Tönkölykeksz (2)

Az utóbbi idők igazi, életre szóló olvasmányélménye Fekete István Ballagó idő című könyve volt. Régebben is szerettem az írásait (gyermekkorom nagy kedvence volt az ifjúsági műnek igazán nem tekinthető Hajnal Badányban), de ez a könyv mégis merőben más megvilágításba helyezte mindazt, amit én tudni, elképzelni véltem az íróról. A könyv életének első tizennégy évét örökíti meg olyan részletességgel, ahogyan én képtelen lennék felidézni a sajátomat, arról nem is beszélve, hogy Fekete István mindezt élete utolsó éveiben vetette papírra.

Rég nem olvastam ilyen lebilincselő, könnyes-vidám, s még ezen túl sok-sok érdekes tanulnivalót tartalmazó könyvet. Ismét megerősödött bennem az elhatározás, hogy amit lehet, megszerzek és elolvasok tőle. A Ballagó időt egyébként a Zsarnain, a miskolci ócskapiacon vettük legutóbbi utunk során. Azóta kaptam még páromtól több Fekete-kötetet is. Várom már, hogy például a Köd, a Csend is kezembe kerüljön, bár szeretem megemészteni előbb, amit éppen befejeztem.

Most Apunak is olvasom a Ballagó időt, mivel vele már a Kelét befejeztük. Úgy látom, nagyon leköti, tudja követni még akkor is, ha néha egy-egy történetbe belealszik.

Ez a keksz pedig ismét tönköly, de ezúttal zabpehellyel, kókusszal, keserűcsokival. Nagyon jó kis tészta, szépen és sokféle módon lehet formázni. Én maradtam megint a leggyorsabb megoldásnál: a lehűtött hengert szeleteltem, sütöttem. Abszolút kedvenc, nem túl édes, igazi omlós - gyakran ismételjük. Javaslom, hogy a zsírt ne próbáljuk vajra cserélni, nagyanyáink tudták még, mitől lesz finom a sütemény, még a mézeskalácsba is tettek.

Hozzávalók kb. 24 tenyérnyi nagy kekszhez: 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 10 dkg kókuszreszelék, 15 dkg zabpehely, 4 ek méz, 1 tábla keserű csokoládé apróra vágva, 2 nagy tojás, 15 dkg jászvaj (vaj), 5 dkg zsír, nagy csipet só

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk, vastag hengerré formázzuk, 1-2 órára behűtjük, majd felszeleteljük, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 C fokra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt, a szélek barnulásáig sütjük. Kihűtjük, és csak utána szedjük le a tepsiről, egyébként is finomabb, omlósabb így, mint melegen.
(Házi csipkebogyó lekvárt is kínálhatunk hozzá. Finom, savanykás ellenpontot ad.) 

Ötlet: csinálhatjuk csokoládé helyett mazsolával vagy más aszalt gyümölccsel is.

A sütemény a Házias konyha receptjének átalakításával készült.

Tönkölykeksz

" Én a rét illatát szerettem, a fonnyadó szénáét, az erdő cser- és fenyőszagát, a malomgát nád- és posványszagát, a lányok szoknyájának sublótszagát, a temetők kakukkfű illatát, a tömjénszagot és az öreg könyvek kimondhatatlanul titkos könyvszagát és édesanyám kölnijét…" (Fekete István) 

Nekem a gluténmentes étkezés nagyon sok jót hozott, ettől függetlenül a paleót szigorúan nem követem, sőt, krumplit, rizst, kukoricát gyakran eszem, bár csak kis adagokat. Néha babot, lencsét. Nyers zöldséget, gyümölcsöt naponta, húst, halat időnként. Mostanában néha a tönkölybúzával is kísérletezem (ami viszont tartalmaz glutént), még nincs kialakult véleményem, illetve  tapasztalatom a a szervezetemre gyakorolt hatását illetően. Megvagyok nélküle is, bár finom - természetesen tej nélkül készült - palacsintát sütöttem vele többször is.

A gabona fogyasztásáról lehet vitatkozni, én többnyire igyekszem saját testem visszajelzéseire figyelni. Hiába - a mi generációnk már tudományosan próbál, és nem ösztönösen választ. Például meggyőződésem, hogy a hagyományos bolti és házi péksütemények legveszélyesebb összetevője mégiscsak az élesztő, amiből rendszerint az elegendőnél jóval több kerül a fehér liszt és a finomított cukor mellé, így azután a tészta igazán "kezes", de ez a hármas kombináció súlyos folyamatok elindítója lehet. Kenyér nálunk már szinte nincs is, néha kovászosat sütünk, de erről majd később. Ami az egyik fő irányelv: az étel legyen egyszerű, néhány hozzávalóból gyorsan elkészíthető, mert az idő drága.

Most álljon itt egy alig-alig édes, linzer típusú keksz:


Hozzávalók (kb. 25-28 darabhoz): 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, 15 dkg darált dióbél, 2 egész tojás, 15 dkg vaj (jászvaj) 2 csapott evőkanál nyírfacukor vagy méz, 1 tk reszelt citromhéj, 1/2 tk só, a kekszek megtöltéséhez cukor nélkül készült szilva- vagy baracklekvár

Elkészítés: a tészta hozzávalóit egynemű tésztává gyúrjuk, majd hengerré formáljuk és néhány órára hűtőbe tesszük. Utána egy éles késsel 3-4 milliméter vastag szeletekre vágjuk. A szeletek felének közepét egy kisebb átmérőjű formával kiszaggatjuk. A kieső részeket újra összegyúrjuk és további kekszeket formázunk. (Természetesen lehet nyújtani is és azután szaggatni a tésztát, de nekem a fenti eljárás mindig gyorsabb, egyszerűbb - nem is beszélve arról, hogy kis konyhámban így nem kell elővenni a gyúródeszkát.)
A kekszeket 180 C fokra melegített sütőben kb. 10 percig sütjük. Meg kell várnunk, míg alaposan kihűl, hogy megszilárduljon. Csak utána mozgathatók, tölthetők meg lekvárral a darabok.

