Csokoládétorta házi eperlekvárral

pillanatokba rejtve csöppnyi létezés
a többi halál vagy meg-nem-érkezés
haza - hová nap-nap indulsz s indulok
apró pont a folyton változó holnapok
a száguldó időfolyó meredek partjain
keskeny szirt őrzi csonkán is vágyaink

(erős ildikó - szirtfok - részlet)

Íme a csokoládétorta második felvonása. Magam részéről az elsőre szavazok (lásd az előző bejegyzésben.) De - ahogy írtam - vidéki rokonainkhoz készültünk, s mivel ők a hagyományosabb ízeket kedvelik, úgy gondoltam, nem találják majd elég édesnek-krémesnek a süteményt. Ezért a bemutatott tortám fennmaradó részét két lapra vágtam. Házi eperlekvárral megtöltöttem, és egy lehelletnyi cukorréteg is került a tetejére. Többször is meghallgattam páromtól, hogy újabban mindenből kihagyom a tojást - miközben bőségesen rendlkezésünkre áll, hiszen rendszeresen kapunk - ráadásul "valódi" tyúkok alól. Ez így igaz. Ennek ellenére a süteményből mostanra semmi nem maradt - és ő is tevékenyen besegített az eltűntetésébe. Világos, ilyen tojásnélküli akármi ne szúrjon szemet sokáig, inkább semmisítsük meg...
Ma egy napot a nomádportán is eltölthettünk, de erről majd a következő bejegyzésben írok...

Szódavizes-leveles papucs baracklekvárral

Anyu rámhagyott szakácskönyvére (pontosabban: receptfüzetére) már többször is hivatkoztam, itt is. Nem túl vastag könyvecske, mégis, mind a mai napig találok benne olyasmit, amit én még nem is próbáltam. A könyvnek persze már kijárnak a lapjai, s azokon túl is számtalan cetli található benne. Az egyiken - mely nem az ő kézírásával van, valahonnan kaphatta - találtam e sütemény tésztáját.
Nem kell hajtogatni (másképp működik), s nagyon finom leveles tészta készíthető vele, nem is olyan sok munkával. Mondanám, hogy vegán, hogy tej sem kell bele és az az 1 tojás is nyugodtan kihagyható. De nem mondhatom: zsír van benne, s nem is kevés. A kisült tészta mégsem nehéz, sőt, van benne valami légies, ami a leveles tészták sajátja. Persze lehet más zsiradékkal is készíteni, de hasonló kísérleteim (más receptekkel) azt mutatják, hogy nem lesz ugyanolyan. Íme tehát a recept:
50 dkg réteslisztet 1 dl tejföllel, 1 kis tojással, 7,5 dkg vajjal, 2tk sóval, 1ek cukorral, 1 ek ecettel és kb. 1 dl langyos szódavízzel tésztává gyúrok, majd 25 percig pihentettem. Közben negyed kiló zsírt egy marék liszttel habosra keverek. Utána a tésztát vékonyra nyújtom, megkenem a zsírral és feltekercselem. Hűtőbe teszem legalább fél órára. (Illetve fagyasztható is későbbi felhasználás esetén.) Utána óvatosan kinyújtom fél centi vastag téglalapra lisztezett deszkán (úgy, hogy ne préseljem ki a zsírt belőle). Én ezt két adagban végeztem. A két téglalapot egyenként 12 négyzetre vágom, vagyis 24 darab sütim lesz. A téglalapok közepére egy-egy kiskanál házi baracklekvárt teszek, természetesen mással is tölthető. Két átlós sarkát összecsippentve lisztezett sütőlemezre helyezem. Ki mivel szereti, én egy kis tejjel kenem meg sütés előtt. Előmelegített, 230 C fokos sütőben sütöm, adgonként kb. 20 perc alatt.
Párom azt mondta: ez már majdnem hájas! Majdnem. Nekem mondjuk jobb annál.