A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kevert tészta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kevert tészta. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 1., hétfő

Egyszerű püspökkenyér

Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die. (Pilinszky)

Az utóbbi időszak bebizonyította, hogy még a konyhában is vissza lehet fejlődni több évtizedes sütés-főzés után. Legalább is nekem sikerült. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy valóban én készítettem-e el a napmátka tűzhelyen korábban szereplő ételeket, vagy az valaki más volt. Tekintve, hogy sejtjeink folyamatosan cserélődnek, már ezt sem tartom kizártnak. Végül is odáig jutottam, hogy már a lehető legegyszerűbb étel kivitelezése is komoly hibalehetőséget tartogatott, kezdtem kételkedni benne, hogy meg tudok-e sütni egyáltalán egy tojást vagy elkészíteni egy egyszerű levest.

A születésnapom táján, amikor anyósom meglátogatott, valamiért annyira felbátorodtam, hogy a kelt, vajas kalácsnak álltam neki, mondván, hogy ennyit igazán megérdemel, és hogy a munka nagyobb részét úgyis a kenyérsütő kelesztőprogramja végzi. Nos, az eredményt nem részletezem, a kelt tészta ugyebár nehezen tűri, ha az ember éppen nincs ott, amikor kellene - a lényeg, hogy azóta ilyesmire nem vetemedem, a hozzánk érkező látogatók kizárólag bolti cuccot vagy legjobb esetben leveles tésztába burkolt akármit kapnak.

A blog olvasói (ha vannak még, szegények) gyakorlatilag hiába várták az újabb farsangi, majd böjti, később a húsvéti fogásokat. Úgy látom, kínjukban elővették a régieket. Köszönet érte!
Az év eleje Apu ápolása mellett megint a határidős munkákkal telt, majd nyelvvizsgára, állásinterjúra készítések következtek, s amikor kissé kiláttunk volna a tavaszi télbe, akkor Apu béna lába fájni kezdett, egyre jobban. Először azt hittük, hogy a februári napsütésben túlzásba vittük a tolószékes sétákat, majd azt, hogy megütötte, de mielőtt a háziorvosunk szabadságra ment, kihívtam, hogy nézze meg, mert a fájdalma nem múlt.

Ő is úgy látta, hogy megüthette, és valahogy elfertőződött a seb, azt javasolta, hogy sebésszel nézessük meg, de amikor érezte, hogy a keringés sincs rendben, végül is a sürgősségire küldött minket. Hú, az klassz hely, már ismerjük, az időtlen várakozás gyakorlóiskolája. A mentő a megígért két óra helyett több mint négy óra alatt ért ki, Apu már nem is akart éjjel bemenni, de ugye ez nem kívánságműsor. Hosszas vizsgálatok után egy sebész is megnézte, aki jelezte, hogy érszűkületről van szó, és mivel járóképtelen embereken nemigen végeznek érműtéti beavatkozást (mivel a rehabilitáció kevésbé lehetséges), így valószínűleg amputálni kell, ha nem bírja már a fájdalmat.

Ez ugye egy kissé sokkolt minket, már arra gondoltam éjjel kettőkor, hogy akkor gyerünk haza, talán mégis próbáljunk meg először valami mást, mit tudom én mit, abrakadabra vagy alternatív vagy bármi. Az ember ilyenkor tök hülyének érzi magát, és joggal, mert hát jó, hogy nem vagyok orvos, de tényleg semmi hasznavehetőt nem tanulhatnánk a suliban x év alatt mondjuk biológia órán, hogy az ember legalább az alapvető betegségeket felismerje, és a lehetséges következményekkel számoljon? Nem először álltam bambán, hogy basszus, már megint nem vagyok képben elemi dolgokkal. És hogy hiába a napi lábtorna, a sok mozgatás, hiába az alaposan (?) átgondolt étrend, itt vagyunk, tessék...
A sebész azért megígérte, hogy másnap reggel egy érsebész doki is ránéz Apu lábára.

Az érsebészeten azután - bár ez az általános sebészet profilja - meglepően sok féllábú emberrel találkoztunk, akik nemigen idősebbek Apunál. Az érsebész orvos azonban - a többi érintett orvossal együtt - jóváhagyta az érműtétet, így Aput Nagycsütörtökön megműtötték (értisztítás, tágítás, ha jól értettem.) Maga a kórházi tartózkodás is jelentett feszültséget bőven, mivel Apu ugye beszélni nem tud, viszont szinte mindent megért, ellátni magát nem tudja, de mindenről megvan a sajátos elképzelése, ráadásul életében nem volt még hosszabb ideig kórházban, és alaptermészetéből nem éppen a nyugalom árad.

(Azon is elgondolkodtam, hogy milyen érdekes: mi eddig azon voltunk, hogy Apu minél kevesebb gyógyszert szedjen folyamatosan, és nagyritkán veszünk be fájdalomcsillapítót, ha muszáj, miközben a tévében ugye 20-30 éves emberkék reklámozzák, hogy ez teljesen természetes, nincs időnk a fájdalomra, arra meg pláne nincs, hogy elgondolkodjunk, mitől fáj. Ezzel szemben a sürgősségin - ahol esetleg indokoltan kérik kínlódó emberek - nem kaphatnak fájdalomcsillapítót, arról csak az az osztály dönthet, ahová a beteget majd valamikor felveszik. Nyilván ennek is van érthető indoka, többet is tudnék mondani, mégis...)

