Boros-fűszeres sült lilahagyma

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
(Kosztolányi Dezső)

Ezt az ételt már régen ki akartam próbálni. Akit a recepten túl az elkészítés fázisai is érdekelnek, nézze meg a videót, innen vettem én is az ötletet. Bár Hugh kifejezetten karácsonyi fogásként készíti ezt az ételt, sőt, utal is rá, hogy a hagyma formája emlékeztet a karácsonyi díszekre - én úgy gondoltam, egy őszi ebédhez is jó lesz. Arról nem is beszélve, hogy szívesebben próbálom ki előre az ünnepi menüt. Ezúttal főként a fűszerezés miatt, mert magamtól biztosan nem jutott volna eszembe sem az, hogy a lilahagymát megsüssem, sem pedig az, hogy babért is tegyek hozzá. Utóbbi fűszer nem nagy barátom, így kíváncsian vártam a végeredményt. A hagymafélék közül a pedig a lilahagymát nem szoktam párolni-sütni, nyersen esszük, illetve salátákba kerül.
Én egy kisebb adagot készítettem, és sütés közben többször megforgattam a hagymadarabokat. Fólia alatt 180 fokra előmelegített sütőben háromnegyed órát sültek, majd fólia nélkül 190 fokon egy órát. Nem akartam olyan sötétre sütni, mint Hugh, viszont ugyanolyan szép leve lett, s az íze is izgalmas. Mivel ez is inkább kísérő fogás sültek mellé, én most egy adag fűszeres krumplit tettem be mellé a sütőbe (szintén egy kisebb tepsiben - pont elfért a kettő egymás mellett.)
Általában szeretem, amiket Hugh főz, elég sok receptje van nálam várólistán. A mára hatalmas vállalkozássá duzzadt River Cottage-on túl az általa indított Landshare mozgalmat is jó kezdeményezésnek tartom, utóbbinak az a lényege, hogy összehozza azokat, akik szeretnének földet művelni, növényeket termeszteni vagy állatokat nevelni azokkal, akiknak van ehhez földjük - lehetőleg közel. A "bérlő" pedig többnyire természetben fizet.

Hozzávalók (személyenként kb.): 4 kisebb lilahagyma, 2-3ek olaj, 4 babérlevél, 4 szem borókabogyó, fél deci vörösbor (portói), kevés só, 1kk barnacukor, frissen őrölt fekete bors

Elkészítés: A lilahagymákat úgy tisztítjuk meg, hogy a gyökér felőli részt csak vékonyan vágjuk le, hogy sülés közben a zöldség ne essen szét. A hagymákat félbevágjuk. Egy kényelmes méretű tepsibe locsoljuk az olajat, ráfektetjük a fél hagymadarabokat a vágási felülettel lefelé. Megsózzuk, hozzáadjuk a borókabogyót, a babérleveleket, majd megszórjuk a barnacukorral és frissen őrölt feketeborssal. Végül meglocsoljuk a borral. Fólia alatt közepesen meleg sütőben háromnegyed órát sütjük, majd összeforgatjuk kissé, eltávolítjuk a fóliát s még egy órára visszatesszük a sütőbe.

Nagyon kellemes kisérője a sülteknek, de nekem a fűszeres krumpli mellé is jó volt.

Ma az egyik legnagyobb Mária-ünnep van: Magyarok Nagyasszonyának napja. A búcsújáró kegyhelyek ilyenkor ismét megtelnek az imádkozni vágyókkal és az érdeklődőkkel.
(Szent István ajánlotta az országot Mária oltalmába, és XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét.)

Köményes vajkrém márványsajttal és lilahagymával

szemed kék tengerén lágy habok
ringása megnyugtat. hallgatok

sós cseppek gördülnek testemen
pupillád hűs vizén meztelen

fürdök. meg ne lásson senki most:
puha szemhéjad mögé bújok

(erős ildikó - hajnal - részlet)

Lágy pasztelszínekkel indul ez a reggel. Azzal a nyugalommal és örömmel, hogy ma végre nem kell még az orromat sem kidugnom a jegesen süvítő északi szélbe. S hogy ma újra vár a meleg konyha, egy hét után ismét az első közös-ráérős reggeli. A megszokott gyümölcsturmixom. Mindenek előtt.
A zablepényből kimaradt 10 dkg márványsajtot már tegnap este lereszeltem és kikevertem 10 dkg vajjal meg egy csipetnyi őrölt köménnyel. Úgy képzeltem, ehhez a sajthoz megy a kömény. És tényleg. Egy kisebb lilahagymát apróra vágtam, és összekevertem vele a vajkrémet. Igaz, a kenyeret ma nem pirítottam meg hozzá, de így is jó volt és egyszerű. Mint ez a szombat reggel.
(Duendének hála, egyre jobban kedvelem ezt az érdekes ízű sajtot.)

Krumplisaláta lilahagymával

Gyermekkoromban sokszor ettük, főleg télen. Nekem meg már eszembe sem jut készíteni. Miért is? Nos, ennek az az oka, hogy a krumpli nálam szinte mindig főszereplő, s ezért az, hogy "csak" egy salátába kerüljön, nemigen fordulhat elő. Mellé persze lehet salátákat enni. Sőt, igazság szerint bármit. Sült krumpli mondjuk gyümölccsel. Jó, tudom, nem épp egészséges párosítás, de néha nekem jólesik. Párom viszont szereti az ecetes savanyúságokat, a hagyományos magyar salátákat (e terepen kevésbé nyitott az újdonságokra, olajos vagy citromos öntet csak óvatosan jöhet szóba). Igen, a savanyú az más világ, s vannak ételek, amelyek kifejezetten kívánják kísérőnek ezt az ízt. Említette is mostanában párszor, hogy megenne egy jó krumplisalátát (mint utólag kiderült, náluk ez vöröshagymával készült). Mifelénk viszont mindig lilahagyma került bele. Így én értelemszerűen ezt a változatot készítettem, nagyon egyszerűen:
8 kisebb krumplit héjában megfőztem (nem szabad szétesnie), majd lehűtöttem, megtisztítottam és kb. 1 cm vastag karikákra vágtam. A krumplifőzés alatt 3 lilahagymát is megpucoltam és felszeleteltem. Rétegezve raktam tálba. Az öntetbe víz, ecet, cukor és só került (ízlésünk szerint). A tetejére durvára őrölt színes borsot és metélőhagymát szórtam. Legalább egy fél napot állnia kell, hogy összeérjen, de másnap az igazi.