Őszutó saláta

foszlány-köd ring-leng
tar ágai között, mint-
ha lombja volna
(Fodor Ákos)

Nehéz elfogadni, ha a megszokott dolgok változnak körülöttünk. Csak néhány éve élek a budafoki otthonunkban, mégis valahogy a napok része a kert közepén álló akácfa. A kert legöregebb, legnagyobb fája, tavasszal utolsónak zöldül ki, de a szárítóköteleket is tartja, és nyáron árnyékot ad. A madarak - köztük a harkályok is - szívesen látogatják. Sokat fotóztuk már, különösen ősszel és télen, amikor az ágak kacskaringós alakzatokat rajzolnak az égre.
(Itt a blogon is szerepelt róla már néhány kép, egy részlete most is látható a kalendárium oldalon.)
Sajnos néhány ága már beteg vagy kiszáradt, mindenesetre évek óta apró társasházunk visszatérő témája, hogy le kellene vágni a száraz részeket.

Hát e héten sor került rá...s most szokni kell a csonka fát, az egész kert látványa olyan más lett. Talán majd a tavasz megszépíti, bár azt hiszem, egy ekkora fa újjáépülése nem emberi léptékkel mérhető.

Általában nem szoktam a salátáinkat kitenni a blogra, mert egy salátában (illetve, ahogy nálunk készül) nincs semmi különleges. A mai azonban egy kicsit más. Igazából nem is saláta, inkább egytálétel. Igyekeztem olyan hozzávalókat használni, amelyek novemberben még hazai termésből hozzáférhetők.
Az alapja sós vízben főtt fehérbab, a friss zöldek közül kelkáposzta, lilakáposzta, jégcsapretek, koktélparadicsom, lilahagyma került bele, néhány kocka füstölt parasztsonka egészíti ki, fűszerként pedig a Makkától kapott tölgyfán füstölt sót, pici frissen őrölt borsot, öntetként a nemrég készült magyaros fűszerolajat, petrezselymes olajat és fehér balzsamecetet használtam.

Hozzávalók (személyenként): 1 kis doboz fehérbab konzerv (sós vízben főtt bab, 240g), 1 levél kelkáposzta, 1 levél lilakáposzta, 2-3 koktélparadicsom, 1 kis fej lilahagyma, néhány kockányi jégcsapretek és füstölt parasztsonka, kevés só és bors, az öntethez: 1 ek magyaros fűszerolaj, 1 ek petrezselymes olaj, 1tk fehér balzsamecet.

Elkészítés: a babot lecsöpögtetjük, a hozzávalókat szükség szerint megtisztítjuk, aprítjuk, és mindent egy nagyobb tálban összekeverünk. Tálalás előtt hagyjuk állni egy fél órát.

Az eredmény egy picit csípős-savanykás laktató étel - igazi őszvégi friss fogás.

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)

Vöröslencse-krém paprikával

"...mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek." (Weöres Sándor)

A többszöri ígéret után végre sorra kerül ez a remek krém, aminek az alapötletét Renátának köszönöm. Én vöröslencsét választottam hozzá, bár drágább, de nagyon szeretem. Nagyon hamar el is készült vele az étel, hiszen pillanatok alatt puhul. A paprikakrémből sózás előtt félretett kisebb adag is belekerült. Viszont túlságosan sokat készítettem elsőre: egy félkilós zacskóval főztem a lencséből, így azután Apué lett a pástétom egy része. Annak ellenére, hogy tőle nagyon messze állnak a vegetáriánus ételek, ez teljesen elnyerte a tetszését - ahogy nekem is.

Hozzávalók (6-8 főre): 50dkg vöröslencse, 1kk só, kevés frissen őrölt bors, 2ek petrezselyem olajban, 2ek darált friss fűszer- és kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, víz

Elkészítés: A lencsét kb. kétszeres mennyiségű sós vízben a fokhagymával együtt puhára főztem. Bár szokás, én babért nem tettem bele, mert nem különösebben szeretem az ízét. A megfőtt lencsét kicsit hűlni hagytam, majd borssal ízesítettem, belekevertem a petrezselymes olajat és a darált paprikát.

Nagyon ízlett, biztos jól menne bele a vöröshagyma is, de nekem most így esett jobban. Eddig a paprikás-kukoricás cipóval falatoztam, de tegnap készítettem hozzá zabtallérokat. (Recept később.)

