Kerti kihívások - levendulás sült krumpli

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Első saját kertem napról-napra alakul. Azt nem mondhatnám, hogy az időjárás besegít, néha jól jönne az eső és megállhatna az itt szinte állandóan fújó szél. Mindenesetre kihívás az új növényeknek, és persze nekem is.
Igyekeztem kicsiben vállalni, tudván, hogy nem lesz túl sok időm a kertre. De persze a tavasz azért mindenkit beindít.
A házhoz tartozó telek jó hosszú, és ha közlekedni is akarunk benne, akkor két oldalra érdemes tervezni. A "saját területem" - az előkert kisebb ágyásain túl - egy keskeny, de hosszúkás földdarab, nagyjából 4 x 30 méter lehet, de nem mértem ki. Ennek első - a házhoz közelebb eső - része lesz, reményeim szerint a virágoskert, a hátterét az azóta megmetszett szederbokrok, egy japán birs, aranyfa és orgonabokor adja. Előttük némi gyep, az előtt pedig a frissen beültetett 14 rózsatő. Csupa illatos, folyamatosan virágzó fajta. Oldalt a szintén frissen telepített levendulabokrok. Bízom benne, hogy mind megmarad, bár a fejlődésük egyelőre csekély. (Reggelente azért örömmel ellenőrzöm az új hajtáskezdeményeket.)

A területem másik felét az újonnan kialakított zöldségágyások adják (tavaly itt kukorica volt), meglátjuk, mi hogy terem. A kettő közti határsávon pedig egy mini-fűszerkert kialakítását kezdtem el.

A túloldal párom játszótere: itt található a baromfiudvar, a fáskamra és favágó terület, továbbá a mélymulcsos kisérleti telepe. Most, hogy már melegebb napok is vannak, Aput is sokszor hátrahozom, hogy lássa, mit csinálunk éppen.
Nyilván könnyebb lenne persze lefotózni a dolgokat, mint leírni, de valahogy itt még nem találom a beállításokat, nem az lesz az az eredmény a képen, mint amit szeretnék. A koratavaszi napfény is felülírja a képeket.

A kertben folytatódik emellett a felfedezés, sorra bukkannak elő azok a növények, amelyeket szeptemberi beköltözésünk óta még nem láthattunk. A két orgonáról már látszik, hogy az egyik lila, a másik fehér. A kedvenc gyógynövényeink is megteremnek: csalán, citromfű, csipkebogyó. Sok szépség akad, bár azon meglepődtek a szomszédok, hogy rózsatövet egyet sem találtam a kertben. A ház szép, kényelmes, de műszakilag bőven lenne mit rákölteni, dolgozni rajta. Majd szépen lassan.

Végre a gólyák is itt vannak. Az elsőt március 15-én látták átrepülni a falu felett, másnap már a bolt melleti fészken meg is telepedett. Állítólag mindig ő az első. Hozzánk sokáig nem érkezett, kérdeztem is a falubelieket, mikorra jön meg. Volt, aki azt mondta: mindig nagypéntekre, bárhová is essen húsvét. Nos, a "miénk" a költészet napjára jött meg. S miért mondom, hogy a miénk? Mert hivatalosan is nálunk lakik. Lehet, hogy nincs lakcímkártyája, de az országos fehér gólya adatbázisban a fészek a mi lakcímünkön szerepel. S jött a többi is, benépesültek a fészkek, most már általános a kelepelés és a jövés-menés felettünk.
Elsőnek a hím érkezik, mi a tojóra máig vártunk. Furcsaságok is történtek a magasban, mert tegnap ugyan érkezett végre egy másik, leszállni vágyó gólya, de a már ott lévő nem engedte a fészekre. Ezért hímnek véltem azt is, viszont a fészek alatt - ugyancsak tegnap - találtunk egy széttört tojást. Hogyan kerülhetett oda, ha mindeddig csak egy gólya volt a fészken? Nem tudom, ahogy azt sem, végül is milyen nemű volt a tegnap látott másik, ám ma reggel két gólya állt békésen a fészken... Remélem, szép nagy család lesz (ahogy az előző években is volt itt.)

