Tokaji borcetek

Ahogy már itt a blogon olvashattátok, április első felében kaptam egy kóstoló csomagot tokaji borecetekből azzal a feladattal, hogy próbáljam ki különböző ételekben.
Az az igazság, hogy e finom és könnyű ízű ecetek kapcsán nekem azonnal a gyümölcsök jutottak eszembe. Nagyon szeretem ugyanis a vinegrette-típusú gazdag, gyümölcsös mártásokat.
Mivel még eperből nem készítettem, és az az egyik első gyümölcs, az volt a tervem, hogy a muskotályos borecetet ezzel a gyümölccsel házasítom össze.

Csakhogy szembesülnöm kellett a valósággal: a receptek bemutatására kitűzött május eleji határidő nem támogatja a tervemet, ízletes eper vagy más friss gyümölcs még nincs, csak az import vízízű. Téli almából és citrusokból meg már csináltam egyszer, nem akartam ismételni.

Így az epres vinegrette várat magára (az eperszezonra), ahogy a többi gyümölcsös tervem is. Talán emlékeztek még a málnából vagy kékszőlőből készült ketchup-változataimra, hát ehhez hasonlókat is csak később lehet majd készíteni.

Így sorra vettem, mi jöhet szóba. Zöldek már vannak, köztük a két kedvenc, spenót és sóska is. A saláták ilyenkor is népszerűek, a zöld szín pedig kifejezetten jól esik a szemnek és a gyomornak is.
Már sokszor leírtam, csak ismétlem magam, amikor megemlítem: a spenótot és a sóskát leginkább nyersen szeretem. A vadsóska a Bódva-parton és már az udvarunkban is megterem, kitűnő szomjoltó, és szinte egész évben hozzáférhető. Ha zöld, hát legyen kövér, találtam néhány szép bébicukkinit is hozzá. Ehhez készült egy könnyű, citromos-ecetes öntet a tárkonyos tokaji borecettel, borssal, szezámmaggal, kevés szőlőmagolajjal.

A muskotályos borecetet azonban mindenképp ki akartam próbálni, s ha már gyümölcs nincs, egy intenzív ízű mártogatót készítettem belőle, amely jól jöhet sültekhez, rántott vagy nyers zöldségekhez, vagy nassolni sült krumplihoz.

A mártogató gazdag alapját egy besűrített alaplé adja (most grillezett zöldségekből készült, de lehet bármilyen sült vagy csirke alapleve), ehhez szójaszószt és muskotályos borecetet használtam fel.

Íme a két recept:

Muskotályos mártogató tokaji borecettel

Hozzávalók (4 személyre): 1 deciliter zöldségalaplé (vagy sült- esetleg csirke-), 2 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál tokaji muskotályból készült borecet

Elkészítés: az alaplevet szobahőmérsékletre melegítjük, majd hozzáadjuk a szójaszószt és a borecetet.
_____________________

Vadsóska saláta bébicukkinivel tárkonyos tokaji borecetben

Hozzávalók (4 személyre): 20 dkg (vad)sóska, 2 bébicukkini, 1 evőkanál hidegen préselt (szőlőmag)olaj, 1 evőkanál szezámmag, 2 evőkanál tárkonyos tokaji borecet, 0,5 deciliter víz, 1 evőkanál citromlé, frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: a zöldféléket megmossuk, lecsöpögtetjük. A sóskaleveleket tányérokra rendezzük, majd a hosszában vékonyra szeletelt bébicukkiniket helyezzük rájuk. Megszórjuk szezámmaggal és frissen őrölt zöldborssal. A vizet elkeverjük a citromlével és az ecettel. A salátára locsoljuk. Végül megöntözzük egy kis olajjal. Vajas pirítóssal könnyű vacsora is lehet.

A tokaji borecetek tényleg nagyon finomak, jó velük dolgozni. Szép, tiszta színük van, egyértelműen elkülönülnek már illatukban is a különböző ecetek. Tetszik, hogy az ízük könnyű, nem túl erős. Csomagolásuk szép, jó kis gasztroajándék is lehet! Mindenkinek szeretettel ajánlom.

(Közben a Kőteleki Kaptár mézes receptversenye is lezárult. Gratulálok a győztesnek, nagy érdeklődéssel várom a recepteket, és köszönöm a zsűri különdíját!)

Őszutó saláta

foszlány-köd ring-leng
tar ágai között, mint-
ha lombja volna
(Fodor Ákos)

Nehéz elfogadni, ha a megszokott dolgok változnak körülöttünk. Csak néhány éve élek a budafoki otthonunkban, mégis valahogy a napok része a kert közepén álló akácfa. A kert legöregebb, legnagyobb fája, tavasszal utolsónak zöldül ki, de a szárítóköteleket is tartja, és nyáron árnyékot ad. A madarak - köztük a harkályok is - szívesen látogatják. Sokat fotóztuk már, különösen ősszel és télen, amikor az ágak kacskaringós alakzatokat rajzolnak az égre.
(Itt a blogon is szerepelt róla már néhány kép, egy részlete most is látható a kalendárium oldalon.)
Sajnos néhány ága már beteg vagy kiszáradt, mindenesetre évek óta apró társasházunk visszatérő témája, hogy le kellene vágni a száraz részeket.

