Borcsokoládé változatok

Mit eltemet a feledés, / egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, / egy rezdület mely elpörög: / múlónak látszik és örök. / Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök.  (Weöres Sándor)

Epiphania Domini. Az úr megjelenése. Vízkereszt. A három királyok imádása. Házszentelés.
A karácsonyi ünnepkör ezzel a nappal zárul, és átadja helyét a farsangnak. A karácsonyfát leszedjük, a díszek, a gyertyák, a kis betlehem visszakerülnek újra a lakás sötét zugaiba, de a világosság, Aki megszületett, velünk marad nemcsak az egyre hosszabb nappalokkal, hanem a gondviselő reménnyel is, amivel az új évet elkezdjük.

A farsang a röviditalok, a fánkok, a téli dínom-dánomok időszaka. Ilyenkor csak elvermelt tavalyi zöldség, gyümölcs van, viszont a disznóvágásokból tepertő, szalonna, kolbász akad még a gondos parasztportákon. Vidéken is van nagy szegénység, de nem állnak hosszú sorok az ingyen ételért - és ezt jó látni. Ha munka nincs is, vagy csak elvétve akad, a hagyományos, önellátó háztáji gazdaságok bőven adnak egész évre tennivalót és némi reményt, betevő falatot is. Tudom, az időjárás kiszámíthatatlan, de minden évben van valami, ami jobban terem vagy életrevalóbb, és van, ami kevésbé. És a pénzért vagy munkáért helyben kapott portéka is olcsóbb, frissebb, mint a városban. Persze mások a vágyak, az igények is. Az embernek ott eszébe sem jut az az életforma, amit a média sugall, pedig ott is van tévé, internet, és az emberek használják is. Terveznek, ötletelnek, falusi turizmus, házi lekvár, kézműves portéka. Ki miben hisz. A falu mégis szerényebb, de legalábbis, minden javát megbecsüli, akárcsak a barterüzletet. Én benne látom a jövőt.

A karácsonyt mi ismét Apuval töltöttük a fővárosban, majd szilveszter előtt utaztunk Miskolcra, párom családjához, és az óév utolsó napja pedig a Bódva-völgyben, a nomádportán telt el. Bejártuk a kis utcákat, megnéztük a köztéri betlehemet.
A tél egészen más arcát mutatja arrafelé, mint itt. Köd és jég. Vaskos zúzmara és tompa napfény.
Vettünk helyben szalonnát és zsírt, kaptunk disznótoros kóstolót, tojást, almát, vendégül láttak toros káposztára, süteményre. Ilyen hidegben minden jól esik. Hoztunk sütőtököt, diót, krumplit, hagymát saját termésből.
Az új év első napja megint a Minorita templomban talált, ezúttal a párom által készített fakeresztet is magammal vittem. Pár napja pedig már a szobánk falára került.

Ennek az italnak az alapreceptjét, az 1800-as évekből származó Kugler Géza-féle borcsokoládét sokan ismerik. Nekem nemrég küldte tovább párom, és gondoltam, így a farsang elején kipróbáljuk. Magában úgysem szeretem az alkoholt, bort talán évente egyszer, ha iszom, ez a párosítás viszont izgalmasnak tűnt. A recept úgy szól, hogy jó minőségű vörösbort és étcsokoládét használjunk. Persze, persze, de milyet? Ezen gondolkodtam, többféle lehetőség is eszembe jutott. De rögtön azután a fehér csokoládé is felmerült bennem, ami önmagában túl édes, de borral finom lehet. Ekkor már a keserű csokoládé - édes vörösbor és a fehér csokoládé - száraz fehérbor párhuzama izgatott, így mindkettőt kipróbáltam, homoki félédes zweigelt és ezerjó került a csokoládék mellé.
Bár az alaprecept őrölt szegfűszeggel és fahéjjal ajánlotta gazdagítani az italt, én egyiket sem használtam ezúttal. Nyilván számtalan lehetőség és kombináció kipróbálható, nekünk most a fehér ízlett jobban.
És ha már farsang, ne felejtsétek elkészíteni a triplaszilvás bonbont sem!

Borcsokoládé alaprecept (2 pohárhoz):
Hozzávalók:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
2 dl jó minőségű vörösbor
ízlés szerint őrölt szegfűszeg, fahéj

Elkészítés: A darabokra tört csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, majd fokozatosan hozzáadjuk a bort és egyneművé keverjük. Fűszerekkel gazdagíthatjuk.
(Az én változataim tehát keserű csokoládé félédes vörösborral és fehér csokoládé száraz fehérborral. Fűszerek nélkül.)

Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.

Áfonyás

Idézet helyett ma
ezt a rövid novellát ajánlom szívesen a figyelmetekbe.

Kivételesen egy egészen hagyományosnak mondható recept következik, vagyis olyasmi, ahol nem kerültem ki semmilyen alapanyagot. Nem is szabad (lehet) belőle sokat enni, egy-egy kis darabot délutánonként. (Ebből biztosan nem lesz rendszer.)

1. rész: Ágyban
Pár napja átböngésztem néhány tetszetős receptet Kinder Pingui ügyben. Ez az egyik bolti csoki, amit én is szeretek, hasonló változatok közelébe sem jönnek, mert ugye éppen a részleteken múlik minden, a hasonlóság pont ezért nem elég. Igaz, én is csak hasonlót akartam először (később más lett belőle), és persze egyszerűt, ha már édességet készítek - ami a konyhánkban ritkán fordul elő manapság -, legalább ne pepecseljek sokáig vele. A tiltott listáról egyértelműen bekerül a tejszín (nem növényi, nem flakonos, nem csökkentett zsírtartalmú, nem édesített.) Kell még egy jó sötét tésztalap, amihez most vagy a tojásmentes változatomat fogom használni, de azt nehezebb szeletelni, tölteni, különösen, ha vékonyra sütjük a tésztát. Vagy jöhet a jól bevált csokoládés-vizes piskóta.

Nem szeretnék zselatint, se zseléfixet, se egyéb kondicionáló valamit bele, nem feltétlenül muszáj magasnak vagy rendezettnek lennie (bár ez utóbbi elvárás is megoldható egy éjszakás várakoztatással.) Nyilván szebben lehet vágni-szeletelni a zselatinosat, de nekem jobb lesz így. Cukrot megint mellőzhetjük (nem is tudom, mikor volt utoljára itthon), jó lesz egy kis méz. Viszont kell ropogós keserűcsoki, magas zsírtartalmú kakaópor. A csokit végül is nem muszáj megolvasztanom, rá is forgácsolhatom, törhetem a tetejére, a lényeg az íz-összhatás. Poharas desszert sem kizárt.