A húsvét így egészen másképp alakult, mint ahogy elterveztük. S bár Aput nem tudtam elvinni a szertartásokra, úgy gondoltam, hogy a távollétéből adódó időben legalább én ott leszek. Ehhez képest úgy megfáztam és belázasodtam (a kórházban nagyjából 30 fok körül fűtenek), hogy napról-napra egyre rövidebb időt tudtam a templomban tölteni, húsvétvasárnap pedig már itthon néztem a vatikáni közvetítést.

Aput holnap várjuk haza. Kértünk "használati útmutatót" a műtét utánra, de még szinte semmit nem tudunk. Majd kihívom a háziorvost, mondjon valamit, és értelmezze a zárójelentést.
A képen látható püspökkenyér a nővéreknek készült ma reggel. Ennyire voltam képes. Azért is írtam, hogy egyszerű, mert kevés dolog van benne. Nekünk ilyenkor tél végén nincs már a fagyasztóban piros bogyós gyümölcs vagy aszalt változat, ilyenkor csak dióbél, narancshéj, mazsola, vanília, néha alma kerül bele. (Ritkán készül, és még ritkábban magunknak, mert a paleoban nincs helye.)
Van, aki a püspökkenyeret csak tojásfehérjével süti. Én elég ritkán főzök, így inkább olyan receptekkel dolgozom, ahol a sárgáját, fehérjét egyenlő arányban használhatom fel. A vaj vagy zsiradék nem alapvető része, én teszek bele, de csak keveset, hogy könnyű maradjon a tészta.

Hozzávalók (egy kisebb formához, 24 szelethez): 16 dkg rétesliszt, 14 dkg cukor / nyírfacukor, 5 tojás, 1kk vaníliakivonat, 5 dkg mazsola, 5 dkg forró vízbe áztatott, majd leszűrt, apróra vágott narancshéj, fél dl rum, 2 dkg vaj, 10 dkg durvára vágott dióbél, csipet só

Elkészítés: A mazsolát rumba áztatjuk. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgájukat a puha vajjal és a cukorral, sóval habosra keverjük. A fehérjéket kemény habbá verjük és az előbbi masszába óvatosan beleforgatjuk. Hozzáadjuk a leszűrt mazsolát, a diót, a narancshéjat, a vaníliakivonatot. Kivajazott, kilisztezett formába öntjük. 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig, illetve a tűpróbának megfelelő ideig sütjük.
Hagyjuk langyosra hűlni, majd kiborítjuk a formából. Várjunk vele kissé, míg a felesleges gőz elpárolog, csak utána vágjuk fel.


2010. július 3., szombat

Máklepény (liszt / tej / cukor nélkül)

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, s azután külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy ezt a közmondások tanítják.
(Márai Sándor)


Már említettem korábban, hogy párom újabban a paleolit táplálkozás Szendi Gábor kijelölte ösvényén igyekszik haladni. Ezt az ösvényt azonban inkább csak amolyan turistajelzések (alapelvek) mutatják, mintsem konkrét receptek. Azért mégis akad ilyen is, egy úgynevezett mákos muffin, amit én azonnal igyekeztem megfosztani egyrészt a nevétől (valahogy nem jön be nekem ez a muffinozás), másrészt néhány alkotórészétől.

Az eredeti recept ugyanis 5dkg zablisztet és 1 csomag sütőport is tartalmazott, valamint a tészta összeállításához tejet (v. szójatejet) ajánlott. Mivel azonban a paleolit ösvény mentén nem folydogál tej-patak, én ezt lecseréltem natúr gyümölcslére. Már csak azért is, mert legalább 6dl folyadékra van szükség, tejből pedig ezt végképp nem lehetne elhanyagolható mennyiségnek tekinteni. A zabliszt pedig annyira elenyésző volt a mák mennyiségéhez mérten, hogy másodjára értelmetlennek tartottam beletenni (pontosítok: párom kérésére kihagytam.) Ugyanígy a sütőport is, hiszen az amúgy is a gluténtartalmú liszttel lépne reakcióba (ha lenne ilyen hozzávaló a süteményben), tehát ez is elmaradt. A mákhoz ajánlott cukor helyett pedig egész kevés mézet használtam fel. Ha már paleolit, hát vegyük komolyan!
Továbbá saját adalék a receptben a plusz zsiradék (vaj vagy olaj), melyeket a már említett turistajelzések alapján lehetségesnek tartottam használni, de el is lehet hagyni, nem lényegi része az ételnek.

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 60 dkg darált mák, 4 egész tojás, 6ek méz, 6dl natúr gyümölcslé (nálam alma), 25 dkg mazsola, 5 dkg olvasztott tisztított vaj (vagy 3ek hidegen préselt olaj), csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd egy nagyobb tepsibe öntjük, és 180 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne hagyjuk nagyon kiszáradni!

Kiegészítés sokszori sütés után:
Éppen csak édeskés, laktató sütemény a végeredmény, amit tovább lehet gazdagítani aszalt és friss gyümölcsökkel, durvára vágott diófélékkel, vaníliakivonattal, ízlés szerint. A zsiradék elhagyható, ha úgy jobban szeretjük, és méz helyett lehet pl. nyírfacukrot is használni. A folyadék mennyiségét az alaprecepthez adtam meg, de ha több magas víztartalmú hozzávalót teszünk bele (pl. friss gyümölcsöt), akkor kevesebb is elég belőle, ha pedig a megadottnál több szárazanyaggal dolgozunk (pl. aszalt gyümölcsök, magvak, méz helyett nyírfacukor), akkor használjunk több folyadékot. Ha viszont diót is szeretnénk beletenni, nemcsak durvára vágva, hanem ledaráva, akkor célszerű elhagyni a zsiradékot, mert a diónak magas a zsírtartalma.
Készíthetünk a tetejére keserűcsokoládé-bevonatot vagy gyümölcsös-vaníliás öntetet. A meggy különösen jól illik hozzá.