Hát e héten sor került rá...s most szokni kell a csonka fát, az egész kert látványa olyan más lett. Talán majd a tavasz megszépíti, bár azt hiszem, egy ekkora fa újjáépülése nem emberi léptékkel mérhető.

Általában nem szoktam a salátáinkat kitenni a blogra, mert egy salátában (illetve, ahogy nálunk készül) nincs semmi különleges. A mai azonban egy kicsit más. Igazából nem is saláta, inkább egytálétel. Igyekeztem olyan hozzávalókat használni, amelyek novemberben még hazai termésből hozzáférhetők.
Az alapja sós vízben főtt fehérbab, a friss zöldek közül kelkáposzta, lilakáposzta, jégcsapretek, koktélparadicsom, lilahagyma került bele, néhány kocka füstölt parasztsonka egészíti ki, fűszerként pedig a Makkától kapott tölgyfán füstölt sót, pici frissen őrölt borsot, öntetként a nemrég készült magyaros fűszerolajat, petrezselymes olajat és fehér balzsamecetet használtam.

Hozzávalók (személyenként): 1 kis doboz fehérbab konzerv (sós vízben főtt bab, 240g), 1 levél kelkáposzta, 1 levél lilakáposzta, 2-3 koktélparadicsom, 1 kis fej lilahagyma, néhány kockányi jégcsapretek és füstölt parasztsonka, kevés só és bors, az öntethez: 1 ek magyaros fűszerolaj, 1 ek petrezselymes olaj, 1tk fehér balzsamecet.

Elkészítés: a babot lecsöpögtetjük, a hozzávalókat szükség szerint megtisztítjuk, aprítjuk, és mindent egy nagyobb tálban összekeverünk. Tálalás előtt hagyjuk állni egy fél órát.

Az eredmény egy picit csípős-savanykás laktató étel - igazi őszvégi friss fogás.

Nyári ételeink (sütve-párolt karaj zöldségekkel)

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?
(Fodor Ákos)

Megint itt van a tobzódás időszaka, még ha ez a nyár nem is akar igazán nyár lenni - ezidáig. A gyümölcs is kevesebb, cseresznyefánk szomorú képet nyújt.
Azért mégis sokféle zöldség hozzáférhető. Legutóbbi bejegyzésemben már írtam róla, miképpen próbáljuk (sokadszorra) átalakítani az étkezésünket.

A cukrot, a tejtermékeket a vaj kivételével elhagytuk, délig eddig is gyümölcsöt ettünk - tehát ez nem újdonság. Ami viszont a főétkezést illeti, próbáljuk magunkat ahhoz tartani, hogy minél több friss (tehát nem főzött/sütött, stb.) élelmiszert - főleg zöldséget - fogyasszunk.
Így az alap néhány hete a saláta. Nem is igazán saláta, csak sok-sok összevágott, összekevert friss zöldség, amit persze lehet fűszerezni később, meglocsolni citrommal vagy egy kevés hidegen sajtolt olajjal.

Erre kerülnek azután a további kulináris élvezetek - persze mértékkel, és egy étkezés alkalmával legfeljebb egyféle, hogy lehetőség szerint a szénhidrátokat és a fehérjéket ne keverjük jobban, mint ahogy a természet teszi.
Tehát a salátára vagy egy szelet sütve párolt hús kerül (aminek levét átszűrve lefagyasztom más ételek készítéséhez), vagy egy-két főtt tojás, gyakran pedig halféle. Ezek párom nyerő párosításai.

Én többnyire a szénhidrát felé megyek, vagyis a salátámhoz sütőben sült krumplit, vajas pirítóst vagy tésztát eszem.

Zsírt és vajat továbbra is használunk mértékkel, hüvelyeseket is eszünk, főzelékfélét (majd inkább ősszel), levesfélét, köztük húslevest is.
Sok, a blogomon szereplő recept ad ötleteket ehhez a típusú étkezéshez is, így például a grillezett zöldségfélék (padlizsán, cukkini) is asztalra kerülnek, csak nem joghurtos öntettel. Ugyanígy a krumplis ételek zöme.

A pörkölt nehezebb ügy, mert ahhoz kívánja az ember a szénhidrátot, valamilyen gabona-alapú köretet. Azt hiszem, nem fogjuk teljesen kizárni, legfeljebb ritkábban esszük.

A tésztafélék, péksütemények most kicsit visszaszorultak, próbálunk kevesebb gabonát fogyasztani, és a teljes kiőrlésű lisztet gyakran zabbal, kukoricaliszttel keverem.

