Sós-pirított dióval szórt tejkaramellás csokoládétorta

tartani.
Mindenáron: tartani
a távolságot és a kapcsolatot.
E kereszt metszés-
pontján (feszület?
célkereszt?)
kitartani

(Fodor Ákos)

Az elmúlt vasárnappal - Krisztus király ünnepével - lezárult az egyházi év, és elkezdődött egy újabb az adventi időszakkal. Talán ez a sütemény jó helyen van itt, mindjárt az elején.
Megszokhattátok már, hogy idő és türelem híján nem bonyolítom túl a konyhai műveket - vagy legalábbis nagyon ritkán. Ez a torta is nagyon egyszerű (egyébként a tojásmentes kevert tésztám az alapja.) A tészta hamar elkészül, a dióval sincs sok munka, egyedül a krémhez kell némi türelem - míg a tej kellően besűrűsödik, ez egy bő óra, de nem kell folyamatosan mellette állni.
Úgy tűnhet, most sok süteményt eszünk, talán tényleg többet, mint nyáron vagy párom távollétében, de azért hetente legfeljebb egyszer dobok össze valamit.
A hétköznapokon (végre!) savanyúkáposzta is kerül az asztalra, utóbbinak már rég itt a szezonja, főztem is két nagy lábossal töltött káposztát (ha már vacakolni kell vele, nem csinálok kis adagot - s így Apunak is jut belőle.)
Máskor tésztaféle készül, meg olyasmi, ami olcsó és nagyon gyorsan össze lehet rakni (igaz, kezdek kifogyni az ilyen ötletekből...) De vissza a süteményhez!
A tetejére szórt sült dió már szerepelt a blogon, és önmagában is nagyon finom sós csemege, azoknak is ajánlom kipróbálásra, akik egyébként nem rajonganak a dióért - nem lehet abbahagyni!

Hozzávalók: 1db tojás nélküli csokoládétorta
a krémhez: 1 liter zsíros tej, 10dkg vaj, 1 ek liszt, ízlés szerint cukor, 1ek rum
a tetejére: 10dkg dióbél, 1ek olaj, fél tk só

Elkészítés: Mivel a krém elkészítése tart a legtovább, ezért ezzel kezdjük: egy-két evőkanál cukrot egy megfelelő méretű fazékban karamellizálunk, majd lassanként felöntjük a tejjel. Feloldjuk benne a karamellt és főzni kezdjük. További cukrot adunk hozzá ízlés szerint. Ha felforrt, lassan rotyogtatva főzzük, sűrítjük, kb. az ötödére. Utána beleszitáljuk a lisztet, és pár percig tovább főzzük vele. Ha kihűlt a krém, kikeverjük a vajjal és a rummal. Míg fő a krém, megsüthetjük a tortát, s míg sül a tészta, megpucoljuk a diót. Ha pucolt diónk van, akkor kevés vizet forralunk és 5 percig főzzük benne. Utána leszűrjük. papírszalvétán megszárítjuk. A torta után nem kapcsoljuk ki a sütőt, hanem a diót egy kisebb tepsiben szétterítve megsózzuk, az olajjal összeforgatjuk, és tíz percre a sütőbe toljuk. Ha kész a dió, és a torta is lehűlt kissé, akkor a süteményt összeállíthatjuk: a torta tetejére kenjük a krémet, megszórjuk a dióval, és tálalásig behűtjük.

Akik gyorsabban szeretnék elkészíteni, sűrített tejet is használhatnak a krémhez, de szerintem úgy drágább.

