Kerti kihívások - levendulás sült krumpli

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Első saját kertem napról-napra alakul. Azt nem mondhatnám, hogy az időjárás besegít, néha jól jönne az eső és megállhatna az itt szinte állandóan fújó szél. Mindenesetre kihívás az új növényeknek, és persze nekem is.
Igyekeztem kicsiben vállalni, tudván, hogy nem lesz túl sok időm a kertre. De persze a tavasz azért mindenkit beindít.
A házhoz tartozó telek jó hosszú, és ha közlekedni is akarunk benne, akkor két oldalra érdemes tervezni. A "saját területem" - az előkert kisebb ágyásain túl - egy keskeny, de hosszúkás földdarab, nagyjából 4 x 30 méter lehet, de nem mértem ki. Ennek első - a házhoz közelebb eső - része lesz, reményeim szerint a virágoskert, a hátterét az azóta megmetszett szederbokrok, egy japán birs, aranyfa és orgonabokor adja. Előttük némi gyep, az előtt pedig a frissen beültetett 14 rózsatő. Csupa illatos, folyamatosan virágzó fajta. Oldalt a szintén frissen telepített levendulabokrok. Bízom benne, hogy mind megmarad, bár a fejlődésük egyelőre csekély. (Reggelente azért örömmel ellenőrzöm az új hajtáskezdeményeket.)

A területem másik felét az újonnan kialakított zöldségágyások adják (tavaly itt kukorica volt), meglátjuk, mi hogy terem. A kettő közti határsávon pedig egy mini-fűszerkert kialakítását kezdtem el.

A túloldal párom játszótere: itt található a baromfiudvar, a fáskamra és favágó terület, továbbá a mélymulcsos kisérleti telepe. Most, hogy már melegebb napok is vannak, Aput is sokszor hátrahozom, hogy lássa, mit csinálunk éppen.
Nyilván könnyebb lenne persze lefotózni a dolgokat, mint leírni, de valahogy itt még nem találom a beállításokat, nem az lesz az az eredmény a képen, mint amit szeretnék. A koratavaszi napfény is felülírja a képeket.

A kertben folytatódik emellett a felfedezés, sorra bukkannak elő azok a növények, amelyeket szeptemberi beköltözésünk óta még nem láthattunk. A két orgonáról már látszik, hogy az egyik lila, a másik fehér. A kedvenc gyógynövényeink is megteremnek: csalán, citromfű, csipkebogyó. Sok szépség akad, bár azon meglepődtek a szomszédok, hogy rózsatövet egyet sem találtam a kertben. A ház szép, kényelmes, de műszakilag bőven lenne mit rákölteni, dolgozni rajta. Majd szépen lassan.

Végre a gólyák is itt vannak. Az elsőt március 15-én látták átrepülni a falu felett, másnap már a bolt melleti fészken meg is telepedett. Állítólag mindig ő az első. Hozzánk sokáig nem érkezett, kérdeztem is a falubelieket, mikorra jön meg. Volt, aki azt mondta: mindig nagypéntekre, bárhová is essen húsvét. Nos, a "miénk" a költészet napjára jött meg. S miért mondom, hogy a miénk? Mert hivatalosan is nálunk lakik. Lehet, hogy nincs lakcímkártyája, de az országos fehér gólya adatbázisban a fészek a mi lakcímünkön szerepel. S jött a többi is, benépesültek a fészkek, most már általános a kelepelés és a jövés-menés felettünk.
Elsőnek a hím érkezik, mi a tojóra máig vártunk. Furcsaságok is történtek a magasban, mert tegnap ugyan érkezett végre egy másik, leszállni vágyó gólya, de a már ott lévő nem engedte a fészekre. Ezért hímnek véltem azt is, viszont a fészek alatt - ugyancsak tegnap - találtunk egy széttört tojást. Hogyan kerülhetett oda, ha mindeddig csak egy gólya volt a fészken? Nem tudom, ahogy azt sem, végül is milyen nemű volt a tegnap látott másik, ám ma reggel két gólya állt békésen a fészken... Remélem, szép nagy család lesz (ahogy az előző években is volt itt.)

Ma pedig egy kicsit különleges fogás került az asztalra, mely egyúttal roppant egyszerű (mi is lehetne más ezen a blogon), viszont kb. másfél óra az elkészítése, így nem tarozik a gyors fogások közé. Az öteletét ez a videó adta.
A lényeg az, hogy krumplit fogunk sütni, de kicsit másképp, mint eddig, pedig már sokféleképpen kipróbáltam. És csupán azért került rá friss levendulalevél, mert nem volt otthon (illetve a kertben) rozmaring.

Hozzávalók (1-2 adag): 8 közepes krumpli, só, bors, fokhagyma, friss zöldfűszerek ízlés szerint, (balzsam)ecet, zsiradék (Jamie három változatot készít egyszerre, egyet olivaolajjal, a másikat vajjal, a harmadikat libazsírral.)

Elkészítés: a videón jól követhető. A lényeg, hogy a krumplit végig egyben hagyjuk, és belül krémes, kívül ropogós lesz - a módszernek köszönhetően.
Először megpucoljuk, megfőzzük sós vízben (10 percig), majd leszűrve egy sütőedénybe helyezzük, amibe előzőleg a választott zsiradékot tettük. 30 percig sütjük 190 fokon, közben előkészítjük és összekeverjük a fűszereket, ízesítőket.
Nem rossz ötlet a fokhagymán rajtahagyni a héját, így nem kiszárad a sütés alatt, hanem krémes állagú lesz. Én többnyire azért kettévágom a gerezdeket, így intenzívebb az ízesítés, és az étkezés során könnyen kiemelhető a héjból.
Kivesszük a sütőből az ételt, majd krumplinyomóval finoman megnyomkodjuk a tetejét. Így a burgonyák magukba szívják a zsiradékot, amiben eddig sültek. Ezután rákenjük a fűszeres keveréket, és újabb 30 percre visszatesszük a sütőbe.
Jamie hangsúlyozza, hogy ily módon a zöldfűszerek sem égnek feketére, hiszen rövidebb időt töltenek a sütőben, finoman megőrízve aromájukat.

Én vajjal készítettem, s valóban: a magába szívott zsiradéktól a belső állag krémes, a külső jó ropogós lett.

Vajas krumplilepények

Talán június közepe lehetett, mert a rozs akkor kezdett hullámzani, és a Palánkosban térdig ért már a kender.
Az út mellett Bence Ferkó szántott, és nem bánta, ha egy fordulóban én hajtom a lovakat, mert addig ő megtömi a pipáját.
A lovakat persze nem kellett hajtani, tudták azok a maguk dolgát, de én büszkén lépegettem mégis utánuk. Az ekevas csillogva úszott a fekete földben. A párás szántás felett remegett a levegő, és én fütyörészni kezdtem éppen – mert az életet feneketlenül szépnek éreztem –, amikor az eke egy marékra való apró tojást fordított a barázdába.
– Hó-ha!
A lovak megálltak, és Bence Ferkó bácsi is odaballagott.
– Miféle tojások ezek, Ferkó bácsi?
– Ezek? – jól megnézte a tojásokat, melyeknek a héja puha hártya volt. – Hát bizony ezek a griffmadártojások.
Majd elszédültem. Néztem az arcát. Komoly volt, és le nem vette a szemét a tojásokról.
– Griffmadártojások?
– Azok.
Átvette a gyeplőt, én pedig felszedtem a kis tojásokat.
– Hazavigyem?
– Persze. Ki kell tenni a napra, mert ezeket csak a nap költi ki. Színarany lesz a tolluk, jáspisból a szemük… de én most szántok tovább.
– Ne menjen még, Ferkó bácsi – esengtem. – És mit esznek?
– Harmatot. Tiszta harmatot… de most már menjen haza azokkal a tojásokkal, mert ha erre vetődik az anyjuk, rossz világ lesz.
– Ferkó bácsit nem bántja?
– Engem? Hát nyúltam én egy ujjal is a tojásaihoz? Nem én. De maga jó lesz, ha siet… Látja azt a felhőt?
A nyugati égen csúnya fekete felhő torlódott felfelé, és úgy látszott, mintha sötét szárnyai átérnék az egész világot.
– Hát ilyen felhőben szokott jönni. Jobb lesz talán itt hagyni azokat a tojásokat, vagy nagyon sietni…
– Sietek.
Zsebkendőmbe kötöttem a tojásokat, és borzongva vittem hazafelé a kincset.
A réten alacsonyan jártak a fecskék, a nap szürkülni kezdett, valahol ijedten robogott egy kocsi, és én rohantam hazafelé, mert jött a fekete felhő viharsebesen, és benne – fiai után – énutánam a griffmadár.
Mire a kertek alá értem, már villámok villantak a torlódó felhők árkaiban. Morgott az ég fenyegetően hörögve. A nyárfák jajgatva hajlongtak, a gyepűk aljáról halott levelek keltek életre a szél zúgásában, és én nem mertem felnézni, mert éreztem, hogy fejem felett repül a griffmadár.
Egy-egy esőcsepp is arcomba vágott, de ezt nem is éreztem. Ijedt láz borzongatta az arcom, a szívem fuldokolva kalapált, és amikor udvarunkba értem, már csak a lábaim vittek öntudatlanul előre. A tornácos folyosón nekidőltem a falnak, és zsebkendőmet kiterítve a tornác párkányára, azt mondtam magamban:
– Itt vannak a tojásaid, griffmadár… nem akartam rosszat… harmatot szedtem volna nekik… de ha nem akarod, itt vannak… vidd el.
Ekkor rettentőt roppant az ég, és valami földöntúli kék villanás szétvágta a nyárfánkat az udvarunkon. Megmozdult a föld is! Az eső dőlni kezdett, és eloltotta az égő nyárfa lobogását.
Sötét lett. Bebotorkáltam a konyhára, és nem szóltam senkinek, hogy én láttam a griffmadarat. Igen. A nagy villanásban ott repült az aranytollú madár a kertünk felett, és aranytollán szikrázva záporozott a szakadó eső.
Nehezen aludtam akkor éjjel. Sokszor felriadtam, s ilyenkor a sötétségből újra elindult felém a fekete felhő.
Arra ébredtem, hogy süt odakünn a nap. A fecskék vidáman diskurálnak az ereszen, és úgy éreztem, hogy az elmúlt nap, s a félelmek valahol messze járnak.
Óvatosan mentem ki a tornácra, és alig mertem odanézni, hogy megvannak-e még a tojások.
Zsebkendőm a nagy napsütésben fehéren feküdt a párkányon. Rajta tojáshéj, és mintha mozogna rajta valami.
Hát mégis?! A nap kikeltette őket?…
Már nem féltem. Világos volt, reggel volt, Bodri kutyánk ott csóválta a farkát mellettem, amikor odahajoltam a griffmadarak fölé.
Néztem, néztem őket, és sírón összeszorult a szívem: mert apró gyíkok keltek ki a tojásokból, és az én mesevilágomban csak üszök, romok és világos valóságok maradtak.
De azután megbékéltem, mert a kis gyíkok szeme olyan volt, mint a jáspis, bőrük, mint a harmat, és torkukon jól látszott, amint ver a szívük. 
(Fekete István: Griffmadár, részlet)


