Kerti kihívások - levendulás sült krumpli

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Első saját kertem napról-napra alakul. Azt nem mondhatnám, hogy az időjárás besegít, néha jól jönne az eső és megállhatna az itt szinte állandóan fújó szél. Mindenesetre kihívás az új növényeknek, és persze nekem is.
Igyekeztem kicsiben vállalni, tudván, hogy nem lesz túl sok időm a kertre. De persze a tavasz azért mindenkit beindít.
A házhoz tartozó telek jó hosszú, és ha közlekedni is akarunk benne, akkor két oldalra érdemes tervezni. A "saját területem" - az előkert kisebb ágyásain túl - egy keskeny, de hosszúkás földdarab, nagyjából 4 x 30 méter lehet, de nem mértem ki. Ennek első - a házhoz közelebb eső - része lesz, reményeim szerint a virágoskert, a hátterét az azóta megmetszett szederbokrok, egy japán birs, aranyfa és orgonabokor adja. Előttük némi gyep, az előtt pedig a frissen beültetett 14 rózsatő. Csupa illatos, folyamatosan virágzó fajta. Oldalt a szintén frissen telepített levendulabokrok. Bízom benne, hogy mind megmarad, bár a fejlődésük egyelőre csekély. (Reggelente azért örömmel ellenőrzöm az új hajtáskezdeményeket.)

A területem másik felét az újonnan kialakított zöldségágyások adják (tavaly itt kukorica volt), meglátjuk, mi hogy terem. A kettő közti határsávon pedig egy mini-fűszerkert kialakítását kezdtem el.

A túloldal párom játszótere: itt található a baromfiudvar, a fáskamra és favágó terület, továbbá a mélymulcsos kisérleti telepe. Most, hogy már melegebb napok is vannak, Aput is sokszor hátrahozom, hogy lássa, mit csinálunk éppen.
Nyilván könnyebb lenne persze lefotózni a dolgokat, mint leírni, de valahogy itt még nem találom a beállításokat, nem az lesz az az eredmény a képen, mint amit szeretnék. A koratavaszi napfény is felülírja a képeket.

A kertben folytatódik emellett a felfedezés, sorra bukkannak elő azok a növények, amelyeket szeptemberi beköltözésünk óta még nem láthattunk. A két orgonáról már látszik, hogy az egyik lila, a másik fehér. A kedvenc gyógynövényeink is megteremnek: csalán, citromfű, csipkebogyó. Sok szépség akad, bár azon meglepődtek a szomszédok, hogy rózsatövet egyet sem találtam a kertben. A ház szép, kényelmes, de műszakilag bőven lenne mit rákölteni, dolgozni rajta. Majd szépen lassan.

Végre a gólyák is itt vannak. Az elsőt március 15-én látták átrepülni a falu felett, másnap már a bolt melleti fészken meg is telepedett. Állítólag mindig ő az első. Hozzánk sokáig nem érkezett, kérdeztem is a falubelieket, mikorra jön meg. Volt, aki azt mondta: mindig nagypéntekre, bárhová is essen húsvét. Nos, a "miénk" a költészet napjára jött meg. S miért mondom, hogy a miénk? Mert hivatalosan is nálunk lakik. Lehet, hogy nincs lakcímkártyája, de az országos fehér gólya adatbázisban a fészek a mi lakcímünkön szerepel. S jött a többi is, benépesültek a fészkek, most már általános a kelepelés és a jövés-menés felettünk.
Elsőnek a hím érkezik, mi a tojóra máig vártunk. Furcsaságok is történtek a magasban, mert tegnap ugyan érkezett végre egy másik, leszállni vágyó gólya, de a már ott lévő nem engedte a fészekre. Ezért hímnek véltem azt is, viszont a fészek alatt - ugyancsak tegnap - találtunk egy széttört tojást. Hogyan kerülhetett oda, ha mindeddig csak egy gólya volt a fészken? Nem tudom, ahogy azt sem, végül is milyen nemű volt a tegnap látott másik, ám ma reggel két gólya állt békésen a fészken... Remélem, szép nagy család lesz (ahogy az előző években is volt itt.)

Ma pedig egy kicsit különleges fogás került az asztalra, mely egyúttal roppant egyszerű (mi is lehetne más ezen a blogon), viszont kb. másfél óra az elkészítése, így nem tarozik a gyors fogások közé. Az öteletét ez a videó adta.
A lényeg az, hogy krumplit fogunk sütni, de kicsit másképp, mint eddig, pedig már sokféleképpen kipróbáltam. És csupán azért került rá friss levendulalevél, mert nem volt otthon (illetve a kertben) rozmaring.

Hozzávalók (1-2 adag): 8 közepes krumpli, só, bors, fokhagyma, friss zöldfűszerek ízlés szerint, (balzsam)ecet, zsiradék (Jamie három változatot készít egyszerre, egyet olivaolajjal, a másikat vajjal, a harmadikat libazsírral.)

Elkészítés: a videón jól követhető. A lényeg, hogy a krumplit végig egyben hagyjuk, és belül krémes, kívül ropogós lesz - a módszernek köszönhetően.
Először megpucoljuk, megfőzzük sós vízben (10 percig), majd leszűrve egy sütőedénybe helyezzük, amibe előzőleg a választott zsiradékot tettük. 30 percig sütjük 190 fokon, közben előkészítjük és összekeverjük a fűszereket, ízesítőket.
Nem rossz ötlet a fokhagymán rajtahagyni a héját, így nem kiszárad a sütés alatt, hanem krémes állagú lesz. Én többnyire azért kettévágom a gerezdeket, így intenzívebb az ízesítés, és az étkezés során könnyen kiemelhető a héjból.
Kivesszük a sütőből az ételt, majd krumplinyomóval finoman megnyomkodjuk a tetejét. Így a burgonyák magukba szívják a zsiradékot, amiben eddig sültek. Ezután rákenjük a fűszeres keveréket, és újabb 30 percre visszatesszük a sütőbe.
Jamie hangsúlyozza, hogy ily módon a zöldfűszerek sem égnek feketére, hiszen rövidebb időt töltenek a sütőben, finoman megőrízve aromájukat.

Én vajjal készítettem, s valóban: a magába szívott zsiradéktól a belső állag krémes, a külső jó ropogós lett.

Villámleves (paleo) levesalappal

Jó ideje rájöttem, hogy a gyorsan-könnyen cimkével ellátott ételreceptek nem nekem szólnak. Egyszerűen nem elég gyorsak az életvitelemhez. Persze ebben az is benne van, hogy gyakran hárman háromfélét eszünk, és csak ritkábban kétfélét vagy ugyanazt. Apu ugyanis nem tud mindent megenni, viszont jobban értékeli a változatosságot. És neki segíteni kell. Párom időbeosztása más, gyakran már el is tűnt a sült tojás a gyomrában, mire én az ebédhez fognék.
Így azután maradnak az előre összeállítható egytálételek, főleg kuktában (bab, lencse, sárgaborsó kis darab füstölt bordával, zöldséggel, ragulevesek, húslevesek.)

Amikor erre sincs idő, vagy már éhes vagyok, de mégis el kellene kerülni a zacskós megoldásokat, akkor jut szerephez a villámleves. Ez többféle változatban készül, mindig frissen, és éppen annyi, amennyivel bőven jóllakom.
A gyorsaság kulcsa az előre összekevert levesalap (levespor és -kocka helyett), a viszonylag kis mennyiség, előre szeletelt fagyasztott és apróra vágott friss zöldség, esetleg hal, gomba, gyorsan átfővő aprótészta. Utóbbi készülhet gluténmentes lisztből is (pl. kukorica.)