Ma pedig egy kicsit különleges fogás került az asztalra, mely egyúttal roppant egyszerű (mi is lehetne más ezen a blogon), viszont kb. másfél óra az elkészítése, így nem tarozik a gyors fogások közé. Az öteletét ez a videó adta.
A lényeg az, hogy krumplit fogunk sütni, de kicsit másképp, mint eddig, pedig már sokféleképpen kipróbáltam. És csupán azért került rá friss levendulalevél, mert nem volt otthon (illetve a kertben) rozmaring.

Hozzávalók (1-2 adag): 8 közepes krumpli, só, bors, fokhagyma, friss zöldfűszerek ízlés szerint, (balzsam)ecet, zsiradék (Jamie három változatot készít egyszerre, egyet olivaolajjal, a másikat vajjal, a harmadikat libazsírral.)

Elkészítés: a videón jól követhető. A lényeg, hogy a krumplit végig egyben hagyjuk, és belül krémes, kívül ropogós lesz - a módszernek köszönhetően.
Először megpucoljuk, megfőzzük sós vízben (10 percig), majd leszűrve egy sütőedénybe helyezzük, amibe előzőleg a választott zsiradékot tettük. 30 percig sütjük 190 fokon, közben előkészítjük és összekeverjük a fűszereket, ízesítőket.
Nem rossz ötlet a fokhagymán rajtahagyni a héját, így nem kiszárad a sütés alatt, hanem krémes állagú lesz. Én többnyire azért kettévágom a gerezdeket, így intenzívebb az ízesítés, és az étkezés során könnyen kiemelhető a héjból.
Kivesszük a sütőből az ételt, majd krumplinyomóval finoman megnyomkodjuk a tetejét. Így a burgonyák magukba szívják a zsiradékot, amiben eddig sültek. Ezután rákenjük a fűszeres keveréket, és újabb 30 percre visszatesszük a sütőbe.
Jamie hangsúlyozza, hogy ily módon a zöldfűszerek sem égnek feketére, hiszen rövidebb időt töltenek a sütőben, finoman megőrízve aromájukat.

Én vajjal készítettem, s valóban: a magába szívott zsiradéktól a belső állag krémes, a külső jó ropogós lett.

Kenyér

„A jó házikenyér készítése a következő: Miután a kenyérsütés előestéjén megszitáltuk a használandó lisztet, ezt teknőbe vagy cseréptálba helyezzük s közepén kezünkkel gödröt csinálva, beleöntjük a langyos vízzel elkevert kovászt, melyet kevés liszttel lágyan elkeverünk s letakarva a következő reggelig langyos helyen hagyjuk. Másnap 3 órával a sütés előtt egy kevés élesztőt teszünk az este megkészített kovászhoz, sót, köménymagot v. ánizst s körülbelül 8 lit. liszthez 4 lit. vizet. Ezen anyagot jó negyedóráig egyenletesen dagasztva, ha búzaliszttel dolgozunk a tálban kelesztjük lágymeleg helyen két és fél / három óráig, ha rozslisztből készítjük a kenyeret azonnal kiszakasztjuk s a meglisztelt kenyérruhát a kosárban elhelyezve, beletesszük s ott megkelni hagyjuk. A jól megkelt kenyér még egyszer oly magas a kelés után mint előtte, mire kemencében két órai egyenletes hőfoknál kell megsütni.”  (Pallas nagy lexikona)

Régen, még a paleo és Apu betegsége előtt sokszor sütöttem kenyeret. No nem így, ahogy fentebb írják. Jó néhány változat ide a blogra is felkerült. Kipróbáltam különféle lisztekből és ízesítéssel, gyorsabb és időigényesebb eljárásokkal. Készült böjti köményes-darás, késleltetett kelesztéses, kukoricás, kovászos, sörélesztős, krumplis, gyökér- és feketekenyér is, no meg az a bizonyos látványos, bevagdalt mediterrán jellegű is.

Dagasztáshoz vagy a tészta összeállításához gyakran használtam az egyszerű kenyérsütő gépem, de a megkelt majd formázott tésztát szinte mindig a sütőben sütöttem meg, mert ott sokkal jobb a szellőzés, a kenyér nem marad nedves belül, és a héja is egész más lesz - így szeretem.

