Téli utazás (és egy rövid recept)

a Bódva völgye 2013 december végén

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
(Fodor Ákos)

...és hogy a recept se maradjon el:
Minap a világhálón szemem elé került egy palacsinta liszt nélkül. Nyomban átalakítottam, és este ezzel űztem el az éhséget, csak úgy, töltelék nélkül.

Hozzávalók: 3 tojás, 4 és fél dkg fehér tönkölyliszt, 1 nagyobb, közepesen érett banán, 50 ml ásványvíz, 2 tk méz, csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű folyadékká turmixoljuk. Kevés zsiradékon, forró serpenyőben süthető, nem tapad le, picit talán nehezebb megfordítani (ha nagyobbakra sütjük), mint a hagyományost, de azért megoldható, illetve feldobni is lehet.

Petrezselymes-diós avokádókrém

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

(Fodor Ákos)

Vannak az én konyhámban is kivételek. Vagyis előfordul néha-néha olyan hozzávaló, amely nem felel meg az általános elvárásaimnak, hogy hazai termésű (tenyésztésű) és az idényhez köthető legyen.

Ezek azok a csábítások, amelyek már viszonylag könnyen hozzáférhetőek (esetemben ez azt jelenti, hogy a helyi kisboltban is kaphatóak), valamikor megkóstoltam, megszerettem őket, de továbbra is úgy gondolom, hogy a főzéshez bőséges választékot kínál a hazai piac.

Emellett persze én is eszem déligyümölcsöt, használok citromot, kókuszt, kávét, kakaót, teát és néhány, mára igen elterjedt fűszert. Szeretem a tengeri halakat. A magyar után a görög konyha áll hozzám közel. Nagyon szeretem a fekete olajbogyót. Ugyanígy az avokádót is, ha olyan darabhoz juthatok, ami tényleg puha, érett, de szép zöld a húsa. Az az igazi, ha már a héja szépen, könnyen elválik.

Most sikerült ilyen értékes darabokat találnom. Az avokádókrém pedig nem újdonság, nincs benne semmi különleges. Számos változatát megtaláljátok a különböző blogokon vagy szakácskönyvekben. Igazából nekem is a Paleolit szakácskönyv juttatta eszembe, hogy milyen régen csináltam.

Amiről még hírt akartam adni Nektek, az a kis fügefám.
Bár júliusra továbbra is az az egy gyümölcs várható (hihetetlen, mennyit nőtt egy hónap alatt), további kb. 20 kis gyümölcskezdeményt számoltam meg a fán, vagyis ha az ősz szép hosszú lesz, komolyabb termésre is van kilátás már idén.
Mindenképpen szeretnék még fotókat csinálni majd róla, és persze nem feledkeztem el a festett kerámiaibrikről sem - talán holnap már megnézhetem, hogy néz ki mázazás, égetés után.

Íme tehát az én avokádókrém változatom, sok petrezselyemmel és pirított dióval szeretem - bár az utóbbi hozzávaló a képen most nemigen látszik:

Hozzávalók (4 személyre): 2 nagy, érett avokádó, 4 gerezd fokhagyma, 2 ek citromlé, frissen őrölt zöldbors, 1 csokor petrezselyem, 1 ek durvára vágott vagy darált, pirított dióbél, só

Elkészítés: A megtisztított, kimagozott avokádót nagyobb darabokra vágva egy tálba tesszük. A petrezselymet a fokhagymával együtt apróra vágjuk, és hozzáadjuk az avokádóhoz. Villával összetörjük, belekeverjük a citromlevet, a diót, és sóval, borssal ízesítjük. Tálalás előtt behűtjük.

Pirítóssal vagy friss rozskenyérrel az igazi. Paleoknak paleo kenyérrel.
Hagyjunk egy kis időt rá, hogy az ízek összeérjenek, de ne tegyük el másnapra, mert szép színéből veszít addigra.

Aranyalma kompót sáfránnyal és zöld teával

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál.
(Weöres Sándor)

A kert, a ház megtelt illatokkal. Nem az ébredő földével, hanem már a színes virágokéval. Mindkét aranyeső bokrunk kinyílt szinte egyik napról a másikra, a krókuszok, nárciszok már teljes pompában. Meglepően sok ibolyánk van idén a kertben, jóval több, mint hóvirág. Itt-ott már kutyatej sárgállik, vadárvácska és nőszirom kéklik. De a nehéz illatokért főleg a jácintok felelnek. Az orgonabokrok is belehúztak, nagy leveleiknek és virágaiknak sok-sok nap kell még. Virágzik a japáncseresznye nálunk, és néhány gyümölcsfa is a közeli kis utcákban. Tulipánt még nem láttam, azaz csak a zöldjét, persze.

Egyetlen hiányérzetem továbbra is a füge, nem tudom, ültethetek-e végre idén. Mert minden évben terv. De igazából kevés a hely a kertben, és főleg foglalt a napos, déli, szélmentes fal, ahol talán jó lenne neki. Meglátjuk.

A fenti idézet ezúttal a születés-név-nőnapi ajándékomról jutott eszembe, párom ismét meglepett néhány új könyvvel.
Ma pedig egy kis édességre vágytam, innen a kompót ötlete. Nekünk ugyan nem okozott megterhelést a cukor emelkedő ára, mivel nem szoktunk venni. Ugyanezt a benzinről nem mondhatom el... De vissza a kompóthoz! A szokott módon ebbe is méz került, fűszerek: fahéj, vanília, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, és ráadásként egy kevés sáfrány. Egy adag zöld teát is belefőztem. Friss, tavaszi, nem túl édes, kicsit savanykás íze lett. A korábbi, narancsos változatéval nem tudom összehasonlítani, arra már nem emlékszem. De ez éppen jó. Én melegen szeretem, párom hidegen.

Hozzávalók (6-8 személyre): 4 nagy aranyalma (golden), 1 jonathán, 1 citrom, narancshéj, 8-10 egész szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 2 dl közepesen erős zöld tea, csipet só, csipet sáfrány, 4-5 ek méz, pár csepp vaníliakivonat

Elkészítés: Egy közepes méretű fazekat félig töltöttem hideg vízzel. Belecsavartam a megmosott citrom levét, majd nagyobb darabokra vágva beletettem a héját is. Narancshéjat is dobtam bele. Utána a megmosott almákat kimagoztam, és héjastól kb. 1 cm széles cikkekre vágtam, rögtön bele a vízbe. Beletettem a fahéjat, a szegfűszeget, a sót és a sáfrányt. Felforraltam, majd kis lángon, gyöngyözve főztem 4-5 percet, eközben a mézet is beletettem, a vaníliát és a zöld teát.

(Minket nem zavart a gyümölcs héja, bár most készítettem először így.)

Pástétom pirított zöldségekből, olajban

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. (Márai Sándor)

Valahogy minden évben, napra pontosan tudom, érzem, mikor jön meg a tavasz. Nem a hőmérséklettől függ, vagy a rügyektől, vagy a napsütéstől. Nem. A szél az, ami meghozza. Van egy nap, amikor az északi szél helyett a déli kezd fújni, és akármilyen is az idő, az ember megérzi, hogy ez már valami más...