Téli utazás (és egy rövid recept)

a Bódva völgye 2013 december végén

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
(Fodor Ákos)

...és hogy a recept se maradjon el:
Minap a világhálón szemem elé került egy palacsinta liszt nélkül. Nyomban átalakítottam, és este ezzel űztem el az éhséget, csak úgy, töltelék nélkül.

Hozzávalók: 3 tojás, 4 és fél dkg fehér tönkölyliszt, 1 nagyobb, közepesen érett banán, 50 ml ásványvíz, 2 tk méz, csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű folyadékká turmixoljuk. Kevés zsiradékon, forró serpenyőben süthető, nem tapad le, picit talán nehezebb megfordítani (ha nagyobbakra sütjük), mint a hagyományost, de azért megoldható, illetve feldobni is lehet.

Hűsítő szederfagylalt (paleo)

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 

(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Hát itt vagyok megint... Tavaly talán minden hónapra futotta bejegyzés, idén jó, ha évszakonként sikerül egy. Persze nem olyan fontos, hogy legyen, más a rangsor. Az sem titok a blog kitartó olvasói előtt, hogy alig-alig főzök, így nincs is miről írni. Ha mégis készítek valamit, nincs türelmem lefotózni, a ha mégis készül néhány kép, akkor már arra nem futja, hogy bejegyzés is legyen belőle. Nem baj.
Mindig is ilyen voltam, túl sokfelé forgácsoltam azt a kevéske időt, ami rendelkezésemre állt. Most, hogy még kevesebb van, megint válogatok, mi kell, mi nem.
Csinálom az angol blogot néha-néha, de az munka is egyben. Örülök a kézműves oldalnak, az meg a kikapcsolódás. És szeretek ide is be-benézni, elcsodálkozni, mennyi türelmem volt egykor.
De igazából egyikkel sem foglalkozom sokat mostanában. Tanítok, de az online magazin alig frissül, tavasz óta nemigen kézimunkázok, csak a fejemben fordul meg néha-néha egy-egy ötlet, ide pedig április óta nem írtam.

Azért mégsem tétlenség ez a nyugalom: Apu állapota sokat romlott idén, érszűkület miatt kétszer is műtötték, de továbbra is a fájdalommal küzdünk. Van, hogy alszunk, van, hogy nem. A látása is romlott, nem tévézik, inkább csak felolvasok neki. Bepótolom, amit annak idején nem olvastam el. És persze sétálunk, mert az fontos.

Július végén összeházasodtunk párommal a Bódva-völgyben. Egyszerű kis családi ünnepség volt, de nekem nagyon jól esett az egyhetes kikapcsolódás.
Kedves ajándékokat is kaptunk, többek között egy gyönyörű, fa gyökeréből készült vágódeszkát, amely talán majd itt is helyet kap.

Továbbra is kitartóan áruljuk a budafoki otthonunkat, hátha egyszer sikerül a költözködés. A gólyák egyébként már útra keltek a falunkból, nemsokára a fecskék is indulnak. Folyamatosan érik a szilva, a málna, a szeder, és nemsokára következő a szőlő.

Ami pedig a fagylaltot illeti, hát azt hittem, sosem lesz szükségem fagylaltgépre, és tényleg. De azért idén vettem egy akciósat. A dizájnnal még küzdök, nem elég, hogy eleve törött fedővel szállították (az alkatrészcserét két héten belül ígérik), de ráadásul  valóban nagyon nehéz levenni a tetejét úgy, hogy az ember el ne törje. Kipróbáltam néhány hozzávalóval, csináltam citromsörbetet, csokoládéfagyit, és most a szedreset. Mind tejtermékmentes, hisz ez volt a cél az itthoni készítéssel. Eddig ez a szedres tűnik a legjobbnak.

Hozzávalók (kb. 1 liter fagylalthoz): 300 g szeder, 400 ml kókusztej, 4 ek nyírfacukor, 1/2 dl víz

Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, behűtjük, majd fagylaltgépben elkészítjük, vagy a fagyasztóba tesszük.

Megjegyzés: ez az arány sűrű, krémes fagylaltot eredményez. Ha kissé könnyebbet szeretnénk, használjunk kevésbé zsíros kókusztejet vagy több vizet, kevesebb tejet adjunk hozzá!

Kovászos uborka avagy ki mivel hűsöl?

Gyerekkoromtól kezdve állandó kedvenc a kovászos uborka. A lehető legegyszerűbben készítem. Fokhagyma nélkül. Nagyon szeretjük ugyan a fokhagymát, de a kovászos uborka odahaza mindig enélkül készült, s mivel így volt tökéletes, azóta sem éreztem szükségét, hogy másképp csináljam - annak ellenére, hogy sokfelé igen népszerű a fokhagymás változat. Párom édesanyja is ezt készíti.

Legszívesebben bográcsban főtt pörkölthöz eszem vagy krumplis tésztához.

Ebből a nagyon egyszerű ételből elegáns helyeken azonban finom levest is kínálnak egy kevés sűrű joghurttal, zöldfűszerekkel összeturmixolva. Pirítóssal vagy kemény sajtokkal is nagyon finom.

Bizonyos tájegységeken a káposztát is kovászolják, és ételeket főznek belőle, hasonlóan, mint a jobban ismert savanyú káposztából. Egyszer talán én is kipróbálom.