Ez a tavasz igen szeszélyes. Márciusban élveztük a nyarat, az április hozta a formáját, most meg inkább fázunk odakint. Mindez bizakodó kedvünket nem rontja, sőt, az sem zavart minket, hogy tavaszi borsodi kirándulásunkat is felerészt eső tarkította. Azért így is jó volt.
Vevőjelöltjeink jönnek-mennek, valahogy az ingatlanosok is megtáltosodtak idén némiképp, így az sem kizárt, hogy még ebben az életünkben vidékre költözhetünk, még mielőtt bottal botorkálnánk leendő állatkáink között. Meglátjuk.

Szomszédasszonyom, Melinda mostanában sok gluténmentes finomságot készít, tőle származik ez a recept is, amin csak keveset alakítottam. Margarin helyett kevesebb vaj, több krumpli, tejföl helyett kefír. A tetejéről a sajtot pedig elhagytam, mert így édes-sós feltétekkel is lehet enni, ahogy általában a a hasonló krumplis ételeket. Sőt, nagyobbra formázva gluténmentes pizzaalapnak is jó lehet. Mivel az én krumplirajongásom közismert, a sütést gyakran kell ismételni, Apu szintén nagyon szereti az ilyesmit, és néha párom is lecsábul a paleo ösvényről e lepények és némi házi baracklekvár kedvéért.

Hozzávalók (kb. 50 darabhoz / két nagy tepsihez): 50 dkg héjában főtt, meghámozott és áttört krumpli, 25 dkg gluténmentes liszt, 20 dkg vaj, 2 tojás, 2 ek kefír, 2tk só, (fél tk szódabikarbóna)

Elkészítés: A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, kicsit állni hagyjuk, majd gombócokat formázunk, és azt lepényekké lapítva a tepsire tesszük. 180 C fokon sütjük tetszés szerint világosabbra vagy sötétebbre, közben egyszer megfordítjuk a darabokat.

(A gyönyörű vágódeszkát nászajándékba kaptuk Andreától és Miklóstól. Még egyszer köszönjük!)

Vajas krumplitallérok (gluténmentes)

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal.... (...)
... s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez. 

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon. A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian. 

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

(Márai Sándor: Szeptember)

Jó ez az őszi meleg, tényleg. Remélem, Apuhoz is besüt a nap a gasztroenteorológián, és Laci bácsihoz, is, aki több száz kilométerrel arrébb lábadozik egy másik kórházban. Remélem, gyógyítja őket.
A rózsák is most virulnak, amikor már nem éget a fény, az Ozorám gyönyörű. Ma levettem az idei első három fügét a kis fáról. Már a mellékhajtásokon is van gyümölcs és a be nem ültetett, cserepes kis növényen is. A nyári aszály miatt és a locsolás ellenére is kevés érik majd be.

Sok-sok gyümölcsöt kaptam nyelvórák fejében, így folyamatosan fagyasztom le a szilvát és a körtét. A hűtőnk kis fagyasztórekesze nem lesz elég, be kell fogni a nemrég kapott fagyasztószekrényt is.
A hétvégére alapos takarítást tervezek. Remélem, szép idő lesz akkor is. Marika néni már szólt, hogy várja haza Aput, és hogy feltétlenül mondjam meg neki. Persze, majd délután, amikor meglátogatom.

********

Hozzávalók 18 tallérhoz: 25 dkg burgonyaliszt, 2 tk só, 10 dkg vaj, 1 dl víz, 3 tojás (fűszerek is jöhetnek ízlés szerint, esetleg őrölt bors, szerecsendió, petrezselyem, pirospaprika vagy sajt, stb.)

Elkészítés: A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, majd pingpong labda nagyságú golyókat formázunk. Forró ostyasütőben zsiradék nélkül sütjük. (Öntöttvas, gáztűzhelyen használható sütőben ez kb. 8-10 másodperc oldalanként.)

Kovászos kenyér barnasörrel és krumplival

Párom kívánsága volt, hogy készüljön újra kovászos kenyér. Az az igazság, hogy - ha jól emlékszem - három éve nem sütöttem kovászosat. Pedig hát más az íze, a bélzete, így igaz. De valahogy nem került rá sor az elmúlt években.

Most sem lelkesedtem az ötletért, mert a kovászos kenyér nem éppen a gyors változat, minden fázisa időt kíván.
Maga a kovász is. Igaz, elvan magában, csak frissíteni kell. Én előzőleg a múlt hét végére tervezetem a sütést, de a Szakácsok könyve szerint a második héten teljesedik ki az íz. Nem is igen volt rá időm, így hagytam még egy hetet érni a kovászt.

A korábbitól eltérően egyébként most úgy készült maga a kovász, ahogy a fent említett könyv írja, bár szó, ami szó, ez a kiöntögetős módszer nem éppen takarékos. Persze félre is lehet tenni a hűtőben a kiöntésre ítélt részt (el is tettem belőle), de azt hiszem, hogy minden nap félretenni a "felesleget" az egy kicsit sok, még a jövőre nézve is. Annál is inkább, mivel párom maradt a paleo életmódnál, csupán egy sütésnyi kovászos kenyér erejéig engedélyezett magának szünetet.

Igaz, hogy mostanában én is kevesebb kenyeret eszem, s azt is inkább pirítva, saláta tetején. De az is igaz, hogy a téli disznótoros finom zsírjához kell valami "alapozás". Az úgy jó, meg lilahagymával, meleg teával. Vagyis én így szeretem. A farsangi időszakhoz meg éppen illik.

Megtévesztő lehet a kenyér színe is, mert nem kizárólag barna lisztből készült. A kovászhoz teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, a kenyértésztába viszont 1:5 arányban került teljes kiőrlésű és hagyományos búzarétesliszt. A színéhez inkább a barna sör tett hozzá. A sörből nem készítettem sörélesztőt (idő híján), hanem csak a folyadék egy részét tette ki. A másik része a krumpli főzőlevéből került hozzá.

Két, hosszúkás cipó készült, az én sütőmben a kisebb kenyereket könnyebb megsütni, egy-egy kenyér súlya kb. 70 dkg lett.

Apuval együtt már nagyon várjuk a tavaszt. Mostanában is voltunk kint, de nem minden nap.

