A házi kolbászról

Gyerekkoromban hintázni szerettem volna,
de mindig akadt másik gyerek,
aki mégjobban szeretett hintázni, mint én.
Ezt értsétek meg, tülekedők!
Csak a hintának mindegy, hogy kicsoda függ rajta.

(Weöres Sándor: A vágy fokozatai)

Anyu receptfüzetében lapul egy régi recept a házi kolbász készítéséről, 10 kiló húsra vetítve tartalmazza a szükséges fűszerek mennyiségét. Emlékszem, hogy gyerekkoromban nagynénémékkel együtt készítették szüleim a házi kolbászt, s mivel fővárosiak voltunk, a hús nem az otthoni disznóvágásból kerekedett ki, hanem úgy vásárolták - mikor a hentestől, mikor vidékről. A házi készítésű finomságok amúgy is hozzátartoztak a szocialista lakótelepi lakások konyháihoz - talán így őrizték - öntudatlanul is - az egyszervolt ízeket. Apu családja Somogy megyéből, ő Vecsésről származott (ott még disznót tartottak), a 60-as években költöztek be a fővárosba, remélve, hogy itt több lesz a munkalehetőség és kicsit könnyebb a megélhetés. Anyuék pedig szintén a fővárostól délre, Erzsébetfalván laktak.
Valahogy így volt ez a többi családdal is, mindenki jött valahonnan, mindenkinek voltak vidéki gyökerei, s ily módon a Szent András napja (nov. 30.) után esedékes disznóvágások emléke az új körülményekhez igazítva élt tovább.
A fent említett receptet azóta már én is kipróbáltam. Nem lett rossz, de valahogy a húsfélék arányát (amit sajnos nem részletez a recept) nem találtam igazán el, mert egy kicsit száraznak tűnt a végeredmény. Akkor még nem volt kolbásztöltőm sem, így a kivitelezés egy erre az alkalomra átalakított keksznyomóval történt, nem állítom, hogy egyszerű volt, de párommal négykezesben összehoztuk. Füstölőnk sem volt, ma már az is van, a nomádporta egyik kéményének oldalába van építve, nagyon megörültem, amikor először láttam meg a padláson. Talán egyszer eljön az idő, hogy kipróbáljuk, de egyelőre a teleket nem ott töltjük.

A képen látható kolbászt Apu hozta a héten, egy ismerős bácsi készíti. Úgy egyszerűen: hús és a megszokott fűszerek. Nincs tartósító, szőlőcukor, színezék, gyorsérlelés, kutyafüle meg ehhez hasonlók. Nem vagyok egy nagy kolbászfaló, de azért a finoman füstölt húsfélék el tudnak csábítani. Ez a kolbász például annyira, hogy - bevallom - a kóstolóként kapott egy szálat három nap alatt eltüntettem (míg egyébként húsevő párom nem tartotta sűrgösnek a kóstolást. Így járt....)

Nagyon jó íze van, a legjobban az tetszett, hogy egyátalán nem találhatók benne némely bolti szerzeményekre jellemző elrághatatlan "valamik" (nevezzük így), a fűszerek sem harsányak, belesimulnak az ételbe, hagyják érvényesülni a puha, finoman füstölt hús ízét.

Sült krumpli gazdagon

versből szavakat
létemből maradandót
menteném - ha van

(erős ildikó - kísérlet-haiku)

Ma az egyszerűség jegyében megint krumpli készült nálam. Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a blogon már szerepelt hasonló étel. Akkor kicsit fűszeresebben, csípős-édesen - ráadásul téli krumpliból, amolyan melengető fogásként. Most bemelegítésre nem volt szükség, egy citromos-sós-petrezselymes olajjal kenegettem sütés közben, s a vége felé tűzdeltem bele a vékony sárgarépa- és kolbászszeleteket. Egyszerűsége ellenére igazi kényeztető ropogós-sült fogás.

