Krumplis-vajas-sajtos rétes szőlőmártással

a legdrágábbat, a legkedvesebbet,
az egyetlent, mi valóban Egyetlen:
indulás előtt léggömböd kosarában
találod. És mindig, hajszál-
pontosan ennyi, sőt: ez
a túlsúly.
Választhatsz:

(Fodor Ákos: Szabadság)

Valami sós ízre vágytam pár napja, miután a kakaós-rumos keksz háromszor is elkészült. Valami olyasmire, amit egy leves után is lehet falatozni. A krumpli mostanában ritkábban szerepelt, pedig van bőségesen a nomádportáról, ahogy petrezselyem is, és a muskotályos-fűszeres szőlőketchup sem került még igazán főszerepbe, csak álldogált a polcon.
A hűtőben rámköszönt még egy csomag réteslap. Így állt össze az ötlet. Egy fűszeres-vajas krumplipüré - kevés érett ízű sajttal megbolondítva, rétestésztába tekerve.

Hozzávalók (16 db felezett, háromszög alakú batyuhoz): 1kg krumpli, 10dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, 1tk só, 2ek érett, intenzív ízű reszelt kemény sajt, csipetnyi őrölt szerecsendió és fehérbors, 1 csokor petrezselyem, 1 csomag (8 lapos) réteslap, (a tetejére szőlőketchup vagy valami más gyümölcsös, fűszeres mártás)

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük. A sajtot és a vaj felét hozzáadjuk és villával darabosra törjük (nem kell masszát csinálni belőle.) Apróra vágott petrezselyemmel, őrölt szerecsendióval és fehérborssal fűszerezzük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A réteslapokat a maradék (s közben megolvasztott) vajjal egyenként megkenjük és félbehajtjuk.
Az így kapott téglalapok felső harmadán elhelyezzük a töltelék egynyolcad részét, majd a tésztát átlósan többször ráhajtva háromszögekké formázzuk. (Ezt a formázási módot Jade konyhájából lestem el.) Végül a kész háromszögeket sütőlemezre fektetjük, a tetejüket is megkenjük vajjal, s körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni. Ezután a háromszögeket félbevágjuk, és még melegen (vagy langyosan) kínáljuk a szőlőketchuppal.

Muskotályos-fűszeres szőlőketchup

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Már az év elején, amikor először olvastam hasonló receptet itt, tudtam, hogy a gyümölcs ketchup sokféle variációban kipróbálásra kerül majd a konyhámban - a lehetőségektől függően.
Elsősorban a piros és mélysötét bogyósok adnak hozzá jó alapot különböző fűszerekkel társítva.
Először meggyből, majd málnából tudtam készíteni. Ma pedig kipróbáltam szőlőből is, mivel ez az egy gyümölcs, amiből most bőségben vagyok - párom hozta a nomádportáról szeptemberi látogatása alkalmával.
Tehát úgy képzeltem, hogy ez a pikáns mártás majd jól jöhet mind a húsos, mind a zöldséges ételekhez, sült és rántott finomságokhoz. Az otelló szőlővel kívántam szép színt adni neki, a muskotályszőlővel pedig finomítani az ízét.
Ehhez kerültek a savanyú anyagok: fehérborecet (szintén a nomádportáról), kevés balzsamecet és száraz fehérbor.
A fűszerek közül friss rozmaringot választottam hozzá (ezúttal párom édesanyja ajándékozott meg vele), azután egy rúd fahéj, egész szegfűbors, szegfűszeg, feketebors, egy apró szárított erőspaprika, só és cukor került bele.
Inkább idő- mint munkaigényes, ám az illat és az íz még ezért is kárpótol.
(Szívesen kipróbálnék egy galagonyás változatot is, de legutóbbi találkozásom a galagonyával Szádelőben volt, két évvel ezelőtt. Viszont a páromat majd megkérem rá, hogy a következő hazautazása előtt gyűjtsön nekem kökényt - talán addigra megcsípi az első fagy.)