Hozzávalók (két 70 dkg-os cipóhoz): 25 dkg 10-12 napos érett kovász (Graham lisztből és vízből, napi frissítéssel), 25 dkg hámozott, kockára vágott, félig átfőtt krumpli, 10 dkg Graham liszt, 50 dkg búzarétesliszt, 14 g só, 4 dl folyadék (a krumpli főzővizét mérjük le, és egészítsük ki a barnasörrel, kb. fele-fele lesz az arány), olaj/liszt a dagasztáshoz és a formázáshoz

Elkészítés: A kovászos kenyérnél talán még fontosabb, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek, különösen télen, amikor amúgy is lassabban kel a tészta. A kovászhoz egy nagy tálban adjuk hozzá a langyos folyadékokat, majd szitáljuk hozzá a liszteket. Keverjük össze, majd takarjuk le, és hagyjuk állni 10 percig.
Utána öntsük olajozott felületre és kezdjük dagasztani. Én kb. 20 perces időközönként ismételtem a dagasztást 3-szor. Az utolsó alkalommal a tésztába gyúrtam a félig főtt krumplikockákat is, így azok nem mentek szét (csak a fotózásra bújtak el.) Közben letakarva pihent a tészta. Ezután - már lisztezett felületen - széthúzogattam téglalap alakúra, és mindkét irányból háromrét hajtottam. Ezt a fázist is ismételtem 3-szor, kb. óránként.
Ezután ellenőriztem, hogy megfelelően légbuborékos-e a tészta ( sütés előtt ne számítsunk akkora buborékokra, mint az élesztős tésztáknál.)

(A folyamatot nehéz gyorsítani, még a hőmérséklet emelésével sem fog olyan gyorsan kelni, mint az élesztős tészta. A kovásznak kell idő. De azért délutánra elkészülhet, ha időben nekikezdtünk.)

Ezután már a lisztezett sütőlemezre fektetve formáztam két hosszúkás cipót. Ismét hagytam kelni, letakarva - természetesen. Előmelegítettem a sütőt 220 fokra, majd a cipókat bevagdostam egy pengével levél formájúra, vagyis középen ejtettem egy hosszabb vágást, majd átlósan rövidebbeket a középső felé.
Meleg vízzel kicsit bespricceltem.

30 percig sütöttem 220 fokon (villanysütő, nem légkeveréses), majd kb. 30-35 percet 190 fokon, míg szép kérge lett, és kongó hangja. (Ezúttal is azt tapasztaltam, hogy a viszonylag lágy tészta "ijesztően" terül formázás után, de a sütőben szépen megemelkedik.)

Vajban pirított nudli savanyú káposztával

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire... Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is...
Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok...őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel...
(Márai Sándor)

Olvasóimnak nem meglepetés, hogy még inkább leegyszerűsödött a konyhám, a "gyorsan-könnyen" ételek már nem elég gyorsak állandó időhiánnyal küzdő jelenlegi életvitelünkhöz. Valahogy így alakult az is, hogy az örök kedvenc krumplis tészták (ez alatt most nem - az egyébként szintén kiváló - gránátos kocka, hanem a főtt krumplival gyúrt tészták értendők) már nem a lobogó vízbe merülnek, hanem újabban serpenyőben készítem el őket. Valamiért úgy gondolom, hogy így gyorsabb, vagy csak egyszerűbb, mert nem forr el mindig a víz, mire Aputól megérkezem a saját konyhánkba.

Amúgy is azt hiszem, hogy ezek a tészták (vagy inkább liszttel dúsított krumplis ínyencségek) a végtelenségig variálhatók. Többször írtam már róla, hogy egyik legfőbb előnyük, miszerint mindenféle édes és sós "feltéttel" is egyaránt finomak. Volt, hogy pár kanál toroskáposztával kevertem össze vagy pörköltmaradékkal. Most is számos változat jár a fejemben, de a tél valahogy mindig visszahozza a savanyú káposztát a konyhánkba, így - már nem először, az egyszerűség jegyében - ezzel párosítottam ma is.

Korábban egy alkalommal, amikor süteményként szerepeltettem mákos buci, illetve a nálunk ismeretes krumplilángos formájában, többen meglepődtek, hogy főzés nélkül is elkészíthető ez a tésztaféle. Így van, sőt, serpenyőben is, csak addig kell lassan pirítanunk, amíg belül is puha lesz. A tészta készítésénél egyébként általában 3:1 a krumpli és a liszt aránya, persze attól is függ, mennyire kemény vagy lágy tésztát akarunk készíteni, illetve milyen lisztet használunk, és mennyire vizes a krumplink. Itt egy régebbi és kicsit másféle nudlireceptet is találtok.

A tél most már minden velejárójával itt van, így jó választás lehet ez a serpenyős étel, annál is inkább, mert a tészta előre elkészíthető, és kisebb adagokban lefagyasztható egy későbbi gyors ebédhez. Hólapátolás után jól fog esni.

Azoknak, akik pedig a savanyú káposzta rabjai, örömest ajánlom figyelmébe ezeket a bejegyzéseket.

Hozzávalók: 1 kg héjában főtt krumpli, kb. 30-35dkg rétesliszt, 2kk só, 20dkg savanyú káposzta, kb. 5 dkg vaj, petrezselyemzöld

Elkészítés: a megfőtt krumplit hideg vízben lehűtjük kissé, megpucoljuk és áttörjük. Ha a krumpli már langyos, a liszttel és sóval összegyúrjuk, majd nudlikat sodrunk belőle (villával vagy kiskanállal is formázhatjuk, vagy darabolhatjuk, ahogy tetszik.
Lisztezett deszkán pihentetjük.

Egy nagyobb serpenyőben vajat melegítünk, és arra dobjuk a nudlikat (lehet 2-3 adagban is készíteni), majd óvatosan átforgatva, rázogatva pirítgatjuk, amíg a külseje szép kérget kap, a belseje pedig átfő. A folyamat vége felé rádobjuk a leszűrt savanyú káposztát, és azzal is pirítjuk még egy kicsit. Végül durvára vágott petrezselyemlevéllel összeforgatjuk, és azon melegében tálaljuk.

Böjti ételeink - a kelkáposzta

mindennel úgy bánj,
mintha rengeteg volna
belőle – úgy: l e s z

Fodor Ákos - Kockavetés

Valahogy úgy alakult, hogy e héten a kelkáposztás ételek kerültek túlsúlyba nálunk: készült vele leves, kelt tekercs és egy zöldséges-tarhonyás egytálétel.
Szeretem a friss, harsogó zöld színét, ami még tél végén is felidéz egy kis tavaszt. Éppen ezért a leves kivételével a többi ételbe nyersen tettem bele, s hogy azért ne "lógjon annyira ki" a nyers íz, egészen apróra vágtam a kelleveleket, mintha zöldfűszer lenne.
Ehhez nagy segítség az kés (a képen), amit páromtól kaptam karácsonyra. Fűszervágó késnek hívják, s eddig nem tudtam, hogy szükségem lehet ilyenre. De mióta megvan, örömmel tapasztalom, hogy bizonyos élelmiszerek felaprítása vele kétségkívül gyorsabb és egyszerűbb.

Ma megint zöldséges fogást ettünk, arra gondoltam, mi lenne, ha a a tarhonyát készíteném el olyan krumplis tészta módra. Végül nem elégedtem meg ezzel, csináltam egy hagymás-krumplis alapot, de tettem bele sárgarépát is. A tarhonya természetesen pirítva készült és a végén forgattam össze a kettőt, majd belekevertem a kelkáposztát is. Tetejére egy kis sajtot szórtam, mellé pedig savanyú uborkát ettünk.

Hozzávalók (4 személyre): 1 nagy vöröshagyma, 2 szál sárgarépa, 4-5 nagy kelkáposztalevél, 4 közepes krumpli, 2 gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyem, sóban eltett fűszerpaprika, 2kk paradicsompüré, házi ételízesítő, só, pirospaprika, 50dkg tarhonya, 1-1,5dkg vaj, olaj, a tetejére: reszelt sajt

Elkészítés: a zöldségeket megtisztítjuk, a vöröshagymát apróra vágjuk, majd kevés olajon üvegesre pirítjuk. Rátesszük a felkockázott krumplit, a vékonyra vágott sárgarépát, az áttört fokhagymát, a pirospaprikát, és tovább pirítjuk. Jöhetnek a fűszerek, majd felöntjük egy kevés vízzel. Beletesszük a paradicsompürét, majd fedő alatt pároljuk. Ha már puhák a zöldségek és sűrű a szaft, belekeverjük a vajat, majd félrehúzzuk a tűzről.
A tarhonyát egy kanál olajon folyamatosan keverve megpirítjuk, kevés sót teszünk rá, és dupla mennyiségű hideg vízzel felöntjük. Lassú tűzön puhára főzzük, majd összekeverjük a zöldséges mártással. A kelkáposztalevelek vastag erét kivágjuk, a leveleket megmossuk és egészen apróra vágjuk, mint a zöldfűszereket. Belekeverjük a forró ételbe és egy kis sajttal, savanyúval kínáljuk a fogást.

A következő bejegyzésben: kelkáposztás és kakaós tekercsek

Hagymás pirított krumpli

(Mint látható: egyszerű koszton élek.
Kicsit furcsa dolgokért föl sem áll bennem a lélek,
nemhogy ilyesmit magam főzőcskézzek.
- A legkevesebb, ami összefuttatja életem nedvét-kedvét,
a Legkisebb Lehetetlen, amivel soha be nem telnék:
egy pár porcos-zsenge, aranybarna koboldfül
áfonyával. Ha nincs kéznél: áfonya nélkül.)