Ezek a törekvések persze nincsenek bebetonozva, előfordul, hogy idő híján vagy más okból nem tartunk be minden lefektetett elvet, de amikor nincs akadálya, akkor ebben az irányban haladunk.

Sütve-párolt karaj zöldségekkel

Hozzávalók (10 szelethez): kb. 60-70dkg sertés rövidkaraj csont nélkül, kb. fél dl hidegen préselt olaj, 2 nagy sárgarépa, két közepes vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, és éles késsel kb. 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Nem klopfoljuk ki. Egy ecset segítségével mindkét oldalát átkenjük olajjal és a szeleteket egy tányérra helyezzük.
Egy serpenyőt alaposan felforrósítunk (lehet grillserpenyő is), tehetünk bele egy pici olajat is, de ne sokat. A hússzeleteket pár perc alatt minden oldalról átsütjük majd egy tűzálló tálba szedjük.
Figyeljünk rá, hogy a sütés magas hőfokon történjen, így nem távozik folyadék a szeletekből, de ne égessük meg!
A répát, hagymafélét tisztítsuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, és tegyük a hús közé. Sózzuk, borsózzuk, majd öntsük fel a tepsit annyi nem hideg vízzel, amely ellepi a szeleteket. A megmaradt kevés olajat is ráönthetjük. Fólia alatt, 180 fokon két órát pároljuk a sütőben.
(A levét ne felejtsük eltenni - jól jöhet még!)

Én sokkal jobban szeretem így a húsokat, mint hirtelen sütve.
(A Blogger egész kellemes újdonságokkal szolgál mostanság, kézműves lapom megjelenését is sikerült vele egy kicsit megújítani.)

Nyári hidegtál

Tegnap a piacozás után s a melegben már nemigen volt kedvem főzőcskézni, no meg enni sem vágytam meleget. A friss szerzeményekből állítottam össze ezt az ebédet, a cukkinit és a padlizsánt bepácoltam hozzá, a paradicsomot, a petrezselymes-fokhagymás sajtot és a fűszeres-sült májast pedig csak beleszeleteltem. Csupán két krumplit főztem még hozzá, nehogy éhes maradjak...
(A májast minap a helyi kisboltban találtam, épp egy kisebb darabka volt, de annyira csinos, hogy el is hoztam, noha nem vagyok nagy rajongója a belsőségeknek. Ez viszont nem okozott csalódást. Utójára ilyen finom sült májast a Magyar Kézműves Remek rendezvényen ettünk párommal tavaly - s bár nem szokásom, kétszer is megfordultam tapintatosan a kínáló asztalka körül.)
A petrezselymes-fokhagymás sajtot pedig a budafoki piac kis tejboltjának kínálatából választottam, amit már egy régebbi bejegyzésemben - itt - jól megdicsértem, szerintem méltán. Most is udvarias volt a kiszolgálás, nem vették zokon, hogy hosszasan nézelődök, és természetesen kiválaszthattam a nekem legszimpatikusabb darabot. (Lehet, hogy ez természetes, de nem mindenütt van így...)

Trinity tegnap egy felhívást tett közzé - itt olvashatjátok. Azt gondolom, e fogás kifejezetten megfelel a kívánalmaknak, gyors is, könnyű is - az én fogalmaim szerint még egészségesnek is mondható. Aki a padlizsánt nem szereti nyersen, használjon csak cukkinit, (vagy amit akar.)
A bekerülési költséget majd igyekszem kiszámolni.

Hozzávalók (személyenként): 2 közepes krumpli, 4-4 vékony szelet zsenge cukkini és padlizsán, 2 szelet sajt, 3-4 szelet házi sült májas, 1 paradicsom, a páchoz: pár csepp citromlé, só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: A krumplikat héjában megfőzzük, és lehűtjük, majd megpucoljuk, szeleteljük. Közben a cukkinit és a padlizsánt kézzel beleforgatjuk a fent megadott hozzávalókból elkészített pácba. Szeleteljük a többi hozzávalót. Végül mindent tálra rendezünk, és a maradék páclével meglocsoljuk az ételt. Behűtjük tálalásig.

Elkészítési idő: kb. 25-30 perc (amíg a krumpli megfő, s le is hűl kissé)

Nyári fűszeres saláta balzsamecetkrémmel

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a legrövidebb út. Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros,mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség („élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.

Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak: ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt. Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat, akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat törődnöd azzal, hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. (Weöres Sándor)

Ez az egyszerű vacsora valamelyik nyári estén készült, amikor - dacára az ebédnek és a melegnek - éhesnek éreztem kicsit magamat, bár az is lehet, hogy csak folyadékra és édes ízekre vágytam. A folyadék persze gyümölcs és nyers zöldségféle formájában a leginkább kielégítő. Mongol futóegereink például egyáltalán nem isznak. Még a nyári melegben sem. Mégis mozgékonyak és sokat dolgoznak az otthonukért. A már nem szükséges, de mégsem szemetesbe való hivatalos iratok nagy mennyiségét is ők semmisítik meg. Minderre azért képesek, mert folyadékban gazdag a reggelijük: dinnyemag és -héj, paprikacsuma, almacsutka, zöldségek héja. Ha nem magvaváló a barack, akkor a magról is van még nekik mit lerágni. Ezzel estig elvannak, csak utána kapnak valamilyen száraz eledelt, pl. megszáradt kenyérhéjat, morzsát. Vagy pár szem száraz kukoricát. Kis fogyasztásúak.

