Vajas krumplitallérok (gluténmentes)

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal.... (...)
... s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez. 

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon. A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian. 

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

(Márai Sándor: Szeptember)

Jó ez az őszi meleg, tényleg. Remélem, Apuhoz is besüt a nap a gasztroenteorológián, és Laci bácsihoz, is, aki több száz kilométerrel arrébb lábadozik egy másik kórházban. Remélem, gyógyítja őket.
A rózsák is most virulnak, amikor már nem éget a fény, az Ozorám gyönyörű. Ma levettem az idei első három fügét a kis fáról. Már a mellékhajtásokon is van gyümölcs és a be nem ültetett, cserepes kis növényen is. A nyári aszály miatt és a locsolás ellenére is kevés érik majd be.

Sok-sok gyümölcsöt kaptam nyelvórák fejében, így folyamatosan fagyasztom le a szilvát és a körtét. A hűtőnk kis fagyasztórekesze nem lesz elég, be kell fogni a nemrég kapott fagyasztószekrényt is.
A hétvégére alapos takarítást tervezek. Remélem, szép idő lesz akkor is. Marika néni már szólt, hogy várja haza Aput, és hogy feltétlenül mondjam meg neki. Persze, majd délután, amikor meglátogatom.

********

Hozzávalók 18 tallérhoz: 25 dkg burgonyaliszt, 2 tk só, 10 dkg vaj, 1 dl víz, 3 tojás (fűszerek is jöhetnek ízlés szerint, esetleg őrölt bors, szerecsendió, petrezselyem, pirospaprika vagy sajt, stb.)

Elkészítés: A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, majd pingpong labda nagyságú golyókat formázunk. Forró ostyasütőben zsiradék nélkül sütjük. (Öntöttvas, gáztűzhelyen használható sütőben ez kb. 8-10 másodperc oldalanként.)

Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Békebeli mandulás aprósütemény (paleo)

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Próbálom utolérni magam az ígéreteimmel is. Úgy terveztük párommal, hogy novemberben lesz egy szabad hetünk, de már a hónap elején látszott, hogy erre nincs sok esély, ráadásul ahogy toljuk a terveket, az idő úgy lesz egyre hidegebb a kimozdulós programokhoz. Talán majd jövőre...

Az idei ütemterven mindenképpen változtatni kell, mert több vonatkozásban sem működött.
De az ígéreteimről volt szó. Párat már sikerült teljesíteni, és múlt csütörtökön végre a Kooktába is eljutottam, Makkához. Szerintem nem mindenki tudja, de nem is titok, hogy október elejétől Makka új munkahelye a Kookta, ahol szebbnél szebb konyhai eszközök közt válogathat, aki arra jár. Igaz, hogy egy-egy darab nem fillérekbe kerül, viszont nagyon tartós, jó minőségű holmikat árulnak. A bolt is nagyon barátságos, kicsit kicsi a sok-sok felhalmozott kincshez mérten, de érdemes rászánni az időt a kutatásra.

Bevallom, nekem kezdettől fogva a kerámia- és öntött vasedények ragadták meg alkotói képzeletemet, de a pénztárcámból nem futja rájuk egyelőre. Viszont sok-sok öntőformát és praktikus kis konyhai eszközt láttam, érdemes a karácsonyi kínálatra és az akciókra is figyelni.

Persze a jó kis beszélgetésen túl üres kézzel nem akartam távozni, így hosszabb belső tusakodás után egy praktikus szilikonforma mellett döntöttem, amiben egész apró sütiket lehet készíteni, a megtöltésük pedig egy egyszerű spatulával történik. A készlet 2 sütőformát (összesen 32 darab sütihez), a már említett spatulát, és a recepttel kiegészített kezelési útmutatót tartalmazza.

A recept nagyon hasznos, mert jól tükrözi azt a mennyiséget, ami a formák megtöltéséhez szükséges és elégséges. Én persze rögtön alakítottam a dolgon, és lett belőle egy paleo sütemény. Az utóbbi időben beszereztem néhány abszolút nélkülözhető, de utamba akadt új alapanyagot, úgy mint nyírfacukrot, kókusztejet. Nem akartam venni, de véletlenül összetalálkoztam velük. Néhány dologhoz ez a nyírfacukor állagánál fogva talán jobb lehet, mint a méz. Nem olcsó, de a minőségi méz sem az, és mi nagyon kevés dolgot édesítünk. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit több édesség készült itthon, mint szokott. Lehet, hogy ez már a tél közeledtét jelzi? Szóval volt ugye nemrégen a paleo habdesszert, elkészült Pocak Panna paleo mogyorókréme (kicsit másképp, párom névnapjára), illetve elég gyakran ittam ezt a forró csokoládét. Az itt következő aprósütemény pedig párom édesanyjának látogatása alkalmából készült.