Minap a Facebook-on arról beszélgettek a bloggerek, micsoda hűsítő finomságok készíthetők uborkából. Szóba kerültek koktélok és az uborkás limonádé is. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nyáron a megszokott gyümölcslevek mellett legszívesebben a kovászos uborka levét iszom hűsítő italként.

Hozzávalók és elkészítés:

Végy tehát 3-4 jó meleg nyári napot, 2 és fél kiló apró uborkát, 1 csomag virágos kaprot, egy zsömlét vagy egy szelet kenyeret és egy ötliteres üveget. Az üveget mosd el alaposan, a kapor felét helyezd az üveg aljára. Az uborkák végét vágd le (így ellenőrizheted, ha esetleg keserű lenne köztük), majd vagdosd be őket hosszában (ezzel elősegíted a kovászolás folyamatát és könnyebb is lesz szétszedni étkezéskor.) Az uborkákat helyezd az üvegbe, majd tedd a tetejükre a zsömlét vagy a kenyeret és a kapor másik felét.

Készítsd el a felöntőlevet:

2,5-3 liter meleg vízben oldj fel literenként 1 evőkanál sót. Öntsd rá az uborkára, úgy, hogy mindenestül ellepje. Egy kistányérral takard le az üveg száját, és állítsd napos helyre. Az uborkák méretétől és az időjárástól függően 3-4 nap alatt készül el. Mielőtt szétszednéd, kóstolj meg egyet, ellenőrizd, hogy jó-e már. Legyen teljesen érett, de roppanós. Ha még kissé nyers ízű, hagyd állni még egy napot. Amikor kész, eltávolíthatod a kaprot, a zsömlét vagy a kenyeret (mehet a komposztáló helyre), és befőttes üvegekbe szétrakhatod az uborkákat. A levét szűrd át, úgy öntsd az üvegekbe. Hűtőben hetekig is eltartható.

Zöld és piros - nyárközép képekben

Férfi (felcsillanó szemekkel): Torta!!!
Nő (kedvesen tompítva a kitörő lelkesedést): Csak vizet kellett adni a porhoz. Nem bonyolítom túl a dolgokat.

Ezt a pár mondatot Apunál csíptem el minap, egész véletlenül, egy amerikai filmből. Arra gondoltam, hogy mostanában nálam is készült pár étel így, például a lecsós-padlizsános vajbab, ahol is némi frissen főzött zöldbabhoz adtam egy üveg (tavalyi) padlizsános lecsót. Kész is volt az ebéd pikk-pakk. Hasonló elven különböző rizs-alapú ételek is készültek, a munka és az Apuval való séta mellett mondjuk csak klónozásommal lehetne esetleg bonyolultabb dolgokat előállítani hétköznap.

De azért van egy s más. Beindult a piros projekt, vagyis paradicsomot, kápiapaprikát aszalok, ugyanis többet kaptam (ajándékba), mint amennyi elfogy, vagy befér a hűtőbe. Ez még ugyan nem a paprika-paradicsom szezonja, az aszaláshoz meg kifejezetten vacak az idő, de máshoz nem volt most kedvem, így előkaptam az aszalógépet addig is, míg nem süt a nap (már hazahoztam a nomádportáról.)

A fügefánk is igen jól érzi magát, mondjuk ha nem veri el a nyári jégeső, vagy nem jön zord ősz, egész komoly termésre számíthatunk már idén. A piciny fa négy vékonyka ágán már most 60-70 fügekezdemény van, kisebbek, nagyobbak, és egyre csak jönnek újabbak. Fotózni elég nehéz, valahogy nem tudom egyben levenni, vagy csak sziluettben. De azért többet mutat, mint az áprilisi állapota, amikor is párom egyszerűen csak botnak nevezte friss szerzeményünket.

Apunak egyelőre szobafogság van az állandósult esőfelhők miatt. Emlékeztettem is, hogy Medárd napján esett, ami persze nem derítette jókedvre. Viszont ma autókázott velünk Soroksárra, az egyik ügyfelemhez. Egyáltalán nem egyszerű őt az autóba beültetni és kivenni, mert elég szűk a hely, ketten alig férünk hozzá. Nem arra tervezték, hogy kerekesszékkel odaálljunk az ajtóhoz és ki-beemeljünk valakit. A kocsiba ülni is fárasztó lehet, de most jól elnézelődött. Erzsébeten mentünk keresztül, ahol több, mint 30 évig laktunk, újra megnézhette a régi háztömböt. Neki nagy dolog egy ilyen kimozdulás a mindennapos környezetéből.

Nyaralás nincs tervben, legfeljebb egy hét Miskolcon vagy a nomádportán, ha addig öcsém tud vigyázni Apura. Talán augusztusban. De egyelőre a nyári tanítás mellett itt a negyedéves könyvelés is, így konyhai projekt legfeljebb akkor lesz, ha már kimenekülnék az angol és a számok birodalmából. Valami friss, könnyű, savanykás gyümölcslekvárt azért szeretnék...

2011.07.02. (utóirat)
Ma párom hősiesen megvédte a fügetermést. Amikor meghallottam a jégesőt, szaladtam ki, hogy megnézzem, mi lesz. Ekkor ő már ott állt a fa tövében egy nagy esernyővel a kezében, azt tartotta a lomb (és a feje) fölé, míg a borsószemnyi jegek sűrűn hullottak. A kis fának is van előnye. Kár, hogy nem fotóztam le. Szerencsére a jégeső nem tartott sokáig.

Vilmoskörte torta

mi ha történik:
te döntöd el, hogy inkább
csiszol, vagy koptat

(Fodor Ákos)

Egészen megenyhült az idő, a madarak is úgy rákezdtek, mintha a tavasz közeledne. Azért tudjuk, hogy nem. Mindenesetre jó, hogy pár napig nem kell a teljes yeti-szerelést felhúzni, ha sétálni megyünk Apuval. Ma már a templomban hidegebb volt mint odakinn. Idehaza pedig a könyvelés van soron, és - ha lassan is - a kézműves munkák is haladnak a tanítás mellett.