Továbbá legyen benne egy adag bogyós gyümölcs (áfonya?), ami abszolút nem lenne tartozéka, de nyáron nagyon kívánom. A piskótába egy kis alkohol? Meggondolandó. Azt hiszem, ez sem autentikus, de nem is árt. Talán a borókapálinka jobban menne az áfonyához, de most szilva van a nomádportáról, mondjuk a gyümölcsök színe körülbelül egyezik. Paleo változat e sütiből kizárva, mert bár elképzelhető lenne egy sok tojásos, kakaós piskóta kevés zabliszttel vagy őrölt mandulával, a tejszínt ezúttal nem szívesen cserélném valami kókusztejes vagy növényi (ingyom-bingyom adalékokat meg guargumit tartalmazó) cuccra. Ennyi. Jöhet az anyagbeszerzés, kivitelezés. Bűntudat? Hm, meglátjuk. A zsírtartalom miatt nincs, inkább hogy keverem a fehérjét és a szénhidrátot, és tejterméket használok. Mondjuk, hogy csak egy kis adagot csinálok. Ámbátor, ha lúd...

2.rész: Boltban
Ma sikerült beszereznem néhány dolgot, ami nem volt itthon, de a terv része. Így vettem egy tábla 75%-os étcsokoládét. Erről jut eszembe, hogy hétfőn majdnem elgyengültem, amikor tudatosult, hogy a Királyi Pál utcában éppen a Rózsavölgyi csokoládébolt előtt haladok el. Bementem és körülnéztem, de volt erőm nem vásárolni, csak néhány ajándékötletet gyűjtöttem be. Valamiért azt gondoltam, hogy a Rózsavölgyi csokoládébolt a Ferenciek terén van, a Párizsi udvar közelében. De nem. Viszont a műhelyről tudom, hogy itt van nálunk, a budafoki Rózsavölgyben.
Vissza az anyagbeszerzéshez. Kívánságom teljesült, ugyanis nagyon szép áfonyát kaptam csökkentett áron. A többi dolog is megvan, kezdődhet az alkotás...

3. rész: Konyhában
Majdnem minden terv szerint. Új hozzávalókkal bővítettem a kört, úgy mint dió (mert az szinte mindig van itthon) és sűrített tej. Igen, ez utóbbiban van bizony cukor is, de csupán a sütemény tetejére kerül. Ami a diót illeti, durvára vágva a tészta tetejére szórtam sütés előtt. Idén valószínűleg nem lesz diótermésünk, mert lefagyott a nomádportán. A meggy is. Viszont a fügém idehaza nagyon lelkes. 22 kis új kezdeményt számoltam meg rajta, amiből őszre lehet valami. Szépen belombosodott a kis fa, és talán a helyét is szereti (nemrégen végre elültettük.)
A süteményre visszatérve, végül egy harmadik piskótaváltozatot sütöttem (bár helyesebb a kevert tészta megnevezés.) És a csokoládét mégiscsak megolvasztottam...

Hozzávalók:
A tésztához: 5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20 dkg rétesliszt, 5 dkg sötét hollandi kakaópor, 25 dkg méz, fél tk só, fél tk szódabikarbóna (vagy sütőpor), 2 ek szilvapálinka, 1 tk vaníliakivonat, 2 dl tej, 20 dkg vaj, 2 tojás, 6-8 szem dió
A krémhez: 2,5 dl tejszín, 25 dkg áfonya
A bevonathoz: 10 dkg keserű csokoládé (nálam 75%-os)
A tetejére: kb. 50 g sűrített tej (tubusos, édes)

Elkészítés: A sütőt 180 C fokra előmelegítjük.
A tésztát értelemszerűen készítjük, a tojásokhoz adjuk a puha vajat. (Akinek sok türelme van, az a sárgáját kikeverheti a vajjal habosra, a fehérjét meg majd legutoljára habbá verve forgathatja a masszába. Nekem ennyi türelmem mostanában nincs. Tehát a folyékony-puha hozzávalókhoz adom a szárazabbakat.) Jöhet a méz, a szódabikarbónával, sóval és kakaóval elkevert liszt kisebb adagokban, közben a tej, a vaníliakivonat, a pálinka, hogy könnyebb legyen simára keverni. Végül a durvára vágott dióbél (ami a képen egyáltalán nem látszik, de azért benne van.)

Egy normál méretű (tehát a sütőt kitöltő) tepsit kivajazunk, lisztezünk, vagy sütőpapírral beborítjuk. Ráöntjük a tésztamasszát és egyenletesen eloszlatjuk. Kb. 25 perc alatt készre (tűpróbáig) sütjük. Hagyjuk egy kicsit a kitámasztott sütőben kihűlni, majd kivesszük, és egészen szobahőmérsékletre hűtjük.

A tejszínt kemény habbá verjük. A kihűlt tésztalapot két egyforma téglalapra osztjuk. Az egyikre rákenjük a tejszín 2/3 részét, majd rárakosgatjuk az áfonyát. A maradék tejszínt rákenjük, és befedjük a másik tésztalappal. Hűtőbe tesszük.
A csokoládét gőz felett megolvasztjuk, majd a sütemény tetejét bevonjuk vele. Ismét visszatesszük a hűtőbe, lehetőség szerint egy egész éjszakára. Tálalás, szeletelés előtt meglocsoljuk sűrített tejjel.

Másnap már nagyon szépen lehet szeletelni (de én a kép készültekor nem törekedtem erre), zselatin, habfix nélkül is megáll krém. Ünnepi alkalmakra süssük tortaformában!

Aranyalma kompót sáfránnyal és zöld teával

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál.
(Weöres Sándor)

A kert, a ház megtelt illatokkal. Nem az ébredő földével, hanem már a színes virágokéval. Mindkét aranyeső bokrunk kinyílt szinte egyik napról a másikra, a krókuszok, nárciszok már teljes pompában. Meglepően sok ibolyánk van idén a kertben, jóval több, mint hóvirág. Itt-ott már kutyatej sárgállik, vadárvácska és nőszirom kéklik. De a nehéz illatokért főleg a jácintok felelnek. Az orgonabokrok is belehúztak, nagy leveleiknek és virágaiknak sok-sok nap kell még. Virágzik a japáncseresznye nálunk, és néhány gyümölcsfa is a közeli kis utcákban. Tulipánt még nem láttam, azaz csak a zöldjét, persze.

Egyetlen hiányérzetem továbbra is a füge, nem tudom, ültethetek-e végre idén. Mert minden évben terv. De igazából kevés a hely a kertben, és főleg foglalt a napos, déli, szélmentes fal, ahol talán jó lenne neki. Meglátjuk.

A fenti idézet ezúttal a születés-név-nőnapi ajándékomról jutott eszembe, párom ismét meglepett néhány új könyvvel.
Ma pedig egy kis édességre vágytam, innen a kompót ötlete. Nekünk ugyan nem okozott megterhelést a cukor emelkedő ára, mivel nem szoktunk venni. Ugyanezt a benzinről nem mondhatom el... De vissza a kompóthoz! A szokott módon ebbe is méz került, fűszerek: fahéj, vanília, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, és ráadásként egy kevés sáfrány. Egy adag zöld teát is belefőztem. Friss, tavaszi, nem túl édes, kicsit savanykás íze lett. A korábbi, narancsos változatéval nem tudom összehasonlítani, arra már nem emlékszem. De ez éppen jó. Én melegen szeretem, párom hidegen.

