Savanyúkáposztás-fűszeres tekercsek paprikával és szalonnával

Valahol van a múlt: nemcsak a könyvekben, a tárgyakban, az emlékezésben, hanem az idő természetfölötti dimenziójában, nehezen rögzíthető, de mégis valóságos térfogatában is... Miért ne? Ha lehet csillagok fényét fényképezni, csillagokét, melyek tárgyilag megszűntek már a világűr térfogatában, de sugárzásuk vegyi úton érzékelhető még a fényképező lemezen, miért ne lehetne visszahatolni az idő cselekményébe?
(Márai Sándor)

Réges-régen (azaz több mint 2 évvel ezelőtt) sütöttem először savanyúkáposztás tekercseket, de akkor még kelt tésztával. Később ez a "találmány" olyan családi kedvenc lett, főleg a férfinépek között, akik az édes sütemények helyett ezt szívesebben ették. Olyannyira, hogy később az alapvetően savanyúkáposzta-pirospaprika-kevés olaj hármasára épülő töltelékhez apróra vágott sonkát, tarját vagy darált pörkölthúst is kevertem. Remek sör-bor-korcsolya lett, és kínáltuk vendégeinknek, illetve vittük vendégségbe. Szóval bevált.
Én is nagyon szeretem, mert gyakorlatilag benne van a "savanyúság" is, amit esetleg mellé kívánna az ember. És éppen a savanyúkáposzta miatt sosem érzem túl nehéz süteménynek, hiába lesz egyre gazdagabb a töltelék.
Nagyon el tudnám képzelni egy savanyúkáposztás-tejfölös, savanyúkáposztás-juhtúrós, esetleg savanyúkáposztás-fehérsajtos változatban is, de a tejtermékeket általában mellőzzük, vagy igyekszünk kevesebbet fogyasztani. Talán egyszer olyat is sütök.

Most a legfontosabb változás mégsem a töltelék összetételében volt (bár az is bővült metélőhagymával, petrezselyemmel, zöldborssal és csípős paprikával), hanem maga a tészta: a kelt tésztát levelesre cseréltem. Valahogy egy ideje ez esik jobban, illetve a kakaós tekercset is jobban szerettem így, mint kelt tésztával.
Ami maradt, az a jól bevált tekercsforma: nekem még mindig ez a leggyorsabb. Ráadásul én ropogósabbra sütve szeretem a tésztákat, és a tészta vékonyra nyújtásával, illetve a tekercsek szeletelésével ezt jól tudom befolyásolni.

Ami még fontos: a szalonnából én inkább a normál, hagyományos füstölésű kolozsvárit szeretem, a gyorsérlelésű, páclében tasakba zárt változatot mellőzöm (még ha ezért sznobnak is tartotok.) Én nem tudnám az előbbit olyan szépen és vékonyan szeletelni, mint szükséges, ezért a hentest szoktam megkérni, hogy géppel vágja fel. (De az is jó, ha darabokra vágjuk, nem muszáj szeleteket használni.)

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz): 50 dkg leveles tészta (egy lehetséges és viszonylag egyszerű házi kivitel receptje itt), 50 dkg savanyú káposzta, 1 tk pirospaprika, 1 ek hidegen préselt olaj, 20 dkg vékonyra szeletelt húsos, kolozsvári füstölt szalonna, metélőhagyma, petrezselyem, frissen őrölt zöldbors (a fekete is jó), 1 tojás, 1 savanyított csípős paprika