Párom egyik kedvenc gyümölcse a körte, innen jött az ötlet, hogy Lúdanyó almás sütijét átalakítsam. Alma helyett vilmoskörtét, vanília és fahéj ízesítés helyett vilmoskörte pálinkát, cukor helyett egy kevés mézet használtam, a tetejére pedig mandula helyett dió került. Ja igen, és a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem. Ennyi. Maga a sütemény nagyon egyszerű, tojás sincs benne, és igazából gyorsan megy, a leghosszabb folyamat benne a gyümölcs lereszelése, az eltart pár percig. De megéri.

Hozzávalók: 6 érett, de közepesen puha vilmoskörte, 1,5 ek vilmoskörte pálinka, 100g Graham liszt, 50g búzarétesliszt, 200g búzadara, 4-6 ek méz (ízlés szerint), 10 dkg vaj, 10 g sütőpor, 8-10 szem dió, (kevés szezámmag)

Elkészítés: A gyümölcsöt kimagozzuk, egy tálba lereszeljük (ki hogy szereti, én héjastól), majd hozzákeverjük a vilmoskörte pálinkát és a mézet.
A liszteket egy másik tálban elkeverjük a búzadarával és a sütőporral. A diót megtisztítjuk, és darabosra vágjuk.
Ezután egy kapcsos, 24-26 cm átmérőjű tortaformát (persze hagyományos lábas is megteszi) vastagon kivajazunk, majd a lisztes keverék 1/4 részét egyenletesen beleszórjuk, szétterítjük.
Erre jön a körte 1/3-a, majd megint a lisztes keverék, és megint gyümölcs. Összesen 4 lisztes és közte 3 gyümölcsös réteg lesz. A tetejére morzsoljuk a vajat, rászórjuk a diót, esetleg egy kis szezámmagot.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és kb. 50 perc alatt sül készre a torta (nem légkeveréses villanysütőben.)

Ez nem éppen paleo, de nem is olyan vészes édesség, nálunk két nap alatt elfogyott.

10 perces csirkemell

Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól... (Márai Sándor)

Kaptunk egy hét "szabadságot", ami azért nem egészen az, mert a Nomádportára nem tudtunk lemenni, és ugyanúgy tanítok, könyvelek, dolgozom, mint máskor. Viszont Apu most szombatig öcséméknél van "vidéken" - így neki is, nekünk is jut egy kis változatosság, egy kicsit más hétköznapok.
A hetet amúgy is kimozdulós intéznivalóinkra szántuk, újabb harcokra a bürokráciával, így sorra került jónéhány telefon után a Német Nagykövetség (párom édesapjának temetése ügyében), majd az internetszolgáltatóink (mert egyszerre kettő is van, de nem szeretnénk két helyre huzamosan fizetni), kukacsere a társasházban, takarítás, javítások.

A konyhára megint nem sok idő jutott, éppen csak annyi, hogy végre kipróbáljam azt a receptet, ami több mint egy éve fent van a blogom oldalsávján - természetesen nem sajátomként. Jamie követte el. Ez gyakorlatilag egy pofonegyszerű valami, de tőlem még mindig távol áll a hirtelen sütés, így minden ilyesmi új kaland.

Ma délután mégis rászántam pár percet, annál is inkább, mert párom paleo étrendjébe is passzol.
Az eljárás mindössze annyi, hogy végy egy darab csirkemellet, adj hozzá fűszereket, reszelt sajtot, vékony szelet sonkát, fóliában püfföld az egészet eggyé és egyenletes vastagságúra, majd kevés olajon süsd meg mindkét oldalát, locsold meg ezzel-azzal és fogyaszd. Íme az én változatom:

Hozzávalók (személyenként): 1 fél csirkemell, reszelt citromhéj, 1 kk petrezselyem olajban, só, bors, 1 gerezd fokhagyma, 1ek reszelt kemény sajt (amilyet szeretünk), 1 vékony szelet füstölt parasztsonka vagy fehérpecsenye, vörös balzsamecet, 2 ek hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A csirkemellet megtisztítjuk, majd egy darab fóliára fektetjük. Megszórjuk pici sóval, reszelt citromhéjjal, fokhagymával, petrezselymes olajat kenünk rá, beborítjuk a sajttal. A tetejére jöhet a sonkaszelet. A fólia másik felével beborítjuk, és egy deszkán összepaskoljuk az egészet. Az eredeti videóban Jamie ezt egy serpenyővel végezte, én nem bíztam ennyire a serpenyőim minőségében és sérthetetlenségében, ezért egy tompa klopfolót használtam a művelethez. Utána kevés hidegen préselt forró olajon - kétszer megfordítva - megsütöttem. Végül darabokra vágtam, reszeltem még rá citromhéjat és megöntöztem vörös borecettel.