A levesalap elkészítéséhez az a szándék vezetett, hogy gyors, de egészséges és gazdag ízű alternatívát találjak a leveskockákra- és porokra, amely akár paleó étrendbe is illeszthető. Sajnos sem a natúr- sem a bio leveskockák nem felelnek meg a kívánalmaknak, emellett drágák is. Nem mentesek ugyanis valamilyen növényi olajtól és így nagy valószínűséggel a transzzsírtól. A natúr ételízesítők pedig jók, de önmagukban kevesek.

A levesalappal készülő villámleves esetében a sűrítést rántás helyett natúr burgonyapehely képviseli, amit a végén egyszerűen a leveshez keverünk. Nem fog összecsomósodni. (Paleóknak elhagyható.)
A főzési idő így maximum 10-12 perc. Előkészület nincs, néhány aprítási folyamatot az étel készítése közben végzünk.
S mint minden egyszerű és jó étel, ez sem igényel más eszközt (mosogatnivalót), mint egy fedeles kislábast, egy kést, egy fakanalat és - esetleg - egy vágódeszkát, bár a kezünkből is beleszelhetjük a friss zöldséget a levesbe.

Hozzávalók a levesalaphoz (kb. 5 dl leveshez elegendő mennyiség, tetszés szerint sokszorozva keverjük össze):
1 dkg zsír (ízlésünk szerint lehet disznó-, liba- vagy kacsa- is), csipet őrölt feketebors, csipet gombapor (szárított gomba), fél mokkáskanál Csípős Rózsa (Virágoskút), fél mokkáskanál Édes Rózsa (Virágoskút), 2 tk natúr ételízesítő (pl. Ataisz), 1 tk frissen vágott petrezselyem, fél tk frissen vágott zellerzöld, 1 mokkáskanál paradicsompüré.

Javaslatok:
Ízlés szerint más fűszert is tehetünk hozzá. Só nem szükséges, mivel a darált paprikakrémek és az általam ajánlott ételízesítő is tartalmazzák.
Másféle natúr ételízesítőt is választhatunk (készíthetünk) hozzá, de lehetőleg olyat, amely hagymaféléket (vöröshagyma, fokhagyma póréhagyma), szárított zöldségeket gazdagon tartalmaz.

Elkészítés:
Fentieket összekeverjük, kis üvegben lezárva, hűtőben vagy hideg kamrapolcon tároljuk. 1-2 héten belül felhasználjuk.

Hozzávalók a villámleveshez (1-2 adaghoz):
6 dl nem túl hideg víz, 1 púpozott ek levesalap
továbbá tetszés szerint:
- szeletelt fagyasztott zöldségek (ezek gyorsabban puhulnak): pl. brokkoli, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa
- apróra vágott nyers zöldségek: pl. káposztafélék, zeller, egy cikk paradicsom
- a sűrítéshez 2 ek natúr burgonyapehely
- cérnametélt vagy gyorsan fővő aprótészta
- igény szerint vékonyra vágott gombaszeletek, esetleg halfilé

Elkészítés:
A levesalapot egy kisebb fazékban, lábasban kiolvasztjuk és azonnal rádobjuk a fagyasztott zöldségeket (így a fűszerek nem égnek meg és a zöldség is hamarabb átmelegszik, főni kezd. Kevés vizet öntünk hozzá és forralni kezdjük. Közben belevágjuk a nyers zöldségeket, esetleg gombát, halfilét. Ha puhábban szeretjük, akkor vágjuk vékonyra, hisz a főzési idő most rövid. (Én nem bánom, ha némely zöldség kissé roppanós marad, hiszen a levesalap zöldségtartalma így is megadja a leves telt, gazdag ízét.)
Hozzáadhatjuk a maradék vizet és lefedhetjük az edényt, hogy hamarabb felforrjon a leves. Mihelyst forr, már tesszük is bele a tésztát elkeverjük, és amint meglágyul, már félre is húzhatjuk a levesünk a gázról. Sűrítésképpen 2 csapott ek natúr burgonyapelyhet kevehetünk még azon forrón hozzá. Hűlés közben kissé tovább puhul még a tészta, úgysem tudnánk azonnal enni.

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Kacsazsíros-pirított hagymás tészta

Túl a bevallásokon kicsit több idő jut a konyhára. Tényleg csak egy kicsit, mert a többi teendő változatlan, az órákra is készülni kell, és Apuval is rendületlenül megyünk-jövünk. De volt egy szabad délutánom múlt szombaton (ki tudja, mióta először), és Makkával egy mini gbt-re is sort kerítettünk. (gbt = gasztroblogger találkozó). Persze nevezhetjük egyszerűen baráti beszélgetésnek.

Kaptam tőle saját termésű chilit és fűszernövényt, továbbá egy üveg ízes-illatos fügét konyakos-fűszeres szirupban. Erre különösen kíváncsi voltam, hogy mennyire őrzi az üveg a friss gyümölcs ízét és milyen az összhatás. Nos, alapos minőség-ellenőrzés után mindenkinek csak ajánlani tudom, addig is míg kihúzzuk a következő fügeérésig, kényeztesse magát ki-ki ezzel a finomsággal. Nem desszert, ropogósra sült húsok mellé ízletes csemege.

Makka megadta a végső lökést a csíráztatáshoz is, az általam is kedvelt minimalusta stílus győzedelmeskedett ezen a területen is: az első adag retekcsírát hamarosan ehetjük.
Ugyancsak Makka hatására hosszú idő után ismét sütöttem kevert tésztát - egyelőre fagyasztott bogyós gyümölcsökkel. Amíg beérik a friss, mi is beérjük ezzel. Olyannyira, hogy a harmadik adag készült tegnap. Volt paleo-barátibb változat is zabliszttel.

Szomszédaink egyik este szalonnasütéshez hívtak, de már ettünk is, éppen nem is kívántuk, így inkább csak beszélgetés kerekedett belőle.
Azután megint elővettem Jamie 2009-es Yearbook-ját, és újra eszembe jutott, mennyi mindent ki szeretnék próbálni belőle.

A múlt hét egyik - számomra igencsak inspiráló - eseménye volt, hogy egy kedves ismerősöm megmutatta nekem a Madebyyou oldalát. Nagyon ötletesnek tartom, amit kitaláltak. Mindig is érdekeltek a különböző hobbitechnikák, de van jónéhány, amihez az ember nem akar / tud otthonra minden szükséges felszerelést beszerezni. A festett-mázas kerámiák készítése is ilyen. S bár a dolog nem ingyen van, azért szeretném kipróbálni, hogy időnként a konyhám is gyarapodjék egy-egy új darabbal. Vannak konkrét elképzeléseim, már "csak" pénzt és időt kell találni hozzájuk.

Ez az egyszerű tésztaétel pedig ebédre készült valamelyik nap. Volt még hozzá vadsóskám is.

Hozzávalók (adagonként): 125 g apró durumtészta, két nagy vöröshagyma, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 2-3 ek kacsazsír

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk majd vékonyan felszeleteljük. A kacsazsírt felforrósítjuk, majd a hagymát aranybarnára pirítjuk benne. Közben egy másik serpenyőben a zsemlemorzsát is megpirítjuk. (Ezt lehet szárazon vagy nagyon kevés zsiradékon végezni.) A tésztát a szokott módon kifőzzük, majd a pirított hagymára borítjuk és összekeverjük. Megszórjuk a morzsával és friss zöldfélével (salátával) kínáljuk.