De nézzük a salátát!
Hozzávalók (személyenként): néhány levél fejes saláta, 1 nagy érett őszibarack, 1ek petrezselyem olajban, csipet só és cukor, egy késhegynyi őrölt erőspaprika, pár csepp citromlé, egy tekerésnyi őrölt zöldbors, balzsamecetkrém

Elkészítés: A salátát és a barackot megmossuk, ízlésünk szerint felvágjuk és tányérra rendezzük. Az önetet hozzávalóit a balzsamecetkrém kivételével összekeverjük. Rálocsoljuk a salátára, majd megöntözzük a balzsamecetkrémmel.

Ha van otthon, durvára tört dióbél vagy szeletelt mandula még jöhet rá! Éppen csak csípős-édes-sós, kellemes vacsora. (Figyelem! Az egérke nem a vacsora része, ő évek óta dolgozik nekünk - ráadásul itt született, tehát családtag...)

Tárkonyos saláta sült cukkinivel

...avagy a NAGY VEGETÁRIÁNUS KIHÍVÁS napja!

Vegavarázs hívott minket nem olyan rég játékba, melynek értelmében a résztvevők ma nem főztek húsos ételt, sőt gombát, tojást, hagymát és alkoholt sem használhattak.
Én magam a tejtermékeket is kihagytam, és így sem volt hiányérzetem.

Igaz, hogy a menüm meglehetősen egyszerű, de ennek az is az oka, hogy egy személyre azért kicsit kisebb a lelkesedés. Egyébként is többnyire egy vagy két fogást szoktam enni ebédnél. Inkább egyet. A desszert - ha van - ráér délután, amikor már van hely számára a bendőben.
A következő ételek készültek tehát a kihívás napjára:

Fűszeres sült krumpli
Tárkonyos saláta sült cukkinivel
Sárgabarack sörbet rózsakivonattal

Ez természetesen csak az ebéd, de a reggeli és a vacsora nálam gyümölcs, így arról nincs mit írni.
Az első étel nem újdonság. Gyakran készül, különösen, ha egymagam vagyok itthon. A receptjén ma annyit változtattam, hogy kimaradt a fokhagyma (a játékszabályoknak megfelelően), és nem készítettem el a joghurtos mártást sem hozzá, mivel volt saláta.

A sült cukkinis saláta alapötletét Tündértől vettem. Itt-ott kicsit változtattam rajta. Először padlizsánra akartam cserélni a cukkinit benne, de végül az utóbbit kívántam ma jobban. Nem került ebbe sem hagymaféle, inkább aszalt és grillezett paradicsommal egészítettem ki.

Hozzávalók (2 főre): 2 kisebb cukkini, 2ek olaj (én most az aszalt paradicsom olaját használtam), 2dl víz, 2ek tárkonyos ecet, egész zöldbors, 1tk só, 2tk cukor, pár darab koktél- és néhány olajban eltett aszalt paradicsom, 2ek petrezselymes olaj

Elkészítés: a cukkiniket 3mm-es szeletekre, a koktél paradicsomokat pedig félbevágjuk, és egy tálban összeforgatjuk egy csipet sóval és az olajjal. Serpenyőben megsütjük a cukkiniszeletek mindkét oldalát, végül óvatosan a paradicsomdarabokat is. Közben összekeverjük a salátalét: a vízhez adjuk a tárkonyos ecetet, az egész zöldborsot, a cukrot és a sót. Ebbe a fűszeres lébe szedjük a sült zöldségeket. Teszünk rá még néhány szelet aszalt paradicsomot is, és megöntözzük a petrezselymes olajjal. Hagyjuk összeérni az ízeket.

A rózsakivonattal készült sárgabarack sörbet receptje (és fotója) pedig holnap következik.

Nyári saláta sült savósajttal

s azóta bármerre lépek
e testetlen lények
ölelnek körül
s távoli
szárnyaknak
halk suhogását
hallani

megkésve szállnak
éltető délre
a sötétség utolsó
madarai

(erős ildikó - a szavakról - részlet)

Ez az ötlet sem tőlem származik, a napokban és korábban is többfelé láthattuk ennek az egyszerű savósajtnak az elkészítési módját. Én először Duendénél, majd a nála látható linkeken (többek között Vegavarázs oldalán) néztem utána. Nagyon kevés tej volt itthon (az viszont 3,6-os), a süteménysütésből maradt. Egy próbát azonban megért, hiszen csak citrom kellett hozzá.
Az én sajtom így most csak egy kisebb korongnyi lett, de a salátámra tökéletesen elég volt.
Nagyon remek megsütve!
A salátába még újkrumpli és nyári zöldek kerültek, meg rá egy kevés aszalt paradicsom, és annak a fűszeres olaja is.

