Borcsokoládé változatok

Mit eltemet a feledés, / egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, / egy rezdület mely elpörög: / múlónak látszik és örök. / Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök.  (Weöres Sándor)

Epiphania Domini. Az úr megjelenése. Vízkereszt. A három királyok imádása. Házszentelés.
A karácsonyi ünnepkör ezzel a nappal zárul, és átadja helyét a farsangnak. A karácsonyfát leszedjük, a díszek, a gyertyák, a kis betlehem visszakerülnek újra a lakás sötét zugaiba, de a világosság, Aki megszületett, velünk marad nemcsak az egyre hosszabb nappalokkal, hanem a gondviselő reménnyel is, amivel az új évet elkezdjük.

A farsang a röviditalok, a fánkok, a téli dínom-dánomok időszaka. Ilyenkor csak elvermelt tavalyi zöldség, gyümölcs van, viszont a disznóvágásokból tepertő, szalonna, kolbász akad még a gondos parasztportákon. Vidéken is van nagy szegénység, de nem állnak hosszú sorok az ingyen ételért - és ezt jó látni. Ha munka nincs is, vagy csak elvétve akad, a hagyományos, önellátó háztáji gazdaságok bőven adnak egész évre tennivalót és némi reményt, betevő falatot is. Tudom, az időjárás kiszámíthatatlan, de minden évben van valami, ami jobban terem vagy életrevalóbb, és van, ami kevésbé. És a pénzért vagy munkáért helyben kapott portéka is olcsóbb, frissebb, mint a városban. Persze mások a vágyak, az igények is. Az embernek ott eszébe sem jut az az életforma, amit a média sugall, pedig ott is van tévé, internet, és az emberek használják is. Terveznek, ötletelnek, falusi turizmus, házi lekvár, kézműves portéka. Ki miben hisz. A falu mégis szerényebb, de legalábbis, minden javát megbecsüli, akárcsak a barterüzletet. Én benne látom a jövőt.

A karácsonyt mi ismét Apuval töltöttük a fővárosban, majd szilveszter előtt utaztunk Miskolcra, párom családjához, és az óév utolsó napja pedig a Bódva-völgyben, a nomádportán telt el. Bejártuk a kis utcákat, megnéztük a köztéri betlehemet.
A tél egészen más arcát mutatja arrafelé, mint itt. Köd és jég. Vaskos zúzmara és tompa napfény.
Vettünk helyben szalonnát és zsírt, kaptunk disznótoros kóstolót, tojást, almát, vendégül láttak toros káposztára, süteményre. Ilyen hidegben minden jól esik. Hoztunk sütőtököt, diót, krumplit, hagymát saját termésből.
Az új év első napja megint a Minorita templomban talált, ezúttal a párom által készített fakeresztet is magammal vittem. Pár napja pedig már a szobánk falára került.

Ennek az italnak az alapreceptjét, az 1800-as évekből származó Kugler Géza-féle borcsokoládét sokan ismerik. Nekem nemrég küldte tovább párom, és gondoltam, így a farsang elején kipróbáljuk. Magában úgysem szeretem az alkoholt, bort talán évente egyszer, ha iszom, ez a párosítás viszont izgalmasnak tűnt. A recept úgy szól, hogy jó minőségű vörösbort és étcsokoládét használjunk. Persze, persze, de milyet? Ezen gondolkodtam, többféle lehetőség is eszembe jutott. De rögtön azután a fehér csokoládé is felmerült bennem, ami önmagában túl édes, de borral finom lehet. Ekkor már a keserű csokoládé - édes vörösbor és a fehér csokoládé - száraz fehérbor párhuzama izgatott, így mindkettőt kipróbáltam, homoki félédes zweigelt és ezerjó került a csokoládék mellé.
Bár az alaprecept őrölt szegfűszeggel és fahéjjal ajánlotta gazdagítani az italt, én egyiket sem használtam ezúttal. Nyilván számtalan lehetőség és kombináció kipróbálható, nekünk most a fehér ízlett jobban.
És ha már farsang, ne felejtsétek elkészíteni a triplaszilvás bonbont sem!

Borcsokoládé alaprecept (2 pohárhoz):
Hozzávalók:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
2 dl jó minőségű vörösbor
ízlés szerint őrölt szegfűszeg, fahéj

Elkészítés: A darabokra tört csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, majd fokozatosan hozzáadjuk a bort és egyneművé keverjük. Fűszerekkel gazdagíthatjuk.
(Az én változataim tehát keserű csokoládé félédes vörösborral és fehér csokoládé száraz fehérborral. Fűszerek nélkül.)

Kovászos uborka avagy ki mivel hűsöl?

Gyerekkoromtól kezdve állandó kedvenc a kovászos uborka. A lehető legegyszerűbben készítem. Fokhagyma nélkül. Nagyon szeretjük ugyan a fokhagymát, de a kovászos uborka odahaza mindig enélkül készült, s mivel így volt tökéletes, azóta sem éreztem szükségét, hogy másképp csináljam - annak ellenére, hogy sokfelé igen népszerű a fokhagymás változat. Párom édesanyja is ezt készíti.

Legszívesebben bográcsban főtt pörkölthöz eszem vagy krumplis tésztához.

Ebből a nagyon egyszerű ételből elegáns helyeken azonban finom levest is kínálnak egy kevés sűrű joghurttal, zöldfűszerekkel összeturmixolva. Pirítóssal vagy kemény sajtokkal is nagyon finom.

Bizonyos tájegységeken a káposztát is kovászolják, és ételeket főznek belőle, hasonlóan, mint a jobban ismert savanyú káposztából. Egyszer talán én is kipróbálom.

Minap a Facebook-on arról beszélgettek a bloggerek, micsoda hűsítő finomságok készíthetők uborkából. Szóba kerültek koktélok és az uborkás limonádé is. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nyáron a megszokott gyümölcslevek mellett legszívesebben a kovászos uborka levét iszom hűsítő italként.