Hozzávalók (személyenként): 4 közepes méretű újkrumpli, 1 szál kisebb sárgarépa, 5-6 karika kolbász, 2ek petrezselymes olaj, 1 csipet só, pár csepp citromlé

Elkészítés: A krumpli vékony külső héját lekaparjuk, majd a krumplikat leöblítjük és szárazra töröljük. Éles késsel 2-3 milliméterenként mélyen (de a zöldséget nem átvágva) bevagdossuk. 200 fokon sütjük rácson kb. egy órát. Egy villával vagy fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy átsült-e megfelelően a belseje. Ekkor megkenjük a sóval és citromlével összekevert petrezselymes olajjal, majd visszatoljuk a sütőbe. A sárgarépát megmossuk és vékony karikákra vágjuk. A kolbászszeleteket megfelezzük. A krumplikat ismét kivesszük egy szakácskesztyűvel a sütőből, és a krumplivágatokba egy kés segítségével belecsúsztatjuk a répa- és kolbászdarabokat. Még egyszer megkenjük a fűszeres olajjal, majd pár percig még sütjük, amíg a répaszeletek hullámosak nem lesznek. Addigra a kolbász is jó.

Választás szerint vegán és húsos változatban.
Inkább melegen, mint forrón tálaljuk egy hideg nyári gyümölcskoktél társaságában (melynek receptje holnap kerül fel a blogra.)

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

Paprikás krumpli

Majd
elringat e döcögő utazás távoli síneken
elringat a hazafelé sosemvolt idegen
dallam a fülben a fejben a szájban
az örök-egyben a váltakozásban
múltból menekvő soha-soha-másban
majd elringat a tánc a járom-idő.

(erős ildikó - úton)

A zöldséges ételek után (közben) ma igazi dőzsölés volt, bár biztosan van, aki ezt másképpen képzeli el. De nekem valódi ínyencfogás a paprikás krumpli, főleg ha új, és nem öregecske krumpliból készül. Kerüljön bele jófajta, csípős kolbász is. Méghozzá elegendő. Ha finom fogást akarunk, fontos, hogy a füstölt íz érvényesüljön. És legyen sűrű, rövid leve, ne emlékeztessen valami zsírszegény levesre. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos ízek csak kellő mennyiségű zsiradékban érvényesülnek megfelelően. Mindig azt szoktam mondani, hogy inkább ne főzzünk egy ételt, mintsem hogy megfosszuk lényegi mivoltától. (Vagy ha mégis megtettük, legalább nevezzük másképp...)
Azután legyen hozzá valami finom savanyúság, kovászos vagy csemegeuborka. S persze tunkolnivaló finom kenyér. Ehhez inkább fehér vagy félbarna. Egy pohár finom limonádé, némi napsütés az ebédhez - s már meg is van koronázva a napunk.
A minap Duende juttatta eszembe, milyen régen is ettem már paprikás krumplit. Hát én nem tudom húsz perc alatt elkészíteni, az előkészítéssel együtt azért nekem kell hozzá egy bő háromnegyed óra. Míg a szaft sűrű lesz, a krumpli kissé átveszi a füstölt-csípős ízt, s az egész ételnek harmónikus, egységes íze lesz. Persze attól is függ, hogy épp milyen krumpliból dolgozunk. Parázsburgonyával is szeretem, azt össze sem kell vágni. Duendével ellentétben én szalonnát inkább csak a kinti főzöcskénél használok hozzá, viszont rendszerint több fokhagymát teszek bele. Köményt pedig nem szoktam, pedig jó lehet vele. Ez megint egy olyan étel, amit nem feltétlenül értelmes dolog olajon készíteni (bár ki hogy szereti), a szalonna vagy a zsír mindenesetre hitelesebb megoldás.

Hozzávalók: 2kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2kk pirospaprika, 1kk Csípős Rózsa (bio erőspaprikakrém), 1 paradicsom (télen natúr paradicsomlé), 1 zöldpaprika, 1 szál csípős, nem túl száraz füstöltkolbász, 1kk só, zsír vagy olaj, víz

Elkészítés: a zsiradékot egy nagyobb lábasban vagy megfelelő méretű nyeles serpenyőben megmelegítjük. Rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk. Mehet rá pár percen belül a megtiszított, hasábokra vágott krumpli, és 8-10 karika kolbász. Majd a pirospaprika, az összezúzott fokhagyma, a darabokra vágott paradicsom és paprika. Pár percig így együtt pirítjuk, majd hozzáadjuk a Csípős Rózsát és a sót. Kevés vízzel felöntjük, majd fedő alatt forraljuk. Amikor a krumpli már félig puha, levesszük a fedőt, és így főzzük sűrűre a levét. Pár perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá a többi kolbászt (én így szeretem, frissebb marad az íze.) Összeforraljuk, megkóstoljuk, s amikor már a szaft is jól átvette a kolbász ízét, elzárjuk a gázt.