Elkészítés: Szerencsés esetben a fagyasztóból vehetjük ki az előre elkészített, és fél kg-os csomagokban lefagyasztott leveles tésztát, vagy használhatunk boltit. Kiengedés után a tésztát vékony, kb. 1-2 milliméteres lappá nyújtjuk. Ráfektetjük a töltelék hozzávalóit úgy, hogy a szélén egy kb. 3 centiméteres sávot szabadon hagyunk az illesztéshez. Először jöhetnek a szalonnaszeletek, utána az olajjal és pirospaprikával elkevert savanyúkáposzta, majd a fűszerek: frissen őrölt bors, apróra vágott metélőhagyma, savanyított csípős paprika és petrezselyem. Ezután az üresen hagyott sávot a felvert tojással megkenjük. A másik hosszabb oldal felől szorosan feltekerjük a tésztát, és a tojásos résznél illesztjük. Kezünkkel egyenletessé formázzuk a tekercset. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tekercset éles késsel felszeleteljük. Én kb. 1 cm-es szeleteket vágtam. A szeleteket sütőpapírra fektetjük, és a megmaradt tojással átkenjük. Két sütőlemezre fér, és egy-egy adag 20 perc alatt sül meg (nem légkeveréses villanysütőben.)

Igazi farsangi fogás. Jó étvágyat hozzá!

Vajban pirított nudli savanyú káposztával

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire... Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is...
Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok...őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel...
(Márai Sándor)

Olvasóimnak nem meglepetés, hogy még inkább leegyszerűsödött a konyhám, a "gyorsan-könnyen" ételek már nem elég gyorsak állandó időhiánnyal küzdő jelenlegi életvitelünkhöz. Valahogy így alakult az is, hogy az örök kedvenc krumplis tészták (ez alatt most nem - az egyébként szintén kiváló - gránátos kocka, hanem a főtt krumplival gyúrt tészták értendők) már nem a lobogó vízbe merülnek, hanem újabban serpenyőben készítem el őket. Valamiért úgy gondolom, hogy így gyorsabb, vagy csak egyszerűbb, mert nem forr el mindig a víz, mire Aputól megérkezem a saját konyhánkba.

Amúgy is azt hiszem, hogy ezek a tészták (vagy inkább liszttel dúsított krumplis ínyencségek) a végtelenségig variálhatók. Többször írtam már róla, hogy egyik legfőbb előnyük, miszerint mindenféle édes és sós "feltéttel" is egyaránt finomak. Volt, hogy pár kanál toroskáposztával kevertem össze vagy pörköltmaradékkal. Most is számos változat jár a fejemben, de a tél valahogy mindig visszahozza a savanyú káposztát a konyhánkba, így - már nem először, az egyszerűség jegyében - ezzel párosítottam ma is.

Korábban egy alkalommal, amikor süteményként szerepeltettem mákos buci, illetve a nálunk ismeretes krumplilángos formájában, többen meglepődtek, hogy főzés nélkül is elkészíthető ez a tésztaféle. Így van, sőt, serpenyőben is, csak addig kell lassan pirítanunk, amíg belül is puha lesz. A tészta készítésénél egyébként általában 3:1 a krumpli és a liszt aránya, persze attól is függ, mennyire kemény vagy lágy tésztát akarunk készíteni, illetve milyen lisztet használunk, és mennyire vizes a krumplink. Itt egy régebbi és kicsit másféle nudlireceptet is találtok.

A tél most már minden velejárójával itt van, így jó választás lehet ez a serpenyős étel, annál is inkább, mert a tészta előre elkészíthető, és kisebb adagokban lefagyasztható egy későbbi gyors ebédhez. Hólapátolás után jól fog esni.

Azoknak, akik pedig a savanyú káposzta rabjai, örömest ajánlom figyelmébe ezeket a bejegyzéseket.

Hozzávalók: 1 kg héjában főtt krumpli, kb. 30-35dkg rétesliszt, 2kk só, 20dkg savanyú káposzta, kb. 5 dkg vaj, petrezselyemzöld

Elkészítés: a megfőtt krumplit hideg vízben lehűtjük kissé, megpucoljuk és áttörjük. Ha a krumpli már langyos, a liszttel és sóval összegyúrjuk, majd nudlikat sodrunk belőle (villával vagy kiskanállal is formázhatjuk, vagy darabolhatjuk, ahogy tetszik.
Lisztezett deszkán pihentetjük.