Hozzávalók (2 főre): a sajthoz: kb. 1 liter házitej (vagy magas zsírtartalmú), 3 szűken mért ek citromlé (a sütéséhez 1ek olaj, só)
a salátához: 8-10 szem újkrumpli, 2 szál sárgarépa, fejes saláta levelek, petrezselyemzöld, kevés citromlé, olajban eltett aszalt paradicsom

Elkészítés: a savósajtot így készítettem:
A tejet felforraltam, majd óvatosan, kis lángon kevergetve hozzáadtam a citromlé felét. Tovább kevergettem, míg a savó kivált, a többi rész pedig túrószerű lett. Beletettem a citromlé másik felét. Amikor a zöldessárga savó már láthatóan elkülönült, elzártam a gázt. Pár perc az egész. Egy fazék tetejére fektettem egy nagyobb szűrőt, amit vékony fehér vászonnal kibéleltem. Ebbe öntöttem a keveréket. Amikor kissé lecsöpögött, hidegvíz alatt átöblítettem. Az anyag segítségével kivettem a szűrőből, és kinyomkodtam belőle a nedvességet, majd szintén a vászonanyag segítségével formáztam korong alakúra. Még mindig a szövetbe bugyolálva két falap közé tettem. Lesúlyoztam, és a hűtőbe került. Másnap szeletekre vágtam, picit megsóztam és kevés olajon megsütöttem.
(A készítésnél arra figyeljünk, hogy megfelelően zsíros tejből készüljön, és ne adagoljuk túl a citromlevet, mert akkor száraz, morzsalékos anyagot kapunk, ami nem fog összeállni. Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert 1 liter tejből tényleg csak a két salátára elegendő adag lett.)

A krumplit héjában megfőztem, majd lehűtöttem, megpucoltam, ezután az összevágott fejessaláta levelekre és a feldarabolt sárgarépára halmoztam. Megszórtam petrezselyemmel, kevés citromlével meglocsoltam, majd jöhetett rá a sült savósajt és néhány darab aszalt paradicsom a finom fűszeres olajával együtt.

Megint egytálételként ettem ebédre.

Grillezett karalábé salátaágyon

a földön puha lábnyomok
testünkön ékszer:
feltapadt homok

akaratunk fáradt madár
nem repül már
csak gunnyaszt a táj

(erős ildikó - júniusi csendélet)

Van olyan nap, amikor úgy ébred a gasztroblogger, hogy egyáltalán nincs kedve főzni. Sőt, ötlete sincsen. (Persze lehet, hogy más rendes gasztrobloggerekkel ez sosem fordul elő, vele igen.) Hiába van tele a számítógépe a feltétlenül kipróbálandó receptek tömegével. Amik közé egyetlen középszerű vagy unalmas dolog sem kerül, kizárólag a legeslegjobbak, a legizgalmasabbak. (Pedig már borsódzik a háta a médiában uralkodó örökös felsőfoktól...)
Szóval minden hiába. Ráadásul tudja, hogy egész délelőtt ideje sem lesz ilyesfajta élvezetekre, helyette újabb reménytelennek tűnő szócsata az apeh ügyintézőivel (mert sok tudás van ám felhalmozva a hivatalokban, amihez jogszabályból soha, legfeljebb bizonyos beavatott személyeken keresztül lehet hozzájutni), utána sorbanálldogálás a postán. Dél lesz, mire hazakerül.

Mindebben az egyetlen pozitív dolognak az látszik, hogy gyönyörűen süt a nap, és a hideg is eltűnt valahová egy éjszaka leforgása alatt. Tehát a délelőtti futásprogram ma szünetel, helyette jöhet a bicaj, ha már úgyis menni kell. Sajnos a bicikligumik azonban igen laposak, s persze a férfinép magához vett minden használható pumpát. Van egy egészen új, de az véletlenül sem jó a szelephez. Türelme fogytán nem keresgél újabb pumpát az amúgy is sötét sufniban, aminek a lakata sem akar ma kinyílni. Inkább előtolja a másik bicajt. Ugyan ez férfiváz, de szerencsére a nyerget nem létrával kell megközelíteni. A gumik jó kemények. Az ülés piszkos. Jön a takarítás, bepakolás a szállítókosárba, s már indulhat is. Piszok alacsonyan van ez az ülés - pedig mindig az ellenkezője szokott a gond lenni. Most jöhetne ugye a csőkulcs, de azt már nincs kedve keríteni. Saját jól bevállt kis pumpája és csőkulcsa mindeközben békésen szendereg valahol a nomádportán. Szerződések, csekkek, csomag, bevásárlólista, telefon, kulcs. Indulhatunk.