Ma már nemigen sütök kenyeret. A megváltozott étrendünkbe és az időbeosztásunkba sem illik. Mégis van valami megközelíthetetlen egyszerűség a jó kenyér külsejében és ízében. Persze mindenkinek mástól jó a jó, nekem attól, ha levegős, nem túl nedves, ha vastag, sötétre sült héja van. Leginkább ez a nagyon egyszerű változat vált be, és néha-néha, ha mégis kenyér kerül az asztalunkra (félévente ha egyszer), ezt sütöm.
Nincs vele sok munka, mégsem kompromisszum a végeredmény - már annak, aki így szereti.
Vékonyabb rudakra formázom a tésztát, így több héja lesz, és ez nekem jó. Másnap, harmadnap is finom, ha több réteg konyharuhába csavarva tároljuk.

Hozzávalók 4 rúdkenyérhez: 25 dkg rétesliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű (Graham) búzaliszt, 1 tasak szárazélesztő (7g), 1 kocka barnacukor vagy 1kk méz, 2tk só, 400ml víz

Elkészítés: A hozzávalókat a kenyérsütő gép dagasztó-kelesztő (dough) funkciójára bízom. (Akinek nincs gépe, egy nagyobb tálban összeállíthatja a tésztát. Lágy tészta lesz. Ha kész és megkelt, vastagon lisztezett deszkán átgyúrom kissé és négy rúddá formázom úgy, hogy egy sütőpapírral bélelt nagytepsiben elférjen. Alaposan letakarva (hogy ne száradjon ki) újrakelesztem, majd 270 C fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm.

Egyszerű püspökkenyér

Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die. (Pilinszky)

Az utóbbi időszak bebizonyította, hogy még a konyhában is vissza lehet fejlődni több évtizedes sütés-főzés után. Legalább is nekem sikerült. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy valóban én készítettem-e el a napmátka tűzhelyen korábban szereplő ételeket, vagy az valaki más volt. Tekintve, hogy sejtjeink folyamatosan cserélődnek, már ezt sem tartom kizártnak. Végül is odáig jutottam, hogy már a lehető legegyszerűbb étel kivitelezése is komoly hibalehetőséget tartogatott, kezdtem kételkedni benne, hogy meg tudok-e sütni egyáltalán egy tojást vagy elkészíteni egy egyszerű levest.

A születésnapom táján, amikor anyósom meglátogatott, valamiért annyira felbátorodtam, hogy a kelt, vajas kalácsnak álltam neki, mondván, hogy ennyit igazán megérdemel, és hogy a munka nagyobb részét úgyis a kenyérsütő kelesztőprogramja végzi. Nos, az eredményt nem részletezem, a kelt tészta ugyebár nehezen tűri, ha az ember éppen nincs ott, amikor kellene - a lényeg, hogy azóta ilyesmire nem vetemedem, a hozzánk érkező látogatók kizárólag bolti cuccot vagy legjobb esetben leveles tésztába burkolt akármit kapnak.

A blog olvasói (ha vannak még, szegények) gyakorlatilag hiába várták az újabb farsangi, majd böjti, később a húsvéti fogásokat. Úgy látom, kínjukban elővették a régieket. Köszönet érte!
Az év eleje Apu ápolása mellett megint a határidős munkákkal telt, majd nyelvvizsgára, állásinterjúra készítések következtek, s amikor kissé kiláttunk volna a tavaszi télbe, akkor Apu béna lába fájni kezdett, egyre jobban. Először azt hittük, hogy a februári napsütésben túlzásba vittük a tolószékes sétákat, majd azt, hogy megütötte, de mielőtt a háziorvosunk szabadságra ment, kihívtam, hogy nézze meg, mert a fájdalma nem múlt.

Ő is úgy látta, hogy megüthette, és valahogy elfertőződött a seb, azt javasolta, hogy sebésszel nézessük meg, de amikor érezte, hogy a keringés sincs rendben, végül is a sürgősségire küldött minket. Hú, az klassz hely, már ismerjük, az időtlen várakozás gyakorlóiskolája. A mentő a megígért két óra helyett több mint négy óra alatt ért ki, Apu már nem is akart éjjel bemenni, de ugye ez nem kívánságműsor. Hosszas vizsgálatok után egy sebész is megnézte, aki jelezte, hogy érszűkületről van szó, és mivel járóképtelen embereken nemigen végeznek érműtéti beavatkozást (mivel a rehabilitáció kevésbé lehetséges), így valószínűleg amputálni kell, ha nem bírja már a fájdalmat.

