Pástétom pirított zöldségekből, olajban

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. (Márai Sándor)

Valahogy minden évben, napra pontosan tudom, érzem, mikor jön meg a tavasz. Nem a hőmérséklettől függ, vagy a rügyektől, vagy a napsütéstől. Nem. A szél az, ami meghozza. Van egy nap, amikor az északi szél helyett a déli kezd fújni, és akármilyen is az idő, az ember megérzi, hogy ez már valami más...

Meglátszik a blogon, hogy mostanában megint alig-alig főzök. A könyvelés kiadósabb része lefutott, kevéske szabadidőmben inkább kötök, és fonalakra vadászom. Néha egészen betegessé fajul a vágy, hogy már nem gyártott fonalak még fellelhető maradványait megszerezzem, és így biztosítsam a lehetőséget arra, hogy egyszer majd dolgozzak velük.

Itt a tavaszi napéjegyenlőség, és bizakodva nézünk előre. Eddig a nemzeti ünnepen volt a legjobb idő, Aput is sikerült kicsalogatni aznap a napozóágyra (azon túlmenően, hogy szinte minden nap kimegyünk valamerre.)

Öcsémékkel pedig egyeztettük az éves tervet, vagyis, hogy mikor mehet hozzájuk egy kicsit Apu, mikor kapunk mi egy kis "szabadságot". Mióta Apu beteg lett, nekiláttunk a klasszikus műveknek, vesszük sorra a XIX. századot. Ezt én is élvezem, de talán neki sem rossz. Sok filmet is néz, de válogatnunk kell: olyanokat, amiben a képi történés dominál, nem az agymunka, és nem beszélnek túl gyorsan, hogy követni tudja. Illetve szereti még a Hogy volt!?-sorozatot az M1-en.

Így többnyire készen vásárolok ennivalót, de legutóbb nem kaptam a kedvenc szendvicskrémemből. Ezért én csináltam egyet. Pirítóssal, teával nagyon finom, a paleók meg kenhetik valami húsfélére.
Azoknak ajánlhatom jó szívvel, akik szeretik az olajos dolgokat, én néha nagyon kívánom. Akár a vaj, az olaj is remekül kiemeli az ételek ízét. Csak válasszunk olyat, ami illik az adott ételhez, nem túl intenzív az íze, és szeretjük! Legyen hidegen sajtolt, ez fontos, nem a sznobizmus miatt... tényleg.

Hozzávalók (egy 750 ml-es üveghez): 4 nagyobb sárgarépa, 1 fehérrépa, kis darabka zeller, 3 közepes paradicsom, fél piros húsú paprika, 2 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 csomag petrezselyem, kb. 1 dl hidegen sajtolt semleges ízű olaj, sóban eltett fűszerpaprika, egy kis erőspaprika (szárított), fekete bors, só, (aki szereti: 15-20 db magozott olajbogyó)

Elkészítés: Egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon alaposan megpirítjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségféléket. Legyen szép, barnás színük. Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beleteszünk egy csomag petrezselyemzöldet, egész kevés sóval és borssal ízesítjük. Fedő alatt puhára pároljuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsöpögni. A főzőlevét tegyük el (fagyasszuk le), jó alap lehet más ételekhez, esetleg mártásokhoz, levesekhez. Ezután a zöldségeket turmixoljuk le, eközben adjuk hozzá a másik (friss) csokor petrezselymet is, és a kis erőspaprikát. Keverjük bele az apróra vágott olajbogyót, tegyünk hozzá (ízlés szerint) sóban eltett fűszerpaprikát, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós a végeredmény. Öntsük üvegbe a pástétomot, és töltsük fel az olajjal. Hűtsük le fogyasztás előtt, és később is hűtőben tároljuk.

Figyeljünk az arányokra, a z összhangra a fűszerezésnél. A zöldségekből is érdemes abból többet használni, amit jobban szeretünk. Én például nem rajongok az édes zöldségekért, ezért a téli sárgarépa ízét igyekszem ellensúlyozni más hozzávalókkal. Röviden, csináljunk, kedvünkre való pástétomot! Olajjal sem muszáj felönteni azoknak, akik ezt nem szeretik. Vendégeknek, szendvicskrémnek is jó lehet.

Jó étvágyat!

