Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Sáfrányos halleves

Ne zsúfold össze gyümölcseidet!
Egymás tapadó közelébe
tartósabban kényszerülve
- akár az emberek: rohadni kezdenek.
(Fodor Ákos)

(Kár volt azért a drága eperért is, ami éppen a fentiek miatt kerül a komposztdombra...) Viszont több eperföld már nyitva van, ismét szólok!

Rájöttem, hogy a május valamiért az aktivitás hónapja. Hiperaktivitásnak azért nem mondanám, de akárhogy is, idén ez az első hónap, amelyben már a hatodik bejegyzést írom. Kíváncsiságból visszanéztem a tavalyit, és akkor vettem észre, hogy Apu betegségének kezdete óta kizárólag tavaly májusban fordult elő, hogy 7 bejegyzést is írtam. Tehát a májusban van valami rejtett erőtartalék, amely felszínre kívánkozik.

Sőt, ma egy rövid bicajutat is tettem párommal este 8 után, ami megint csak nehezen magyarázható mással, mint a májussal, mert egyrészt a nap végére már általában hasznavehetetlen vagyok, másrészt sosem rajongtam az ad hoc ötletekért. Most is elmondtam neki, hogy nem jó a hátsó világítás, márpedig én anélkül nem megyek, hiába mondja, hogy indulásunk idején még világos van. Így azután kénytelen volt helyrehozni a kis villogót. Természetesen besötétedett jócskán, mire visszaértünk, amiben nem volt semmi meglepő vagy előre ki nem számítható. Általában véve csak vidéken szeretek bicajozni, hiába vannak a bicajutak. Nem szeretem, hogy itt-ott kereszteznünk kell a forgalmat, és hiába van elsőbbségem, én azért tekintgetek szerteszét. A sötét vasúti átjárónál meg képes vagyok és leszállok. Az utánam jövők elharapják a káromkodást vagy nem, mire én félhangosan a féktávolságról morfondírozok... Szóval nem könnyű velem, és lássuk be, a kerékpározás nem az én sportom. Kisboltba, ide-oda vagy vidéken azért jól jön. De a testmozgást illetően inkább maradok a futásnál, gyaloglásnál. Ott nem fájdul meg a nyakam és a hátam.

Mongol futóegereinknél három csöppség született április végén, már látnak és most fedezik fel a világot. Náluk a májusi aktivitás az éjszakákra és a hajnalokra csúcsosodik ki, amikor teljes erővel megy a kerék, zörög a terrárium, és testméretüket valamint erejüket meghazudtoló energiával pakolásznak a dolgaik között. Erre akkor is hajlamosak, ha netán elfeledkeznénk valamelyik étkezés időpontjáról. Megbízható órájuk van.

Ugyancsak a május rejtett erőtartalékait felhasználva kivettem egy szabadnapot (délutánt) - ha már a szombati, 20 éves érettségi találkozón nem tudtam részt venni - és elmentem a MadeByYou-ba. Úgy gondolom, hogy ezt a szabadnaposdit jó lenne rendszeresíteni. Nagyon élveztem a kerámiafestést, bár igencsak időigényes, és volt is lelkiismeret-furdalásom. Jövő héten tudom megnézni, hogy milyen lett mázzal, kemencében megsütve. Ha nem lesz nagyon szörnyű, akkor esetleg lefényképezem, és felteszek ide pár fotót róla, tekintve, hogy ez is amolyan gasztro-dolog. Ha nem lesz fotó vagy hallgatok a dologról, az azt is jelentheti, hogy nagyon rémes lett az alkotás (vagy csak nincs időm.)
Amúgy az általam kiválasztott vörösagyag ibrik amolyan mindenre jó kis füles edényke, majdnem mint Micimackó praktikus ajándéka Fülesnek. Nagyon csinos, egyetlen darab volt belőle a műhelyben. Mikor eljöttem, sorsára hagyva hevenyészett alkotásomat, rögtön elfogott a megbánás, hogy miért is kentem össze mindenféle festékkel, amikor olyan szép volt csupaszon. Pont én szoktam mondani, hogy a kevesebb mindig több. Késő bánat.
A végeredményt egyelőre el sem tudom képzelni. Voltam ugyanis olyan bolond, hogy egy kissé "rusztikus-akvarelles-kopottas-pecsétes" külsőt mázoltam az edénykémre, mintha valahonnan - mondjuk a föld mélyéből - előkerült volna - nem gondolván arra, hogy matt, pasztel színeim a kemencéből majd élénk ragyogással és csillogó mázzal kerülnek ki, éppen nem erősítve a kívánt hatást. De hát ez az első próba, és amúgy is időhöz voltam kötve. Viszont a korongozást - ha lesz lehetőség - majd itt is kipróbálnám.

És akkor vissza a konyhába, bár eddig is közvetve konyhai dologról volt szó. Valamelyik bejegyzésben már említettem, hogy páromtól - ihletforrás gyanánt - megkaptam a Paleolit szakácskönyvet. Kipróbáltam belőle ezt a hallevest, bár nem értem, miért alternatívája a magyaros halászlének, amikor az is tökéletesen paleo. Mindegy, kivételesen követtem az útmutatást, vagyis nem tettem bele olyan zöldséget, ami simán mehetett volna bele, meg volt is itthon, csak és kizárólag az előírt dolgokat. Annyi változtatás van, hogy csak sáfrányt használtam, sáfrányos szeklicét nem, és nyelvhal helyett Pangasius (cápaharcsa) filét. Kicsit másképp készül, mint ahogyan én levest szoktam főzni. Tartalmasságára nézve valóban leves, egytálételnek vékonyka lenne.
Nagyon finom lett, és bár a halászlét nagyon szeretjük, ebből a hallevesből is szeretnénk mielőbb ismétlést...