Ez ugye egy kissé sokkolt minket, már arra gondoltam éjjel kettőkor, hogy akkor gyerünk haza, talán mégis próbáljunk meg először valami mást, mit tudom én mit, abrakadabra vagy alternatív vagy bármi. Az ember ilyenkor tök hülyének érzi magát, és joggal, mert hát jó, hogy nem vagyok orvos, de tényleg semmi hasznavehetőt nem tanulhatnánk a suliban x év alatt mondjuk biológia órán, hogy az ember legalább az alapvető betegségeket felismerje, és a lehetséges következményekkel számoljon? Nem először álltam bambán, hogy basszus, már megint nem vagyok képben elemi dolgokkal. És hogy hiába a napi lábtorna, a sok mozgatás, hiába az alaposan (?) átgondolt étrend, itt vagyunk, tessék...
A sebész azért megígérte, hogy másnap reggel egy érsebész doki is ránéz Apu lábára.

Az érsebészeten azután - bár ez az általános sebészet profilja - meglepően sok féllábú emberrel találkoztunk, akik nemigen idősebbek Apunál. Az érsebész orvos azonban - a többi érintett orvossal együtt - jóváhagyta az érműtétet, így Aput Nagycsütörtökön megműtötték (értisztítás, tágítás, ha jól értettem.) Maga a kórházi tartózkodás is jelentett feszültséget bőven, mivel Apu ugye beszélni nem tud, viszont szinte mindent megért, ellátni magát nem tudja, de mindenről megvan a sajátos elképzelése, ráadásul életében nem volt még hosszabb ideig kórházban, és alaptermészetéből nem éppen a nyugalom árad.

(Azon is elgondolkodtam, hogy milyen érdekes: mi eddig azon voltunk, hogy Apu minél kevesebb gyógyszert szedjen folyamatosan, és nagyritkán veszünk be fájdalomcsillapítót, ha muszáj, miközben a tévében ugye 20-30 éves emberkék reklámozzák, hogy ez teljesen természetes, nincs időnk a fájdalomra, arra meg pláne nincs, hogy elgondolkodjunk, mitől fáj. Ezzel szemben a sürgősségin - ahol esetleg indokoltan kérik kínlódó emberek - nem kaphatnak fájdalomcsillapítót, arról csak az az osztály dönthet, ahová a beteget majd valamikor felveszik. Nyilván ennek is van érthető indoka, többet is tudnék mondani, mégis...)

A húsvét így egészen másképp alakult, mint ahogy elterveztük. S bár Aput nem tudtam elvinni a szertartásokra, úgy gondoltam, hogy a távollétéből adódó időben legalább én ott leszek. Ehhez képest úgy megfáztam és belázasodtam (a kórházban nagyjából 30 fok körül fűtenek), hogy napról-napra egyre rövidebb időt tudtam a templomban tölteni, húsvétvasárnap pedig már itthon néztem a vatikáni közvetítést.

Aput holnap várjuk haza. Kértünk "használati útmutatót" a műtét utánra, de még szinte semmit nem tudunk. Majd kihívom a háziorvost, mondjon valamit, és értelmezze a zárójelentést.
A képen látható püspökkenyér a nővéreknek készült ma reggel. Ennyire voltam képes. Azért is írtam, hogy egyszerű, mert kevés dolog van benne. Nekünk ilyenkor tél végén nincs már a fagyasztóban piros bogyós gyümölcs vagy aszalt változat, ilyenkor csak dióbél, narancshéj, mazsola, vanília, néha alma kerül bele. (Ritkán készül, és még ritkábban magunknak, mert a paleoban nincs helye.)
Van, aki a püspökkenyeret csak tojásfehérjével süti. Én elég ritkán főzök, így inkább olyan receptekkel dolgozom, ahol a sárgáját, fehérjét egyenlő arányban használhatom fel. A vaj vagy zsiradék nem alapvető része, én teszek bele, de csak keveset, hogy könnyű maradjon a tészta.

