Zöldfűszeres halkocsonya

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

A december elején megkezdett adventi kalendárium ezzel a bejegyzéssel zárul. Nagy örömömre mégiscsak ráakadtam egy videóanyagra Enzsöl Ellákkal kapcsolatban, aki gyermekkorom meghatározó embere volt. Szeretettel osztom meg Veletek a negyedik gyertya gyújtásához.

Áldott ünnepeket és új esztendőt kívánok!


Zöldfűszeres halkocsonya

A zöld az ünnep színe is, és egyúttal egy kicsit a magunk mögött hagyott évszakok gazdagságát is felidézi. Van néhány zöldfűszer, amely jól tűri a telet, a petrezselyem és a kapor még a hó alól is előbújik. Így nincs akadálya, hogy frissen használjuk ezeket az ünnepi ételekhez. A hal pedig a hagyományos karácsonyi fogásaink között előkelő helyet foglal el. Ez a könnyű étel hasonló módon elkészítve több nemzet konyhájában is ismeretes. A paleo étkezésbe is kitűnően beleillik. Az ételt két éve készítettem először egy karácsonyi adománygyűjtő magazin számára, itt a blogon még eddig nem szerepelt.

Hozzávalók (4 személyre):

Egy 2 kilós, tisztított egész harcsa, 1 kg halcsont (vagy halászlé alapnak árult csontos, bőrös alapanyag), 2 csomag kapor, 2 csomag petrezselyem, 1 babérlevél, 1 kisebb darab citromhéj, 1 fej vöröshagyma, 2 kiskanál só

Elkészítés: A halat a halcsontokkal és a fűszerekkel egy nagyobb edénybe tesszük, a petrezselyemből és a kaporból csak 1-1 csomagot adunk hozzá. Felöntjük hideg vízzel, majd felforraljuk, és lassú tűzön 20 percig főzzük. Hagyjuk kissé lehűlni, majd a harcsa bőrét egy éles késsel felvágjuk és lehúzzuk. A halhúst kifilézzük és egy tálba halmozzuk. A félretett petrezselymet apróra vágjuk és óvatosan hozzákeverjük. A halhúst kisebb formákba adagoljuk (én egy 12 részes szilikon süteményformát használtam, és minden rekesz aljára egy darabka friss kaport helyeztem.) A főzőléből kiemeljük a zöldségeket és a halcsontokat, átszűrjük, majd besűrítjük lassú, gyöngyöző forralással annyira, hogy a szétosztott halhúsra elegendő folyadék maradjon. Ismét átszürjük, hagyjuk hűlni és ülepedni, majd a halhúsra merjük. Hűtőben hagyjuk 6-8 órát dermedni.

Tálalásnál a darabokat a formából óvatosan kifordítjuk, zöldfűszerekkel és salátával kínálhatjuk.

Ételízesítő

hisz csak a fény
e sugárzó folyó tesz
- bármit is -
érthetővé érinthetővé
ezen a földön

(erős ildikó - ősz - részlet)


Általában csak télen használok ételízesítőt, többnyire a Vega-mixet, ami gyakorlatilag szárított zöldségekből áll, nincsen benne só és ízfokozó. Viszont hiába tartom zárt fémdobozban, előfordult, hogy bemolyosodott. Ezért úgy gondolom, nem baj, ha van némi só az ételízesítőben, bár lehet, hogy ez önmagában nem megoldás.

Makka nemrég nagyon kedvet csinált házi fűszerkeverékéhez (vegetájához), így a legközelebbi piac alkalmával e célból is vettem zöldségeket. Az egyetlen problémát a zöldségek felaprítása jelentette, mivel erre nincsen elektromos eszközöm. Van ugyan egy kis turmixgépem (tényleg kicsi, fél literes a pohara, de legalább így kényelmesen elfér a pulton, mindig kéznél van), amihez külön kaptam egy zöldségaprító poharat. Ez utóbbit szinte sosem használom, mert nagyon keveset szabad beletenni egyszerre, s azt is masszává aprítja, vagy nem bírkózik meg vele.
Szóval ki kellett találnom valamit a zöldségek aprításához. Húsdaráló nem viszi, Makka a reszelést javasolta. Ez nekem is nagyon tetszett, mivel a méret pont jó lett volna. De néhány keményebb zöldség után feladtam. (Kár volt.)
Azt találtam ki, hogy egész vékonyan felszeletelem, kiszárítom a napon, s majd szárazon felaprítom, például a diódarálóval. A szeletelés ugyan elvitt vagy két órát, de hétvégén csináltam. Duende mondta már többször, hogy a hosszadalmas konyhai műveleteket meditációként érdemes végezni (bocsánat, ha leegyszerűsítem a lényeget), nos, én kiültem vele a teraszra, és élveztem a napsütést, no meg hogy nem szellemi munkát végzek.
Három nagyobb tálcányi lett a zöldség, tettem bele paradicsomot, paprikát és hagymafélét is.
A zöldfűszereknek a szárát is fel szoktam használni, így a zellerét is belevágtam, a petrezselymet és néhány szép zsengébb karalábélevelet pedig mellétettem száradni.
Friss lestyánom nem volt, de Makkától nemrég kaptam, annak szárított változatát szántam még bele.

