Kapros-csípős zakuszka

Az ökörnyállal kezdődik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal...
(Márai Sándor: Szeptember)

Két hónapja már, hogy nem írtam a blogra semmit. Azért voltak, akik mégis be-benéztek, felkeresték a tavaly nyári recepteket, az éppen aktuális gasztroajándékokat. Örülök, hogy ha én nem is, ők legalább elkészítették pl. a házi ételízesítőt vagy a sárkánylecsót.

A szünetnek több oka is volt. Az elsődleges persze Apu betegsége, amely továbbra is rengeteg időmet igénybe veszi. A konyhára így már nemigen jut, igaz, a kedv is kevesebb. De emellett az is közrejátszott, hogy megváltoztak az étkezéseink, párom teljesen átállt a paleolit étkezésre, én meg igyekeztem visszatérni a testkontrollhoz. Ez - ahogy már írtam korábban - többnyire valamilyen nyers zöldségekből álló salátát jelent számunkra ebédre (amit én egy kis olajjal és fűszerekkel is gazdagítok), s mellé neki többnyire egy szelet hal vagy hús kerül, nekem krumpliféle (pl. tócsni.)
Talán nem tűnik változatosnak, de a meleg nyár és tennivalóink közepette nekünk tökéletesen megfelelt.
A reggeli évek óta a megszokott gyümölcsturmix (párom szavával: misz-majsz), vacsorázni nemigen szoktunk, legfeljebb vagy egy teát vagy valamilyen gyümölcsöt fogyasztunk.

Ez ugyebár nem olyan étrend, mely sok érdekességet kínálna egy gasztroblogra.
Szeptembertől pedig a lanyhább nyári szezont a tanítás területén is felváltotta a szorosabb órarend.
A hónap elején (bár az időjárás nem kényeztet minket) sikerült azért egy kerti összejövetelt rendezni: kicsit előrehozva együtt ünnepeltük párom születésnapját és a Mária-napot nagynénémmel, nagybátyámmal, unoktestvéremmel, párjával és párom édesanyjával. Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy vállalták a nehézségeket is, és alkalmazkodtak Apu szűkre szabott lehetőségeihez.
Az ételek a következők voltak: bográcsban főtt vaddisznópörkölt hasábkrumplival, frissen készült vegyes savanyúság, zserbó, sajtos-diós kerék (e recept kicsit módosítva), tiramisu.
Mindenki hozott/csinált valamit, mert nekem most nehéz lett volna egy egész vendégsereget jóltartani. Az összejövetelt kisebb esőcsöpörgéssel és szürke égbolttal megúsztuk.

Ezt követően párom hazavitte édesanyját Miskolcra, majd továbbutazott a nomádportára. Kell a házon is javítgatni, és más munkák is vártak rá (megígért tévé-, rádió-, mosógépjavítás a falubelieknek.) Nem tervez hosszabb ottlétet, meg az idő sem az igazi, sok az esős nap.
A komjáti blogot azonban lelkesen tovább írja, nap mint nap.

Én pedig úgy jártam e héten, hogy annyiszor köszönt rám a kápia, hogy végül nem tudtam ellenállni neki. Ismételni ritkán szeretek, ezért a tavalyi paprikakrémek helyett egy olyan mártogatós-változatban törtem a fejem, ahol a kápia lesz az igazán meghatározó íz, másodhelyen a padlizsán, és a paradicsom szerényen háttérbe vonul. (A tavalyi arányok másfélék voltak.) Ízesítésként pedig azért is teszek bele petrezselymet és egy kevés kaprot, úgy, hogy ne tolakodó, de azért felismerhető legyen az íze. Úgy gondoltam, hogy a kápia-padlizsán-paradicsom hármashoz az intenzív kapor íz nem megy, de azért megmutatjuk neki.
Emellett kívántam a csípős ízt, és így erős paprikával, vöröshagymával, fokhagymával is - és természetesen hidegen sajtolt olajjal - gazdagítottam a krémet.
A zakuszkában megszokott babért viszont elhagytam, mert egyrészt sok lett volna ide, másrészt nem különösen kedvelem. A végeredmény sikere az arányokon múlik, úgy gondolom. Ne legyen túl erős, túl fűszeres.
Turmixgéppel pürésítettem az ételt, mert elsősorban mártogatónak (pl. sült krumplihoz) vagy szószként (hússzelethez) szeretnénk fogyasztani.