Hozzávalók és elkészítés:

Végy tehát 3-4 jó meleg nyári napot, 2 és fél kiló apró uborkát, 1 csomag virágos kaprot, egy zsömlét vagy egy szelet kenyeret és egy ötliteres üveget. Az üveget mosd el alaposan, a kapor felét helyezd az üveg aljára. Az uborkák végét vágd le (így ellenőrizheted, ha esetleg keserű lenne köztük), majd vagdosd be őket hosszában (ezzel elősegíted a kovászolás folyamatát és könnyebb is lesz szétszedni étkezéskor.) Az uborkákat helyezd az üvegbe, majd tedd a tetejükre a zsömlét vagy a kenyeret és a kapor másik felét.

Készítsd el a felöntőlevet:

2,5-3 liter meleg vízben oldj fel literenként 1 evőkanál sót. Öntsd rá az uborkára, úgy, hogy mindenestül ellepje. Egy kistányérral takard le az üveg száját, és állítsd napos helyre. Az uborkák méretétől és az időjárástól függően 3-4 nap alatt készül el. Mielőtt szétszednéd, kóstolj meg egyet, ellenőrizd, hogy jó-e már. Legyen teljesen érett, de roppanós. Ha még kissé nyers ízű, hagyd állni még egy napot. Amikor kész, eltávolíthatod a kaprot, a zsömlét vagy a kenyeret (mehet a komposztáló helyre), és befőttes üvegekbe szétrakhatod az uborkákat. A levét szűrd át, úgy öntsd az üvegekbe. Hűtőben hetekig is eltartható.

Mézes-muskotályos virágszörp

Nem terveztem már több határidős bejegyzést a borecetes témában, de további terveim azért voltak vele. Apu ma is rávett, hogy az esős-szeles idő ellenére menjünk ki sétálni, és nem mentünk hiába. Ő ugyan cseppet sem élvezte, pedig jól beöltöztettem. Viszont hoztunk bodzavirágot, már éppen volt annyi szépen kinyílt tányér, amennyiből érdemes nekikezdeni egy szörpnek.
Sok más egyebet is lehet készíteni persze belőle, de a mi táplálkozási szokásainkba leginkább a szörp passzol, az is mézzel, nem cukorral.
Ha lúd, hát legyen kövér, nem érjük be a bodzával, noha nélkülözhetetlen, a tavaszi virágok közül talán a legintenzívebb és legkedveltebb ízű. Bodza lesz tehát az alap.
A kertben azonban már nyílik az akác, és a lila elvirágzása után a fehérorgona.
Van még citromfű is a nomádportáról, és egy kevéske fehér rózsaszirom. Ez tényleg nem sok, mert a rózsa még csak most kezd virágozni. S mivel a szegfűszeg is virág, idén ezt is teszek bele.

Nagyjából ennyi virágot lehet egyszerre időzíteni, mint már írtam, amúgy is a bodza az alap, tehát annak virágzásához igazodunk. A virágokhoz muskotályos tokaji borecet és citrom kerül, no meg a már említett méz, forralt víz. A többi itt következik:

Hozzávalók (egy 5 literes üveghez, 3 liter szörphöz): 20 bodzavirág tányér, 20 akácvirág fürt, 1 marék rózsaszirom, 2 fürt fehérorgona, 10-12 szegfűszeg, 2 citrom, 2 evőkanál muskotályos tokaji borecet, 50 dkg virágméz, 4-5 szál citromfű, 2 kiskanál citromsav, (télire: nátrium-benzoát)

Elkészítés: Csak teljesen kinyílt illatos virágokat használjunk! A bodzavirágok szárát vágjuk rövidre. Az akác- és orgonafürtökkel együtt rázzuk ki, hogy megszabaduljunk az apróbb rovaroktól is. Óvatosan öblítsük le. Az akác- és orgonavirágokat egyenként húzogassuk ki kis zöld tokjukból, hogy az ne keserítse meg a szörpöt.
Az alaposan kimosott üveg aljába helyezzük a bodzavirágokat és a citromfüvet, rá jöhet a méz, majd a többi virágszirom, a citromsav, a forró vízben alaposan megmosott és vékonyan felszeletelt citrom, az ecet és a szegfűszeg.
Forraljunk fel 3 liter vizet és hagyjuk teljesen kihűlni. Ezt öntsük az üvegbe. Takarjuk le egy kis tányérral. 5 napig hagyjuk így, de ne közvetlen napfényen, mert akkor forrni kezdhet. Inkább szobahőmérsékleten vagy árnyékban. Minden nap keverjük meg. Utána szűrjük le, és töltsük kiforralt üvegekbe. Hűvös, sötét helyen így is tárolhatjuk pár hónapig. Ha télre szeretnénk eltenni, az üvegek tetejére (lezárás előtt) tegyünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Illatos, gazdag ízű szörpöt kapunk kevés fáradtságért cserébe.

Narancsos-mézes pálinka

mely nem bandzsít önmagába:
nem ítél, nem menteget;
tág, mint a gyerekszemek,
lennék isten kamerája

(fodor ákos: élet?cél)

Mivel volt még a tavaly főzetett szilvapálinkánkból, de magában piszok erős, egy kellemesebb ízű mézes-fűszeres-gyümölcsös változatban gondolkodtam az ünnepekre. Így született ez a recept.

Hozzávalók (kb. 2 liter italhoz): 1 liter erős gyümölcspálinka, 1 liter víz, 3 narancs, 2 rúd fahéj, 10-12 szem szegfűszeg, 6-8 szem szegfűbors, 50dkg méz

Elkészítés: A mézet a pálinkával meglangyosítjuk annyira, hogy könnyen elegyedjen. Két megfelelő méretű üvegbe szétöntjük, beleteszünk 1-1 alaposan megmosott, vékony szeletekre vágott narancsot, és elosztjuk benne a fűszereket. Az üvegeket lezárjuk, és legalább 2 hétig állni hagyjuk. (Természetesen dolgozhatunk egy nagyobb üveggel is.) Naponta megkevergetjük. Ezután egy nagyobb fazékba öntjük az üvegek tartalmát, hozzáadjuk a harmadik narancs levét, a vizet és ismét összemelegítjük (nem forraljuk.) Egy éjszakán át fedő alatt hagyjuk, majd másnap üvegekbe szűrjük. (A szűrést érdemes nagyon finom szövésű anyagon keresztül az egymást követő napokon 2-3 alkalommal megismételni, amíg a következő reggelre már nem látunk üledéket az üvegek alján - vagyis az ital szép tiszta, sárgás színű.)