Meglátszik a blogon, hogy mostanában megint alig-alig főzök. A könyvelés kiadósabb része lefutott, kevéske szabadidőmben inkább kötök, és fonalakra vadászom. Néha egészen betegessé fajul a vágy, hogy már nem gyártott fonalak még fellelhető maradványait megszerezzem, és így biztosítsam a lehetőséget arra, hogy egyszer majd dolgozzak velük.

Itt a tavaszi napéjegyenlőség, és bizakodva nézünk előre. Eddig a nemzeti ünnepen volt a legjobb idő, Aput is sikerült kicsalogatni aznap a napozóágyra (azon túlmenően, hogy szinte minden nap kimegyünk valamerre.)

Öcsémékkel pedig egyeztettük az éves tervet, vagyis, hogy mikor mehet hozzájuk egy kicsit Apu, mikor kapunk mi egy kis "szabadságot". Mióta Apu beteg lett, nekiláttunk a klasszikus műveknek, vesszük sorra a XIX. századot. Ezt én is élvezem, de talán neki sem rossz. Sok filmet is néz, de válogatnunk kell: olyanokat, amiben a képi történés dominál, nem az agymunka, és nem beszélnek túl gyorsan, hogy követni tudja. Illetve szereti még a Hogy volt!?-sorozatot az M1-en.

Így többnyire készen vásárolok ennivalót, de legutóbb nem kaptam a kedvenc szendvicskrémemből. Ezért én csináltam egyet. Pirítóssal, teával nagyon finom, a paleók meg kenhetik valami húsfélére.
Azoknak ajánlhatom jó szívvel, akik szeretik az olajos dolgokat, én néha nagyon kívánom. Akár a vaj, az olaj is remekül kiemeli az ételek ízét. Csak válasszunk olyat, ami illik az adott ételhez, nem túl intenzív az íze, és szeretjük! Legyen hidegen sajtolt, ez fontos, nem a sznobizmus miatt... tényleg.

Hozzávalók (egy 750 ml-es üveghez): 4 nagyobb sárgarépa, 1 fehérrépa, kis darabka zeller, 3 közepes paradicsom, fél piros húsú paprika, 2 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 csomag petrezselyem, kb. 1 dl hidegen sajtolt semleges ízű olaj, sóban eltett fűszerpaprika, egy kis erőspaprika (szárított), fekete bors, só, (aki szereti: 15-20 db magozott olajbogyó)

Elkészítés: Egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon alaposan megpirítjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségféléket. Legyen szép, barnás színük. Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beleteszünk egy csomag petrezselyemzöldet, egész kevés sóval és borssal ízesítjük. Fedő alatt puhára pároljuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsöpögni. A főzőlevét tegyük el (fagyasszuk le), jó alap lehet más ételekhez, esetleg mártásokhoz, levesekhez. Ezután a zöldségeket turmixoljuk le, eközben adjuk hozzá a másik (friss) csokor petrezselymet is, és a kis erőspaprikát. Keverjük bele az apróra vágott olajbogyót, tegyünk hozzá (ízlés szerint) sóban eltett fűszerpaprikát, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós a végeredmény. Öntsük üvegbe a pástétomot, és töltsük fel az olajjal. Hűtsük le fogyasztás előtt, és később is hűtőben tároljuk.

Figyeljünk az arányokra, a z összhangra a fűszerezésnél. A zöldségekből is érdemes abból többet használni, amit jobban szeretünk. Én például nem rajongok az édes zöldségekért, ezért a téli sárgarépa ízét igyekszem ellensúlyozni más hozzávalókkal. Röviden, csináljunk, kedvünkre való pástétomot! Olajjal sem muszáj felönteni azoknak, akik ezt nem szeretik. Vendégeknek, szendvicskrémnek is jó lehet.

Jó étvágyat!

Vajban pirított nudli savanyú káposztával

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire... Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is...
Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok...őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel...
(Márai Sándor)

Olvasóimnak nem meglepetés, hogy még inkább leegyszerűsödött a konyhám, a "gyorsan-könnyen" ételek már nem elég gyorsak állandó időhiánnyal küzdő jelenlegi életvitelünkhöz. Valahogy így alakult az is, hogy az örök kedvenc krumplis tészták (ez alatt most nem - az egyébként szintén kiváló - gránátos kocka, hanem a főtt krumplival gyúrt tészták értendők) már nem a lobogó vízbe merülnek, hanem újabban serpenyőben készítem el őket. Valamiért úgy gondolom, hogy így gyorsabb, vagy csak egyszerűbb, mert nem forr el mindig a víz, mire Aputól megérkezem a saját konyhánkba.

Amúgy is azt hiszem, hogy ezek a tészták (vagy inkább liszttel dúsított krumplis ínyencségek) a végtelenségig variálhatók. Többször írtam már róla, hogy egyik legfőbb előnyük, miszerint mindenféle édes és sós "feltéttel" is egyaránt finomak. Volt, hogy pár kanál toroskáposztával kevertem össze vagy pörköltmaradékkal. Most is számos változat jár a fejemben, de a tél valahogy mindig visszahozza a savanyú káposztát a konyhánkba, így - már nem először, az egyszerűség jegyében - ezzel párosítottam ma is.

Korábban egy alkalommal, amikor süteményként szerepeltettem mákos buci, illetve a nálunk ismeretes krumplilángos formájában, többen meglepődtek, hogy főzés nélkül is elkészíthető ez a tésztaféle. Így van, sőt, serpenyőben is, csak addig kell lassan pirítanunk, amíg belül is puha lesz. A tészta készítésénél egyébként általában 3:1 a krumpli és a liszt aránya, persze attól is függ, mennyire kemény vagy lágy tésztát akarunk készíteni, illetve milyen lisztet használunk, és mennyire vizes a krumplink. Itt egy régebbi és kicsit másféle nudlireceptet is találtok.

A tél most már minden velejárójával itt van, így jó választás lehet ez a serpenyős étel, annál is inkább, mert a tészta előre elkészíthető, és kisebb adagokban lefagyasztható egy későbbi gyors ebédhez. Hólapátolás után jól fog esni.

Azoknak, akik pedig a savanyú káposzta rabjai, örömest ajánlom figyelmébe ezeket a bejegyzéseket.

Hozzávalók: 1 kg héjában főtt krumpli, kb. 30-35dkg rétesliszt, 2kk só, 20dkg savanyú káposzta, kb. 5 dkg vaj, petrezselyemzöld

Elkészítés: a megfőtt krumplit hideg vízben lehűtjük kissé, megpucoljuk és áttörjük. Ha a krumpli már langyos, a liszttel és sóval összegyúrjuk, majd nudlikat sodrunk belőle (villával vagy kiskanállal is formázhatjuk, vagy darabolhatjuk, ahogy tetszik.
Lisztezett deszkán pihentetjük.

