Savanyúkáposztás-fűszeres tekercsek paprikával és szalonnával

Valahol van a múlt: nemcsak a könyvekben, a tárgyakban, az emlékezésben, hanem az idő természetfölötti dimenziójában, nehezen rögzíthető, de mégis valóságos térfogatában is... Miért ne? Ha lehet csillagok fényét fényképezni, csillagokét, melyek tárgyilag megszűntek már a világűr térfogatában, de sugárzásuk vegyi úton érzékelhető még a fényképező lemezen, miért ne lehetne visszahatolni az idő cselekményébe?
(Márai Sándor)

Réges-régen (azaz több mint 2 évvel ezelőtt) sütöttem először savanyúkáposztás tekercseket, de akkor még kelt tésztával. Később ez a "találmány" olyan családi kedvenc lett, főleg a férfinépek között, akik az édes sütemények helyett ezt szívesebben ették. Olyannyira, hogy később az alapvetően savanyúkáposzta-pirospaprika-kevés olaj hármasára épülő töltelékhez apróra vágott sonkát, tarját vagy darált pörkölthúst is kevertem. Remek sör-bor-korcsolya lett, és kínáltuk vendégeinknek, illetve vittük vendégségbe. Szóval bevált.
Én is nagyon szeretem, mert gyakorlatilag benne van a "savanyúság" is, amit esetleg mellé kívánna az ember. És éppen a savanyúkáposzta miatt sosem érzem túl nehéz süteménynek, hiába lesz egyre gazdagabb a töltelék.
Nagyon el tudnám képzelni egy savanyúkáposztás-tejfölös, savanyúkáposztás-juhtúrós, esetleg savanyúkáposztás-fehérsajtos változatban is, de a tejtermékeket általában mellőzzük, vagy igyekszünk kevesebbet fogyasztani. Talán egyszer olyat is sütök.

Most a legfontosabb változás mégsem a töltelék összetételében volt (bár az is bővült metélőhagymával, petrezselyemmel, zöldborssal és csípős paprikával), hanem maga a tészta: a kelt tésztát levelesre cseréltem. Valahogy egy ideje ez esik jobban, illetve a kakaós tekercset is jobban szerettem így, mint kelt tésztával.
Ami maradt, az a jól bevált tekercsforma: nekem még mindig ez a leggyorsabb. Ráadásul én ropogósabbra sütve szeretem a tésztákat, és a tészta vékonyra nyújtásával, illetve a tekercsek szeletelésével ezt jól tudom befolyásolni.

Ami még fontos: a szalonnából én inkább a normál, hagyományos füstölésű kolozsvárit szeretem, a gyorsérlelésű, páclében tasakba zárt változatot mellőzöm (még ha ezért sznobnak is tartotok.) Én nem tudnám az előbbit olyan szépen és vékonyan szeletelni, mint szükséges, ezért a hentest szoktam megkérni, hogy géppel vágja fel. (De az is jó, ha darabokra vágjuk, nem muszáj szeleteket használni.)

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz): 50 dkg leveles tészta (egy lehetséges és viszonylag egyszerű házi kivitel receptje itt), 50 dkg savanyú káposzta, 1 tk pirospaprika, 1 ek hidegen préselt olaj, 20 dkg vékonyra szeletelt húsos, kolozsvári füstölt szalonna, metélőhagyma, petrezselyem, frissen őrölt zöldbors (a fekete is jó), 1 tojás, 1 savanyított csípős paprika

Elkészítés: Szerencsés esetben a fagyasztóból vehetjük ki az előre elkészített, és fél kg-os csomagokban lefagyasztott leveles tésztát, vagy használhatunk boltit. Kiengedés után a tésztát vékony, kb. 1-2 milliméteres lappá nyújtjuk. Ráfektetjük a töltelék hozzávalóit úgy, hogy a szélén egy kb. 3 centiméteres sávot szabadon hagyunk az illesztéshez. Először jöhetnek a szalonnaszeletek, utána az olajjal és pirospaprikával elkevert savanyúkáposzta, majd a fűszerek: frissen őrölt bors, apróra vágott metélőhagyma, savanyított csípős paprika és petrezselyem. Ezután az üresen hagyott sávot a felvert tojással megkenjük. A másik hosszabb oldal felől szorosan feltekerjük a tésztát, és a tojásos résznél illesztjük. Kezünkkel egyenletessé formázzuk a tekercset. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tekercset éles késsel felszeleteljük. Én kb. 1 cm-es szeleteket vágtam. A szeleteket sütőpapírra fektetjük, és a megmaradt tojással átkenjük. Két sütőlemezre fér, és egy-egy adag 20 perc alatt sül meg (nem légkeveréses villanysütőben.)

Igazi farsangi fogás. Jó étvágyat hozzá!

Kelropogós (chips)

mihez adjak, mit?
kihez, kit? hogy mibb legyen?
vagy kibb? s mivégre?
(Fodor Ákos)

Legutóbbi bejegyzésem után egyáltalán nem terveztem, hogy a következő is a kelkáposztáról fog szólni. De ennek is megvan a maga története.