Hozzávalók (6-8 személyre): 4 nagy aranyalma (golden), 1 jonathán, 1 citrom, narancshéj, 8-10 egész szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 2 dl közepesen erős zöld tea, csipet só, csipet sáfrány, 4-5 ek méz, pár csepp vaníliakivonat

Elkészítés: Egy közepes méretű fazekat félig töltöttem hideg vízzel. Belecsavartam a megmosott citrom levét, majd nagyobb darabokra vágva beletettem a héját is. Narancshéjat is dobtam bele. Utána a megmosott almákat kimagoztam, és héjastól kb. 1 cm széles cikkekre vágtam, rögtön bele a vízbe. Beletettem a fahéjat, a szegfűszeget, a sót és a sáfrányt. Felforraltam, majd kis lángon, gyöngyözve főztem 4-5 percet, eközben a mézet is beletettem, a vaníliát és a zöld teát.

(Minket nem zavart a gyümölcs héja, bár most készítettem először így.)

Ropogós kéregben sült banán rummal

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A "keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.

(Arany János: Szent László füve, részlet)

Ez amolyan kis könnyű édesség, ami akár a paleo étrendbe is beilleszthető: nincs benne cukor, sem liszt, sem tejtermék. Van viszont puha, krémes banán, citrommal, rummal, vaníliával, mazsolával és mézzel bolondítva, tetején pedig szezám és egy kis sós-pirított dió.

Tavaszra várva ilyen őrült ötletek lepik meg az embert, de ez is gyors: mind az összeállítás, mind a sütés hamar megy.
Komolyabb dologra nem is igen lett volna időnk, mert természetesen kihasználtuk a felmelegedést: hosszabb időt töltöttünk odakint.

A szép üvegek gyűjtőinek is van jó hírem: sokan kérdezitek egy-egy bejegyzésem kapcsán, honnan szerzem az üvegeket. Eddig többnyire párom bicajos gyűjtőkörútjairól, és persze az általunk vásárolt termékek megürült "csomagolásából" kerültek ki a szükséges üvegek.
Mostantól kezdve azonban új forrásunk is van: öcsém és felesége az egyszerűbb üvegekből is gyönyörű palackokat, tálkákat varázsol gravírozott mintákkal, munkáikat a
Szent László tárnics boltban lehet megtekinteni és megvásárolni, a Meskán.

(Én magam bevallom, nem tudtam, hogy a bolt egy virágról / gyógynövényről kapta a nevét, de most már tudom. Megismerkedtem ezzel is, mint a vakvarjúval tavaly.)

Hozzávalók (4 személyre): 4 banán, 8-10 szem dió, 1kk vaníliakivonat, 2 ek citromlé, 2-3ek méz, 1 ek rum, 1 marék mazsola, 1 marék szezámmag, 1 ek hidegen préselt olaj (szezám-, mogyoró-, dió-, szőlőmagolaj vagy ezek híján valamilyen semleges ízű olaj), só

Elkészítés: A banánokat megmossuk, megtöröljük, és héjastól hosszában félbe vágjuk. A vágott felüket megkenjük a citromlével, majd a vaníliakivonatot csepegtetjük rá, és meglocsoljuk a rummal. Az egyes folyamatokat mindig ugyanazzal a darabbal kezdjük, így, amíg a többivel dolgozunk, az elsők már beszívják kissé az előző folyadékot. Ezután óvatosan 8-10 mélyedést ejtünk a keresztbe a banánokon, ezekbe a résekbe mazsolát teszünk. Utána a banánokat bekenjük gazdagon mézzel.

A diót darabosra vágjuk, összeforgatjuk 2 csipetnyi sóval és az olajjal. Egyenletesen elosztjuk a banánok tetején, majd mindegyik darabot gazdagon megszórjuk szezámmaggal.
(Ezután egy félórára letakarva hűtőbe tehetjük, hogy összeérjenek az ízek.)
Sütőpapírra helyezve 180 fokon, fólia nélkül sütjük, kb. 20-25 percig.

Kiskanalat adhatunk hozzá, ezzel a legegyszerűbb kieszegetni a gyümölcsöt a héjából.
Meglocsolhatjuk balzsamecetkrémmel (nekem már elfogyott), vagy friss, cukrozatlan tejszínhabot is kínálhatunk hozzá - természetesen így már nehezebb desszert.

Hasonló módon más gyümölcsöt is süthetünk (almát, narancsot.)

Könnyű citrushab gránátalmával

Van valami, mely változatlan -
Mindennek lényege ez a változatlan -
(Weöres Sándor)

Tudom, előbb kellett volna. Még jóval az ünnep előtt sütni-főzni, recepteket és gondolatokat adni az ide látogatóknak. De nem ment. Próbáltunk ehelyett valami karácsonyfélét összehozni Apunak, mert az ünnep - úgy tűnik - mégiscsak elsősorban a gyerekeké és az időseké. Töprengtünk ajándékokon, ami valóban ajándék és nem csak szükséglet, s persze az egyik legfontosabbat - a társaságot - idén nem sikerült összehozni. Erre számíthattunk. Karácsonyoztunk hát hármasban, a többi meg a jövő titka.
Én azonban Tőletek, vagyis az olvasóktól is kaptam egy igazi ajándékot: ha írtam, ha nem, Ti jöttetek, keresgéltetek, elkészítettétek a régi receptjeimet, választottatok innen gasztroajándékot. Köszönöm.

ÖRÖMTELI ÜNNEPEKET
ÉS ÁLDOTT, NAPFÉNYES ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
napmátka - hanczur - apu

Könnyű citrushab gránátalmával
Karácsony táján szoktam szakítani azzal a hagyománnyal, hogy kizárólag hazai alapanyagokból főzzek. Ilyenkor előkerülnek a déli gyümölcsök, a kókusz, és a különlegesebb fűszerek. Idén először vettem gránátalmát - ami egyébként Magyarországon is megterem.
Párom szerint nem túl gazdaságos gyümölcs, viszont az íze nagyon hasonlít a ribizlire. Én is észrevettem a hasonlóságot, a magok küllemében is.
A bontatlan gyümölcs pedig a karácsonyi díszek formáját idézi fel számomra, így került az ünnepi asztalra is.

Hozzávalók: 40dkg megtisztított, feldarabolt és lecsöpögtetett citrusféle (grapefruit, narancs, mandarin, citrom), 2 tojásfehérje, méz ízlés szerint, gránátalmamagok

Elkészítés: a gyümölcsöket azért kell lecsöpögtetni egy szitában, hogy a folyadéktartalmuk kissé csökkenjen, és így a tojásfehérjével habbá tudjuk verni. A visszamaradó gyümölcslevet készítés közben elkortyolgathatjuk. Tehát a gyümölcsöt két tojásfehérjével és ízlés szerint mézzel habbá verjük, majd a hűtőben/mélyhűtőben kissé behűtjük, attól függően, hogy milyen állagot szeretnénk, illetve mikor fogjuk tálalni. (Nekem most nem volt sok időm hűteni.) Gránátalmamagokkal díszítve tálaljuk, lehetőség szerint a citrusfélék héjában.

