2009. október 23., péntek

Zöldségkrémleves sajttal és pirított dióval

egy-egy név alig ismerős
jobb vagy bal: nem tudom
kikerülném mint esős
napon a sárt a földúton

(erős ildikó - politika - részlet)

Nem nagyon reménykedtem ma napsütésben: a reggel olyan ködös-szürke volt. Hol van ilyenkor az őszi pompa?
Azután ebédidőre mégiscsak előbújt a nap, ekkor legyintettem, gondolván, hogy pár perc múlva úgyis visszatér kényelmes felhődunyhái mögé. Nem így történt. A napsütés egyre határozottabb lett, és én is egyre elszántabb, hogy mégiscsak kint ebédelek. Ez most nem könnyű eset, mert a terasz olyan aprócska, hogy éppen két, (nagyon megszorítva) három ember tud leülni, s én egy hete telepakoltam párom jobb sorsra érdemes növényeivel, amelyek egyébként - jóidőben - a lépcsőn éldegélnek. Mivel azonban az éjszakák fagyveszélyesek lettek, a lakásközeli, szélvédett teraszon most nagyobb biztonságban vannak, készen arra, hogy bármely percben beköltözzenek (ha én is úgy akarom. Nem akarom, mert a gazdájuk minden helyet elfoglal a lakásban, de mégsem kínozhatom odakint szegényeket.)
A növények sokasága tehát pillanatnyilag lehetetlenné teszi, hogy felnyissam a kis, falra szerelt asztallapot a teraszon, és mellé üljek. Viszont van egy szintén kisméretű és könnyű "mobil" asztalom, végül azt vittem ki, hogy kényelmesen elkortyolgassam ezt a levest és közben élvezzem a napsugarakat.
A leves egyébként azért is büszke magára, mert nagy részben a nomádportáról származó zöldségekből (borsó, krumpli, hagyma, paprika, paradicsom, petrezselyem, dió), részben pedig már előre eltett hasznos "alapokból" (fűszerpaprika sóban, házi ételizesítő, petrezselyem olajban, szárnyaslé) készült. A felsoroltakból az ételizesítőnek azért is nagy hasznát veszem, mert ha nincs is itthon valamilyen zöldség, ebbe szinte minden fontosat beletettem, tehát az ételbe is belekerül az íze.
Vajas pirítóssal ettem.

Hozzávalók (4 csészéhez): 4 kis krumpli, 2ek petrezselyem olajban, 1kk fűszerpaprika sóban, 2dl szárnyaslé, 2 púpozott kk ételízesítő, 1 vöröshagyma, 1gerezd fokhagyma, fél zöldpaprika és paradicsom, 2 marék zöldborsó, fél dkg vaj, 8 szem dió, 2ek reszelt kemény sajt

Elkészítés: Egy kisebb fazékba tesszük a petrezselymes olajat, rádobjuk a megtisztított, összevágott zöldséget, a borsót, a fűszereket. Pirítjuk egy darabig, majd felöntjük a szárnyaslével. Fedő alatt puhára főzzük, hozzáadunk még 2-3dl vizet, összeforraljuk, végül beledobjuk a vajat. Turmixgéppel pürésítjük. Míg fő a leves, megtörhetjük a diót, késsel durvára vágjuk és száraz serpenyőben kissé megpirítjuk (elég annyira, hogy érezzük az illatát.)
A vajas pirítóst én többnyire kontaktgrillben készítem, egy-egy szeletke vajat teszek két kenyérszelet közzé és összesütöm.
Ha elkészült a leves, bögrékbe merjük, reszelt sajtot és pirított diót teszünk rá.

11 megjegyzés:

Makka írta...

Erre én is vevő lettem volna ma a napsütésben!
Nagyon-nagyon szeretem, ahogy a dió, mandula meg minden efféle illata felszáll pirításkor.

Vesta írta...

Én is!
Nálunk egész nap nyálas, ronda szürke idő volt!

Ízlésszindróma írta...

Egy tányér ilyen levest bármikor megennék:))) nem is láttam ma napsütést, de ki se dugtam szinte az orromat a lakásból.

juditsd írta...

nagyon guszta, igazi hangulatteremto etek!:)

Csibe írta...

Nagyon szeretem a krémleveseket. Szívesen kanalaztam volna ebből is :)

Hanczur írta...

Pedig a sárból házat építünk,
dobjuk, ha ránk tör az igazságérzetünk
Megmerülünk benne, bár otthon lemossuk...
nedves ez az idő, hát épp ezt tapossuk

erős ildikó írta...

Van amikor: muszáj
a "sárcipőd" tele (de:)
ha száraz út is akad
fene se lép bele...

trinity írta...

Neked is a melengető levesre támadt kedved ebben az időben...Nagyon finom lehetett a dióval!!! Ebből is szívesen ennék egy tányérral!

Hanczur írta...

Hol az egyenes út mocsáron vezet át,
moszkitók is csípnek, s nem csak lábad nyomát.
Ott a sárba süllyed sétáló suta láb
De még a szánk kivan suttogni legalább.

Saras topánkámat én meg nem tagadom.
Nyaranta megszárad, akkor leporolom.
Száraz, apró, szürke víz nélkül az egész
Megbúvik, mint a friss kenyérben a penész.

Lívia írta...

Nagyon jók a versek!:) Köszönöm!

Renata Kalman írta...

Mi beköltöztünk a teraszról.
A leves akkor igazi nomádportai kincsekből készült...