A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Őszutó saláta

foszlány-köd ring-leng
tar ágai között, mint-
ha lombja volna
(Fodor Ákos)

Nehéz elfogadni, ha a megszokott dolgok változnak körülöttünk. Csak néhány éve élek a budafoki otthonunkban, mégis valahogy a napok része a kert közepén álló akácfa. A kert legöregebb, legnagyobb fája, tavasszal utolsónak zöldül ki, de a szárítóköteleket is tartja, és nyáron árnyékot ad. A madarak - köztük a harkályok is - szívesen látogatják. Sokat fotóztuk már, különösen ősszel és télen, amikor az ágak kacskaringós alakzatokat rajzolnak az égre.
(Itt a blogon is szerepelt róla már néhány kép, egy részlete most is látható a kalendárium oldalon.)
Sajnos néhány ága már beteg vagy kiszáradt, mindenesetre évek óta apró társasházunk visszatérő témája, hogy le kellene vágni a száraz részeket.

Hát e héten sor került rá...s most szokni kell a csonka fát, az egész kert látványa olyan más lett. Talán majd a tavasz megszépíti, bár azt hiszem, egy ekkora fa újjáépülése nem emberi léptékkel mérhető.

Általában nem szoktam a salátáinkat kitenni a blogra, mert egy salátában (illetve, ahogy nálunk készül) nincs semmi különleges. A mai azonban egy kicsit más. Igazából nem is saláta, inkább egytálétel. Igyekeztem olyan hozzávalókat használni, amelyek novemberben még hazai termésből hozzáférhetők.
Az alapja sós vízben főtt fehérbab, a friss zöldek közül kelkáposzta, lilakáposzta, jégcsapretek, koktélparadicsom, lilahagyma került bele, néhány kocka füstölt parasztsonka egészíti ki, fűszerként pedig a Makkától kapott tölgyfán füstölt sót, pici frissen őrölt borsot, öntetként a nemrég készült magyaros fűszerolajat, petrezselymes olajat és fehér balzsamecetet használtam.

Hozzávalók (személyenként): 1 kis doboz fehérbab konzerv (sós vízben főtt bab, 240g), 1 levél kelkáposzta, 1 levél lilakáposzta, 2-3 koktélparadicsom, 1 kis fej lilahagyma, néhány kockányi jégcsapretek és füstölt parasztsonka, kevés só és bors, az öntethez: 1 ek magyaros fűszerolaj, 1 ek petrezselymes olaj, 1tk fehér balzsamecet.

Elkészítés: a babot lecsöpögtetjük, a hozzávalókat szükség szerint megtisztítjuk, aprítjuk, és mindent egy nagyobb tálban összekeverünk. Tálalás előtt hagyjuk állni egy fél órát.

Az eredmény egy picit csípős-savanykás laktató étel - igazi őszvégi friss fogás.

Pörköltből leves: a gulyás

óvatos félsszel
járok itt: mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó)

Ebéd felé készülődve jutott csak eszembe, hogy bár jó néhány étel - mely szerves tartozéka a magyar konyhának - már szerepelt a blogon (disznópörkölt, szárnyashúsleves, lecsó, töltött káposzta, hurka, kolbász, főzelék), a gulyás eddig valahogy kimaradt. Ezért úgy gondoltam, ennek is itt a helye, annál is inkább, mert nagyon szeretjük.
Párom paleo étrendjébe a krumpli és a csipetke nem illik, így ő abból keveset kapott, én és Apu annál többet.
Vannak persze különbségek a készítés módjában, és az is igaz, hogy bográcsban az igazi. Nálunk most a konyhában főtt. Azt hallottam róla, hogy régebben nem volt szerves tartozéka a pirospaprika, és a krumpli is később került hozzá. (Lehet hogy az én csipetkém már egyenesen ellene megy a hagyománynak?)
Az azért érdekes, hogy amikor öcsém szeptember elején Németországban járt barátjával, annyiféle gulyásleves-konzervet fotóztak a boltokban, amennyit én itthon sosem láttam. Persze az lehet a magyarázat, hogy mi inkább megfőzzük, az az igazi...

Nálam alapvető, hogy marhalábszárból készül. Ilyenkor eszembe jut Hugh, meg néhány brit szakács, akik csak úgy emlegetik e húst, mint amit az ember után dobnak a boltból kifelé menet - mondván: olyan olcsó, mégsem kell senkinek. Hát itt nem dobják utánam, pedig minden ügyetlenségem mellett is elkapnám; egy szó mint száz: nálunk nem tartozik az olcsó, megbecsülést nem érdemlő húsok közé. S ez teljesen érthető, hiszen az egyik legfinomabb része a marhának. Persze feldarabolni nem épp leányálom profi henteskés nélkül, és ki kell várni, míg megfő, de azután...hmmm!

Van, aki a gulyást úgy indítja, mint ahogy a pörkölt gazda módra készül. (Jut eszembe, ideje lesz egyszer mindhárom pörköltfőzési módot kipróbálni ugyanabból a húsból, s azután a családtagokkal együtt ízlelgetve értékelni a különbségeket...)
Én bizony zsiradékkal és hagymapirítással indítok, jöhet a hús, és a szokott módon készítek egy sűrű marhapörköltet. Ezt egy másfél-két órácskát lassú tűzön rotyogtatom, csak ezután adom hozzá a zöldségeket, a vizet, s persze a végén a krumplit. Ahogy már említettem, csipetke is kerül bele nálunk. Néha csípős paprika is. (Viszont nincs benne kömény, bár azzal is finom lehet.)

Hozzávalók (6 személyre): 50dkg felkockázott marhalábszár, 2-3 vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 2-3 kisebb paradicsom, zsír, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb zeller, 1 kisebb karalábé, 4-5 szál sárgarépa, 2-3 szál petrezselyemgyökér, petrezselyemzöld, só, pirospaprika
a csipetkéhez: 1 tojás, 2 marék liszt (illetve amennyit felvesz), 1kk só, (esetleg 1kk petrezselyem olajban)
(Só helyett a leveshez szoktam sóban eltett fűszerpaprikát használni.)

Elkészítés: a lábszárból pörköltet főzünk. (A hagymafélék és a zöldpaprika ebben a fázisban kerülnek felhasználásra.) A hús legyen majdnem puha, (teljes főzési idő mínusz kb. 40 perc) tegyük rá a megtisztított, apróra vágott zellert és fehérrépát, az összekötött petrezselyemzöldet, a felkockázott paradicsomot. Negyed óra múlva jöhet rá a szintén felaprított sárgarépa, karalábé, 10 perc múltával a krumpli. Főzzük jól össze. Közben elkészíthetjük a csipetkét. A tojást a sóval, liszttel (esetleg petrezselyemzölddel) egy kisebb tálban összegyúrjuk, kézzel kis darabokra csípkedjük.
Én külön főzöm meg a csipetkét (nem a levesbe szaggatom), majd leszűröm, mert így másnapra sem ázik el.
Persze ez akkor lehet szempont, ha nem aznap fogyasztjuk el az egészet.

Tavaszi gombás egytál

ülök az úton,
rágcsálom a fogamat,
sütöm a Napot
(Fodor Ákos)

Kell idő, míg e fenti állapotba eljutok. Így vasárnap délután erre is képessé válok, noha a hét közepén még nekiugrottam volna az SZTK-ban az üvegablaknak, s akik ismerni vélnek, bizonyára meglepődnek ezen. De végül is megint inkább vívtunk egy csatát az önkormányzati és egészségügyi bürokráciával, és a hétvége arra is való, hogy mindezt kipihenve felkészüljünk az új küzdelmekre.