Hozzávalók (32 darabhoz): 20 dkg őrölt mandula, 5 dkg nyírfacukor (nem paleoknak: kristálycukor), csipet só, fél tk mandulakivonat, fél tk vaníliakivonat, 10 dkg jászvaj (vagy vaj), 2 ek kókusztej (vagy tej), 1 egész tojás

Elkészítés: A jászvajat a tojással és a nyírfacukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sót, a mandulát, a mandula- és vaníliakivonatot, valamint a kókusztejet.
Ha van ilyen sütőformánk, a spatula segítségével abba töltjük, ha nincs, akkor használhatunk más sütőformát (muffinsütő, bombonkészítő forma), vagy süthetjük egyben egy kisebb tepsiben, vagy kiskanállal kupacolhatjuk sütőpapírral bélelt tepsire.
A formákat nem szükséges kikenni, nem fog beletapadni ez a sütemény.
180 C fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt készre sütjük. Utána hagyjuk a formában hűlni, hogy kissé megszilárduljon. Ha már langyos, óvatosan kiemelhetjük a formából.

Nekem másnap ízlett a legjobban, amikor már a nedvesség egy része elpárolgott a süteményből.
Sokáig eláll, gasztroajándéknak is készíthető.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.

Őszi gyümölcstorta magvakkal és nektáriummal

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már.
(Rilke)

Nem gondoltam, hogy a hétvégén sütök valamit, de mégis kedvet és időt találtam hozzá. Igaz, hogy emiatt párom (k)örömpörköltje még várat magára.

A paleo sütemények alapját általában olajos magvak (len, mandula, dió, mák) alkotják, esetleg kókusz. Így nem tudunk belőle annyit fogyasztani, mint a hagyományos, liszttel készült süteményekből, de nem is szükséges.
Az aszalt gyümölcsök ugyancsak koncentrált alapanyagok, viszont friss, lédús gyümölcsökkel lazíthatjuk a tésztát. Azt hiszem, az elkészült torta visszaad valamit az ősz gazdag ízeiből és színeiből.

Egy ideje már szemeztem a boltok polcain a Nektáriummal, ami a készítő méhészfamília leírása szerint méz jellegű, 100% gyümölcs- és termelői méz alapú termék, a méhek "dolgozzák át". Természetesen nem méz, bár a család mézet is készít. Kicsit többet jó lenne tudni a folyamatról, de az interneten nem találtam róla bővebb információt.
A színe egész sötét, vöröses barna, az íze valóban a méz és a gyümölcsök keveréke.

Nekem továbbra is segít a kissé korlátozott étrend (nem paleo, de glutén-, cukor- és tejmentes), sikerült visszanyerni Apu rendszeres sétáihoz, a futáshoz és a napi teendőkhöz szükséges energiát, fogyni néhány kilót. A süteményekre ritkán van igényem, inkább párom és a kísérletezés kedvéért készítem.

Apuval most a szellemi együttműködés a legnehezebb. Fizikailag sokkal jobban bírom, de estére belegabalyodok kommunikációs próbálkozásaink pókhálójába. Emellett látom, hogy a napi két sétánál, a kerti nézelődésnél többet szeretne. Ő nemigen észleli, hogy munkanap vagy hétvége van.

Tervezünk egy látogatást a húgához, no meg egy pótszemüveg is kellene neki. Mindez némi plusz lehetőség a kimozdulásra, de sajnos a hosszabb utakat nem bírja, és sok esetben nehéz előre kiszámítani a szükséges időt. Télen megint beszorul majd a lakásba, marad a tévé, a filmek, de már szinte mindent látott, többször is. A felolvasást, rádiót nem igényli, könnyebb követni a történetet, ha kép is van. Tornázni viszont továbbra is utál, de ez a feltétele a sétáknak.

Öcséméknél újabb szép üvegek készültek, érdemes benézni hozzájuk.

