Megérkeztek

vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
(Kányádi Sándor)

Nem lehet tagadni, mennyire háttérbe szorult mostanában a konyha és a főzés otthonunkban. Párom készíti a reggelinket és az ebédünket is, nekem még hétvégén sem igen jut időm alkotni. Ez egyébként nem baj, mert az élet ilyenkor más dolgokat tol előtérbe, és ez egyfajta ritmust és változatosságot is jelent. Akármennyire szeretünk is valamit, kellenek szünetek benne, amit töltekezésre is felhasználhatunk.
Időnként este, ha jut időm elalvás előtt, azért fellapozok egy-két szakácskönyvet vagy konyhamagazint, de tény, hogy most ritkábban. Utána "fejben főzök", ha értitek mire gondolok, elraktározok néhány ötletet, gondolatot.
És bár rendre kimaradok a közös gasztro programokból, találkozókból, versenyekből, játékokból, azért figyelemmel kísérem. Egy-két alkalom akad, ami elég teret és időt hagy a részvételre.

Ilyen volt legutóbb a Kőteleki Kaptár mézes receptversenye. Érdeklődéssel várom majd a fejleményeket. Most pedig egy újabb lehetőség a tokaji borecetes receptverseny.

Én a héten kaptam meg a mintacsomagot, és kíváncsian nézek e gasztrokaland elé. Annál is inkább, mert már vannak terveim a borecetekkel kapcsolatban. Többet nem árulnék el, de nagyon valószínű, hogy a tokaji muskotályból és furmintból készült ecetek lesznek nálam a főbb szereplők, mert jobban izgat telt ízük, mint a fűszeres változatoké. Mindazonáltal azokat is szeretném kipróbálni.

Mind a méz, mind az ecet (akár együtt is a kettő) jól illeszkedik a konyhámba és a főzési szokásaimhoz. Párom paleolit étrendjébe, de más, reform étrendekben is ott a helye. Ráadásul hazai termékekről van szó, még egy további érv a kipróbálásuk mellett.

A borecetes recepteket a blogon is közzé kell tenni, így itt is olvashatók lesznek.

A mintacsomagról pedig annyit, hogy a következő termékeket tartalmazza:

Tokaji borecet tokaji muskotályból
Tokaji borecet tokaji furmintból
Fűszeres tokaji borecet bazsalikommal
Fűszeres tokaji borecet kakukkfűvel
Fűszeres tokaji borecet tárkonnyal

(A manufaktúrának nem mellesleg tokaji aszúból készült borecete is van, ennek is igen karakteres íze lehet.)

Ami pedig további terveimet illeti a konyha környékén, azok most a kertben kezdődnek, mert néhány évi sóvárgás után idén tényleg szeretnék fügefát, és ezúttal teszek és érte.

Mustáros-ecetes-olajos barackmártás

én nem tudom hogyan kell:
(az ember csak ritkán mer
nem hisz már álmokat
gyűjt csupán ráncokat
félve néz tükörbe
ez maradt belőle
túl szikes éveken
még nem tudja mit jelent
még nem tudja hogyan kell
mivel és mit ront el)

én nem tudom hogyan kell
mivel mit rontok el

hogy végül mi marad
hogy végül ki marad
marad-e
belőlem

(erős ildikó - úton)

Már télen ilyen gyümölcsmártásra vágytam, persze akkor csak almával és déligyümölccsel tudtam elkészíteni, íme, itt álldogál a hóban. Utólag nézve a színe is elég sápadt, de furcsa is lenne egy élénk színben pompázó mártás február végén. Szerencsére azonban most - a barackszezon idején - is eszembe jutott, sárga- vagy őszibarackból egyaránt nagyon finom.
A külhoni konyhák irodalmában a hasonló mártások vinaigrette névre hallgatnak. Kerül beléjük valamilyen gyümölcs, ecet, olaj, mustár és többnyire hagyma, őrölt bors is. Én az utóbbi kettőt mostanra elhagytam, nem, mintha nem szeretném, de valahogy a gyümölcsös ízhez most nem kívántam. Inkább azon igyekeztem, hogy a barack minél dominánsabb maradjon.
Igazi ínyencség sültek mellé vagy salátákra, de grillezett zöldséget is szívesen mártogatok bele.
S bár sokáig eláll, gasztroajándéknak inkább más gyümölcsből készítve ajánlhatom. A sárgabarack színe ugyanis idővel barnul kissé, inkább frissen fogyasszuk. A téli változat viszont hónapokon keresztül megőrizte színét és zamatát a hűtőben (kicsit sokat készítettem ugyanis belőle.) Piros bogyósokból és őszibarackból vagy körtéből is nagyon jó lehet.

