Mustáros-ecetes-olajos barackmártás

én nem tudom hogyan kell:
(az ember csak ritkán mer
nem hisz már álmokat
gyűjt csupán ráncokat
félve néz tükörbe
ez maradt belőle
túl szikes éveken
még nem tudja mit jelent
még nem tudja hogyan kell
mivel és mit ront el)

én nem tudom hogyan kell
mivel mit rontok el

hogy végül mi marad
hogy végül ki marad
marad-e
belőlem

(erős ildikó - úton)

Már télen ilyen gyümölcsmártásra vágytam, persze akkor csak almával és déligyümölccsel tudtam elkészíteni, íme, itt álldogál a hóban. Utólag nézve a színe is elég sápadt, de furcsa is lenne egy élénk színben pompázó mártás február végén. Szerencsére azonban most - a barackszezon idején - is eszembe jutott, sárga- vagy őszibarackból egyaránt nagyon finom.
A külhoni konyhák irodalmában a hasonló mártások vinaigrette névre hallgatnak. Kerül beléjük valamilyen gyümölcs, ecet, olaj, mustár és többnyire hagyma, őrölt bors is. Én az utóbbi kettőt mostanra elhagytam, nem, mintha nem szeretném, de valahogy a gyümölcsös ízhez most nem kívántam. Inkább azon igyekeztem, hogy a barack minél dominánsabb maradjon.
Igazi ínyencség sültek mellé vagy salátákra, de grillezett zöldséget is szívesen mártogatok bele.
S bár sokáig eláll, gasztroajándéknak inkább más gyümölcsből készítve ajánlhatom. A sárgabarack színe ugyanis idővel barnul kissé, inkább frissen fogyasszuk. A téli változat viszont hónapokon keresztül megőrizte színét és zamatát a hűtőben (kicsit sokat készítettem ugyanis belőle.) Piros bogyósokból és őszibarackból vagy körtéből is nagyon jó lehet.

Hozzávalók (1,5-2dl mártáshoz): 4 érett sárgabarack, 2ek fehér balzsamecet, 1tk (magos) erős mustár, 2ek (szőlőmag)olaj, 1ek méz, csipet só

Elkészítés: A sárgabarackot kimagozom, darabolom, és a többi hozzávalóval együtt turmixgépben pürésítem. A mártást tálalás előtt behűtöm.

Utólag belekukkantottam most a Szakácsok könyvébe. Az is több remek ízkombinációt kínál a vinaigrette-típusú mártásokra, érdemes kipróbálni kis adagokban, hogy lássuk, melyik ízlik igazán. Gyorsan készül, alig van vele teendő.

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!

Téli fűszeres sültkrumpli mézes almával

Különböző ötletek, receptek ötvözésével készült a mai nagyon egyszerű ebéd, köztük Dulmina csíkos krumpliját mindenképpen meg kell említenem. Én annyit változtattam, hogy a az előzőleg alaposan lecsutakolt krumplikat több irányban is bevagdostam, és a sütési folyamat második felében kezdtem el kenegetni a következő keverékkel: egy kevés szőlőmagolajat összekevertem pici sóval, őrölt erőspaprikával, borssal, Csípős Rózsával és némi magos mustárral.
Az elkészült krumplihoz finom és ugyancsak télies kísérő a mézes sült alma. Annak különösen jó választás, aki szívesen párosítja a csípős és édes ízvilágot. De meleg almakompóttal is el tudom képzelni.

Szójás vagdalt mustáros burgonyával

Ahogy már többször említettem, nem áll tőlem távol a húsmentes, sőt a vegán táplálkozás sem. Szívesen eszem ízletes zöldségeket, és az újdonságokra is vevő vagyok. Az úgynevezett "-pótló" élelmiszerekre kevésbé, így a szóját sem igen használom, de talán csak azért, mert kinevezték egy időben húshelyettesítőnek. Ha nem így tekintek rá, akkor nincs gondom vele, bár többre értékelem a szerkezetében át nem alakított friss vagy szárított élelmiszereket. Azért mértékkel a szója is jöhet, ezúttal az ötletet Renáta adta, én meg kedvünk szerint változtattam meg a receptet a hozzávalók, a fűszerezés és a mennyiségek tekintetében.
Felhasználtam: 4 kis szelet rozskenyeret, 6 ek szójagranulátumot, 2 kk pirospaprikát, sót, frissen őrölt zöldborsot, petrezselymet, zúzott fokhagymát, reszelt vöröshagymát 2kk Csípős Rózsát, 1ek natúr paradicsomlevet, 1tk morzsolt majorannát, 3 ek Graham lisztet, 2 ek szőlőmagolajat és kevés vizet.
A sütőben sült vagdalthoz mustáros burgonyát készítettem. Az ötlet Millie-től származik, de az ő változatát az amúgy is fűszeres vagdaltomhoz egy kissé megszelídítettem: az előzőleg megfőzött krumplit serpenyőben egy kevés szőlőmagolajon átforgattam és szemes mustárt valamint egy kevés őrölt zöldborsot adtam hozzá. (Valamikor majd az eredeti változatot is elkészítem, de azt hiszem, hogy az a gazdag ízvilág okán önmagában is megállja a helyét.)