Spenótos-sajtos-gombás zöldségfasírt

Komédiánk bárgyú-tárgyú:
csudaboltban bóvli áru;
hiperágy és szuperágyú.
- Nagyméretű, kisszabású.
(Fodor Ákos)

Konyhai tevékenységem mostanság a minimális szükségletek kielégítésében merül ki. Pedig tavaly ilyenkor a medvehagymával, majd az orgonával játszottam. Gyorsan-könnyen címkével ellátott ételeim már nem elég gyorsak, kénytelen vagyok tovább egyszerűsíteni rajtuk. S persze olyan ételeket kitalálni, amit mindenki megeszik. Apu például nem rajong az édes tésztákért, a levesek is kiestek egy idő óta, mert a falatokra vágható dolgokat könnyebb megennie.
A múlt hét mindannyiunkat kimerített, folyamatos esőben, az M0-ás kiszámíthatatlan forgalma közepette jártunk a vidéki kezelésre. Itt-ott megálltunk, s vettem valami ennivalót, néha péksüteményt, máskor kínait. Kocsiba be egy nagyobb tálca, s a hátsó ülésen megkíséreltem Aput ebédeltetni.
A napi futás lassanként heti két (néha egy) alkalomra csökkent, de muszáj beiktatni, hogy fizikailag bírjam a terhelést.
E héten viszont már "gasztroélményeim" is voltak, párom pedig hétköznapjaink apró-cseprő eseményeit örökítette meg. Unokatesóm megajándékozott Jamie Oliver "...és egyszerűen csak főzz!" - DVD-sorozatával. Mondtam neki, hogy ráér, úgysincs időm megnézni, de azért elküldte. Köszönöm!
Nekem új ez a sorozat, mert még nem láttam. Késő este nézegetek egy-egy epizódot. Azt hiszem, egy jó darabig kitart. Bár én jobban kedvelem Hugh (Fearnley-Whittingstall) stílusát, Jamie-től is szívesen veszek ötleteket. Az egyetlen bajom vele, hogy a legtöbb esetben a kész ételt a konyhapultról, közös tányérból fogyasztják el vendégeivel. Nekem a főzőcskéhez és az élvezethez hozzátartozik, hogy kényelmesen, ülve, s lehetőleg a saját tányéromból ehessek. No persze erre nem mindig van lehetőség, de amikor van, miért ne?

Tegnap este kivettem a mélyhűtőből a múltkor sütött spenótos tekercsekhez készített töltelék maradékát. Elég sok maradt meg, a ledarált nyers spenóton kívül tejszínes krémsajt, reszelt sajt, petrezselyem, fokhagyma és más fűszerek is voltak már benne, most hozzáadtam egy kevés lisztet, 1 tojást, zsemlemorzsát, frissen őrölt borsot és egy negyed kiló gombát.
Korongokat formáztam - s hogy az olajjal se kelljen pepecselni - a kis kontakt grillben sütöttem meg. Pirított hagymás krumplipürével ettük.
(Esetleg egy sajtos besamelt vagy hasonló mártást még elbírt volna.)

Hozzávalók (20-24 fasírthoz): kb. 50dkg ledarált friss, zsenge spenót, 5 dkg tejszínes natúr krémsajt, 5dkg reszelt keménysajt (ízlés szerint), 25dkg apróra vágott gomba (csiperke vagy más), só, frissen őrölt fekete bors, apróra vágott petrezselyem, 2-3 gerezd összetört fokhagyma, 1 tojás, 2ek teljes kiőrlésű liszt, kb. 8-10ek zsemlemorzsa, só

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, és állni hagyjuk, hogy a liszt és a zsemlemorzsa felvehesse a többi alapanyag nedvességét. Fasírtokat formázunk, majd kontakt grillben / grillserpenyőben / vagy olajban pár perc alatt megsütjük.

Jó választás azoknak, akik nem idegenkednek a húsmentes fogásoktól, és szeretik a friss zöldeket.

Mandulával sült sajt

Az az ég van-e még,
Túl a tél falakon?
(Ghymes)

Kicsit sűrű a január, azt hiszem, a február is így zajlik majd. De a farsang tart még, és nálunk - fánk helyett - továbbra is a pogácsák vannak a porondon, no meg az asztalon - ez most így alakult. Legutóbb ihletet Makkától kaptam, nemsokára jön ezért majd egy újabb pogácsa recept (ha sikerül normális fotót csinálnom), addig is egy nagyon egyszerű receptet teszek közzé, amit még a hét elején dobtam össze.
Ez sem saját ötlet (illetve csak egészen kis részben), először Dulminánál láttam többféle formában, majd Olzka erősített meg abban, hogy ezt hamar ki kell próbálnom. Ráadásul a helyi kisboltban éppen leárazták a sajtot, s még volt két szép darab, amit elhozhattam. (Már ha szépségről lehet beszélni ez esetben, tudom, többeket taszít a penészes sajtok látványa is, én azok közé tartozom, akik szeretik. Ritkán veszek és kis mennyiségben, de néha kifejezetten jól esik.) Mivel a camembert elég intenzív ízű, a további fűszerezést nem vittem túlzásba, fokhagymaszeleteket fektettem a tetejére (legközelebb ezt is elhagyom, mert egyszerűen enélkül is teljes, felesleges variálni), és utána jött a mandula ötlete, nem túl erőteljes íz, miért ne?

Ez teljesen bevált, a petrezselyemhez pedig már megszokásból is ragaszkodom. Egy kis olaj, sütőben sült krumpliszeletek, s már kész is volt az ebéd. Ja igen, némi füstölt sonkát vágtam még a sajt tetejére. Nagyon egyszerű és gyors étel (a sajtnak mindössze 10 perc kell), és a belseje szépen felolvad, jó volt beleforgatni a krumplit.

Hozzávalók (személyenként): 1 camembert sajt, 3-4 közepes méretű krumpli, 2ek (szőlőmag) olaj, 1 ek hámozott, szeletelt mandula, kevés só, (sonka, petrezselyem)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, majd fél centi vastag hasábokra vágjuk. Egy tálban összekeverjük 1ek olajjal és kevés sóval. Szétterítjük egy tepsiben (én sütőpapírt is tettem alá), és hagyunk helyet a sajtnak. Kb. 20 percet sütjük, majd mellétesszük az 1ek olajjal meglocsolt sajtot, ráhalmozzuk a mandulát (esetleg a sonkacsíkokat), majd további 10 percig sütjük az ételt. Tálaláskor meghinthetjük durvára vágott petrezselyemzölddel és melegen fogyasztjuk.