Lencse ropogós pereccel

e föld mindig magához rántja a létet
ezért nem fog rajtunk semmi igézet

(erős ildikó)

Beatbullnak köszönhetem ezt a receptet, azt hiszem most már utána fogok nézni annak a könyvnek, amiből a remek kenyereit süti. Ennek a perecnek az elkészítése egyszerű, nem is hosszadalmas. Annyit változtattam csupán rajta, hogy száraz élesztővel készítettem. A tésztát pedig rábíztam a kenyérsütő gépre, mivel annak a doboza tapadásmentes bevonattal van ellátva. Így szépen összeállította az egyébként nagyon lágy tésztát. Másfajta formázási lehetőségeken is gondolkodtam, de most nem jutott eszembe ennél a perecformánál szimpatikusabb. Az eredmény egy ropogós-levegős finomság. Kifogyván a zöldfélékből lencsét főztem hozzá, nagyon egyszerűen. Már szerepelt a blogon hasonló lencsés recept, ez most kicsit másképpen készült.
Nem igazán nyári fogás, de nem akartam soronkívüli vásárlást beiktatni.

Perec
Hozzávalók: 25dkg rétesliszt, 2g száraz élesztő, 175ml víz, 1kk só (további liszt a formázáshoz)
A fenti mennyiségből 3 db, a képen látható méretű percet tudunk készíteni.

Elkészítés: A tészta hozzávalóit egy tiszta tálban összeállítjuk, és addig dolgozzuk, amíg elválik az edénytől (én egy könnyű, karcmentes műanyagtálat használok ilyen célokra.) Vagy: beletesszük a hozzávalókat a kenyérsütőgép dobozába, és hagyjuk, hogy a gép állítsa össze a tésztát. Utána egy órát meleg helyen kelesztjük. (Nekem ez az idő kicsit hosszabb volt más elfoglaltságaim miatt.) Lisztezett deszkára tesszük, és három gombócba osztjuk a tésztát. Tetejét is kissé belisztezzük, hogy kézzel a kívánt formára tudjuk húzogatni, de a tésztába bele már ne dolgozzunk lisztet. A sütőt 250-270 fokra előmelegítjük, bespricceljük az oldalait. A perecekhez a nagyjából háromszögekre húzott tésztadarabokat lisztezett sütőlemezre fektetjük, majd éles késsel bevagdossuk. A réseket széthúzzuk, hogy ne süljenek össze. A pereceket betesszük a sütőbe, ismét bepermetezzük az oldalfalakat, hogy gőz keletkezzen a sütőtérben. Ezután kb. 12 perc alatt készre sütjük a tésztát.

Lencse
Hozzávalók: 25dkg lencse, 3-4dl csirkealaplé (vagy lefagyasztott húsleves), 2ek natúr paradicsomlé, só, 2 gerezd fokhagyma, petrezselyem, 1kk pirospaprika, 2ek olaj, víz

Elkészítés: Az olajat megmelegítjük egy fazékban, rádobjuk a lencsét. Kicsit pirítjuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát és az összezúzott fokhagymát. Pár pillanattal később felöntjük a húslével és beletesszük a petrezselyemzöldet, a paradicsomlét. Alacsony lángon főzzük. Ha szükséges, vizet is adunk még hozzá és ízlés szerint sózzuk. Ha a lencse már puha, kész is az étel.

Egyszerű lencsetál

Ilyesmit gyakran szoktunk enni, gyorsan elkészül és finom. Levesnek túl sűrű, főzeléknek híg, rántás nincs rajta. Ezért írtam, hogy lencsetál. Persze lehet hosszabb lével is készíteni. Böjtön kívül és nem vegánoknak egy kis darab füstölt borda jól jön bele.
Kell hozzá: 25 dkg lencse, 1 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1 babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, só, pirospaprika, kevés olaj és víz (valamint opcionálisan az említett füstölt - egy 15-20 dekás darab épp elég a kellő ízhez).
Nagyon egyszerűen készül: egy közepes méretű edény aljába 2-3ek olajat öntök, majd rászórom a száraz lencsét (nem kell beáztatni), a megtisztított és apró darabokra vágott répaféléket és 1kk pirospaprikát. Összekeverem, alágyújtok és rövid ideig pirítom. Rádobom - ha van - a két-három darabra vágott füstölt bordát, majd az áttört fokhagymát, 1kk sót, a babérlevelet és kevés vízzel felengedem.
Ezután addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Közben langyos vízzel pótolom az elpárolgott levet, mindig csak keveset öntve az ételhez. A lencsétől függően egy-másfél óra alatt elkészül.
Ennyi. Lehet persze a végén liszttel, habarással sűríteni, vagy csípősre főzni, esetleg paradicsommal dúsítani, én nemigen szoktam.
Friss kenyérrel, néha tejföllel esszük. S ha került bele borda, azzal párom végez.