Jó dolog ilyenkor, hogy sokféle zöldségből válogathatunk. Nekem nagy kedvencem a zöldspárga, mert nem kell pucolni, és pillanatok alatt puha. Az ízéről nem is beszélve! De ugyanígy a friss kelkáposzta, spenót, cukkini is jöhet, lehet, hogy tudat alatt, de vonzódom a ZÖLDségekhez.
Nagyon gyorsan lehet elkészíteni (ez nekem fontos szempont) és ha részben is, de megmaradnak a friss ízek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg gomba (vegyesen, amit szertünk vagy amihez hozzájutunk, fél kg zöldspárga, 8-10 szem koktélparadicsom, só, frissen őrölt bors, 1 csokor petrezselyem, kevés olaj

Elkészítés: a gombáról letörölgetjük az esetleges földet, szennyeződést, pucolgatni felesleges. Falatnyi darabokra vágjuk, de nem túl kicsire. A spárgaszálak végét letördeljük, a zöldséget kb. 3 cm-es darabokra vágjuk. Az egész mehet egy nagy tálba, ahol 2-3 ek olajjal összeforgatjuk.
Felforrósítjuk a serpenyőt, ebbe is öntünk 1 ek olajat, majd rátesszük a sütnivalót. Magas lángon kb. 10 perc alatt készre sütjük, nem kell, hogy a gomba kieressze a levét. Az utolsó percekben hozzáadjuk a négybe vágott koktélparadicsomot. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a durvára vágott petrezselyemzölddel.

Akinek így vékony a fogás, készíthet hozzá parázsburgonyát. (Azt is elég megmosni, nem kell meghámozni.)

Böjti ételeink - a kelkáposzta

mindennel úgy bánj,
mintha rengeteg volna
belőle – úgy: l e s z

Fodor Ákos - Kockavetés

Valahogy úgy alakult, hogy e héten a kelkáposztás ételek kerültek túlsúlyba nálunk: készült vele leves, kelt tekercs és egy zöldséges-tarhonyás egytálétel.
Szeretem a friss, harsogó zöld színét, ami még tél végén is felidéz egy kis tavaszt. Éppen ezért a leves kivételével a többi ételbe nyersen tettem bele, s hogy azért ne "lógjon annyira ki" a nyers íz, egészen apróra vágtam a kelleveleket, mintha zöldfűszer lenne.
Ehhez nagy segítség az kés (a képen), amit páromtól kaptam karácsonyra. Fűszervágó késnek hívják, s eddig nem tudtam, hogy szükségem lehet ilyenre. De mióta megvan, örömmel tapasztalom, hogy bizonyos élelmiszerek felaprítása vele kétségkívül gyorsabb és egyszerűbb.

Ma megint zöldséges fogást ettünk, arra gondoltam, mi lenne, ha a a tarhonyát készíteném el olyan krumplis tészta módra. Végül nem elégedtem meg ezzel, csináltam egy hagymás-krumplis alapot, de tettem bele sárgarépát is. A tarhonya természetesen pirítva készült és a végén forgattam össze a kettőt, majd belekevertem a kelkáposztát is. Tetejére egy kis sajtot szórtam, mellé pedig savanyú uborkát ettünk.

Hozzávalók (4 személyre): 1 nagy vöröshagyma, 2 szál sárgarépa, 4-5 nagy kelkáposztalevél, 4 közepes krumpli, 2 gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyem, sóban eltett fűszerpaprika, 2kk paradicsompüré, házi ételízesítő, só, pirospaprika, 50dkg tarhonya, 1-1,5dkg vaj, olaj, a tetejére: reszelt sajt

Elkészítés: a zöldségeket megtisztítjuk, a vöröshagymát apróra vágjuk, majd kevés olajon üvegesre pirítjuk. Rátesszük a felkockázott krumplit, a vékonyra vágott sárgarépát, az áttört fokhagymát, a pirospaprikát, és tovább pirítjuk. Jöhetnek a fűszerek, majd felöntjük egy kevés vízzel. Beletesszük a paradicsompürét, majd fedő alatt pároljuk. Ha már puhák a zöldségek és sűrű a szaft, belekeverjük a vajat, majd félrehúzzuk a tűzről.
A tarhonyát egy kanál olajon folyamatosan keverve megpirítjuk, kevés sót teszünk rá, és dupla mennyiségű hideg vízzel felöntjük. Lassú tűzön puhára főzzük, majd összekeverjük a zöldséges mártással. A kelkáposztalevelek vastag erét kivágjuk, a leveleket megmossuk és egészen apróra vágjuk, mint a zöldfűszereket. Belekeverjük a forró ételbe és egy kis sajttal, savanyúval kínáljuk a fogást.

A következő bejegyzésben: kelkáposztás és kakaós tekercsek

Hagymás pirított krumpli

(Mint látható: egyszerű koszton élek.
Kicsit furcsa dolgokért föl sem áll bennem a lélek,
nemhogy ilyesmit magam főzőcskézzek.
- A legkevesebb, ami összefuttatja életem nedvét-kedvét,
a Legkisebb Lehetetlen, amivel soha be nem telnék:
egy pár porcos-zsenge, aranybarna koboldfül
áfonyával. Ha nincs kéznél: áfonya nélkül.)

Fodor Ákos

Valahogy úgy alakult, hogy elég rég nem ettünk komolyabb mennyiségű krumplit, hiába az egyik kedvenc ételem. A Nomádporta termését már feléltük, szépet nemigen kaptam, ráadásul a tárolással is mindig gondjaim vannak.
Párom erre a hétre a böjttől függetlenül is húsmentes ebédeket kért, a főzésre viszont továbbra sem jut túl sok idő, így jöhetett ma a jól bevált krumpli. Egyszerűen, tepsiben pirítva, hagymával.
Friss petrezselymet és kelkáposztalevelet aprítottam a tetejére, tejföllel és reszelt sajttal ettük.
Nem éppen különleges eledel, de ez az időszak amúgy is az egyszerű ételek ideje.

Hozzávalók: kb. 2 kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, só, bors, olaj
A tálaláshoz: petrezselyem, friss kelkáposztalevelek, tejföl, reszelt sajt vagy savanyúság

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk és kockára vágjuk. Kevés sóval, frissen őrölt (zöld)borssal megszórjuk, néhány evőkanál olajjal meglocsoljuk, majd az egészet alaposan összeforgatjuk egy nagyobb tepsiben. A sütőt 200 fokra melegítjük és a burgonyát kb. 30 perc alatt megsütjük, megpirítjuk. Közben egy kevés olajon a felszeletelt hagymát is megpirítjuk, megdinszteljük kissé (ez történhetne a sütőben is, a krumplival együtt, de fólia nélkül a hagyma könnyen megéghet.) Ha a krumpli majdnem kész, belekeverjük a vöröshagymát. A kelleveleket és a petrezselymet apróra vágjuk, és az elkészült ételt megszórjuk vele. Tejföllel, reszelt sajttal vagy savanyúsággal kínáljuk.

Akinek nem elég laktató, a sütés legvégén néhány felvert tojással is meglocsolhatja az ételt, és természetesen a sajtot rá is süthetjük, vagy készíthetünk egy besamel mártást az ételre.

(Napfényes) - Marhahúsos káposzta

újra kavarog a
végre csikorog a
mégis mosolyog a
napra hunyorog a
tánc a ködben tánc a jégen
tánc a hóban tánc a fagyban
tánc
(Ghymes)

Ezt meghallgatni is érdemes.

A napfénytől rendszerint jókedvem kerekedik, a tél közepén meg még inkább. Ilyenkor még arra is kapható vagyok, hogy ne bújjak el előle fotózni, mert egyébként a képeim nagy többségét a közvetlen napfénytől védett helyen és órában készítem - így biztosabb az eredmény és az árnyékokkal sem kell bajlódnom. De ma azért muszáj volt megörökíteni ezt a hangulatot.