Hozzávalók (4 személyre): 1 nagy Pangasius-filé kockákra vágva, 1 fej hámozott vöröshagyma felkockázva, 1 kimagozott csípős paprika kockázva, 3 ek vágott zellerzöld, 1 szárzeller szeletelve, 1 ek vágott petrezselyem, 1 nagy paradicsom felkockázva, 1 kis fehérrépa, vékony karikákra vágva, 1 csipet sáfrány, 1 csapott tk édesnemes paprika, 1 tk só, 1,2 liter víz

Elkészítés: a leveshez feltesszük a vizet, és hozzáadjuk a halon és az édesnemes pirospaprikán kívül az összes többi alapanyagot. Fedő alatt, takaréklángon főzzük kb. 50 percig. Mikor a zöldségek már puhák, hozzáadjuk a halat és belekeverjük az édesnemes paprikát. (Mivel zsíradék előzőleg nem került a levesbe, én a pirospaprikát a felkockázott halra szórtam, alaposan összeforgattam, és így tettem az ételbe.) További 6-7 perc alatt készre főzzük.

Késő őszi meleg: magyaros fűszerolaj

tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk

Fodor Ákos: Kaleidoszkóp
(játék-változatok, részlet)

A november kárpótolni látszik minket az első két őszi hónap furcsaságaiért, vannak napok, amikor a kert is egész kellemes, s az ilyenkor szokatlan napsütés közepette is jobban hiszünk benne, hogy talán nem lesz olyan nagyon hosszú a tél.
Nekem csak a természetes fény hiányzik, a számítógépen még csak eldolgozom este is, de a kézművesség nem működik. Egyszerűen nem látom a színeket, a formákat rendesen, ha próbálkozom is néha valamivel, igazán csak reggel derül ki, milyen lett. Ez így nem hatékony, mert ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor kezdem elölről. Napközben meg nincs idő ilyesmire.
Már említettem, hogy mostanában sokszor kerül salátaféle az asztalra, igazából én nem szoktam semmilyen különleges öntetet csinálni hozzá, csak egy kis olajjal, sóval (borssal) ízesítem. Lehetne másképp is, de nekem általában így esik jól. Minap viszont szert tettem csípős, hazai termesztésű fűszerpaprikára, így egy kis fokhagymával és hidegen sajtolt olajjal készítettem egy egyszerű fűszerolajat.
Jó nézegetni már a színét is, az olaj egyre inkább átveszi a paprika pirosát, de nagyon finom is.
Számtalan módon használhatjuk, különböző ételekbe / ételekre tehetjük, de pácolhatunk benne sajtokat is. Természetesen gasztroajándéknak is jó lehet.

Hozzávalók (2 kisebb üveghez): 10 közepes méretű csípős fűszerpaprika, 4 gerezd fokhagyma, kb. 4dl hidegen préselt jó minőségű olaj (Természetesen egész borssal, köménnyel vagy más fűszerekkel is lehet gazdagítani, de én most egyszerű, tiszta ízekre vágytam.)

Elkészítés: a megtisztított paprikát (magokkal együtt) és a fokhagymát fűszerkéssel apróra vágjuk. Tiszta (száraz!) üvegekbe töltjük és felöntjük olajjal. Jól összerázzuk, és hűvös, fénytől védett helyen hagyjuk összeérni néhány napig, illetve a felhasználásig.
Egyetlen fontos tényezője van az eltarthatóságnak: csak hibátlan hozzávalókat használjunk, és ne legyenek vizesek, nedvesek a hozzávalók.

(Használat előtt rázzuk fel!)

Kapros-csípős zakuszka

Az ökörnyállal kezdődik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal...
(Márai Sándor: Szeptember)

Két hónapja már, hogy nem írtam a blogra semmit. Azért voltak, akik mégis be-benéztek, felkeresték a tavaly nyári recepteket, az éppen aktuális gasztroajándékokat. Örülök, hogy ha én nem is, ők legalább elkészítették pl. a házi ételízesítőt vagy a sárkánylecsót.

A szünetnek több oka is volt. Az elsődleges persze Apu betegsége, amely továbbra is rengeteg időmet igénybe veszi. A konyhára így már nemigen jut, igaz, a kedv is kevesebb. De emellett az is közrejátszott, hogy megváltoztak az étkezéseink, párom teljesen átállt a paleolit étkezésre, én meg igyekeztem visszatérni a testkontrollhoz. Ez - ahogy már írtam korábban - többnyire valamilyen nyers zöldségekből álló salátát jelent számunkra ebédre (amit én egy kis olajjal és fűszerekkel is gazdagítok), s mellé neki többnyire egy szelet hal vagy hús kerül, nekem krumpliféle (pl. tócsni.)
Talán nem tűnik változatosnak, de a meleg nyár és tennivalóink közepette nekünk tökéletesen megfelelt.
A reggeli évek óta a megszokott gyümölcsturmix (párom szavával: misz-majsz), vacsorázni nemigen szoktunk, legfeljebb vagy egy teát vagy valamilyen gyümölcsöt fogyasztunk.

Ez ugyebár nem olyan étrend, mely sok érdekességet kínálna egy gasztroblogra.
Szeptembertől pedig a lanyhább nyári szezont a tanítás területén is felváltotta a szorosabb órarend.
A hónap elején (bár az időjárás nem kényeztet minket) sikerült azért egy kerti összejövetelt rendezni: kicsit előrehozva együtt ünnepeltük párom születésnapját és a Mária-napot nagynénémmel, nagybátyámmal, unoktestvéremmel, párjával és párom édesanyjával. Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy vállalták a nehézségeket is, és alkalmazkodtak Apu szűkre szabott lehetőségeihez.
Az ételek a következők voltak: bográcsban főtt vaddisznópörkölt hasábkrumplival, frissen készült vegyes savanyúság, zserbó, sajtos-diós kerék (e recept kicsit módosítva), tiramisu.
Mindenki hozott/csinált valamit, mert nekem most nehéz lett volna egy egész vendégsereget jóltartani. Az összejövetelt kisebb esőcsöpörgéssel és szürke égbolttal megúsztuk.