Egyébként nagyon finom, de csak azoknak, akik szeretik a mákot. Mi közéjük tartozunk.

2010. január 1., péntek

Újévi harapnivalók 1 - Csokoládés-vizes piskóta

mielőtt elsőt lépnél
még akármi lehet,
se kezdő ok se végcél
egy sakktábla felett
első lépés: a kezdet
elkezdi végedet
az ész pórázán reszket
a kóbor képzelet

(Eörsi István)

A szilveszter nem az én ünnepem. Valamiképpen egy végpont, egy időszaknak a lezárása. Arra nemigen alkalmas, hogy számba vegyük az év eseményeit, átgondoljuk, mi is történt, mennyiben gyarapodtunk, változtunk. Erre inkább előtte vagy a januári napokban kell időt találni, mert a szilveszter olyan "hangos" ünnep, amikor az emberek szórakozni, kikapcsolódni vágynak, nem pedig szemlélődni elkövetkezett és elkövetkező dolgokon.
Mivel nekem tinédzserként sem volt a mulatásra igényem, s az éjszakázás sosem ment - igyekszem magam meghúzni valamiképpen, bár ez ilyenkor meglehetősen nehéz. Apukámnak már egész jól megy: a tálca sütivel, harapnivalóval, vagy egy tányér kocsonyával behúzódik a szobájába, betesz valamilyen zenét vagy filmet magának, s azután szépen elbóbiskol rajta.
Mire elkezdődik az éjféli csindradratta, már az álmok vidékén jár. Persze jóval korábban is ébred másnap, mint mi.

Idén - akarom mondani: tavaly, szóval 2009 szilveszterére Makkától kaptunk nagyon kedves meghívást. Ennek azért is örültem, mert tudtam, hogy náluk jó kis beszélgetésben lesz részem, nem kell táncolnom, petárdát durrogtatnom, sokat ennem-innom, csak ami jólesik.
Nagyon finom vacsorát kaptunk: a ropogós malacsült, hurka és kolbász mellé elkészítette a lilahagymás-mentás narancssalátáját. S bár én egyáltalán nem vagyok ilyen ízkombinációhoz szokva, meg kell mondanom, annyira ízlett, hogy már le is mentettem a receptjét a blogjáról. A vacsorán hatan voltunk szüleivel és barátnőjével, Katival együtt.

Ahogy az már lenni szokott, én este 10 után fokozatosan belassulok - ezen az egyébként kitűnő, narancslével "oldott" orosz pezsgő sem segített, éjfélre már teljesen hasznavehetetlenné váltam, bár a teraszon töltött néhány perc alatt kissé felébredtem. Egy óra körül értünk haza.
Makkától és szüleitől a nagyon finom vacsorán és a kedves vendéglátáson kívül különféle gasztroajándékokat is kaptunk: füge-birsalma, naspolyás-alma- és narancslekvárt, fügepálinkát, fűszerekkel ízeseített és tölgyfával füstölt tengeri sót. Még egyszer köszönjük!

Az estéhez süteményekkel igyekeztem hozzájárulni. Kétfélét készítettem, elsőnek az édes receptjét adom közre. Ez gyerekkorom egyik kedvenc süteménye volt, a recept még nagymamám kézírását őrzi. S hogy én mennyire nem szoktam ilyet sütni, az is jól példázza, hogy az ünnep előtt még nagynénémmel egyeztettem a receptet: "Ugye ez az, jól emlékszem?"


Hozzávalók: 14dkg liszt, 6 tojás, kb. 10ek cukor (vagy ízlés szerint), 6ek víz, csipet só, 4dkg kakaó
A krémhez: 4dkg
liszt, 4dl tej, 4dkg kakaó, 1dl tejszín, 20dkg vaj, kb. 6ek cukor
A tetejére: 1 ek kakaó


Megjegyzés:
Nagyi receptjében eredetileg a tésztába 30dkg, a krémbe 20dkg cukor kerül, nem szerepel tejszín a krémben, és a sütemény tetejére kakaó helyett tortadarát szórt.
(Szerintem a kakaó sem volt olyan erős, sötét nála, mint amilyet én veszek, így ízlés szerint lehet változtatni a mennyiségén.)


Elkészítés
: A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat kikeverjük a cukorral, beletesszük a kakaót. Óvatosan beleforgatjuk a fehérjékből vert tojáshabot, s fokozatosan hozzáadagoljuk a lisztet. Egy nagyobb tepsinek csak az alját kivajazzuk, lisztezzük, majd a tésztát ráöntjük. 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Ha kihűlt, a lapot kettévágjuk. Krém: a lisztet a tejjel csomómentésen elkeverjük. Folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, hozzáadjuk a cukrot és a kakaót, majd hagyjuk kihűlni. A tejszínt habbá verjük. A kihűlt krémet habosra keverjük a vajjal, végül a tejszínt is belekeverjük. A süteményt megtöltjük, tetejét is bevonjuk a krémmel és egy éjszakát hűtőben pihentetjük. Másnap kakaóport szitálunk rá, és szeletekre vágjuk.
Önmagában is finom, de készíthetünk hozzá habszifonban egy adag sűrű, cukrozatlan tejszínhabot.

