Nyári gyümölcskoktél

Elástam kertemben az összes gondot, amit összegyűjtöttem. Mikor az április visszatért, s jött a tavasz, hogy a földdel nászt üljön, szép virágok nőttek a kertemben, minden másnál különbek. És eljöttek a szomszédok, hogy megnézzék, és így szóltak hozzám: Majd ha itt lesz újra az ősz, a vetés ideje, nem adnál-e nekünk a virágok magvaiból, hogy a mi kertünkben is nőjenek?
(Kahlil Gibran)

Tegnap megint valamilyen gyümölcsös ízre vágytam, a nyers gyümölcsök reggeli eszegetésén túl. Szedtem tehát néhány barackot a kis kerti fáról, lekanyarintottam egy szeletke dinnyét, kimagoztam néhány hűtőben rekedt meggyet s azután hozzátettem még zöldteát, citromot, édesítésnek rózsakivonatot, s amit jónak láttam.

Így született ez a koktél. Alkohol nem került bele (az egyébként is inkább melegít.)


Hozzávalók 1,5 literhez: 65dkg kimagozott gyümölcs (nálam görögdinnye, sárgabarack, meggy), 4dl hideg zöld tea, 1 citrom leve, édesítésként: 2ek rózsakivonat (ha nincs, használhatunk mézet) és 2ek házi meggyszörp

Elkészítés: A kimagozott gyümölcsöket a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Az édesítést hagyjuk a végére, hogy a gyümölcsökhöz és az ízlésünkhöz tudjuk igazítani.

Hűtsük be, de ne legyen jéghideg.

Gyümölcsös linzerszelet

írni most nem volna szabad
nem engedelmeskednek a szavak
elszökdösnek - így árulnak el
némaságban így árvulnak el
a napok napjaim napjaink

(erős ildikó - naplórészlet - részlet)

Ígéretemmel ellentétben egy mai süteménnyel kezdem (folytatom) a konyhai beszámolót, de azért majd visszatérek az előző bejegyzésben emlegetett néhány ételre is. Ilyenkor nyáron leginkább a piros bogyós gyümölcsökre vágyom. Nemcsak a színük, de savanykás-édes ízük is lenyűgöz. Alig-alig kell hozzájuk egy kevés tészta, némi fahéj s egy pici méz vagy barnacukor, hogy szemünket s ínyünket elkápráztató desszertet készíthessünk.
Én ma egy egyszerű vékony linzerlapot sütöttem alapnak, erre került málna és meggy ropogós zabpehellyel és egy kanálka saját pálinkával elkeverve. Fahéjas barnacukorral és mandulával megszórva sült az illatos sütemény, majd tovább kényeztettük kevés frissen felvert (természetesen cukor nélküli) tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel.

Hozzávalók: a tésztához: 30dkg rétesliszt (vagy részben teljes kiőrlésű liszt), csipetnyi só, 8dkg cukor, 20dkg vaj, 1 tojás
a tetejére: 65dkg kimagozott friss gyümölcs (most éppen meggy és málna), 4 púpos ek zabpehely, 1ek házipálinka, 3ek szeletelt mandula, 2-3ek fahéjas barnacukor (esetleg még: tejszín, balzsamecetkrém)

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd kinyújtva egy nagyobb tepsibe fektetjük. Megszurkáljuk villával és betesszük a hűtőbe. A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A gyümölcsöt kimagozzuk, a meggyszemeket félbevágjuk, majd egy tálban hozzáadjuk a zabpelyhet és a pálinkát. A tésztát 15 percig sütjük. Ezután rátesszük a gyümölcsös keveréket, megszórjuk mandulával és a barnacukorral. Még kb. 10 percig sütjük (ilyenkor már csak felülről - ha be lehet állítani a sütőn.)

Tálaláskor téglalapokra vágjuk, hideg tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel (is) kínálhatjuk.

Meggytorta tojás nélkül

Talán már unalmasnak hat, de rendületlenül folytatom az idén megkezdett tojás nélküli (egyébként kevert tésztás) tortasorozatom. Az első a sorban ugye a csokoládétorta volt, utána jött a mák, majd a mandula. Mindegyik hamar elfogyott, ettől függetlenül én a mandulát önmagában nem értékelem olyan nagyra (inkább valamivel együtt jó.) A csokoládés viszont igazi krémes-kesernyés mélybarna élmény lett, a mákos pedig ropogós-fekete. S ma jött a meggy. Úgy terveztem, hogy a tésztába nem is teszek cukrot, hanem - a tej egy részét is kiváltva - inkább házi meggyszörppel és egy kevéske meggyborral ízesítem és színezem (a friss gyümölcsön túl.) A szín végül alatta maradt az elvárásaimnak, de az íze egészen jó lett.
Akit zavar, hogy nincs benne tojás, az nyugodtan ugorja a bejegyzést, de én nagyon megszerettem ezeket a másnapra sem szivacsosodó puha sütiket. Igaz, hogy a másnapot nemigen érik meg szegények. Fontos az is, hogy ne legyen túl édes. Egy ideje már nem is nagyon merek osztogatni a sütikből a szomszédoknak (legfeljebb a sósakból), mert tartok tőle, hogy nem ehhez az ízvilághoz vannak szokva. Párom meg csak elsőre jegyezte meg, hogy minek a tojást kihagyni, a tortát viszont minden esetben hamar leküldte a pocakba. Lassan rájönnek a népek, hogy amit én szeretek, az nem lehet rossz - s akkor már ők is szeretik... vagy nem.