Ezt követően párom hazavitte édesanyját Miskolcra, majd továbbutazott a nomádportára. Kell a házon is javítgatni, és más munkák is vártak rá (megígért tévé-, rádió-, mosógépjavítás a falubelieknek.) Nem tervez hosszabb ottlétet, meg az idő sem az igazi, sok az esős nap.
A komjáti blogot azonban lelkesen tovább írja, nap mint nap.

Én pedig úgy jártam e héten, hogy annyiszor köszönt rám a kápia, hogy végül nem tudtam ellenállni neki. Ismételni ritkán szeretek, ezért a tavalyi paprikakrémek helyett egy olyan mártogatós-változatban törtem a fejem, ahol a kápia lesz az igazán meghatározó íz, másodhelyen a padlizsán, és a paradicsom szerényen háttérbe vonul. (A tavalyi arányok másfélék voltak.) Ízesítésként pedig azért is teszek bele petrezselymet és egy kevés kaprot, úgy, hogy ne tolakodó, de azért felismerhető legyen az íze. Úgy gondoltam, hogy a kápia-padlizsán-paradicsom hármashoz az intenzív kapor íz nem megy, de azért megmutatjuk neki.
Emellett kívántam a csípős ízt, és így erős paprikával, vöröshagymával, fokhagymával is - és természetesen hidegen sajtolt olajjal - gazdagítottam a krémet.
A zakuszkában megszokott babért viszont elhagytam, mert egyrészt sok lett volna ide, másrészt nem különösen kedvelem. A végeredmény sikere az arányokon múlik, úgy gondolom. Ne legyen túl erős, túl fűszeres.
Turmixgéppel pürésítettem az ételt, mert elsősorban mártogatónak (pl. sült krumplihoz) vagy szószként (hússzelethez) szeretnénk fogyasztani.

Hozzávalók: (kb. 2 liter zakuszkához): 8 nagyobb kápia paprika, 3 kisebb padlizsán, 3 közepes paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 zöld csípőspaprika, 1 nagy fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 csomag petrezselyem, 4-5 szál kapor, 2 kk só, frissen őrölt feketebors, kb. 1,5dl hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: a paprikát (a csípős kivételével), a padlizsánt és a paradicsomot egy nagyobb tepsiben 180 C fokon másfél óra alatt megsütöttem. Fólia alatt hagytam kissé hűlni a sütőben, hogy bepárásodva könnyebb legyen megpucolni őket. Lehúztam a héjukat, a paprikákat kicsumáztam, és mindent egy nagyobb tálba tettem. A felesleges vizet leszűrtem róluk. Hozzáadtam az apróra vágott hagymaféléket, zöldfűszereket, egy kisebb darab erőspaprikát, kevés sót, borsot. A turmixgépben több adagban, olajjal felöntve pürésítettem.

(Mivel nem télire szántam, és nem is úgy készült, a hűtőben tárolom a felhasználásig. Ha el szeretnénk télire is tenni zakuszkát, akkor ne használjunk nyers hozzávalókat, főzzük fel az egészet, és kiforralt üvegekbe tegyük, majd azokat néhány percre állítsuk fejre.)

Töltött káposzta

A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)

Ez az az étel, aminek csak nagy mennyiségben állok neki. Legutóbb két nagyobb lábossal főztem, ami nekünk négy alkalomra (vagyis 8 adagra) volt elég, ezen felül Apunak is jutott egy adag.
Általában dagadóból vagy lapockából készítem, másfél kiló hús, 2 bögre rizs és legalább 3 kiló savanyú káposzta kerül bele.
Sok-sok fűszert, paradicsompürét, fokhagymát teszek a töltelékbe, s ha lehet, egy darab füstölt vagy valamilyen bőrös húst, pl. körmöt, csülköt is a káposzta mellé. Ha az egész összeállt, csupán főnie kell.

Hozzávalók (2 nagyobb lábashoz): 3 kiló savanyú káposzta, 1,5 kg nem túl sovány sertéshús (pl. dagadó), 2 bögre rizs, két kisebb darab füstölt hús (pl. nyúlja) vagy 2-3 köröm, esetleg egy kisebb csülök, 1 tojás, kb. 24-26 közepes méretű savanyított káposztalevél, zsír
Fűszerek: őrölt pirospaprika, sok összetört fokhagyma, házi ételízesítő, sóban eltett fűszerpaprika, egész és őrölt feketebors, csípős paprika, morzsolt majoranna, só, 4ek paradicsompüré

Elkészítés: Először a töltelékkel foglalkozom. A húst megtisztítom, ledarálom. Közben a rizst dupla mennyiségű vízzel felteszem főni (só nélkül.) Ha elfőtte a vizét, már félig puha, akkor hideg vízzel átöblítem, lehűtöm és a húshoz adom. Beleteszem a masszába a fűszereket: áttört fokhagymát, morzsolt majorannát, paradicsompürét, házi ételízesítőt, őrölt borsot, sóban eltett fűszerpaprikát, őrölt pirospaprikát, sót. Végül hozzáadom a tojást, és az egészet alaposan összedolgozom. Ha túlságosan savanyú, akkor egy szűrőben hideg vízzel átmosom a káposztát. Utána a lábos aljára teszek belőle egy adagot, majd jöhetnek rá a töltelékek: a masszából hosszúkás adagokat formázok és a káposztalevélbe csomagolom. A csomagokat körben lerakom a fazékba, majd egy újabb adag káposztával letakarom. Ezután jöhet bele a füstölt vagy bőrös húsféle (a körmöket hosszában ketté, a csülköt kisebb darabokra ágom.) Ezt is káposztával takarom, s következik az újabb tölteléksor. Az edény tetejére is káposzta kerül. Ha szárazabb húst kapok, teszek a tetjére 2 ek zsírt. Mehet még rá egy kis őrölt pirospaprika a szín kedvéért, illetve pár szem egész bors vagy egy kisebb erőspaprika. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Felforralom, majd lassú tűzön 2 órát főzöm. Közben egy kevés vizet még - szükség szerint - hozzáadok.