Idén nem sok gasztroajándék készült a konyhámban - mivel az ünnepek előtt és közben is dolgozom -, de ebből az italból többen is kaptak - remélem, örömükre.

Almatea - fahéjas keksz - őszi pompa

Üvegről a törés vonalát
mint rátapadt hajszálat
lehúzni
kihúzni
menthetetlen fogként a szájból
menthető testként a vízből
képemet
kivonni minden gyűjteményből
elgondolva valami
kicsit és tisztességeset
halandóságom biztos
és szűntelen tudatában

(Fodor Ákos - Polifón tétel - részlet)

Ez a tea sem az én fejemből pattant ki. Marmalade blogján láttam kis idővel ezelőtt. Nagyszerű hasznosítási lehetősége az alma (körte) csutkájának, héjának - bár elárulom, hogy nálunk ilyen hulladék - többféle okból - nem keletkezik. Tehát kénytelen vagyok gyűjtögetni, ha ilyen teát akarok inni. Márpedig akarok. Minden további ízesítés nélkül is nagyon finom, akár magában, akár a már sokat emlegetett vajas kekszekkel.
A csutkákat, héjat - mintha kompótot főznénk - egyszerűen vízben megfőzzük egy darabka fahéjjal, néhány szegfűszeggel - édesítés nélkül. Viszont sokkal kevesebb vizet adhatunk hozzá, és jóval tovább kell főzni, mint a kompótot szokás ahhoz, hogy szép színe és telt íze legyen. (A fűszereket persze tovább variálhatjuk.)

Az új keksz fotózáshoz ezúttal már nem volt elég fény (későre hagytam az elkészítését.) Majd legközelebb lefényképezem. Ettől függetlenül jól hozza a savanyú - édes - fűszeres ízeket a fahéjnak és a savanykás almának köszönhetően.

S ha az ember igazán mázlista és megengedheti magának, akkor ezzel a teával és a keksszel kiül a teraszra, és csak gyönyörködik az őszi pompában....

Almatea
Hozzávalók (2 decis adagonként): 1 nagyobb alma csutkája és héja, darabka fahéj, szegfűszeg, kb. 3 dl víz

Elkészítés: A hozzávalókat egy kisebb edénybe tesszük, forrástól számítva kb. 20-25 percet lassú tűzön fözzük. Kb. a víz egyharmada elfő.
Leszűrjük.

Vajas keksz fahéjjal és almadarabokkal
Hozzávalók (kb. 20 darabhoz): 20dkg vaj, 20dkg liszt, csipet só, 4ek cukor (vagy ízlés szerint), 1ek fahéj, 1 kisebb, meghámozott alma húsa apró darabokra vágva, 1 tojásfehérje

Elkészítés: A puha vajat robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojásfehérjét és még 1 percig keverjük. Ezután jöhet a só, cukor, a fahéj bele, végül a liszt és az almadarabok. Egy fóliadarabon hengerré (vagy téglatestté) formáljuk és a hűtőbe tesszük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Ha a tészta megszilárdult, kicsomagoljuk, majd éles késsel 1cm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 12 percig sütjük. Hagyjuk a tepsiben kihűlni, sőt ezt a kekszet másnapig érdemes otthagyni a sütőben anélkül, hogy letakarnánk, mert az alma nagy nedvességtartalma miatt a sütemény csak ekkora veszi fel a vajas kekszre jellemző puha, de omlós állagot.

Minap - egészen más információ után keresve - akadtam az Unciklopédia (Félre- értelmező szótár) oldalaira, ahol számos érdekes maghatározást találtam (többek között a konyha tájékáról is.)
Az oldal tetején a következő szöveg olvasható: A magyar nyelvű Unciklopédiában jelenleg 1 228 szócikk található. Ezek olyanok, amilyenek. Rajtad is múlik a mennyiség és a színvonal.
Ezt tudomásul véve szemezgettem kicsit a K betűből:

Kádár korszak
Elmúlt hordókészítő időszak. Ma már nem a kád, inkább a szerelvények ára a meghatározó.

Kajafás
Ha egy kaja fás, az csak öreg karalábé lehet. Esetleg bibliai retek.

Kanossza-járás
Női társaságot kizáró kártyapartik vezeklés céljából történő, rendszeres látogatása. Aki ettől ódzkodik, az a többiek szemében megvetendő kanóc.

Kapás
1. Magyarországon sűrűn látható, mezőgazdasági munkaeszközzel álldolgáló őstermelő. Az ellenük elkövetett minősített emberölés (-i kísérlet) a kapáslövés. A kapás-mamás játék szintén büntetendő. Túl sok gyanútlan anyóst nyelt el már ily módon a föld.
2. A kaszás adománya. Aki ilyet kap, azt eláshatják.

Kertelés
Félszeg tájalakítás a magunk képére sövénnyel elválasztva hasonló törekvésektől.

Képviselőfánk
1. Gasztronómiai ínyencség. Jelentése: a tulajdonunkban lévő, kemény törzsű, nagy lombozatú növényzet, mely kiválóan alkalmas festmények, fotók tárolására.
2. Közösségünk érdekeit artikuláló, édes krémmel töltött nagy növény.

Keselyű
A Tonic nevű üdítőital megízlelése utáni kétségbeesett indulatszó

Közért
Közért: a közönség számára érthető (közérthető) publicisztikai írásmű, közírás.
Közértes: olyan publicista, aki a közérthető közírást művel. Vagyis közművel. Ld. közíró, ponyva, bestseller.

Tímár György: Nevető lexikon és Agyrémszótárát is szívesen forgatnám.