A marhahús sajnos ritkábban szerepel a tányérunkon, mint kellene. Én nagyon szeretem, de az ára nem annyira baráti. (Igaz, a nomádporta környékén nagyon jó áron jutottunk hozzá.) Néha elcsodálkozom, amikor a világ más pontjain olcsó élelmiszerként emlegetik. Legutóbb épp Hugh beszélt a marhalábszár kissé alábecsült szerepéről a brit konyhákban. Hát én nagyon szeretem (kivéve összevagdosni), és nemcsak gulyásnak. Több ismerősöm is lelkesedéssel nézi A palota ékköve c. (már többször ismételt) dél-koreai sorozatot, én is belepillantok néha, bár nem a műfajom. Itt elég gyakran szerepel a marhahús, sőt, az ebből készült levest a szegények eledelének tartják. Náluk - a film szerint - a liszt az igazán drága hozzávaló.
Nem cserélnék velük, mert a liszt nekem is fontos, de azért nem bánnék egy kicsit több marhahúst...

Ez az étel olyan igazi téli fogásnak készült, nem volt most sok időm a konyhára, ezért egy egyszerű, székelykáposzta jellegű ételt terveztem azzal a különbséggel, hogy egy bő fél kiló marhalábszár állt rendelkezésemre és két kiló savanyú káposzta alatt neki sem fogok a hasonló ételeknek. Mivel gyakran eszünk olyan ételt, amiben a hús inkább ízesítő vagy kiegészítő, ez nem jelentett gondot. Készítettem a húsból egy pörköltet, amit egy órácskáig önmagában főztem, majd a káposztával együtt.


Hozzávalók: 60dkg marhalábszár, 2kg savanyú káposzta, 2tk sóban eltett darált fűszerpaprika, 2tk házi ételízesítő, 2tk pirospaprika, 4 gerezd fokhagyma, 2 nagy fej vöröshagyma, (esetleg 1 paradicsom és 1 paprika), 6ek olaj vagy zsír, 1 babérlevél, (1 kisebb erőspaprika), 125g rizs a tálaláshoz: friss tejföl, esetleg: zöldpetrezselyem, sült kolozsvári szalonna- és kolbászszeletek

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és a zsiradékon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott marhahúst, az összetört fokhagymát és a fűszereket (a babér kivételével) és tovább pirítjuk, majd belekeverjük a pirospaprikát is. Fedő alatt kis lángon főzzük a saját levében. Ha elfő a leve, pici vizzel pótolhatjuk, de maradjon sűrű. Közben a káposztát kimossuk, ha szükséges, és egy nagyobb lábasba terítjük a felét. Ha a pörkölt már főtt egy órát, ráöntjük a káposztára, majd rátesszük a savanyú káposzta másik felét is. Feöntjük vízzel úgy, hogy ellepje kissé, beleszórjuk a rizst, hozzáadjuk a babérlevelet, s ha szükséges, még tehetünk bele fokhagymát. Felforraljuk, majd 1 órán át lassú tűzön fözzük. Ha nagyon sűrű lenne, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, hogy ne kapjon le alul.

Tálalás előtt süthetünk a tetejére néhány szelet füstölt kolbászt vagy kolozsvári szalonnát. Friss kenyérrel, tejföllel, zöldpetrezselyemmel kínáljuk.

Hagymás-szalonnás bab

munkák által és napok telvén
kiadni
leadni
a fölösleget bármi áron
készülök lenni
e munkák által
senki semmi

(Fodor Ákos)

Napok óta csak a maradékokat kapirgáltuk össze - a következő, "maradékhasznosító" VKF-re nem is maradt semmi - néha reggel még nem tudom, mi lesz az ebéd. Nem ez a jellemző rám, de az utóbbi időben minden időmet a számítógép előtt töltöm. Éjfél tájban azért igyekszem lefeküdni, de a hétvégéken is ugyanez megy, leszámítva, hogy olyankor a tanítás szünetel. Marad az ilyenkor kötelező jogszabály olvasás-értelmezés, könyvelés, bevallások, és hogy legyen némi élvezet is a dologban, az angol magazin szerkesztése meg az e hónapra beharangozott online video programme előkészületei. Ráadásul beleszerettem egy jó kis angol ismeretterjesztő honlapba, amely önkéntes fordítókat alkalmaz, ahhoz is "muszáj volt" csatlakozni. E héten online tanári szeminárium is volt, ezt nagyon élvezem, de nehéz mindenre időt találni.
A Napmátka stúdió már fokozatosan háttérbe szorult az életemben, köszönhetően részben a drága alapanyagáraknak, s persze a Meskán sem vagyok túl aktív. Kár, mert azért jó dolgok ezek is. (Igaz, az ünnepek körül azért néhány megrendelésnek eleget tehettem, s az elmúlt évek munkáinak nagy része gazdára talált, már csak pár darab maradt meg.)
A főzőcskére így alig jut idő, egyszerű dolgokat eszünk. A hét elején például főztem egy adag húslevest, annak különböző részei szerepeltek a heti étlapon. Párom időnként csinál egy adag tésztát, ennyi.
Az itthonlétnek persze vitathatatlan előnyei is vannak: nem kell kidugnom az orrom a hidegbe, mint alkalmazotti koromban (na jó, csak néha), megúszom a BKV-sztrájkkal járó nehézségeket, és pénzt is spórolok.
Ma viszont muszáj volt legalább a kisboltba elmenni néhány alapvető élelmiszerért. Bicajozni a hidegben ritkán van kedvem, már csak a felszerelés miatt is. Inkább a hosszú gyapjúkabátra és a cipekedésre szavaztam. S hogy legalább az induláskor ne fázzak, jöhetett először a futás, majd meleg fürdő. Ezután határozottan elviselhetőbbnek tűnt a kinti időjárás.
Szeretem ezt a kisboltot. Jó beszerzési forrásaik vannak. Csak pár dolgot akartam, de a kolozsvári szalonnának és finoman füstölt sertéscombnak nem tudtam ellenállni. Szerencsére itt alig akad vákumozott, gyorsérlelésű cucc, helyette házi finomságokat árulnak.
Már tegnap a fejembe vettem, hogy valami kiadós, téli, babos ételt készítek ma, ehhez éppen jól jöttek a váratlanul lelt kincsek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg fehér és 1/2kg vörös szárazbab, 2 nagy fej vörös és 1 fej lilahagyma, 4 nagy gerezd fokhagyma, 1 doboz sűrített paradicsom, 2kk házi ételízesítő, 1kk sóban eltett pirospaprika, 2 szelet füstölt comb vagy parasztsonka, 2 szelet kolozsvári szalonna, 1kk pirospaprika, 2 púpos ek liszt, fél liter víz, esetleg: 1 pár juhbeles virsli, a tálaláshoz: friss petrezselyemzöld, tejföl, őrölt vagy szárított erőspaprika

Elkészítés: a babot egy éjszakára beáztatjuk, majd enyhén sós vízben megfőzzük. Egy nagyobb nyeles serpenyőbe csíkozzuk a szalonnát, amikor a zsírját kiereszti, mehet rá a szintén csíkokra vágott füstölt hús, majd a felszeletelt vörös és lilahagyma. Kicsit pirítjuk. Jöhet bele a pirospaprika az áttört fokhagyma, a fűszerfélék, végül a leszűrt bab és rá a liszt. Az egészet alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük fél liter vízzel (ezúttal ne a bab főzőlevét használjuk, mert az egy kicsit sós, és az ételbe amúgy is tettünk szalonnát, füstölt húst, fűszereket, ne legyen túl sós!). Felforraljuk az ételt, és ha besűrűsödött, esetleg juhbeles virslit karikázhatunk bele, s már tálalhatjuk is zöldpetrezselyemmel, sűrű tejföllel, ízlés szerint erős paprikával meghintve, és persze a friss kenyeret se feledjük!