Laktató, magyaros étel - nekem így tél elején nagyon jólesik.

Ünnepi fogások - Anyu gombalevese

Az Igaz Emlék: eleven!
- Hogy ne változna, szűntelen?

(Fodor Ákos)

Bár Apu 21-én töltötte be a 65. évét, a hétvégén ünnepeltük, szerény keretek között. A 60.-ra még belefért a családi keretbe egy mikro ajándékként, most maradt az ünnepi ebéd néhány aprósággal kiegészítve.

Nemrég emlegette, milyen régen evett rántott húst, s mivel amúgy is a hagyományosabb ételeket szereti, a következők készültek:


Anyu gombalevese
Rántott karajszeletek
Paprikás lisztben sült keszeg
Vajban párolt-sült petrezselymes krumpli
Sajtos-diós vajas keksz

Az édességeket nem kedveli, így az ő esetében mindig valamilyen sós sütemény a "desszert".
A keszeget már régebben vettem, méghozzá igen aprókat. Én nemigen szeretek a szálkákkal bíbelődni, de a keszeget sokkal szívesebben eszem az egyébként szintén szálkás és jóval drágább pontynál. Nem is értem ezt az árkülönbséget. Viszont keszeghez errefelé nehéz hozzájutni.
A rántott húsokon én a vékonyabb panírt kedvelem, így csak egyszer forgatom bele minden hozzávalóba az előzőleg kissé kivert szeleteket. Forró olajban és gyorsan sütöm, hogy belül puha maradjon, ne legyen rágós.

A leves mindannyiunk kedvence. Ritkán főzöm mégis. Legutóbb, bár viszonylag nagy adag készült, párom még harmadnap is megette volna (ha lett volna belőle.) Talán másutt is főzik így a gombalevest, nem tudom. Én sem a családban, sem azon kívül nem láttam, hogy így készítenék, ezért maradt számomra ez a fogás "Anyu gombalevese".
Gyakran ünnepnapon is - húsleves helyett - az asztalra került. Nagyon szerettük. Arra emlékszem, hogy amikor a 48 négyzetméteres lakótelepi lakásban valami ebéddel összekötött nagyobb vendégséget tartottunk, olyankor mi gyerekek külön kisasztalnál, a konyhával szomszédos előszobában ettünk. Így fértünk el. De ez egyáltalán nem volt baj, sőt, egyfajta különlegességgel bírt számunkra. Hát többek között ott kanalaztuk ezt a levest.

A lényege, hogy tejtermék, habarás és rántás nélkül, sok petrezselyemmel és nagyon sok feketeborssal egészen sötét (zöldes-barnás) színűre, hosszan főzve készül.

Hozzávalók (4 személyre): 70 dkg csiperke, olaj, frissen őrölt feketebors, 1 nagy csokor petrezselyem, só

Elkészítés: Kevés olajat melegítünk a leveshez. Rádobjuk a megtisztított, szeletelt gombát és az apróra vágott petrezselymet. Kicsit pirítjuk. Sok frissen őrölt feketeborsot adunk hozzá és ízlés szerint sót. Felöntjük vízzel, és jóval tovább főzzük, mint a gombát általában szokás. Addig, amíg a fűszerek ízét jól átveszi a gomba, és a levesnek sötét színe, csípős-fűszeres íze lesz. Ez forrástól számítva kb. háromnegyed óra. Nem rántjuk be, nem habarjuk.

Az őszi napokra egy igazán melegítő fogás azoknak, akik szeretik a fűszeres ételeket.

Csípős krumpli (mozihoz is)

A déli ember csak él. Az északi vágyódik és emlékezik.
(Márai Sándor)

Most, hogy vasárnaponként a tévében ismét műsorra került, én is elővettem a Keresztapa-trilógiát. Inkább, minthogy késő éjjel fennmaradjak, végigszenvedjem a reklámblokkokat, majd hétfő reggel beleásítozzak az első órámba. Igaz, hogy így nehezebb volt időt találni rá, de végülis két hét alatt sikerült végignéznem a három filmet. Nem az én műfajom, mégis szeretem.
A harmadik részt - többszöri nekifutásra - ma fejeztem be, mert már körülöttem majdnem mindenki elutazott valahová a hosszú hétvégére. Igaz ami igaz, a mai délutánt inkább a szabadban kellett volna tölteni, mert visszatért az októberi ősz, s nem tudom, meddig lesz még lehetőségünk élvezni a morzsáit. Mindegy, maradtam a filmnél, s ha már mozi, akkor rágcsálunk is mellé valamit: ezúttal Felhőlány könnyítette meg a dolgom, elkészítettem a fűszeres burgonyáját, amibe - a recept szerint - fokhagymát is sütöttem héjastul, s tényleg krémes élvezet rányomkodni a krumplira - nem is hiányzik mártás hozzá. Picit másképpen fűszereztem, de ez csak leheletnyi különbség az eredeti remek recepthez képest.

Hozzávalók: 6-8 nagy krumpli, 8 gerezd fokhagyma, 1kk só, 3ek olaj, fűszerek (nálam: frissen őrölt zöldbors és kömény, erős fűszerpaprika, édesnemes pirospaprika)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk, és egy tepsibe fektetjük. Meglocsoljuk és összeforgatjuk az olajjal és a sóval. Rádobjuk héjastul a fokhagymagerezdeket. 40 perc alatt ropogósra sütjük. Még forrón hozzákeverjük az ízlésünk szerint összeválogatott fűszereket.
(Nem muszáj a krumplit meghámozni, de én most így kívántam.)