A napfordulós diólikőr

Szent Iván éjszakájától az őszi napfordulóig (Szent Máté napjáig) készül ez a likőr. Az ember nem csinál vele semmit, az elején van egy kevés munka a zöld dióval meg a végén le kell szűrni. Ennyi.
Gazdag, fűszeres ízvilág, érdemes kipróbálni!
A receptet Makkától kaptam hozzá, mivel azonban a tiszta szesz nagyon drága, nézegettem más receptváltozatokat is. Valahogy beugrott, hogy Anyu receptfüzetének elejében is van néhány házi likőrféleség, egy hasonló - de azért egyszerűbb - recept diópálinka névre hallgat (a mellékelt képen olvasható.)
Végül maradtam Makka változatánál, viszont az alkohol nagyobbik részét (Jameson) whiskey, kisebb részét saját gyümölcspálinka tette ki. Tudom, hogy ez így nem túl autentikus, de gazdaságos megoldás volt. Lehet, hogy legközelebb csak pálinkával csinálom.

Recept Makkánál




Szent Máté napja (szept 21.)

Máté a hagyomány szerint az első evangélium szerzője. Vámos és adószedő volt Kafarnaumban.
Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés. Vetésre viszont Máté hete nem kedvező "pelyvahét"-nek nevezik. Más források szerint viszont legkésőbb ezen a héten meg kell kezdeni az őszi gabona vetését.
Csillagászatilag ezen a napon van az őszi napéjegyenlőség. Ezután kezdődnek az őszi pásztorünnepek, a gazdasági év végét jelentő szüreti mulatságok.

Nyári előételek hétvégéje - VKF XXVI.

Az előételek asztalán:
édes-sós sült őszibarack fekete borssal

fehérbab-saláta juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntettel és koktélparadicsommal

málna ketchup grillezett zöldségekkel

hortobágyi kelt rétes

fehérboros dinnyekoktél

Nyári? Remélem... Igyekeztem minél frissebben a tányérokra varázsolni minél több zöldséget és gyümölcsöt.
Mert Vesta izgalmas feladatot adott nekünk: a XXVI. VKF témájaként könnyű nyári előételeket kellett készítenünk.
Egyik előételtől sem fogunk önmagában jóllakni, de kicsit csitítja gyomrunk vágyait a következő fogásokig, egyúttal lehetőséget ad, hogy ne csak odakint legyünk a szabadban, de képesek legyünk még mozogni, játszani is!
Az itt következő előételek egy része készülhet a kertben, és nem igényel sok időt.

Édes-sós sült őszibarack feketeborssal
Hozzávalók (személyenként): 1 nagy (keményebb húsú) őszibarack, csipet cukor és só, frissen őrölt feketebors, olaj a sütéshez
Elkészítés: a barackot cikkekre vágjuk, majd forró olajban megsütjük (de grillezhetjük is odakint). Szűrőbe szedjük, hagyjuk lecsöpögni, majd sóval, cukorral, borssal meghintjük, és melegen kínáljuk. Pár csepp balzsamecetkrém még jól jöhet hozzá.

Fehérbab-saláta koktélparadicsommal
Hozzávalók (személyenként): 1 kis konzerv sós vízben főtt fehér bab, néhány szem koktélparadicsom, 1ek petrezselyem olajban, saláta levelek a tálaláshoz
Elkészítés: a babot leszűrjük és a többi hozzávalóval összekeverjük. Fejes saláta levelekre rendezzük, majd behűtjük.

Juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet
Hozzávalók (kb 2 dl-hez, 4-6 főre): 5dkg juhtúró, 1 kis pohár natúr joghurt, fél ek bazsamecet, 40 ml (szőlőmag)olaj, fél kk erős mustár
Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, majd a kész öntetet behűtjük.

Málna ketchup
Hozzávalók: 1 kis doboz (kb. 125gr) málna, 60ml fehérborecet (én az orgonás ecetet használtam most hozzá), darabka fahéj, 8 szem szegfűszeg, 8dkg cukor, só, őrölt fekete bors
Elkészítés: A málnát egy fazékba öntjük. Rátesszük az ecetet és a cukrot. A fűszereket (a só és a bors kivételével) gézzacskóban vagy teatojásban tesszük mellé. Lassú tűzön felforraljuk, és kb. 10-15 percig főzzük. Ha kissé meghűlt, kivesszük a fűszereket és a gyümölcsöt turmixban pépesítjük
a levével együtt.Végül ízlés szerint sózzuk és borsozzuk.
Behűtjük.
Friss idényzöldségeket - sárgarépát, cukkinit - grillezünk mellé, de gombákhoz is kitűnő.

Grillezett zöldségek
Hozzávalók: cukkini, sárgarépa, padlizsán, karalábé, stb., kevés olaj
Elkészítés: a zöldségek közül csak a vastagabb héjúakat (pl. karalábé) pucoljuk meg. Nem vágjuk túl vékonyra a sütéshez, az 1 cm vastag darabok megfelelőek. Egy tálba tesszük a felaprított zöldséget. 1-2 ek olajjal meglocsoljuk, és összeforgatjuk. Sózni, fűszerezni nem javaslom. Egyrészt mert szebben sül, másrészt mert úgyis fűszeres mártásokkal kínáljuk: lehet ez a fenti málna ketchup vagy a juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet, de elővehetjük (ha van) a mustáros-ecetes-olajos barackmártást, a pácolt fokhagymáról és az aszalt paradicsomról nem is beszélve...
(A grillezett zöldségeket mindig frissen, s csak a kívánt mennyiségben készítsük, úgyis gyorsan sül.)