Egy nagyobb serpenyőben vajat melegítünk, és arra dobjuk a nudlikat (lehet 2-3 adagban is készíteni), majd óvatosan átforgatva, rázogatva pirítgatjuk, amíg a külseje szép kérget kap, a belseje pedig átfő. A folyamat vége felé rádobjuk a leszűrt savanyú káposztát, és azzal is pirítjuk még egy kicsit. Végül durvára vágott petrezselyemlevéllel összeforgatjuk, és azon melegében tálaljuk.

(Napfényes) - Marhahúsos káposzta

újra kavarog a
végre csikorog a
mégis mosolyog a
napra hunyorog a
tánc a ködben tánc a jégen
tánc a hóban tánc a fagyban
tánc
(Ghymes)

Ezt meghallgatni is érdemes.

A napfénytől rendszerint jókedvem kerekedik, a tél közepén meg még inkább. Ilyenkor még arra is kapható vagyok, hogy ne bújjak el előle fotózni, mert egyébként a képeim nagy többségét a közvetlen napfénytől védett helyen és órában készítem - így biztosabb az eredmény és az árnyékokkal sem kell bajlódnom. De ma azért muszáj volt megörökíteni ezt a hangulatot.

A marhahús sajnos ritkábban szerepel a tányérunkon, mint kellene. Én nagyon szeretem, de az ára nem annyira baráti. (Igaz, a nomádporta környékén nagyon jó áron jutottunk hozzá.) Néha elcsodálkozom, amikor a világ más pontjain olcsó élelmiszerként emlegetik. Legutóbb épp Hugh beszélt a marhalábszár kissé alábecsült szerepéről a brit konyhákban. Hát én nagyon szeretem (kivéve összevagdosni), és nemcsak gulyásnak. Több ismerősöm is lelkesedéssel nézi A palota ékköve c. (már többször ismételt) dél-koreai sorozatot, én is belepillantok néha, bár nem a műfajom. Itt elég gyakran szerepel a marhahús, sőt, az ebből készült levest a szegények eledelének tartják. Náluk - a film szerint - a liszt az igazán drága hozzávaló.
Nem cserélnék velük, mert a liszt nekem is fontos, de azért nem bánnék egy kicsit több marhahúst...

Ez az étel olyan igazi téli fogásnak készült, nem volt most sok időm a konyhára, ezért egy egyszerű, székelykáposzta jellegű ételt terveztem azzal a különbséggel, hogy egy bő fél kiló marhalábszár állt rendelkezésemre és két kiló savanyú káposzta alatt neki sem fogok a hasonló ételeknek. Mivel gyakran eszünk olyan ételt, amiben a hús inkább ízesítő vagy kiegészítő, ez nem jelentett gondot. Készítettem a húsból egy pörköltet, amit egy órácskáig önmagában főztem, majd a káposztával együtt.


Hozzávalók: 60dkg marhalábszár, 2kg savanyú káposzta, 2tk sóban eltett darált fűszerpaprika, 2tk házi ételízesítő, 2tk pirospaprika, 4 gerezd fokhagyma, 2 nagy fej vöröshagyma, (esetleg 1 paradicsom és 1 paprika), 6ek olaj vagy zsír, 1 babérlevél, (1 kisebb erőspaprika), 125g rizs a tálaláshoz: friss tejföl, esetleg: zöldpetrezselyem, sült kolozsvári szalonna- és kolbászszeletek

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és a zsiradékon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott marhahúst, az összetört fokhagymát és a fűszereket (a babér kivételével) és tovább pirítjuk, majd belekeverjük a pirospaprikát is. Fedő alatt kis lángon főzzük a saját levében. Ha elfő a leve, pici vizzel pótolhatjuk, de maradjon sűrű. Közben a káposztát kimossuk, ha szükséges, és egy nagyobb lábasba terítjük a felét. Ha a pörkölt már főtt egy órát, ráöntjük a káposztára, majd rátesszük a savanyú káposzta másik felét is. Feöntjük vízzel úgy, hogy ellepje kissé, beleszórjuk a rizst, hozzáadjuk a babérlevelet, s ha szükséges, még tehetünk bele fokhagymát. Felforraljuk, majd 1 órán át lassú tűzön fözzük. Ha nagyon sűrű lenne, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, hogy ne kapjon le alul.