RECEPT
Hozzávalók: 1 banán, 1 alma, 1 körte, 1dl natúr narancslé, 20 dkg aranymazsola, 4 ek nektárium, 5 dkg dióbél, 10 dkg kókuszreszelék, 20 dkg mandulabél, 5 dkg tisztított vaj, 2 tojás, egy csipet só

Elkészítés: a magvakat ledaráljuk vagy késes aprítóval megőröljük. Belekeverjük a kókuszt, a mazsolát és a megolvasztott vajat. A körte kivételével a gyümölcsök húsát a narancslével összeturmixoljuk. Ezt is a magvakhoz adjuk, majd beleteszünk egy csipet sót, 3 ek nektáriumot és beleütjük a két tojást. Összedolgozzuk, majd egy kapcsos tortaformába (nálam 26 cm-esbe) öntjük. Tetejét vékony körteszeletekkel rakjuk ki, majd 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük. Végül 1ek nektáriummal meglocsoljuk. Langyosan már könnyebb szeletelni.

Újabb paleo csemegék

Párom pénteken érkezett meg a nomádportáról, ezúttal a korábbi éveknél rövidebb időt, nagyjából másfél hónapot töltött ott. Viszont kicserélte a ház első oszlopát - sikerült a régihez hasonlót csinálni, és friss meszelést kapott az egész ház, így most már az utcafront fala is fehér, ami korábban halványsárga volt.

Nekem így jobban tetszik, szeretem a vakító fehér házfal és a sötét ablakkeretek, a tető kontrasztját.

Vele együtt a fényképezőgép is hazajött, így sebtében megörökíthettem néhány harapnivalót, ami a napokban készült.

Természetesen itthon kifejezetten paleo menü várta, többek között egy hagyományos húsleves sok hússal és zöldséggel. Elkészült - sokadszor - a mazsolás-mákos sütemény (képen hátul.) Ezt egyébként keserűcsokoládéval is be lehet vonni.
Csináltam egy sós, mandulás kekszet erős paprikával és petrezselyemmel (képen középen), illetve végre nekiálltam Gitta nyers lenmagkenyerének (képen elől.)

Ez utóbbival kapcsolatban annyi kiegészítést tennék, hogy én paradió helyett hazai diót használtam, és sokkal több víz kellett az összeállításhoz, mint amit az eredeti recept említ. Ami az eredményt illeti, az állag, a külső olyan lett, mint Gittáé, viszont az ő kenyere sokkal finomabb. Én ezt azzal magyarázom, hogy egyszerű barna lenmagot használtam, ő pedig az arany lenmagot részesíti előnyben. Legközelebb abból fogom elkészíteni.

A Gitta által megadott mennyiségekből egyébként több, mint 70 dkg, összesen 16 kisebb szelet kenyér lett (szárítás után mérve, természetesen.)

Mindenesetre a nemrég beszerzett egyszerű késes aprítónak nagy hasznát vettem. A házi ételízesítő elkészítése is könnyebb lehet vele.

Ami a paleo csemegéket illeti, mivel nagy mennyiségben olajos magvakat tartalmaznak, természetesen nem lehet egyszerre olyan mennyiséget megenni, mint a hagyományos süteményekből.

Párom születésnapjára pedig (még szeptember elején) egy lenmagos, zöldséges, napon szárított krékert küldtem, amit - fényképezőgép híján - akkor nem tudtam megörökíteni. Talán majd legközelebb.

Receptek:
Mazsolás-mákos sütemény
Nyers lenmag kenyér

Mandulás kréker erős fűszerpaprikával és petrezselyemmel
Hozzávalók (kb. 24 db 5-6 cm átmérőjű krékerhez): 40 dkg mandula lisztté őrölve, 2-3 erős, piros fűszerpaprika, egy csokor petrezselyem (utóbbi két hozzávaló apróra vágva), 8 dkg tisztított vaj (ghí) megolvasztva, 1/2 tk sütőpor, 1/2 tk só, 2 tojás

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk egy tálban, majd hosszúkás hengerré formázzuk, és éles késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle. 180 C fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kissé hűlni (megszilárdulni), mielőtt leszedjük a tepsiről.