2009. november 27., péntek

Sós-pirított dióval szórt tejkaramellás csokoládétorta

tartani.
Mindenáron: tartani
a távolságot és a kapcsolatot.
E kereszt metszés-
pontján (feszület?
célkereszt?)
kitartani

(Fodor Ákos)

Az elmúlt vasárnappal - Krisztus király ünnepével - lezárult az egyházi év, és elkezdődött egy újabb az adventi időszakkal. Talán ez a sütemény jó helyen van itt, mindjárt az elején.
Megszokhattátok már, hogy idő és türelem híján nem bonyolítom túl a konyhai műveket - vagy legalábbis nagyon ritkán. Ez a torta is nagyon egyszerű (egyébként a tojásmentes kevert tésztám az alapja.) A tészta hamar elkészül, a dióval sincs sok munka, egyedül a krémhez kell némi türelem - míg a tej kellően besűrűsödik, ez egy bő óra, de nem kell folyamatosan mellette állni.
Úgy tűnhet, most sok süteményt eszünk, talán tényleg többet, mint nyáron vagy párom távollétében, de azért hetente legfeljebb egyszer dobok össze valamit.
A hétköznapokon (végre!) savanyúkáposzta is kerül az asztalra, utóbbinak már rég itt a szezonja, főztem is két nagy lábossal töltött káposztát (ha már vacakolni kell vele, nem csinálok kis adagot - s így Apunak is jut belőle.)
Máskor tésztaféle készül, meg olyasmi, ami olcsó és nagyon gyorsan össze lehet rakni (igaz, kezdek kifogyni az ilyen ötletekből...) De vissza a süteményhez!
A tetejére szórt sült dió már szerepelt a blogon, és önmagában is nagyon finom sós csemege, azoknak is ajánlom kipróbálásra, akik egyébként nem rajonganak a dióért - nem lehet abbahagyni!

Hozzávalók: 1db tojás nélküli csokoládétorta
a kr
émhez: 1 liter zsíros tej, 10dkg vaj, 1 ek liszt, ízlés szerint cukor, 1ek rum
a tetejére: 10dkg dióbél, 1ek olaj, fé
l tk só

Elkészítés: Mivel a krém elkészítése tart a legtovább, ezért ezzel kezdjük: egy-két evőkanál cukrot egy megfelelő méretű fazékban karamellizálunk, majd lassanként felöntjük a tejjel. Feloldjuk benne a karamellt és főzni kezdjük. További cukrot adunk hozzá ízlés szerint. Ha felforrt, lassan rotyogtatva főzzük, sűrítjük, kb. az ötödére. Utána beleszitáljuk a lisztet, és pár percig tovább főzzük vele. Ha kihűlt a krém, kikeverjük a vajjal és a rummal. Míg fő a krém, megsüthetjük a tortát, s míg sül a tészta, megpucoljuk a diót. Ha pucolt diónk van, akkor kevés vizet forralunk és 5 percig főzzük benne. Utána leszűrjük. papírszalvétán megszárítjuk. A torta után nem kapcsoljuk ki a sütőt, hanem a diót egy kisebb tepsiben szétterítve megsózzuk, az olajjal összeforgatjuk, és tíz percre a sütőbe toljuk. Ha kész a dió, és a torta is lehűlt kissé, akkor a süteményt összeállíthatjuk: a torta tetejére kenjük a krémet, megszórjuk a dióval, és tálalásig behűtjük.

Akik gyorsabban szeretnék elkészíteni, sűrített tejet is használhatnak a krémhez, de szerintem úgy drágább.

2009. november 22., vasárnap

Ünnepi torta

Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
- Bocsáss meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

(Fodor Ákos: Ajánlás)


A gasztroblogokra egyre-másra kerülnek fel mostanában már a karácsonyi receptek, gasztroajándékok, pedig még az advent sem kezdődött el. A Camponában már áll ugyanaz a karácsonyfa, amit tavaly meg tavaly előtt meg azelőtt is láthattunk, engem meg egy kicsit sokkol ez a rohanás, ami felborítja az élet ütemét, s ami ráadásul arra is figyelmeztet: hogy itt az ünnep nemsokára, s én még sehol sem tartok, sőt, azt sem tudom, hogyan oldom meg.

Persze nem lehet a karácsony ugyanaz, mint gyerekkoromban, amikor még az ünnepet nekem mások teremtették meg, amikor még a friss hó csillogása a templomtér lámpái alatt, a hetente meggyújtott gyertyák fénye, és 24-én délután a pásztorjáték is hozzátartozott az ünnephez, és én sokkal jobban emlékszem erre, vagy az ünnep színeire, (az Anyu által sok munkával szervezett) családi összejövetelekre, mint arra, hogy mit kaptam ajándékba, vagy kaptam e valamit. Pedig mindig kaptam, de sohasem erre vártam, lehet: nem voltam normális gyerek.

Ma az hiányzik nekem az ünnepből, amit már semmi módon nem bírok elővakarni: a főzőcskén, az utazásokon, a feltételezett örömszerzésen-ajándékozáson, a kapkodáson, az együttléteken túl valami, amihez idő kellene. Több idő. Más időszámítás. Olyasféle, ami talán csak az élet hajnalán és alkonyán létezik.

Miután ezt a tortát elkészítettem - a Katakonyha csíkos sütije alapján - eszembe jutott, hogy ez a sütemény jó lehet akár a karácsonyi asztalra is -innen a neve.

