"És csak csudálkozunk az életen"...

Négyen a Szépségek közül: kiskacsáink / Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Jó darabig fontosnak tartottam, hogy e blogon gasztro-vonatkozású bejegyzések szerepeljenek, lévén ez egy gasztroblog. Már ha az. Annak indult ugyan 2008-ban, de azóta sok minden változott - én is. Mások lettek a fontos dolgok, hosszan sorolhatnám az okokat, de értelmetlen lenne, és mindegy. Azt gondolom, hogy soha nem volt ez az oldal színtiszta receptgyűjtemény (az alcíme sem erre utal), de mivel az enyém, már nem is erőszakolom magamra ezt a kategóriát. Az a tény pedig, hogy az elmúlt évek alatt jónéhány gyűjtőblog is felvette a bejegyzéseimet előzetes jelzéssel vagy anélkül, szintén nem kötelez, nem én kértem.

Többször leírtam már, hogy a konyha, a főzés nem játszik olyan jelentős szerepet az életemben, mint régen, s bár jó ötletekre továbbra is vevő vagyok néha, étkezésünk egyszerűsödött. Sajnálom is rá a csekélyke időt, ami a munka és a napi teendők mellett marad. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg már a gasztroblog és az online receptgyűjtemény, nekem pedig a kézimunka sokkal fontosabb. Az is igen időigényes tevékenység, nem is vagyok túl aktív (sokszor csak késő ősszel, télen kerül elő a kinti teendők felszabaduló idejére - amikor viszont kevés a természetes fény), tehát értelmetlen szerte-széjjel szórni az értékes időt.

Fényképezőgéppel kattintgatni viszont szeretek, s bár a Facebook-ra sokkal gyorsabban fel tudok tölteni egy albumot (átméretezgetések nélkül) - jó ez az itteni nyugalom az előbb említett oldal vizuális csalamádéja mellett (helyett), talán a képek is megérdemelnek ennyit, a szereplőkről nem is beszélve.

Vidéki életünk pillanatai nyilván nem lesznek minden évben megörökítésre érdekes témák, de most örömmel tölt el, ha a növényeket, állatokat és a tájat fényképezhetem az évszakok változó színeiben. Bár - amíg az ember él -  a visszatérő tavasz és az első hóesés is mindig megújuló csoda.

Ami pedig az ételeket illeti, időnként egy-egy arra érdemesebb recept továbbra is helyet kaphat, éppúgy, mint a kert eseményei (sajnos most egy szép szilvafánkat törte derékba a vihar), és ahogy régebben megígértem: rózsáim is egyenként bemutatásra kerülhetnek (ha lesz rá idő), függetlenül a már sokszor hangsúlyozott konyhai értéküktől...

Fekete kenyér

Több mint húsz évvel ezelőtt ettem sok fekete kenyeret, egy kedves kelet-német családnál. Reggelire és vacsorára ezt kaptuk vékonyra szeletelve, vajat hozzá. Csak a hétvégéken és ünnepeken került fehér kenyér az asztalukra. Nekünk ez újdonság volt, akkoriban itthon természetes volt a fehér búzakenyér, viszont barnát, feketét nem lehetett már látni a polcokon, mi ennyivel "előrébb" voltunk. A tudatos táplálkozásnak még a szele sem ért el hozzánk, sem az NDK-ba, így ők azért ették a feketét, mert ez volt az olcsóbb, mi azért a fehéret, mert nekünk már ilyen is jutott. Nem voltak (már/még) teljes kiőrlésű és más egyéb látvány-kenyerek, azok csak később szivárogtak vissza a kínálatba, ma meg már természetes, hogy drágábbak, mint a fehér kenyér. Fordult a világ megint egyet.

A német fekete kenyér tényleg nagyon sötét volt (ma már nehéz is előállítani), és sűrű, de nem túl nedves. Talán ezért szerettem nagyon, mert amúgy inkább a laza, szikkadt, ropogós kérgű kenyereket szeretem, nem a friss, puha bélzetűt. Emiatt általában kerülöm, hogy formában, jénaiban vagy gépben süssek, inkább csak úgy, tepsire borítva a tésztát.

Az én kenyerem már nem a "régi" fekete kenyér, ahhoz másféle liszt kellene, azt hiszem.
Egy kicsit persze utánanéztem, milyen hasonló receptek lelhetők fel, de nemigen akadt kedvemre való. Inkább csak ötleteket kaptam. Az adott volt, hogy rozslisztet használjak, és lehetett volna kovásszal vagy sörrel, de ezúttal inkább a gyors öntött rozskenyér volt a kiindulópont. Tettem hozzá némi kávét, kakaót és köményt, valamint egy kevés vörösborecetet. Az eredmény azonban teljesen kenyér ízű, egyik hozzávaló sem lóg ki, inkább a színhez járult hozzá valamiképp. Ennek örülök, mert már többször írtam, hogy nem nagyon kedvelem a fűszeres kenyereket, legyen inkább semleges gabona ízük, hiszen, ami rájuk kerül, általában úgyis meghatározóbb.