Gazdag paleo vagdalt

Nem titok olvasóim számára, hogy párom tavaly összeismerkedett a paleolit táplálkozással, és azóta ennek megfelelően étkezik (apróbb megszakításokkal.) Nekem ez nem jelent gondot, korábban is nagyon szerette a húst és a halat, számára egy vegetáriánus vagy ahhoz közeli táplálkozás elképzelhetetlen lenne. A szóba jöhető alapanyagok köre persze némileg szűkült, de ugyanúgy megmaradt a gyümölcsturmix reggeli, és alapvetően sok zöldség (főleg nyersen) a táplálkozásunkban.
Van, aki szerint ez egy újabb őrület, van, aki kifejezetten támadja ezt az étrendet, s persze akad, aki pártfogásba veszi. Én személy szerint mindenkinek meghagyom a szabadságát, hogy úgy étkezzen, ahogy jónak látja. Ha hozzám közeli valakiről van szó, akkor is csak az általam veszélyesnek tartott dolgokra hívom fel a figyelmet. Páromnál a veszélyfaktor megítélésem szerint a kávé, ami bár nem tiltott dolog, de nála komoly függőséget okoz, amikor néha visszatér hozzá.
Nálunk az étrendi változtatások és kísérletek mögött mindig ott áll néhány intő példa, vagy valamilyen saját egészségügyi probléma. Még ha az utóbbiak nem is tűnnek súlyosnak, azért oda kell figyelni rájuk. Páromnak a tejtermékekkel korábban elég sok gondja volt, az allergiaszezonban igyekezett is tartózkodni tőle. Mivel sem a paleo, sem a hozzám közelebb álló testkontroll étrend nem támogatja a tejtermékek fogyasztását, mára azt elhagytuk a vaj (ami főként zsiradék) kivételével.

Mind a paleo, mind a testkontroll megvalósítja, hogy ne együnk egyszerre és úgy egyáltalán túl sokféle ételcsoportból. Hiszen a mindenevők étrendje sem mindenevő a szó általunk használt értelmében.
Párom 15 kilót fogyott, kevésbé fárad, és saját bevallása szerint jobban érzi magát. Bőrére és az allergiájára is jó hatással van ez az étrend. Remény van rá, hogy az allergiája a korábban hónapokig tartó szenvedés helyett teljesen eltűnik. Már tavalyelőtt és tavaly is sokkal jobb volt a helyzet, amikor tejterméket nem fogyasztott, és a szezont vidéken töltötte.

Hetedik évfordulónkra a Paleolit szakácskönyvvel ajándékozott meg, nem mintha nem lenne elegendő fellelhető paleo recept a világhálón vagy saját kútfőben (de akár már itt, a saját blogomon is, ha jobban körülnézek.) Viszont ki ne örülne egy kis plusz inspirációnak vagy esti lapozgatni valónak? Szakácskönyvből sosem elég.

Ez a recept nem szerepel az említett könyvben. Egyszerűen csak annak a kérésnek tettem eleget vele, hogy legyen valami fasírt (vagdalt), ami nem tartalmaz gabonafélét (tehát nincs benne zsömle, kenyér, morzsa, stb.)
Viszont beletettem egy kis szalonnát és nagyon sok különféle zöldséget. Fűszerezése a hagyományos fasírtnak megfelelően: só, pirosparika, morzsolt majoranna.

Elkészítését kicsit több hússal is ajánlom, nekem most csak fél kiló volt itthon.

Hozzávalók: 50 dkg darált hús (ne legyen túl sovány, ajánlom hozzá a sertésdagadót), ujjnyi szelet szalonna apró kockákra vágva, 3 tojás, 2tk pirospaprika, 1tk morzsolt majoranna, 1ek zsír, 2tk só, különféle zöldségek: bébicukkini, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa, petrezselyem, 2-3 vöröshagyma, fél fej fokhagyma, kelkáposzta, gomba (mindez apróra vágva), a zöldségek és a hús aránya nálam most kb. 2:1.

Elkészítés: A darált húshoz adom a szalonnát, a fűszereket és a tojásokat, majd belekeverem a felaprított nyers zöldséget. Választok hozzá egy tepsit (nekem most a vagdaltsütő formám a nomádportán maradt.) Belesimítom egy falapátka segítségével, majd 180 C fokon kb. 1 órát sütöm. Fólia vagy takarás nem szükséges sütés közben, hiszen a zöldségek rengeteg nedvességet tartalmaznak, nem fog kiszáradni az étel.

(Kisüthető zsiradékban is, pogácsákat formázva, bár ezzel a keverékkel egyszerűbb az egybesült változat.)

Természetesen továbbra is mindenféle étellel találkozhattok a blogomon, egyrészt mert ajándékba, vendégségbe is készülnek ételek, másrészt mert én nem mondtam le a szénhidrátokról, és néha-néha amúgy is kivételt teszek.

Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, ez Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

Ropogós kéregben sült banán rummal

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A "keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.

(Arany János: Szent László füve, részlet)

Ez amolyan kis könnyű édesség, ami akár a paleo étrendbe is beilleszthető: nincs benne cukor, sem liszt, sem tejtermék. Van viszont puha, krémes banán, citrommal, rummal, vaníliával, mazsolával és mézzel bolondítva, tetején pedig szezám és egy kis sós-pirított dió.