Hortobágyi kelt rétes
Hozzávalók (18 nagyobb szelethez): 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40 dkg rétesliszt, 1kk só, 1ek cukor, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 2,2dl langyos tej, 50 dkg bőrös, kicsontozott csirkehúsból készült, rövid lére főzött pörkölt, 2dl tejföl, 1ek liszt
Elkészítés: a pörkölthöz a húst előre daráljuk le, s az ételt a szokott módon készítsük el még előző nap. A kész pörköltet 1ek liszttel elkevert tejföllel sűrítsük.
A tészta hozzávalóit tegyük egy nagy tálba, dolgozzuk össze. A meleg napon letakarva hamar megkel.
Ezután a tésztát osszuk három részre, nyújtsuk téglalapokra. A téglalapok egyik felére hosszában kenjük rá a pörköltet, majd hajtsuk rá a másik oldalt. A tetejét - ha akarjuk - derelyevágóval mintázhatjuk, vagy csíkokra hasogatva keresztezhetjük. Ügyeljünk rá, hogy a töltelék ne folyhasson ki! A kész rétesrudak tetejét egy kevés megmaradt pörköltszafttal megkenhetjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 20 percig.
Átlósan vágjuk nagyobb szeletekre.

Fehérboros dinnyekoktél
Hozzávalók: 1 üveg száraz fehérbor, 2 szelet kimagozott sárga- vagy görögdinnye, 1 darab fahéj, pár szem szegfűszeg, 1-2ek méz
Elkészítés: A borba előző nap beledobjuk a fűszereket, s egy éjszakát hagyjuk benne állni. Másnap leszűrjük. A dinnyét kimagozzuk, darabokra vágjuk és a mézzel együtt turmixoljuk.
Végül hozzáöntjük a bort, öszerázzuk, és behűtve kínáljuk.

Egy javaslat: az asztalra kerülő ételek közül semmi se legyen túl forró, csak meleg, sem túl hideg, csak hűs! Többnyire így esik jól...
A meleg ételek lehetőleg egymás közelébe, ugyanígy a hidegek is hasonlóképpen kerüljenek.
Legyen elég szék, pokróc, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta...
Ezek az előételek egyébként egy délutáni-koraesti összejövetel önálló fogásaiként is jók lehetnek, ahová természetesen nem üres gyomorral érkeznek a vendégek. Ami most kimaradt (mert már korábban szerepelt), de szintén jól jöhet vajas pirítós tetjére nyári előételként: kapros padlizsánkrém és a szezámos sült paprikaszósz.

Jó étvágyat!

Nyári gyümölcskoktél

Elástam kertemben az összes gondot, amit összegyűjtöttem. Mikor az április visszatért, s jött a tavasz, hogy a földdel nászt üljön, szép virágok nőttek a kertemben, minden másnál különbek. És eljöttek a szomszédok, hogy megnézzék, és így szóltak hozzám: Majd ha itt lesz újra az ősz, a vetés ideje, nem adnál-e nekünk a virágok magvaiból, hogy a mi kertünkben is nőjenek?
(Kahlil Gibran)

Tegnap megint valamilyen gyümölcsös ízre vágytam, a nyers gyümölcsök reggeli eszegetésén túl. Szedtem tehát néhány barackot a kis kerti fáról, lekanyarintottam egy szeletke dinnyét, kimagoztam néhány hűtőben rekedt meggyet s azután hozzátettem még zöldteát, citromot, édesítésnek rózsakivonatot, s amit jónak láttam.

Így született ez a koktél. Alkohol nem került bele (az egyébként is inkább melegít.)


Hozzávalók 1,5 literhez: 65dkg kimagozott gyümölcs (nálam görögdinnye, sárgabarack, meggy), 4dl hideg zöld tea, 1 citrom leve, édesítésként: 2ek rózsakivonat (ha nincs, használhatunk mézet) és 2ek házi meggyszörp

Elkészítés: A kimagozott gyümölcsöket a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Az édesítést hagyjuk a végére, hogy a gyümölcsökhöz és az ízlésünkhöz tudjuk igazítani.

Hűtsük be, de ne legyen jéghideg.

Császármorzsa kukoricadarából citromfüves limonádéval

Úgy döntöttem, hogy ma valami normális ételt jegyzek be végre a blogba. Nem pedig kísérletezésem eredményeit. Bár meg kell, hogy mondjam, nem így indult a dolog, mert - egyelőre még nem terveztem rózsázni -, reggel a fűben komolyabb mennyiségű lehullott rózsaszirmot találtam. Ami azt mutatja, hogy már vannak elnyílt virágok. Természetesen azonnal ellenőriztem a helyzetet, és nem is hagytam a szirmokat elkallódni... No de erről majd holnap.
Most vissza az eredeti témához. Úgy gondoltam, hogy ennyi virágos bolondság után az Olvasók szeretnének valami rendes fogásról olvasni. És ez majdnem az. Annyiból rendhagyó csak, hogy - régi tervemnek megfelelően - ezúttal kukoricadarából csináltam a császármorzsát. Gondoltam, hogy így is jó lesz. Nem is csalódtam. A kukorica egyébként nagyon laktató, és jó választás azoknak is, akik nem ehetnek valamilyen okból búzát.

Úgy terveztem, hogy éppen lesz csak édes, nem lesz benne tojás, és a zöldteás bodzazselémmel fogom enni. Ismét meggyőződhettem róla, hogy ez a zselé inkább savanykás lett, mint édeskés - jövőre is így csinálom majd.
Az ilyen ételek mellé víz, szóda vagy valami fanyar ital jár nálunk. Ekkor jutott eszembe a citromfű. Még a nomádportáról hoztam, és sok hasznos ötletet kaptam a felhasználáshoz, de valahogy nem volt kedvem foglalkozni vele. Azért - hogy mégse menjen tönkre - egy héttel ezelőtt felfőztem fél citrom levével és egy liter vízzel. Biztos állt legalább egy éjszakán át - még leszűrni sem volt kedvem. Másnap azért mégis megtettem. Beletöltöttem egy nagyobb üvegbe, és beraktam a hűtő oldalába, azzal, hogy majd csinálok vele valamit. Ma eszembe jutott. A jó sötét főzetből egy pohárba öntöttem, tettem hozzá még citromlevet (cukrot ezúttal nem.) Remek limonádé lett belőle, igazi hideg frissítő a nyárias melegben.