Egy nagyobb serpenyőben vajat melegítünk, és arra dobjuk a nudlikat (lehet 2-3 adagban is készíteni), majd óvatosan átforgatva, rázogatva pirítgatjuk, amíg a külseje szép kérget kap, a belseje pedig átfő. A folyamat vége felé rádobjuk a leszűrt savanyú káposztát, és azzal is pirítjuk még egy kicsit. Végül durvára vágott petrezselyemlevéllel összeforgatjuk, és azon melegében tálaljuk.

A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

Régi-új utakon - Zablisztes barnakenyér

Nagyon fél a test.
Tér-idő-iszonyában
tapad, fáj, habzsol.
(Fodor Ákos)

Nehéz napokat élünk. Apu szélütése súlyosbodott, új "hogyanokat" kell kitalálni a már kialakított rutinok helyett, méghozzá úgy, hogy valahogyan az időbe is beleférjünk. Közben szomorú hírt kaptunk: párom édesapja Németországban elhunyt. Igaz, hogy sok-sok éve távol élt, s a kapcsolat inkább csak az időnkénti telefonra szorítkozott, mégis.
2006-ban találkoztak utoljára, akkor egy külföldi munka adott erre lehetőséget. Amúgy drága lett volna az utazás.
(Párom a blogján idézi fel fényképes emlékeit édesapjáról.)

Nem mondom, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy igyekszünk visszatérni az egészségesebbnek tartott élet útjára. Bár nem gondolom, hogy eddig mértéktelenek lettünk volna, mégis mindketten érezzük, hogy többet kellene tennünk ezen a téren.
Már az idő hiánya is errefelé terelgetett minket: alig jut idő a főzőcskére. Egyébként is bejött a nagy meleg, jólesik a pihenő ilyenkor a gyomornak.
Én még a tinédzserkorom vége felé olvastam el a Testkontroll c. könyvet, aminek alapelveiben nagyrészt ma is hiszek, logikusnak tartom. Igaz, az elmúlt években talán csak a délig gyümölcs elvhez tartottam magam, ahhoz viszont minden gond nélkül.
Ahogy már itt is írtam saját étkezési szokásainkról és az egyes ételféleségekről, most is csak megerősíthetem, hogy bizonyos élelmiszerek érezhetően nem tesznek nekünk jót. Ilyen közös pont párommal a tejtermékek csoportja. Pár hete megint elhagytuk ezeket a vaj kivételével.
Nemrég olvastuk a Paleolit táplálkozás c. könyvet (Szendi Gábor tollából.) Nekem ugyan nem olyan meggyőző, mint a Testkontroll, de mondjuk érthető, hogy melyikünk mit részesít előnyben: nekem a gabonafélékről, neki pedig a húsról nehezebb lemondania.

A gyümölcs és a nyers zöldségek, illetve a saláták közös pont, ezeket mindketten amúgy is szeretjük. Nyáron nem is gond beszerezni. Az utóbbit mostanában ő főként hallal, én meg teljes kiőrlésű pirítóssal vagy tésztával kombinálom. (Az energiára ugyanis tényleg nagy szükségünk van most - méginkább.)

Valamelyik nap sütöttem ezt a kenyeret. További időmegtakarítás miatt ezúttal a kenyérsütő gépben, teljes kiőrlésű programon:

Hozzávalók: 70 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10dkg zabliszt, 2dkg vaj, 3ek hidegen préselt olaj, 2kk só, 2 tasak (összesen 14 gramm) szárazélesztő, 4,5dl langyos víz

Elkészítés: a hozzávalókat a gépbe tesszük, és hagyjuk, hogy dolgozzon.
A kész kenyeret én legszívesebben dupla konyharuhába csavarva tárolom, míg csak el nem fogy.

Nagyon laktató. Gondolom, a teljes kiőrlésű gabona elkötelezett híveinek nem újdonság, hogy sokkal kevesebb jóllakat, mint a fehér kenyérből.

Mákos-petrezselymes pálcikák

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i : bejárat egy
ki-már-sohába

(Fodor Ákos)

Ma egészen meglepődtem magunkon. Bár a nyolcig alvás már hétvégén sem lehetséges, a koránkelésnek kétségtelenül megvannak a maga előnyei. Az ebédkészítés még így is zicces, de néhány dolog belefér. Ma például az, hogy a reggelit követően Apu - először február közepe óta - hajlandó volt kijönni a kerítéskapun túl. Azaz beleegyezett, hogy a kerekesszékkel járjunk egy kicsit. (Talán némi bizodalmat adott neki, hogy előző este párommal kettesben végigjártuk az utat kerekesszékkel a templomig és vissza - én toltam, párom ült benne. Nálunk ez attól tűnik bonyolult dolognak, hogy Budafokon viszonylag sok az emelkedő/lejtő, és ugye a kerekesszékek alapfelszereltségéhez nem tartozik kézifék.)
Tehát elmentünk a templomba. A reggeli miséből az utolsó negyedet még elértük. A rámpával nem volt különösebb gond, az ajtón beküzdeni magunkat kicsit nehezebb volt, de megoldottuk.

A visszaút után Apu egész jókedvűnek tűnt, s nekem még egy bicajos bevásárlásra is jutott időm. Teljesen megdöbbentem magamon, hogy ezután még ebédet is sikerült délig készíteni, igaz, egészen egyszerűt. Mi több, a reggel a kenyérsütőbe bekészített kelt tésztát is kinyújtottam, felvágtam, és Apu ebédje után már csak sütnöm kellett. Mi meg egy körül tudtunk enni, ahogy szoktunk.
Párom is írt a mai napról. Ha minden jól megy, estére még futást, mozgást tervezünk. (Igaz, a munkával nemigen haladtam a hétvégén.)

E pálcikák alapötletét Sajtkukac különböző receptjei ihlették. Én egy mákos-petrezselymes variációra gondoltam, s mivel nem volt itthon elég lisztem, végül egy részét grízzel helyettesítettem (amit egyébként a kenyereknél is szoktam alkalmazni.) Sajnos nekem nem jött be, hogy a tésztagéppel metéljem fel a kinyújtott tésztát. Jó ötletnek tűnt, de valószínűleg az én gépem nem annyit tud. Semmi gond, a derelyevágóval gyorsan ment. Jó nagy adag készült.

Hozzávalók (kb. 65 darabhoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve, nálam ezúttal: 35dkg rétesliszt, 25dkg búzadara szerepelt), 3ek olaj, 3dl víz, 2tk só, 2tk cukor, 1 csomag petrezselyem apróra vágva, 2ek szemes mák, 1 csomag (7g) szárított élesztő

Elkészítés: A hozzávalókból összeállítjuk a tésztát, vagy a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjára bízzuk. Ha megkelt, ismét összegyúrjuk, kinyújtjuk kb. fél centiméter vastagra, és olyan 35cm szélesre. 5-8mm széles csíkokat vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsikbe fektetjük a darabokat, és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 10 percig sütjük.

Mindenféle más ízesítéssel is mehet, lehet vékonyabbra (ropogósabbra) vagy vastagabbra (puhábbra) sütni.