Tavaszra várva ilyen őrült ötletek lepik meg az embert, de ez is gyors: mind az összeállítás, mind a sütés hamar megy.
Komolyabb dologra nem is igen lett volna időnk, mert természetesen kihasználtuk a felmelegedést: hosszabb időt töltöttünk odakint.

A szép üvegek gyűjtőinek is van jó hírem: sokan kérdezitek egy-egy bejegyzésem kapcsán, honnan szerzem az üvegeket. Eddig többnyire párom bicajos gyűjtőkörútjairól, és persze az általunk vásárolt termékek megürült "csomagolásából" kerültek ki a szükséges üvegek.
Mostantól kezdve azonban új forrásunk is van: öcsém és felesége az egyszerűbb üvegekből is gyönyörű palackokat, tálkákat varázsol gravírozott mintákkal, munkáikat a
Szent László tárnics boltban lehet megtekinteni és megvásárolni, a Meskán.

(Én magam bevallom, nem tudtam, hogy a bolt egy virágról / gyógynövényről kapta a nevét, de most már tudom. Megismerkedtem ezzel is, mint a vakvarjúval tavaly.)

Hozzávalók (4 személyre): 4 banán, 8-10 szem dió, 1kk vaníliakivonat, 2 ek citromlé, 2-3ek méz, 1 ek rum, 1 marék mazsola, 1 marék szezámmag, 1 ek hidegen préselt olaj (szezám-, mogyoró-, dió-, szőlőmagolaj vagy ezek híján valamilyen semleges ízű olaj), só

Elkészítés: A banánokat megmossuk, megtöröljük, és héjastól hosszában félbe vágjuk. A vágott felüket megkenjük a citromlével, majd a vaníliakivonatot csepegtetjük rá, és meglocsoljuk a rummal. Az egyes folyamatokat mindig ugyanazzal a darabbal kezdjük, így, amíg a többivel dolgozunk, az elsők már beszívják kissé az előző folyadékot. Ezután óvatosan 8-10 mélyedést ejtünk a keresztbe a banánokon, ezekbe a résekbe mazsolát teszünk. Utána a banánokat bekenjük gazdagon mézzel.

A diót darabosra vágjuk, összeforgatjuk 2 csipetnyi sóval és az olajjal. Egyenletesen elosztjuk a banánok tetején, majd mindegyik darabot gazdagon megszórjuk szezámmaggal.
(Ezután egy félórára letakarva hűtőbe tehetjük, hogy összeérjenek az ízek.)
Sütőpapírra helyezve 180 fokon, fólia nélkül sütjük, kb. 20-25 percig.

Kiskanalat adhatunk hozzá, ezzel a legegyszerűbb kieszegetni a gyümölcsöt a héjából.
Meglocsolhatjuk balzsamecetkrémmel (nekem már elfogyott), vagy friss, cukrozatlan tejszínhabot is kínálhatunk hozzá - természetesen így már nehezebb desszert.

Hasonló módon más gyümölcsöt is süthetünk (almát, narancsot.)

Könnyű citrushab gránátalmával

Van valami, mely változatlan -
Mindennek lényege ez a változatlan -
(Weöres Sándor)

Tudom, előbb kellett volna. Még jóval az ünnep előtt sütni-főzni, recepteket és gondolatokat adni az ide látogatóknak. De nem ment. Próbáltunk ehelyett valami karácsonyfélét összehozni Apunak, mert az ünnep - úgy tűnik - mégiscsak elsősorban a gyerekeké és az időseké. Töprengtünk ajándékokon, ami valóban ajándék és nem csak szükséglet, s persze az egyik legfontosabbat - a társaságot - idén nem sikerült összehozni. Erre számíthattunk. Karácsonyoztunk hát hármasban, a többi meg a jövő titka.
Én azonban Tőletek, vagyis az olvasóktól is kaptam egy igazi ajándékot: ha írtam, ha nem, Ti jöttetek, keresgéltetek, elkészítettétek a régi receptjeimet, választottatok innen gasztroajándékot. Köszönöm.

ÖRÖMTELI ÜNNEPEKET
ÉS ÁLDOTT, NAPFÉNYES ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
napmátka - hanczur - apu

Könnyű citrushab gránátalmával
Karácsony táján szoktam szakítani azzal a hagyománnyal, hogy kizárólag hazai alapanyagokból főzzek. Ilyenkor előkerülnek a déli gyümölcsök, a kókusz, és a különlegesebb fűszerek. Idén először vettem gránátalmát - ami egyébként Magyarországon is megterem.
Párom szerint nem túl gazdaságos gyümölcs, viszont az íze nagyon hasonlít a ribizlire. Én is észrevettem a hasonlóságot, a magok küllemében is.
A bontatlan gyümölcs pedig a karácsonyi díszek formáját idézi fel számomra, így került az ünnepi asztalra is.