Fodor Ákos

Valahogy úgy alakult, hogy elég rég nem ettünk komolyabb mennyiségű krumplit, hiába az egyik kedvenc ételem. A Nomádporta termését már feléltük, szépet nemigen kaptam, ráadásul a tárolással is mindig gondjaim vannak.
Párom erre a hétre a böjttől függetlenül is húsmentes ebédeket kért, a főzésre viszont továbbra sem jut túl sok idő, így jöhetett ma a jól bevált krumpli. Egyszerűen, tepsiben pirítva, hagymával.
Friss petrezselymet és kelkáposztalevelet aprítottam a tetejére, tejföllel és reszelt sajttal ettük.
Nem éppen különleges eledel, de ez az időszak amúgy is az egyszerű ételek ideje.

Hozzávalók: kb. 2 kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, só, bors, olaj
A tálaláshoz: petrezselyem, friss kelkáposztalevelek, tejföl, reszelt sajt vagy savanyúság

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk és kockára vágjuk. Kevés sóval, frissen őrölt (zöld)borssal megszórjuk, néhány evőkanál olajjal meglocsoljuk, majd az egészet alaposan összeforgatjuk egy nagyobb tepsiben. A sütőt 200 fokra melegítjük és a burgonyát kb. 30 perc alatt megsütjük, megpirítjuk. Közben egy kevés olajon a felszeletelt hagymát is megpirítjuk, megdinszteljük kissé (ez történhetne a sütőben is, a krumplival együtt, de fólia nélkül a hagyma könnyen megéghet.) Ha a krumpli majdnem kész, belekeverjük a vöröshagymát. A kelleveleket és a petrezselymet apróra vágjuk, és az elkészült ételt megszórjuk vele. Tejföllel, reszelt sajttal vagy savanyúsággal kínáljuk.

Akinek nem elég laktató, a sütés legvégén néhány felvert tojással is meglocsolhatja az ételt, és természetesen a sajtot rá is süthetjük, vagy készíthetünk egy besamel mártást az ételre.

Mandulával sült sajt

Az az ég van-e még,
Túl a tél falakon?
(Ghymes)

Kicsit sűrű a január, azt hiszem, a február is így zajlik majd. De a farsang tart még, és nálunk - fánk helyett - továbbra is a pogácsák vannak a porondon, no meg az asztalon - ez most így alakult. Legutóbb ihletet Makkától kaptam, nemsokára jön ezért majd egy újabb pogácsa recept (ha sikerül normális fotót csinálnom), addig is egy nagyon egyszerű receptet teszek közzé, amit még a hét elején dobtam össze.
Ez sem saját ötlet (illetve csak egészen kis részben), először Dulminánál láttam többféle formában, majd Olzka erősített meg abban, hogy ezt hamar ki kell próbálnom. Ráadásul a helyi kisboltban éppen leárazták a sajtot, s még volt két szép darab, amit elhozhattam. (Már ha szépségről lehet beszélni ez esetben, tudom, többeket taszít a penészes sajtok látványa is, én azok közé tartozom, akik szeretik. Ritkán veszek és kis mennyiségben, de néha kifejezetten jól esik.) Mivel a camembert elég intenzív ízű, a további fűszerezést nem vittem túlzásba, fokhagymaszeleteket fektettem a tetejére (legközelebb ezt is elhagyom, mert egyszerűen enélkül is teljes, felesleges variálni), és utána jött a mandula ötlete, nem túl erőteljes íz, miért ne?

Ez teljesen bevált, a petrezselyemhez pedig már megszokásból is ragaszkodom. Egy kis olaj, sütőben sült krumpliszeletek, s már kész is volt az ebéd. Ja igen, némi füstölt sonkát vágtam még a sajt tetejére. Nagyon egyszerű és gyors étel (a sajtnak mindössze 10 perc kell), és a belseje szépen felolvad, jó volt beleforgatni a krumplit.

Hozzávalók (személyenként): 1 camembert sajt, 3-4 közepes méretű krumpli, 2ek (szőlőmag) olaj, 1 ek hámozott, szeletelt mandula, kevés só, (sonka, petrezselyem)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, majd fél centi vastag hasábokra vágjuk. Egy tálban összekeverjük 1ek olajjal és kevés sóval. Szétterítjük egy tepsiben (én sütőpapírt is tettem alá), és hagyunk helyet a sajtnak. Kb. 20 percet sütjük, majd mellétesszük az 1ek olajjal meglocsolt sajtot, ráhalmozzuk a mandulát (esetleg a sonkacsíkokat), majd további 10 percig sütjük az ételt. Tálaláskor meghinthetjük durvára vágott petrezselyemzölddel és melegen fogyasztjuk.

(A krumplira nem tettem más fűszert, csak a sót, mert a sajt íze éppen elég erőteljes.)

Paprikás-burgonyás tésztatekercsek

aztán a hó,
megint a hó,
eljön a hó hava, évada:
hullhat önmagára másmaga.

(Fodor Ákos)

Vízkeresztre szántam volna ezt a bejegyzést, de azután alaposan lemaradtam. Nem baj, jó lesz itt a farsang elején. A burgonyás tésztatekercsek már többször is szerepeltek a blogon különböző változatban, de annyira szeretem ezt az ételt, hogy időről-időre felteszem. Renátától tanultam a fűszeres burgonyatekercs névre hallgató alapreceptet - mint vegán fogást -, s az (ízeken túl) azt szeretem benne, hogy olyan jól variálható. Át is alakítom, hol így, hol úgy.
Tavaly a tésztájába sárgarépát, a töltelékbe paradicsomot és medvehagymát kevertem. A fűszerekkel is egészen különböző variációkat lehet létrehozni. Saját újítás volt a zsemlemorzsába forgatás. Húsos változat még nem készült, de talán nem sokáig várat magára, ahogy gombával is szívesen kipróbálnám egyszer.
Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy bár látszólag nem éppen bonyolult, azért el lehet tölteni vele az időt. Persze az íz kárpótol. Én úgy oldom meg a dolgot, hogy mindig nagyobb adagot csinálok - ha már egyszer nekiállok, legyen értelme. A kész, még ki nem sütött tekercseket amúgy is le lehet fagyasztani. Csinálhatunk hozzá mártásokat, zöldfűszeres öntetet is, de én a legjobban savanyú uborkával szeretem.

Kérdeztétek többen, hogy lehet-e sütőben sütni inkább, mint zsiradékban. Én még nem próbáltam, de abban biztos vagyok, hogy a tészta állaga úgy egész más lesz. Sütőben inkább olyan ételeket szoktunk készíteni, amihez a gyúrt tésztát előfőzzük, vagy süteményeket, amelyekben valamilyen térfogatnövelő hozzávaló (tojás, élesztő, sütőpor, szódabikarbóna) is van. Egyébként is beléptünk a farsangi időszakba, amikor a zsiradékban sült tésztafélék - a fánkok - is előtérbe kerülnek megint.

Hozzávalók (ehhez a mostani változathoz, 36 tekercshez):
a tésztához: 15dkg teljes kiőrlésű és 55dkg búzarétesliszt, 1,5tk só, 12dkg hideg vaj, 2,5dl víz
a töltelékhez: 1,2kg héjában főtt burgonya, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3ek liszt, 2kk só, őrölt zöldbors, 2kk pirospaprika, 3ek olaj, zöldpetrezselyem, pici őrölt szerecsendió (vagyis fűszerek kedvünk szerint)
zsemlemorzsa
olaj vagy zsír a sütéshez

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 1,5 mm-es téglalappá nyújtjuk. A főtt krumplit megpucoljuk, krumplinyomón áttörjük vagy villával összenyomjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét s a fűszereket. A tölteléket a tésztalapra kenjük, a tésztát feltekerjük és a tekercset szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő zsiradékban kisütjük, szűrőbe szedjük, és melegen kínáljuk.

Én főételnek készítem, legutóbb még leves sem volt előtte. Laktató fogás, hidegen is mindig elfogy.

Íme a régebbi változatok:
Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában
Olajban sült tésztatekercsek

Petrezselymes palacsinta lecsós-krumplis töltelékkel

Amikor tükörbe nézett,
megszámolta, hány feje van
és fölírta, hogy el ne felejtse.

(Weöres Sándor: A bölcs)

Szeretném egy szolgálati közleménnyel kezdeni a mai bejegyzésem: november elején volt néhány nap, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem kaptam meg egyik e-mail címemre sem a leveleim, s ezt többen jelezték. Tehát ha valaki írt, és én nem válaszoltam, kérem, nézze el nekem és küldje el újra a levelét. Köszönöm.

Jó lenne megint több időt tölteni a konyhában, de egyelőre nem megy. Most a munka a fontosabb. A főzőcskét éppen csak összedobom a lehető legegyszerűbben, semmi fotózás, csak leülünk, bekapjuk, s párom rendszeresen elmosogat. Sütit nem sütök (holnap azért szeretnék, mert vendég is lesz), s a napi futás is heti két alkalomra csökkent, ami persze nem tesz jót amúgy is gubbasztásra hajlamos személyemnek. Mindent összevetve sok az elmaradásom. De mindez nem panasz, csak a helyzet vázolása, amolyan ráhangolódás, bemelegítés.