Tavaszváró paradicsomos bableves tésztával

átölelt a ringó szél karcsú zöld illata
mint halkuló alkonyon fűszeres méz-tea
mint régi vers kísértő ábrándos ritmusa
szavakból kirakott könnyező éjszaka

(erős ildikó - káprázat - részlet)


Tegnap már egész szép idő volt mifelénk. Ki is bújtunk a házból, párom biciklit javított, én meg a szobanövényeket szellőztettem meg kissé, csináltam is pár fotót - csak úgy - arról a korallvirágról, amit Apukám hozott. Sajnos ma megint borult az ég és a szél is erősen fúj, azért én rendületlenül várom a tavaszt, s nem mulasztom el ellenőrizni a rügyeket az aranyesőn.
Ehhez hasonló receptet még évekkel ezelőtt egy tésztás könyvben találtam, amit azért is emelnék ki, mert ott a babbal egyenlő arányban került a tészta a sűrű levesbe. Én is ilyesmit terveztem, s bár végül mégiscsak a bab "nyert", a megszokottól lényegesen különböző ízvilágot sikerült létrehozni. Ez volt a cél. Legyen bableves, de másképp, mint ahogy enni szoktuk. Ebbe nem került sem füstölt csülök, sem sok zöldség, mégis finom lett - azt hiszem, leginkább a paradicsom miatt.
Hozzávalók: 50dkg szárazbab, 4 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, só, 2dl zöldségalaplé, 2dl natúr paradicsomlé vagy (ha idénye van) 3db leforrázott, meghámozott és felkockázott paradicsom, friss petrezselyemzöld, olaj, 15dkg szarvacskatészta
A szárazbabot előző este beáztattam, majd másnap leöblítettem, leszűrtem. Egy nagyobb fazékba tettem, kevés olajon kissé átforgattam, majd pirospaprikát adtam hozzá. Rászórtam az áttört fokhagymát és kevés vízzel felöntve kezdtem főzni. Később hozzáadtam az összevágott petrezselyemzöld felét, a zöldségalaplét majd a paradicsomot, kevés sót, szükség szerint vizet és készre főztem. Külön készítettem el hozzá a szarvacskatésztát, hogy ne ázzon el a levesben, ha nem fogyna el egyszerre. Friss petrezselyemmel meghintve tálaltam, de ehhez az ételhez erősebb ízű sajt is mehet reszelve.
(Zöldségalaplé: nálam kis dobozokban várakoznak a hűtőben. Mind a zöldség- mind a húslevesek végét - ami már egy kiadós tányérra sem lenne elég - át szoktam szűrni, majd kis műanyagdobozokban beteszem a mélyhűtőbe, hogy azután más ételekhez fifo rendszerben felhasználhassam. Ehhez persze vagy jó emlékezet, vagy címkézés és dátumozás szükséges.)

Hagymás-paradicsomos bab

Hogy milyen bab, azt nem tudom. Én óriásbabnak ismerem, párom ránézett, azt mondta: lóbab. De salátababnak árulták. Szerintetek ezek szinonímák? Mindegy, most már hagymás-paradicsomos bab lett, ez biztos. Mert az embernek mindig akkor támadnak ötletei, mihelyst lefut egy VKF-forduló. Nem baj. Egytálételnek ettük kívánság szerint extra feltétekkel.
A recept: 50 dkg babot előző este beáztattam, ma átmostam, leszűrtem. Egy nagy fej vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon üvegesre pirítottam, majd rátettem a babot.
1 babérlevél, 2 gerezd apróra vágott fokhagyma és 1kk pirospaprika társaságában átforgattam az olajon, majd hozzáadtam szigorúan csak annyi vizet, ami éppen ellepte és 1tk sót.
Utána tésztagyúrás és futás következett, az előbbire majd a következő bejegyzésben visszatérek. Időm bőven volt, mert a bab kerek 2 órát főtt, néha kellett csak a vizet pótolgatni. Közben 3 paradicsomot leforráztam, meghámoztam és felkockáztam, valamint 1 dl paradicsomlét is előkészítettem. Amikor a bab már majdnem kész volt, hozzáadtam a paradicsomot, egy kevés őrölt erőspaprikát, és azzal is főztem úgy 10 percet. Idáig lenne a vegán verzió. (És így is nagyon jó.) De én még végül beletettem 1 pár felkarikázott bécsi virslit. Egyet forrt még és elzártam. Mivel úgy tűnt, hogy jól megy az ízéhez a sajt, reszeltem hozzá feltétnek egy keveset. Felvágtam még az elmaradhatatlan petrezselymet, és nagyon kevés füstölt sonkát. (Vessetek meg érte, de én az utóbbit nyersen szeretem igazán. ) Régen ettünk már paradicsomos ételt, bár tudom: a napon érett az igazi.