Jó kis őszi csemege - kevés munkával és pici türelemmel.

Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)


Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
Hozzávalók (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj

Elkészítés: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik.

Ezután kikapcsoltam a sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom, hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam.
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.) Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Csípős-erős ízek

– Mit eszünk, Matula bácsi?
– Kocsonyát. Amit a bográcsban hagytunk, megkocsonyásodik reggelre, és pirított kenyérrel…
Matula csak széles mozdulattal jelezte, hogy ez körülbelül a teteje a szakácskönyvekben található ínyencségeknek.

(Fekete István: Tüskevár)

Most persze jó lenne azt mondani, hogy a képen látható szépség a nomádkonyha tápláló talaján és napfényében növekedett, de nem. Talán egyszer majd... Sokféle paprikát szeretnék oda.
Addig is, minden évben veszek egy ilyen cserepes növénykét, ami a nyár közepétől késő szeptemberig terem folyamatosan. Ezalatt össze is gyűlik az a mennyiség, ami egy év alatt elfogy a konyhában. Szeretjük ugyanis a csípős-erős ízeket, de azért nem kerül mindenbe - kell a változatosság.
A beért apró paprikákat egy laza szövésű kosárban szoktam megszárítani (nem fűzögetem fel), s a leggyakrabban bablevesbe, gulyásba, lecsóba, halászlébe teszem. Vagy a téli káposztás ételekbe.
Az erőspaprika ezen túlmenően általában őrölt változatban, és a már többször emlegetett virágoskúti Csípős Rózsa formájában van jelen a konyhánkban.

Amúgy egész helyes kis gasztroajándék is lehet - annak, aki szereti. Számomra nyáron még a kókadozó virágokat is jól helyettesíti, amolyan ehető, színes dísznövény (duplán hasznos), váza helyett ez kerül ilyenkor az asztalra.

(Persze főztem is ma, de ráér...)

Nyári fűszeres saláta balzsamecetkrémmel

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a legrövidebb út. Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros,mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség („élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.

Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak: ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt. Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat, akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat törődnöd azzal, hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. (Weöres Sándor)

Ez az egyszerű vacsora valamelyik nyári estén készült, amikor - dacára az ebédnek és a melegnek - éhesnek éreztem kicsit magamat, bár az is lehet, hogy csak folyadékra és édes ízekre vágytam. A folyadék persze gyümölcs és nyers zöldségféle formájában a leginkább kielégítő. Mongol futóegereink például egyáltalán nem isznak. Még a nyári melegben sem. Mégis mozgékonyak és sokat dolgoznak az otthonukért. A már nem szükséges, de mégsem szemetesbe való hivatalos iratok nagy mennyiségét is ők semmisítik meg. Minderre azért képesek, mert folyadékban gazdag a reggelijük: dinnyemag és -héj, paprikacsuma, almacsutka, zöldségek héja. Ha nem magvaváló a barack, akkor a magról is van még nekik mit lerágni. Ezzel estig elvannak, csak utána kapnak valamilyen száraz eledelt, pl. megszáradt kenyérhéjat, morzsát. Vagy pár szem száraz kukoricát. Kis fogyasztásúak.

De nézzük a salátát!
Hozzávalók (személyenként): néhány levél fejes saláta, 1 nagy érett őszibarack, 1ek petrezselyem olajban, csipet só és cukor, egy késhegynyi őrölt erőspaprika, pár csepp citromlé, egy tekerésnyi őrölt zöldbors, balzsamecetkrém

Elkészítés: A salátát és a barackot megmossuk, ízlésünk szerint felvágjuk és tányérra rendezzük. Az önetet hozzávalóit a balzsamecetkrém kivételével összekeverjük. Rálocsoljuk a salátára, majd megöntözzük a balzsamecetkrémmel.

Ha van otthon, durvára tört dióbél vagy szeletelt mandula még jöhet rá! Éppen csak csípős-édes-sós, kellemes vacsora. (Figyelem! Az egérke nem a vacsora része, ő évek óta dolgozik nekünk - ráadásul itt született, tehát családtag...)

Fokhagyma színaranyban... sokadszor

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim és őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(Kányádi Sándor)

Ez a savanyúság a marinált fűszeres-tárkonyos gomba mellett a másik nagy kedvencem. Minden évben másképp kicsit, de elkészítem. Még akkor is, ha a fokhagymagerezdek pucolásához kell némi türelem. Nem gond. Az ember megkeresi rá az alkalmas időt és helyet. Ha odakint, akkor elég hozzá egy pohár hűsítő gyümölcslé. Ha idebent, akkor betesz egy lemezt. Ma éppen Chris Rea Stony Road albumát. A lemez lemegy, még nem készült el a hagymapucolással. Jöhet akkor Garbarek. (Persze a lemezváltás előtt megmossa a hagymától ragadó kezét.)
S közben szaporodnak a megpucolt gerezdek a tálban. Lehet persze keveset is csinálni, csak nem érdemes. Mert úgyis szeretnénk adni - ezúttal azért nem a szomszédoknak - de a számunkra legkedvesebbeknek. Meg hát el is áll, jó lesz hónapok múlva is rájárni, addigra igencsak kiteljesedik az íze.
Idén az "aranyozásból" elhagytam a fehérbort, maradt háromféle ecet, finom olaj, citrom, erőspaprika, zöldbors, s persze a méz. De megosztom Veletek a tavalyi s a tavaly előtti változatot is itt, egy helyen.
(Természetesen ez a savanyúság is szerepelt a nemrég bejegyzett gasztroajándékok listáján - már ha van (arany)szívünk odaadni...)