Ma azért egy órácskányi főzésre összeszedtem magam. Készítettem egy krumplis lecsót, jól besűrítettem, illetve főzés végén villával darabosra is törtem, hogy ne folyjon ki a töltelék a sós palacsintából, melynek tésztájába durvára vágott petrezselyemzöldet sütöttem. Az étel ötletét valójában Ízlésszindróma paprikás krumplis receptje adta. Nagyon szeretem egyébként a mindenféle sós és rántott palacsintákat. Ebben a szürkeségben fotózni nem jól lehetett, de hát november van...

Hozzávalók: egy adag krumplis lecsó, a palacsintákhoz (8 db): 25 dkg rétesliszt, 2dl tej, 3,5dl víz, 1kk só, 1 tojás, 1 csokor durvára vágott petrezselyem, 2ek olaj

Elkészítés: a lecsót sűrűre főzöm, a végén villával darabosra töröm. A palacsintatésztát összeállítom és serpenyőben 8 darabot sütök belőle. A lecsós töltelékkel megtöltöm a palacsintákat és melegen tálalom.

Friss salátát kínálhatunk hozzá. Vegán módra is elkészíthető.

Komjáti komló - krumplilángos - közvélemény-kutatás

Ében órákon itt ülök.
Szobádból kivert küszöböd
hallgat. Meztelen a kés.
Ma élünk. És ez is kevés.

(erős ildikó - hét ajtó - részlet)

Véletlenül ez a bejegyzés a k-betű köré csoportosult. Most vettem észre, hogy még a bevezető versrészletbe is jutott hét belőle.
A nomádporta még mindig kínál felfedezésre váró dolgokat. Párom észrevette, hogy a komló is megnő a kertben, hozott is belőle haza. Nem sokat tudok erről a növényről, jelenlegi, inkább száraz állapotában elsősorban tea készítésére alkalmas: azt olvastam, hogy a teája jó alvást biztosít. Ez mondjuk rámfér, mert nem vagyok jó alvó. Könnyen elalszom, az nagyon megy, de nem alszom jól.
Majd kipróbálom komlóval... De komolyra fordítva a szót, ha valakinek vannak ötletei a felhasználást illetően, szívesen várom. (Ezzel lusta módon megspórolom az időt, amit a keresgéléssel magam eltöltenék.) Természetesen a friss növény hasznosítási lehetőségei is érdekelnek, hiszen a portán lesz jövőre is.
Egyébként nagyon kellemes az illata, egy kicsit a sörre emlékeztet.

A hideg novemberi napokra hoztam egy finom rágcsálnivalót. A krumplilángos tájegységenként más-más ételt takar. A kelttésztás változattól eltérően ez olyan krumplis tésztából készül, mint a derelye, vagy a szilvásgombóc - egy picit több liszttel. Sütőben kell megsütni, és fokhagymával megkenve, tejföllel vagy éppen baracklekvárral is nagyon finom - attól függően, hogy édesen vagy sósan ennénk. De csinálhatunk hozzá egy zöldfűszeres mártogatót is.
Amikor a mákos buci receptjét feltettem tavasszal, sokan jelezték, hogy nem ismerik a krumplis tészták sült változatait. Pedig nagyon finomak, és másnap is élvezhetőek.
(A nomádporta környékén egyébként "grujalángos" néven hasonló, de lágyabb tésztát készítenek. Gyuródeszkán nyújtják palacsinta formájúra, és ott serpenyőben sütik - munkásabb változat, mint az általam ismert.)

S végül egy pár sor a legutóbbi közvélemény-kuatásról. Köszönöm, hogy ennyien részt vettetek, összesen 299 szavazat érkezett. A mandula már a kezdetektől vezette a mezőnyt, és fölényesen győzött 33%-kal. Második helyen 25-25%-kal holtversenyben a mák és a dió (pedig meg voltam róla győződve, hogy a mákot többen szeretik.) S végül 17%-ot kapott a mogyoró, ami arra sarkall engem, hogy mogyorós receptek után nézzek.
(Azt sajnálom csak, hogy a gesztenye - mint szintén itthon is megtermő, hasonlóan felhasználható termény kimaradt. Érdekes lett volna látni, hol végez.)

Krumplilángos
Hozzávalók: 1 kg héjában főtt, hámozott, áttört krumpli, kb. 45-50 dkg rétesliszt, 2kk só feltétnek: (amit szeretünk), tejföl, fokhagyma, sajt vagy baraclekvár, esetleg mártogató

Elkészítés: A krumplit a liszttel és a sóval masszív tésztává gyúrjuk, majd 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (attól függően, mennyire ropogósan vagy puhábban szeretjük a lángost.) Ezután derelyevágóval formázzuk: én többnyire téglalapokra vágom, és középen bevagdosom, de lehet más alakúra is metélni.
180 fokos sütőben aranybarnára sütjük, közben egyszer megfordítjuk. Gyorsan sül, ne hagyjuk kiszáradni.

Lehet leves után második fogás, vagy csak délutáni nassolnivaló.

Krumplilepény zöldségmártással

pereg a mélybe hull a kristály pillanat
mikor elengedted kezem s fekete falak
nyúltak értem mohó gyökereik fonva
ujjam alatt homok kapaszkodtam volna

(erős ildikó - fekete hold - részlet)

A fagyos éjszakák, a télikabátos napok itt kopogtatnak már november ajtaján. A sírokon hagyott hatalmas fejű krizantémok meghajolnak a hideg hatalma előtt - az életképesebb őszirózsák még kitartanak. Halottak napján korán sötétedik - aki inkább délután megy ma a temetőkbe, láthatja ahogy a gyertyák ezrei különös, ünnepi fénybe öltöztetik a sírkertet - mely talán ilyenkor szól a legkevésbé az elmúlásról. Néhány nap múltával persze csak az átázott csonkok, az összefagyott virágok szomorú, szürkésbarna pompája marad.

A hidegben jólesik a meleg étel. Krumpli még akad a kamrában, a lepényre való mártás kikerül a maradék zöldségkrémlevesből. Az egyszerűbb lepényhez a legutóbbi juhtúrós és halas változat után most Dulmina csinált kedvet - bár én mégiscsak tettem bele egy kevés lisztet, (hiába: a magyar ember tart néha attól, hogy nem lesz elég laktató az étel...)

Fél év elteltével páromat is hazaűzte tegnap a hideg a nomádportáról - a napló azért még folytatódik. Párom édesanyja egy kacsát, miskolci Géza barátunk pedig egy üveg finom erdélyi zakuszkát küldött nekem - ezúton is köszönöm!

Hozzávalók:
a lepényhez (lepényenként): 2 nagyobb krumpli, 2ek liszt, 1kk só, 1ek olaj a mártáshoz: a zöldségkrémlevest kissé jobban besűrítjük (a tetejére: sajt, petrezselyem, saláta)

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Ne hagyjuk állni, barnulni, hanem azonnal keverjük bele a lisztet, a sót, majd egy kevés olajjal kikent serpenyőbe szétterítve süssük lassú tűzön, míg az alja pirosas lesz. Egy tányérra csúsztatva megfordítjuk, és megsütjük a másik oldalát is.

A tetejére kenjük a zöldségmártást, és sajttal megszórjuk. (Természetesen bármi más is jöhet a tetejére - akár sült gomba is, ha gyors feltétet akarunk.) Valamilyen salátát is ehetünk hozzá.

Csípős krumpli (mozihoz is)

A déli ember csak él. Az északi vágyódik és emlékezik.
(Márai Sándor)

Most, hogy vasárnaponként a tévében ismét műsorra került, én is elővettem a Keresztapa-trilógiát. Inkább, minthogy késő éjjel fennmaradjak, végigszenvedjem a reklámblokkokat, majd hétfő reggel beleásítozzak az első órámba. Igaz, hogy így nehezebb volt időt találni rá, de végülis két hét alatt sikerült végignéznem a három filmet. Nem az én műfajom, mégis szeretem.
A harmadik részt - többszöri nekifutásra - ma fejeztem be, mert már körülöttem majdnem mindenki elutazott valahová a hosszú hétvégére. Igaz ami igaz, a mai délutánt inkább a szabadban kellett volna tölteni, mert visszatért az októberi ősz, s nem tudom, meddig lesz még lehetőségünk élvezni a morzsáit. Mindegy, maradtam a filmnél, s ha már mozi, akkor rágcsálunk is mellé valamit: ezúttal Felhőlány könnyítette meg a dolgom, elkészítettem a fűszeres burgonyáját, amibe - a recept szerint - fokhagymát is sütöttem héjastul, s tényleg krémes élvezet rányomkodni a krumplira - nem is hiányzik mártás hozzá. Picit másképpen fűszereztem, de ez csak leheletnyi különbség az eredeti remek recepthez képest.