Szombaton és a rákövetkező napokon szépen és melegen sütött a nap, utána viszont már pakolgatnom kellett ide-oda a tálcákat, megóvni az esőtől és a nyirkos időtől.
Ma láttam elérkezettnek az időt a további aprításra, de a diódaráló nem örült neki. Maradt a turmix kiegészítő aprítója. Hát az sem örült. Nagyon kis adagokban és nem éppen apróra-egyenletesre sikerült felaprítani - közben reménykedtem, hogy a turmix motorja nem ég le, mert a napi gyümölcsadag abban szokott készülni, és az sokkal fontosabb, mint ez a zöldségaprítósdi...

Hozzávalók: zöldségek tetszés szerint, (só), (napfény és meleg) Én használtam: 10 szál sárgarépát, 2 szál fehérrépát, 1 nagy zellert zöldjével együtt, 1 karalábét, 1 fej vöröshagymát, 4 gerezd fokhagymát, 2 csokor petrezselyemzöldet, 3-4 karalábélevelet, 2 zöldpaprikát, 2 paradicsomot, 3kk szárított lestyánt, 2ek sót

Elkészítés: A zöldségeket megmostam, megszárítottam, de a többségét nem pucoltam meg. Ez alól kivétel természetesen a karalábé, a hagymafélék, továbbá kicsumáztam a paprikát és eltávolítottam a paradicsom magos részét (ez jó lesz valamelyik ebédbe.) Vékonyan felszeletetem a zöldségeket (de aki teheti, inkább előre reszelje le vagy aprítsa fel megfelelő berendezéssel.) Nagy, tiszta, illetve zsírpapírral bélelt tálcákra (3db) kiterítettem, és napos helyre tettem. A változó idő mellett 5 nap kellett az aszaláshoz. Utána következett a fent leírt aprítás. Kb. 1 nagyobb tálcányi fűszer lett, hagytam még néhány órát kiterítve, hogy kifújja magát, majd elkevertem a sóval, a lestyánnal, és üvegbe töltöttem.

Ne keseredjünk el: nem lesz sok a fenti adagból, kb. egy normál méretű befőttesüvegnyi.

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Egy szép nyári nap

Ma egy nagyon szép napot tölthettem el Makka és szülei portáján. Tőle kaptam a képen látható fűszernövények sokaságát, amely szegletről szegletre átgondoltan kihasznált kis kertjükben terem.
A kellemes-levegős teraszon hosszasan beszélgettünk, megkóstolhattam a valóban remekbe szabott szedres süteményt, beleszagolhattam a pompázó rózsák illatába, s nem utolsósorban megcsodálhattam a lenyűgöző fügebokor(fa?)-párt, amely a szó szoros értelmében tele van gyümölccsel, Makka azt is elárulta, hogy októberben még egyszer terem. Micsoda bőség! A füge láthatóan tényleg jól érzi magát ebben a kertben, és az íze is kitűnő.
Kaptam frissen és dzsem formájában is, ez utóbbi finoman édeskés, gazdagon gyümölcsös ízű.
Továbbá hozhattam a házi készítésű fűszeres kolbászukból is, a felének máris nyoma veszett, pedig csak karikázgattam belőle...

Amikor hazaértem, jutott csak eszembe, mennyi mindenről nem beszéltünk. Majd legközelebb!
Köszönet a szép napért!

Úrnapi rakott szűzpecsenye

A fölajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán..., mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, ...ha másokra szentelt idő. Minden elvész, amit magunknak kuporgatunk... (Enzsöl Ellák)

Azon szerencsések közé tartozom, akik még személyesen ismerhették Enzsöl Ellákot. Nehéz lenne Őt pár szóban bemutatni, annyira szerteágazó tevékenységet folytatott. Rendszeresen publikált újságokban, támogatta a tehetséges zenei kezdeményezéseket, adott ki könyveket, s közben mindig volt ideje focizni a téren a srácokkal vagy kalákában másoknak házat építeni. Mindezt katolikus papként tette, bár azt hiszem, az elnyűtt farmeros, mindig vidám, suhanc-arcú férfiről nemigen mondta meg bárki is a templomon kívül látva, hogy pap. Természetes volt, hogy őt a családi ünnepekre, vagy csak úgy is meghívták. Azt hiszem, róla mondhatni, hogy közösségi ember volt. Nagyon korán elment - 1996-ban -, talán a negyvenes éveiben járhatott akkor.
Szerettem, hogy a templomba mindig behozta az irodalmat. Hogy nem másoktól hallott frázisokat ismételgetett, hanem a saját gondolatait osztotta meg velünk.
Miről jutott ma eszembe? Erről a csupavirág ünnepről: Úrnapja van.
Mindenütt az országban virágos kapuk, "sátrak", az utak mentén virágszirmok millióiból rakott képek. (Nem kell sajnálni, marad épp elég a kertekben, a mezőkön is.)
Igazi nyári ünnep ez, dúskáló pompa. Ha egyszer Kistarcsa felé vetődtök az ünnep idején, nézzétek meg, hogy milyen ott ez a nap. Nekem sajnos csak régi papírképeim vannak róla, nem tudom megmutatni. Aki részt is vesz az ünnepen, talán még gazdagabb lesz.