Hagymás pirított krumpli

(Mint látható: egyszerű koszton élek.
Kicsit furcsa dolgokért föl sem áll bennem a lélek,
nemhogy ilyesmit magam főzőcskézzek.
- A legkevesebb, ami összefuttatja életem nedvét-kedvét,
a Legkisebb Lehetetlen, amivel soha be nem telnék:
egy pár porcos-zsenge, aranybarna koboldfül
áfonyával. Ha nincs kéznél: áfonya nélkül.)

Fodor Ákos

Valahogy úgy alakult, hogy elég rég nem ettünk komolyabb mennyiségű krumplit, hiába az egyik kedvenc ételem. A Nomádporta termését már feléltük, szépet nemigen kaptam, ráadásul a tárolással is mindig gondjaim vannak.
Párom erre a hétre a böjttől függetlenül is húsmentes ebédeket kért, a főzésre viszont továbbra sem jut túl sok idő, így jöhetett ma a jól bevált krumpli. Egyszerűen, tepsiben pirítva, hagymával.
Friss petrezselymet és kelkáposztalevelet aprítottam a tetejére, tejföllel és reszelt sajttal ettük.
Nem éppen különleges eledel, de ez az időszak amúgy is az egyszerű ételek ideje.

Hozzávalók: kb. 2 kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, só, bors, olaj
A tálaláshoz: petrezselyem, friss kelkáposztalevelek, tejföl, reszelt sajt vagy savanyúság

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk és kockára vágjuk. Kevés sóval, frissen őrölt (zöld)borssal megszórjuk, néhány evőkanál olajjal meglocsoljuk, majd az egészet alaposan összeforgatjuk egy nagyobb tepsiben. A sütőt 200 fokra melegítjük és a burgonyát kb. 30 perc alatt megsütjük, megpirítjuk. Közben egy kevés olajon a felszeletelt hagymát is megpirítjuk, megdinszteljük kissé (ez történhetne a sütőben is, a krumplival együtt, de fólia nélkül a hagyma könnyen megéghet.) Ha a krumpli majdnem kész, belekeverjük a vöröshagymát. A kelleveleket és a petrezselymet apróra vágjuk, és az elkészült ételt megszórjuk vele. Tejföllel, reszelt sajttal vagy savanyúsággal kínáljuk.

Akinek nem elég laktató, a sütés legvégén néhány felvert tojással is meglocsolhatja az ételt, és természetesen a sajtot rá is süthetjük, vagy készíthetünk egy besamel mártást az ételre.

Paprikás-burgonyás tésztatekercsek

aztán a hó,
megint a hó,
eljön a hó hava, évada:
hullhat önmagára másmaga.

(Fodor Ákos)

Vízkeresztre szántam volna ezt a bejegyzést, de azután alaposan lemaradtam. Nem baj, jó lesz itt a farsang elején. A burgonyás tésztatekercsek már többször is szerepeltek a blogon különböző változatban, de annyira szeretem ezt az ételt, hogy időről-időre felteszem. Renátától tanultam a fűszeres burgonyatekercs névre hallgató alapreceptet - mint vegán fogást -, s az (ízeken túl) azt szeretem benne, hogy olyan jól variálható. Át is alakítom, hol így, hol úgy.
Tavaly a tésztájába sárgarépát, a töltelékbe paradicsomot és medvehagymát kevertem. A fűszerekkel is egészen különböző variációkat lehet létrehozni. Saját újítás volt a zsemlemorzsába forgatás. Húsos változat még nem készült, de talán nem sokáig várat magára, ahogy gombával is szívesen kipróbálnám egyszer.
Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy bár látszólag nem éppen bonyolult, azért el lehet tölteni vele az időt. Persze az íz kárpótol. Én úgy oldom meg a dolgot, hogy mindig nagyobb adagot csinálok - ha már egyszer nekiállok, legyen értelme. A kész, még ki nem sütött tekercseket amúgy is le lehet fagyasztani. Csinálhatunk hozzá mártásokat, zöldfűszeres öntetet is, de én a legjobban savanyú uborkával szeretem.

Kérdeztétek többen, hogy lehet-e sütőben sütni inkább, mint zsiradékban. Én még nem próbáltam, de abban biztos vagyok, hogy a tészta állaga úgy egész más lesz. Sütőben inkább olyan ételeket szoktunk készíteni, amihez a gyúrt tésztát előfőzzük, vagy süteményeket, amelyekben valamilyen térfogatnövelő hozzávaló (tojás, élesztő, sütőpor, szódabikarbóna) is van. Egyébként is beléptünk a farsangi időszakba, amikor a zsiradékban sült tésztafélék - a fánkok - is előtérbe kerülnek megint.

Hozzávalók (ehhez a mostani változathoz, 36 tekercshez):
a tésztához: 15dkg teljes kiőrlésű és 55dkg búzarétesliszt, 1,5tk só, 12dkg hideg vaj, 2,5dl víz
a töltelékhez: 1,2kg héjában főtt burgonya, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3ek liszt, 2kk só, őrölt zöldbors, 2kk pirospaprika, 3ek olaj, zöldpetrezselyem, pici őrölt szerecsendió (vagyis fűszerek kedvünk szerint)
zsemlemorzsa
olaj vagy zsír a sütéshez

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 1,5 mm-es téglalappá nyújtjuk. A főtt krumplit megpucoljuk, krumplinyomón áttörjük vagy villával összenyomjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét s a fűszereket. A tölteléket a tésztalapra kenjük, a tésztát feltekerjük és a tekercset szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő zsiradékban kisütjük, szűrőbe szedjük, és melegen kínáljuk.

Én főételnek készítem, legutóbb még leves sem volt előtte. Laktató fogás, hidegen is mindig elfogy.

Íme a régebbi változatok:
Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában
Olajban sült tésztatekercsek

Komjáti komló - krumplilángos - közvélemény-kutatás

Ében órákon itt ülök.
Szobádból kivert küszöböd
hallgat. Meztelen a kés.
Ma élünk. És ez is kevés.

(erős ildikó - hét ajtó - részlet)

Véletlenül ez a bejegyzés a k-betű köré csoportosult. Most vettem észre, hogy még a bevezető versrészletbe is jutott hét belőle.
A nomádporta még mindig kínál felfedezésre váró dolgokat. Párom észrevette, hogy a komló is megnő a kertben, hozott is belőle haza. Nem sokat tudok erről a növényről, jelenlegi, inkább száraz állapotában elsősorban tea készítésére alkalmas: azt olvastam, hogy a teája jó alvást biztosít. Ez mondjuk rámfér, mert nem vagyok jó alvó. Könnyen elalszom, az nagyon megy, de nem alszom jól.
Majd kipróbálom komlóval... De komolyra fordítva a szót, ha valakinek vannak ötletei a felhasználást illetően, szívesen várom. (Ezzel lusta módon megspórolom az időt, amit a keresgéléssel magam eltöltenék.) Természetesen a friss növény hasznosítási lehetőségei is érdekelnek, hiszen a portán lesz jövőre is.
Egyébként nagyon kellemes az illata, egy kicsit a sörre emlékeztet.