Jó egy hónap kihagyás után ma végre ismét futottam úgy 40 percet. Eddig képtelen voltam rá a hőség meg a már állandósult derék-hát fájdalmak miatt. A zombi vérnyomásról nem is beszélve... Egy ideje azonban kenegetem magam a Vali javasolta pacikenőccsel, így egy kicsit jobb. És persze az időjárás is nekem segít most. Ami jó nekem, az ugye nem jó Apunak, és fordítva. Kár, hogy így működik a világ. Vagyis ha én többet pihenhetek, akkor ő kevesebbet mehet ki... Tegnap azért megint tettünk egy órás sétát, és azalatt ő pont el is fárad. Én is. Ma pedig ablakpárkányt szeretnénk nézni neki az OBI-ban. Talán oda a kerekesszékkel is beférünk. Túl messze nem vihetjük.

Hozzávalók: 230 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 270 g Graham liszt, 1 ek zabkorpa, 2 ek kakaó, 1 tk barnacukor, 2 tk só, fél tk őrölt kömény, 100 ml kávé, 300 ml víz, 7 g szárazélesztő, 3 ek hidegen sajtolt olaj, 1 ek vörösborecet

Elkészítés: A tészta hozzávalóit pillanatok alatt egynemű masszává dolgozzuk, vagy a kenyérsütő dagasztóprogramjára bízzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk. Kb. 3 órát lassan kelesztjük (vagyis nem kell meleg helyre tenni.) Ezután a sütőt 270 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztát egy olajos spatula (lapátka) segítségével összeszedjük és a tepsire öntjük nagyjából cipót formázva. 270 fokon 20 percig sütjük, majd 220 fokon további kb. 15 percig, illetve amíg megsül. Fakanállal kitámasztott sütőben hagyjuk kihűlni.

Ha egy kicsit többet foglalkozunk a formázással sütés előtt, akkor a buborékok szép gömbölyűek lesznek a kenyérben, én csak ráöntöttem a sütőlemezre.

Kovászos uborka avagy ki mivel hűsöl?

Gyerekkoromtól kezdve állandó kedvenc a kovászos uborka. A lehető legegyszerűbben készítem. Fokhagyma nélkül. Nagyon szeretjük ugyan a fokhagymát, de a kovászos uborka odahaza mindig enélkül készült, s mivel így volt tökéletes, azóta sem éreztem szükségét, hogy másképp csináljam - annak ellenére, hogy sokfelé igen népszerű a fokhagymás változat. Párom édesanyja is ezt készíti.

Legszívesebben bográcsban főtt pörkölthöz eszem vagy krumplis tésztához.

Ebből a nagyon egyszerű ételből elegáns helyeken azonban finom levest is kínálnak egy kevés sűrű joghurttal, zöldfűszerekkel összeturmixolva. Pirítóssal vagy kemény sajtokkal is nagyon finom.

Bizonyos tájegységeken a káposztát is kovászolják, és ételeket főznek belőle, hasonlóan, mint a jobban ismert savanyú káposztából. Egyszer talán én is kipróbálom.

Minap a Facebook-on arról beszélgettek a bloggerek, micsoda hűsítő finomságok készíthetők uborkából. Szóba kerültek koktélok és az uborkás limonádé is. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nyáron a megszokott gyümölcslevek mellett legszívesebben a kovászos uborka levét iszom hűsítő italként.

Hozzávalók és elkészítés:

Végy tehát 3-4 jó meleg nyári napot, 2 és fél kiló apró uborkát, 1 csomag virágos kaprot, egy zsömlét vagy egy szelet kenyeret és egy ötliteres üveget. Az üveget mosd el alaposan, a kapor felét helyezd az üveg aljára. Az uborkák végét vágd le (így ellenőrizheted, ha esetleg keserű lenne köztük), majd vagdosd be őket hosszában (ezzel elősegíted a kovászolás folyamatát és könnyebb is lesz szétszedni étkezéskor.) Az uborkákat helyezd az üvegbe, majd tedd a tetejükre a zsömlét vagy a kenyeret és a kapor másik felét.