Csülkös bableves csipetkével - VKF XXII.

Mostanában valahogy nem vagyok "készen" az épp aktuális VKF-fordulóra. Vagyis nem akkor csinálom azt, amit éppen oda be lehetne küldeni. Ez a bableves sem ilyen céllal készült, csupán azért, mert már vágytam rá. Jól esik ilyenkor télen (is.) Párom meg azt mondja, hogy nevezzek vele az egytálétel fordulóba. Mondom neki, hogy ebben az ételben nincs semmi különleges. De akkor is. Jó, végülis a blogom vállaltan magyar konyha, általában egyszerű fogásokkal. Hát legyen.
Szeretem főzni ezt az ételt. Az ember már előre a szájában érzi az ízeket: a füstölt hús és a sokféle zöldség harmónikus arányait. Ráadásul nem is nehéz étel. Én így gondolom. Ugyanis a füstölt íz csak finoman átjárja a babot és a zöldféléket, a húst meg meghagyom a férfinépnek, hadd falatozzák melegen-hidegen erős, komjáti kertünkben termett, ecetes tormával. S akkor jöjjön a recept:
Előző este 50 dkg gyöngybabot kétszeres mennyiségű vízbe áztatok.
Egy kisebb, szép füstölt csülköt mondjuk reggel 9-kor odateszek főni kuktában, 8 gerezd fokhagyma társaságában, annyi vízzel felöntve, amennyi épp ellepi. Erre azért használom a kuktát, mert teljesen felesleges a hosszú főzési idő alatt belenézegetni. A csülök a forrástól számítva 2 órát fog főni, tehát úgy fél 12 körül lesz kész. Vagyis addigra meglesz az alaplevünk.
Közben megpucolom a zöldségeket: 1 kisebb zellert, 5 sárgarépát, 4 fehérrépát, 1 fél karalábét, 1 kisebb vöröshagymát, 6 kisebb krumplit. Előkészítek még egy fél zöldpaprikát, egy fél paradicsomot és zöldfűszereket (friss petrezselyem- és zellerzöldet, valamint 1 karalábélevelet). Legkésőbb fél 11-kor nekilátok a babnak. Leöblítem róla az áztatóvizet, majd egy 8 literes fazékba öntöm. Kb. 4 dkg zsiradékkal átforgatom, majd 2tk pirospaprikát és egy mokkáskanálnyi sót teszek rá. Kicsit összeforgatom, majd felöntöm csak annyi langyos vízzel, ami épp belepi a babot, s hozzáadom azokat a zöldféléket, amiket inkább csak az íze miatt, s ezért egyben teszek a levesbe. Így később könnyebb lesz eltávolítani. Ezek a következők: a kettévágott zeller és (télen - amikor nem annyira friss:) a karalábé, a vöröshagyma, a paprika, és a paradicsom. Ehhez jön még a karalábélevélbe csomagolt többi zöldfűszer (így könnyebb is összekötözni, ráadásul a karalábélevél általában ingyen elhozható mindenhonnan, mert kidobásra szánják. Pedig nagyon jó ízt ad a leveseknek - is.) Ezek együtt nagyon rövid lében főnek majd egy órát. A gyöngybabot nehéz szétfőzni, ezért nem árt neki a viszonylag hosszú előfőzés. Közben elkészítjük a csipetkét: 1 tojás, 1kk só, aprított petrezselyemzöld és annyi liszt kell hozzá, amennyit felvesz. A keményre gyúrt tésztát előre kiszaggatjuk abba az edénybe, amelyben gyúrtuk. Ügyeljünk rá, hogy ne tapadjon össze, de ne lisztezzük túl. Az előre megpucolt zöldségek közül a fehérrépát már ekkor felapríthatjuk. Azért, hogy a zöldségek is egy edényben várakozzhassanak, mindig csak azt darabolom fel közülük, ami a következő lépésben kerül a levesbe. Bableves főzése közben egyébként rengeteg szabadidőnk is marad: nekem közben sikerült konyharuhákat mosnom, futni is voltam, sőt, az aktuális adójogszabályokba is beleolvastam. Fél 12-kor kinyitjuk a kuktát, és óvatosan (két szedőkanál segítségével) kiemeljük egy tányérra a megfőtt húst. Nagyon puha már ekkor, a két csontot is könnyedén el tudjuk távolítani úgy, hogy a csülök formája szépen megmaradjon. A babhoz adjuk a fehérrépát és a hús levéből annyit szűrünk rá, hogy megint ellepje a zöldségeket. Kicsit később a közben összevágott sárgarépa jön, megint egy kis húslével felöntve. Időnként megkóstoljuk a levest, így szabályozni tudjuk, hogy mennyire érvényesüljön benne a füstölt íz. Ha nagyon markáns, akkor langyos vízzel felváltva önthetjük rá a csülök átszűrt levét. De mindig csak keveset. Ha a répa már félig megfőtt, a kockára vágott krumpli is a levesbe kerülhet (ilyenkor hozzáadhatunk még egy szárított erőspaprikát is), s amikor az már majdnem puha, akkor még hozzáöntjük a végleges mennyiségű húslét (és esetleg vizet). Egyet forr még és készen vagyunk. A csipetkét én külön szoktam megfőzni, vagy egy kis sós vízben, vagy a levesből veszek ki hozzá. Ennek az az oka, hogy a bablevest nem csak frissen fogyasztjuk, és én nem szeretem, ha másnapra felpuhulnak a tésztafélék, ezért inkább külön készítek minden étkezéshez. Délután 1 órára terítéssel, tálalással együtt kész a kiadós ebéd.
(Ha jól választottuk ki a füstölt húst - vagyis nincs kiszáradva, túlfüstölve - akkor kellemes ízű levesünk lesz, s szinte az összes húslét felhasználhatjuk. Néha csülök helyett egyszerű bordacsontot veszek. Mivel ez terjedelmében is kisebb és hamarabb puhul, ilyenkor együtt főzöm a babbal. Ez utóbbi változatot készítjük akkor is, ha odakint, bográcsban főzünk.)