A hideg novemberi napokra hoztam egy finom rágcsálnivalót. A krumplilángos tájegységenként más-más ételt takar. A kelttésztás változattól eltérően ez olyan krumplis tésztából készül, mint a derelye, vagy a szilvásgombóc - egy picit több liszttel. Sütőben kell megsütni, és fokhagymával megkenve, tejföllel vagy éppen baracklekvárral is nagyon finom - attól függően, hogy édesen vagy sósan ennénk. De csinálhatunk hozzá egy zöldfűszeres mártogatót is.
Amikor a mákos buci receptjét feltettem tavasszal, sokan jelezték, hogy nem ismerik a krumplis tészták sült változatait. Pedig nagyon finomak, és másnap is élvezhetőek.
(A nomádporta környékén egyébként "grujalángos" néven hasonló, de lágyabb tésztát készítenek. Gyuródeszkán nyújtják palacsinta formájúra, és ott serpenyőben sütik - munkásabb változat, mint az általam ismert.)

S végül egy pár sor a legutóbbi közvélemény-kuatásról. Köszönöm, hogy ennyien részt vettetek, összesen 299 szavazat érkezett. A mandula már a kezdetektől vezette a mezőnyt, és fölényesen győzött 33%-kal. Második helyen 25-25%-kal holtversenyben a mák és a dió (pedig meg voltam róla győződve, hogy a mákot többen szeretik.) S végül 17%-ot kapott a mogyoró, ami arra sarkall engem, hogy mogyorós receptek után nézzek.
(Azt sajnálom csak, hogy a gesztenye - mint szintén itthon is megtermő, hasonlóan felhasználható termény kimaradt. Érdekes lett volna látni, hol végez.)

Krumplilángos
Hozzávalók: 1 kg héjában főtt, hámozott, áttört krumpli, kb. 45-50 dkg rétesliszt, 2kk só feltétnek: (amit szeretünk), tejföl, fokhagyma, sajt vagy baraclekvár, esetleg mártogató

Elkészítés: A krumplit a liszttel és a sóval masszív tésztává gyúrjuk, majd 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (attól függően, mennyire ropogósan vagy puhábban szeretjük a lángost.) Ezután derelyevágóval formázzuk: én többnyire téglalapokra vágom, és középen bevagdosom, de lehet más alakúra is metélni.
180 fokos sütőben aranybarnára sütjük, közben egyszer megfordítjuk. Gyorsan sül, ne hagyjuk kiszáradni.

Lehet leves után második fogás, vagy csak délutáni nassolnivaló.

Csípős krumpli (mozihoz is)

A déli ember csak él. Az északi vágyódik és emlékezik.
(Márai Sándor)

Most, hogy vasárnaponként a tévében ismét műsorra került, én is elővettem a Keresztapa-trilógiát. Inkább, minthogy késő éjjel fennmaradjak, végigszenvedjem a reklámblokkokat, majd hétfő reggel beleásítozzak az első órámba. Igaz, hogy így nehezebb volt időt találni rá, de végülis két hét alatt sikerült végignéznem a három filmet. Nem az én műfajom, mégis szeretem.
A harmadik részt - többszöri nekifutásra - ma fejeztem be, mert már körülöttem majdnem mindenki elutazott valahová a hosszú hétvégére. Igaz ami igaz, a mai délutánt inkább a szabadban kellett volna tölteni, mert visszatért az októberi ősz, s nem tudom, meddig lesz még lehetőségünk élvezni a morzsáit. Mindegy, maradtam a filmnél, s ha már mozi, akkor rágcsálunk is mellé valamit: ezúttal Felhőlány könnyítette meg a dolgom, elkészítettem a fűszeres burgonyáját, amibe - a recept szerint - fokhagymát is sütöttem héjastul, s tényleg krémes élvezet rányomkodni a krumplira - nem is hiányzik mártás hozzá. Picit másképpen fűszereztem, de ez csak leheletnyi különbség az eredeti remek recepthez képest.

Hozzávalók: 6-8 nagy krumpli, 8 gerezd fokhagyma, 1kk só, 3ek olaj, fűszerek (nálam: frissen őrölt zöldbors és kömény, erős fűszerpaprika, édesnemes pirospaprika)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk, és egy tepsibe fektetjük. Meglocsoljuk és összeforgatjuk az olajjal és a sóval. Rádobjuk héjastul a fokhagymagerezdeket. 40 perc alatt ropogósra sütjük. Még forrón hozzákeverjük az ízlésünk szerint összeválogatott fűszereket.
(Nem muszáj a krumplit meghámozni, de én most így kívántam.)

Jó kis őszi csemege - kevés munkával és pici türelemmel.

Boros-fűszeres sült lilahagyma

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
(Kosztolányi Dezső)

Ezt az ételt már régen ki akartam próbálni. Akit a recepten túl az elkészítés fázisai is érdekelnek, nézze meg a videót, innen vettem én is az ötletet. Bár Hugh kifejezetten karácsonyi fogásként készíti ezt az ételt, sőt, utal is rá, hogy a hagyma formája emlékeztet a karácsonyi díszekre - én úgy gondoltam, egy őszi ebédhez is jó lesz. Arról nem is beszélve, hogy szívesebben próbálom ki előre az ünnepi menüt. Ezúttal főként a fűszerezés miatt, mert magamtól biztosan nem jutott volna eszembe sem az, hogy a lilahagymát megsüssem, sem pedig az, hogy babért is tegyek hozzá. Utóbbi fűszer nem nagy barátom, így kíváncsian vártam a végeredményt. A hagymafélék közül a pedig a lilahagymát nem szoktam párolni-sütni, nyersen esszük, illetve salátákba kerül.
Én egy kisebb adagot készítettem, és sütés közben többször megforgattam a hagymadarabokat. Fólia alatt 180 fokra előmelegített sütőben háromnegyed órát sültek, majd fólia nélkül 190 fokon egy órát. Nem akartam olyan sötétre sütni, mint Hugh, viszont ugyanolyan szép leve lett, s az íze is izgalmas. Mivel ez is inkább kísérő fogás sültek mellé, én most egy adag fűszeres krumplit tettem be mellé a sütőbe (szintén egy kisebb tepsiben - pont elfért a kettő egymás mellett.)
Általában szeretem, amiket Hugh főz, elég sok receptje van nálam várólistán. A mára hatalmas vállalkozássá duzzadt River Cottage-on túl az általa indított Landshare mozgalmat is jó kezdeményezésnek tartom, utóbbinak az a lényege, hogy összehozza azokat, akik szeretnének földet művelni, növényeket termeszteni vagy állatokat nevelni azokkal, akiknak van ehhez földjük - lehetőleg közel. A "bérlő" pedig többnyire természetben fizet.