A mai vasárnap a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek is ünnepnapja. Azt hiszem, még várat magára egy élvezhető filmfeldolgozás, a két legismertebb ugyanis ( a Napfivér, Holdnővér, 1972 és a Francesco, 1989) nekem nem okozott különösebb örömet. Az első, Zeffirelli-féle film kissé meseszerű, a második esetében Liliana Cavani igyekezett ugyan a hitelesebb ábrázolásra, s a rosszfiú hírében álló Mickey Rourke sem volt rossz választás a főszerepre - mégis felejthető.
Bár szó ami szó, nem könnyű jó filmet csinálni a szentek életéből. Egyrészt a téma felkínálja a katarzisteremtés lehetőségét, másrészt viszont mégiscsak nehéz kicsikarni belőle.

A ferences rend a kezdetektől fogva (XIII. század) jelen van Magyarországon, jelenleg is több óvodát, általános és középiskolát, főiskolát és segítő szociális intézményeket tart fenn (pl. az autisták részére.)
Egyik talán leg(el)ismertebb tagja a rendnek ma Böjte Csaba, aki többszáz gyerekről gondoskodik az általa alapított dévai árvaházban (Dévai Szent Ferenc Alapítvány).

Muskotályos-fűszeres szőlőketchup
Hozzávalók (két bambis üvegnyi adaghoz - kb. 6-7 dl): 1,5kg leszemezett szőlő (2 rész otelló, 1 rész muskotály), 200 ml fehérborecet, 50ml fehér balzsamecet, 50ml száraz fehérbor, 1 kisebb ág friss rozmaring, 1 rúd fahéj, 1tk egész szegfűszeg, 8 szem szegfűbors, ízlés szerint őrölt feketebors, fél tk só, 25 dkg cukor, 1 kis szárított erőspaprika

Elkészítés: A leszemezett szőlőt vízzel átöblítjük, majd egy nagyobb fazékba tesszük. Ráöntjük a borecetet, a balzsamecetet és a fehérbort, majd hozzáadjuk a fűszereket (a feketebors, a paprika, a só és cukor kivételével.) Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve 1 órát főzzük. Ezután egy másik fazékba szűrjük a levét és ugyanebbe a sűrűjét is szitán áttörjük. (A visszamaradt darabos fűszereket, szőlőhéjat eldobhatjuk.) Az átpasszírozott fűszeres szőlőléhez adjuk a paprikát, a cukrot és a sót, majd fedő nélkül kis lángon forraljuk kb. 1 órát, míg nagyjából az egyharmadára sűrűsödik. Tányérra csepegtetve ellenőrizzük a sűrűségét. Végül frissen őrölt feketeborssal fűszerezzük. A főzés befejeztével a paprikát eltávolítjuk és a ketchupot még forrón tiszta üvegekbe töltjük. Az üvegeket pár percre fejreállítjuk. Fénytől védett helyen, felnyitás után pedig hűtőben tároljuk.

VKF XXVIII - Otelló torta

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
(Kosztolányi Dezső)

Megint voltak terveim erre a VKF-re. Olyan is, amiről azt gondoltam, különleges lehet, de mégsem valósult meg egyelőre, csak tolódik az időben. Majd. Kivárja az idejét (meg az enyémet.)
Azután voltak egyszerűbb elképzeléseim is. Szőlő is van hozzá. Párom hozott a nomádportáról bőségesen. De egy személyre mégsem készíthetem el mindet.
Viszont kimaradni sem akartam, ha már egyszer az augusztusi, Lúdanyó által meghirdetett témában - a nomádportán eltöltött néhány nap alatt - nem alkottam semmit. Alig főztem ott.