Hozzávalók: 6-8 nagy krumpli, 8 gerezd fokhagyma, 1kk só, 3ek olaj, fűszerek (nálam: frissen őrölt zöldbors és kömény, erős fűszerpaprika, édesnemes pirospaprika)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk, és egy tepsibe fektetjük. Meglocsoljuk és összeforgatjuk az olajjal és a sóval. Rádobjuk héjastul a fokhagymagerezdeket. 40 perc alatt ropogósra sütjük. Még forrón hozzákeverjük az ízlésünk szerint összeválogatott fűszereket.
(Nem muszáj a krumplit meghámozni, de én most így kívántam.)

Jó kis őszi csemege - kevés munkával és pici türelemmel.

Krumplis-vajas-sajtos rétes szőlőmártással

a legdrágábbat, a legkedvesebbet,
az egyetlent, mi valóban Egyetlen:
indulás előtt léggömböd kosarában
találod. És mindig, hajszál-
pontosan ennyi, sőt: ez
a túlsúly.
Választhatsz:

(Fodor Ákos: Szabadság)

Valami sós ízre vágytam pár napja, miután a kakaós-rumos keksz háromszor is elkészült. Valami olyasmire, amit egy leves után is lehet falatozni. A krumpli mostanában ritkábban szerepelt, pedig van bőségesen a nomádportáról, ahogy petrezselyem is, és a muskotályos-fűszeres szőlőketchup sem került még igazán főszerepbe, csak álldogált a polcon.
A hűtőben rámköszönt még egy csomag réteslap. Így állt össze az ötlet. Egy fűszeres-vajas krumplipüré - kevés érett ízű sajttal megbolondítva, rétestésztába tekerve.

Hozzávalók (16 db felezett, háromszög alakú batyuhoz): 1kg krumpli, 10dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, 1tk só, 2ek érett, intenzív ízű reszelt kemény sajt, csipetnyi őrölt szerecsendió és fehérbors, 1 csokor petrezselyem, 1 csomag (8 lapos) réteslap, (a tetejére szőlőketchup vagy valami más gyümölcsös, fűszeres mártás)

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük. A sajtot és a vaj felét hozzáadjuk és villával darabosra törjük (nem kell masszát csinálni belőle.) Apróra vágott petrezselyemmel, őrölt szerecsendióval és fehérborssal fűszerezzük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A réteslapokat a maradék (s közben megolvasztott) vajjal egyenként megkenjük és félbehajtjuk.
Az így kapott téglalapok felső harmadán elhelyezzük a töltelék egynyolcad részét, majd a tésztát átlósan többször ráhajtva háromszögekké formázzuk. (Ezt a formázási módot Jade konyhájából lestem el.) Végül a kész háromszögeket sütőlemezre fektetjük, a tetejüket is megkenjük vajjal, s körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni. Ezután a háromszögeket félbevágjuk, és még melegen (vagy langyosan) kínáljuk a szőlőketchuppal.

Kukoricás csirkefalatok juhsajtos majonézzel

Amikor elmész
a kertkapu nyitva lesz
ahogy nyitva volt először
amikor megérkeztél.
Azóta mindig.
Itt szabadon járhatsz
eső nem zokog
nap meg nem éget
néma a kert
csak a könnyes levelek
ölelik a lábad.

(erős ildikó)

Íme a bizonyság: igenis eszem húst néha. Előfordul, hogy megkívánom. És nemcsak a csirkét, mást is. Mi több, a fenti kép arra is bizonyságul szolgál, hogy előfordul olyan ebéd is, amelyben szinte minden ételféleség jelen van (hús, tejtermék, zöldség, krumpli, gabona, tojás.) Azt nem állítanám, hogy ez gyakran megesik. Nem is lenne jó nekem. De ma ilyen nap van.
Szombaton piacoztunk Apuval, és úgy gondoltam, ezúttal valami húsfélét is nézek magamnak. Először csak mellcsontra gondoltam, mert azt mindig olcsón adják, és kitűnő leves lesz belőle. Azt hiszem, a húsleves a legkedvesebb húsételem, nehezen mondanék le róla. (További kedvenc még a hortobágyi palacsinta, azt viszont ritkán vagyok hajlandó elkészíteni.) Szóval végül egy egész mell is a kosaramba került.
A mai ebéd tulajdonképpen a meglehetősen egyszerű hús-krumpli kombinációra épül, ami után az ember legszívesebben aludna egyet. Most ez elmarad, ezért kis adagot ettem.
A húsdarabokat nem voltam hajlandó bepanírozni (maradt a kukoricalisztbe, -darába forgatás), a krumplinak pedig nem szedtem elő külön edényt, együtt sütöttem a hússal. A bundázott ételektől persze elhasználódik azonnal a zsiradék, nem lehet kétszer sütni benne.
Kedvenccé vált sajtos majonézemet ezúttal kisteleki juhsajttal és kizárólag petrezselymes olajjal készítettem.

Hozzávalók (2 kisebb adaghoz): 1 nagy csirkemell csíkokra vágva, 4-5 szem közepes méretű krumpli, 3ek kukoricaliszt, 2ek kukoricadara, só, a sütéshez olaj vagy zsír
- a majonézhez: 1 tojás, 125ml petrezselymes olaj, 5dkg félkemény juhsajt, 2-3ek sűrű joghurt, 1kk (szemes vagy egyszerűbb) mustár
- a tálaláshoz: jégsaláta levelek

Elkészítés: A húscsíkokat besózzuk, a krumplit megtisztítjuk. A kukoricaliszt és -dara keverékében megforgatjuk a húsdarabokat, a krumplit pedig hasábokra vágjuk. Mindkettőt bő zsiradékban sütjük ki, szűrőben hagyjuk lecsepegni. A majonézhez a tojást a mustárral robotgép segítségével elkeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk az olajat, majd a lereszelt sajtot, végül a joghurtot. Tálalásig behűtjük.

Lesz még húsféle egyébként a közeljövőben, mert a minap legnagyobb meglepetésemre keszegre, mi több: friss és apró keszegre akadtam. Nagyon régen nem ettem már, így nem lehetett otthagyni. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legolcsóbb halféle - s emellett nagyon finom.

(Válogatós) nyári krumplileves - rántás nélkül

Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedűl
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.
(Pilinszky)

Alapvetően finnyás vagyok. Ez az igazság. Inkább egyszerűbb ételt eszem vagy nem is eszem, ha - mondjuk így - rossz érzéseim támadnak egy étel minőségével, összetevőivel vagy csak megjelenésével kapcsolatosan. Már attól el tud menni a kedvem, ha az egyébként szépen elkészített fogást valami összedzsamált módon teszik elém. Ilyenkor eszembe jut a Nagyi, akinél kisiskolás korunkban hétköznapokon ettünk, természetesen egy tányérból (valami kemény műanyagtányér lehetett barnásra kopott belsővel), és hajlékony, nem tudom milyen fémből készült evőeszközökkel. Utóbbiakat nem volt jó a szájba venni. Ha finnyáskodtunk, mert a levesmaradék eláztatta a krumpli vagy a hús alját, azt mondta, hogy: "egy helyre megy", s néha az afrikai éhező kisgyerekek szomorú sorsát is felvázolta előttünk. Egyébként teljesen igaza volt, noha rajtunk nem sokat változtattak az érvei. A szeretem-nemszeretem ételeket - míg éppen nem figyelt - öcsémmel és két unokatesómmal rendre elcseréltük egymás között előzetes megállapodások alapján. Így én gyakran ehettem két tányér karfiollevest, viszont unokanővéremnek be kellett vállalnia az én édeskés paradicsomlevesemet a sajátja után. Ha a Nagyi mégis észrevett valamit, akkor ránk szólt, hogy "az étel nem játék", s persze ebben is igaza volt, de mi nem javultunk meg.
A kelt tésztáit, linzereit, pogácsáit, palacsintáit, s a vadasát a zsemlegombóccal viszont imádtuk.

Ma, amikor jónéhány gasztroblogger arra próbál bíztatni mindenkit (egyébként támogatandó módon), hogy gyorsan-könnyen-gazdaságosan készítsen egészséges és finom ételeket a zacskós-dobozos műkaják fogyasztása helyett, eszembe jut, hogy azért én is elfogyasztottam néhány adag fornettit, zacskós levest amíg eljártam itthonról dolgozni.