Túl hivatalon, ügyintézésen, postán, végre feldereng a fény. Csinos kis karalábék üldögélnek a zöldséges rekeszében, ma "akciósan". No ezek azok, amik a főzést nem szokták megérni, mert még nyersen nyomuk vész. Na de mégis, valamit azért lehetne kezdeni vele. Úgy éppen csak megmutatni neki a serpenyőt. S valami nagyon zöldet, frisset alkotni, amire megint jól jöhetnek az aszalt paradicsomok kontrasztként.

S így történik, hogy a gasztroblogger - kedv és ötlet ide-oda - ma sem marad éhen...

Hozzávalók (2 főre): 4 kisebb, zsenge karalábé, fejes saláta levelek, 1ek olaj, frissen őrölt zöldbors, pár csepp citromlé, olajban eltett aszalt paradicsom, petrezselyem

Elkészítés: A karalábékat megtisztítjuk, majd szeletekre vágjuk. Kontaktgrillhez a vastagabb, grillserpenyőhöz vékonyabb szeletek ajánlottak. Ha egész puhán szeretjük, akkor a sütés előtt néhány percig főzzük forrásban lévő vízben. Ha inkább roppanósabbra vágyunk, akkor nyersen grillezzük. A kontaktgrill lapjait (vagy a grillserpenyőt) vékonyan kenjük át olajjal a sütés előtt. A zöldségféle nem hús, tehát nem kötelező nagyon magas hőfokon sütni. Ha elkészült a karalábé, tegyük fejessaláta levelekre, szórjuk meg petrezselyemmel, frissen őrölt zöldborssal, és pár csepp citromlét is önthetünk rá. Tegyük rá az aszalt paradicsomokat, és öntözzük meg annak fűszeres olajával.

Akinek ez túlságosan zöldséges fogás lenne (esetleg fél, hogy éhen marad), grillezzen hozzá jófajta kolbászt, esetleg debrecenit.

Vadsóska-saláta gazdagon

Hát ilyesmiket eszem gyakran, ha párom nincs itthon. Gyorsan megvan, több idő jut másra. Már többször jeleztem, hogy a saláták minden tervezés nélkül készülnek nálam, vagyis az kerül bele, ami itthon van. Most éppen vadsóska. A nomádportáról hoztam, és tavaly nyáron már nem győztem eléggé dicsérni ezt a növényt. A spenótot is nagyon szeretem, de azt is inkább nyersen, salátákban (esetleg finom tésztákban, mártásban.) Sem a sóskát, sem a spenótot nem szívesen eszem, nem is készítem hagyományosan (vagyis főzelékszerűvé főzve.) Viszont nyersen bármikor.

Hozzávalók (2 főre): vadsóskalevelek, fejes saláta levelek, 3-4 szem kisebb krumpli, 2 kis tojás, 1 szál sárgarépa, 1 kis fej lilahagyma, 1 kis paradicsom,
az öntethez: őrölt zöldbors, pár csepp citromlé, kb. 1 deci petrezselyem olajban, csipet só

Elkészítés: a krumplit héjában és a tojásokat megfőzöm, lehűtöm, megtisztítom. A sóskát és a salátaleveleket egy tányérra rendezem. Rászeletelem a főtt krumplit, majd ráteszem a cikkekre vágott tojást. Jöhet a szeletelt sárgarépa, paradicsom, hagyma. Az öntet hozzávalóit összekeverem, rálocsolom a salátára, majd az ételt behűtöm.

Nekem egytálételként, ebédre is elég kiadós. De lehet tovább tetézni akár vajas pirítóssal is.

A petrezselyemről és más zöldfűszerekről...

Ezt a bejegyzést régóta készülök már megírni. Valójában talán csak nekem fontos, hiszen nem lesz benne semmi különlegesről szó, éppen csak rajongásom egyik tárgyáról (nem is tárgy: élőlény!), a petrezselyemről. Egyszer véletlenül láttam egy újságban, hogy minden csillagjegynek megvan a maga fűszernövénye, az enyém a petrezselyem. Persze ez egyáltalán nem befolyásolt, hiszen már régóta szeretem. (Csak érdekességképpen említem meg, hogy párom csillagjegyéhez -Szűz- a citromfüvet kapcsolták. Valóban szereti a citromos ízeket, bár azt túlzás lenne állítani, hogy ez a kedvenc fűszere. Talán nincs is olyan.)