Késő őszi meleg: magyaros fűszerolaj

tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk

Fodor Ákos: Kaleidoszkóp
(játék-változatok, részlet)

A november kárpótolni látszik minket az első két őszi hónap furcsaságaiért, vannak napok, amikor a kert is egész kellemes, s az ilyenkor szokatlan napsütés közepette is jobban hiszünk benne, hogy talán nem lesz olyan nagyon hosszú a tél.
Nekem csak a természetes fény hiányzik, a számítógépen még csak eldolgozom este is, de a kézművesség nem működik. Egyszerűen nem látom a színeket, a formákat rendesen, ha próbálkozom is néha valamivel, igazán csak reggel derül ki, milyen lett. Ez így nem hatékony, mert ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor kezdem elölről. Napközben meg nincs idő ilyesmire.
Már említettem, hogy mostanában sokszor kerül salátaféle az asztalra, igazából én nem szoktam semmilyen különleges öntetet csinálni hozzá, csak egy kis olajjal, sóval (borssal) ízesítem. Lehetne másképp is, de nekem általában így esik jól. Minap viszont szert tettem csípős, hazai termesztésű fűszerpaprikára, így egy kis fokhagymával és hidegen sajtolt olajjal készítettem egy egyszerű fűszerolajat.
Jó nézegetni már a színét is, az olaj egyre inkább átveszi a paprika pirosát, de nagyon finom is.
Számtalan módon használhatjuk, különböző ételekbe / ételekre tehetjük, de pácolhatunk benne sajtokat is. Természetesen gasztroajándéknak is jó lehet.

Hozzávalók (2 kisebb üveghez): 10 közepes méretű csípős fűszerpaprika, 4 gerezd fokhagyma, kb. 4dl hidegen préselt jó minőségű olaj (Természetesen egész borssal, köménnyel vagy más fűszerekkel is lehet gazdagítani, de én most egyszerű, tiszta ízekre vágytam.)

Elkészítés: a megtisztított paprikát (magokkal együtt) és a fokhagymát fűszerkéssel apróra vágjuk. Tiszta (száraz!) üvegekbe töltjük és felöntjük olajjal. Jól összerázzuk, és hűvös, fénytől védett helyen hagyjuk összeérni néhány napig, illetve a felhasználásig.
Egyetlen fontos tényezője van az eltarthatóságnak: csak hibátlan hozzávalókat használjunk, és ne legyenek vizesek, nedvesek a hozzávalók.

(Használat előtt rázzuk fel!)

Mustáros-ecetes-olajos barackmártás

én nem tudom hogyan kell:
(az ember csak ritkán mer
nem hisz már álmokat
gyűjt csupán ráncokat
félve néz tükörbe
ez maradt belőle
túl szikes éveken
még nem tudja mit jelent
még nem tudja hogyan kell
mivel és mit ront el)

én nem tudom hogyan kell
mivel mit rontok el

hogy végül mi marad
hogy végül ki marad
marad-e
belőlem

(erős ildikó - úton)

Már télen ilyen gyümölcsmártásra vágytam, persze akkor csak almával és déligyümölccsel tudtam elkészíteni, íme, itt álldogál a hóban. Utólag nézve a színe is elég sápadt, de furcsa is lenne egy élénk színben pompázó mártás február végén. Szerencsére azonban most - a barackszezon idején - is eszembe jutott, sárga- vagy őszibarackból egyaránt nagyon finom.
A külhoni konyhák irodalmában a hasonló mártások vinaigrette névre hallgatnak. Kerül beléjük valamilyen gyümölcs, ecet, olaj, mustár és többnyire hagyma, őrölt bors is. Én az utóbbi kettőt mostanra elhagytam, nem, mintha nem szeretném, de valahogy a gyümölcsös ízhez most nem kívántam. Inkább azon igyekeztem, hogy a barack minél dominánsabb maradjon.
Igazi ínyencség sültek mellé vagy salátákra, de grillezett zöldséget is szívesen mártogatok bele.
S bár sokáig eláll, gasztroajándéknak inkább más gyümölcsből készítve ajánlhatom. A sárgabarack színe ugyanis idővel barnul kissé, inkább frissen fogyasszuk. A téli változat viszont hónapokon keresztül megőrizte színét és zamatát a hűtőben (kicsit sokat készítettem ugyanis belőle.) Piros bogyósokból és őszibarackból vagy körtéből is nagyon jó lehet.

Hozzávalók (1,5-2dl mártáshoz): 4 érett sárgabarack, 2ek fehér balzsamecet, 1tk (magos) erős mustár, 2ek (szőlőmag)olaj, 1ek méz, csipet só

Elkészítés: A sárgabarackot kimagozom, darabolom, és a többi hozzávalóval együtt turmixgépben pürésítem. A mártást tálalás előtt behűtöm.

Utólag belekukkantottam most a Szakácsok könyvébe. Az is több remek ízkombinációt kínál a vinaigrette-típusú mártásokra, érdemes kipróbálni kis adagokban, hogy lássuk, melyik ízlik igazán. Gyorsan készül, alig van vele teendő.