Hozzávalók (1,5-2dl mártáshoz): 4 érett sárgabarack, 2ek fehér balzsamecet, 1tk (magos) erős mustár, 2ek (szőlőmag)olaj, 1ek méz, csipet só

Elkészítés: A sárgabarackot kimagozom, darabolom, és a többi hozzávalóval együtt turmixgépben pürésítem. A mártást tálalás előtt behűtöm.

Utólag belekukkantottam most a Szakácsok könyvébe. Az is több remek ízkombinációt kínál a vinaigrette-típusú mártásokra, érdemes kipróbálni kis adagokban, hogy lássuk, melyik ízlik igazán. Gyorsan készül, alig van vele teendő.

Orgonaszüret - ecet és illatos cukor

Honnan jött az ötlet? Nem tudom. Már tavaszelőn szerettem volna egy-két receptet ibolyából kipróbálni, de nem volt elegendő virágunk. Most viszont bőségesen van orgonánk, nem lesz kopasz a kert, ha egy részét a konyhában használom fel. Gasztronómiai célokra a jól kinyílt, erős illatú virágok a megfelelők - a rózsánál is ezt tapasztaltam, erről még írok később.

Az orgona esetében a megfelelően nyílt virágok könnyen lehúzhatók az apró zöld "tokokról", bár el lehet vele tölteni az időt, ha nagyobb mennyiségre van szükségünk.

Elsőként Palócprovence ibolyaecete nyomán orgonaecetet készítettem, a nomádportáról hozott fehér borecet hozzáadásával. A virágok színét gyorsan megszívta, most a hűtőben várakozik, két hét múlva leszűröm.

Illatos cukrot a vaníliás cukorhoz hasonlóan készíthetünk, a virágokat cukorrétegek közé helyezzük. A cukor legyen jóval több, mint a virág (legalább másfél-kétszerese), mert a szirmok különben túlságosan átnedvesítenék az elegyet. Jól rázzuk össze naponta. Pár nap után már nagyszerű illata van, ekkor nagyobb lyukú szitán keresztül át tudjuk szitálni, ha a szirmok nélkül akarjuk felhasználni. Célszerű, mert addigra a virág szép színe amúgy is megfakul. (Készíthetjük barna ill. nádcukorral is - nekem most nem volt itthon.)

Az orgonát más virágokhoz hasonlóan kandírozhatjuk.

A folytatás nemsokára következik.

Kertünk kincsei

Tegnap olvastam Dolce Vita medvehagymás olajának receptjét, amit a Maligán étteremből hozott nekünk. Bár medvehagymám már nem volt itthon, innentől beindultak a gondolatok, és hasonló módon - blansírozással - petrezselyemből, pitypang leveléből készítettem olajat (tavaszi salátákhoz.)

Egy csokor petrezselymet / pitypanglevelet 1 percre forrásba lévő vízbe dobok, majd jeges vízbe teszem (szűrővel a legegyszerűbb.) Utána alaposan leszárítom konyharuhán. Innentől kétféle módon folytathatom: vagy apróra vágom a zöldfűszert és felöntöm 2dl olajjal, vagy az olajjal össze is turmixolom, és másnap átszűröm. Én mindkét megoldást alkalmaztam, az elsőt is, mert szeretem a salátaolajban a zöldeket, ráadásul turmixolás nélkül nekem szebb, áttetszőbb az olaj. Felhasználás előtt pedig kissé felrázom. A fűszeres olajokat hűtő oldalában tárolom.

Az olajok után következett az orgonaszüret, a komjáti borecettel orgonaecetet készítettem (egy hét múlva átszűrhető), valamint illatos cukrot süteményekhez.
Az orgonából még lekvár is készül a konyhámban, nemsokára jelentkezem vele.
Külön bejegyzés lesz az orgonás receptekről hamarosan.

(A képen: petrezselyemolaj, pitypangolaj, orgonával illatosított cukor, orgonavirágos borecet - még készülőben.) Gasztroajándéknak is jók lehetnek.