Tej-, cukor- és lisztmentes édesség.

Tavaszi rakott kalács

Megérteni nem,
csak elfogadni tudunk:
kit, mit; úgy, ahogy.

(Fodor Ákos)

Kicsit elhúzódott közös évfordulónk ünneplése, bár az is igaz, nem szoktunk nagy ügyet csinálni belőle. A narancsos fűszersó felhasználásával elkészült a marhasült, a hús pont egy hetet állt a pácban. A szeleteket leöblítettem, papírtörlővel megszárítottam, majd vékonyan bekentem olajjal. Kisütöttem forró grillserpenyőben, majd egy tűzálló edénybe kerültek a szeletek sárgarépa, spárga, vörös- és fokhagyma társaságában. Meglocsoltam még kevés olajjal és egy kis vizet is öntöttem az étel alá. Két és fél órát sütöttem fólia alatt, 180 fokon, majd spenótleveles krumplipürével ettük.
Desszert is készült, bár mostanában nemigen eszünk édes süteményt.

Az ötletet egy kedves ismerős adta, bár valószínűleg nem ismerné fel benne a pain perdu-t vagy a French toast-ot. Nem baj. Eleve úgy terveztem, hogy a bundáskenyérre emlékeztető tojásos mártogatást kihagyom, marad a vajon sütés. Végül azután úgy döntöttem, hogy nem is serpenyőben sütögetem a kalácsdarabokat, hanem tűzálló edényben. És hát kalácsot használtam, nem kenyeret. Ha valaki az utóbbit készen vásárolja, akkor nagyon gyors desszert. Én tegnap este inkább betettem a kenyérsütőbe a mazsolás kalács hozzávalóit, a gép úgy éjfélre végzett is vele.
Reggel ettünk belőle, egy részéből pedig elkészítettem ezt a desszertet.

Hozzávalók (4 személyre): kb. 25-30dkg mazsolás kalács (recept lejjebb), 2dl tej, 2ek méz, 2ek savanykás gyümölcslekvár, 2tk rum, pár csepp vaníliakivonat, 5dkg vaj, 2 marék eper, a tetejére (ízlés szerint): szeletelt mandula / sós pörkölt mogyoró / tejszín / balzsamecetkrém vagy keserű csokoládéöntet / bodzavirág

Elkészítés: a kalácsot vékony szeletekre, majd a szeleteket kisebb darabokra (háromszögre, négyszögre, rombuszra) vágjuk. A mézet, a lekvárt és a rumot egy tálba tesszük, majd hozzákeverjük a tejet is. Ebbe a folyadékba mártogatjuk a kalácsdarabokat mielőtt egy vastagon kivajazott tűzálló tálba tennénk. Amikor végeztünk a mártogatással, a megmaradt folyadékot is a kalácsra öntjük, és hagyjuk, hogy megszívja magát. Kevés vaníliakivonatot cseppentünk rá, megszórjuk szeletelt mandulával, rátesszük a megmaradt vajat kisebb darabokban, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percet sütjük, míg a kalácsszélek kissé ropogóssá válnak. Közben az epret megtisztítjuk, négybe vágjuk. A sült kalács tetejére halmozzuk, és visszatesszük még úgy 10-12 percre a sütőbe az ételt, míg az eper levet ereszt. Végül sós pörkölt mogyoróval megszórhatjuk, kevés tejszínhabbal, balzsamecetkrémmel, vagy bodzavirággal is díszíthetjük.

Lényeges, hogy ne legyen domináns az édes íz, a gyümölcs friss-savanykás íze is érvényesüljön.
(Biztos vagyok benne, hogy nemcsak epres változatban finom.)

Mazsolás kalács:
50dkg rétesliszt, 10 dkg puha vaj, 1 tojás, 5dkg szeletelt mandula, 7-8dkg mazsola, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héja, pár csepp vaníliakivonat, 2,2dl tej, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 10dkg cukor, csipet só. (Fentiekből összeállítjuk a tésztát, kelesztjük, formázzuk és 200 fokon, sütőpapírral bélelt tepsin kb. 40-45 perc alatt készre sütjük - vagy rábízzuk az egészet a kenyérsütőre.)

Tejszínes kávétorta

Én nem tudom, hogyan kell.
Bármit. A "dolgokat".
Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)
- de, hogy is mondjam? nem: nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.

(Fodor Ákos)

A múlt hét vége felé megleptem magam egy kapcsos tortaformával, ugyanis ilyenem még nem volt. Persze nem létkérdés, Anyu még lábosban sütötte a születésnapi tortánkat. De voltak terveim, egy parfétortát is régóta nézegettem, végül kicsit más lett. Bár a mélyhűtőbe került néhány órára, de másnaptól már a hűtőben tartottam, mert a krém elég sűrű, és a tészta helyett használt keksz is jól megtartja a formát.
Három rétegből áll, az alsó egy kakaós-rumos kekszalap, a második egy főzött kávés-tejszínes réteg, a harmadik pedig egy kekszes-tejszínes krém.
Csak egyféle teljes kiőrlésű kekszet használtam, mert elfeleztem a mennyiséget, és külön ízesítettem az alsó réteghez. A krémrétegekbe pedig alig került cukor, mert egyrészt a keksz édes, másrészt a tejes kávét is szinte édesítés nélkül szeretjük. Úgy gondoltam, így a két pólus kellemesen egészíti ki egymást. (Erre azért is törekedtem, mert általában nem szeretem a kávés sütiket / desszerteket, a tejes-tejszínes kávét viszont igen. Gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka, talán egyrészt a túlzott édesítés/csokoládé az előbbiekben.)
Kicsit aggódtam, hogy válik el majd a formától, de gond nélkül ment.

Hozzávalók (egy 23 cm-es tortaformához): 40dkg édes, teljes kiőrlésű vagy tetszés szerinti keksz, 1 egész tojás és 1 tojás sárgája, 2ek magas zsírtartalmú kakaó, 1ek rum, 3,5dl tejszín, 1dl tej, 10dkg vaj, 2dl erős feketekávé, kb. 2ek cukor

Elkészítés: A kekszet ledaráljuk, majd elfelezzük. A vajat felolvasztjuk (mikroban.) Az egyik adag kekszhez adjuk a kakaót, a rumot és a vaj felét. Alaposan összedolgozzuk, majd egyenletesen a forma aljára terítjük. A keksz másik feléhez hozzáadjuk a vaj másik felét és darabosra morzsoljuk, majd félretesszük. A tojást és a tojássárgát a tejjel egyneműre keverjük, majd vízgőz felett folyamatosan keverve besűrítjük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a kemény habbá vert tejszínt. A krémet is elfelezzük, az egyik feléhez hozzáadjuk a 2dl kávét. Ettől kissé híg lesz, de majd a mélyhűtőben megköt és a kekszalap is beszívja egy részét. A kévés krémet a kekszalapra öntjük, és a mélyhűtőbe tesszük egy órára. A krém másik feléhez adjuk a cukrot (ízlés szerint.) Ha a kávés réteg megkötött, rászórjuk a félretett kekszet, majd ráöntjük a tejszínes krémet. Még egy órára mélyhűtőbe tesszük. (Később már tarthatjuk a hűtő valamelyik polcán.) Én friss, cukrozatlan tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel tálaltam. Utóbbi nem tudom, mennyire passzol hozzá gasztro-tudományos alapon, de a színéhez megy, és persze hálásabb fotóalany, mint a hófehér tejszín, amitől mindig tartok...