(A krumplira nem tettem más fűszert, csak a sót, mert a sajt íze éppen elég erőteljes.)

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Bundázott padlizsán petrezselymes babbal

S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
(Ady)

Maradok továbbra is az egyszerű ételeknél. Rá lehet fogni mindezt a lustaságra, vagy arra, hogy szeptembertől kissé elfoglaltabb vagyok, és sajnálom az időt néha a főzésre. Ez elég furán hangozhat egy gasztroblogger szájából, de hát vannak időszakok, ilyenek meg olyanok. Ráadásul egy személyre talán tényleg értelmetlen dolog lenne többfogásos főzőcskébe bonyolódni. A sütögetés is ritkább most, inkább "fejben főzök", esti szórakozásként, kikapcsolódásképpen.
Azt viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy a padlizsán ára mennyivel kedvezőbb, mint néhány hónappal korábban volt, jómagam szinte mindenfelé padlizsán-akciókba botlok. Ezt ki kell használni. Így fordul elő, hogy minden konkrét cél nélkül kerül a padlizsán a kosaramba, mondván: majd lesz belőle valami. Azután előfordul, hogy sokáig nem lesz, s szegény padlizsán csak csücsül a hűtő aljában, már-már feladva a reményt, hogy sorsa beteljesedik. De ma mégiscsak felvirradt a napja: megszántam szegény fonnyadó padlizsánomat. meghámoztam, felszeleteltem, s éppen csak kissé besózva, kukoricaliszt - és dara keverékébe forgatva megsütöttem. Köretnek ma egyszerű fehérbab került mellé, egy kis borssal, petrezselymes olajjal összeforgatva.

Hozzávalók (2 kisebb adag): 1 közepes méretű padlizsán, só, kb. 3 ek kukoricaliszt és 2 ek kukoricadara, olaj a sütéshez
köretnek: 1 doboz sós vízben főtt fehérbab konzerv (töltőtömeg: 240g), 1ek petrezselyem olajban, kevés frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Kicsit besózzuk és 10 percet állni hagyjuk. Közben egy kis tálkában összekeverjük a kukoricalisztet és a darát a bundázáshoz. Lecsöpögtetjük a babkonzervet, és hozzáadjuk a petrezselymes olajat. Egy kevés frissen őrölt zöldborssal ízesítjük.
A padlizsánszeleteket lecsöpögtetjük. Megtörölgetni nem kell, mert nedvesen jobban tapad rájuk a bunda. Beleforgatjuk a kukoricapanírba, majd forró olajban pár perc alatt kisütjük. Rácsra vagy szitára szedjük.

Ha van otthon, tehetünk rá aszalt paradicsomot vagy marinált fokhagymát is.

Egyszerű nyári pirítós

Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem.
(Hamvas Béla)

Minden vélt vagy valós hasonlóság más néven futó receptekkel nem a puszta véletlen műve.... de nem is szándékos. Amikor nem tudok már mit kitalálni egyszemélyes nyári étkezéseimre, akkor jönnek a zöldséges-salátás melegszendvicsek és a pirítósok. Gyorsan megy, nem viszi el a munkától az időt, és időnként jól is esik. Ez megint egy olyan egyszerű étel, amihez kicsit furcsa dolog receptet írni, de az Olvasók szokták kérni, hát leírom:

Hozzávalók (személyenként): 2-3 közepes paradicsom, 2 vékony szelet szikkadt kenyér, 1 kiskanálnyi vaj, durvára darált színesbors, só, (esetleg egy gerezd fokhagyma), 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: a paradicsomokat megmosom, felkockázom. Összekeverem egy tálban egy csipetnyi sóval, borssal (és ha mehet bele: az apróra vágott fokhagymával.) Hidegre teszem.
A kenyereket egy vaslapon megpirítom. Hagyom, hogy egy kissé a gőzt kiengedjék, és még melegen átkenem mindegyiket egy kevés vajjal (épp csak annyival, ami szépen megolvad a tetején. Ráteszem a paradicsomot és a petrezselymes olajat.