Készítsd el a felöntőlevet:

2,5-3 liter meleg vízben oldj fel literenként 1 evőkanál sót. Öntsd rá az uborkára, úgy, hogy mindenestül ellepje. Egy kistányérral takard le az üveg száját, és állítsd napos helyre. Az uborkák méretétől és az időjárástól függően 3-4 nap alatt készül el. Mielőtt szétszednéd, kóstolj meg egyet, ellenőrizd, hogy jó-e már. Legyen teljesen érett, de roppanós. Ha még kissé nyers ízű, hagyd állni még egy napot. Amikor kész, eltávolíthatod a kaprot, a zsömlét vagy a kenyeret (mehet a komposztáló helyre), és befőttes üvegekbe szétrakhatod az uborkákat. A levét szűrd át, úgy öntsd az üvegekbe. Hűtőben hetekig is eltartható.

Üvegek (újra)

Egyszer már írtam sógornőm munkáiról, fotókat is tettem fel, a minap azonban megint benéztem az oldalukra, és meglepődve fedeztem fel jó néhány új darabot. Az üvegek egy része ismerős, párommal közösen gyűjtöttük, a fotók viszont megint csak újak, az őszi-téli fényjátékot és barnás színeket felváltotta az üde zöld nyár. (A fényképeket öcsém készíti.)

Továbbra is elfogultan-elfogulatlanul ajánlom őket konyháink vagy mások örömére, akár gasztroajándék is kerülhet beléjük.

SzentLászlóTárnics kézművesbolt

Ami minket illet, alig eszünk ebben a hőségben, csak gyümölcsöt, gyümölcsöt, gyümölcsöt. Olyannyira, hogy már időnként a bolti smucira is elcsábulunk. Smucinak párom a smoothie-kat nevezi, ha nem lenne nyilvánvaló... És ha még így sem, ez gyakorlatilag többféle friss gyümölcs turmixolva, így boltokban is a hűtőpulton található, ha van.
Ebben persze semmi újdonság, mert egyébként én több, mint 15 éve, párom is évek óta, szóval mindketten ezt reggelizzük, persze otthoni változatot, amit párom - korábban nem hallván a smuciról - egyszerűen csak misz-majsznak nevez.
Minek akkor a bolti smuci - vetődik fel a kérdés. Nos, mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet, noha pénzért adják.

Viszont ingyen (!!!) kaptunk egy nagy kosárnyi sárgabarackot egy kedves ismerősömtől, Edittől. A barack Százhalombattáról érkezett, apróbb, de finom, édes. A kosár alatt rendes, piaci bevásárlókosarat kell érteni. Tehát jó néhány kiló volt. Adódott volna valamilyen feldolgozás lehetősége, de mi ezzel nem éltünk, leszámítva a reggeli misz-majsz-smucikat, mindet megettük úgy 4 nap alatt.

További gyümölcsellátmányra van kilátás, ezúttal Makka jóvoltából.

A nappalok és az éjszakák viszont nehezen viselhetők. Tavaly is ilyenkor voltam a legfáradtabb. Szobánkban a legutóbbi két estén 31 és 34 fok volt. Apunál, aki alattunk lakik, csak 25-26.
Apu napozóágya a derekamat és a hátamat is alaposan kikezdte, mivel igen alacsonyra kell fektetni, majd onnan felemelni. És még a hőségben is igényli a napi sétákat.

De a forróság is jó valamire. Nemcsak aszalni a napon, vagy gyümölcsöt majszolni, sörbetet csinálni, hanem például uborkát kovászolni. Párom nem szereti, csak a savanyított uborkát, mi viszont Apuval imádjuk.

Örülök neki, hogy kis darabokra vágva ezt meg tudja enni, illetve a levét is meginni, mert egyébként - a betegségéből adódóan - a nyelés is állandó probléma, nagyon meg kell válogatni az ételeket, italokat.

A kovászos uborkáról lehet, hogy lesz egy külön bejegyzés, leginkább csak azért, mert idevaló erre a blogra, akármilyen egyszerű dolog is. Vagy éppen azért.

Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

Mákos-diós kocka mazsolával

Ha van, kikért, mit:
vízre rajzold, porba írd:
úgy nem öl, nem hal.
(Fodor Ákos)

Legutóbbi mákos lepényemet kissé átalakítva született ez a sütemény, melynek készítése során kiderült, hogy a múlt héten vásárolt 250 grammos kiszerelésű mazsola csomagolással együtt is 200 gramm alatt van ( a mérési eredményeket itt dokumentáltuk.)