Hozzávalók: 15ek cukor, 15ek liszt, 2dl tejföl, 3 tojás, csipetnyi só, 3 mokkás kanál szódabikarbóna, 5ek darált dió, 5ek darált mák, 3ek kakaó, 1ek rum
A krémhez: 3/4 liter tej, 8ek búzadara, 10
dkg vaj, csipetnyi só, ízlés szerint cukor, 1ek rum vagy diólikőr

Elkészítés
: A tojásokat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a sót, a tejfölt, a szódabikarbónával elvegyített lisztet. Három részre osztjuk, az elsőhöz a diót, a másodikhoz a mákot, a harmadikhoz a kakaót és a rumot keverjük. 180 fokra előmelegített sütőben egyenként megsütjük a lapokat (akinek van, sütheti tortaformában is, én kivajazott, lisztezett fazékban sütöttem. Kb 10-12 perc alatt sül meg egy lap. Közben el lehet készíteni a krémet: A tejben sűrűre főzzük a darát. Ha kihűlt, összekeverjük a puha vajjal, a cukorral, sóval és az alkohollal. Végül megtöltjük a tortát, a tetejét és az oldalát is bevonjuk, díszíthetjük szemes mákkal, kakaóporral, dióval.

2009. szeptember 27., vasárnap

VKF XXVIII - Otelló torta

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

(Kosztolányi Dezső)


Megint voltak terveim erre a VKF-re. Olyan is, amiről azt gondoltam, különleges lehet, de mégsem valósult meg egyelőre, csak tolódik az időben. Majd. Kivárja az idejét (meg az enyémet.)
Azután voltak egyszerűbb elképzeléseim is. Szőlő is van hozzá. Párom hozott a nomádportáról bőségesen. De egy személyre mégsem készíthetem el mindet.
Viszont kimaradni sem akartam, ha már egyszer az augusztusi, Lúdanyó által meghirdetett témában - a nomádportán eltöltött néhány nap alatt - nem alkottam semmit. Alig főztem ott.

Tegnap végül úgy döntöttem, hogy az otelló szőlőnkből készítek egy tortát, ezúttal a nálam már többször szerepelt, tojás nélküli, kevert tésztás változatban. A korábbi arányokon kicsit változtattam, és úgy gondoltam, hogy bár itt a dióverés ideje, ezúttal inkább szemes mákkal szeretném párosítani a szőlőt, s kiemelni-fokozni szép sötét színét.
A tetejére - szintén kékszőlőből készült - balzsamecetkrém került.

Hozzávalók: 30dkg leszemezett, megmosott, kimagozott otelló szőlő, 25dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve), 10dkg vaj, 8dkg cukor, 5ek natúr joghurt, 1,5dl tej, 5dkg szemes mák, fél tk szódabikarbóna

Elkészítés
: A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A leszemezett szőlőt félretesszük, a szódabikarbónát a lisztben elkeverjük. A robotgép segítségével a puha vajhoz fokozatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót (a gyümölcs kivételével.) Ezután kivajazunk egy közepes méretű tortaformát. A tésztába óvatosan beleforgatjuk az előzőleg kevés liszttel megszórt szőlőszemeket, majd az egészet a formába öntjük. Kb. 35-40 perc alatt készre sütjük. A sütőtérben hagyjuk kissé kihűlni, majd tálcára borítjuk. Friss szőlővel, balzsamecetkrémmel kínáljuk.

Köszönöm a remek VKF-témát, Trinity!

2009. július 4., szombat

Kakaós szelet vérnaranccsal

az én poklomban
számolnak és mértékkel

szeretnek; órát

lesve időznek; folyton

véleményük van;

csak idő van, semmi tér.

Azt mondják: PERSZE.

Semmi tér, csak idő van;

mindenki siet,

birtokol, nyilatkozik,

temet, nemz és szűl

- semmi nincs, csak történik

az én poklomban
(Fodor Ákos)

Elvek és ízlések ide vagy oda, nekem is ki kellett próbálnom ezt a módszert. Tündér juttatta eszembe. Aki nem ismerne rá, a sokak által már megsütött intelligens krémes receptjét gondoltam tovább. Vagyis adtam hozzá sötét, magas zsírtartalmú kakaót és egy vérnarancsnak a levét. Természetesen a cukormennyiséget is csökkentettem, meg az egyéb hozzávalókét, és nagyobb tepsit használtam, hogy még ezzel a módszerrel is jól átsüljön a tészta (hiába, ez a mániám.)
Az eredmény nálam is a várttal egyező: egy háromrétegű sütemény. Kipróbáltam, működik. De továbbra sem szerettem meg a soktojásos sütiket. Ez tehát amolyan kitérő a részemről. Azoknak ajánlom, akik szívesen eszik a piskótaféléket és a pudingokat. Nálunk megint a szomszédoké lesz... Hiába, párom nincs itthon, hogy besegítsen.

Hozzávalók: 6 tojás, 7,5dl tej, 4ek kakaó, 1 vérnarancs leve, 3cs vaníliás cukor, 15dkg cukor, 7ek liszt, csipet só, 12dkg puha vaj

Elkészítés
: a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. A tojássárgákat kikeverjük a puha vajjal és a cukorral, fokozatosan hozzáadjuk a lisztet, a kakaót, a tejet és a sót. Végül belekeverjük a vérnarancs levét és a felvert tojáshabot.
Egy nagyobb tepsit vékonyan kivajazunk és kilisztezünk. Beleöntjük a masszát majd hideg sütőbe toljuk és 250 fokon 15 percig sütjük. Ezután 150 fokon még 70 percet. (Villanysütőm van.) A sütőajtót közben nem nyitogatjuk. Ha kész, a sütőben hagyjuk kissé hűlni.