Hozzávalók: 40dkg megtisztított, feldarabolt és lecsöpögtetett citrusféle (grapefruit, narancs, mandarin, citrom), 2 tojásfehérje, méz ízlés szerint, gránátalmamagok

Elkészítés: a gyümölcsöket azért kell lecsöpögtetni egy szitában, hogy a folyadéktartalmuk kissé csökkenjen, és így a tojásfehérjével habbá tudjuk verni. A visszamaradó gyümölcslevet készítés közben elkortyolgathatjuk. Tehát a gyümölcsöt két tojásfehérjével és ízlés szerint mézzel habbá verjük, majd a hűtőben/mélyhűtőben kissé behűtjük, attól függően, hogy milyen állagot szeretnénk, illetve mikor fogjuk tálalni. (Nekem most nem volt sok időm hűteni.) Gránátalmamagokkal díszítve tálaljuk, lehetőség szerint a citrusfélék héjában.

Tej-, cukor- és lisztmentes édesség.

A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Mákos-diós kocka mazsolával

Ha van, kikért, mit:
vízre rajzold, porba írd:
úgy nem öl, nem hal.
(Fodor Ákos)

Legutóbbi mákos lepényemet kissé átalakítva született ez a sütemény, melynek készítése során kiderült, hogy a múlt héten vásárolt 250 grammos kiszerelésű mazsola csomagolással együtt is 200 gramm alatt van ( a mérési eredményeket itt dokumentáltuk.)

Ami a hétköznapokat illeti, a fizikai terhelésen túl a meleg is minden erőmet elszívja.
Még kötős terveim is alig haladnak, mire hozzájutnék, már elalszom. Azután persze mégis felébredek, mert idebenn a hőmérséklet 30 fok felett van, hiába a 60 centis kőfalak. Ilyenkor nehéz elképzelni a gyapjú melengető szépségét, de még pamuttal vagy lennel sem jó dolgozni. Állandó szomjúság gyötör a sok friss gyümölcs és zöldség ellenére is. Apu viszont mindig ki szeretne menni a szobafogságból a hőségbe, akármilyen nehezére (nehezemre) esik is.
Mindenki vár valamire, egy záporra, egy kis könnyítésre.

De jöjjön a recept:
Hozzávalók: 60dkg darált mák, 30dkg darált dió, 20dkg mazsola, 7,5dl natúr almalé, 6ek méz, 6 tojás
Elkészítés: a mákot 4 tojással és 4ek mézzel és 6dl gyümölcslével elkeverjük egy tálban. Egy másikban ugyanígy a diót keverjük össze 2 tojással, 2ek mézzel és 1,5dl almalével. Egy nagyobb tepsibe terítjük a mákos keverék felét, rákenjük a diósat, majd megszórjuk a mazsolával. Végül ráterítjük a mákos keverék másik felét. 200 fokon sütjük kb. fél órát.

Ha már kicsit meghűlt, szépen lehet szeletelni.

Máklepény (liszt / tej / cukor nélkül)

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, s azután külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy ezt a közmondások tanítják.
(Márai Sándor)

Már említettem korábban, hogy párom újabban a paleolit táplálkozás Szendi Gábor kijelölte ösvényén igyekszik haladni. Ezt az ösvényt azonban inkább csak amolyan turistajelzések (alapelvek) mutatják, mintsem konkrét receptek. Azért mégis akad ilyen is, egy úgynevezett mákos muffin, amit én azonnal igyekeztem megfosztani egyrészt a nevétől (valahogy nem jön be nekem ez a muffinozás), másrészt néhány alkotórészétől.

Az eredeti recept ugyanis 5dkg zablisztet és 1 csomag sütőport is tartalmazott, valamint a tészta összeállításához tejet (v. szójatejet) ajánlott. Mivel azonban a paleolit ösvény mentén nem folydogál tej-patak, én ezt lecseréltem natúr gyümölcslére. Már csak azért is, mert legalább 6dl folyadékra van szükség, tejből pedig ezt végképp nem lehetne elhanyagolható mennyiségnek tekinteni. A zabliszt pedig annyira elenyésző volt a mák mennyiségéhez mérten, hogy másodjára értelmetlennek tartottam beletenni (pontosítok: párom kérésére kihagytam.) Ugyanígy a sütőport is, hiszen az amúgy is a gluténtartalmú liszttel lépne reakcióba (ha lenne ilyen hozzávaló a süteményben), tehát ez is elmaradt. A mákhoz ajánlott cukor helyett pedig egész kevés mézet használtam fel. Ha már paleolit, hát vegyük komolyan!
Továbbá saját adalék a receptben a plusz zsiradék (vaj vagy olaj), melyeket a már említett turistajelzések alapján lehetségesnek tartottam használni, de el is lehet hagyni, nem lényegi része az ételnek.