Császármorzsa kukoricadarából
Hozzávalók (1 főre): 1 pohár (2dl) kukoricadara, 1 pohár tej, 1 pohár víz, 2ek cukor (a sütéshez: olaj)

Elkészítés: a hozzávalókat egy tálban összekeverem. Néhány órát (mondjuk délig) állni hagyom, majd kevés olajon megsütöm. (Én jó morzsásan, kicsit lepirítva szeretem.) Ízlés szerint savanykás lekvárral (estleg porcukorral megszórva) fogyaszthatjuk.

Citromfüves limonádé
Hozzávalók: 1 nagy csomó citromfű, 1liter víz, citrom (és cukor/méz ízlés szerint)

Elkészítés: A citromfüvet fél citrom levével 1 liter vízben felfőzzük. Letakarva állni hagyjuk, másnap leszűrjük. Citrommal (és ízlés szerint cukorral/mézzel) ízesítjük. Fogyasztás előtt jól behűtjük.

Bodzavíz és akácfagylalt

Arra számítottam, hogy már pénteken vagy szombaton elutazunk vidékre. Mivel nem így történt - páromnak sürgős munkája akadt - így gyakorlatilag összekészülve, hűtőt, konyhaszekrényt csaknem teljesen kiürítve telnek napjaim. (Ezért jut időm a virágos finomságokra.)
A száraz készleteket - babot, lencsét, rizst, tésztát - is mind bepakoltam neki, mert ő a nomádportán marad, hogy folytassa az ősszel megkezdett korszerűsítési munkálatokat. Én viszont visszatérek a fővárosba, hiszen vár a munka. Nem is kicsit sajnálom, hogy megint lemaradok jó néhány ottani termésről: az eperről biztosan, valószínűleg a meggyről, szilváról és a zöldségfélékről is. A kertünket sem tudom majd gondozni...
No nem sajnálatkeltés okán mondom mindezt, csak az ember szívesen látná a kertje növekedését ilyenkor különösképpen, télen egészen más a helyzet.
De vissza a virágokhoz. Ma elbicajoztam a postára, s közben szemügyre vettem a bodzabokrokat. Kíváncsi voltam, hogy igaz-e a hír, miszerint már vannak kinyílt virágok. És tényleg. Meglepett, kicsit korainak éreztem. Persze nem túl sok, de nem is baj, majd a vidéki út után szedek nagyobb mennyiséget. Most csak néhány, már jól kinyílt virágot hoztam el. Ebből készült az akácvízhez hasonlóan bodzavíz. (Ezzel azután tényleg alig van munka, viszont nagyon megéri! Ráadásul cukor sem kell hozzá.)
S mielőtt utazunk, még gyorsan kipróbáltam a tegnap készült akáclekvárral a a fagylaltot is.
Az orgonás változatnál enyhébb, kevésbé fűszeres íze van.

Bodzavíz
Hozzávalók: 8db jól kinyílt, illatos bodzavirág, 1,5 liter víz, 2-3ek citromlé, méz ízlés szerint
Elkészítés: A vízbe szórtam a virágtányérokat, majd felforraltam. 5 percig főztem lobogó vízben, majd félretettem ázni. Másfél óra elteltével átszűrtem, hozzáadtam a citromot és kevéske mézet. Behűtve igazán finom.

Akácfagylalt
Hozzávalók: 400ml tejszín, ízlés szerint kb. 8 ek akáclekvár, kevés citromlé
Elkészítés: A tejszínt habbá verem, majd hozzákeverem az akáclekvárt és a citromlevet. A fagyasztóba teszem. Fagylaltgép híján háromnegyed óránként - legalább négyszer - robotgéppel átkeverem.

Néhány megjegyzés még az eddigi virágos receptekhez: a bodza nem újdonság, mindenki ismeri, tudja, milyen üdítő finomságok készíthetők belőle. Az elkészült bodzavíz számomra sokkal ízesebb, változatosabb az ugyanígy készített akácvíznél. Ugyanígy az orgonafagylalt is összetettebb ízvilágú, mint az akácból készült. Az akáchoz jól passzolt a vanília, de úgy veszem észre, hogy több citrom kell hozzá, mint más virágokhoz, különben a mézes íz dominál. Azt hiszem e fagylalt annak jön be jobban, aki amúgy is szereti az édes, vaníliás ízeket. Orgonából mindenképp izgalmasabb. De ha lesz rá időm, kedvem, bodzából is ki fogom próbálni.

Akácvíz

Egyik este, amikor tüzeltünk a kertben, meglepődve vettem észre, hogy az egyik akácfán már kinyílt virágbugák is vannak. Ráadásul illatosak. A kert legdélibb részén persze, az északi oldalon még fejletlenek a virágok. Az orgonából elmaradt az orgonavíz, akácból most elkészítettem. Ha több virág lesz, majd ebből is kipróbálom az orgonából elkészített finomságokat, s persze mást is.
Alapvető útmutatásként az akácvízhez Renáta hasonló receptjét használtam, picit a mennyiségeken változtattam. Az akác esetében is eltávolítottam a zöld részeket, kizárólag a kicsipkedett virágszirmokat tettem a vízbe. Lehet, hogy ez felesleges, hiszen a virágbugákat egyben is, például kirántva fogyasztják. Gyönyörű élénkzöld színe lett a víznek, ezt azonban a kevéske citromlé szinte teljesen eltüntette. Ettől függetlenül nagyon finom, főként hidegen.

Hozzávalók: 3dl jól kinyílt, illatos virágszirom, 1 liter víz, 1ek citromlé, méz ízlés szerint

Elkészítés: A vízbe szórtam a virágszirmokat, majd felforraltam. 5 percig főztem lobogó vízben, majd félretettem ázni. Másfél óra elteltével átszűrtem, hozzáadtam a citromot és kevéske mézet.
Üvegekbe töltöttem.