Az idei változat: citromos-mézes-csípős
Hozzávalók (800ml-es befőttes üvegenként): fél kg fokhagyma, fél citrom, 8 szem egész feketebors, 1ek balzsamecet, 1,5dl almaecet, 1,5dl tárkonyos ecet, 0,5dl szőlőmagolaj, 2 kisebb szárított erőspaprika, 1 babérlevél, csipet só, 6ek méz, 1,5dl víz

A tavalyi: fehérboros-mézes-csípős (egy régi kép itt)
Hozzávalók (800 ml-es befőttes üvegenként): 6 nagy fej fokhagyma, 2,5 dl száraz fehérbor, 1 ek fehér balzsamecet, 2 dl méz, 1 kisebb babérlevél, 1 citrom leve, 2 cseresznyepaprika vagy chili, citromfű, egész bors (fekete és zöld), csipetnyi só

A tavaly előtti: fehérboros-mustármagos-tárkonyos
Hozzávalók 2 kisebb (kb. 750 ml-es) üveghez: 12 nagy fej fokhagyma, 1l száraz fehérbor, 2 dl 10%-os ecet, 12 dkg cukor, 2 cseresznyepaprika, 2 babérlevél, 1 csokor tárkonylevél, 1 ek só, egész fekete bors, mustármag, (az üvegek tetejére 1-1 ek olaj)

Elkészítés: A fokhagymát megpucoljuk. A vizet (vagy bort), az eceteket és az olajat a fűszerekkel együtt felforraljuk, csak a mézet hagyjuk ki belőle. Ha forr, beledobjuk a fokhagymagerezdeket és öt percig főzzük. Utána elzárjuk a gázt. Amikor már nem forró, csak meleg, belekeverjük a mézet (kivétel a tavaly előtti változat, mert abban nincs méz.) Ha volt benne zöldfűszer, azt eltávolítjuk, a többi maradhat. A levét átszűrhetjük. Üvegekbe töltjük és lezárjuk.

Kifejezetten jól esik a napon gyönyörködni benne. De nem tesszük: hűvös, fénytől védett helyen tároljuk. Felbontás után pedig hűtőben.
Sajtokhoz, sültekhez, grillételek mellé...meg csak úgy.

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

Babos-kolbászos kukoricalepény

a madarak távol vannak
elengedtem őket
minden nap ők hoznak
erőt
nem a repüléshez

az élethez csupán

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A tegnapi diétásnak nevezett menü után egy igazán laktató fogás következett. A környezetemben többen is úgy gondolják, hogy a kukoricadarát inkább meghagyják az állatoknak, én viszont édesen és sósan is szívesen eszem időnként. Azoknak is jó választás lehet, akik valamilyen okból nem ehetnek tojást vagy lisztet. Még a tejtermék is elhagyható belőle.
Ez a kukoricás lepény készülhet sokkal könnyedebben is, bab, krumpli és kolbász helyett mehetnek bele friss zöldségfélék, fehér sajt és paradicsom. Vagy lehet egy gombás-sajtos változatot is sütni. Én most egy kicsit a hagyományosabb ízvilág felé mentem.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy ha füstölt kolbász is kerül bele, akkor mindenképpen valamilyen ecetes savanyúsággal kínáljuk. (A zöldséges változatot meg inkább salátával.)
Egyébként meglepően kevés darából igazi négyszemélyes adag lesz.

Hozzávalók (4 főre): 2dl kukoricadara, 5dl víz, 2 nagyobb krumpli, 1 doboz babkonzerv (egyszerű sós vízben főtt fehérbab, 400gr/doboz), 2ek reszelt trappista sajt, 1kk só, 2ek olaj (vagy vaj), 1csokor petrezselyem, ízlés szerint: karikára vágott csípős füstölt kolbász és/vagy bőrös virsli

Elkészítés: Egy keverőtálba öntöm a kukoricadarát. Hozzáadom a sót. A krumplikat meghámozom, és a kukoricára reszelem. A vizet úgy mérem ki, hogy a bab leszűrt főzőlevét is beleszámolom. Ráöntöm az ételre, és főzni kezdem. Ez történhet a tűzhelyen, de a mikroban is megoldható, hiszen csak néhány percről van szó. Viszont fontos közben a darát időnként átkeverni. Amikor már majdnem puha, beleteszem a babot, az összevágott petrezselymet, a sajtot és az olajat. Végül a karikára vágott füstölt kolbászfélét. Amikor a dara már jó (de folyós), beleöntöm egy közepes méretű, kivajazott tepsibe. 200 fokon kb. 20 percet sütöm.

A sütőből kivéve elég hamar könnyen szeletelhetővé válik. Én most vékonyra sütöttem, mert egy kicsit szárazabban szeretem. A téglalapokat a tányéron rétegeztem egymásra.

Paprikás krumpli

Majd
elringat e döcögő utazás távoli síneken
elringat a hazafelé sosemvolt idegen
dallam a fülben a fejben a szájban
az örök-egyben a váltakozásban
múltból menekvő soha-soha-másban
majd elringat a tánc a járom-idő.

(erős ildikó - úton)

A zöldséges ételek után (közben) ma igazi dőzsölés volt, bár biztosan van, aki ezt másképpen képzeli el. De nekem valódi ínyencfogás a paprikás krumpli, főleg ha új, és nem öregecske krumpliból készül. Kerüljön bele jófajta, csípős kolbász is. Méghozzá elegendő. Ha finom fogást akarunk, fontos, hogy a füstölt íz érvényesüljön. És legyen sűrű, rövid leve, ne emlékeztessen valami zsírszegény levesre. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos ízek csak kellő mennyiségű zsiradékban érvényesülnek megfelelően. Mindig azt szoktam mondani, hogy inkább ne főzzünk egy ételt, mintsem hogy megfosszuk lényegi mivoltától. (Vagy ha mégis megtettük, legalább nevezzük másképp...)
Azután legyen hozzá valami finom savanyúság, kovászos vagy csemegeuborka. S persze tunkolnivaló finom kenyér. Ehhez inkább fehér vagy félbarna. Egy pohár finom limonádé, némi napsütés az ebédhez - s már meg is van koronázva a napunk.
A minap Duende juttatta eszembe, milyen régen is ettem már paprikás krumplit. Hát én nem tudom húsz perc alatt elkészíteni, az előkészítéssel együtt azért nekem kell hozzá egy bő háromnegyed óra. Míg a szaft sűrű lesz, a krumpli kissé átveszi a füstölt-csípős ízt, s az egész ételnek harmónikus, egységes íze lesz. Persze attól is függ, hogy épp milyen krumpliból dolgozunk. Parázsburgonyával is szeretem, azt össze sem kell vágni. Duendével ellentétben én szalonnát inkább csak a kinti főzöcskénél használok hozzá, viszont rendszerint több fokhagymát teszek bele. Köményt pedig nem szoktam, pedig jó lehet vele. Ez megint egy olyan étel, amit nem feltétlenül értelmes dolog olajon készíteni (bár ki hogy szereti), a szalonna vagy a zsír mindenesetre hitelesebb megoldás.