Hozzávalók (személyenként kb.): 4 kisebb lilahagyma, 2-3ek olaj, 4 babérlevél, 4 szem borókabogyó, fél deci vörösbor (portói), kevés só, 1kk barnacukor, frissen őrölt fekete bors

Elkészítés: A lilahagymákat úgy tisztítjuk meg, hogy a gyökér felőli részt csak vékonyan vágjuk le, hogy sülés közben a zöldség ne essen szét. A hagymákat félbevágjuk. Egy kényelmes méretű tepsibe locsoljuk az olajat, ráfektetjük a fél hagymadarabokat a vágási felülettel lefelé. Megsózzuk, hozzáadjuk a borókabogyót, a babérleveleket, majd megszórjuk a barnacukorral és frissen őrölt feketeborssal. Végül meglocsoljuk a borral. Fólia alatt közepesen meleg sütőben háromnegyed órát sütjük, majd összeforgatjuk kissé, eltávolítjuk a fóliát s még egy órára visszatesszük a sütőbe.

Nagyon kellemes kisérője a sülteknek, de nekem a fűszeres krumpli mellé is jó volt.

Ma az egyik legnagyobb Mária-ünnep van: Magyarok Nagyasszonyának napja. A búcsújáró kegyhelyek ilyenkor ismét megtelnek az imádkozni vágyókkal és az érdeklődőkkel.
(Szent István ajánlotta az országot Mária oltalmába, és XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét.)

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)

Ételízesítő

hisz csak a fény
e sugárzó folyó tesz
- bármit is -
érthetővé érinthetővé
ezen a földön

(erős ildikó - ősz - részlet)


Általában csak télen használok ételízesítőt, többnyire a Vega-mixet, ami gyakorlatilag szárított zöldségekből áll, nincsen benne só és ízfokozó. Viszont hiába tartom zárt fémdobozban, előfordult, hogy bemolyosodott. Ezért úgy gondolom, nem baj, ha van némi só az ételízesítőben, bár lehet, hogy ez önmagában nem megoldás.

Makka nemrég nagyon kedvet csinált házi fűszerkeverékéhez (vegetájához), így a legközelebbi piac alkalmával e célból is vettem zöldségeket. Az egyetlen problémát a zöldségek felaprítása jelentette, mivel erre nincsen elektromos eszközöm. Van ugyan egy kis turmixgépem (tényleg kicsi, fél literes a pohara, de legalább így kényelmesen elfér a pulton, mindig kéznél van), amihez külön kaptam egy zöldségaprító poharat. Ez utóbbit szinte sosem használom, mert nagyon keveset szabad beletenni egyszerre, s azt is masszává aprítja, vagy nem bírkózik meg vele.
Szóval ki kellett találnom valamit a zöldségek aprításához. Húsdaráló nem viszi, Makka a reszelést javasolta. Ez nekem is nagyon tetszett, mivel a méret pont jó lett volna. De néhány keményebb zöldség után feladtam. (Kár volt.)
Azt találtam ki, hogy egész vékonyan felszeletelem, kiszárítom a napon, s majd szárazon felaprítom, például a diódarálóval. A szeletelés ugyan elvitt vagy két órát, de hétvégén csináltam. Duende mondta már többször, hogy a hosszadalmas konyhai műveleteket meditációként érdemes végezni (bocsánat, ha leegyszerűsítem a lényeget), nos, én kiültem vele a teraszra, és élveztem a napsütést, no meg hogy nem szellemi munkát végzek.
Három nagyobb tálcányi lett a zöldség, tettem bele paradicsomot, paprikát és hagymafélét is.
A zöldfűszereknek a szárát is fel szoktam használni, így a zellerét is belevágtam, a petrezselymet és néhány szép zsengébb karalábélevelet pedig mellétettem száradni.
Friss lestyánom nem volt, de Makkától nemrég kaptam, annak szárított változatát szántam még bele.

Szombaton és a rákövetkező napokon szépen és melegen sütött a nap, utána viszont már pakolgatnom kellett ide-oda a tálcákat, megóvni az esőtől és a nyirkos időtől.
Ma láttam elérkezettnek az időt a további aprításra, de a diódaráló nem örült neki. Maradt a turmix kiegészítő aprítója. Hát az sem örült. Nagyon kis adagokban és nem éppen apróra-egyenletesre sikerült felaprítani - közben reménykedtem, hogy a turmix motorja nem ég le, mert a napi gyümölcsadag abban szokott készülni, és az sokkal fontosabb, mint ez a zöldségaprítósdi...

Hozzávalók: zöldségek tetszés szerint, (só), (napfény és meleg) Én használtam: 10 szál sárgarépát, 2 szál fehérrépát, 1 nagy zellert zöldjével együtt, 1 karalábét, 1 fej vöröshagymát, 4 gerezd fokhagymát, 2 csokor petrezselyemzöldet, 3-4 karalábélevelet, 2 zöldpaprikát, 2 paradicsomot, 3kk szárított lestyánt, 2ek sót

Elkészítés: A zöldségeket megmostam, megszárítottam, de a többségét nem pucoltam meg. Ez alól kivétel természetesen a karalábé, a hagymafélék, továbbá kicsumáztam a paprikát és eltávolítottam a paradicsom magos részét (ez jó lesz valamelyik ebédbe.) Vékonyan felszeletetem a zöldségeket (de aki teheti, inkább előre reszelje le vagy aprítsa fel megfelelő berendezéssel.) Nagy, tiszta, illetve zsírpapírral bélelt tálcákra (3db) kiterítettem, és napos helyre tettem. A változó idő mellett 5 nap kellett az aszaláshoz. Utána következett a fent leírt aprítás. Kb. 1 nagyobb tálcányi fűszer lett, hagytam még néhány órát kiterítve, hogy kifújja magát, majd elkevertem a sóval, a lestyánnal, és üvegbe töltöttem.

Ne keseredjünk el: nem lesz sok a fenti adagból, kb. egy normál méretű befőttesüvegnyi.

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Bundázott padlizsán petrezselymes babbal

S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
(Ady)

Maradok továbbra is az egyszerű ételeknél. Rá lehet fogni mindezt a lustaságra, vagy arra, hogy szeptembertől kissé elfoglaltabb vagyok, és sajnálom az időt néha a főzésre. Ez elég furán hangozhat egy gasztroblogger szájából, de hát vannak időszakok, ilyenek meg olyanok. Ráadásul egy személyre talán tényleg értelmetlen dolog lenne többfogásos főzőcskébe bonyolódni. A sütögetés is ritkább most, inkább "fejben főzök", esti szórakozásként, kikapcsolódásképpen.
Azt viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy a padlizsán ára mennyivel kedvezőbb, mint néhány hónappal korábban volt, jómagam szinte mindenfelé padlizsán-akciókba botlok. Ezt ki kell használni. Így fordul elő, hogy minden konkrét cél nélkül kerül a padlizsán a kosaramba, mondván: majd lesz belőle valami. Azután előfordul, hogy sokáig nem lesz, s szegény padlizsán csak csücsül a hűtő aljában, már-már feladva a reményt, hogy sorsa beteljesedik. De ma mégiscsak felvirradt a napja: megszántam szegény fonnyadó padlizsánomat. meghámoztam, felszeleteltem, s éppen csak kissé besózva, kukoricaliszt - és dara keverékébe forgatva megsütöttem. Köretnek ma egyszerű fehérbab került mellé, egy kis borssal, petrezselymes olajjal összeforgatva.