Hozzávalók: (kb. 2 liter zakuszkához): 8 nagyobb kápia paprika, 3 kisebb padlizsán, 3 közepes paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 zöld csípőspaprika, 1 nagy fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 csomag petrezselyem, 4-5 szál kapor, 2 kk só, frissen őrölt feketebors, kb. 1,5dl hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: a paprikát (a csípős kivételével), a padlizsánt és a paradicsomot egy nagyobb tepsiben 180 C fokon másfél óra alatt megsütöttem. Fólia alatt hagytam kissé hűlni a sütőben, hogy bepárásodva könnyebb legyen megpucolni őket. Lehúztam a héjukat, a paprikákat kicsumáztam, és mindent egy nagyobb tálba tettem. A felesleges vizet leszűrtem róluk. Hozzáadtam az apróra vágott hagymaféléket, zöldfűszereket, egy kisebb darab erőspaprikát, kevés sót, borsot. A turmixgépben több adagban, olajjal felöntve pürésítettem.

(Mivel nem télire szántam, és nem is úgy készült, a hűtőben tárolom a felhasználásig. Ha el szeretnénk télire is tenni zakuszkát, akkor ne használjunk nyers hozzávalókat, főzzük fel az egészet, és kiforralt üvegekbe tegyük, majd azokat néhány percre állítsuk fejre.)

Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

Bundázott padlizsán petrezselymes babbal

S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
(Ady)

Maradok továbbra is az egyszerű ételeknél. Rá lehet fogni mindezt a lustaságra, vagy arra, hogy szeptembertől kissé elfoglaltabb vagyok, és sajnálom az időt néha a főzésre. Ez elég furán hangozhat egy gasztroblogger szájából, de hát vannak időszakok, ilyenek meg olyanok. Ráadásul egy személyre talán tényleg értelmetlen dolog lenne többfogásos főzőcskébe bonyolódni. A sütögetés is ritkább most, inkább "fejben főzök", esti szórakozásként, kikapcsolódásképpen.
Azt viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy a padlizsán ára mennyivel kedvezőbb, mint néhány hónappal korábban volt, jómagam szinte mindenfelé padlizsán-akciókba botlok. Ezt ki kell használni. Így fordul elő, hogy minden konkrét cél nélkül kerül a padlizsán a kosaramba, mondván: majd lesz belőle valami. Azután előfordul, hogy sokáig nem lesz, s szegény padlizsán csak csücsül a hűtő aljában, már-már feladva a reményt, hogy sorsa beteljesedik. De ma mégiscsak felvirradt a napja: megszántam szegény fonnyadó padlizsánomat. meghámoztam, felszeleteltem, s éppen csak kissé besózva, kukoricaliszt - és dara keverékébe forgatva megsütöttem. Köretnek ma egyszerű fehérbab került mellé, egy kis borssal, petrezselymes olajjal összeforgatva.

Hozzávalók (2 kisebb adag): 1 közepes méretű padlizsán, só, kb. 3 ek kukoricaliszt és 2 ek kukoricadara, olaj a sütéshez
köretnek: 1 doboz sós vízben főtt fehérbab konzerv (töltőtömeg: 240g), 1ek petrezselyem olajban, kevés frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Kicsit besózzuk és 10 percet állni hagyjuk. Közben egy kis tálkában összekeverjük a kukoricalisztet és a darát a bundázáshoz. Lecsöpögtetjük a babkonzervet, és hozzáadjuk a petrezselymes olajat. Egy kevés frissen őrölt zöldborssal ízesítjük.
A padlizsánszeleteket lecsöpögtetjük. Megtörölgetni nem kell, mert nedvesen jobban tapad rájuk a bunda. Beleforgatjuk a kukoricapanírba, majd forró olajban pár perc alatt kisütjük. Rácsra vagy szitára szedjük.

Ha van otthon, tehetünk rá aszalt paradicsomot vagy marinált fokhagymát is.

Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)


Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
Hozzávalók (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj

Elkészítés: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik.

Ezután kikapcsoltam a sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom, hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam.
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.) Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Padlizsán grillezve

ha elindulok
feléd - gyere egy kicsit
te is közelebb

(erős ildikó - könnyítés-haiku)

Tegnap még azt meséltem Renátának, hogy a remek pakorájához hasonló bundázott zöldséget, konkrétan padlizsánt szeretnék ma ebédre. Ugyanis a piaci beszerzésből még másfél kis padlizsánom maradt, a többi zöldféle elfogyott.
Ma azonban kicsit átalakult a tervezett program, így a bundázás és az olajban való sütögetés helyett végül egy még gyorsabb ételt készítettem: Lúdanyó ínycsiklandó előétele nyomán. Természetesen ez nálam főfogás lett, ezért paradicsommal, sajttal, joghurtos-fokhagymás öntettel is tetéztem.
A Lúdanyó által leírt beirdalást is követtem, és így szépen átsült, jó puha is lett a padlizsán húsa.
Viszont a héja nem esett jól, így a második darabnál azt már a tányéron hagytam, így is könnyen ki lehetet enni belőle a zöldséget, éppen csak a vékony külső maradt.