Először azonban egy másik történet:
Minap a helyi kisboltból kilépve egy hölgy köszönt rám, kérdezve, hogy én vagyok-e a napmátka. Nem kicsit csodálkoztam el, mert nem járok napmátkás polóban, és azt hiszem, egyéb ráutaló magatartás sincs. Szóval igencsak meglepődtem, miből sejthette ezt. Mint kiderült, az árulkodó "jegyeim" Apu és a sajtkuckó volt. A hölgy is budafoki, és olyan sokan nem űzik ezt a kerekesszékes sportot errefelé, amit mi ketten Apuval - még a hóban is. (A sajtkuckóról meg itt írtam.) A kedves ismeretlen-ismerős hölggyel váltottunk néhány mondatot Apu türelmetlenkedése közben, kiderült, hogy egy ideje már olvassa a blogom, amit ezúton újra megköszönök neki.

Az elmúlt napokban megint nem unatkoztunk, az idő- és pénzigényes kötés mellett elindult egy - régóta tervezett - kisebb kézműves projekt, a párommal közös famunkák - sajnos ehhez is kevés az idő és a nappali fény.

Közben-közben sokat gondolkodtam Apu állapotáról, ez kihagyhatatlan, hisz a legtöbb időt vele töltöm. Szóval a mim nincs-mim van örök dilemmájáról, mert időnként az ember panaszkodna, hogy hát persze, az élet része a betegség, de mindez együtt azért sok. Hogy nem tud járni, hogy nem tud egyedül mozogni, hogy nem tud még kerekesszékben sem hosszasan ülni, hogy segítséggel sem tud felállni, mosakodni, hogy nehezen nyel, hogy egyik szemére nem lát rendesen, hogy nem ismeri már a betűket, hogy beszélni sem tud. Hogy időnként dühöng emiatt, mint egy őrült, amiért házon kívül biztosan benyugtatóznák. Pedig ilyen helyzetben ki ne dühöngene?
Nem hittem volna, hogy lehet irigykedni még a kerekesszékes emberekre is, pedig igen. Néha látom őket, ahogy például a boltokban önállóan vagy családtagjaikkal együtt, de aktívan intézik az ügyeiket, és eszembe jut, milyen messze van Apu ennek a lehetőségétől. Persze az ember csak távolról irigykedik, míg bele nem lát a sorsokba.
Ugyanakkor ott a másik oldal, ami talán természetes, hogy van, holott olyanok is vannak, akik ezekkel a képességekkel sem rendelkeznek: hallja, érti, amit mondok, olvasok, emlékszik a dolgokra, amire én már nem, megjegyzi, ha nem találom a kulcsom és segít keresgélni, délután filmeket néz a fél szemével, rádiót hallgat, nevet a vicceken, a szükséges mozdulatokra, emelésekre - amennyire tud: rásegít. A szomszéd kisfiút - aki járni tanul - működő bal kezével tartja a kerekesszékből. Az órát ismeri, legyen analóg vagy digitális. Ahogy régi ismerőseinek is integet az utcán. Tudja, hogy mi történik körülötte...
A második adventi gyertyát már meggyújtottuk nála, és persze hozzá is jött a Mikulás.
Láttunk néhány igazi hóembert is, de az ő életük is véges.

A karácsony: még minden szempontból és részletében bizonytalan.

De jöjjön végre a kelkáposzta, ahogy megígértem:
Nos, az úgy volt, hogy igazából egy sütemény ötletét forgattam már egy ideje a fejemben, a hozzávalók is mind megvoltak, de képtelen voltam időt találni rá már hetek óta. Hétfőn viszont épp az angol videóprogram következő részét szerkesztettem, amelyben egy 11 éves amerikai - abszolút egészségtudatos - kissrác éppen a baked kale chips-et emlegette, mint egyik kedvenc eledelét. Rögtön érdekelni kezdett a dolog. A chips ugye nem szorul magyarázatra. A baked jelző arra utal, hogy nem bő olajban (zsiradékban) készült dologról van szó, ez egy sütős változat. S végül a kale a leveles kel angol megfelelője, ami nálunk talán nem olyan gyakori, mint más káposztafélék, de azért megterem.

Rögvest rá is kerestem, hátha nemcsak a kisfiú találmánya a dolog, találtam is szép számmal recepteket. Általában aszalógéppel készítik, de az enyém most a nomádportán van. Meg nem is volt kedvem most órákig tötyörögni ezzel. Szerencsére sütőben is megy, az eredmény a türelmünktől függ. Nagyon nem gyorsíthatjuk fel a folyamatot (nem emelhetjük a hőfokot), ha nem akarunk megbarnult vagy égett darabokat. De kb. 40 perc alatt elkészül egy adag. S amit még nem említettem: nálam kelkáposztából. Majd ha szembejön a leveles kel, lesz abból is.
Az egész roppant egyszerű: a káposztán kívül só, olaj (esetleg fűszerféle) kell hozzá, de léteznek sajtos változatok is.
Az eredmény: finom, ropogós rágcsálnivaló (lehet hozzá valamilyen mártogatót is csinálni.)

Hozzávalók: (egy sütőrácsnyi adaghoz) friss kelkáposztalevelek (kb. 8 nagyobb), olaj (kb. 2-3 ek, én most a magyaros fűszerolajat használtam), só

Elkészítés: a káposzta vastag ereit kivágtam (nem kell kidobni, jó lehet egy levesbe például), és nagyobb darabokra tépkedtem. Egy tálban alaposan összekevertem olajjal, egy kevés sóval, majd sütőrácsra (nem tepsire!) terítettem egy rétegben.
Előmelegített sütőben 100 fokon kb. 40-45 perc alatt ropogósra sütöttem.
Ha kész, ne hagyjuk a sütőben, ha kivesszük, megmarad ropogósnak.