Igazi melengető, téli fogás.

Paprikás-burgonyás tésztatekercsek

aztán a hó,
megint a hó,
eljön a hó hava, évada:
hullhat önmagára másmaga.

(Fodor Ákos)

Vízkeresztre szántam volna ezt a bejegyzést, de azután alaposan lemaradtam. Nem baj, jó lesz itt a farsang elején. A burgonyás tésztatekercsek már többször is szerepeltek a blogon különböző változatban, de annyira szeretem ezt az ételt, hogy időről-időre felteszem. Renátától tanultam a fűszeres burgonyatekercs névre hallgató alapreceptet - mint vegán fogást -, s az (ízeken túl) azt szeretem benne, hogy olyan jól variálható. Át is alakítom, hol így, hol úgy.
Tavaly a tésztájába sárgarépát, a töltelékbe paradicsomot és medvehagymát kevertem. A fűszerekkel is egészen különböző variációkat lehet létrehozni. Saját újítás volt a zsemlemorzsába forgatás. Húsos változat még nem készült, de talán nem sokáig várat magára, ahogy gombával is szívesen kipróbálnám egyszer.
Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy bár látszólag nem éppen bonyolult, azért el lehet tölteni vele az időt. Persze az íz kárpótol. Én úgy oldom meg a dolgot, hogy mindig nagyobb adagot csinálok - ha már egyszer nekiállok, legyen értelme. A kész, még ki nem sütött tekercseket amúgy is le lehet fagyasztani. Csinálhatunk hozzá mártásokat, zöldfűszeres öntetet is, de én a legjobban savanyú uborkával szeretem.

Kérdeztétek többen, hogy lehet-e sütőben sütni inkább, mint zsiradékban. Én még nem próbáltam, de abban biztos vagyok, hogy a tészta állaga úgy egész más lesz. Sütőben inkább olyan ételeket szoktunk készíteni, amihez a gyúrt tésztát előfőzzük, vagy süteményeket, amelyekben valamilyen térfogatnövelő hozzávaló (tojás, élesztő, sütőpor, szódabikarbóna) is van. Egyébként is beléptünk a farsangi időszakba, amikor a zsiradékban sült tésztafélék - a fánkok - is előtérbe kerülnek megint.

Hozzávalók (ehhez a mostani változathoz, 36 tekercshez):
a tésztához: 15dkg teljes kiőrlésű és 55dkg búzarétesliszt, 1,5tk só, 12dkg hideg vaj, 2,5dl víz
a töltelékhez: 1,2kg héjában főtt burgonya, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3ek liszt, 2kk só, őrölt zöldbors, 2kk pirospaprika, 3ek olaj, zöldpetrezselyem, pici őrölt szerecsendió (vagyis fűszerek kedvünk szerint)
zsemlemorzsa
olaj vagy zsír a sütéshez

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 1,5 mm-es téglalappá nyújtjuk. A főtt krumplit megpucoljuk, krumplinyomón áttörjük vagy villával összenyomjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét s a fűszereket. A tölteléket a tésztalapra kenjük, a tésztát feltekerjük és a tekercset szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő zsiradékban kisütjük, szűrőbe szedjük, és melegen kínáljuk.

Én főételnek készítem, legutóbb még leves sem volt előtte. Laktató fogás, hidegen is mindig elfogy.

Íme a régebbi változatok:
Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában
Olajban sült tésztatekercsek

Petrezselymes palacsinta lecsós-krumplis töltelékkel

Amikor tükörbe nézett,
megszámolta, hány feje van
és fölírta, hogy el ne felejtse.

(Weöres Sándor: A bölcs)

Szeretném egy szolgálati közleménnyel kezdeni a mai bejegyzésem: november elején volt néhány nap, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem kaptam meg egyik e-mail címemre sem a leveleim, s ezt többen jelezték. Tehát ha valaki írt, és én nem válaszoltam, kérem, nézze el nekem és küldje el újra a levelét. Köszönöm.

Jó lenne megint több időt tölteni a konyhában, de egyelőre nem megy. Most a munka a fontosabb. A főzőcskét éppen csak összedobom a lehető legegyszerűbben, semmi fotózás, csak leülünk, bekapjuk, s párom rendszeresen elmosogat. Sütit nem sütök (holnap azért szeretnék, mert vendég is lesz), s a napi futás is heti két alkalomra csökkent, ami persze nem tesz jót amúgy is gubbasztásra hajlamos személyemnek. Mindent összevetve sok az elmaradásom. De mindez nem panasz, csak a helyzet vázolása, amolyan ráhangolódás, bemelegítés.

Ma azért egy órácskányi főzésre összeszedtem magam. Készítettem egy krumplis lecsót, jól besűrítettem, illetve főzés végén villával darabosra is törtem, hogy ne folyjon ki a töltelék a sós palacsintából, melynek tésztájába durvára vágott petrezselyemzöldet sütöttem. Az étel ötletét valójában Ízlésszindróma paprikás krumplis receptje adta. Nagyon szeretem egyébként a mindenféle sós és rántott palacsintákat. Ebben a szürkeségben fotózni nem jól lehetett, de hát november van...

Hozzávalók: egy adag krumplis lecsó, a palacsintákhoz (8 db): 25 dkg rétesliszt, 2dl tej, 3,5dl víz, 1kk só, 1 tojás, 1 csokor durvára vágott petrezselyem, 2ek olaj

Elkészítés: a lecsót sűrűre főzöm, a végén villával darabosra töröm. A palacsintatésztát összeállítom és serpenyőben 8 darabot sütök belőle. A lecsós töltelékkel megtöltöm a palacsintákat és melegen tálalom.

Friss salátát kínálhatunk hozzá. Vegán módra is elkészíthető.

Krumplilepény zöldségmártással

pereg a mélybe hull a kristály pillanat
mikor elengedted kezem s fekete falak
nyúltak értem mohó gyökereik fonva
ujjam alatt homok kapaszkodtam volna

(erős ildikó - fekete hold - részlet)

A fagyos éjszakák, a télikabátos napok itt kopogtatnak már november ajtaján. A sírokon hagyott hatalmas fejű krizantémok meghajolnak a hideg hatalma előtt - az életképesebb őszirózsák még kitartanak. Halottak napján korán sötétedik - aki inkább délután megy ma a temetőkbe, láthatja ahogy a gyertyák ezrei különös, ünnepi fénybe öltöztetik a sírkertet - mely talán ilyenkor szól a legkevésbé az elmúlásról. Néhány nap múltával persze csak az átázott csonkok, az összefagyott virágok szomorú, szürkésbarna pompája marad.

A hidegben jólesik a meleg étel. Krumpli még akad a kamrában, a lepényre való mártás kikerül a maradék zöldségkrémlevesből. Az egyszerűbb lepényhez a legutóbbi juhtúrós és halas változat után most Dulmina csinált kedvet - bár én mégiscsak tettem bele egy kevés lisztet, (hiába: a magyar ember tart néha attól, hogy nem lesz elég laktató az étel...)

Fél év elteltével páromat is hazaűzte tegnap a hideg a nomádportáról - a napló azért még folytatódik. Párom édesanyja egy kacsát, miskolci Géza barátunk pedig egy üveg finom erdélyi zakuszkát küldött nekem - ezúton is köszönöm!

Hozzávalók:
a lepényhez (lepényenként): 2 nagyobb krumpli, 2ek liszt, 1kk só, 1ek olaj a mártáshoz: a zöldségkrémlevest kissé jobban besűrítjük (a tetejére: sajt, petrezselyem, saláta)

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Ne hagyjuk állni, barnulni, hanem azonnal keverjük bele a lisztet, a sót, majd egy kevés olajjal kikent serpenyőbe szétterítve süssük lassú tűzön, míg az alja pirosas lesz. Egy tányérra csúsztatva megfordítjuk, és megsütjük a másik oldalát is.