Azt hiszem alapvető ennél az ételnél, hogy a kolbász tényleg jó minőségű, és ízlésünknek megfelelő legyen.

Bár még nem készítettem, nagyon finom lehet nokedlis-tejfölös változatban is. De az már tényleg tobzódás...(Bőrös virslit pedig csak ritkán, és akkor is frissen főzök bele / vagy sütök rá annak, aki kér.)

Magyaros rizstorta mézes sült almával

Egyszer már készült nálam egy ehhez nagyon hasonló étel, itt tekinthető meg. A hasonlóság azonban inkább csak a külsőben mutatkozik meg, mert ezúttal például nem került az ételbe sem pörkölt alap, sem tojás, sem somlói bor. Ez utóbbi belefért volna, de nem volt itthon. Viszont az eredmény nekem kellemesebb. Párom meg végre látott valami egész kevés húst is a tányérjában, mert már félő volt, hogy válságos helyzetében előbb-utóbb bekopogtat Duendéhez, hátha maradt véletlen egy kis dinócsülök. A helyzet azért csak látszólagos, mert bár a posztolt ebédekből valóban gyakran hiányzik a húsféle (vagy csak az ízét adja), azért egyéb (magánjellegű) étkezések alkalmával be tudja pótolni a hiányt. De vissza a recepthez. Így készült:

10 dkg vajat egy nagyobb (fedős) serpenyőben megolvasztottam, és lassú tűznél megsütögettem benne 20 vékonyra szelt kolbászkarikát, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem.
50 dkg gömbölyűszemű rizst tettem a vajra, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam:
3 leforrázott, meghámozott paradicsom kockára vágott húsát, 1kk pirospaprikát, 2kk Csípős Rózsát, 1kk szárított zöldségkeveréket, 1 kisebb, apróra vágott vöröshagymát, 3 gerezd összetört fokhagymát, pár tekerésnyi zöldborsot és két csipet sót. Összeforgattam, majd fokozatosan engedtem fel vízzel, míg a rizs puhára főtt. A végén belereszeltem 4 dkg óvári sajtot, és beleszórtam némi petrezselymet.
Kivajazott kerek formába tettem, körben kiraktam az előzőleg kisütött kolbászszeletekkel (a képen ezek nem szerepelnek, mert párom kapta grátisz a saját adagjához), és kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Kívánság szerint céklával és mézes sült almával ettük.

/Tegnap az időjóslásról és a gyertyaszentelésről bejegyzés híján sem ejtettem szót. Pedig a farsangi időszak is bővelkedik jeles napokban: ma Szent Balázs ünnepe van, és kinek ne jutna eszébe ilyenkor - ha nem a saját élmény, akkor - Babits Balázsolás című verse./

Megadjuk a módját

Szégyen ide, szégyen oda, engem bizony a hetvenegynéhány kilométeres kis könnyű bicajtúra Ráckevére és vissza annyira kimerített, hogy két napja csak az energiát próbálom visszapótolni meggyötört testrészeimbe. Csakis ez lehet az oka, hogy az amúgy is laktató rakott krumpliba a szokásos hozzávalókon kívül (nálunk krumpli, tojás, kolbász, tarja, fűszerek, piritott hagyma) más egyéb is került: egy jó marék frissen vágott fokhagyma, paprikaszeletek, csípős pirospaprika.
A tetejére pedig tejföl (én nem szeretem rásütve, csak frissen) és egy kis reszelt sajt. Most úgy tűnik, egy időre jóllaktam..., csak hát az édesség, szóval arról sem szabad elfeledkezni.

Nem "csak" paprikáskrumpli....végre tunkolunk!

Erről az ételről én nem tudok szegényes jelzőkkel szólni, mert számomra egyike a világ legfinomabb ennivalóinak. Ha jóféle kolbász kerül bele és nem szétfővő virsliutánzat, akkor igazán mennyei fogás lehet, akár odakint fő meg, akár a tűzhelyen. Ha itt az újkrumpliszezon , akkor is feltétlenül kell főznöm legalább egyszer, ilyenkor persze kicsit hosszabb a leve, és igen, ha megrónak is érte, én bizony szeretem, ha van rajta zsíradék, és nem csupán leves.
Azután tunkolni is lehet a gazgag, narancsos-piros színben játszó szaftot. Ezúttal nem kenyérrel tettük, hanem zsemléket sütöttem hozzá.