Fahéjas fűszerolaj

tavaszéjen történt e különös varázslat
talán egy kósza vágy szállta meg a tájat
s röpített távol kertbe simuló szárnyakon
hol a néma fák közt ezernyi árny osont

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Annak idején már készítettem ilyen-olyan fűszerolajakat, konkrét felhasználási tervek nélkül, akár gasztroajándéknak is. Azután leszoktam róla, mert inkább csak nézegettem őket a napfényben időnként - ahelyett, hogy számottevő módon használtam volna. Sülteket ritkán készítek, így arra sem kenegettem. Most viszont ismét előtérbe kerültek nálam, mert valahogy több ötletem támad a felhasználásukhoz. Azzal a bizonyos diós sajttal indult minden, amit a vkf-fordulóra fűszeres olajba pácoltam. Az olajnak egy része megmaradt, s mivel nagyon jóízű volt, úgy döntöttem, hogy átszűröm (bár a belőle kiemelt sajt nem pergett szét, így nem is volt zavaros.) Így is tettem, s még adtam hozzá egy kevés dióolajat is, valamint a fűszereket frissre cseréltem: került bele ismét fahéjrúd, felhasított erőspaprika, egész zöldbors, fokhagymagerezd és babér. A fahéjról el kell mondanom, hogy ezidáig családunk mondhatni tradicionálisan használta, vagyis inkább édes süteményekhez, esetleg italokba, teába - eltekintve édesanyám azon kísérletétől, amikor gyermekkoromban egyszer a resztelt májra tett egy keveset - őrölt bors helyett, véletlenül. Az esetből azonban családi történet és tradíció lett - Apunak annyira ízlett, hogy attól kezdve mindig így kellett készíteni. Amikor ezt nemrég megemlítettem egy recept kapcsán Duendének, ő elmondta, hogy a fahéjat rendszeresen használja sós ételekhez, s ilyen kombinációban még többre értékeli. Nekem is megtetszett ez a gondolat és gasztroirány, így bátran tettem bele a már említett sajtpácba, illetve most ismét került a fűszerolajba. Nagyon jól kiegészítik egymást az erőspaprikával - de tudni kell azt, hogy én mindig is kedveltem a keleties hatású ízkombinációkat (legfőképpen az édes-csípős-sós elegyét). Visszatérve az olajra, a felhasználására vonatkozóan emlegetett ötleteimet majd bemutatom szépen sorjában, úgy talán érdekesebb lesz, mintha már most belevágnék...
(Ami alapszabály: a fűszerolajba sohasem kerülhet semmilyen hozzávaló nedvesen, az előzetes öblítés után mindent szárítsunk gondosan meg, beleértve az üveget is, máskülönben megpenészedhet. Hűvös, sötét helyre állítsuk.)

Gomba fűszeres-tárkonyos marinádban

nem tudom
melyik
szavunk/ mozdulatunk/ döntésünk
volt utóljára
szerep/ mérlegelés/ megbánás
nélküli
tiszta-kegyetlen
(sz)ép

(erős ildikó - nem tudom)

A februári könyvajánlóban bemutatott műből egyre több és több ötlet származik, bár mindig átalakítom valamennyire a recepteket. Ebben az esetben például a borecet és fehérbor kombinációja helyett balzsamecetet és gyümölcsecetet használtam, rozmaring helyett pedig tárkonyt. Néhány napig kell hűvös helyen érlelődnie az ízeknek, de már ma megkóstoltam (tegnap este készült), s a gomba remekül átvette a marinád ízét. A könyv grillekhez és hideg büféhez ajánlja, szerintem kitűnő savanyúság, de salátákba is el tudom képzelni.
A hozzávalók egy kisebb csatos üveghez: 25 dkg apró barna csiperkegomba, egy marék szárított rókagomba, 4 gerezd fokhagyma, 1 szárított erőspaprika, egész zöldbors, tárkony, 1,5dl tárkonyos ecet, 1,5dl almaecet, 1,5dl olaj, csipetnyi só.
A fokhagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk, az erőspaprikát félbevágjuk. A folyadékokat a fűszerekkel együtt felforraljuk, majd beleszórjuk a megtisztított gombaféléket (én a héját lehúzni nem szoktam, csak a földet kefélem le róla). Ha már langyosra hűlt, száraz üvegbe töltjük és lezárjuk. 2-3 napig hagyjuk pácolódni - de már másnap nagyon finom!

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!