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 60 dkg darált mák, 4 egész tojás, 6ek méz, 6dl natúr gyümölcslé (nálam alma), 25 dkg mazsola, 5 dkg olvasztott tisztított vaj (vagy 3ek hidegen préselt olaj), csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd egy nagyobb tepsibe öntjük, és 180 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne hagyjuk nagyon kiszáradni!

Kiegészítés sokszori sütés után:
Éppen csak édeskés, laktató sütemény a végeredmény, amit tovább lehet gazdagítani aszalt és friss gyümölcsökkel, durvára vágott diófélékkel, vaníliakivonattal, ízlés szerint. A zsiradék elhagyható, ha úgy jobban szeretjük, és méz helyett lehet pl. nyírfacukrot is használni. A folyadék mennyiségét az alaprecepthez adtam meg, de ha több magas víztartalmú hozzávalót teszünk bele (pl. friss gyümölcsöt), akkor kevesebb is elég belőle, ha pedig a megadottnál több szárazanyaggal dolgozunk (pl. aszalt gyümölcsök, magvak, méz helyett nyírfacukor), akkor használjunk több folyadékot. Ha viszont diót is szeretnénk beletenni, nemcsak durvára vágva, hanem ledaráva, akkor célszerű elhagyni a zsiradékot, mert a diónak magas a zsírtartalma.
Készíthetünk a tetejére keserűcsokoládé-bevonatot vagy gyümölcsös-vaníliás öntetet. A meggy különösen jól illik hozzá.

Egyébként nagyon finom, de csak azoknak, akik szeretik a mákot. Mi közéjük tartozunk.

Sárgarépazselé

ijesztő mélységek peremén
egyensúlyozó létemet élve
talán csak a zuhanástól félek

(erős ildikó - élettér 1)

Ilyet még nem csináltam eddig. Ezért különösen örülök, hogy nem lett lekvár belőle, annál is inkább, mert nem zselatint, hanem gyümölcspektint használtam az elkészítéséhez. Öcsém holnap készül hozzánk, és esetében bizony minden fellelhető konyhai tudást össze kell szedni. Ugyanis egyrészt vegán évek óta, másrészt pár hónapja egy diétát is tart, ami további élelmiszereket is kizár a lehetőségek közül. Rá gondolva akartam készíteni valamilyen zöldséges fogást, ráadásul olyat, amit akár el is vihet magával haza, ha nem itt fogyasztja el.
Hasonló megjelenésű (de azért mutatósabb) zselét a Szakácsok könyvében nézegettem, persze megint átalakítottam a receptet. Nem akartam a folpackkal sem bajlódni (amúgy sem használom a háztartásomban), ezért puha, vékony falú műanyagdobozokat használtam, olyanokat, amiben a bogyós gyümölcsöket árulják a piacon. Ezeket akár ki is lehet fordítani, így élt bennem a remény, hogy sikerül majd kihalászni belőlük a zselét.
Annak is nagyon örültem, hogy a répalé már melegen bíztatóan sűrű állagot vett fel, pedig fogalmam sem volt, hogy mit szólnak majd a gyümölcspektinnel egymáshoz. Cukor természetesen nem került bele (még mindig nem szeretem az édes zöldségeket - s ezért tesóm sem úgy kapja.) Sőt, belefőztem egy kis darab zellert és pár szál petrezselymet, hogy végképp elvegyem az édeskés ízt. Nagyon jó színe és kellemes íze lett. Kicsit türelmetlen voltam az első adag ellenőrzésével, de már lehetett szeletelni. A második kép kicsit később készült, azon már élesebb a vágásfelület. Most ilyen egyszínű lett a zselé, de biztosan sokféle módon lehetne színesíteni, rétegezni (más főtt zöldségekkel, zöldfűszerrel, esetleg húsfélével.)
Az egész zöldséget külön főzöcskéznem nem kellett, mert sós vízben eltett bébirépát használtam ezúttal.