Tejszínes-karamellás kávélikőr

Úgy döntöttem, hogy nem bitorlom a Baileys védett márkanevét e házi készítésű itókával, de nem titok, hogy e pompás krémlikőr Doctor Pepper és Mennyei Manna kitűnő receptje alapján készült.
A kettő közül én az utóbbit követtem abban a tekintetben, hogy hozzáadtam kávét, viszont a whiskeyből "csak" 3,5 decit. Ugyanis különböző számításokat is végeztem az ital készítése közben, melynek az volt az eredménye, hogy még így is meghaladom kissé az eredeti termék alkoholtartalmát (17%). Ezen túlmenően persze az árát is ki akartam számítani a házi variációnak. Rögtön adódott is az ötlet, hogy akkor a rendelkezésre álló 7 decis ír whiskeyt érdemes félbeosztani, így majd egyszer egy második adagra is elegendő lesz. No, ekkor derült fény a turpisságra.
Mi ugyanis nem szoktunk whiskeyt venni, sőt kapni sem. Nem szeretjük és drága is. Baileys-t sem szoktunk venni - bár ezt én nagyon kedvelem, de szintén nem olcsó.
Mégis úgy alakult, hogy már vagy két éve sínylődött egy üveg díszdobozos Jameson ír whiskey a konyhaszekrényben, jó hátul. Most néztem csak utána, hogy ez egy közkedvelt, 40% alkoholtartalmú, 3-szor lepárolt (vagyis semleges ízű) itókának számít. Szóval ezt az üveget mégiscsak ajándékba kaptuk, azt hiszem az egyik ügyfelemtől. Nálunk az a szokás járja, hogy nem lévén nagy alkoholfogyasztók, az ilyen ajándéknak azért persze megörülünk, el is tesszük, hogy alkalomadtán továbbajándékozzuk. Karácsony táján amúgy is sok helyre kell vinnünk valamit. Ennek a whiskeynek is ez volt a sorsa, többször oda is akartuk adni, de mindig hazakerült - legutóbb az a pár, akinek szántuk, nem tudott eljönni a családi összejövetelre. Szóval a nyakunkon maradt. Pár napja meg belebotlottam a fent emlegetett receptbe, és akkor úgy döntöttem, hogy már nem adom oda senkinek, marad nálunk, s lesz belőle likőr.
Csak amikor kimértem a felének gondolt 3,5 decit, akkor szembesültem a ténnyel, hogy ez az üveg már meg volt bontva valamikor, mert a kimérés után bizony nem maradt benne még három és fél deci, csak úgy nagyjából kettő és fél. Mondjuk gyanúsan könnyen is nyílt. Hogy mikor és ki vételezett belőle, azt ennyi hányattatás után meg nem mondom, de nem is érdekes. Jó, hogy nem ajándékoztuk így kinyitva el...
Nekem mindenesetre "ingyen" volt ez a whiskey, máskülönben nem hiszem, hogy eszembe jutott volna elkészíteni eme nagyon finom de költséges italt.
Egyébként tudtátok, hogy az írek írják a sajátjukat whiskey-nek, a többiek meg a nem ír ital nevét whisky-nek? Biztos sokan tudtátok.
S akkor nézzük az árkalkulációt. Mivel nem mindenki rendelkezik ilyen ingyen alapanyaggal, természetesen beleszámítottam a Jameson whiskey árát is, az interneten 0,7 literes kiszerelésben 5.190.-Ft. Nem semmi! A Bailey's ugyanitt 4.790.-Ft-ba került. Nem néztem meg több helyen, ezért lehet, hogy olcsóbban (vagy drágábban) is beszerezhető.
A házi készítésű italból 1 liter lesz. Az összehasonlítás kedvéért átszámoltam költségét 0,7 liternyi mennyiségre. Ez a Jameson whiskeyből késztve 2.620.-Ft. Vagyis több, mint kétezer forinttal olcsóbb az eredeti Baileys-nél. Nyilván létezik a Jameson-nél olcsóbb whiskey is alapanyagnak, de azzal én is egyetértek, hogy célszerű többszörösen lepárolt, semleges ízű, jó minőségű italt használni.
Az íze? Tegnap - amikor elkészült - nagyon finom volt. Ma? Állítom, hogy teljesen olyan nekem, mint az eredeti ital - ha nem tudom, hogy én csináltam, nem mondom meg, hogy nem az. (Bár abból nincs itthon, így nem tudom bekötött szemmel tesztelni a különbséget...)

Hozzávalók:

5 dl tejszín
4 ek kristálycukor
2 cs vaníliás cukor
2 tubus sűrített tej
1 dl lefőzött erős kávé
3,5 dl whiskey


Elkészítés:

1. A tejszínt felmelegítjük, félretesszük. A kristálycukrot karamellizáljuk, majd levesszük a tűzről és beleöntjük a meleg tejszínt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett, lankadatlan türelemmel teljesen felolvasztjuk benne a karamellizált cukrot.

2. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a sűrített tejet és a kávét. Összeforraljuk, majd hűlni hagyjuk.

3. Miután kihűlt, hozzáöntjük a whiskeyt. Üvegbe töltjük, jól összerázzuk. Hűtő oldalában tároljuk.

A nagyböjti közvélemény-kutatás eredményei

Kíváncsian nézegettem a nagyböjtben a válaszok alakulását az oldalsávon. Mindenek előtt megköszönöm mindazoknak, akik válaszoltak. Nagy örömömre a résztvevők száma jócskán meghaladta a farsangi időszakét - így abban bízom, hogy pünkösdig megint csak sok válasz érkezik majd az új kérdésekre. De nézzük a nagyböjti témákat:
Az első kérdés a teázásra vonatkozott: ki, milyen teát fogyaszt szívesen. Több választ is be lehetett jelölni. 304 jelölés érkezett, a következő eloszlásban (zárójelben a "helyezés" is látható):

24% zöld tea (1) / 22% gyümölcstea (2) / 19% gyógytea (3) / 14% vörös tea (rooibos) (4) / 13% fekete tea (5) / 6% fehér tea (6) / 2% nem fogyaszt teát (7)

Meglepett kissé a fekete tea "ötödik helyezése". Annak ellenére, hogy mi szinte mindenfélét iszunk, azért a szálas fekete teák is előkelő helyen állnak nálunk, télen főként ez fogy. A gyümölcsteák nekem gyakran elég hasonló ízűek, a vörös és zöld teát jobban szeretem. A gyógynövényekből legszívesebben csalánteát fogyasztok, a mentát is tartalmazó keverékeket viszont kifejezetten kerülöm. Saját gyűjtésből csipkebogyót, kökényt, akácot iszunk.