Némely levél a sütés közben összepöndörödik, a többi lapos marad, de ugyanazt az élvezetet nyújtják.

Mákos-petrezselymes pálcikák

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i : bejárat egy
ki-már-sohába

(Fodor Ákos)

Ma egészen meglepődtem magunkon. Bár a nyolcig alvás már hétvégén sem lehetséges, a koránkelésnek kétségtelenül megvannak a maga előnyei. Az ebédkészítés még így is zicces, de néhány dolog belefér. Ma például az, hogy a reggelit követően Apu - először február közepe óta - hajlandó volt kijönni a kerítéskapun túl. Azaz beleegyezett, hogy a kerekesszékkel járjunk egy kicsit. (Talán némi bizodalmat adott neki, hogy előző este párommal kettesben végigjártuk az utat kerekesszékkel a templomig és vissza - én toltam, párom ült benne. Nálunk ez attól tűnik bonyolult dolognak, hogy Budafokon viszonylag sok az emelkedő/lejtő, és ugye a kerekesszékek alapfelszereltségéhez nem tartozik kézifék.)
Tehát elmentünk a templomba. A reggeli miséből az utolsó negyedet még elértük. A rámpával nem volt különösebb gond, az ajtón beküzdeni magunkat kicsit nehezebb volt, de megoldottuk.

A visszaút után Apu egész jókedvűnek tűnt, s nekem még egy bicajos bevásárlásra is jutott időm. Teljesen megdöbbentem magamon, hogy ezután még ebédet is sikerült délig készíteni, igaz, egészen egyszerűt. Mi több, a reggel a kenyérsütőbe bekészített kelt tésztát is kinyújtottam, felvágtam, és Apu ebédje után már csak sütnöm kellett. Mi meg egy körül tudtunk enni, ahogy szoktunk.
Párom is írt a mai napról. Ha minden jól megy, estére még futást, mozgást tervezünk. (Igaz, a munkával nemigen haladtam a hétvégén.)

E pálcikák alapötletét Sajtkukac különböző receptjei ihlették. Én egy mákos-petrezselymes variációra gondoltam, s mivel nem volt itthon elég lisztem, végül egy részét grízzel helyettesítettem (amit egyébként a kenyereknél is szoktam alkalmazni.) Sajnos nekem nem jött be, hogy a tésztagéppel metéljem fel a kinyújtott tésztát. Jó ötletnek tűnt, de valószínűleg az én gépem nem annyit tud. Semmi gond, a derelyevágóval gyorsan ment. Jó nagy adag készült.

Hozzávalók (kb. 65 darabhoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve, nálam ezúttal: 35dkg rétesliszt, 25dkg búzadara szerepelt), 3ek olaj, 3dl víz, 2tk só, 2tk cukor, 1 csomag petrezselyem apróra vágva, 2ek szemes mák, 1 csomag (7g) szárított élesztő

Elkészítés: A hozzávalókból összeállítjuk a tésztát, vagy a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjára bízzuk. Ha megkelt, ismét összegyúrjuk, kinyújtjuk kb. fél centiméter vastagra, és olyan 35cm szélesre. 5-8mm széles csíkokat vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsikbe fektetjük a darabokat, és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 10 percig sütjük.

Mindenféle más ízesítéssel is mehet, lehet vékonyabbra (ropogósabbra) vagy vastagabbra (puhábbra) sütni.

Újévi harapnivalók 2 - Sonkás-sajtos kiflik (egy kis színelmélkedés)

Az archaikus fekete-vörös-fehér hármasságának megfejtése nem különösebben nehéz... A fekete a földalatti, a kaotikus tartály, a természet nem kész, de annál teltebb és sűrűbb energiakészlete, amelyből a dolgok kilépnek, hogy alakot öltsenek... A vörös itt is az élet színe, mint egyebütt. A fehér pedig éppen olyan magasságban áll a vörös fölött, mint amilyen mélyen alatta áll a fekete... Mindenképpen az a három lépcső, amelyet az életnek meg kell tennie. (Hamvas Béla)

Amikor szilveszter napján párom édesanyja a telefonban megkérdezte fiától, hogy én mivel készülök az összejövetelre, a következő választ kapta:

"Ildi sütött valami barnát meg fehéret."

Be kell valljam, ez elgondolkodtatott. Mi gasztrobloggerek ugyanis (talán elnézitek a többesszámot, de kinek nem inge, az kérem, ne...!) gyakran morfondírozunk rajta, hogy miképp is nevezzük el ételeinket - hogy a név ne legyen túl hosszú, flancos, de azért tartalmazza az étel jellemzőbb összetevőit, netán még a figyelmet is felkeltse - s lám, e férfi-lelemény ezt milyen egyszerűen megoldja!
(Persze tekinthetnénk mindezt csupán a megfigyelés és érdeklődés fogyatékosságának is, de miért tennénk?)