Hozzávalók (2 kisebb adag): 1 közepes méretű padlizsán, só, kb. 3 ek kukoricaliszt és 2 ek kukoricadara, olaj a sütéshez
köretnek: 1 doboz sós vízben főtt fehérbab konzerv (töltőtömeg: 240g), 1ek petrezselyem olajban, kevés frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Kicsit besózzuk és 10 percet állni hagyjuk. Közben egy kis tálkában összekeverjük a kukoricalisztet és a darát a bundázáshoz. Lecsöpögtetjük a babkonzervet, és hozzáadjuk a petrezselymes olajat. Egy kevés frissen őrölt zöldborssal ízesítjük.
A padlizsánszeleteket lecsöpögtetjük. Megtörölgetni nem kell, mert nedvesen jobban tapad rájuk a bunda. Beleforgatjuk a kukoricapanírba, majd forró olajban pár perc alatt kisütjük. Rácsra vagy szitára szedjük.

Ha van otthon, tehetünk rá aszalt paradicsomot vagy marinált fokhagymát is.

Palacsinta így meg úgy

Az az előítéletem, hogy a rend nemcsak szép, hanem hasznos is. (Hamvas Béla)

Tudom jól: ha a palacsinta levédett márkanév volna, akkor biztosan nem használhatnám a képen szereplő ételre. Ahogyan mondjuk a kukoricadarából, tojás nélkül készített császármorzsámat is át kellene keresztelnem - egyébként jogosan. Hiszen éppen én szoktam hangsúlyozni, hogy az ételt - ha már egyszer nem hagyományosan készítjük el - legalább ne hívjuk olyan néven, ami megtévesztheti szegény áldozatainkat. Arra vágynak, elképzelik, s nem azt kapják, hanem valami mást. Szóval ez a palacsinta itt a képen nem is az valójában, mert egy hagyományos palacsinta lisztből, tojásból, tejből, sóból (esetleg némi cukorból és szódavízből) áll.
Nos, ebben pedig nincsen tojás, most éppen tej sem került bele. Miért?
Amikor gyerekként elkezdtem palacsintát sütni, kerestem egy alapreceptet, mivel sajnos a palacsintatészta kikeverését sem figyeltem meg Anyunál (épp csak jelen voltam), s ez nem olyasmi, amit a receptek közé feljegyzett volna.
Tehát kerestem egyet, sokáig e szerint sütöttem (legfeljebb az adagokat többszöröztem), még néha mostanában is így készül:

Palacsinta (alaptészta) kb. 10-12 db-hoz:
20 dkg liszthez 1 egész tojás, csipet só, 1ek cukor, 2dl tej, 2dl szódavíz, 1ek olaj

Ez volt tehát az alap. Persze ha valami épp nem volt otthon (vagy nem elegendő mennyiségben), akkor kimaradt, vagy kevesebb került az ételbe. Így pl. néha csapvíz került a szódavíz helyébe, kevesebb vagy több tejjel dolgoztam. Időnként a rétesliszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem.
Viszont az is előfordult, hogy épp tej nem volt itthon. Ez ma is gyakran megesik, sajnos szervezetünk (páromé és az enyém is) ritkán viseli jól a tejtermékeket, így csak kis mennyiséget és többnyire konkrét céllal tartok itthon. Márpedig a palacsintasütés nem ilyen, mert az csak úgy rájön az emberre. Gyorsan megy, tehát épp a délután közepén is megkívánhatjuk.

(A tinédzserkori élmények része volt még a különlegesebb palacsintatészták készítése beleszórt, illetve belesütött mákkal, dióval, reszelt almával. Ilyesmit ma már nemigen csinálok, úgyis megtöltjük ezzel-azzal a tésztát. Bár, ha jobban meggondolom, elég látványos eredményeket lehet elérni, pl. kakaós csíkokkal márványozni a tésztát, de láttam olyasmit is, amikor valaki mentaleveleket sütött a nyári palacsintájába és gyümölccsel töltötte. Szép színes lett a végeredmény - ráadásul díjat is ért.)

Élesztőt, sütőport nem teszek a palacsintákba, mert - bár ilyen is van - én nem igénylem. Amúgy is a vékonyabbakat részesítem előnyben.
Mivel a tojásért sem rajongok túlzottan, a tojások számát a fenti recept duplázása, triplázása esetén sem emeltem, jó volt így is. Igazából mindenhogyan szeretjük, bár én a soktojásos palacsintákat kerülöm.

Öcsém - ahogy már említettem - szinte vegán étrenden él, így neki is készítettem tej- és tojásmentes "palacsintákat" annak idején. Elnézést a megnevezésért, még nem tudtam rá megfelelő kifejezést találni. Párom szerint ez csupán lepény, de hát abból is annyiféle van, hogy ebből még nem tudnánk azonosítani az ételt. Mindegy. A lényeg, hogy így is örömmel elfogy, senkit nem akadályoz a fogyasztásában a tartalma.

Mostanában tehát mindenféle módon sütöm, de azért a tojás és a tej aránya a fenti alapreceptben szereplő mértéket nálunk sohasem haladja meg.
S bár a vega-vegán blogokon sok hasonló receptet találni, akit mégis érdekel ez a rendkívül egyszerű változat is (mondhatni: a palacsinta evolúciójának talán első állomása), annak leírom, bár a variációk száma végtelen.

(Tej és tojás nélkül, kb. 8-10 darabhoz:)
Hozzávalók: 5dkg Graham liszt, 15 dkg rétesliszt, 3,5dl víz, 1kk só, 1ek cukor, 1ek olaj Elkészítés: a hozzávalókat összekeverjük, állni hagyjuk, majd enyhén olajozott serpenyőben egyszer megfordítva kisütjük.

Amiről nem írtam most, pedig nagy kedvenceim: a sós palacsinták. Ezeket hasonlóan készítem, persze cukor nélkül. Viszont külön élvezetet jelent a további felhasználásuk: nagy kedvencem a hortobágyi palacsinta, de más húsos-zöldséges-sajtos változatozatokat is szívesen eszem, nem is beszélve a rántott palacsintákról.