A tetejére kenjük a zöldségmártást, és sajttal megszórjuk. (Természetesen bármi más is jöhet a tetejére - akár sült gomba is, ha gyors feltétet akarunk.) Valamilyen salátát is ehetünk hozzá.

Zöldségkrémleves sajttal és pirított dióval

egy-egy név alig ismerős
jobb vagy bal: nem tudom
kikerülném mint esős
napon a sárt a földúton

(erős ildikó - politika - részlet)

Nem nagyon reménykedtem ma napsütésben: a reggel olyan ködös-szürke volt. Hol van ilyenkor az őszi pompa?
Azután ebédidőre mégiscsak előbújt a nap, ekkor legyintettem, gondolván, hogy pár perc múlva úgyis visszatér kényelmes felhődunyhái mögé. Nem így történt. A napsütés egyre határozottabb lett, és én is egyre elszántabb, hogy mégiscsak kint ebédelek. Ez most nem könnyű eset, mert a terasz olyan aprócska, hogy éppen két, (nagyon megszorítva) három ember tud leülni, s én egy hete telepakoltam párom jobb sorsra érdemes növényeivel, amelyek egyébként - jóidőben - a lépcsőn éldegélnek. Mivel azonban az éjszakák fagyveszélyesek lettek, a lakásközeli, szélvédett teraszon most nagyobb biztonságban vannak, készen arra, hogy bármely percben beköltözzenek (ha én is úgy akarom. Nem akarom, mert a gazdájuk minden helyet elfoglal a lakásban, de mégsem kínozhatom odakint szegényeket.)
A növények sokasága tehát pillanatnyilag lehetetlenné teszi, hogy felnyissam a kis, falra szerelt asztallapot a teraszon, és mellé üljek. Viszont van egy szintén kisméretű és könnyű "mobil" asztalom, végül azt vittem ki, hogy kényelmesen elkortyolgassam ezt a levest és közben élvezzem a napsugarakat.
A leves egyébként azért is büszke magára, mert nagy részben a nomádportáról származó zöldségekből (borsó, krumpli, hagyma, paprika, paradicsom, petrezselyem, dió), részben pedig már előre eltett hasznos "alapokból" (fűszerpaprika sóban, házi ételizesítő, petrezselyem olajban, szárnyaslé) készült. A felsoroltakból az ételizesítőnek azért is nagy hasznát veszem, mert ha nincs is itthon valamilyen zöldség, ebbe szinte minden fontosat beletettem, tehát az ételbe is belekerül az íze.
Vajas pirítóssal ettem.

Hozzávalók (4 csészéhez): 4 kis krumpli, 2ek petrezselyem olajban, 1kk fűszerpaprika sóban, 2dl szárnyaslé, 2 púpozott kk ételízesítő, 1 vöröshagyma, 1gerezd fokhagyma, fél zöldpaprika és paradicsom, 2 marék zöldborsó, fél dkg vaj, 8 szem dió, 2ek reszelt kemény sajt

Elkészítés: Egy kisebb fazékba tesszük a petrezselymes olajat, rádobjuk a megtisztított, összevágott zöldséget, a borsót, a fűszereket. Pirítjuk egy darabig, majd felöntjük a szárnyaslével. Fedő alatt puhára főzzük, hozzáadunk még 2-3dl vizet, összeforraljuk, végül beledobjuk a vajat. Turmixgéppel pürésítjük. Míg fő a leves, megtörhetjük a diót, késsel durvára vágjuk és száraz serpenyőben kissé megpirítjuk (elég annyira, hogy érezzük az illatát.)
A vajas pirítóst én többnyire kontaktgrillben készítem, egy-egy szeletke vajat teszek két kenyérszelet közzé és összesütöm.
Ha elkészült a leves, bögrékbe merjük, reszelt sajtot és pirított diót teszünk rá.

Bundázott padlizsán petrezselymes babbal

S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
(Ady)

Maradok továbbra is az egyszerű ételeknél. Rá lehet fogni mindezt a lustaságra, vagy arra, hogy szeptembertől kissé elfoglaltabb vagyok, és sajnálom az időt néha a főzésre. Ez elég furán hangozhat egy gasztroblogger szájából, de hát vannak időszakok, ilyenek meg olyanok. Ráadásul egy személyre talán tényleg értelmetlen dolog lenne többfogásos főzőcskébe bonyolódni. A sütögetés is ritkább most, inkább "fejben főzök", esti szórakozásként, kikapcsolódásképpen.
Azt viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy a padlizsán ára mennyivel kedvezőbb, mint néhány hónappal korábban volt, jómagam szinte mindenfelé padlizsán-akciókba botlok. Ezt ki kell használni. Így fordul elő, hogy minden konkrét cél nélkül kerül a padlizsán a kosaramba, mondván: majd lesz belőle valami. Azután előfordul, hogy sokáig nem lesz, s szegény padlizsán csak csücsül a hűtő aljában, már-már feladva a reményt, hogy sorsa beteljesedik. De ma mégiscsak felvirradt a napja: megszántam szegény fonnyadó padlizsánomat. meghámoztam, felszeleteltem, s éppen csak kissé besózva, kukoricaliszt - és dara keverékébe forgatva megsütöttem. Köretnek ma egyszerű fehérbab került mellé, egy kis borssal, petrezselymes olajjal összeforgatva.

Hozzávalók (2 kisebb adag): 1 közepes méretű padlizsán, só, kb. 3 ek kukoricaliszt és 2 ek kukoricadara, olaj a sütéshez
köretnek: 1 doboz sós vízben főtt fehérbab konzerv (töltőtömeg: 240g), 1ek petrezselyem olajban, kevés frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Kicsit besózzuk és 10 percet állni hagyjuk. Közben egy kis tálkában összekeverjük a kukoricalisztet és a darát a bundázáshoz. Lecsöpögtetjük a babkonzervet, és hozzáadjuk a petrezselymes olajat. Egy kevés frissen őrölt zöldborssal ízesítjük.
A padlizsánszeleteket lecsöpögtetjük. Megtörölgetni nem kell, mert nedvesen jobban tapad rájuk a bunda. Beleforgatjuk a kukoricapanírba, majd forró olajban pár perc alatt kisütjük. Rácsra vagy szitára szedjük.

Ha van otthon, tehetünk rá aszalt paradicsomot vagy marinált fokhagymát is.

Padlizsán grillezve

ha elindulok
feléd - gyere egy kicsit
te is közelebb

(erős ildikó - könnyítés-haiku)

Tegnap még azt meséltem Renátának, hogy a remek pakorájához hasonló bundázott zöldséget, konkrétan padlizsánt szeretnék ma ebédre. Ugyanis a piaci beszerzésből még másfél kis padlizsánom maradt, a többi zöldféle elfogyott.
Ma azonban kicsit átalakult a tervezett program, így a bundázás és az olajban való sütögetés helyett végül egy még gyorsabb ételt készítettem: Lúdanyó ínycsiklandó előétele nyomán. Természetesen ez nálam főfogás lett, ezért paradicsommal, sajttal, joghurtos-fokhagymás öntettel is tetéztem.
A Lúdanyó által leírt beirdalást is követtem, és így szépen átsült, jó puha is lett a padlizsán húsa.
Viszont a héja nem esett jól, így a második darabnál azt már a tányéron hagytam, így is könnyen ki lehetet enni belőle a zöldséget, éppen csak a vékony külső maradt.