Nem túl édes sütemény, a törekvésem bejött, valóban egy pohár tejszínes kávéra hasonlít, amihez a keksz kellemes ráadásként társul.
Tudom, az utóbbi időben kicsit több volt a sütemény és a nehezebb étel - amit részben a tél, az ünnepek és a farsang indokol, de lassan visszatérünk majd a szelídebb kerékvágásba.

Almás rétes

Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. (Hamvas Béla)

Én a héten kicsit feljavítottam az őszi melengető rántott levesem. Talán már meg sem felel az egyszerűség kívánalmának, de így alakult. Azt hittem, alig van itthon valami, a kipattogtatott köményre a liszt mellé azért rádobtam egy marék rizst levesbetétnek. Azután körülnéztem, és rájöttem, hogy tulajdonképpen egész sok hasznosítható dolog van a konyhámban. Így került bele a pirospaprika után egy kis adag szárnyaslé, sóban eltett fűszerpaprika, házi ételízesítő, pár szem krumpli - sőt egy teáskanálnyi vaj is - egészen kellemes íze lett, semmiképpen sem mondható durvának.
A leves-tészta kombináció gyerekkorom nagy kedvence volt, szerdán és pénteken bizton lehetett számítani rá. A tészta valami második fogásként harapható, és lehetőleg édes finomság kellett legyen - mákos, diós, grízes metélt, vagy valamilyen gyümölcsös kelt lepény, esetleg szilvásgombóc nudlival.
Most Jade konyhájából a rétest irigyeltem meg. Tetszett, ahogy hajtogatta a tésztáját helyes kis háromszögekre - bár gyanítom, másféle méretezésű tésztából dolgozott.
Viszont én nemigen vagyok hajlandó a tölteléket előfőzni vagy az almákat meghámozni, esetleg reszelgetni. Az egészséges héjat persze felhasználhatnám ebbe-abba, meg teának, de minek hámozzam, ha nem muszáj. Az almáknak csak a csumáját vágom ki, nagyjából felaprítom, s megy a turmixba. A kész almapépet fűszerekkel (citromhéjjal, ánizzsal, kardamommal, szegfűszeggel, szerecsendióval, fahéjjal) és egy egész kevés liszttel gazdagítom, utóbbi a sütés közben elvégzi munkáját, s megakadályozza, hogy a töltelék nemkívánatos utakra térjen. Éppen csak édes, kicsit savanykás sütemény kerekedik belőle.
A rétestésztát ezúttal is boltban vettem - gyakran vagyok lusta elkészíteni.

Hozzávalók: 2 csomag réteslap (8-8 lapos), 6-8db közepes méretű alma (fajtája ízlés szerint), fél citrom héja és leve, őrölt ánizs, kardamom, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, 2ek liszt, 3ek cukor, 10dkg vaj

Elkészítés: az almát megmossuk, csumáját kivágjuk, majd héjastúl nagyobb darabokra vágva a turmixgép poharába tesszük. Mehetnek hozzá a fűszerek, a citromlé és -héj. Pürésítjük. Hozzákeverjük a lisztet és a cukrot. Egy réteslapot kiterítünk, olvasztott vajjal megkenjük, majd ráteszünk még egyet, azt is átkenjük és félbehajtjuk a tésztát. A felső harmadán elhelyezzük a töltelék 1/8-ad részét, majd átlósan többször ráhajtva a tésztalapot, háromszögeket formázunk. Két réteslapból tehát egy nagyobb háromszögünk, a két csomagból pedig összesen 8 darab süteményünk lesz. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük a réteseket. A tetejüket is megkenjük vajjal, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Tálaláskor a háromszögeket félbevágjuk.

VKF XXVIII - Otelló torta

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
(Kosztolányi Dezső)

Megint voltak terveim erre a VKF-re. Olyan is, amiről azt gondoltam, különleges lehet, de mégsem valósult meg egyelőre, csak tolódik az időben. Majd. Kivárja az idejét (meg az enyémet.)
Azután voltak egyszerűbb elképzeléseim is. Szőlő is van hozzá. Párom hozott a nomádportáról bőségesen. De egy személyre mégsem készíthetem el mindet.
Viszont kimaradni sem akartam, ha már egyszer az augusztusi, Lúdanyó által meghirdetett témában - a nomádportán eltöltött néhány nap alatt - nem alkottam semmit. Alig főztem ott.

Tegnap végül úgy döntöttem, hogy az otelló szőlőnkből készítek egy tortát, ezúttal a nálam már többször szerepelt, tojás nélküli, kevert tésztás változatban. A korábbi arányokon kicsit változtattam, és úgy gondoltam, hogy bár itt a dióverés ideje, ezúttal inkább szemes mákkal szeretném párosítani a szőlőt, s kiemelni-fokozni szép sötét színét.
A tetejére - szintén kékszőlőből készült - balzsamecetkrém került.

Hozzávalók: 30dkg leszemezett, megmosott, kimagozott otelló szőlő, 25dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve), 10dkg vaj, 8dkg cukor, 5ek natúr joghurt, 1,5dl tej, 5dkg szemes mák, fél tk szódabikarbóna

Elkészítés: A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A leszemezett szőlőt félretesszük, a szódabikarbónát a lisztben elkeverjük. A robotgép segítségével a puha vajhoz fokozatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót (a gyümölcs kivételével.) Ezután kivajazunk egy közepes méretű tortaformát. A tésztába óvatosan beleforgatjuk az előzőleg kevés liszttel megszórt szőlőszemeket, majd az egészet a formába öntjük. Kb. 35-40 perc alatt készre sütjük. A sütőtérben hagyjuk kissé kihűlni, majd tálcára borítjuk. Friss szőlővel, balzsamecetkrémmel kínáljuk.

Köszönöm a remek VKF-témát, Trinity!

Mézes-joghurtos édesség

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Sáfránysárkány adta az ötletet ehhez a végtelenül egyszerű édességhez. Natúr joghurt, méz többnyire van itthon, a nomádporta jóvoltából pedig dióval is lehetett tetézni, nem is beszélve a kevéske balzsamecetkrémről, amit az üveg alján találtam.
A nyári édességekhez amúgy is jó alapnak érzem a joghurtot, mert kicsit könnyebb, mint a tejföl, a tejszín, viszont savanykás. Kellemesen ellensúlyozza az édes hozzávalók ízét.