Mindenesetre mindkét növény önkéntesen is megnő a nomádportán. A petrezselyem ráadásul egész évben van, még a hó alatt is. Így mindig csak annyit szedek le frissen, amennyire épp szükségem van.
Budafokon azonban más a helyzet. Itt venni szoktam a petrezselymet. Néha ültettem cserépbe, de nemigen maradt tartós. Viszont előfordul gyakran, hogy többet veszek, mint ami hamarjában elfogy. Le lehetne fagyasztani, de ezt nem szoktam, ha nincs friss, inkább szárítottat használok. Mielőtt elutaztunk legutóbb, szintén kicsit felhalmozódott a készlet. Sejtettem, hogy előbb-utóbb megfonnyad, ha nem használom fel. Ezért inkább olajjal összeturmixoltam a petrezselymet.

Hozzávalók: petrezselyem, olaj (pl. kukorica- vagy szőlőmag-)

Elkészítés: a petrezselymet a zöld szárával együtt épp csak nagyjából felaprítva (hogy a gép könnyebben birkózzon meg vele) turmixgép poharába tesszük. Lenyomkodjuk a kezünkkel, hogy lássuk, mennyi olajjal szükséges felönteni.
Hozzáöntjük az olajat, csak annyit, hogy könnyebben menjen a turmixolás, ne tapadjon fel a pohár oldalára a zöldfűszer. Tehát ha már a lenyomkodott petrezselyem oldalánál látjuk az olajszintet, az teljesen elegendő. Összeturmixoljuk a kívánt finomságúra, és kész.
Így kerül a hűtő oldalába. (Hűvös, fénytől védett helyen is jól eláll.)

Nagyon szeretem ezt a módszert, annyi mindenre jó. Később a sűrű olajból salátaönteteket készítek citrommal vagy például orgonaecettel. Készülhet belőle petrezselyempesto tésztára vagy mártogató is sós rágcsálnivalókhoz. Keverek ki belőle szép, zöldes színű majonézt, vagy sütésre szánt zöldségeket forgatok bele. Kezdhetjük vele a zöldséglevesek készítését is, vagy lehet grillpác, esetleg mártások alapja.

FIGYELEM! Mivel sokan megkerestetek e módszer kapcsán, és szeretném, ha mindenkinek bevállna, figyeljetek az alábbiakra:
1. A zöldfűszer sohase kerüljön nedvesen az olajba!
2. Célszerű szőlőmagolajat vagy kukoricaolajat használni (az olíva ehhez nem a legmegfelelőbb, amennyiben hosszabban szeretnénk tárolni.)
3. Természetesen lehet ízesíteni, de nem érdemes, mert sokkal tovább áll el, ha nem teszünk bele mást, ráadásul többféle módon tudjuk - pillanatok alatt - felhasználni (ötleteket lásd feljebb, vagy keresd ki a blogban a "zöldfűszerek" címkét az oldalsávon.)

Természetesen más zöldfűszereket is hasonlóképpen eltarthatunk tovább, akár a népszerű medvehagymát is, szezonon túl, vagy bazsalikomot, zellerzöldet, tárkonyt, metélőhagymát. Persze a karakteresebb fűszerekkel takarékosabban kell bánnunk. A mi másik nagy kedvencünk még a kapor, bár ezt fagyasztani is szoktam, olajban is szeretem. Szárítva viszont csak nagy szükségben használom: úgy nincs elég intenzív íze.

A képeken:
olajjal összeturmixolt petrezselyem durvább és finomabb változatban,
olajban eltett petrezselyemmel, citrommal, sóval és zöldborssal készült uborkasaláta

(Párom a nomádporta apró-cseprő eseményeiről, mindennapjairól komjáti blogjában számol be. Saját magának is. Akit esetleg érdekel, a linkre - vagy az oldalsávon a bicajos képre - kattintva jut el hozzá...)

Almás-citromos saláta nagypéntekre

harmadnapra talán
mire a nap felkel
meg kell telnem
talpig türelemmel

(erős ildikó - harmadnapra - részlet)

Gyermekkoromban ez volt az egyetlen hétköznap, amikor a Nagyi nem főzött nekünk semmit. Bár a péntek egyébként is böjti napnak számított, nagypénteken csak hideget, azt is keveset ettünk. A sötét, ablak nélküli kis konyhájában ilyenkor nem lámpa égett, csupán egy gyertya. Az ünnep lényegéből talán keveset fogtunk fel, mégis különleges hangulata volt, és nem bántuk azt sem, hogy aznap nem kapunk főtt ételt. Előző nap már amúgy is elkezdődött valami a nagycsütörtöki szertartásokkal - így ha a negyven napos böjtöt nem is éltük, éreztük igazán át, a nagyhét mégis előkészítette bennünk valamiképp az ünnepet. Mindig máshogy. Így van ez a karácsonnyal is. Van, hogy jobban oda tudunk figyelni az adventi előkészületre, van, hogy kevésbé. Minden év más.
A mai böjt igazán nem eshet nehezünkre, hiszen olyan meleg van, hogy ilyenkor egyébként is csak a folyadékot és a salátákat kívánjuk. Egy nagyon egyszerű változatot készítettem. Aki különleges, megtervezett salátákra vár, nálam nem talál ilyet, mert mindig azt teszem bele, ami épp van itthon, s az öntetet sem szoktam variálni: páromnak inkább ecetes, savanyúbb, magamnak citromos-olajos változatot készítek. A fűszerekkel pedig csínján bánok, hiszen ilyenkor a friss hozzávalókon van a hangsúly.