Hozzávalók: 2kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2kk pirospaprika, 1kk Csípős Rózsa (bio erőspaprikakrém), 1 paradicsom (télen natúr paradicsomlé), 1 zöldpaprika, 1 szál csípős, nem túl száraz füstöltkolbász, 1kk só, zsír vagy olaj, víz

Elkészítés: a zsiradékot egy nagyobb lábasban vagy megfelelő méretű nyeles serpenyőben megmelegítjük. Rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk. Mehet rá pár percen belül a megtiszított, hasábokra vágott krumpli, és 8-10 karika kolbász. Majd a pirospaprika, az összezúzott fokhagyma, a darabokra vágott paradicsom és paprika. Pár percig így együtt pirítjuk, majd hozzáadjuk a Csípős Rózsát és a sót. Kevés vízzel felöntjük, majd fedő alatt forraljuk. Amikor a krumpli már félig puha, levesszük a fedőt, és így főzzük sűrűre a levét. Pár perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá a többi kolbászt (én így szeretem, frissebb marad az íze.) Összeforraljuk, megkóstoljuk, s amikor már a szaft is jól átvette a kolbász ízét, elzárjuk a gázt.

Azt hiszem alapvető ennél az ételnél, hogy a kolbász tényleg jó minőségű, és ízlésünknek megfelelő legyen.

Bár még nem készítettem, nagyon finom lehet nokedlis-tejfölös változatban is. De az már tényleg tobzódás...(Bőrös virslit pedig csak ritkán, és akkor is frissen főzök bele / vagy sütök rá annak, aki kér.)

Zöldséges-csípős csirke - ünnepeltünk...

Tegnap Apukám névnapját ünnepeltük. Csak hárman voltunk ezúttal. Ha többen is összejövünk - és az idő jó - inkább kint szeretek teríteni, mert jobban elférünk, mint az étkezőnek kicsi budafoki konyhában. Apu nem szereti az édes süteményeket, viszont szívesen eszik húst és fűszeres ételeket, ezért a következő volt a menü:

Szárnyashúsleves
Zöldséges-csípős csirke párolt rizzsel
Vajas kifli
Tokaji hárslevelű félédes fehérbor


Fentiek közül egyedül a főétel nem szerepelt még a blogon, ezért annak receptjét most közlöm.

Hozzávalók: 80dkg kicsontozott csirkemell, 2 sárgarépa, 2 nagy fej vöröshagyma,
1 zöldpaprika, 1 erős paprika, 2 gerezd fokhagyma, só, 1ek cukor, csipetnyi gyömbér, őrölt kömény, fehér bors, 1ek ecet, 4ek paradicsomlé (amikor van: friss paradicsom), olaj, 1kk pirospaprika, (esetleg: 2ek szójaszósz)

Elkészítés: A megtisztított hagymát, répát, zöldpaprikát, hosszúkás, vékony darabokra vágom, kevés olajon kissé megpirítom. Rádobom az apróra vágott húst, tovább pirítom, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát valamint a paradicsomlét (szezonban a friss paradicsomot kis darabokra aprítva.) Lefedve főzöm pár percig, amíg a hús némi levet ereszt. Ekkor hozzáteszem a gyömbért, sót, köményt, fehér borsot, az apróra vágott erőspaprikát, a cukrot. Tovább főzöm kis lángon. Amikor jól besűrűsödik a szaft, hozzáteszem az ecetet és a szójaszószt. Pár percig még összeforralom. Mivel nagyon fűszeres (keleties ízvilágú) étel, semleges körettel, natúr párolt rizzsel vagy tésztával fogyasztjuk.

Fokhagymás kenyérropogós és a komjáti rettenetes

üveg mennybolt szórt színezüst csillagot
vetett a tó vizén kristályos fényhabot

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az alapötletét A Közös konyha(kert)-ből loptam, ahol a napokban kenyérchips készült. Én a szikkadt kenyérszeletekből hosszúkás rudakat vágtam, majd azokat egy keverőtálba tettem. Ráöntöttem 2 ek fahéjas fűszerolajat (megint újabb felhasználási lehetőség!), és kézzel alaposan összeforgattam. Ezután fél kiskanál sót, kevés porított fokhagymát és frissen őrölt zöldborsot szórtam rá. Ismét összeforgattam, és a fűszerolajjal vékonyan kikent tepsibe fektettem. 200 fokra előmelegített sütőben úgy negyedórácskát sütögettem, egyszer átkevertem, hogy egyenletesen barnuljon.
A napokban kaptunk a nomádporta környékén termő szőlő borából. A savanykás piros nedűt csak komjáti rettenetes néven emlegetik az odavalósiak. Nos ízlés dolga, ki szereti, ki nem. Szerintem ehhez a kenyérropogóshoz éppen jó, noha nem én vagyok az, aki a borokat - szakértelemmel vagy anélkül - képes élvezni...
(Nem bírván betelni a gasztroblog nyújtotta lehetőségekkel, az oldalsávon új rovatot - Vers mindenkinek címmel - indítottam. Kedves kincseimet itt is próbálom másokkal-Veletek megosztani...)