Tejszínes-karamellás kávélikőr

Úgy döntöttem, hogy nem bitorlom a Baileys védett márkanevét e házi készítésű itókával, de nem titok, hogy e pompás krémlikőr Doctor Pepper és Mennyei Manna kitűnő receptje alapján készült.
A kettő közül én az utóbbit követtem abban a tekintetben, hogy hozzáadtam kávét, viszont a whiskeyből "csak" 3,5 decit. Ugyanis különböző számításokat is végeztem az ital készítése közben, melynek az volt az eredménye, hogy még így is meghaladom kissé az eredeti termék alkoholtartalmát (17%). Ezen túlmenően persze az árát is ki akartam számítani a házi variációnak. Rögtön adódott is az ötlet, hogy akkor a rendelkezésre álló 7 decis ír whiskeyt érdemes félbeosztani, így majd egyszer egy második adagra is elegendő lesz. No, ekkor derült fény a turpisságra.
Mi ugyanis nem szoktunk whiskeyt venni, sőt kapni sem. Nem szeretjük és drága is. Baileys-t sem szoktunk venni - bár ezt én nagyon kedvelem, de szintén nem olcsó.
Mégis úgy alakult, hogy már vagy két éve sínylődött egy üveg díszdobozos Jameson ír whiskey a konyhaszekrényben, jó hátul. Most néztem csak utána, hogy ez egy közkedvelt, 40% alkoholtartalmú, 3-szor lepárolt (vagyis semleges ízű) itókának számít. Szóval ezt az üveget mégiscsak ajándékba kaptuk, azt hiszem az egyik ügyfelemtől. Nálunk az a szokás járja, hogy nem lévén nagy alkoholfogyasztók, az ilyen ajándéknak azért persze megörülünk, el is tesszük, hogy alkalomadtán továbbajándékozzuk. Karácsony táján amúgy is sok helyre kell vinnünk valamit. Ennek a whiskeynek is ez volt a sorsa, többször oda is akartuk adni, de mindig hazakerült - legutóbb az a pár, akinek szántuk, nem tudott eljönni a családi összejövetelre. Szóval a nyakunkon maradt. Pár napja meg belebotlottam a fent emlegetett receptbe, és akkor úgy döntöttem, hogy már nem adom oda senkinek, marad nálunk, s lesz belőle likőr.
Csak amikor kimértem a felének gondolt 3,5 decit, akkor szembesültem a ténnyel, hogy ez az üveg már meg volt bontva valamikor, mert a kimérés után bizony nem maradt benne még három és fél deci, csak úgy nagyjából kettő és fél. Mondjuk gyanúsan könnyen is nyílt. Hogy mikor és ki vételezett belőle, azt ennyi hányattatás után meg nem mondom, de nem is érdekes. Jó, hogy nem ajándékoztuk így kinyitva el...
Nekem mindenesetre "ingyen" volt ez a whiskey, máskülönben nem hiszem, hogy eszembe jutott volna elkészíteni eme nagyon finom de költséges italt.
Egyébként tudtátok, hogy az írek írják a sajátjukat whiskey-nek, a többiek meg a nem ír ital nevét whisky-nek? Biztos sokan tudtátok.
S akkor nézzük az árkalkulációt. Mivel nem mindenki rendelkezik ilyen ingyen alapanyaggal, természetesen beleszámítottam a Jameson whiskey árát is, az interneten 0,7 literes kiszerelésben 5.190.-Ft. Nem semmi! A Bailey's ugyanitt 4.790.-Ft-ba került. Nem néztem meg több helyen, ezért lehet, hogy olcsóbban (vagy drágábban) is beszerezhető.
A házi készítésű italból 1 liter lesz. Az összehasonlítás kedvéért átszámoltam költségét 0,7 liternyi mennyiségre. Ez a Jameson whiskeyből késztve 2.620.-Ft. Vagyis több, mint kétezer forinttal olcsóbb az eredeti Baileys-nél. Nyilván létezik a Jameson-nél olcsóbb whiskey is alapanyagnak, de azzal én is egyetértek, hogy célszerű többszörösen lepárolt, semleges ízű, jó minőségű italt használni.
Az íze? Tegnap - amikor elkészült - nagyon finom volt. Ma? Állítom, hogy teljesen olyan nekem, mint az eredeti ital - ha nem tudom, hogy én csináltam, nem mondom meg, hogy nem az. (Bár abból nincs itthon, így nem tudom bekötött szemmel tesztelni a különbséget...)

Hozzávalók:

5 dl tejszín
4 ek kristálycukor
2 cs vaníliás cukor
2 tubus sűrített tej
1 dl lefőzött erős kávé
3,5 dl whiskey


Elkészítés:

1. A tejszínt felmelegítjük, félretesszük. A kristálycukrot karamellizáljuk, majd levesszük a tűzről és beleöntjük a meleg tejszínt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett, lankadatlan türelemmel teljesen felolvasztjuk benne a karamellizált cukrot.

2. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a sűrített tejet és a kávét. Összeforraljuk, majd hűlni hagyjuk.

3. Miután kihűlt, hozzáöntjük a whiskeyt. Üvegbe töltjük, jól összerázzuk. Hűtő oldalában tároljuk.