Tálalás előtt süthetünk a tetejére néhány szelet füstölt kolbászt vagy kolozsvári szalonnát. Friss kenyérrel, tejföllel, zöldpetrezselyemmel kínáljuk.

Töltött káposzta

A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)

Ez az az étel, aminek csak nagy mennyiségben állok neki. Legutóbb két nagyobb lábossal főztem, ami nekünk négy alkalomra (vagyis 8 adagra) volt elég, ezen felül Apunak is jutott egy adag.
Általában dagadóból vagy lapockából készítem, másfél kiló hús, 2 bögre rizs és legalább 3 kiló savanyú káposzta kerül bele.
Sok-sok fűszert, paradicsompürét, fokhagymát teszek a töltelékbe, s ha lehet, egy darab füstölt vagy valamilyen bőrös húst, pl. körmöt, csülköt is a káposzta mellé. Ha az egész összeállt, csupán főnie kell.

Hozzávalók (2 nagyobb lábashoz): 3 kiló savanyú káposzta, 1,5 kg nem túl sovány sertéshús (pl. dagadó), 2 bögre rizs, két kisebb darab füstölt hús (pl. nyúlja) vagy 2-3 köröm, esetleg egy kisebb csülök, 1 tojás, kb. 24-26 közepes méretű savanyított káposztalevél, zsír
Fűszerek: őrölt pirospaprika, sok összetört fokhagyma, házi ételízesítő, sóban eltett fűszerpaprika, egész és őrölt feketebors, csípős paprika, morzsolt majoranna, só, 4ek paradicsompüré

Elkészítés: Először a töltelékkel foglalkozom. A húst megtisztítom, ledarálom. Közben a rizst dupla mennyiségű vízzel felteszem főni (só nélkül.) Ha elfőtte a vizét, már félig puha, akkor hideg vízzel átöblítem, lehűtöm és a húshoz adom. Beleteszem a masszába a fűszereket: áttört fokhagymát, morzsolt majorannát, paradicsompürét, házi ételízesítőt, őrölt borsot, sóban eltett fűszerpaprikát, őrölt pirospaprikát, sót. Végül hozzáadom a tojást, és az egészet alaposan összedolgozom. Ha túlságosan savanyú, akkor egy szűrőben hideg vízzel átmosom a káposztát. Utána a lábos aljára teszek belőle egy adagot, majd jöhetnek rá a töltelékek: a masszából hosszúkás adagokat formázok és a káposztalevélbe csomagolom. A csomagokat körben lerakom a fazékba, majd egy újabb adag káposztával letakarom. Ezután jöhet bele a füstölt vagy bőrös húsféle (a körmöket hosszában ketté, a csülköt kisebb darabokra ágom.) Ezt is káposztával takarom, s következik az újabb tölteléksor. Az edény tetejére is káposzta kerül. Ha szárazabb húst kapok, teszek a tetjére 2 ek zsírt. Mehet még rá egy kis őrölt pirospaprika a szín kedvéért, illetve pár szem egész bors vagy egy kisebb erőspaprika. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Felforralom, majd lassú tűzön 2 órát főzöm. Közben egy kevés vizet még - szükség szerint - hozzáadok.

Laktató, magyaros étel - nekem így tél elején nagyon jólesik.