Hozzávalók (személyenként): 2dl natúr joghurt, 4-5 szem dió, 1-2ek méz, balzsamecetkrém

Elkészítés: A joghurtot szitában lecsöpögtetjük, hogy sűrűbb, krémesebb legyen. Ott lehet hagyni a hűtőben pár órára. Közben a diót megtörjük, a belét apróra vágjuk, és egy serpenyőben pár perc alatt kissé megpirítjuk. Ezután a joghurt felét egy tálba (vagy pohárba) tesszük, megszórjuk a dió felével, s megöntözzük egy kevés mézzel. Újabb réteg joghurt, majd dió, méz kerül rá. Végül - ha van - jöhet a balzsamecetkrém.

Trinity elégedett lehet velem: tovább szaporítom a gyorsan-könnyen ételek bejegyzéseit... (nem is szoktam mást főzni. Na jó, csak ritkán.)

Kakaós szelet vérnaranccsal

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Semmi tér, csak idő van;
mindenki siet,
birtokol, nyilatkozik,
temet, nemz és szűl
- semmi nincs, csak történik
az én poklomban
(Fodor Ákos)

Elvek és ízlések ide vagy oda, nekem is ki kellett próbálnom ezt a módszert. Tündér juttatta eszembe. Aki nem ismerne rá, a sokak által már megsütött intelligens krémes receptjét gondoltam tovább. Vagyis adtam hozzá sötét, magas zsírtartalmú kakaót és egy vérnarancsnak a levét. Természetesen a cukormennyiséget is csökkentettem, meg az egyéb hozzávalókét, és nagyobb tepsit használtam, hogy még ezzel a módszerrel is jól átsüljön a tészta (hiába, ez a mániám.)
Az eredmény nálam is a várttal egyező: egy háromrétegű sütemény. Kipróbáltam, működik. De továbbra sem szerettem meg a soktojásos sütiket. Ez tehát amolyan kitérő a részemről. Azoknak ajánlom, akik szívesen eszik a piskótaféléket és a pudingokat. Nálunk megint a szomszédoké lesz... Hiába, párom nincs itthon, hogy besegítsen.

Hozzávalók: 6 tojás, 7,5dl tej, 4ek kakaó, 1 vérnarancs leve, 3cs vaníliás cukor, 15dkg cukor, 7ek liszt, csipet só, 12dkg puha vaj

Elkészítés: a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. A tojássárgákat kikeverjük a puha vajjal és a cukorral, fokozatosan hozzáadjuk a lisztet, a kakaót, a tejet és a sót. Végül belekeverjük a vérnarancs levét és a felvert tojáshabot. Egy nagyobb tepsit vékonyan kivajazunk és kilisztezünk. Beleöntjük a masszát majd hideg sütőbe toljuk és 250 fokon 15 percig sütjük. Ezután 150 fokon még 70 percet. (Villanysütőm van.) A sütőajtót közben nem nyitogatjuk. Ha kész, a sütőben hagyjuk kissé hűlni.

Bizonyos leírások szerint az eredeti variációt hűtőben kell órákig hűteni. Nekem már enélkül, langyosan szeletelhető volt. A tetejére még kakaót szitáltam.

Sárgabarack sörbet rózsakivonattal

...avagy továbbra is A NAGY VEGETÁRIÁNUS KIHÍVÁS menüje a blogon.

Ahogy ígértem tegnap, jelentkezem ezzel az egyszerű desszerttel. Egy ideje szívesen látott vendég nálunk a sörbet, nem csak azért, mert most érnek a finomabbnál finomabb gyümölcsök, hanem mert nélkülözni tudjuk velük a nálunk időnként galibákat okozó tejtermékeket.
A kerti fánkon már van érett sárgabarack. Nem olyan hatalmas mennyiség a társasházunkra vetítve, de azért sok finomság készülhet belőle.
Ehhez az édességhez végre elővettem a napon készült rózsakivonatomat. Elvégre a gyümölcsfáink is a rózsafélékhez tartoznak. Meglepődve és örömmel tapasztaltam, hogy a kivonat íze és illata csak intenzívebb lett, miközben a felhasználásra várakozott.
Ez meggyőzött, hogy jövőre megint készítsek.

Hozzávalók (4 főre): 45 dkg kimagozott érett sárgabarack, 1tk fahéjas barnacukor, 2ek rózsakivonat, 1,5dl víz

Elkészítés: A kimagozott barackot (héjastúl) kisebb darabokra vágva a többi hozzávalóval együtt turmixgéppel pürésítjük.
Fagyasztóba tesszük. Háromnegyed óránként a robotgéppel átkeverjük, hogy a jégkristályok összetörjenek benne (legalább kétszer.) Készre fagyasztjuk. (Készülhet fagylaltgépben is.)

Ha nincs rózsakivonat, készíthetjük vásárolt rózsasziruppal, rózsavízzel vagy rózsalekvárral is.
Ha egyik sem áll rendelkezésre, akkor nyugodtan hagyjuk el, tegyünk hozzá még valamilyen kedvünkre való fűszert, vagy egy kiskanál barackpálinkát.

Keserűcsokoládé-sörbet

ha volna legalább egy közös szavunk
amit kimondva meg is halhatunk
talán akkor - csakis akkor talán
rést üthetnénk kettőnk színfalán

(erős ildikó - naplórészlet - részlet)

Nem jellemző, hogy sok édességet ennénk, de most ismét egy ilyen bejegyzés következik. Általában csokoládé sem szokott itthon lenni, kifejezetten egy-egy desszert kedvéért veszem.
Erről jutott eszembe, hogy a gasztroajándékok sorából bizony kimaradt a házi készítésű csokoládé, amit pedig egészen személyre szólóan lehet formázni és ízesíteni. De majd karácsony felé (vagy előbb?) lesz bejegyzés róla.
Vissza azonban a mostani recepthez. Megmondom őszintén, hogy soha eszembe nem jutott volna sörbetet készíteni csokoládéból, ha nem látom meg a Szakácsok könyvében. Valahogy a sörbethez a fejemben inkább a gyümölcsök kapcsolódnak, de bodzából is jó volt a nyáron. A csokoládét mindig inkább fagylaltnak képzeltem el. De egyáltalán nem baj, hogy rátaláltam erre a receptre, mert nálunk a tejtermékek amúgy is visszafogottan és ritkán szerepelnek. És tényleg finom lett, meglocsoltam egy kevés balzsamecetkrémmel is, ami színében a csokoládé képzetét keltette, az íze azonban gyümölcsösen ellenpontozta a kesernyés-édes ízvilágot.
(Ezúttal fegyelmeztem magam, és a recepten, a megadott mennyiségeken semmit sem változtattam, úgy készítettem el, ahogy le volt írva. Csak a balzsamecetkrémet csempésztem bele tálaláskor.)