Bizonyos leírások szerint az eredeti variációt hűtőben kell órákig hűteni. Nekem már enélkül, langyosan szeletelhető volt. A tetejére még kakaót szitáltam.

2009. június 10., szerda

Meggytorta tojás nélkül

Talán már unalmasnak hat, de rendületlenül folytatom az idén megkezdett tojás nélküli (egyébként kevert tésztás) tortasorozatom. Az első a sorban ugye a csokoládétorta volt, utána jött a mák, majd a mandula. Mindegyik hamar elfogyott, ettől függetlenül én a mandulát önmagában nem értékelem olyan nagyra (inkább valamivel együtt jó.) A csokoládés viszont igazi krémes-kesernyés mélybarna élmény lett, a mákos pedig ropogós-fekete. S ma jött a meggy. Úgy terveztem, hogy a tésztába nem is teszek cukrot, hanem - a tej egy részét is kiváltva - inkább házi meggyszörppel és egy kevéske meggyborral ízesítem és színezem (a friss gyümölcsön túl.) A szín végül alatta maradt az elvárásaimnak, de az íze egészen jó lett.
Akit zavar, hogy nincs benne tojás, az nyugodtan ugorja a bejegyzést, de én nagyon megszerettem ezeket a másnapra sem szivacsosodó puha sütiket. Igaz, hogy a másnapot nemigen érik meg szegények. Fontos az is, hogy ne legyen túl édes. Egy ideje már nem is nagyon merek osztogatni a sütikből a szomszédoknak (legfeljebb a sósakból), mert tartok tőle, hogy nem ehhez az ízvilághoz vannak szokva. Párom meg csak elsőre jegyezte meg, hogy minek a tojást kihagyni, a tortát viszont minden esetben hamar leküldte a pocakba. Lassan rájönnek a népek, hogy amit én szeretek, az nem lehet rossz - s akkor már ők is szeretik... vagy nem.

Hozzávalók: 25dkg rétesliszt, 20dkg puha vaj, 12dkg magozott meggy, 1,5 dl tej, 5ek házi meggyszörp, 1ek meggybor, fél kk szódabikarbóna, egy csipet só

Elkészítés: A tészta hozzávalóit (a meggy kivételével) turmixgéppel összekevertetjük. Ezután beleforgatjuk a gyümölcsöt. Egy vékonyan kivajazott, lisztezett tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percet (tűpróbáig) sütjük. A sütőben hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.

Nyakon önthetjük némi (rendes, nem cukrozott) felvert tejszínnel és/vagy balzsamecet-krémmel.

2009. április 19., vasárnap

Mandulatorta tojás nélkül

Ez a sütemény még húsvét táján készült, akkor nem jutott idő a bejegyzésre, éppen csak lefotóztam mindent. Folytattam tehát a csokoládétortával és a máktortával indult tojás nélküli sorozatot. Először úgy véltem, némi csalódás lesz majd az előző kettő után a mandulás változat, de éppoly hamar elfogyott ez is. További tervek is vannak a fejemben, úgy mint citromos, esetleg kókuszos. Mogyorósat és diósat nem tervezek készíteni, mert ezeket a magvakat sósan jobban szeretjük.

A recept tehát megegyezik a már bemutatott torták alapreceptjével azzal a különbséggel, hogy itt kakaó és csokoládé helyett 10dkg darált mandulát adtam a többi hozzávalóhoz, rum helyett pedig keserűmandula kivonatot.

A vaj és a tej növényi helyettesítésével a vegánok is elkészíthetik e süteményt. Aki igényli, ehhez is főzhet krémet, akár a máktortánál bemutatott egyszerű módon. Természetesen ebben az esetben darált mák helyett mandula kerülhet bele.

2009. április 3., péntek

Máktorta tojás nélkül - akár húsvétra is

az éberen leső sötétben
egy óra percegése lüktet

fáradtra gyűrt éjszakán

próbálgatjuk fekhelyünket


(erős ildikó - főnix-lét - részlet)


Ma este, ahogy hazafelé jöttem, elég volt a levegőt belélegezni, hogy tudjam, valami hirtelen - és hiába figyeltem: megint szinte észrevétlenül - megtörtént. Míg a kert alig kibújt virágait, az aranyvessző első szirmait lestem, alig egy utcával arébb már nemhogy rügyeznek, de virágban állnak a gyümölcsfák, némelyik bokron pedig annyi a zöld levél, mintha a márciusi tél alatt lopva már erre a pompára készülődött volna - és tényleg. Mindig úgy hiszem, a tavaszra csak várni lehet, nem lehet pontosan tudni, mikor történik meg a változás, egyszerre csak itt van. Hiszen épp egy hete, péntek este még nagykabátban dideregve igyekeztem haza, s a tavasznak csak apró ígéretei voltak, most meg... el sem hiszem. Talán egy éjszaka leple alatt történik mindez. A nomádportán még sosem láttam a tavaszt. Valahogy így hozta az élet. Nem láttam a cserjék és a gyümölcsfák virágzását, a tulipánok nyílását, csak elképzelem. Majd egyszer...