Aki az előző bejegyzésemet olvasta, már rájöhetett, hogy mi volt a "barna". Ezek szerint csak a "fehér" recepttel vagyok adós. Kérdezhetnétek, hogy ez miért nem "sárga" inkább vagy "narancs-piros", de érjük be azzal a válasszal, hogy a fent említett férfi-lelemény e tekintetben is az egyszerűsítésre törekszik, 6-8 szín megkülönböztetése számára elegendő, lehetséges, hogy ennél többet az elektromos alkatrészek jelölései sem tartalmaznak. E ponton vissza kell térnünk és fel kell figyelnünk a "barna" megjelölés disztingvált voltára, hiszen csaphatta volna egyszerűen a feketéhez is az előbb említett ételt, de nem volt égett szaga, így helyesen ismerte fel az ezirányú megkülönböztetés szükségességét.

Ennyit a színekről. Lássuk akkor most a "fehéret"!
Hozzávalók (96 darabhoz): 1 kg rétesliszt, 3 tojás, 2,5dl kefír, 1,5dl olaj, 2kk só, 3ek cukor, 2,2dl langyos tej, 2 tasak (összesen 14g) szárazélesztő
A töltelékhez: 30dkg füstölt, főtt sonka, 10dkg sajt, 10dkg vaj
A kenéshez: 1ek tej vagy tejszín, 1 tojás

Elkészítés: A tészta hozzávalóit kézzel összeállítjuk vagy a kenyérsütőgép dagasztó-kelesztő funkciójára bízzuk. A húst és a sajtot ledaráljuk, és kikeverjük a vajjal. A tölteléket 6 részre osztjuk. A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd 12 cipóra osztjuk. A cipókat egyenként kerek lappá nyújtjuk, kb. palacsinta nagyságúra. (Közben ügyelünk rá, hogy a várakozó tészta mindig letakarva legyen, hogy ne száradjon ki.) A kinyújtott tésztalapot megkenjük egy rész töltelékkel, majd letakarjuk egy másik kerek tésztalappal. A korongot 16 cikkre vágjuk, és a darabokat a szélesebb része felől feltekerve kifliket formázunk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (3 nagy tepsin fér el.) Letakarva hagyjuk még kb. 20 percet pihenni, ezután kevés tejjel vagy tejszínnel elkevert tojással megkenjük a kifliket. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy-egy adag kb. 20 perc alatt sül meg. (Nekem elektromos sütőm van, szerintem a légkeverésesben gyorsabban sül.) (A sütemény Limara Lala-kiflijének átalakításával készült.)

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Krumplis-vajas-sajtos rétes szőlőmártással

a legdrágábbat, a legkedvesebbet,
az egyetlent, mi valóban Egyetlen:
indulás előtt léggömböd kosarában
találod. És mindig, hajszál-
pontosan ennyi, sőt: ez
a túlsúly.
Választhatsz:

(Fodor Ákos: Szabadság)

Valami sós ízre vágytam pár napja, miután a kakaós-rumos keksz háromszor is elkészült. Valami olyasmire, amit egy leves után is lehet falatozni. A krumpli mostanában ritkábban szerepelt, pedig van bőségesen a nomádportáról, ahogy petrezselyem is, és a muskotályos-fűszeres szőlőketchup sem került még igazán főszerepbe, csak álldogált a polcon.
A hűtőben rámköszönt még egy csomag réteslap. Így állt össze az ötlet. Egy fűszeres-vajas krumplipüré - kevés érett ízű sajttal megbolondítva, rétestésztába tekerve.

Hozzávalók (16 db felezett, háromszög alakú batyuhoz): 1kg krumpli, 10dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, 1tk só, 2ek érett, intenzív ízű reszelt kemény sajt, csipetnyi őrölt szerecsendió és fehérbors, 1 csokor petrezselyem, 1 csomag (8 lapos) réteslap, (a tetejére szőlőketchup vagy valami más gyümölcsös, fűszeres mártás)

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük. A sajtot és a vaj felét hozzáadjuk és villával darabosra törjük (nem kell masszát csinálni belőle.) Apróra vágott petrezselyemmel, őrölt szerecsendióval és fehérborssal fűszerezzük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A réteslapokat a maradék (s közben megolvasztott) vajjal egyenként megkenjük és félbehajtjuk.
Az így kapott téglalapok felső harmadán elhelyezzük a töltelék egynyolcad részét, majd a tésztát átlósan többször ráhajtva háromszögekké formázzuk. (Ezt a formázási módot Jade konyhájából lestem el.) Végül a kész háromszögeket sütőlemezre fektetjük, a tetejüket is megkenjük vajjal, s körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni. Ezután a háromszögeket félbevágjuk, és még melegen (vagy langyosan) kínáljuk a szőlőketchuppal.

Magyaros tekercsek

Mert lenn hínáros rét lobog
alant a kagylók boldogok,
szívük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrű csend.
(Pilinszky János)

Az itthon fellelhető alapanyagokból utazásom előtt ezt a süteményt lehetett összerakni. Volt egy kis darabka füstölt főtt húsom, a nemrégiben készített paprikakrémek és a már megszokott, olajban eltett petrezselyem. Ehhez került egy egyszerű, kevert lisztes kelttészta.
A már korábban bejegyzett nyaralás előtt sütöttem meg.