Hozzávalók (egy kisebb formához, 24 szelethez): 16 dkg rétesliszt, 14 dkg cukor / nyírfacukor, 5 tojás, 1kk vaníliakivonat, 5 dkg mazsola, 5 dkg forró vízbe áztatott, majd leszűrt, apróra vágott narancshéj, fél dl rum, 2 dkg vaj, 10 dkg durvára vágott dióbél, csipet só

Elkészítés: A mazsolát rumba áztatjuk. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgájukat a puha vajjal és a cukorral, sóval habosra keverjük. A fehérjéket kemény habbá verjük és az előbbi masszába óvatosan beleforgatjuk. Hozzáadjuk a leszűrt mazsolát, a diót, a narancshéjat, a vaníliakivonatot. Kivajazott, kilisztezett formába öntjük. 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig, illetve a tűpróbának megfelelő ideig sütjük.
Hagyjuk langyosra hűlni, majd kiborítjuk a formából. Várjunk vele kissé, míg a felesleges gőz elpárolog, csak utána vágjuk fel.

Virágos ízek egész évben

Kedves Olvasóim!

Bár nekem továbbra is nagyon kevés időm jut a konyhai teendőkre, szeretném, ha Ti nem mulasztanátok el megtenni, amit csak most lehet: a tavasz ízeit üvegekbe zárva megőrizni, akár az egész esztendőre.

Talán emlékeztek még, mennyi minden készült konyhámban pár éve virágokból: illatos ecetek, cukor, tea, szörp, szirup, üdítő, kivonat, likőr, lekvár és zselé, az utóbbiakból később sokféle desszert, sütemény, sörbet, fagylalt.

Bizonyos virágokkal kevesebb, némelyekkel sokkal több a munka. Közös azonban bennük, hogy a eredmény - a feldolgozás módjától függően is - általában egy kisebb mennyiségű esszencia, ami a tavasz ízeit varázsolja ételeinkbe.



Nézzük, mivel is dolgozhatunk mostanában (a virágok nevére kattintva juttok el a receptekhez):

Orgona - érdemes nem elmulasztani virágzását, mert nagyon gazdag, gyümölcsös az íze. A lila már virágzik, a fehér későbbi - ez utóbbit ezért jól kombinálhatjuk majd más virágokkal, bodzával, rózsával, akáccal. A kesernyés íz elkerülése érdekében a feldolgozás során a kis zöld tokokból egyenként húzzuk ki a virágokat.

Rózsa - bármilyen fajtát választhatunk, de gasztronómiai célokra az illatos, damaszkuszi fajták a legalkalmasabbak. (Az oldalsó képen láthatjátok, hogyan fejlődik a nemrég érkezett Kazanlik rózsám.)

Akác - elsősorban mézes, édes íze van, ezért citrommal, citromfűvel kombinálva lehet jó üdítő ital, vagy más virágokkal használhatjuk fel. Az orgonához hasonlóan húzzuk ki a virágokat a kis zöld tokokból, mielőtt felhasználjuk. (A lila akác nem ehető!)

Bodza - talán azért a legnépszerűbb, mert könnyű vele dolgozni, a virágtányérokat egyben tudjuk felhasználni, friss üdítő íze van.

Fenyő - az ehető fenyők friss hajtásaiból(!) tavasszal készíthető mézhez hasonló szirup, amely akár a karácsonyi édességeinket is ízesítheti.


Figyeljünk rá, hogy csak jól kinyílt, illatos virágokat használjunk fel, és kerüljük a permetezett vagy forgalmas utak közelében lévő növények gyűjtését!

A Vidék íze májusi számában a Napmátka tűzhely virágos ízeit is megtaláljátok.

Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, ez Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

Spenótos-sajtos-gombás zöldségfasírt

Komédiánk bárgyú-tárgyú:
csudaboltban bóvli áru;
hiperágy és szuperágyú.
- Nagyméretű, kisszabású.
(Fodor Ákos)

