bablevesbe, gulyásba, lecsóba, halászlébe teszem. Vagy a téli káposztás ételekbe.
Az erőspaprika ezen túlmenően általában őrölt változatban, és a már többször emlegetett virágoskúti Csípős Rózsa formájában van jelen a konyhánkban.

Amúgy egész helyes kis gasztroajándék is lehet - annak, aki szereti. Számomra nyáron még a kókadozó virágokat is jól helyettesíti, amolyan ehető, színes dísznövény (duplán hasznos), váza helyett ez kerül ilyenkor az asztalra.

(Persze főztem is ma, de ráér...)

Sült paprika pácolt fokhagymával

marad a közöny s a konok dac
joggal hisztek bolondnak

(erős ildikó - túl - részlet)

Még néhány szem krumpli, egy majdnem egész paprika, két újhagyma lapult a hűtőben. Volt sárgarépa is, de azt későn vettem észre. Így az előbbiekből készült a mai, megint egyszerű ebéd, s ezzel a zöldekből ki is fogytam.
A pácolt fokhagymának még jó lesz egy hét, de muszáj volt megkóstolnom. Alakul már az íze.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 kisebb krumpli, 1 nagyobb paprika, 2 szál újhagyma, 2ek petrezselyem olajban, 2-3 gerezd pácolt fokhagyma, só, frissen őrölt zöldbors, pár csepp citrom

Elkészítés: A krumplit héjában megfőzzük, majd kissé lehűtjük, megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk. Közben a paprikát és a hagymát csíkokra vágjuk, és egy kevés olajon roppanósra sütjük. Hozzáadjuk az összedarabolt krumplit, sózzuk, borsozzuk és kicsit megpirítjuk. Végül a maradék petrezselymes olajjal és kevés citromlével meglocsoljuk, és rászeleteljük a pácolt fokhagymagerezdeket.

Megint egy vegán, de laktató ebéd.

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

Zöldséges-csípős csirke - ünnepeltünk...

Tegnap Apukám névnapját ünnepeltük. Csak hárman voltunk ezúttal. Ha többen is összejövünk - és az idő jó - inkább kint szeretek teríteni, mert jobban elférünk, mint az étkezőnek kicsi budafoki konyhában. Apu nem szereti az édes süteményeket, viszont szívesen eszik húst és fűszeres ételeket, ezért a következő volt a menü:

Szárnyashúsleves
Zöldséges-csípős csirke párolt rizzsel
Vajas kifli
Tokaji hárslevelű félédes fehérbor


Fentiek közül egyedül a főétel nem szerepelt még a blogon, ezért annak receptjét most közlöm.

Hozzávalók: 80dkg kicsontozott csirkemell, 2 sárgarépa, 2 nagy fej vöröshagyma,
1 zöldpaprika, 1 erős paprika, 2 gerezd fokhagyma, só, 1ek cukor, csipetnyi gyömbér, őrölt kömény, fehér bors, 1ek ecet, 4ek paradicsomlé (amikor van: friss paradicsom), olaj, 1kk pirospaprika, (esetleg: 2ek szójaszósz)

Elkészítés: A megtisztított hagymát, répát, zöldpaprikát, hosszúkás, vékony darabokra vágom, kevés olajon kissé megpirítom. Rádobom az apróra vágott húst, tovább pirítom, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát valamint a paradicsomlét (szezonban a friss paradicsomot kis darabokra aprítva.) Lefedve főzöm pár percig, amíg a hús némi levet ereszt. Ekkor hozzáteszem a gyömbért, sót, köményt, fehér borsot, az apróra vágott erőspaprikát, a cukrot. Tovább főzöm kis lángon. Amikor jól besűrűsödik a szaft, hozzáteszem az ecetet és a szójaszószt. Pár percig még összeforralom. Mivel nagyon fűszeres (keleties ízvilágú) étel, semleges körettel, natúr párolt rizzsel vagy tésztával fogyasztjuk.

Fűszerolajos krumplisaláta

- valami érthetetlen végtelen szabadság
oldja végül béklyóit az elviselhetetlen
egymásba roskadó fénytelen nappaloknak -

(erős ildikó - kegyelem)

Csak a krumplit (4 kis szemet héjában) főztem meg ehhez a salátához, majd meghámozva, felszeletelve a tányér közepére halmoztam. Utána jöhetett, ami itthon volt: sárgarépa, uborka, retek, lilahagyma, újhagyma, kevéske paprika és paradicsom. Összevágtam egy fél csokor petrezselymet, ment ez is a salátára, majd apróra kockázott óvári sajt következett és durvára tört dió. Ezután néhány tekerésnyi frissen őrölt zöldbors. Végül az egészet megöntöztem a fahéjas-csípős fűszerolajommal. Ez utóbbi finomságról ismét külön bejegyzést készülök írni - összefoglalva, hogy mi mindenhez használtam fel az utóbbi időben.
A saláta mellé még sütöttem egy szelet vajas pirítóst, nehogy éhes maradjak.
(És egymagam faltam fel az egészet ebédre, mert párom ma a Miskolcról hozott töltött csirkét választotta a megmaradt sárgaborsó főzelék mellé...)

Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával

most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést

(erős ildikó - így - részlet)

Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)

Magyaros rizstorta mézes sült almával

Egyszer már készült nálam egy ehhez nagyon hasonló étel, itt tekinthető meg. A hasonlóság azonban inkább csak a külsőben mutatkozik meg, mert ezúttal például nem került az ételbe sem pörkölt alap, sem tojás, sem somlói bor. Ez utóbbi belefért volna, de nem volt itthon. Viszont az eredmény nekem kellemesebb. Párom meg végre látott valami egész kevés húst is a tányérjában, mert már félő volt, hogy válságos helyzetében előbb-utóbb bekopogtat Duendéhez, hátha maradt véletlen egy kis dinócsülök. A helyzet azért csak látszólagos, mert bár a posztolt ebédekből valóban gyakran hiányzik a húsféle (vagy csak az ízét adja), azért egyéb (magánjellegű) étkezések alkalmával be tudja pótolni a hiányt. De vissza a recepthez. Így készült:

10 dkg vajat egy nagyobb (fedős) serpenyőben megolvasztottam, és lassú tűznél megsütögettem benne 20 vékonyra szelt kolbászkarikát, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem.
50 dkg gömbölyűszemű rizst tettem a vajra, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam:
3 leforrázott, meghámozott paradicsom kockára vágott húsát, 1kk pirospaprikát, 2kk Csípős Rózsát, 1kk szárított zöldségkeveréket, 1 kisebb, apróra vágott vöröshagymát, 3 gerezd összetört fokhagymát, pár tekerésnyi zöldborsot és két csipet sót. Összeforgattam, majd fokozatosan engedtem fel vízzel, míg a rizs puhára főtt. A végén belereszeltem 4 dkg óvári sajtot, és beleszórtam némi petrezselymet.
Kivajazott kerek formába tettem, körben kiraktam az előzőleg kisütött kolbászszeletekkel (a képen ezek nem szerepelnek, mert párom kapta grátisz a saját adagjához), és kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Kívánság szerint céklával és mézes sült almával ettük.

/Tegnap az időjóslásról és a gyertyaszentelésről bejegyzés híján sem ejtettem szót. Pedig a farsangi időszak is bővelkedik jeles napokban: ma Szent Balázs ünnepe van, és kinek ne jutna eszébe ilyenkor - ha nem a saját élmény, akkor - Babits Balázsolás című verse./

Paprikás tollhegytészta

Ez az ebéd ma járt nekem. Úgy is mondhatnám: mert megérdemlem. Nem csupán az elmúlt napok hajnalban kelése, fagyoskodása, szellemi igénybevétele (s az ezt követő esti munkavégzés) okán, hanem legfőképpen azért, mert tegnap tettem egy csúfos kísérletet. Szerettem volna egy kis tésztát ebédre, ezért bevállaltam az oktatóhely menüjét. Voltak ugyan olyan félelmeim, hogy a parajos pennét esetleg túlfőzték, de végül nemcsak hogy beigazolódott, hanem még az is kiderült: a tészta már langyosnak sem mondható. Hát nem állítanám, hogy jól esett. Az viszont annál inkább, hogy kiderült: a cudar időre és a vidéki résztvevőkre tekintettel a további programot törölték, így ma rendesen kialhattam magam, s persze gyorsan "bepótoltam" a tésztát.
Már egy ideje amúgy is járt a fejemben valami paprikás tészta (ne csak a paradicsom legyen főszerepben a mártásoknál.) Több helyről kaptam ötleteket is hozzá, az én változatom így készült:
50 dkg teljes kiőrlésű tollhegy tésztát megfőztem, leszűrtem.
Közben elkészítettem a paprikás szószt hozzá: 3 nagy paprikát, 1 nagy vöröshagymát és 1 paradicsomot felkockáztam (nagy darabokra), majd egy kevés kukoricaolajon megpirítottam. A zöldségek így frissek és roppanósak maradtak. 4 gerezd fokhagymát apróra vágva hozzáadtam, majd 1kk pirospaprikával, 2kk erőspaprikakrémmel (Csípős Rózsa), kevés zöld borssal fűszereztem. Kis vizet, 1dkg vajat és 1,5 dl tejfölt kevertem hozzá. Összeforgattam a tésztával és durvára vágott friss petrezselyemmel. (Párom adagjába egy kis maradék sült csirkehúst is kevertem, de tényleg csak a kedvéért, nehogy már ebéd után éhes legyen...)

Biotermék-reklám

Most vetemedek (emlékezetem szerint először) arra, hogy boltban kapható késztermékről írjak a blogomban. Tudom, hogy sokan szívesebben készítik el maguk az ételeikhez használt paprikakrémet, ételizesítőt, én azonban (egyelőre!) nem rendelkezem ehhez megfelelő paprikaterméssel, és megfelelő beszerzési forrással sem. Így ezt a terméket meg szoktam vásárolni. Nem azért szeretem, mert biotermesztésből származik, hanem mert nincs benne semmi felesleges, és megfelelően csípős. Hovatovább az állaga sem változik (nem penészedik, nem vizesedik) akkor sem, ha néhány hónapig csücsül a hűtő ajtajában. Az ára 3-400 forint között van (nem tudom pontosan), viszont nálam elég lassan fogy el, annak ellenére, hogy szeretjük a fűszereset és szendvicskrémhez is használom. Az sem utolsó szempont, hogy a csomagolása is tetszetős, s egy csinos kis üvegünk is marad a felhasználás után. (Akit esetleg érdekel: édes változatban is kapható.)