Tegnap végül úgy döntöttem, hogy az otelló szőlőnkből készítek egy tortát, ezúttal a nálam már többször szerepelt, tojás nélküli, kevert tésztás változatban. A korábbi arányokon kicsit változtattam, és úgy gondoltam, hogy bár itt a dióverés ideje, ezúttal inkább szemes mákkal szeretném párosítani a szőlőt, s kiemelni-fokozni szép sötét színét.
A tetejére - szintén kékszőlőből készült - balzsamecetkrém került.

Hozzávalók: 30dkg leszemezett, megmosott, kimagozott otelló szőlő, 25dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve), 10dkg vaj, 8dkg cukor, 5ek natúr joghurt, 1,5dl tej, 5dkg szemes mák, fél tk szódabikarbóna

Elkészítés: A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A leszemezett szőlőt félretesszük, a szódabikarbónát a lisztben elkeverjük. A robotgép segítségével a puha vajhoz fokozatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót (a gyümölcs kivételével.) Ezután kivajazunk egy közepes méretű tortaformát. A tésztába óvatosan beleforgatjuk az előzőleg kevés liszttel megszórt szőlőszemeket, majd az egészet a formába öntjük. Kb. 35-40 perc alatt készre sütjük. A sütőtérben hagyjuk kissé kihűlni, majd tálcára borítjuk. Friss szőlővel, balzsamecetkrémmel kínáljuk.

Köszönöm a remek VKF-témát, Trinity!

Balzsamecet-krém

faragott kövek kriptája helyett
őrizze arcom halandó szemed

virágos mezőkön ha elalhatok
holnap talán már otthon vagyok

(erős ildikó: hazafelé - részlet)

Nem, ez a finomság nem csokoládé. Köze sincs hozzá. Az íze viszont telt, édes-izgalmas csoda.
Mammának köszönöm meg e különleges receptet, aminek hála, most már én is elkényeztethetem, elkápráztathatom vendégeimet - ezzel is. Elég régen lementettem már ezt a receptet, sőt, az sem ma volt, hogy a hozzávalókat beszereztem. Nem is vesz sok időt igénybe az elkészítése, mégis húztam-halasztottam. Ma viszont egy munkamegbeszélés előtt akadt egy üres órám, így gyorsan nekiláttam. Az elkészítés tekintetében a leírást hűen követtem, és nem is bántam meg. Az arányokon egy leheletnyit változtattam csak. Viszont valahogy jobban besűríthettem, mint Mamma, mert nekem hozzávetőlegesen kétszer annyi alapanyagból lett másfél deci krémem (kétszer megcsináltam ugyanis - erre nyújtott lehetőséget az üvegnyi balzsamecet.)
A flakonkérdést viszont nem sikerült tökéletesen megoldanom, annak ellenére, hogy én már jótanáccsal felszerelkezve indultam a gyógyszertárba. Csak icipici szemcseppnek való flakont tudtak adni. Jobb híján egyet azért elhoztam. Ebbe azután bele kellett varázsolni valahogy a krémet, mert a legkisebb tölcsérem sem fért be a nyílásába. Ezt még megoldottam. Viszont a teteje sajnos patent, nem csavaros. Ennek a következménye az lett, hogy a képen az eprek úsznak a krémben - vagyis helyes pötyöcskék helyett mártogatót sikerült varázsolnom. A patent tető ugyanis elsőre lerepült, amint nyomkodni kezdtem a flakont. Lemostam. Visszatettem. Másodjára már pötyörészhettem vele, de nem egy élmény. Majd kitágítom a száját. A többi krémet egyelőre egy nagyobb szájú üvegbe töltöttem. Persze célszerűbb lenne a teljes mennyiséget egy normális méretű csavaros flakonban tartani, olyan átlátszóra vágyom, amit esztétikusan ki lehet tenni az asztalra is. Van néhány a háztartásban, de nem kifejezetten gasztronómiai célokra, ráadásul fehér műanyagból. Majd kitalálok valamit. Egyelőre élvezem, hogy sikerült a krém.
Számításaim szerint 600.-Ft-ba került a másfél decis adag elkészítése. Hozzáteszem, hogy ez a nomádportán - megfelelő időpontban készítve - akár olcsóbb is lehetett volna, tekintettel arra, hogy ott kitűnő kékszőlő áll rendelkezésre, amiből a krém több hozzávalója is kinyerhető.