A mai napon húsos étel került az asztalra, az ötletet ezúttal is a Szakácsok könyvéből merítettem, azután persze jól átalakítottam. Főtt csülök helyett egy fél kilónyi szűzpecsenye került bele. Nem csak magában főztem meg a húst, hanem rendesen bezöldségeltem húslevesnek. Tegnap este meg is főtt a leves. Reggelre szépen lehűlt, így tudtam folytatni vele a munkát. Nem mellékes, hogy maradt egy gazdag levesem is. (Hiszen a szűzpecsenye nem éppen olcsó fogás.) A hideg hús mellé pedig a levesben főtt répát, friss petrezselymet és csemegeuborkát tettem. A levesből csak néhány decire volt csak szükség a főfogáshoz, egy kevés zselatin került még bele.

Hozzávalók (egy literes doboznyi adaghoz): a leveshez: fél kg szűzpecsenye, 4 szál sárgarépa, 1 karalábé, 1 zeller, 2 szál fehérrépa, 4 gerezd fokhagyma, 6-8 szem egész fekete bors, 1 kis fej vöröshagyma, valamint petrezselyemzöld, zellerzöld, karalábélevél, 2-3 kisebb krumpli, 2kk só

a rakott szűzpecsenyéhez: a levesben főtt fél kilónyi sertésszűz, 1 főtt sárgarépa, kb. 10 dkg apró csemegeuborka, 1 nagy csokor friss petrezselyem, 1 tasak (20 g) zselatin

Elkészítés: a húst megmossuk, majd egy nagyobb fazékba tesszük. A zöldségeket megtisztítjuk, és egészben hagyva a húsra tesszük. A zöldfűszereket összekötözve adjuk hozzá. Beletesszük a sót és a borsot, majd felöntjük hideg vízzel. Lassú tűzön felforraljuk, majd éppen csak gyöngyözve másfél órán át főzzük. Ezzel kész a leves.
Ezután a húst kiemeljük, és hagyjuk hűlni. A levesből 3 decit leszűrünk. Egy kisebb edénybe tesszük a zselatint és fokozatosan hozzáöntjük a leszűrt levest. Ha kell, melegítjük, de ne forrjon. Közben kevergessük, a zselatin szépen oldódjon fel. A húst vékonyabb rétegekre vágjuk (vagy szedjük kézzel.) Egy tálba tesszük. Hozzáadunk egy apróra vágott sárgarépát (a levesből), és a szintén apróra kockázott csemegeuborkát. Ráöntünk egy keveset a zselatinos húsléből, összeforgatjuk. Keresünk egy megfelelő formát az étel elkészítéséhez. Én nem vagyok ügyes a több rétegű fóliázással (nincs is türelmem hozzá, meg nem is tartok itthon folpackot), ezért olyan dobozt választok, amit később akár el is dobhatok, le is vághatom az aszpikról. Így nem kell kibélelnem a formát. Egy alaposan kimosott egy literes fagylaltosdobozra esett most a választásom. Egy kevés aszpikot az aljába locsolok, megszórom petrezselyemmel, majd ráteszem a répával, uborkával elkevert húsdarabok egyharmadát. Eligazgatom, jöhet rá egy kis aszpik, majd petrezselyem, s rá a második majd a harmadik réteg ugyanígy. Végül a megmaradt aszpikot is rálocsolom, és jópár órára hűtőbe teszem (figyeljünk rá, hogy vízszintesen álljon.) Utána egy ollóval óvatosan levágom róla a formát, és egy tálra teszem az ételt, majd éles késsel(!) szeletelem. (Igazából ki is jönne a puha műanyag formából, de biztos, ami biztos: nem akarok szépséghibát.)

Friss rozskenyérrel kínálom.

Zöldfűszeres mártogató

Tegnap már emlegettem, milyen jó lehet egy petrezselymes mártogató a kisült fűszeres párnákhoz. Ma készítettem egyet, de végül más nevet kapott az összetevők okán. Mellőztem ezúttal a tejtermékeket, de aki szereti, tehet hozzá egy kis kefírt. Az íze a citrom és a fokhagyma okán is nagyon intenzív.
A következő hozzávalókat turmixoltam össze: 2 csokor petrezselyem, 1kk lestyán, 1kk metélőhagyma, 1kk bazsalikom, 1 egész meghámozott (és kimagozott) citrom, 4 gerezd fokhagyma, 1dl szőlőmagolaj. Utána tettem bele még frissen őrölt zöldborsot és egy csipetnyi sót. Fogyasztásig a hűtőbe került.