Marhahússal, rizzsel rakott savanyúkáposzta

Duende joggal kérte, hogy a húsvéti menüből a húsos fogásokat is tegyem láthatóvá, még ha némelyik nem is fényképezhető túl jól. Nos, ez a rakott étel is ilyen - bár tudom, inkább a téli menüben lenne a helye. Viszont nagyon egyszerű, és kiváló hasznosítási módja a másra nem elegendő savanyú káposztának. (Legutóbb a szintén kevéske káposztát kelt tésztába tettem, így születtek a savanyúkáposztás tekercsek.) Ez az étel pedig így készült:

Fél kiló marhahúst ledaráltam, majd sűrű pörköltet főztem belőle. A pörköltkészítés általam alkalmazott - egyébként szerintem teljesen hagyományos - módjáról még lesz külön bejegyzés e héten. Most csak annyit, hogy a pörkölthöz 1 nagy fej vöröshagymát, pirospaprikát, sót, pici őrölt borsot, fokhagymát, egy fél zöldpaprikát, kevés natúr paradicsomlét és vizet használtam. Közben megfőztem 4dl rizst (előbb kevés olajon megpirítottam, majd a főzővizébe sót és szárított natúr zöldségkeveréket tettem.) Amikor a pörköltnek már jó sűrű szaftja volt, elzártam a lángot. A szaftból 2-3 evőkanállal a főtt rizshez kevertem, s ugyanennyit tettem a mintegy kilónyi leszűrt savanyúkáposztához (a káposztát nem főztem elő.) Végül egy nagyobb tepsibe terítettem a pörköltszafttal összekevert káposzta felét, rá a rizs felét, majd jöhetett a pörkölt. Ismét rizs- majd káposztaréteg következett. Lefóliáztam a tepsit és egy félórára forró sütőbe tettem. Később levettem a fóliát és egy kicsit megpirítottam az ételt. Kiadós fogás, 6 főre is bőségesen elegendő. Téglalapokra vágva friss tejföllel ettük.
(Bele vagy a tetejére is lehet sütni a tejfölt, én azonban mellé jobban szeretem.)

Duende! A vendégségben fogyasztott kemencés sültről nem találtam megfelelő képet, de röviden a következőképpen készült: A zöldségekkel előfőzött, csontozott csülkök nagyobb tepsikbe kerültek, majd szeletelt krumplival, hagymával, paprikával, paradicsommal körülrakva mentek a kemencébe. Előbb letakarva, majd fólia nélkül ropogósra sültek.

Savanyúkáposztás tekercs

Még egy bejegyzés, s azután tényleg befejezem mára a posztolást (no meg az evést). Ez az étel igazi téli csemege, ráadásul nincs sok munka vele. Tegnap láttam Palócprovence blogjában egy (édes)káposztás csigát, s akkor rögtön beugrott a hűtőben vagy egy hónapja elfekvő savanyúkáposzta, ami ráadásul szinte minden (komolyabb) káposztás ételhez kevés. Levesünk még volt mára, így megint jöhetett egy kis szénhidrát. Megszokott kelt tészta variációim egyikét csináltam, így:
10 dkg teljes kiőrlésű búzalisztből, 40 dkg réteslisztből és 2,4 dl tejből, 2kk sóval, 1ek cukorral, 8 dkg vajjal és 1 tasak (7g) szárazélesztővel tésztát gyúrtam. Meleg helyen kelt, majd téglalappá nyújtottam.
Tölteléknek kb. 60 dkg savanyúkáposztát leszűrtem, 1 dl kukoricaolajjal és 1kk pirospaprikával elkevertem. Szétterítettem a tésztán, majd azt feltekertem, és kb. másfél centis szeletekre vágtam.
Kikent, lisztezett sütőlemezre raktam. Még kb. fél órát kelt, majd tejjel megkenve 220 C fokos gőzös sütőben adagonként 15-20 perc alatt sült meg. Kitünő sör- vagy borkorcsolya is lehet. Nálunk nincs min korcsolyáznia, de így is jól csúszik.