Bizonyára a munkahelyi étkezést mások nálamnál okosabban is meg tudták-tudják oldani, be kell vallanom, hogy én folyamatosan kínlódtam vele. Legutóbbi munkahelyemen (XI.ker.) például a következő volt a kínálat: a közelben egy Burger King, egy kínai gyorsétterem, 1 Match és egy Plus üzlet, egy mini piac, egy hentes, egy ilyen-olyan sütöde.
Ez ugye elég bő kínálatnak látszik. A piaccal nem is volt gond. Mivel én reggel és délelőtt többnyire gyümölcsöt eszem, vittem otthonról vagy vettem valamit a piacon. Igaz, hogy a piacot alig 2 perc alatt be lehetett járni, s nem is volt éppen a legolcsóbb, de azért megfelelt. Az ebéd beszerzése viszont nehezebbnek tűnt. Pékség is akadt, de az ember előbb-utóbb megunja, hogy állandóan péksüteményeket meg szendvicsket meg pogácsát és fornettit egyen, amikor éppen egy leves vagy főzelék esne jól. A sütödének már a szaga is elvette a kedvem.
Volt még egy büfé a munkahelyemen, ahol naponta főztek. Az árak közepesnek voltak mondhatóak, inkább a kínálat vette el a kedvem: általában lakodalmas vagy nehéz fizikai munkát végző embereknek szánt menüt készítettek, ami után munka helyett legfeljebb aludni tudtam volna. A másik akadálya az ottani étkezésnek az volt, hogy sokszor nem az irodában voltam, hanem egész nap jöttem-mentem, tehát út közben kellett megoldani az ebédet. Ez akadályozott abban is, hogy otthonról vigyek valami előre megfőzött ételt vagy elkészített salátát kis ételhordóban, hiszen azt nem cipelhettem magammal a városon keresztül, bizonyos partnerekre nem is tettem volna vele túl jó benyomást.
Az irodában nem volt mikro vagy hűtő. Ezek hiányát télen viszonylag eredményesen lehetett pótolni a fűtőtesttel és a fagyos ablakpárkánnyal. Volt viszont egy kis vízmelegítőnk bent (talán NDK-ból való vagy orosz szerzet párom gyűjteményéből.) Ebbe nagyjából 3dl víz fért, remekül lehetett így teát készíteni vele, s később ezt használtam a műlevesekhez is. Főnököm ugyan nem szerette, mert szerinte nem melegítette elég gyorsan a vizet. Pedig ez többnyire a vízkövesedés mértékétől függött, többnyire 1-5 perc között mozgott az időtartam. Szerintem ez teljesen elfogadható volt, mivel az ember nem ült előtte, hanem közben dolgozott, s ha hallotta, hogy forr a víz, hát kihúzta a konnektorból.
Igaz, elég mókásan nézett ki, amikor külföldi vendégeinknek is ezzel melegítettük (néha több körben) a vizet a teához-kávéhoz, de főnököm nem érezte szükségét annak, hogy más eszközt beszerezzen.
A műlevesnek - s persze bármilyen bevitt melegételnek - viszont már szaga volt, tehát sürgősen szellőztetni kellett.
A kínai étterem néha jó választásnak tűnt, bár meglehet: ha egy ilyen konyhán dolgoznék, nem vágynék az ételeikre. Meg nem is tudnám minden nap megenni.
Otthon ezidőtájt hétköznap nem főzőcskéztem, mert akkoriban szerencsére még több munkahelyem is volt, és este 9 tájban már nem vágytam semmilyen, akár könnyen és gyorsan elkészíthető ételre sem. (Vacsorázni nemigen szoktam, legfeljebb gyümölcsöt.)

Ma már persze más a helyzet, megint finnyáskodhatok. Lehet, hogy a fentiekben vázolt időszak alatt is ezt tettem, azért tünt nekem olyan nehéznek a napi ebéd beszerzése. Párom ezzel szemben (majdnem) mindent megeszik, szörnyülködöm is elég sokat rajta.
Legutóbbi zacskós levese egyenesen megdöbbentett, mert a nomádportán tényleg nem jelent gondot (neki sem!) összedobni egy bármilyen zöldséglevest gyorsan-könnyen-gazdaságosan. Ráadásul, ha az ember előre tervez (bár ez neki bevallottan nem az erőssége), akkor odateszi ezt a rendkívül egyszerű nyári krumplilevest, míg vizet ereszt a kádba futás után, s az étel el is készül, mire kényelmesen megfürdik.
De mindebben a luxusban csak akkor lehet része az embernek, ha - ahogyan most én - otthon dolgozik - ezt el kell ismerni....

Hozzávalók (4 személyre): 4 közepes krumpli, 1 marék rizs, 1kis gerezd fokhagyma, 2ek paprikakrém (csípős és édes), 2ek petrezselyem olajban, só, 1kk pirospaprika

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk, majd apró kockákra vágva beletesszük egy közepes méretű fazékba. Rádobjuk a rizst és hozzáadjuk a petrezselymes olajat (vagy más zsiradékot.) Kissé összeforgatjuk, pirítjuk. Mehet hozzá az összetört fokhagyma, a paprikakrém és a pirospaprika, majd a só. Kevés pirítás után felöntjük egy kis langyos vízzel. Hagyjuk felforrni, puhára főni. Amikor már majdnem puha a krumpli, még felöntjük a kívánt mennyiségű vízzel (ne legyen hideg!), majd összeforraljuk.

Vajas pirítóssal is kitűnő ebéd, bár én most néhány palacsintát sütöttem másodiknak.

Bundázott krumpli

Renáta juttatta eszembe, hogy milyen régen ettem bundázott zöldséget. Pedig nagyon szeretem, noha nem mindig vágyom olajban sült ételekre. A rántott húsokról, zöldségekről már számos helyen olvastam ötleteket, hogy miképpen lehet a panírozás kissé hosszadalmas és néha unalmas folyamatát lerövidíteni, de eddig egyik ötlet sem győzött meg. Hallottam például már arról, hogy van, aki nylonzacskóban rázza össze a a panírozni kívánt darabokat a liszttel, prézlivel, bár nem tudom, hogy ilyenkor a tojásos-fázis miképp alakul. Arról nem is beszélve, hogy nem tudnám eltalálni ehhez a művelethez az elegendő liszt- és morzsamennyiséget. De azt gondolom, hogy a gyorsított eljárásokkal nem kapunk igazán esztétikus külsőt, azért mégiscsak meg kell dolgozni.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a gazdaságossági számítások kedvező eredményeket mutatnának, de az az igazság, hogy bizony a rántott zöldfélék ( karfiol, gomba, brokkoli, tök, stb.) frissen finomak, s nincs az a mennyiség, ami egy nap alatt (legkésőbb a második délutáni körben) el ne fogyna. Vagyis olyan ételekről van szó, amelyek elkészítése okán rengeteg időt tölthetünk a konyhában, de másnap már nem számíthatunk maradékra. Nincs is ezzel semmi baj, néha meg is engedjük magunknak. Csak nem mindennap.
Olyan megoldásokról is olvastam, ahol a zsiradék mennyiségét próbálják csökkenteni - vagyis a sütőben készülnek el a rántott fogások. Igazán még ezek sem győztek meg a csodás fotók ellenére.
Bundázni azonban sokféleképpen lehet, nem csak a hagyományos három-fázisos panírral. Megy ez gyorsabban is, egyszerűbben is - természetesen ilyenkor az eredmény is más, de nagyon finom. A kínai éttermekben látott egyfázisos bundát is kipróbáltam már többször. Nem rossz, de valahogy a tojás túlságosan domináns benne (lisztes-tojásos-fűszeres tésztába mártogatják a húsokat, zöldségeket.) Engem nagyon hamar eltelít. A párizsi szelet sem a kedvencem. A Renátánál látott pakora viszont tetszett - gyors is, finom is, és a tojás is kimarad.
A minap épp a padlizsánokat akartam ilyen módon bundázni, de végül csak grilleztem őket. Így zöldfélém nemigen maradt. Viszont eszembe jutott, hogy gyerekkoromban még a krumplit is kirántottuk, ha olyan kedvünk volt, egy fűszeres mártogatóval jó kis ebéd lett.
Ebből indultam ki - s hogy leegyszerűsítsem a folyamatot, csak összekevertem kukoricalisztet és -darát (utóbbit a vakosabb, ropogósabb külső okán) pirosparikával és más fűszerekkel. Vizet sem adtam hozzá, hiszen a frissen pucolt és szeletelt krumpli elég nedves ahhoz, hogy jól megtapadjon rajta a burkolat.
Gyorsan ment így az egész, míg az első adag sült, közben bundáztam a további szeleteket.
Kiadós ebéd lett belőle.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 közepes krumpli, 3ek kukoricadara, 3ek kukoricaliszt, 1kk apróra vágott petrezselyem, 1kk pirospaprika, 1kk szárított, őrölt fokhagyma, őrölt feketebors, só, a sütéshez olaj

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, és kb. 4-5 mm vastag szeletekre vágjuk (nem kell előfőzni.) A só kivételével összekeverjük a bunda hozzávalóit, és a krumpliszeleteket egyenként belemártogatjuk. Közben már sülhetnek is az adagok a felforrósított olajban.
A megsült krumplikat egy szűrőbe szedjük lecsöpögni. Utólag sózzuk. (Lehet a bundába is tenni a sót, de így ropogósabb marad.)

Tejfölt, sajtos majonézt vagy savanyút is kínálhatunk hozzá.

Zöldbabos egytálétel

Ne zsúfold össze gyümölcseidet!
Egymás tapadó közelébe
tartósabban kényszerülve
- akár az emberek: rohadni kezdenek.