A másik kérdés a böjtölésre vonatkozott: 115-en válaszoltak. Itt felmerült a vegánok / vegetáriánusok részéről, mit válaszolhatnának. Én úgy látom, ez egy életmód, nem pedig egy időszakos böjt, így ebben az esetben azt javasoltam, hogy vagy maradjanak ki a válaszadásból, vagy válasszanak belátásuk szerint, különösen, ha a böjt alatt ők is lemondanak olyan ételről/ételcsoportról, amit egyébként fogyaszthatnak. Mi magunk csak részlegesen tartottuk a böjtöt, én magam húst nem, de tojást, tejterméket fogyasztottam. A blogra is csak húsmentes receptek kerültek ki ebben az időszakban. A válaszok megoszlása pedig a következő:

62% nem tartja a nagyböjtöt / 32% részlegesen tartja / 6% megtartja a nagyböjtöt

Köszönöm a válaszokat. A következő időszakban - pünkösdig - újabb témákról faggatom majd az Olvasóim.
Áldott, örömteli húsvétot kívánok mindenkinek!

Gasztroajándék

Csak elnézegettem karácsony előtt a bloggertársak szorgalmas készülődését, a finom ajándékokat, én meg úgy gondoltam, hogy idén a konyhámból bizony nem kerül ki semmi - lelkesedés és ötlet híján. Azután mégiscsak másképp alakult. Öcsémnek - aki nem csupán vegán, de pillanatnyilag egy elég szigorú diétát is tart - egy zöldséges mártást főztem, sárgarépa, paradicsom és hagymafélék kerültek bele - a változatosság kedvéért ezúttal csak kevés sóval, egész korianderrel, gyömbérrel, pici őrölt köménnyel és petrezselyemmel fűszereztem. Egész harmónikus ízhatást sikerült elérni. Teljes kiőrlésű tollhegy tésztát csomagoltam hozzá.




Majd előkerestem egy - a komjáti padlásról származó - hagyományos csatos üveget, ebbe pedig csipkebogyót és kökényt töltöttem a téli teázós estékre gondolva.

Kökénytea

Lassan nekilátunk, hogy a konyhában hasznosítsuk az ősszel gyűjtött kincseinket. Mivel kökényből is többet gyűjtögettünk, mint ami elfogyott volna, kiterítettük a komjáti padláson száradni, majd a fővárosi otthonunkba is hoztunk belőle. Valamiért úgy gondoltam, hogy a kökényt talán felhasználhatom úgy, ahogy a csipkebogyót szoktuk, vagyis készíthetek belőle azonos módon teát. Meglepődtem, amikor a világhálón csak olyan receptekkel futottam össze, ahol a növény virágjából készítenek teát. Mindenesetre egy próbát megér - gondoltam -, s ennek szellemében tegnap egy bő maroknyi (már fonnyadt, de még nem teljesen száraz) kökény húsát kissé bevagdostam, majd leforráztam. Mára szépen kioldódott a szín és a különleges, kicsit savanykás, gazdag ízvilág, igazi üdítő élményben volt részem. Persze mindezt lehetne fokozni további fűszerek hozzáadásával, de én most a gyümölcs saját ízére voltam kíváncsi. Nem csalódtam.

"lehet-e némán teát inni véled, ...

... rubin-teát és sárga páragőzt?" (K.D.)
Ha hideg van, ha meleg, ha süt a nap, ha esik, teázni jó dolog. Lehet egészségesen és lehet gazdagon, hidegen és forrón, és persze egyedül is lehet (ahogy mostanában tesszük), de együtt sokkal jobb. Nálunk rendszerint sokféle tea van otthon, egyszerűbb és rafináltabb ízek. És a magunk gyűjtötte bogyósok, gyógy- és fűszernövények, gyümölcsszárítmányok is kiegészítik mára a készletet. Vannak azért nemszeretem dolgok is, párom nem látja még (!) be a csalán nagyszerűségét, én a kamillát sokféle módon használom, ám inni nem szeretem. Csalánterápiaként egyébként arra gondoltam, hogy a közeljövőben készítek neki egy pulcsit csalánból, mert ebből a nagyszerű és sokoldalú növényből bizony jó minőségű kötőfonalak, ruhák is készülnek. De ami inkább egy gasztroblog témája, a leveles zöldfélékhez (spenót, sóska) hasonlóan finom ételek is készíthetők belőle, szintén párom meggyőzésésre valamilyen csalános töltött tésztában, esetleg galuskában gondolkodom. Egy ízes sajt talán jó párosítás lenne. Ehhez készülök friss csalánt gyűjteni legközelebbi látogatásom alkalmával a nomádportán. S persze teának is, mert én inni is szeretem.
Addig is most magamban teázgatok, legtöbbször keverem a különböző fajtákat, néha a teatojásba teszek a fű mellé különböző fűszereket (borókabogyót, fahéjat, kardamomot, csillagánizst, szegfűszeget) vagy éppen szárított búzavirágot, gyümölcsöt, narancshéjat, bátrabb és kiváncsibb vendégeimnek akár egy kis darab saját termésű, szárított erős paprikát.

Aranyzöld nedü

Öt napi türelmes várakozás, kevergetés után ma végre leszűrhettem az idei bodzaszörpöket. Megérte a munka, kellemes színű és finom nedühöz jutottunk, amelyből biztosan jut szeretteinknek is. Legszívesebben a napfényen nézegettem volna az üvegeket még sokáig, de természetesen sötét helyre kerültek. Aki még szeretne idén bodzavirágból alkotni, annak sietnie kell, a mi környékünkön biztos, hogy egy héten belül elvirágzik.