Hozzávalók (4-6 személyre): 200gr 75%-os keserűcsokoládé, 500ml víz, 160gr cukor

Elkészítés: A vizet a tűzhelyen egy kisebb lábosban felmelegítjük, majd feloldjuk benne a cukrot. Beletesszük a darabokra tört csokoládét, kevergetve felforraljuk, majd két percig forrásban tartjuk. Ezután jeges vízbe tesszük az edényt. Amikor kellően lehűlt, a robotgéphez tartozó tálba öntjük a csokoládét, majd fagyasztóba tesszük. Háromnegyed óránként a robotgéppel átkeverjük, hogy a jégkristályok összetörjenek benne (legalább kétszer.) Készre fagyasztjuk. (Készülhet fagylaltgépben is.)

Tálaláskor tejszín, friss gyümölcs vagy csokoládéforgács kerülhet rá. Esetleg megöntözhetjük egy finom krémlikőrrel is.

Gyümölcsös linzerszelet

írni most nem volna szabad
nem engedelmeskednek a szavak
elszökdösnek - így árulnak el
némaságban így árvulnak el
a napok napjaim napjaink

(erős ildikó - naplórészlet - részlet)

Ígéretemmel ellentétben egy mai süteménnyel kezdem (folytatom) a konyhai beszámolót, de azért majd visszatérek az előző bejegyzésben emlegetett néhány ételre is. Ilyenkor nyáron leginkább a piros bogyós gyümölcsökre vágyom. Nemcsak a színük, de savanykás-édes ízük is lenyűgöz. Alig-alig kell hozzájuk egy kevés tészta, némi fahéj s egy pici méz vagy barnacukor, hogy szemünket s ínyünket elkápráztató desszertet készíthessünk.
Én ma egy egyszerű vékony linzerlapot sütöttem alapnak, erre került málna és meggy ropogós zabpehellyel és egy kanálka saját pálinkával elkeverve. Fahéjas barnacukorral és mandulával megszórva sült az illatos sütemény, majd tovább kényeztettük kevés frissen felvert (természetesen cukor nélküli) tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel.

Hozzávalók: a tésztához: 30dkg rétesliszt (vagy részben teljes kiőrlésű liszt), csipetnyi só, 8dkg cukor, 20dkg vaj, 1 tojás
a tetejére: 65dkg kimagozott friss gyümölcs (most éppen meggy és málna), 4 púpos ek zabpehely, 1ek házipálinka, 3ek szeletelt mandula, 2-3ek fahéjas barnacukor (esetleg még: tejszín, balzsamecetkrém)

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd kinyújtva egy nagyobb tepsibe fektetjük. Megszurkáljuk villával és betesszük a hűtőbe. A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A gyümölcsöt kimagozzuk, a meggyszemeket félbevágjuk, majd egy tálban hozzáadjuk a zabpelyhet és a pálinkát. A tésztát 15 percig sütjük. Ezután rátesszük a gyümölcsös keveréket, megszórjuk mandulával és a barnacukorral. Még kb. 10 percig sütjük (ilyenkor már csak felülről - ha be lehet állítani a sütőn.)

Tálaláskor téglalapokra vágjuk, hideg tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel (is) kínálhatjuk.

Meggytorta tojás nélkül

Talán már unalmasnak hat, de rendületlenül folytatom az idén megkezdett tojás nélküli (egyébként kevert tésztás) tortasorozatom. Az első a sorban ugye a csokoládétorta volt, utána jött a mák, majd a mandula. Mindegyik hamar elfogyott, ettől függetlenül én a mandulát önmagában nem értékelem olyan nagyra (inkább valamivel együtt jó.) A csokoládés viszont igazi krémes-kesernyés mélybarna élmény lett, a mákos pedig ropogós-fekete. S ma jött a meggy. Úgy terveztem, hogy a tésztába nem is teszek cukrot, hanem - a tej egy részét is kiváltva - inkább házi meggyszörppel és egy kevéske meggyborral ízesítem és színezem (a friss gyümölcsön túl.) A szín végül alatta maradt az elvárásaimnak, de az íze egészen jó lett.
Akit zavar, hogy nincs benne tojás, az nyugodtan ugorja a bejegyzést, de én nagyon megszerettem ezeket a másnapra sem szivacsosodó puha sütiket. Igaz, hogy a másnapot nemigen érik meg szegények. Fontos az is, hogy ne legyen túl édes. Egy ideje már nem is nagyon merek osztogatni a sütikből a szomszédoknak (legfeljebb a sósakból), mert tartok tőle, hogy nem ehhez az ízvilághoz vannak szokva. Párom meg csak elsőre jegyezte meg, hogy minek a tojást kihagyni, a tortát viszont minden esetben hamar leküldte a pocakba. Lassan rájönnek a népek, hogy amit én szeretek, az nem lehet rossz - s akkor már ők is szeretik... vagy nem.

Hozzávalók: 25dkg rétesliszt, 20dkg puha vaj, 12dkg magozott meggy, 1,5 dl tej, 5ek házi meggyszörp, 1ek meggybor, fél kk szódabikarbóna, egy csipet só

Elkészítés: A tészta hozzávalóit (a meggy kivételével) turmixgéppel összekevertetjük. Ezután beleforgatjuk a gyümölcsöt. Egy vékonyan kivajazott, lisztezett tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percet (tűpróbáig) sütjük. A sütőben hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.

Nyakon önthetjük némi (rendes, nem cukrozott) felvert tejszínnel és/vagy balzsamecet-krémmel.

Balzsamecet-krém

faragott kövek kriptája helyett
őrizze arcom halandó szemed

virágos mezőkön ha elalhatok
holnap talán már otthon vagyok

(erős ildikó: hazafelé - részlet)