Hozzávalók
a tésztához: 10 dkg teljes kiőrlésű Graham liszt, 30dkg rétesliszt, 6g szárazélesztő, 8 dkg vaj, 2dl langyos víz, 1kk só
a töltelékhez: kb. 15-20dkg főtt füstölt hús (ez nekem most "nyúlja" volt), 2ek csípős és 1ek édes paprikakrém, 2ek petrezselyem olajban, 2dkg vaj, 1 kis szelet rozskenyér

Elkészítés: A tészta hozzávalóit összeállítottam, letakarva a napon kelesztettem. Utána átgyúrtam, 2 részre osztottam. Mindkét darabot egy nagyobb vágódeszkán téglalap alakúra nyújtottam (így a gyúródeszkát nem kellett előhúznom.)
A kelesztés közben a töltelékhez a húst és a kenyérszeletet ledaráltam és a többi hozzávalót is belekevertem. Elfelezve megkentem a a téglalapokra nyújtott tésztát, majd feltekertem, és kb. 1,5cm széles szeletekre vágtam. A tetejüket ezúttal nem kentem meg semmivel: a paprikás-olajos töltelék így is szép színt kölcsönöz a tésztának. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a tekercseket, és 200 fokra előmelegített, gőzös sütőben kb. 15 percig sütöttem.

Rácson hagytam kihűlni a süteményt, majd zsírpapírral bélelt papírdobozban utazott velem.

Egyszerű nyári pirítós

Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem.
(Hamvas Béla)

Minden vélt vagy valós hasonlóság más néven futó receptekkel nem a puszta véletlen műve.... de nem is szándékos. Amikor nem tudok már mit kitalálni egyszemélyes nyári étkezéseimre, akkor jönnek a zöldséges-salátás melegszendvicsek és a pirítósok. Gyorsan megy, nem viszi el a munkától az időt, és időnként jól is esik. Ez megint egy olyan egyszerű étel, amihez kicsit furcsa dolog receptet írni, de az Olvasók szokták kérni, hát leírom:

Hozzávalók (személyenként): 2-3 közepes paradicsom, 2 vékony szelet szikkadt kenyér, 1 kiskanálnyi vaj, durvára darált színesbors, só, (esetleg egy gerezd fokhagyma), 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: a paradicsomokat megmosom, felkockázom. Összekeverem egy tálban egy csipetnyi sóval, borssal (és ha mehet bele: az apróra vágott fokhagymával.) Hidegre teszem.
A kenyereket egy vaslapon megpirítom. Hagyom, hogy egy kissé a gőzt kiengedjék, és még melegen átkenem mindegyiket egy kevés vajjal (épp csak annyival, ami szépen megolvad a tetején. Ráteszem a paradicsomot és a petrezselymes olajat.

Sós perec

Valahol van még végtelenség, igazi hideggel és igazi hőséggel, s talán a hozzávaló emberekkel is. (Márai Sándor)

Párom a nomádportán perecre vágyott pár hete. El is kezdett recepteket keresgélni. Mondtam neki, hogy ennél egyszerűbb sütemények is léteznek, s az ottani sütővel nem biztos, hogy érdemes próbálkoznia. Inkább kerekezzen át a hídvégardói pékségbe, hátha ott sütnek.
Végül nem sütött, és nem is vett magának, viszont a hétvégi látogatásom alkalmával ezt kérte.
Délután indultam, így a délelőttbe bele is fért a sütögetés. Persze nagy perecek nem készülhettek, mivel azokból legfeljebb kettő fér el egy sütőlemezen, és ebben a melegben nem akartam sokáig várakoztatni a tésztát, így is hihetetlenül gyorsan kelt.

Hozzávalók (30 darabhoz, kb. 3 és fél sütőlemeznyi adag): 80dkg rétesliszt, 20dkg vaj, 11g szárazélesztő, 4dl langyos víz, 2kk só
a tetejére: 1 felvert tojás
a sós-lisztes mázhoz: 1ek só, 4ek liszt, víz

Elkészítés: A vajat megolvasztjuk, és langyosan dolgozzuk össze a tészta további hozzávalóival. Rábízhatjuk a kenyérsütő dagasztó programjára is. A szépen kidolgozott egynemű tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük. Ebben a hőségben a teraszon ez fél órát sem vett igénybe. Utána kinyújtjuk kb. 1-1,5 cm vastag téglalapra, a hosszanti oldalával párhuzamosan csíkokat vágunk belőle, megsodorjuk, és perec alakúra formázzuk. (Egyébként ebből a tésztából sokféle alakzatot készíthetünk.) A pereceket sütőpapírral bélelt tepsikre rakjuk, kicsit hagyjuk még kelni, majd felvert tojással átkenjük. Így toljuk a 230 fokra előmelegített, és bespriccelt, gőzös sütőbe, ahol kb. 15 percig sül egy adag. Amikor már majdnem kész, meglocsoljuk a lisztes-sós mázzal: 1ek sóból és 4 ek lisztből készül a máz, annyi vízzel keverjük el, hogy - tetszésünk szerint - sűrűbb, vagy hígabb állagot kapjunk. Még egy-két percre visszatoljuk a sütőbe, és kész is.

Ha azt szeretnénk, hogy ropogós maradjon, de szállítás közben se száradjon ki, várjuk meg, míg kicsit meghűl, ezután konyharuhával bélelt kosárba vagy papírdobozba tehetjük.

