Fahéjas fűszerolaj

tavaszéjen történt e különös varázslat
talán egy kósza vágy szállta meg a tájat
s röpített távol kertbe simuló szárnyakon
hol a néma fák közt ezernyi árny osont

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Annak idején már készítettem ilyen-olyan fűszerolajakat, konkrét felhasználási tervek nélkül, akár gasztroajándéknak is. Azután leszoktam róla, mert inkább csak nézegettem őket a napfényben időnként - ahelyett, hogy számottevő módon használtam volna. Sülteket ritkán készítek, így arra sem kenegettem. Most viszont ismét előtérbe kerültek nálam, mert valahogy több ötletem támad a felhasználásukhoz. Azzal a bizonyos diós sajttal indult minden, amit a vkf-fordulóra fűszeres olajba pácoltam. Az olajnak egy része megmaradt, s mivel nagyon jóízű volt, úgy döntöttem, hogy átszűröm (bár a belőle kiemelt sajt nem pergett szét, így nem is volt zavaros.) Így is tettem, s még adtam hozzá egy kevés dióolajat is, valamint a fűszereket frissre cseréltem: került bele ismét fahéjrúd, felhasított erőspaprika, egész zöldbors, fokhagymagerezd és babér. A fahéjról el kell mondanom, hogy ezidáig családunk mondhatni tradicionálisan használta, vagyis inkább édes süteményekhez, esetleg italokba, teába - eltekintve édesanyám azon kísérletétől, amikor gyermekkoromban egyszer a resztelt májra tett egy keveset - őrölt bors helyett, véletlenül. Az esetből azonban családi történet és tradíció lett - Apunak annyira ízlett, hogy attól kezdve mindig így kellett készíteni. Amikor ezt nemrég megemlítettem egy recept kapcsán Duendének, ő elmondta, hogy a fahéjat rendszeresen használja sós ételekhez, s ilyen kombinációban még többre értékeli. Nekem is megtetszett ez a gondolat és gasztroirány, így bátran tettem bele a már említett sajtpácba, illetve most ismét került a fűszerolajba. Nagyon jól kiegészítik egymást az erőspaprikával - de tudni kell azt, hogy én mindig is kedveltem a keleties hatású ízkombinációkat (legfőképpen az édes-csípős-sós elegyét). Visszatérve az olajra, a felhasználására vonatkozóan emlegetett ötleteimet majd bemutatom szépen sorjában, úgy talán érdekesebb lesz, mintha már most belevágnék...
(Ami alapszabály: a fűszerolajba sohasem kerülhet semmilyen hozzávaló nedvesen, az előzetes öblítés után mindent szárítsunk gondosan meg, beleértve az üveget is, máskülönben megpenészedhet. Hűvös, sötét helyre állítsuk.)

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!