Én így készítettem:

Hozzávalók: 4dl 100%-os kékszőlőlé, 2,5dl balzsamecet, 2ek barnacukor, keményítőnek: 1kk kukoricaliszt

Elkészítés: a cukrot folyamatos kevergetés mellett karamellizáltam. Félrehúztam a gázról. Hozzáadtam a szőlőléből egy keveset. Visszatettem a lángra, és kevergetve feloldottam benne a karamellt. Félretettem 2 ek szőlőlevet, a többit az edénybe öntöttem. Fedő nélkül 2 percig gyöngyözve forraltam, majd beleöntöttem a balzsamecetet. 20 percig forraltam még úgy, hogy éppen csak forrjon. Ezalatt nekem a harmadára sűrűsödött. A félretett 2ek hideg szőlőlében feloldottam a keményítőt, majd a krémhez adtam. Még másfél percig hagytam gyöngyözve forrni, majd elzártam a gázt. Egy falapra tettem az edényt, és hagytam kihűlni a krémet.

Nagyon finom, gazdag íze van. Desszertekre, salátákra, de húsokhoz is jól illik.

Szőlős-paradicsomos bőségtál

Tegnap párom megjegyezte, hogy csak a női logika képes olyan bámulatos elhatározásra, hogy ebben a hőségben még főzőcskézik, melegít valamit. Pedig csak a megmaradt bablevest melegítettem kissé át ebédre, mert azt ugye nem lehet hidegen az asztalra adni. Illetve van olyan bableves amit lehet, ezt nem. Mindegy, akkor elhatároztam, hogy ma nem kap meleget, helyette valamilyen saláta-szerű dologgal állok elő, amivel talán ő is jóllakik. Tejalapú gyümölcslevesek sajnos kizárva, mert a pollenallergiája idején csak olaj lenne a tűzre. (Meglepően visszaesett egyébként a fogyasztása - fordítottan arányos a kinti hőmérséklettel...)
Nos, el is képzeltem, mi mindent fogok majd bevásárolni a különböző salátákhoz, amikor ma reggel igen bosszantó meglepetésre ébredtünk. Szomszédunk - aki épp a lakását újítja fel, és egyébként teljesen baráti a viszony - olyan módon torlaszolta el a kerítés egy részét óvatlanul sittel, hogy a kerekeken guruló nagykaput lehetetlenség kinyitni. Vagyis kocsival nem megyünk... Hú, ez azért különösen jó, mert kinéztünk egy akciós fűnyírót, amit meg kellene venni, ha nem viszik el az orrunk elől. Persze maradt a bicikli, és a bevásárlólista ennek megfelelő alapos szűkítése. Párom szerint mindent el lehet hozni biciklin, és ennek megfelelően megvettük a fűnyírót, amit persze csak tolva lehetett hazaegyensúlyozni az ő kerékpárján. Most éppen - a legnagyobb melegben - lelkesen tologatja a kertben. Én meg csináltam neki ennivalót, mert előbb-utóbb a nap folyamán azért mégiscsak megéhezik, és indul a hűtőnyitogatás...
Tehát a salátánk hozzávalói (személyenként):
néhány levél tölgy- és jégsaláta
4-5 szem koktélparadicsom
pár szem szőlő
fél citrom
1 főtt tojás
100 g sós vízben főtt fehérbab (az ötletért köszönet Mammának!)
kaliforniai paprika
1 szelet piritott kenyér fokhagymával, vajjal megkenve
néhány szelet pulykakolbász, baromfimortadella
egy szelet füstölt fehérpecsenye
(A salátára nem csináltam külön öntetet az ízek gazdasága miatt, csak egy kevés citrommal locsoltam meg, ezután került rá a többi hozzávaló.)