Fahéjas fűszerolaj

tavaszéjen történt e különös varázslat
talán egy kósza vágy szállta meg a tájat
s röpített távol kertbe simuló szárnyakon
hol a néma fák közt ezernyi árny osont

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Annak idején már készítettem ilyen-olyan fűszerolajakat, konkrét felhasználási tervek nélkül, akár gasztroajándéknak is. Azután leszoktam róla, mert inkább csak nézegettem őket a napfényben időnként - ahelyett, hogy számottevő módon használtam volna. Sülteket ritkán készítek, így arra sem kenegettem. Most viszont ismét előtérbe kerültek nálam, mert valahogy több ötletem támad a felhasználásukhoz. Azzal a bizonyos diós sajttal indult minden, amit a vkf-fordulóra fűszeres olajba pácoltam. Az olajnak egy része megmaradt, s mivel nagyon jóízű volt, úgy döntöttem, hogy átszűröm (bár a belőle kiemelt sajt nem pergett szét, így nem is volt zavaros.) Így is tettem, s még adtam hozzá egy kevés dióolajat is, valamint a fűszereket frissre cseréltem: került bele ismét fahéjrúd, felhasított erőspaprika, egész zöldbors, fokhagymagerezd és babér. A fahéjról el kell mondanom, hogy ezidáig családunk mondhatni tradicionálisan használta, vagyis inkább édes süteményekhez, esetleg italokba, teába - eltekintve édesanyám azon kísérletétől, amikor gyermekkoromban egyszer a resztelt májra tett egy keveset - őrölt bors helyett, véletlenül. Az esetből azonban családi történet és tradíció lett - Apunak annyira ízlett, hogy attól kezdve mindig így kellett készíteni. Amikor ezt nemrég megemlítettem egy recept kapcsán Duendének, ő elmondta, hogy a fahéjat rendszeresen használja sós ételekhez, s ilyen kombinációban még többre értékeli. Nekem is megtetszett ez a gondolat és gasztroirány, így bátran tettem bele a már említett sajtpácba, illetve most ismét került a fűszerolajba. Nagyon jól kiegészítik egymást az erőspaprikával - de tudni kell azt, hogy én mindig is kedveltem a keleties hatású ízkombinációkat (legfőképpen az édes-csípős-sós elegyét). Visszatérve az olajra, a felhasználására vonatkozóan emlegetett ötleteimet majd bemutatom szépen sorjában, úgy talán érdekesebb lesz, mintha már most belevágnék...
(Ami alapszabály: a fűszerolajba sohasem kerülhet semmilyen hozzávaló nedvesen, az előzetes öblítés után mindent szárítsunk gondosan meg, beleértve az üveget is, máskülönben megpenészedhet. Hűvös, sötét helyre állítsuk.)

Gomba fűszeres-tárkonyos marinádban

nem tudom
melyik
szavunk/ mozdulatunk/ döntésünk
volt utóljára
szerep/ mérlegelés/ megbánás
nélküli
tiszta-kegyetlen
(sz)ép

(erős ildikó - nem tudom)

A februári könyvajánlóban bemutatott műből egyre több és több ötlet származik, bár mindig átalakítom valamennyire a recepteket. Ebben az esetben például a borecet és fehérbor kombinációja helyett balzsamecetet és gyümölcsecetet használtam, rozmaring helyett pedig tárkonyt. Néhány napig kell hűvös helyen érlelődnie az ízeknek, de már ma megkóstoltam (tegnap este készült), s a gomba remekül átvette a marinád ízét. A könyv grillekhez és hideg büféhez ajánlja, szerintem kitűnő savanyúság, de salátákba is el tudom képzelni.
A hozzávalók egy kisebb csatos üveghez: 25 dkg apró barna csiperkegomba, egy marék szárított rókagomba, 4 gerezd fokhagyma, 1 szárított erőspaprika, egész zöldbors, tárkony, 1,5dl tárkonyos ecet, 1,5dl almaecet, 1,5dl olaj, csipetnyi só.
A fokhagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk, az erőspaprikát félbevágjuk. A folyadékokat a fűszerekkel együtt felforraljuk, majd beleszórjuk a megtisztított gombaféléket (én a héját lehúzni nem szoktam, csak a földet kefélem le róla). Ha már langyosra hűlt, száraz üvegbe töltjük és lezárjuk. 2-3 napig hagyjuk pácolódni - de már másnap nagyon finom!

Magvas gondolatok - VKF XXIII.

Fűszeres olajban pácolt diós házisajt darás kenyérrel

Ez egy olyan VKF-forduló, amire tényleg készültem. Jó előre méghozzá. A blogomat rendszeresen olvasók már láthatták e finomság első fordulóját, amikor a napok alatt lecsepegtetett sűrű joghurtból zöldfűszerek és vágott dió hozzáadásával elkészült a diós házisajt (recept itt), majd bekerült a fűszeres olajba (emlékeztetőül: a szőlőmagolajba fahéjrudat, erős paprikát, egész zöld borsot és babérlevelet tettem.) Ma eljött azonban a pillanat, amikor egy hét elteltével kivettem a sajtdarabokat az olajból, hogy megkóstoljuk. Azt mondtam, hogy ez a diós sajt már pácolás nélkül is finom, most azt mondom, így egészen különleges, pikáns íze van, legközelebb biztosan nagyobb adagban és még azon felül, ajándékba is készítek majd. Az erőspaprika a többi fűszerrel igazán jó munkát végzett. Ezúttal a napokban sütött darás kenyérrel ettük. Maga a pácolaj is olyan finom, hogy egy-egy falat közben még csepegtettem a kenyérre. Mmmm...