Hozzávalók: 25dkg rétesliszt, 20dkg puha vaj, 12dkg magozott meggy, 1,5 dl tej, 5ek házi meggyszörp, 1ek meggybor, fél kk szódabikarbóna, egy csipet só

Elkészítés: A tészta hozzávalóit (a meggy kivételével) turmixgéppel összekevertetjük. Ezután beleforgatjuk a gyümölcsöt. Egy vékonyan kivajazott, lisztezett tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percet (tűpróbáig) sütjük. A sütőben hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.

Nyakon önthetjük némi (rendes, nem cukrozott) felvert tejszínnel és/vagy balzsamecet-krémmel.

Pálinkás-meggyes kókusztekercs

magadnak írod
magamnak írom én is
nem muszáj - de kell

(erős ildikó - ezért-haiku)

Mindig örömet okoz, ha megtalálom valaminek a hasznosítható módját. Így történt ezúttal a nomádportán termett szilvából készült pálinkánkkal. Illetve a maradék egy részével. A főzetés után a nagyobbik rész ugyanis rokonokhoz, ismerősökhöz került. Mi magunk épp csak megkóstoltuk - ha már saját, legalább legyen fogalmunk az ízéről. Nos, a magunkét sem szerettem meg. De azért egy kisebb kannával nálunk is maradt. Párom már többször kérdezte, hogy süteménybe nem menne-e, én meg annyit válaszoltam: nem kizárt, láttam már rá példát. De nem is gyakori azért a sütemények hozzávalói között. A múlt hét végén azonban kókuszra vágytam, olyan hagyományos tekercsre, amit Anyu is gyakran készített. Ekkor jött az ötlet, hogy rum amúgy sincs itthon, tejet meg most nem szeretnék bele - hát legyen meggy és pálinka. Pontosabban meggybefőtt, hiszen friss még nincs. S most ez nem is volt hátrány, mert így a befőtt levét is teljes mennyiségében fel tudtam használni, a pálinka pedig feldobta az eltett gyümölcs ízét.

Hozzávalók a tésztához: 50dkg kedvünkre való keksz ledarálva (lehet teljes kiőrlésű is), 4ek jó minőségű kakaó, 12 dkg porcukor, 1 üveg savanykás meggybefőtt leszűrt leve (kb. 3,5dl), fél deci pálinka (esetünkben szilva)
A kókuszkrémhez: 10dkg vaj, 8dkg porcukor, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 10dkg kókuszreszelék
Továbbá: a leszűrt meggybefőtt kimagozva, 1dl pálinka, 1cs Burbon vaníliás cukor
A tetejére: kb. 5dkg kókuszreszelék

Elkészítés: A meggyet leszűrtem (levét félretettem a tésztához), kimagoztam, egy magasabb üvegpohárba töltöttem, és ráöntöttem az 1 deci pálinkát, majd letakartam a pohár száját.
A tészta és a kókuszkrém hozzávalóit külön-külön összekevertem. Egy nagyobb vágodeszkára alufóliát tettem úgy, hogy a fólia két oldalát a deszka alá csúsztattam. Kinyújtottam rajta téglalap formára a sütemény tésztáját, majd rákentem a kókuszos krémet. A meggyet leszűrtem, és a kókuszkrém tetején egyenletesen elosztottam. Megszórtam 1cs Bourbon vaníliás cukorral, majd a süteményt a fólia segítségével feltekertem. Kókuszreszelékbe forgattam, és a hűtőben érleltem néhány órát, hogy jól összeérjenek az ízek.

Nem sok idő jutott az utóbbira, de azért kiadós sütemény - csak három nap alatt sikerült eltüntetni...
Vegán változatban is könnyen elkészíthető - vaj helyett növényi zsiradékkal, esetleg nádcukorral.

(Az oldalsávon a receptek témabesorolását kicsit átalakítottam, remélve, hogy megkönnyítem vele az eligazodást.)