Diós házisajt olajban pácolva

képzelem a hegyek fáradt gerincét
arany napból szőtt tündöklő ingét

ezüst hangod ködfüggöny mögött
héja-szél száll meztelen fák fölött

(erős ildikó - a folyón túl - részlet)

Legutóbb, amikor a fűszeres joghurtgolyókat készítettem, kicsit elszámítottam magam, és a több nap alatt lecsöpögtetett sűrű, enyhén sós joghurtnak a fele megmaradt, abból nem készültek golyók. Gondolkodtam rajta, hogy mi legyen vele. Mivel párom egyre érdeklődőbb a sós-diós variációk iránt, úgy döntöttem, hogy készítek egy sajtot a hozzávetőlegesen 80 dkg joghurtból. Hozzákevertem 1kk metélőhagymát, 1 gerezd áttört fokhagymát és négy szem durvára vágott dióbelet, majd sajtot formáztam belőle, és 2 nagyobb, tiszta konyharuhába csomagoltam. Vágódeszkák közé helyeztem és egy üveg lekvárral lesúlyoztam. Így került a hűtő aljába még két napra. Ezután háromszögekre vágtam, egy részét így tettem el fogyasztásra, a másik felét pedig kisebb darabokra vágtam, üvegbe raktam. Egész zöldborsot, darabka fahéjat, 1 erős paprikát és 1 babérlevelet adtam hozzá, majd szőlőmagolajjal felöntöttem. Most így pácolódik, az ízét néhány nap múlva tudjuk ellenőrizni, de az olajból kimaradt diós sajt már önmagában is finom. A következő sajtomba pedig rókagombát szeretnék tenni. (Közben eszembe jutott: ez a recept akár az aktuális VKF-fordulóra is éppen megfelelő...)

Joghurtgolyók fűszeres olajban

legyen! - szólt az ember por létét
feledve, s életet adott a szavaknak.

halandót. - mert mi egyebe lehet,
ki magát sem mentheti, annak.

(erős ildikó - kisérlet)

Úgy alakult, hogy a könyvajánlóban beígért receptet alaposan átalakítottam. Mind a fűszerek, mind a kivitelezés tekintetében. Ezek a joghurtgolyók kellemes kísérői lehetnek sültnek is, de én most reggeli falatoknak képzeltem el őket. Az elkészítés nem igényel sok munkát, de néhány napos várakozást mindenképpen, hogy a joghurt megfelelő állagú legyen és az ízek összeérjenek. Így készült:
1400 gr natúr joghurtot (a fele is bőven elég) 2tk sóval összekevertem, majd gézzel kibélelt szűrőbe tettem, és egy edény peremére fektetve a hűtő aljában hagytam lecsöpögni 3 napig. 1,5 dl szőlőmagolajba fektettem 1 rúd fahéjat, 1 kettévágott szárított erőspaprikát, 2 gerezd fokhagymát és egy babérlevelet.
Három nap elteltével a sűrű joghurt feléhez adtam 1 kk citromfüvet, 1 csipet őrölt színes borsot, 2tk apróra vágott petrezselyemszárat, 1kk metélőhagymát és az olajból kivett, összetört fokhagymát. (A joghurt másik felét más célra eltettem, mert beláttam, hogy sok.)
Két kiskanál segítségével apró gombócokat formáztam, és durvára vágott petrezselyemzöldbe forgattam. Egy tálba tettem, majd meglocsoltam a leszűrt, fűszeres olajjal. Még 2 napot állt így (bár lehetett volna tovább is pácolni), végül kiflikarikákra tettem, tört dióval, retekkel kínáltam.
(Az eredeti recept egészen más fűszerezést alkalmaz, a petrezselyembunda is elmarad, és a golyócskák üvegbe kerülnek, olajjal felöntve. Én e célra nem akartam annyi olajat elhasználni, és tartottam is tőle, hogy az üvegben kissé összetörhetnek a joghurtgolyók, mert nem annyira sűrű az állaguk, mint akár a fehér sajtoké.)

Hát ez tényleg csoda...

Nagyon örülök, hogy én is ráakadtam a Maci által nem is olyan rég megtalált és közzétett kenyérreceptre, bár nekem is meg kellett várnom elkészítésével a másnapot. Telhetetlen voltam, s mindjárt négyszeres adaggal próbálkoztam, ami azért elvitt jónéhány órát. De mindenért kárpótolt az eredmény, noha nem lett olyan szép, mint az eredeti, s a közepén is felszakadt a "gát" kelesztés közben, hiába hagytam meg a 3-4 centit. Nem baj, így is nagy öröm volt elkészíteni, a következő adag talán mutatósabb lesz. A tésztája felülmúlhatatlan. Köszönet a kivételes receptért!