Hozzávalók (személyenként): 1 kisebb padlizsán, 4 szelet paradicsom, só, 2ek petrezselyem olajban, 1 gerezd apróra vágott fokhagyma, 1dl natúr joghurt, 2ek reszelt sajt, só

Elkészítés: A padlizsánt megmossuk, félbevágjuk, majd átlósan centiméterenként beirdaljuk úgy, hogy a héját ne vágjuk át. Vékonyan kiolajozott grillserpenyőbe fektetjük a vágott felével lefelé. Lassú tűzön sütögetjük, hogy ne megégjen, hanem szépen átsüljön. Utána megfordítjuk. Tetejét bekenjük a sóval elkevert petrezselymes olajjal, és ráfektetjük a paradicsomszeleteket. Így sütjük tovább, míg a joghurtot elkeverjük a fokhagymával és kevés sóval. Végül a kész zöldségekre szórjuk a reszelt sajtot és a joghurtos öntettel meglocsoljuk.

Fokhagymás pirítós is jól jöhet hozzá. (Ez is a gyorsan-könnyen kategória.)
S ezután már tényleg a bundázott zöldségekre vágyom - ha nem is ma.

Kapros padlizsánkrém

Nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy a kaprot összeboronáljam a padlizsánnal. Mert egyébként ennél sokkal kevesebb hozzávalóval készítem a padlizsánkrémet - így.
De végül teljesen elégedett voltam a végeredménnyel. Apu nem. Neki nem tetszett a rusztikus külső, így részére leturmixoltam az egészet. Máris megfelelőnek találta. Nekem viszont pont jó a villával összetördelt változat is. A lényeg viszont az, hogy egy éjszakát várakozzon a hűtőben - ezalatt szépen összeérnek az ízek.

Hozzávalók: 1 nagyobb padlizsán, 1 paradicsom, 2kk citromlé, 1 csomag friss kapor, kevés őrölt zöldbors, 1kk Csípős Rózsa, kevés só, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma fele, 2ek olaj

Elkészítés: A padlizsánt fólia alatt a sütőben jól megsütjük. Ha kicsit kihűlt, lehúzzuk a héját és a húsát nagyobb darabokra vágva keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a leforrázott és meghámozott paradicsom felkockázott húsát (szezonon kívül használhatunk natúr paradicsomlét is), az apróra vágott kaprot, hagymát, fokhagymát, végül a fűszereket és az olajat. Villával alaposan összedolgozzuk (vagy turmixban pürésítjük.) A hűtőben hagyjuk állni másnapig.

Érdemes nagyobb adagot készíteni, én most csak egy padlizsánt vettem - még nem olcsó.
Pirítóssal (is) nagyon finom.

Mindenki másképp csinálja - padlizsánkrém

Én úgy látom, ahány konyha, annyi recept, ha padlizsánkrémről van szó. Nálunk nagyon egyszerűen, kevés fűszerrel, viszont sok hagymával készül (tehát munkahelyre nem visszük).
A recept:
3 nagyobb padlizsánt sütőben fólia alatt megsütök egészen puhára. Kicsit hűlni hagyom, majd (lehet, hogy szentségtörés, de:) nem fakéssel meghámozom (legfeljebb, ha a nyele van fából).
Nagyobb darabokra vágva szűrőben hagyom lecsöpögni. Ezalatt összevágok apróra egy fej vöröshagymát és 3-4 gerezd fokhagymát. A padlizsánt ezután egy keverőtálban villával összetöröm, és hozzáadom a hagymákat valamint kevés sót. Azzal már felhagytam, hogy a turmixgépemben próbáljam pépesíteni a masszát, mivel kisebb adagokban sem tudott megbírkózni vele, és takarítani sem volt egyszerű. Így marad a teljesen megfelelő és amúgy is divatos rusztikus külső. Muszáj legalább egy éjszakára hűtőbe tenni, hogy az ízek összeérjenek. Piritóson (akár vaj tetejére is) nagyon finom.