Gombás zöldségfasírt

Párom kérése az volt, hogy ma ne együnk húst. Valahogy majdcsak kibírja. Néha megszállja őt az efajta purgálási vágy, ami persze éppen csak megéri a másnapot (ha egyátalán). Neki ez olyan megpróbáltatás lehet, mintha tőlem azt kérnék, ne egyek szénhidrátot, semmiféle lisztből készült eledelt, s főként krumplit ne. Hát nem sokáig bírnám.
Még Szlovákiában vettem a csicseriborsót, amiből a képen látható fasírt készült. Olyan sok lett, hogy még egyszer biztosan eszünk belőle. Töröm a fejem rajta, hogy milyen mártással...
A hozzávalók (legalább 4 személyre):
50 dkg száraz csicseriborsó
25 dkg gomba (én maradék gombapaprikást használtam fel, leszűrve)
só, őrölt feketebors, őrölt kömény, petrezselyem apróra vágva
1 nagy fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
2 tk szárított zöldségkeverék
3 ek liszt
4 ek zsemlemorzsa
2 kisebb tojás
Az elkészítés módja:
A csicseriborsót előző este beáztattam, ma leszűrtem, és friss vízben puhára főztem. Villával összetörtem. A vöröshagymát megtisztítottam, hozzáreszeltem. A gombát (leszűrt pörköltet) apróra vágva adtam hozzá, majd az összetört fokhagymával és az összes többi hozzávalóval összedolgoztam, fűszereztem. Kisebb fasírtokat formáztam belőle, zsemlemorzsába forgattam, és kukoricaolajban megsütöttem.

Ha nincs is szezonja...

...akkor is bab. Nem zöld (az még drága mifelénk), hanem szárazbab. Mert van olyan néha, hogy az ember nyáron is szívesen megenne egy nagy tányér bablevest. Akkor is, ha füstölt csülök éppen nem jut bele, csak egy bordacsont, persze ez is füstölve, csak az íze miatt. A zöldségek még tavalyiak (egyszer el kell fogynia a nem-új krumplinak is.) Aprószemű fehér gyöngybab, jó sok.
Ezúttal viszont erőspaprika nem került bele. Talán mert így is elég melegünk volt.