2008. június 27., péntek

Színaranyba zárt mézes-csípős fokhagyma


Nem szoktam befőzni. Ennek részben az az oka, hogy a befőzésnek vidéken látom értelmét, ahol a felesleget teszi el az ember a saját terméséből, nem pedig a városban drágán megvásárolt gyümölcsöt, zöldséget. Gyermekkoromban persze segédkeztem a családi befőzéseknél, ahol hagyományosan baracklekvár, ribizliszörp, paradicsompüré és lecsó került az üvegekbe. De mennyi maradt télre? Nem sok. A paradicsompüréből biztosan semmi, pedig jónéhány üveggel készült.
Azt tapasztaltam, hogy a befőttekből a kedvencek még a tél beállta előtt elfogytak (csak úgy, délutáni nassolások folytán), ami meg nem igazán "ment", az még három év múlva is a polcon állhatott. Gondolom, másnak is vannak ilyen valamikor ajándékba kapott őskövületei. Szóval amíg nem tudunk életvitelszerűen vidéken tartózkodni, addig inkább megesszük frissen azokat az idénygyümölcsöket, -zöldségeket, amiket meg tudunk fizetni.
Egy-egy üveg "valami" azért minden évben készül, új és új ízkombinációk kísérleteként. De ezt sem télire szánom: esszük, amíg van.
Tavaly az imádott fokhagymából tárkonyos, borban pácolt savanyúságot készítettem. Hamar elfogyott. Idén édes-csípős ízekre vágytam. Ezért a méz, az erőspaprika került előtérbe, a savanykás mellékízt pedig fehér bor és citrom adja. Íme a hozzávalók és a recept egy kisebb üveghez:

6 nagy fej fokhagyma
2,5 dl száraz fehérbor
1 ek fehér balzsamecet
2 dl méz
1 kisebb babérlevél
1 citrom leve
2 cseresznyepaprika vagy chili
1/2 tk citromfű
egész bors (fekete és zöld)
csipetnyi só

A fokhagymagerezdeket megpucoljuk (ez eltart egy ideig, de a többi teendő megy gyorsan). A bort felforraljuk és a fokhagymát 5 percig főzzük benne. Közben beletesszük a babérlevelet és hozzáadjuk a balzsamecetet. Félrehúzzuk a tűzről. A citromfüvet teatojásba vagy teakanálba zárjuk, és a megfőtt fokhagymák közé tesszük, hogy a fűszer aromái kioldódjanak.
Egy másik edényben a mézet felmelegítjük a sóval, egészborssal, citromlével és a félbevágott erőspaprikákkal. A fokhagyma főzőlevéből 8 evőkanállal hozzáadunk.
A fokhagymákat a babérlevéllel együtt kiforralt üvegbe helyezzük, rátesszük a mézes felöntőléből kivett paprikadarabokat, egészborsot. Ezután rászűrjük a mézes felöntőlét.
Ha kihűlt, légmentesen lezárhatjuk. Hűvös, sötét helyen legalább 3-4 napig hagyjuk összeérni az ízeket. Az intenzív ízek folytán kevés is elegendő lesz belőle - savanyúság, mártás helyett: mi sült kacsacombok társaságában tervezzük megkóstolni.

5 megjegyzés:

Millie írta...

Ez nagyon jól hangzik! Beírod a tárkonyos verziót is? Régebben én is rendszeresen marináltam fokhagymát, de csak a snassz mstármag, koriander, bors, babérlevél kombót használtam, ecettel savanyítottam. De most ihletett kaptam.
A bejegyzésed címe pedig egyenesen költői :-D
Gratulálok!

Millie írta...

ihletet, termésetesen egy t-vel... ez a laptop billentyűzet nagyon érzékeny...

napmátka írta...

Holnapra felidézem a tárkonyos változatot, és bepötyögöm. Köszi a türelmet.

napmátka írta...

Íme a tárkonyos változat (ezt sajtokhoz és hurkafélékhez ajánlom):

Hozzávalók 2 kisebb (kb. 750 ml-res) üveghez:
12 nagy fej fokhagyma
1l száraz fehérbor
2 dl 10%-os ecet
12 dkg cukor
2 cseresznyepaprika
2 babérlevél
1 csokor tárkonylevél
1 ek só
egész fekete bors
mustármag

A bort az ecettel, cukorral, sóval és a fűszerekkel felforraljuk. A cseresznyepaprikákat egyben adjuk hozzá. A megtisztított fokhagymát 5 percig főzzük ebben a lében. Ezután levével együtt egy üvegedénybe vagy befőttesüvegbe töltjük és lefedve másnapig érleljük. Másnap ismét felforraljuk és még 5 percig főzzük. Hagyjuk kihűlni. A fokhagymát két kis üvegbe osztjuk és rászűrjük a páclét. A benne főtt fűszerekből tehetünk az üvegbe: egészborsot, mustármagot, tárkonyt és babérlevelet. Légmentesen lekötjük és hűvös, sötét helyen tároljuk. Felbontás után tegyük hűtőbe.

Millie írta...

Köszönöm!