Amikor nem olyan régen elkészítettem a tojás nélküli csokoládétortámat, már sejtettem, hogy e recept alapján majd más süteményeket is sütök. Nagyon megtetszett az állaga. A puha, omlós belső, és az - hogy ellentétben a nagyon tojásos sütik némelyikével - ez másnapra sem ölt szivacs állagot (már ha marad belőle valami.) Akár a húsvét is - hiszen akkor még nincs friss gyümölcs - jó alkalom lehet rá, hogy megsüssük.

A receptje tehát megegyezik a fent említett csokoládétorta receptjével (a rumot is beleértve), azzal a különbséggel, hogy az 5dkg kakaó+5dkg csokoládé helyett 8dkg darált+2dkg szemes mákot tettem bele.
(Szeretem használni a szemes (darálatlan) mákot a süteményekben, izgalmasabb, változatosabb a tészta. )
Aki igényli, készíthet hozzá (rá/bele) egy könnyű mákkrémet is, a nálam megszokott módon:
2dkg lisztet 2dl tejben csomómentesen elkeverünk, majd folyamatos keverés mellett kis lángon főzve besűrítjük. Beleteszünk 8dkg cukrot, pár csepp citromlét, csipetnyi sót és 10dkg vajat. Végül ezt az alapot ízesítjük - most éppen mákkal: 1ek darált, 1ek szemes mákot
hozzákeverünk. Kicsit hűlni hagyjuk, s már tölthetjük is a süteménybe.

Úgy tűnik, a tojást egyre inkább száműzöm - nem a konyhából - de a süteményeim nagy részéből. Van, amiben egy-egy darab nem zavar (a linzer például puhább, omlósabb vele), vagy némelyik péksütemény tetejét megkenegetem vele, de ahogy annak idején a piskótatésztákat nem kívántam, most már a valamivel kevesebb tojást tartalmazó kevert tészták sem jöhetnek szóba. Ettől függetlenül azért használok tojást - legutóbb nagyon finom volt a sajttal, medvehagymával kikevert majonéz, és bizonyos hidegtálakban, valamint lágytojásnak is szeretem. Palacsintatésztába inkább nem (maximum egy darab a többi hozzávaló mennyiségétől függetlenül.) Krémes süteményeket ritkán csinálok, de ha igen, főzött krém készül hozzá - tojás nélkül. Párom imádja a tiramisut is, de nálam az is tojás nélkül készül és ritkán. A nokedlitésztába viszont szoktam tenni, bár nem lenne muszáj. Fasírtba, zöldségfasírtba egy megy vagy egy sem. Helyettesítésével (pl. lenmag) még nem próbálkoztam, egyelőre nem éreztem szükségét.

2009. március 15., vasárnap

Csokoládétorta házi eperlekvárral


pillanatokba rejtve csöppnyi létezés
a többi halál vagy meg-nem-érkezés

haza - hová nap-nap indulsz s indulok

apró pont a folyton változó holnapok

a száguldó időfolyó meredek partjain
keskeny szirt őrzi csonkán is vágyaink


(erős ildikó - szirtfok - részlet)


Íme a csokoládétorta második felvonása. Magam részéről az elsőre szavazok (lásd az előző bejegyzésben.) De - ahogy írtam - vidéki rokonainkhoz készültünk, s mivel ők a hagyományosabb ízeket kedvelik, úgy gondoltam, nem találják majd elég édesnek-krémesnek a süteményt. Ezért a bemutatott tortám fennmaradó részét két lapra vágtam. Házi eperlekvárral megtöltöttem, és egy lehelletnyi cukorréteg is került a tetejére. Többször is meghallgattam páromtól, hogy újabban mindenből kihagyom a tojást - miközben bőségesen rendlkezésünkre áll, hiszen rendszeresen kapunk - ráadásul "valódi" tyúkok alól. Ez így igaz. Ennek ellenére a süteményből mostanra semmi nem maradt - és ő is tevékenyen besegített az eltűntetésébe. Világos, ilyen tojásnélküli akármi ne szúrjon szemet sokáig, inkább semmisítsük meg...
Ma egy napot a nomádportán is eltölthettünk, de erről majd a következő bejegyzésben írok...

2009. március 13., péntek

Csokoládétorta tojás nélkül

s egyszerre csend lenne bennem
-sosem volt csend -
az ünnep kimondhatatlan percei
egyszerre bizonyosság
névtelen öröm
s megnyílnának létünk
napjárta kristálytermei

(erős ildikó - a fény kapui - részlet)

Csokoládétorta. Ahogy én szeretem. Nem túl édesen, nagyon csokoládésan. Belül legyen puha. Mellé pedig kerülhet egy kanálka tejszínhab, kizárólag valódi tejszínből, nem édesítve. Vagy egy kevés házi eperlekvár. S végül egy pohár szódavíz. Ennyi.
Nagyon ritkán eszem csokoládét vagy kakaót. De amikor mégis, akkor vágyom arra, hogy ami elém kerül, legyen a lehető legjobb. Ez a torta nekem az. Sajnos a fotózásról ma nem mondhatom el ugyanezt. Nem elég, hogy számítógépet, operációs rendszert, szoftvereket váltottam, az állandó záporok sem kedveztek a fényképezésnek. A tejszínhabos fotók egyenest a kukába kerültek, mivel túl világos, fehér maszat lett rajtuk a hab. Maradt, ami maradt. Viszont a sütemény kárpótol. A nemrég bemutatott nőnapi csokoládéim egy része (fele-fele arányban) került bele. Az elkészítése gyors és egyszerű. Kell hozzá:

5dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20dkg rétesliszt, 10dkg cukor, 5dkg sötét hollandi kakaópor, 5 dkg jó minőségű keserűcsokoládé, 2 tasak Bourbon és 2 tasak egyszerű vaníliás cukor, fél tk só, fél tk szódabikarbóna, 3tk rum, 2dl tej, 20dkg vaj
A puha vajat és a tejet keverőtálba öntjük. Beletesszük a rumot. A száraz hozzávalókat a csokoládé kivételével összekeverjük, majd fokozatosan a keverőtálba öntjük és kikeverjük a tésztát. Végül a keserűcsokoládét apró darabokra vágva hozzáadjuk. Egy kerek (mondjuk 26 cm átmérőjű) formát kivajazunk, vékonyan lisztezünk, s beleöntjük a tésztát. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig - tűpróbáig - sütjük. A sütő ajtaját kinyitjuk, és úgy hagyjuk hűlni a tésztát. (Én közben elmosogattam, teregettem.) Kb. 20 perc múlva felvághatjuk.

Holnap vidékre készülünk, talán a nomádportát is útba ejtjük. Ha így lesz, mindenképpen beszámolok majd róla. Magam is kíváncsi vagyok, vajon a tavasz első jelei - például a hóvirágaink - mutatkoznak-e már.

2009. március 2., hétfő

Gazdag gyümölcskenyér dióval


Ez egy olyan nem szép sütemény. Viszont nagyon ízlett mindenkinek a családban, még Apu is evett belőle, pedig ő csak sósat szokott. Ha tojás is lenne benne (de arra nem vágyom mostanában), meg ha hagytuk volna szikkadni, biztosan sokkal szebben lehetett volna szeletelni. Ha pedig pici formákban sütöttem volna, mint legutóbb a szedres-almás teasüteményt, akkor még ezzel sem kellett volna bajlódni. Viszont tele van finom gyümölccsel. A tegnapi VKF-fordulóra is jó lett volna, de nem túl különleges, s oda neveztem mással. Az elkészítése nagyon egyszerű: a folyékony hozzávalókhoz keverjük a szárazakat, végül a gyümölcsöket, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük.
Hozzávalók: 1dl olaj, 1dl tej, 1 nagy narancs leve, 3ek tejföl, 10dkg olvasztott vaj, 3ek zabpehely, 2ek zsemlemorzsa, 5dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 25dkg rétesliszt, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 10dkg cukor, késhegynyi fahéj, csipet só, 1 nagy alma héjastúl apróra vágva, 2 marék meggy kimagozva, kisebb darabokra szelve, 2ek mazsola, 8 szem dió bele durvára törve. Ezúttal őzgerinc formában sütöttem.

2009. január 18., vasárnap

Szedres-almás teasütemény


Nem, nem máf(f)in. Aki annak látja, téved. Ez egy közönséges teasütemény, ha tetszik aprósütemény. Amilyen (vagy hasonló) készült még a mindent uraló muffin-korszak előtt is, legfeljebb magukban létező és egyenként kivajazott-lisztezett hagyományos fém sütőformákban. Ez pedig egy olyan formában sült, amit páromtól kaptam két évvel ezelőtt, s épp ideje volt újra elővenni. Ha ránézek, mindig eszembe jut, mennyi mindent lehetne benne készíteni. Nem csak süteményt. De a mennyi minden még várat magára. Kicsit visszahozza ez a sütemény a nyár ízeit, még akkor is, ha csak fagyasztott szedrem volt hozzá. A tojáskérdést legutóbb már elkezdtük körbejárni a fánk kapcsán, nos ebbe sem került. Persze kompromisszumot kellett kötnöm: tettem bele borkő sütőport. Meg sok mást is. Íme a hozzávalók:
10 dkg olvasztott vaj, 1 citrom leve, 0,5 dl olaj, 2 dl tej, 3ek tejföl, valamint
2ek zsemlemorzsa, 3ek zabpehely, 30 dkg rétesliszt, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 1cs borkő sütőpor, csipet só, késhegynyi fahéj, 10 dkg cukor, 1 nagy, de apróra vágott alma, kb. 15 dkg szeder
A folyékony és a száraz hozzávalókat külön-külön összekevertem, majd egymással is. Végül a gyümölcsöket is hozzáadtam. 180 C fokra előmelegített sütőbe tettem, kb. 30 percig sült egy adag. 16 db lett. A sütés utolsó fázisában a sütemények tetejére mozsárban durvára tört dióbelet szórtam. Az eredmény nem túl édes és a szeder nagyszerűen érvényesül benne.

2008. május 22., csütörtök

Én is megpróbáltam...



... elkészíteni az első hallásra kicsit szokatlan céklás-csokis süteményt, amit tegnap Főz és fecseg blogjában olvastam. Szép magas lett, és a céklával való foglalatoskodást leszámítva hip-hopp megvan. Én kicsit tovább sütöttem, bár a tepsiméret és a hőmérséklet azonos volt a nála olvasottakkal. Viszont lehet, hogy a sütőnk nem egyforma, mert 35 perc után nekem még lágy volt a közepe (de az is lehet, hogy kicsit túlmértem a céklát). Nálam ugyanis pont az ellenkező eset állt elő: volt céklám, és ahhoz kellett kedvünkre való receptet találnom. A végeredmény illatos, de a kóstólás még a páromra várat, én majd csak utána! Merthogy nem vagyok nagy céklabarát - és igazság szerint a kakaótól is el vagyok tiltva.