Ami a hétköznapokat illeti, a fizikai terhelésen túl a meleg is minden erőmet elszívja.
Még kötős terveim is alig haladnak, mire hozzájutnék, már elalszom. Azután persze mégis felébredek, mert idebenn a hőmérséklet 30 fok felett van, hiába a 60 centis kőfalak. Ilyenkor nehéz elképzelni a gyapjú melengető szépségét, de még pamuttal vagy lennel sem jó dolgozni. Állandó szomjúság gyötör a sok friss gyümölcs és zöldség ellenére is. Apu viszont mindig ki szeretne menni a szobafogságból a hőségbe, akármilyen nehezére (nehezemre) esik is.
Mindenki vár valamire, egy záporra, egy kis könnyítésre.

De jöjjön a recept:
Hozzávalók: 60dkg darált mák, 30dkg darált dió, 20dkg mazsola, 7,5dl natúr almalé, 6ek méz, 6 tojás
Elkészítés: a mákot 4 tojással és 4ek mézzel és 6dl gyümölcslével elkeverjük egy tálban. Egy másikban ugyanígy a diót keverjük össze 2 tojással, 2ek mézzel és 1,5dl almalével. Egy nagyobb tepsibe terítjük a mákos keverék felét, rákenjük a diósat, majd megszórjuk a mazsolával. Végül ráterítjük a mákos keverék másik felét. 200 fokon sütjük kb. fél órát.

Ha már kicsit meghűlt, szépen lehet szeletelni.

Máklepény (liszt / tej / cukor nélkül)

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, s azután külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy ezt a közmondások tanítják.
(Márai Sándor)

Már említettem korábban, hogy párom újabban a paleolit táplálkozás Szendi Gábor kijelölte ösvényén igyekszik haladni. Ezt az ösvényt azonban inkább csak amolyan turistajelzések (alapelvek) mutatják, mintsem konkrét receptek. Azért mégis akad ilyen is, egy úgynevezett mákos muffin, amit én azonnal igyekeztem megfosztani egyrészt a nevétől (valahogy nem jön be nekem ez a muffinozás), másrészt néhány alkotórészétől.

Az eredeti recept ugyanis 5dkg zablisztet és 1 csomag sütőport is tartalmazott, valamint a tészta összeállításához tejet (v. szójatejet) ajánlott. Mivel azonban a paleolit ösvény mentén nem folydogál tej-patak, én ezt lecseréltem natúr gyümölcslére. Már csak azért is, mert legalább 6dl folyadékra van szükség, tejből pedig ezt végképp nem lehetne elhanyagolható mennyiségnek tekinteni. A zabliszt pedig annyira elenyésző volt a mák mennyiségéhez mérten, hogy másodjára értelmetlennek tartottam beletenni (pontosítok: párom kérésére kihagytam.) Ugyanígy a sütőport is, hiszen az amúgy is a gluténtartalmú liszttel lépne reakcióba (ha lenne ilyen hozzávaló a süteményben), tehát ez is elmaradt. A mákhoz ajánlott cukor helyett pedig egész kevés mézet használtam fel. Ha már paleolit, hát vegyük komolyan!
Továbbá saját adalék a receptben a plusz zsiradék (vaj vagy olaj), melyeket a már említett turistajelzések alapján lehetségesnek tartottam használni, de el is lehet hagyni, nem lényegi része az ételnek.

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 60 dkg darált mák, 4 egész tojás, 6ek méz, 6dl natúr gyümölcslé (nálam alma), 25 dkg mazsola, 5 dkg olvasztott tisztított vaj (vagy 3ek hidegen préselt olaj), csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd egy nagyobb tepsibe öntjük, és 180 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne hagyjuk nagyon kiszáradni!

Kiegészítés sokszori sütés után:
Éppen csak édeskés, laktató sütemény a végeredmény, amit tovább lehet gazdagítani aszalt és friss gyümölcsökkel, durvára vágott diófélékkel, vaníliakivonattal, ízlés szerint. A zsiradék elhagyható, ha úgy jobban szeretjük, és méz helyett lehet pl. nyírfacukrot is használni. A folyadék mennyiségét az alaprecepthez adtam meg, de ha több magas víztartalmú hozzávalót teszünk bele (pl. friss gyümölcsöt), akkor kevesebb is elég belőle, ha pedig a megadottnál több szárazanyaggal dolgozunk (pl. aszalt gyümölcsök, magvak, méz helyett nyírfacukor), akkor használjunk több folyadékot. Ha viszont diót is szeretnénk beletenni, nemcsak durvára vágva, hanem ledaráva, akkor célszerű elhagyni a zsiradékot, mert a diónak magas a zsírtartalma.
Készíthetünk a tetejére keserűcsokoládé-bevonatot vagy gyümölcsös-vaníliás öntetet. A meggy különösen jól illik hozzá.

Egyébként nagyon finom, de csak azoknak, akik szeretik a mákot. Mi közéjük tartozunk.