(Fodor Ákos)

Gondolkodtam már sokat rajta, hogy az ennyire egyszerű, gyakorlatilag receptleírást nem is igénylő ételeket érdemes-e közzétenni a blogon, vagy csak a különlegesebb fogásokat. De a statisztika és az olvasók visszajelzései azt mutatják, hogy ezek az ételek kedvelt ötletforrások, és talán már sokan észrevették, hogy nem időigényesek, nem drágák, ráadásul nem kell sok edényt összekoszolni miattuk. Mert más az, amikor az ember úgy főz-süt, hogy nem számít az idő, gyakorlatilag kikapcsolódik a konyhában, s más, amikor nem lehet a főzőcske a legfontosabb.
Ráadásul vegán és nem vegán változatban is könnyen elkészíthetők, csak rajtunk múlik, hogy pár karika sült kolbásszal tetézzük-e ezeket az egytálételeket, illetve hogy magában, vagy inkább köretként esszük.

Ezúttal azonban van egy apró hibája a dolognak: a babot meg kell pucolni. Ami viszont időbe telik, különösen, ha sok személyre, s valóban egytálételként akarjuk tálalni ezt a fogást.
Én viszont amellett vagyok, hogy a zöldbab ilyenkor kihagyhatatalan. Télen nem szoktam vágyni rá, sem fagyasztott, sem eltett formában - mert az nem ugyanaz. De ilyenkor...!

Tavaly szerencsés helyzetben voltam. A júliust a nomádportán tölthettük, s ott a bab is jól és bőségben termett. Nem kellett keresgélnem a zsengét, én döntöttem, mikor szedem le. (Na jó, a nagy esők egyszer-kétszer visszatartottak.)
Idén most ettem először. Eddig drága volt, vagy ahol láttam, öregecskének, szálkásnak tűnt.
A legutóbbi - már említett - piacozás alkalmával azonban igazán friss, szemrevaló babra akadtam, és 300 forintért választottam. Volt ugyan jóval drágább is, de nem volt szebb. A legolcsóbbat 280-ért láttam, az nem tetszett.
Utána már csak az volt kérdés, miképpen készítem el. Nagy kedvencem az a mód, amikor egy sajtos-sonkás besamelmártást készítek, ebbe forgatom bele az előzőleg sós vízben megfőzött zöldbabot, tepsibe terítem, vajas zsemlemorzsával megszórom, és összesütöm.
Tavaly készült ilyen, párom is többször vett belőle. Most viszont csak egyedül vagyok, levesre, főzelékre nem vágytam, de még a lecsós változatra sem. Ezért úgy készítettem el, mintha krumplis tésztát csinálnék, vagyis egy pörköltes-krumplis alapon.

Hozzávalók (4 személyre): 1 kg zöldbab, 2-3 közepes krumpli, (1 paprika, 1 paradicsom), 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk pirospaprika, só, frissen őrölt feketebors, 2ek zsír vagy olaj

Elkészítés: A babot megpucolom, összevágom. Sós vízben puhára főzöm. Közben a zsiradékon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom a fokhagymát, később a megtisztított, kis kockákra vágott krumplit. (Paprika és paradicsom is kerülhet bele.) Tovább pirítom, majd pirospaprikát szórok rá, összeforgatom, sózom és kevés vízzel felengedem. Fedő alatt puhára főzöm, majd anélkül rövidebb lére. Egy villával a krumplit kissé összetöröm, csak annyira, hogy sűrű, de szaftos maradjon az étel. Borsot teszek bele. Végül a főtt zöldbabot beleforgatom.

Friss salátával kínálom.

A fotón látható szerzemények a budafoki piacon július közepén ennyibe kerültek:

zöldbab 300Ft/kg
füge 200Ft/doboz (cca. 75dkg)
padlizsán 300Ft/kg
cukkini 240Ft/kg
őszibarack 198Ft/kg

Tócsni a legegyszerűbben

Gyakran van nálunk, mégsem szerepelt eddig a blogon. Merthogy mindenki ismeri, s tényleg a lehető legegyszerűbb ételek közé tartozik. Nálunk mégsem volt szokásban otthon, sem apai, sem anyai ágon nem érkezett el hozzánk ez a finomság, később fedeztem fel magamnak. Öcsém cicege néven találkozott vele, későbbi feleségével gyakran sütögették - kicsit másképp. Előszeretettel készítették karfiolból is, ha jól emlékszem (ha nem, majd kijavít.) Más neveken is fut, mint tócsi, lapcsánka, lepcsánka, borzacska, s még ki tudja, mi minden más. Nemrégen Renátánál olvashattunk egy hasznos összefoglalót ez étel sokféleségéről. Az általa felsoroltakból én egyedül csak a prószát nem említeném itt, mert azt én kukoricalepényként ismerem (s például egy kapros-juhtúrós tetővel mennyei eledel.)
Azért a burgonyalepény alapja mégis általában a nyersen lereszelt krumpli. Ehhez ha némi lisztet és sót adunk, már lehet is sütni. De van, aki tojással, hagymával, tejtermékkel és sokféle fűszerrel gazdagítja. Mindenképpen finom. Néha-néha cukkini is kerül bele nálunk, meg karalábé. Csak cukkiniből viszont nem szeretem csinálni, mert az elég vizes, jobban megereszkedik. Javítom is mindjárt az első mondatomat: szerepelt már a blogon, tavaly a nomádportán készült egy cukkinis-krumplis változat sajtos vadsóskamártással.
Azt szeretem, ha jó ropogósra sül. Tejföllel az igazi, de mindenféle fűszeres mártás, mártogató jól jöhet hozzá, én ezért sem szoktam nagyon variálni az alapot: krumpli, liszt, só.

Hozzávalók (2-3 főre, ha csak ezt eszünk): 1kg nyersen lereszelt krumpli (pucolva mérem), 15dkg rétesliszt, 1tk só, a sütéshez zsír vagy olaj

Elkészítés: A (nem túl vizes fajta) krumplit megpucoljuk, lereszeljük egy nagyobb tálba. Hozzáadjuk a lisztet és a sót, és összeforgatjuk. Már süthetjük is forró zsiradékban. Én ehhez általában két falapátkát (lapos fakanalat) használok, ezek segítségével a masszából könnyen kivehető a kivánt mennyiség, és szépen el is lapogatható az edényben, fordításnál pedig könnyű alányúlni.

A zsiradékban (olajban) sült dolgokat én sohasem papírtörlőre vagy szalvétára szedem. Sokkal ropogósabb marad, és a zsiradék is jobban lecsöpög, ha egy nagyobb fémszitába (esetleg rácsra) szedjük, ami alá odakészítettünk egy megfelelő nagyságú edényt vagy tálcát.

Nyári hidegtál

Tegnap a piacozás után s a melegben már nemigen volt kedvem főzőcskézni, no meg enni sem vágytam meleget. A friss szerzeményekből állítottam össze ezt az ebédet, a cukkinit és a padlizsánt bepácoltam hozzá, a paradicsomot, a petrezselymes-fokhagymás sajtot és a fűszeres-sült májast pedig csak beleszeleteltem. Csupán két krumplit főztem még hozzá, nehogy éhes maradjak...
(A májast minap a helyi kisboltban találtam, épp egy kisebb darabka volt, de annyira csinos, hogy el is hoztam, noha nem vagyok nagy rajongója a belsőségeknek. Ez viszont nem okozott csalódást. Utójára ilyen finom sült májast a Magyar Kézműves Remek rendezvényen ettünk párommal tavaly - s bár nem szokásom, kétszer is megfordultam tapintatosan a kínáló asztalka körül.)
A petrezselymes-fokhagymás sajtot pedig a budafoki piac kis tejboltjának kínálatából választottam, amit már egy régebbi bejegyzésemben - itt - jól megdicsértem, szerintem méltán. Most is udvarias volt a kiszolgálás, nem vették zokon, hogy hosszasan nézelődök, és természetesen kiválaszthattam a nekem legszimpatikusabb darabot. (Lehet, hogy ez természetes, de nem mindenütt van így...)

Trinity tegnap egy felhívást tett közzé - itt olvashatjátok. Azt gondolom, e fogás kifejezetten megfelel a kívánalmaknak, gyors is, könnyű is - az én fogalmaim szerint még egészségesnek is mondható. Aki a padlizsánt nem szereti nyersen, használjon csak cukkinit, (vagy amit akar.)
A bekerülési költséget majd igyekszem kiszámolni.

Hozzávalók (személyenként): 2 közepes krumpli, 4-4 vékony szelet zsenge cukkini és padlizsán, 2 szelet sajt, 3-4 szelet házi sült májas, 1 paradicsom, a páchoz: pár csepp citromlé, só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: A krumplikat héjában megfőzzük, és lehűtjük, majd megpucoljuk, szeleteljük. Közben a cukkinit és a padlizsánt kézzel beleforgatjuk a fent megadott hozzávalókból elkészített pácba. Szeleteljük a többi hozzávalót. Végül mindent tálra rendezünk, és a maradék páclével meglocsoljuk az ételt. Behűtjük tálalásig.

Elkészítési idő: kb. 25-30 perc (amíg a krumpli megfő, s le is hűl kissé)