Bundázott krumpli

Renáta juttatta eszembe, hogy milyen régen ettem bundázott zöldséget. Pedig nagyon szeretem, noha nem mindig vágyom olajban sült ételekre. A rántott húsokról, zöldségekről már számos helyen olvastam ötleteket, hogy miképpen lehet a panírozás kissé hosszadalmas és néha unalmas folyamatát lerövidíteni, de eddig egyik ötlet sem győzött meg. Hallottam például már arról, hogy van, aki nylonzacskóban rázza össze a a panírozni kívánt darabokat a liszttel, prézlivel, bár nem tudom, hogy ilyenkor a tojásos-fázis miképp alakul. Arról nem is beszélve, hogy nem tudnám eltalálni ehhez a művelethez az elegendő liszt- és morzsamennyiséget. De azt gondolom, hogy a gyorsított eljárásokkal nem kapunk igazán esztétikus külsőt, azért mégiscsak meg kell dolgozni.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a gazdaságossági számítások kedvező eredményeket mutatnának, de az az igazság, hogy bizony a rántott zöldfélék ( karfiol, gomba, brokkoli, tök, stb.) frissen finomak, s nincs az a mennyiség, ami egy nap alatt (legkésőbb a második délutáni körben) el ne fogyna. Vagyis olyan ételekről van szó, amelyek elkészítése okán rengeteg időt tölthetünk a konyhában, de másnap már nem számíthatunk maradékra. Nincs is ezzel semmi baj, néha meg is engedjük magunknak. Csak nem mindennap.
Olyan megoldásokról is olvastam, ahol a zsiradék mennyiségét próbálják csökkenteni - vagyis a sütőben készülnek el a rántott fogások. Igazán még ezek sem győztek meg a csodás fotók ellenére.
Bundázni azonban sokféleképpen lehet, nem csak a hagyományos három-fázisos panírral. Megy ez gyorsabban is, egyszerűbben is - természetesen ilyenkor az eredmény is más, de nagyon finom. A kínai éttermekben látott egyfázisos bundát is kipróbáltam már többször. Nem rossz, de valahogy a tojás túlságosan domináns benne (lisztes-tojásos-fűszeres tésztába mártogatják a húsokat, zöldségeket.) Engem nagyon hamar eltelít. A párizsi szelet sem a kedvencem. A Renátánál látott pakora viszont tetszett - gyors is, finom is, és a tojás is kimarad.
A minap épp a padlizsánokat akartam ilyen módon bundázni, de végül csak grilleztem őket. Így zöldfélém nemigen maradt. Viszont eszembe jutott, hogy gyerekkoromban még a krumplit is kirántottuk, ha olyan kedvünk volt, egy fűszeres mártogatóval jó kis ebéd lett.
Ebből indultam ki - s hogy leegyszerűsítsem a folyamatot, csak összekevertem kukoricalisztet és -darát (utóbbit a vakosabb, ropogósabb külső okán) pirosparikával és más fűszerekkel. Vizet sem adtam hozzá, hiszen a frissen pucolt és szeletelt krumpli elég nedves ahhoz, hogy jól megtapadjon rajta a burkolat.
Gyorsan ment így az egész, míg az első adag sült, közben bundáztam a további szeleteket.
Kiadós ebéd lett belőle.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 közepes krumpli, 3ek kukoricadara, 3ek kukoricaliszt, 1kk apróra vágott petrezselyem, 1kk pirospaprika, 1kk szárított, őrölt fokhagyma, őrölt feketebors, só, a sütéshez olaj

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, és kb. 4-5 mm vastag szeletekre vágjuk (nem kell előfőzni.) A só kivételével összekeverjük a bunda hozzávalóit, és a krumpliszeleteket egyenként belemártogatjuk. Közben már sülhetnek is az adagok a felforrósított olajban.
A megsült krumplikat egy szűrőbe szedjük lecsöpögni. Utólag sózzuk. (Lehet a bundába is tenni a sót, de így ropogósabb marad.)

Tejfölt, sajtos majonézt vagy savanyút is kínálhatunk hozzá.

Padlizsán grillezve

ha elindulok
feléd - gyere egy kicsit
te is közelebb

(erős ildikó - könnyítés-haiku)

Tegnap még azt meséltem Renátának, hogy a remek pakorájához hasonló bundázott zöldséget, konkrétan padlizsánt szeretnék ma ebédre. Ugyanis a piaci beszerzésből még másfél kis padlizsánom maradt, a többi zöldféle elfogyott.
Ma azonban kicsit átalakult a tervezett program, így a bundázás és az olajban való sütögetés helyett végül egy még gyorsabb ételt készítettem: Lúdanyó ínycsiklandó előétele nyomán. Természetesen ez nálam főfogás lett, ezért paradicsommal, sajttal, joghurtos-fokhagymás öntettel is tetéztem.
A Lúdanyó által leírt beirdalást is követtem, és így szépen átsült, jó puha is lett a padlizsán húsa.
Viszont a héja nem esett jól, így a második darabnál azt már a tányéron hagytam, így is könnyen ki lehetet enni belőle a zöldséget, éppen csak a vékony külső maradt.

Hozzávalók (személyenként): 1 kisebb padlizsán, 4 szelet paradicsom, só, 2ek petrezselyem olajban, 1 gerezd apróra vágott fokhagyma, 1dl natúr joghurt, 2ek reszelt sajt, só

Elkészítés: A padlizsánt megmossuk, félbevágjuk, majd átlósan centiméterenként beirdaljuk úgy, hogy a héját ne vágjuk át. Vékonyan kiolajozott grillserpenyőbe fektetjük a vágott felével lefelé. Lassú tűzön sütögetjük, hogy ne megégjen, hanem szépen átsüljön. Utána megfordítjuk. Tetejét bekenjük a sóval elkevert petrezselymes olajjal, és ráfektetjük a paradicsomszeleteket. Így sütjük tovább, míg a joghurtot elkeverjük a fokhagymával és kevés sóval. Végül a kész zöldségekre szórjuk a reszelt sajtot és a joghurtos öntettel meglocsoljuk.

Fokhagymás pirítós is jól jöhet hozzá. (Ez is a gyorsan-könnyen kategória.)
S ezután már tényleg a bundázott zöldségekre vágyom - ha nem is ma.

Mézes-joghurtos édesség

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Sáfránysárkány adta az ötletet ehhez a végtelenül egyszerű édességhez. Natúr joghurt, méz többnyire van itthon, a nomádporta jóvoltából pedig dióval is lehetett tetézni, nem is beszélve a kevéske balzsamecetkrémről, amit az üveg alján találtam.
A nyári édességekhez amúgy is jó alapnak érzem a joghurtot, mert kicsit könnyebb, mint a tejföl, a tejszín, viszont savanykás. Kellemesen ellensúlyozza az édes hozzávalók ízét.

Hozzávalók (személyenként): 2dl natúr joghurt, 4-5 szem dió, 1-2ek méz, balzsamecetkrém

Elkészítés: A joghurtot szitában lecsöpögtetjük, hogy sűrűbb, krémesebb legyen. Ott lehet hagyni a hűtőben pár órára. Közben a diót megtörjük, a belét apróra vágjuk, és egy serpenyőben pár perc alatt kissé megpirítjuk. Ezután a joghurt felét egy tálba (vagy pohárba) tesszük, megszórjuk a dió felével, s megöntözzük egy kevés mézzel. Újabb réteg joghurt, majd dió, méz kerül rá. Végül - ha van - jöhet a balzsamecetkrém.