Sült bonbonok és nyári csodák

őrizd hát magad jól
hisz hunyt szemmel is látod
a valónak hitt világban
szétperegnek az álmok

könnyű madártestük
földhöz veri a szél
mi bennünk lakik
odakint - perceket ha él

(erős ildikó - egy kiáltónak - részlet)

A képen látható bonbont Makkának készítettem, s mivel Ő elég jónak találta ahhoz, hogy a recept is közszemlére kerüljön (ezt állítja!), így most megosztom Veletek. Elöljáróban annyit, hogy egy sajtos-diós ízvilágról van szó, amihez a tésztát megsütöttem, továbbá kiegészült még joghurttal, szezám- és lenmaggal.

Elég sokáig törtem a fejem, hogy mit is készítsek, ami alkalmas a kánikulában való több órás zötyögtetésre, s közben nem sérül annyira, hogy szégyen legyen átadni. Szóba jöhetett volna valamilyen töltött kelt tészta is, de inkább az omlós tészták felé indultak el a gondolataim.


Hozzávalók (kb. 20 db bonbonhoz): 5dkg darált dióbél, 5+2 dkg reszelt sajt, 12 dkg rétesliszt, 5dkg vaj, 1ek szezámmag, 3-4ek lenmag, fél tk só, 1 kis pohár natúr joghurt, 1 kisebb tojás sárgája, késhegynyi szódabikarbóna

Elkészítés: A dióból, lisztből, vajból, sóból 5dkg sajttal, a tojás sárgájával, a szezámmaggal és a szódabikarbónával omlós tésztát gyúrunk. Fél cm vastagra nyújtva megfelelő nagyságú tepsibe fektetjük, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.
Ezután a tésztát morzsásra törjük egy villával (Le is lehet darálni, de felesleges, mert puha.)
Beletesszük egy keverőtálba, hozzáadjuk a joghurtot, 2dkg reszelt sajtot és alaposan összedolgozzuk. Golyókat formálunk belőle, majd a lenmagban meghempergetjük. A kész bonbonokat behűtjük.


A bonbonok élvezete azonban messze elmarad az érett fügétől, amire számító módon "becseréltem" a süteményt, igazából azon csodálkozom, hogy akinek csak lelkendezve megemlítettem a környezetemben e gyümölcsöt (vagy kínáltam), mind kényszeredetten próbált barátságos arcot vágni hozzá...
Sebaj, még egyszer biztos nem fogom kínálgatni, hanem az utolsó szemig én eszem meg egyedül! (Na jó, párom kaphat belőle, mert ő tudja értékelni a jó dolgokat - s most csak képen nézegetheti.)

Most már még biztosabb vagyok benne, hogy megpróbálkozom a termesztésével a nomádportán, lesz, ami lesz (talán találok neki egy napos szegletet.)

A szöveg mellett látható dísznapraforgó pedig öcsém és felesége kertjéből került hozzám, öröm ránézni...

Nyári előételek hétvégéje - VKF XXVI.

Az előételek asztalán:
édes-sós sült őszibarack fekete borssal

fehérbab-saláta juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntettel és koktélparadicsommal

málna ketchup grillezett zöldségekkel

hortobágyi kelt rétes

fehérboros dinnyekoktél

Nyári? Remélem... Igyekeztem minél frissebben a tányérokra varázsolni minél több zöldséget és gyümölcsöt.
Mert Vesta izgalmas feladatot adott nekünk: a XXVI. VKF témájaként könnyű nyári előételeket kellett készítenünk.
Egyik előételtől sem fogunk önmagában jóllakni, de kicsit csitítja gyomrunk vágyait a következő fogásokig, egyúttal lehetőséget ad, hogy ne csak odakint legyünk a szabadban, de képesek legyünk még mozogni, játszani is!
Az itt következő előételek egy része készülhet a kertben, és nem igényel sok időt.

Édes-sós sült őszibarack feketeborssal
Hozzávalók (személyenként): 1 nagy (keményebb húsú) őszibarack, csipet cukor és só, frissen őrölt feketebors, olaj a sütéshez
Elkészítés: a barackot cikkekre vágjuk, majd forró olajban megsütjük (de grillezhetjük is odakint). Szűrőbe szedjük, hagyjuk lecsöpögni, majd sóval, cukorral, borssal meghintjük, és melegen kínáljuk. Pár csepp balzsamecetkrém még jól jöhet hozzá.

Fehérbab-saláta koktélparadicsommal
Hozzávalók (személyenként): 1 kis konzerv sós vízben főtt fehér bab, néhány szem koktélparadicsom, 1ek petrezselyem olajban, saláta levelek a tálaláshoz
Elkészítés: a babot leszűrjük és a többi hozzávalóval összekeverjük. Fejes saláta levelekre rendezzük, majd behűtjük.

Juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet
Hozzávalók (kb 2 dl-hez, 4-6 főre): 5dkg juhtúró, 1 kis pohár natúr joghurt, fél ek bazsamecet, 40 ml (szőlőmag)olaj, fél kk erős mustár
Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, majd a kész öntetet behűtjük.