Hozzávalók (személyenként): 1 kisebb padlizsán, 4 szelet paradicsom, só, 2ek petrezselyem olajban, 1 gerezd apróra vágott fokhagyma, 1dl natúr joghurt, 2ek reszelt sajt, só

Elkészítés: A padlizsánt megmossuk, félbevágjuk, majd átlósan centiméterenként beirdaljuk úgy, hogy a héját ne vágjuk át. Vékonyan kiolajozott grillserpenyőbe fektetjük a vágott felével lefelé. Lassú tűzön sütögetjük, hogy ne megégjen, hanem szépen átsüljön. Utána megfordítjuk. Tetejét bekenjük a sóval elkevert petrezselymes olajjal, és ráfektetjük a paradicsomszeleteket. Így sütjük tovább, míg a joghurtot elkeverjük a fokhagymával és kevés sóval. Végül a kész zöldségekre szórjuk a reszelt sajtot és a joghurtos öntettel meglocsoljuk.

Fokhagymás pirítós is jól jöhet hozzá. (Ez is a gyorsan-könnyen kategória.)
S ezután már tényleg a bundázott zöldségekre vágyom - ha nem is ma.

Zöldbabos egytálétel

Ne zsúfold össze gyümölcseidet!
Egymás tapadó közelébe
tartósabban kényszerülve
- akár az emberek: rohadni kezdenek.

(Fodor Ákos)

Gondolkodtam már sokat rajta, hogy az ennyire egyszerű, gyakorlatilag receptleírást nem is igénylő ételeket érdemes-e közzétenni a blogon, vagy csak a különlegesebb fogásokat. De a statisztika és az olvasók visszajelzései azt mutatják, hogy ezek az ételek kedvelt ötletforrások, és talán már sokan észrevették, hogy nem időigényesek, nem drágák, ráadásul nem kell sok edényt összekoszolni miattuk. Mert más az, amikor az ember úgy főz-süt, hogy nem számít az idő, gyakorlatilag kikapcsolódik a konyhában, s más, amikor nem lehet a főzőcske a legfontosabb.
Ráadásul vegán és nem vegán változatban is könnyen elkészíthetők, csak rajtunk múlik, hogy pár karika sült kolbásszal tetézzük-e ezeket az egytálételeket, illetve hogy magában, vagy inkább köretként esszük.

Ezúttal azonban van egy apró hibája a dolognak: a babot meg kell pucolni. Ami viszont időbe telik, különösen, ha sok személyre, s valóban egytálételként akarjuk tálalni ezt a fogást.
Én viszont amellett vagyok, hogy a zöldbab ilyenkor kihagyhatatalan. Télen nem szoktam vágyni rá, sem fagyasztott, sem eltett formában - mert az nem ugyanaz. De ilyenkor...!

Tavaly szerencsés helyzetben voltam. A júliust a nomádportán tölthettük, s ott a bab is jól és bőségben termett. Nem kellett keresgélnem a zsengét, én döntöttem, mikor szedem le. (Na jó, a nagy esők egyszer-kétszer visszatartottak.)
Idén most ettem először. Eddig drága volt, vagy ahol láttam, öregecskének, szálkásnak tűnt.
A legutóbbi - már említett - piacozás alkalmával azonban igazán friss, szemrevaló babra akadtam, és 300 forintért választottam. Volt ugyan jóval drágább is, de nem volt szebb. A legolcsóbbat 280-ért láttam, az nem tetszett.
Utána már csak az volt kérdés, miképpen készítem el. Nagy kedvencem az a mód, amikor egy sajtos-sonkás besamelmártást készítek, ebbe forgatom bele az előzőleg sós vízben megfőzött zöldbabot, tepsibe terítem, vajas zsemlemorzsával megszórom, és összesütöm.
Tavaly készült ilyen, párom is többször vett belőle. Most viszont csak egyedül vagyok, levesre, főzelékre nem vágytam, de még a lecsós változatra sem. Ezért úgy készítettem el, mintha krumplis tésztát csinálnék, vagyis egy pörköltes-krumplis alapon.

Hozzávalók (4 személyre): 1 kg zöldbab, 2-3 közepes krumpli, (1 paprika, 1 paradicsom), 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk pirospaprika, só, frissen őrölt feketebors, 2ek zsír vagy olaj

Elkészítés: A babot megpucolom, összevágom. Sós vízben puhára főzöm. Közben a zsiradékon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom a fokhagymát, később a megtisztított, kis kockákra vágott krumplit. (Paprika és paradicsom is kerülhet bele.) Tovább pirítom, majd pirospaprikát szórok rá, összeforgatom, sózom és kevés vízzel felengedem. Fedő alatt puhára főzöm, majd anélkül rövidebb lére. Egy villával a krumplit kissé összetöröm, csak annyira, hogy sűrű, de szaftos maradjon az étel. Borsot teszek bele. Végül a főtt zöldbabot beleforgatom.

Friss salátával kínálom.

A fotón látható szerzemények a budafoki piacon július közepén ennyibe kerültek:

zöldbab 300Ft/kg
füge 200Ft/doboz (cca. 75dkg)
padlizsán 300Ft/kg
cukkini 240Ft/kg
őszibarack 198Ft/kg

Nyári hidegtál

Tegnap a piacozás után s a melegben már nemigen volt kedvem főzőcskézni, no meg enni sem vágytam meleget. A friss szerzeményekből állítottam össze ezt az ebédet, a cukkinit és a padlizsánt bepácoltam hozzá, a paradicsomot, a petrezselymes-fokhagymás sajtot és a fűszeres-sült májast pedig csak beleszeleteltem. Csupán két krumplit főztem még hozzá, nehogy éhes maradjak...
(A májast minap a helyi kisboltban találtam, épp egy kisebb darabka volt, de annyira csinos, hogy el is hoztam, noha nem vagyok nagy rajongója a belsőségeknek. Ez viszont nem okozott csalódást. Utójára ilyen finom sült májast a Magyar Kézműves Remek rendezvényen ettünk párommal tavaly - s bár nem szokásom, kétszer is megfordultam tapintatosan a kínáló asztalka körül.)
A petrezselymes-fokhagymás sajtot pedig a budafoki piac kis tejboltjának kínálatából választottam, amit már egy régebbi bejegyzésemben - itt - jól megdicsértem, szerintem méltán. Most is udvarias volt a kiszolgálás, nem vették zokon, hogy hosszasan nézelődök, és természetesen kiválaszthattam a nekem legszimpatikusabb darabot. (Lehet, hogy ez természetes, de nem mindenütt van így...)

Trinity tegnap egy felhívást tett közzé - itt olvashatjátok. Azt gondolom, e fogás kifejezetten megfelel a kívánalmaknak, gyors is, könnyű is - az én fogalmaim szerint még egészségesnek is mondható. Aki a padlizsánt nem szereti nyersen, használjon csak cukkinit, (vagy amit akar.)
A bekerülési költséget majd igyekszem kiszámolni.

Hozzávalók (személyenként): 2 közepes krumpli, 4-4 vékony szelet zsenge cukkini és padlizsán, 2 szelet sajt, 3-4 szelet házi sült májas, 1 paradicsom, a páchoz: pár csepp citromlé, só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: A krumplikat héjában megfőzzük, és lehűtjük, majd megpucoljuk, szeleteljük. Közben a cukkinit és a padlizsánt kézzel beleforgatjuk a fent megadott hozzávalókból elkészített pácba. Szeleteljük a többi hozzávalót. Végül mindent tálra rendezünk, és a maradék páclével meglocsoljuk az ételt. Behűtjük tálalásig.

Elkészítési idő: kb. 25-30 perc (amíg a krumpli megfő, s le is hűl kissé)