Trinity elégedett lehet velem: tovább szaporítom a gyorsan-könnyen ételek bejegyzéseit... (nem is szoktam mást főzni. Na jó, csak ritkán.)

Tócsni a legegyszerűbben

Gyakran van nálunk, mégsem szerepelt eddig a blogon. Merthogy mindenki ismeri, s tényleg a lehető legegyszerűbb ételek közé tartozik. Nálunk mégsem volt szokásban otthon, sem apai, sem anyai ágon nem érkezett el hozzánk ez a finomság, később fedeztem fel magamnak. Öcsém cicege néven találkozott vele, későbbi feleségével gyakran sütögették - kicsit másképp. Előszeretettel készítették karfiolból is, ha jól emlékszem (ha nem, majd kijavít.) Más neveken is fut, mint tócsi, lapcsánka, lepcsánka, borzacska, s még ki tudja, mi minden más. Nemrégen Renátánál olvashattunk egy hasznos összefoglalót ez étel sokféleségéről. Az általa felsoroltakból én egyedül csak a prószát nem említeném itt, mert azt én kukoricalepényként ismerem (s például egy kapros-juhtúrós tetővel mennyei eledel.)
Azért a burgonyalepény alapja mégis általában a nyersen lereszelt krumpli. Ehhez ha némi lisztet és sót adunk, már lehet is sütni. De van, aki tojással, hagymával, tejtermékkel és sokféle fűszerrel gazdagítja. Mindenképpen finom. Néha-néha cukkini is kerül bele nálunk, meg karalábé. Csak cukkiniből viszont nem szeretem csinálni, mert az elég vizes, jobban megereszkedik. Javítom is mindjárt az első mondatomat: szerepelt már a blogon, tavaly a nomádportán készült egy cukkinis-krumplis változat sajtos vadsóskamártással.
Azt szeretem, ha jó ropogósra sül. Tejföllel az igazi, de mindenféle fűszeres mártás, mártogató jól jöhet hozzá, én ezért sem szoktam nagyon variálni az alapot: krumpli, liszt, só.

Hozzávalók (2-3 főre, ha csak ezt eszünk): 1kg nyersen lereszelt krumpli (pucolva mérem), 15dkg rétesliszt, 1tk só, a sütéshez zsír vagy olaj

Elkészítés: A (nem túl vizes fajta) krumplit megpucoljuk, lereszeljük egy nagyobb tálba. Hozzáadjuk a lisztet és a sót, és összeforgatjuk. Már süthetjük is forró zsiradékban. Én ehhez általában két falapátkát (lapos fakanalat) használok, ezek segítségével a masszából könnyen kivehető a kivánt mennyiség, és szépen el is lapogatható az edényben, fordításnál pedig könnyű alányúlni.

A zsiradékban (olajban) sült dolgokat én sohasem papírtörlőre vagy szalvétára szedem. Sokkal ropogósabb marad, és a zsiradék is jobban lecsöpög, ha egy nagyobb fémszitába (esetleg rácsra) szedjük, ami alá odakészítettünk egy megfelelő nagyságú edényt vagy tálcát.

Nyári hidegtál

Tegnap a piacozás után s a melegben már nemigen volt kedvem főzőcskézni, no meg enni sem vágytam meleget. A friss szerzeményekből állítottam össze ezt az ebédet, a cukkinit és a padlizsánt bepácoltam hozzá, a paradicsomot, a petrezselymes-fokhagymás sajtot és a fűszeres-sült májast pedig csak beleszeleteltem. Csupán két krumplit főztem még hozzá, nehogy éhes maradjak...
(A májast minap a helyi kisboltban találtam, épp egy kisebb darabka volt, de annyira csinos, hogy el is hoztam, noha nem vagyok nagy rajongója a belsőségeknek. Ez viszont nem okozott csalódást. Utójára ilyen finom sült májast a Magyar Kézműves Remek rendezvényen ettünk párommal tavaly - s bár nem szokásom, kétszer is megfordultam tapintatosan a kínáló asztalka körül.)
A petrezselymes-fokhagymás sajtot pedig a budafoki piac kis tejboltjának kínálatából választottam, amit már egy régebbi bejegyzésemben - itt - jól megdicsértem, szerintem méltán. Most is udvarias volt a kiszolgálás, nem vették zokon, hogy hosszasan nézelődök, és természetesen kiválaszthattam a nekem legszimpatikusabb darabot. (Lehet, hogy ez természetes, de nem mindenütt van így...)

Trinity tegnap egy felhívást tett közzé - itt olvashatjátok. Azt gondolom, e fogás kifejezetten megfelel a kívánalmaknak, gyors is, könnyű is - az én fogalmaim szerint még egészségesnek is mondható. Aki a padlizsánt nem szereti nyersen, használjon csak cukkinit, (vagy amit akar.)
A bekerülési költséget majd igyekszem kiszámolni.

Hozzávalók (személyenként): 2 közepes krumpli, 4-4 vékony szelet zsenge cukkini és padlizsán, 2 szelet sajt, 3-4 szelet házi sült májas, 1 paradicsom, a páchoz: pár csepp citromlé, só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: A krumplikat héjában megfőzzük, és lehűtjük, majd megpucoljuk, szeleteljük. Közben a cukkinit és a padlizsánt kézzel beleforgatjuk a fent megadott hozzávalókból elkészített pácba. Szeleteljük a többi hozzávalót. Végül mindent tálra rendezünk, és a maradék páclével meglocsoljuk az ételt. Behűtjük tálalásig.

Elkészítési idő: kb. 25-30 perc (amíg a krumpli megfő, s le is hűl kissé)