Konyhai tevékenységem mostanság a minimális szükségletek kielégítésében merül ki. Pedig tavaly ilyenkor a medvehagymával, majd az orgonával játszottam. Gyorsan-könnyen címkével ellátott ételeim már nem elég gyorsak, kénytelen vagyok tovább egyszerűsíteni rajtuk. S persze olyan ételeket kitalálni, amit mindenki megeszik. Apu például nem rajong az édes tésztákért, a levesek is kiestek egy idő óta, mert a falatokra vágható dolgokat könnyebb megennie.
A múlt hét mindannyiunkat kimerített, folyamatos esőben, az M0-ás kiszámíthatatlan forgalma közepette jártunk a vidéki kezelésre. Itt-ott megálltunk, s vettem valami ennivalót, néha péksüteményt, máskor kínait. Kocsiba be egy nagyobb tálca, s a hátsó ülésen megkíséreltem Aput ebédeltetni.
A napi futás lassanként heti két (néha egy) alkalomra csökkent, de muszáj beiktatni, hogy fizikailag bírjam a terhelést.
E héten viszont már "gasztroélményeim" is voltak, párom pedig hétköznapjaink apró-cseprő eseményeit örökítette meg. Unokatesóm megajándékozott Jamie Oliver "...és egyszerűen csak főzz!" - DVD-sorozatával. Mondtam neki, hogy ráér, úgysincs időm megnézni, de azért elküldte. Köszönöm!
Nekem új ez a sorozat, mert még nem láttam. Késő este nézegetek egy-egy epizódot. Azt hiszem, egy jó darabig kitart. Bár én jobban kedvelem Hugh (Fearnley-Whittingstall) stílusát, Jamie-től is szívesen veszek ötleteket. Az egyetlen bajom vele, hogy a legtöbb esetben a kész ételt a konyhapultról, közös tányérból fogyasztják el vendégeivel. Nekem a főzőcskéhez és az élvezethez hozzátartozik, hogy kényelmesen, ülve, s lehetőleg a saját tányéromból ehessek. No persze erre nem mindig van lehetőség, de amikor van, miért ne?

Tegnap este kivettem a mélyhűtőből a múltkor sütött spenótos tekercsekhez készített töltelék maradékát. Elég sok maradt meg, a ledarált nyers spenóton kívül tejszínes krémsajt, reszelt sajt, petrezselyem, fokhagyma és más fűszerek is voltak már benne, most hozzáadtam egy kevés lisztet, 1 tojást, zsemlemorzsát, frissen őrölt borsot és egy negyed kiló gombát.
Korongokat formáztam - s hogy az olajjal se kelljen pepecselni - a kis kontakt grillben sütöttem meg. Pirított hagymás krumplipürével ettük.
(Esetleg egy sajtos besamelt vagy hasonló mártást még elbírt volna.)

Hozzávalók (20-24 fasírthoz): kb. 50dkg ledarált friss, zsenge spenót, 5 dkg tejszínes natúr krémsajt, 5dkg reszelt keménysajt (ízlés szerint), 25dkg apróra vágott gomba (csiperke vagy más), só, frissen őrölt fekete bors, apróra vágott petrezselyem, 2-3 gerezd összetört fokhagyma, 1 tojás, 2ek teljes kiőrlésű liszt, kb. 8-10ek zsemlemorzsa, só

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, és állni hagyjuk, hogy a liszt és a zsemlemorzsa felvehesse a többi alapanyag nedvességét. Fasírtokat formázunk, majd kontakt grillben / grillserpenyőben / vagy olajban pár perc alatt megsütjük.

Jó választás azoknak, akik nem idegenkednek a húsmentes fogásoktól, és szeretik a friss zöldeket.

Tejben-vajban - húsvéti kalács

bizakodj — lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

Minden kedves Olvasómnak és a Bloggertársaknak áldott húsvétot kívánok!

Hozzávalók (két kalácshoz): 90dkg búzarétesliszt, 10dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 3dl tej, 30dkg vaj, 10dkg cukor, 2kk só, 2 tasak (2x7g) szárazélesztő, 2 tojás
a tetejére: 1 tojás, 1ek tej

Elkészítés: a hozzávalókból összeállítjuk a kelt tésztát (vagy rábízzuk a kenyérsütő dagasztó programjára.) Kétszer kelesztjük a tésztát. Utána két cipóra osztjuk, majd a cipókat 3-3 részre.
Én nem szeretek gyurmázni a tésztával, ezért a darabokat keskeny téglalappá nyújtom, majd a hosszabb oldala felől feltekerem. Három-három ilyen tekercset összefonok, a fonatok végét a tészta alá hajtom. Letakarva még fél órát kelesztem.
220 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd 200 fokon kb. 20 percig sütöm.