Gazdag gyümölcskenyér dióval

Ez egy olyan nem szép sütemény. Viszont nagyon ízlett mindenkinek a családban, még Apu is evett belőle, pedig ő csak sósat szokott. Ha tojás is lenne benne (de arra nem vágyom mostanában), meg ha hagytuk volna szikkadni, biztosan sokkal szebben lehetett volna szeletelni. Ha pedig pici formákban sütöttem volna, mint legutóbb a szedres-almás teasüteményt, akkor még ezzel sem kellett volna bajlódni. Viszont tele van finom gyümölccsel. A tegnapi VKF-fordulóra is jó lett volna, de nem túl különleges, s oda neveztem mással. Az elkészítése nagyon egyszerű: a folyékony hozzávalókhoz keverjük a szárazakat, végül a gyümölcsöket, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük.
Hozzávalók: 1dl olaj, 1dl tej, 1 nagy narancs leve, 3ek tejföl, 10dkg olvasztott vaj, 3ek zabpehely, 2ek zsemlemorzsa, 5dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 25dkg rétesliszt, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 10dkg cukor, késhegynyi fahéj, csipet só, 1 nagy alma héjastúl apróra vágva, 2 marék meggy kimagozva, kisebb darabokra szelve, 2ek mazsola, 8 szem dió bele durvára törve. Ezúttal őzgerinc formában sütöttem.

Fügés-meggyes farsangi szívek

csak sejteni - az egyszerű
mozdulatban: oly derü
hogy súlytalan repül
mi gond-nehéz --

amikor belépsz

(erős ildikó - pillanatkép - részlet)

A farsang idén igazán hosszúra nyúlik, így igencsak ideje és helye van még a süteményeknek, kelt tésztáknak. Ha máshol nem, nálunk biztosan. Járt a fejemben napok óta valamilyen gyümölcsös töltelék, ma meg ránéztem a konyhapulton Mikulás óta árválkodó aszalt fügére, és kész volt a terv. Az itt következő sütemény tojás nélkül készült, és az 1ek cukor is elhagyható a tésztából.

Hozzávalók a töltelékhez: 15 dkg aszalt füge, 3ek mazsola, fél alma, 1 körte, 1 banán, kb. 25 szem (friss híján: kiolvasztott) kimagozott meggy

Hozzávalók a tésztához: 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40 dkg rétesliszt, 2,4 dl langyos tej, 1 csipet só, 1ek cukor, 8dkg vaj, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 8 szem dió bele durvára törve

Elkészítés: A fügét apró darabkákra vágtam, majd egy keverőtálba tettem. Hozzáadtam a mazsolát, majd szintén apróra vágva a gyümölcsöket. Jól összekevertem és állni hagytam. Míg jöttem-mentem, elkészítettem a tésztát, addig az aszalt gyümölcsök szépen felvették a többinek a levét, és így kissé puhábbá váltak. Lehetett volna fahéjjal, miegymással fűszerezni, de minek. Cukor sem került hozzá, hiszen így is elég édes.
A tésztájához 8 szem dió belét a mozsárban durvára törtem, és ezt adtam a liszthez. A kelt tészta a továbbiakban a savanyúkáposztás tekercseknél leírt változatban készült, tehát némi teljes kiőrlésű liszt is került bele.
Mivel ezúttal nem akartam megint tekercseket formázni, ezért a töltelékkel megkent tésztát két oldalról tekertem fel. A kelesztés és sütés is az előbb hivatkozott receptnél leírtak szerint történt.

(Akit esetleg félrevezetne a kész sütemény formája, jelzem, hogy mindennemű egybeesés a mai angolszász ünnepnappal a véletlen műve. Azért sütöttem ma, mert a héten sajnos nem jutott rá időm, és jövő héten sem fog. Amúgy semmi bajom az idegen ünnepekkel, de én ide születtem, más hagyományaink vannak.)

Júniusi ízek

Igaza lehet Hamvas Bélának, amikor úgy gondolja, a június gyümölcsei a tejföllel alkotnak harmónikus ízt. "Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés." Magam is így éreztem, amikor tegnap elolvastam Latsia tejfölös kekszes nyári édességének receptjét. Igen, valami ilyesfajta ízre vágytam. Kinéztem kissé reménykedve a barackfa irányába, de a gyümölcsök színe még oly messze van a sárgától, hogy másfelé kellett tovább keresgélnem. A hónap gyümölcskínálatából így nekem maradt a meggy, amit a rendelkezésre álló készletből ezúttal csak déligyümölcsökkel tudtam kiegészíteni. Alapnak mézes kekszet használtam, és a tejfölös-túrós desszert tetejére mandulaforgács és durvára tört dióbél került.

Csokoládéba zárt gyümölcs

Másik újoncomat - egy szilikon csokoládé-, fűszervaj-, parfé- illetve jégkockaformát - tegnap este avattam fel. Semmi különös nem volt itthon, viszont Apukám hozott egy kiló gyönyörű meggyet. Ezért úgy döntöttem, hogy a sűrű étcsokoládéba fél-fél szem meggy kerül. A bonbonok burkolatát egy 75%-os kakaótartalmú Mistica nevű csokoládé alkotta, amire egészen véletlenül akadtam a helyi kisboltban. Utánanéztem, a Gorenjka nevű szlovén csokoládégyár terméke.
A forma mindenesetre bevált, remélem a fűszervajakat is szépen ki lehet majd emelni belőle. A keskenyebb részeknél most is tartottam sérüléstől, de a kemény csokibevonat jól bírta a megpróbáltatást.