Málna ketchup
Hozzávalók: 1 kis doboz (kb. 125gr) málna, 60ml fehérborecet (én az orgonás ecetet használtam most hozzá), darabka fahéj, 8 szem szegfűszeg, 8dkg cukor, só, őrölt fekete bors
Elkészítés: A málnát egy fazékba öntjük. Rátesszük az ecetet és a cukrot. A fűszereket (a só és a bors kivételével) gézzacskóban vagy teatojásban tesszük mellé. Lassú tűzön felforraljuk, és kb. 10-15 percig főzzük. Ha kissé meghűlt, kivesszük a fűszereket és a gyümölcsöt turmixban pépesítjük
a levével együtt.Végül ízlés szerint sózzuk és borsozzuk.
Behűtjük.
Friss idényzöldségeket - sárgarépát, cukkinit - grillezünk mellé, de gombákhoz is kitűnő.

Grillezett zöldségek
Hozzávalók: cukkini, sárgarépa, padlizsán, karalábé, stb., kevés olaj
Elkészítés: a zöldségek közül csak a vastagabb héjúakat (pl. karalábé) pucoljuk meg. Nem vágjuk túl vékonyra a sütéshez, az 1 cm vastag darabok megfelelőek. Egy tálba tesszük a felaprított zöldséget. 1-2 ek olajjal meglocsoljuk, és összeforgatjuk. Sózni, fűszerezni nem javaslom. Egyrészt mert szebben sül, másrészt mert úgyis fűszeres mártásokkal kínáljuk: lehet ez a fenti málna ketchup vagy a juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet, de elővehetjük (ha van) a mustáros-ecetes-olajos barackmártást, a pácolt fokhagymáról és az aszalt paradicsomról nem is beszélve...
(A grillezett zöldségeket mindig frissen, s csak a kívánt mennyiségben készítsük, úgyis gyorsan sül.)

Hortobágyi kelt rétes
Hozzávalók (18 nagyobb szelethez): 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40 dkg rétesliszt, 1kk só, 1ek cukor, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 2,2dl langyos tej, 50 dkg bőrös, kicsontozott csirkehúsból készült, rövid lére főzött pörkölt, 2dl tejföl, 1ek liszt
Elkészítés: a pörkölthöz a húst előre daráljuk le, s az ételt a szokott módon készítsük el még előző nap. A kész pörköltet 1ek liszttel elkevert tejföllel sűrítsük.
A tészta hozzávalóit tegyük egy nagy tálba, dolgozzuk össze. A meleg napon letakarva hamar megkel.
Ezután a tésztát osszuk három részre, nyújtsuk téglalapokra. A téglalapok egyik felére hosszában kenjük rá a pörköltet, majd hajtsuk rá a másik oldalt. A tetejét - ha akarjuk - derelyevágóval mintázhatjuk, vagy csíkokra hasogatva keresztezhetjük. Ügyeljünk rá, hogy a töltelék ne folyhasson ki! A kész rétesrudak tetejét egy kevés megmaradt pörköltszafttal megkenhetjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 20 percig.
Átlósan vágjuk nagyobb szeletekre.

Fehérboros dinnyekoktél
Hozzávalók: 1 üveg száraz fehérbor, 2 szelet kimagozott sárga- vagy görögdinnye, 1 darab fahéj, pár szem szegfűszeg, 1-2ek méz
Elkészítés: A borba előző nap beledobjuk a fűszereket, s egy éjszakát hagyjuk benne állni. Másnap leszűrjük. A dinnyét kimagozzuk, darabokra vágjuk és a mézzel együtt turmixoljuk.
Végül hozzáöntjük a bort, öszerázzuk, és behűtve kínáljuk.

Egy javaslat: az asztalra kerülő ételek közül semmi se legyen túl forró, csak meleg, sem túl hideg, csak hűs! Többnyire így esik jól...
A meleg ételek lehetőleg egymás közelébe, ugyanígy a hidegek is hasonlóképpen kerüljenek.
Legyen elég szék, pokróc, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta...
Ezek az előételek egyébként egy délutáni-koraesti összejövetel önálló fogásaiként is jók lehetnek, ahová természetesen nem üres gyomorral érkeznek a vendégek. Ami most kimaradt (mert már korábban szerepelt), de szintén jól jöhet vajas pirítós tetjére nyári előételként: kapros padlizsánkrém és a szezámos sült paprikaszósz.

Jó étvágyat!

Olajban sült tésztatekercsek

sokszor a vágy is kopott mintát másol
nem azért jöttem hogy ne legyek máshol
nem biztonságért - azt nem adhatod
nem segítségért - az is nagyobb dolog
annál mit az ember erejéből tehet
(ha akad kit magánál jobban szeret)

(erős ildikó - metszéspont - részlet)

E recept alapötletét Renátának köszönöm, nála láttam s tetszett meg fűszeres burgonyatekercsek néven. Hozzánk az indiai ízek nem állnak olyan közel (illetve ki tudja), ezért a töltetlék fűszerezését átalakítottam kissé. Eleve bő másfélszeres adagnak álltam neki, gondolván: ha Renáta hat fős családjának adagját megnövelem, talán kettőnknek is elég lesz... No, nem egészen csak a mohóságom vezérelt, hanem az a tény is, hogy én főételnek szántam az asztalra adni, nem köretként vagy feltétként. Szeretjük a ropogós dolgokat, ezért még zsemlemorzsába is forgattam a tekercseket sütés előtt.
Miközben készült az étel így is elbizonytalanodtam az elégséges mennyiséget illetően, s biztos ami biztos alapon még főztem elé egy borsólevest. Persze végül a tésztatekercsek több mint fele megmaradt, de nincsenek kétségeim felőle, hogy a délután és az este leple alatt majd valami módon eltűnnek.
Akkor jöjjön a saját változatom: a tésztát Renáta receptje szerint, de kurkuma helyet őrölt köménnyel készítettem, és egy kevés kukoricaliszt is került a búzához, mivel az előbbi fogytán volt:

40 dkg rétes-, 5dkg kukoricalisztből, 1tk sóval, 7,5dkg hideg vajjal és másfél deci vízzel tésztát gyúrtam, majd téglalap alakúra nyújtottam. Utána már eszembe jutott, hogy teljes kiőrlésű lisztet is tehettem volna bele, de majd legközelebb. Közben 80dkg burgonyát héjában megfőztem, meghámoztam és egy keverőtálba tettem. Kevés áttört fokhagymát, sót, őrölt zöld- és feketeborsot, köményt, aprított petrezselyemzöldet, metélőhagymát, 2 púpos ek kukoricalisztet, 2ek olajat és 1kk pirospaprikát adtam hozzá (lehetett volna gombát, reszelt répát, egyéb finomságot is beletenni. Renáta sokféle fűszerrel és pirított szezámmaggal készítette.) Egy villával összedolgoztam, majd a tésztára kentem és tekercset formáztam. Éles késsel felszeleteltem. Ezután a szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgattam és forró olajban kisütöttem.

Nem mondom, hogy pillanatok alatt elkészül, de megéri a munkát, mert nagyon finom. Savanyúságot kínáltam hozzá, de szívesen enném friss salátával, esetleg valamilyen hozzáillő mártással is. Hidegen is kitűnő. Párom a múlt héten "laza dolgok" megjelöléssel illette a konyhámban készülő ételeket, mikoris az édesanyjánál - Miskolcon - elfogyasztandó fogásokkal állította párhuzamba.
Hát akár laza, akár nem, még egyikünk sem oly nádszálvékony, mint Renáta...
Nem mellesleg jegyzem meg, hogy ebben az egyenletes márciusvégi szürkeségben az aranyesőn egy virág már bizonytalanul kinyílt.

Fokhagymás kenyérropogós és a komjáti rettenetes

üveg mennybolt szórt színezüst csillagot
vetett a tó vizén kristályos fényhabot

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az alapötletét A Közös konyha(kert)-ből loptam, ahol a napokban kenyérchips készült. Én a szikkadt kenyérszeletekből hosszúkás rudakat vágtam, majd azokat egy keverőtálba tettem. Ráöntöttem 2 ek fahéjas fűszerolajat (megint újabb felhasználási lehetőség!), és kézzel alaposan összeforgattam. Ezután fél kiskanál sót, kevés porított fokhagymát és frissen őrölt zöldborsot szórtam rá. Ismét összeforgattam, és a fűszerolajjal vékonyan kikent tepsibe fektettem. 200 fokra előmelegített sütőben úgy negyedórácskát sütögettem, egyszer átkevertem, hogy egyenletesen barnuljon.
A napokban kaptunk a nomádporta környékén termő szőlő borából. A savanykás piros nedűt csak komjáti rettenetes néven emlegetik az odavalósiak. Nos ízlés dolga, ki szereti, ki nem. Szerintem ehhez a kenyérropogóshoz éppen jó, noha nem én vagyok az, aki a borokat - szakértelemmel vagy anélkül - képes élvezni...
(Nem bírván betelni a gasztroblog nyújtotta lehetőségekkel, az oldalsávon új rovatot - Vers mindenkinek címmel - indítottam. Kedves kincseimet itt is próbálom másokkal-Veletek megosztani...)

Búcsúzik az óesztendő...

azt hiszem
hogy tavaly januárban
öt kenyerünk volt
meg két halunk
ideje telvén egy
újabb számadásnak
eltékozolva
gyarapodunk

(erős ildikó: számadás)

Holnap elutazunk - az elmúlt esztendőért hálát adni, az újat köszönteni vidéken szeretnénk. Valamiért nekem ez nem olyan vidám ünnep, és a pezsgőt sem szeretem. De kell azért mégis a sok ember együtt, szeretteink közelléte, hogy az idő múlását és a jövő minden bizonytalanságát egy éjszakára elfeledtesse.
Minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak örömteli, áldott új évet kívánok.
(S hogy e bejegyzés se maradjon gasztronómiai tartalom nélkül, azért elmondom, hogy szilveszter táján hajtogatott vajas tésztát szoktam készíteni. Téglalappá nyújtom, majd az egyik felét házi mustárral, a másik felét paprikakrémmel megkenem. A téglalapot derelyevágóval ujjnyi széles csíkokra vágom úgy, hogy mindegyik csíkon legyen a mustárból és a paprikakrémből is. A húsevőknek apró partivirslikre tekerem, úgy sütöm meg, a másik tábornak pedig virsli nélkül, összecsavarva. Most is készült, de egy része elfogyott, a többi fotózásához pedig már besötétedett. Majd máskor. Frissen, a fogyasztás napján érdemes elkészíteni, bár másnap is mindig elfogy.)