Hozzávalók: 3 doboz bébirépa konzerv (sós vízben főtt, 400gr/doboz), 2-3 szál petrezselyem, 1 kis darab zeller, 1 csomag gyümölcspektin (nálam most Dr Oetker 3:1)

Elkészítés: Egy doboznyi bébirépát beleteszünk a turmixgépbe levével együtt. Ráöntjük a másik két doboz leszűrt levét is. Hozzáadjuk a gyümölcspektint. Összeturmixoljuk. Ezután egy kisebb edénybe öntjük és felforraljuk. Beledobjuk a petrezselymet és a zellert. 3 percig erősen forraljuk, majd elzárjuk alatta a gázt. Ha már kissé meghűlt (de még meleg), kezdhetünk dolgozni vele. Kivesszük a zellert és a petrezselymet. A félretett egész répákat a zselébe mártogatva a dobozokba rétegezzük. Figyelünk rá, hogy minél kisebb hely maradjon a zöldségek között. Az egyes rétegeket meglocsoljuk a zselével.
Ha átlátszó dobozunk van, az még jobb, mert akkor látjuk, hogy minden apró résbe szépen befolyt-e a zselé. Ha nem, akkor óvatos rázogatással segíthetünk ezen. Nekem elég kicsi dobozaim voltak, ezért csak két rétegben raktam le a répát. (Azt nem tudom, hogy a gyümölcspektin képes-e sokkal magasabb építmény stabil megtartására, a dupla réteggel nem volt gond.) A tetejét is zseléréteg zárja. Először szobahőmérsékleten hagyjuk megdermedni, majd hűtőbe tehetjük. 2-3 óra múlva már szeletelhető (de ha 6-8 órát tudunk várni vele, akkor az a második képen látható minőséghez jutunk.)

Ebből a mennyiségből kb. 5 kisdoboznyi zselé lesz. (A dobozok űrtartalma egyenként 2 dl.)
A fotózáshoz levágtam az első szeletet, hogy látni lehessen az egész répákat is.

Babos-kolbászos kukoricalepény

a madarak távol vannak
elengedtem őket
minden nap ők hoznak
erőt
nem a repüléshez

az élethez csupán

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A tegnapi diétásnak nevezett menü után egy igazán laktató fogás következett. A környezetemben többen is úgy gondolják, hogy a kukoricadarát inkább meghagyják az állatoknak, én viszont édesen és sósan is szívesen eszem időnként. Azoknak is jó választás lehet, akik valamilyen okból nem ehetnek tojást vagy lisztet. Még a tejtermék is elhagyható belőle.
Ez a kukoricás lepény készülhet sokkal könnyedebben is, bab, krumpli és kolbász helyett mehetnek bele friss zöldségfélék, fehér sajt és paradicsom. Vagy lehet egy gombás-sajtos változatot is sütni. Én most egy kicsit a hagyományosabb ízvilág felé mentem.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy ha füstölt kolbász is kerül bele, akkor mindenképpen valamilyen ecetes savanyúsággal kínáljuk. (A zöldséges változatot meg inkább salátával.)
Egyébként meglepően kevés darából igazi négyszemélyes adag lesz.

Hozzávalók (4 főre): 2dl kukoricadara, 5dl víz, 2 nagyobb krumpli, 1 doboz babkonzerv (egyszerű sós vízben főtt fehérbab, 400gr/doboz), 2ek reszelt trappista sajt, 1kk só, 2ek olaj (vagy vaj), 1csokor petrezselyem, ízlés szerint: karikára vágott csípős füstölt kolbász és/vagy bőrös virsli

Elkészítés: Egy keverőtálba öntöm a kukoricadarát. Hozzáadom a sót. A krumplikat meghámozom, és a kukoricára reszelem. A vizet úgy mérem ki, hogy a bab leszűrt főzőlevét is beleszámolom. Ráöntöm az ételre, és főzni kezdem. Ez történhet a tűzhelyen, de a mikroban is megoldható, hiszen csak néhány percről van szó. Viszont fontos közben a darát időnként átkeverni. Amikor már majdnem puha, beleteszem a babot, az összevágott petrezselymet, a sajtot és az olajat. Végül a karikára vágott füstölt kolbászfélét. Amikor a dara már jó (de folyós), beleöntöm egy közepes méretű, kivajazott tepsibe. 200 fokon kb. 20 percet sütöm.

A sütőből kivéve elég hamar könnyen szeletelhetővé válik. Én most vékonyra sütöttem, mert egy kicsit szárazabban szeretem. A téglalapokat a tányéron rétegeztem egymásra.