Nem, ez a finomság nem csokoládé. Köze sincs hozzá. Az íze viszont telt, édes-izgalmas csoda.
Mammának köszönöm meg e különleges receptet, aminek hála, most már én is elkényeztethetem, elkápráztathatom vendégeimet - ezzel is. Elég régen lementettem már ezt a receptet, sőt, az sem ma volt, hogy a hozzávalókat beszereztem. Nem is vesz sok időt igénybe az elkészítése, mégis húztam-halasztottam. Ma viszont egy munkamegbeszélés előtt akadt egy üres órám, így gyorsan nekiláttam. Az elkészítés tekintetében a leírást hűen követtem, és nem is bántam meg. Az arányokon egy leheletnyit változtattam csak. Viszont valahogy jobban besűríthettem, mint Mamma, mert nekem hozzávetőlegesen kétszer annyi alapanyagból lett másfél deci krémem (kétszer megcsináltam ugyanis - erre nyújtott lehetőséget az üvegnyi balzsamecet.)
A flakonkérdést viszont nem sikerült tökéletesen megoldanom, annak ellenére, hogy én már jótanáccsal felszerelkezve indultam a gyógyszertárba. Csak icipici szemcseppnek való flakont tudtak adni. Jobb híján egyet azért elhoztam. Ebbe azután bele kellett varázsolni valahogy a krémet, mert a legkisebb tölcsérem sem fért be a nyílásába. Ezt még megoldottam. Viszont a teteje sajnos patent, nem csavaros. Ennek a következménye az lett, hogy a képen az eprek úsznak a krémben - vagyis helyes pötyöcskék helyett mártogatót sikerült varázsolnom. A patent tető ugyanis elsőre lerepült, amint nyomkodni kezdtem a flakont. Lemostam. Visszatettem. Másodjára már pötyörészhettem vele, de nem egy élmény. Majd kitágítom a száját. A többi krémet egyelőre egy nagyobb szájú üvegbe töltöttem. Persze célszerűbb lenne a teljes mennyiséget egy normális méretű csavaros flakonban tartani, olyan átlátszóra vágyom, amit esztétikusan ki lehet tenni az asztalra is. Van néhány a háztartásban, de nem kifejezetten gasztronómiai célokra, ráadásul fehér műanyagból. Majd kitalálok valamit. Egyelőre élvezem, hogy sikerült a krém.
Számításaim szerint 600.-Ft-ba került a másfél decis adag elkészítése. Hozzáteszem, hogy ez a nomádportán - megfelelő időpontban készítve - akár olcsóbb is lehetett volna, tekintettel arra, hogy ott kitűnő kékszőlő áll rendelkezésre, amiből a krém több hozzávalója is kinyerhető.

Én így készítettem:

Hozzávalók: 4dl 100%-os kékszőlőlé, 2,5dl balzsamecet, 2ek barnacukor, keményítőnek: 1kk kukoricaliszt

Elkészítés: a cukrot folyamatos kevergetés mellett karamellizáltam. Félrehúztam a gázról. Hozzáadtam a szőlőléből egy keveset. Visszatettem a lángra, és kevergetve feloldottam benne a karamellt. Félretettem 2 ek szőlőlevet, a többit az edénybe öntöttem. Fedő nélkül 2 percig gyöngyözve forraltam, majd beleöntöttem a balzsamecetet. 20 percig forraltam még úgy, hogy éppen csak forrjon. Ezalatt nekem a harmadára sűrűsödött. A félretett 2ek hideg szőlőlében feloldottam a keményítőt, majd a krémhez adtam. Még másfél percig hagytam gyöngyözve forrni, majd elzártam a gázt. Egy falapra tettem az edényt, és hagytam kihűlni a krémet.

Nagyon finom, gazdag íze van. Desszertekre, salátákra, de húsokhoz is jól illik.

Pálinkás-tejszínes gyümölcsök

Ilyenkor - az eperszezon idején - magam is elgyengülök néha, látván a gasztrobloggerek ínycsiklandó alkotásait, különösen a pohárkrémeket. Pedig az nyilvánvaló, hogy az érett gyümölcs önmagában való ízét nemigen lehet / kell felülmúlni.
Nálam nem sok krémes nyalánkságban van részük az Olvasóknak, bár szerintem örülnének neki. Abból következtetek erre, hogy a blog statisztikái szerint a legtöbbet látogatott bejegyzéseim a pogácsák után a krémes sütemények - amiből pedig alig akad a blogon. Nem is szeretem a túl édes-krémes dolgokat. Néha megkívánom, de ritkán esik jól. A csokoládéból is legfeljebb a keserűt, s azt is ritkán tudom magában megenni, inkább beleteszem valamibe. Nem sűrűn, mert pár éve a kakaóra is allergiát mutattak ki a szervezetemben. Hogy valósan-e, azt nem tudom. Mindegy. Túl gyakran nem szerepel nálunk.
A tejtermékekkel is csínján bánok, viszont néha-néha a friss tejszín rabul ejt, persze cukor nélkül. Úgy az igazi. Hiszen amivel fogyasztjuk, az többnyire úgyis édeskés.
Ebbe a pohárkrémbe most némi villával összetört gyümölcs került, kevés mézzel és még kevesebb pálinkával összekeverve - no meg tejszín.

Hozzávalók (4 személyre): 20 szem közepes méretű eper, 1 zöldalma, 2 puha húsú körte, 3ek méz, 1,5ek szilvapálinka, 250ml tejszín

Elkészítés: a gyümölcsöket megmossuk. Az almát és a körtét kivételesen megpucoljuk és húsukat apróra vágva egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a negyedelt epret. Belekeverjük a mézet és a pálinkát, majd az egészet villával kissé darabosra törjük. Felverjük a teszínt. A gyümölccsel rétegezve poharakba tesszük és behűtjük.

Lehetett volna még akár citromfűvel is díszíteni - de az jelenleg nincs itthon...

Mézes bodzasörbet

Azt hiszem, idén nem lesz több bodzás recept. Fő beszerzőhelyemen, a Háros-sziget mellett ugyan még javában nyílnak a virágok. De most nekem elég. Apu már napok óta kérdezgeti, hogy mikor szedek megint bodzavirágot, hiszen legutóbb ő segített benne. Beadtam a derekamat, és vasárnap este hazafelé szedtem egy nagy csokorra valót. Először arra gondoltam, hogy Fűszeres Eszter-féle bodzapezsgő lesz belőle, de azután megláttam a receptben, hogy mennyi cukor kell hozzá - s akkor letettem róla. Igazából nem is szeretjük a pezsgőt, persze a bodzát annál inkább. Szörpöt idén nem volt kedvem csinálni, csak ivólé készült. Elidőztem még Duende palacsintatésztában sütött finom bodzavirágai előtt egy darabig, de ahhoz meg kívántam volna a cseresznyét (ahogy Nála láttam.) Nálunk még nincs. Csak kis zöld gubók. Illetve a szomszéd utcában már pirosak, de az nem a miénk...
Tejes dolgot nem akartam, egyébként is volt már idén orgonából, akácból fagylalt. Viszont eszembe jutott a sörbet. Tavaly nagy siker volt. Már csak azon töprengtem, miképpen tegyem bele a bodzát. Ezúttal nem akartam megfőzni, áztatgatni. Csak úgy megenni a virágot. Íme a recept:

Hozzávalók: 15 db jól kinyílt bodzavirág, 1 zöldalma, 1 nagy citrom héja és leve, 1 dl víz, 3-4ek méz

Elkészítés: a virágokat jól kiráztam, majd a turmix keverőpoharába lecsípkedtem a virágokat, amennyire csak lehetett: zöld részek nélkül. Hozzáadtam a megmosott, kicsumázott, felkockázott alma húsát (héjastúl), belereszeltem a citrom héját és ráöntöttem a levét is. Majd alaposan összeturmixoltam az egészet. Közben egy kis edényben meleg vízben elkevertem a mézet. Ezt is hozzáadtam a leturmixolt keverékhez, és betettem a mélyhűtőbe. Félóránként (úgy 5-6 alkalommal) robotgéppel átkevertem, majd ment vissza a mélyhűtőbe a fogyasztásig.

Nem túl édes, könnyed, frissítő desszert.