(Válogatós) nyári krumplileves - rántás nélkül

Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedűl
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.
(Pilinszky)

Alapvetően finnyás vagyok. Ez az igazság. Inkább egyszerűbb ételt eszem vagy nem is eszem, ha - mondjuk így - rossz érzéseim támadnak egy étel minőségével, összetevőivel vagy csak megjelenésével kapcsolatosan. Már attól el tud menni a kedvem, ha az egyébként szépen elkészített fogást valami összedzsamált módon teszik elém. Ilyenkor eszembe jut a Nagyi, akinél kisiskolás korunkban hétköznapokon ettünk, természetesen egy tányérból (valami kemény műanyagtányér lehetett barnásra kopott belsővel), és hajlékony, nem tudom milyen fémből készült evőeszközökkel. Utóbbiakat nem volt jó a szájba venni. Ha finnyáskodtunk, mert a levesmaradék eláztatta a krumpli vagy a hús alját, azt mondta, hogy: "egy helyre megy", s néha az afrikai éhező kisgyerekek szomorú sorsát is felvázolta előttünk. Egyébként teljesen igaza volt, noha rajtunk nem sokat változtattak az érvei. A szeretem-nemszeretem ételeket - míg éppen nem figyelt - öcsémmel és két unokatesómmal rendre elcseréltük egymás között előzetes megállapodások alapján. Így én gyakran ehettem két tányér karfiollevest, viszont unokanővéremnek be kellett vállalnia az én édeskés paradicsomlevesemet a sajátja után. Ha a Nagyi mégis észrevett valamit, akkor ránk szólt, hogy "az étel nem játék", s persze ebben is igaza volt, de mi nem javultunk meg.
A kelt tésztáit, linzereit, pogácsáit, palacsintáit, s a vadasát a zsemlegombóccal viszont imádtuk.

Ma, amikor jónéhány gasztroblogger arra próbál bíztatni mindenkit (egyébként támogatandó módon), hogy gyorsan-könnyen-gazdaságosan készítsen egészséges és finom ételeket a zacskós-dobozos műkaják fogyasztása helyett, eszembe jut, hogy azért én is elfogyasztottam néhány adag fornettit, zacskós levest amíg eljártam itthonról dolgozni.

Bizonyára a munkahelyi étkezést mások nálamnál okosabban is meg tudták-tudják oldani, be kell vallanom, hogy én folyamatosan kínlódtam vele. Legutóbbi munkahelyemen (XI.ker.) például a következő volt a kínálat: a közelben egy Burger King, egy kínai gyorsétterem, 1 Match és egy Plus üzlet, egy mini piac, egy hentes, egy ilyen-olyan sütöde.
Ez ugye elég bő kínálatnak látszik. A piaccal nem is volt gond. Mivel én reggel és délelőtt többnyire gyümölcsöt eszem, vittem otthonról vagy vettem valamit a piacon. Igaz, hogy a piacot alig 2 perc alatt be lehetett járni, s nem is volt éppen a legolcsóbb, de azért megfelelt. Az ebéd beszerzése viszont nehezebbnek tűnt. Pékség is akadt, de az ember előbb-utóbb megunja, hogy állandóan péksüteményeket meg szendvicsket meg pogácsát és fornettit egyen, amikor éppen egy leves vagy főzelék esne jól. A sütödének már a szaga is elvette a kedvem.
Volt még egy büfé a munkahelyemen, ahol naponta főztek. Az árak közepesnek voltak mondhatóak, inkább a kínálat vette el a kedvem: általában lakodalmas vagy nehéz fizikai munkát végző embereknek szánt menüt készítettek, ami után munka helyett legfeljebb aludni tudtam volna. A másik akadálya az ottani étkezésnek az volt, hogy sokszor nem az irodában voltam, hanem egész nap jöttem-mentem, tehát út közben kellett megoldani az ebédet. Ez akadályozott abban is, hogy otthonról vigyek valami előre megfőzött ételt vagy elkészített salátát kis ételhordóban, hiszen azt nem cipelhettem magammal a városon keresztül, bizonyos partnerekre nem is tettem volna vele túl jó benyomást.
Az irodában nem volt mikro vagy hűtő. Ezek hiányát télen viszonylag eredményesen lehetett pótolni a fűtőtesttel és a fagyos ablakpárkánnyal. Volt viszont egy kis vízmelegítőnk bent (talán NDK-ból való vagy orosz szerzet párom gyűjteményéből.) Ebbe nagyjából 3dl víz fért, remekül lehetett így teát készíteni vele, s később ezt használtam a műlevesekhez is. Főnököm ugyan nem szerette, mert szerinte nem melegítette elég gyorsan a vizet. Pedig ez többnyire a vízkövesedés mértékétől függött, többnyire 1-5 perc között mozgott az időtartam. Szerintem ez teljesen elfogadható volt, mivel az ember nem ült előtte, hanem közben dolgozott, s ha hallotta, hogy forr a víz, hát kihúzta a konnektorból.
Igaz, elég mókásan nézett ki, amikor külföldi vendégeinknek is ezzel melegítettük (néha több körben) a vizet a teához-kávéhoz, de főnököm nem érezte szükségét annak, hogy más eszközt beszerezzen.
A műlevesnek - s persze bármilyen bevitt melegételnek - viszont már szaga volt, tehát sürgősen szellőztetni kellett.
A kínai étterem néha jó választásnak tűnt, bár meglehet: ha egy ilyen konyhán dolgoznék, nem vágynék az ételeikre. Meg nem is tudnám minden nap megenni.
Otthon ezidőtájt hétköznap nem főzőcskéztem, mert akkoriban szerencsére még több munkahelyem is volt, és este 9 tájban már nem vágytam semmilyen, akár könnyen és gyorsan elkészíthető ételre sem. (Vacsorázni nemigen szoktam, legfeljebb gyümölcsöt.)

Ma már persze más a helyzet, megint finnyáskodhatok. Lehet, hogy a fentiekben vázolt időszak alatt is ezt tettem, azért tünt nekem olyan nehéznek a napi ebéd beszerzése. Párom ezzel szemben (majdnem) mindent megeszik, szörnyülködöm is elég sokat rajta.
Legutóbbi zacskós levese egyenesen megdöbbentett, mert a nomádportán tényleg nem jelent gondot (neki sem!) összedobni egy bármilyen zöldséglevest gyorsan-könnyen-gazdaságosan. Ráadásul, ha az ember előre tervez (bár ez neki bevallottan nem az erőssége), akkor odateszi ezt a rendkívül egyszerű nyári krumplilevest, míg vizet ereszt a kádba futás után, s az étel el is készül, mire kényelmesen megfürdik.
De mindebben a luxusban csak akkor lehet része az embernek, ha - ahogyan most én - otthon dolgozik - ezt el kell ismerni....

Hozzávalók (4 személyre): 4 közepes krumpli, 1 marék rizs, 1kis gerezd fokhagyma, 2ek paprikakrém (csípős és édes), 2ek petrezselyem olajban, só, 1kk pirospaprika

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk, majd apró kockákra vágva beletesszük egy közepes méretű fazékba. Rádobjuk a rizst és hozzáadjuk a petrezselymes olajat (vagy más zsiradékot.) Kissé összeforgatjuk, pirítjuk. Mehet hozzá az összetört fokhagyma, a paprikakrém és a pirospaprika, majd a só. Kevés pirítás után felöntjük egy kis langyos vízzel. Hagyjuk felforrni, puhára főni. Amikor már majdnem puha a krumpli, még felöntjük a kívánt mennyiségű vízzel (ne legyen hideg!), majd összeforraljuk.

Vajas pirítóssal is kitűnő ebéd, bár én most néhány palacsintát sütöttem másodiknak.