Ebbe a könnyű kis salátába a következők kerültek: lilahagyma, alma, paradicsom, petrezselyem, retek, sárgarépa. Az öntetbe: szőlőmagolaj, citromlé, pici só, őrölt zöldbors.

Sajtos-medvehagymás krumpli

valahogy próbálom már
úgy nézni ezt az egészet
mintha szememmel
metszeném ki a képet

menteném a szemét közül
mi magában talán üdvözül

(erős ildikó - állomás - részlet)

Ma egész más okból fotóztam a kertben és a ház körül, mint szoktam: megpróbáljuk értékesíteni a budafoki lakást. Ha sikerül, a nomádporta lesz az új otthonunk, s talán kissé rendbe is tudjuk tenni. Tudom, hogy ez nem egy pár napos folyamat (van már némi tapasztalatom az ilyesmiben), az is lehet, hogy nem lesz érdeklődő, s ebben az évben nem is tudjuk eladni. Egyre nagyobb terheket ró azonban fenntartása ránk az utóbbi években, miközben a munkalehetőségeink igencsak megcsappantak.
Így nehezen szánva rá magunkat, mégiscsak döntöttünk. Édesapám ugyanebben a társasházban lakik, nem tudom, milyen gyakran tudjuk majd látogatni, illetve hajlandó lesz-e esetleg valamikor a közelünkbe költözni vidékre. Nagyon szeretném.
Ma (megint) egészen egyszerű fogást készítettem ebédre. Páromnak még volt kedvére való maradék, én meg nem vágytam semmi különlegesre.

Még mindig van abból a csokor medvehagymából, amit kérésemre Apu hozott, így ismét készítettem a sajtos majonézből, amit legutóbb a sült zöldségekhez ettünk. Héjában megfőztem 6 közepes krumplit, megpucoltam, szeleteltem. Ráöntöttem a majonézt, medvehagymát, nyers sárgarépát vágtam rá és kevés zöld borsot tekertem a tetejére. Tálalás előtt behűtöttem. Két nagy adag saláta lett belőle.

Fűszerolajos krumplisaláta

- valami érthetetlen végtelen szabadság
oldja végül béklyóit az elviselhetetlen
egymásba roskadó fénytelen nappaloknak -

(erős ildikó - kegyelem)

Csak a krumplit (4 kis szemet héjában) főztem meg ehhez a salátához, majd meghámozva, felszeletelve a tányér közepére halmoztam. Utána jöhetett, ami itthon volt: sárgarépa, uborka, retek, lilahagyma, újhagyma, kevéske paprika és paradicsom. Összevágtam egy fél csokor petrezselymet, ment ez is a salátára, majd apróra kockázott óvári sajt következett és durvára tört dió. Ezután néhány tekerésnyi frissen őrölt zöldbors. Végül az egészet megöntöztem a fahéjas-csípős fűszerolajommal. Ez utóbbi finomságról ismét külön bejegyzést készülök írni - összefoglalva, hogy mi mindenhez használtam fel az utóbbi időben.
A saláta mellé még sütöttem egy szelet vajas pirítóst, nehogy éhes maradjak.
(És egymagam faltam fel az egészet ebédre, mert párom ma a Miskolcról hozott töltött csirkét választotta a megmaradt sárgaborsó főzelék mellé...)

Krumplisaláta lilahagymával

Gyermekkoromban sokszor ettük, főleg télen. Nekem meg már eszembe sem jut készíteni. Miért is? Nos, ennek az az oka, hogy a krumpli nálam szinte mindig főszereplő, s ezért az, hogy "csak" egy salátába kerüljön, nemigen fordulhat elő. Mellé persze lehet salátákat enni. Sőt, igazság szerint bármit. Sült krumpli mondjuk gyümölccsel. Jó, tudom, nem épp egészséges párosítás, de néha nekem jólesik. Párom viszont szereti az ecetes savanyúságokat, a hagyományos magyar salátákat (e terepen kevésbé nyitott az újdonságokra, olajos vagy citromos öntet csak óvatosan jöhet szóba). Igen, a savanyú az más világ, s vannak ételek, amelyek kifejezetten kívánják kísérőnek ezt az ízt. Említette is mostanában párszor, hogy megenne egy jó krumplisalátát (mint utólag kiderült, náluk ez vöröshagymával készült). Mifelénk viszont mindig lilahagyma került bele. Így én értelemszerűen ezt a változatot készítettem, nagyon egyszerűen:
8 kisebb krumplit héjában megfőztem (nem szabad szétesnie), majd lehűtöttem, megtisztítottam és kb. 1 cm vastag karikákra vágtam. A krumplifőzés alatt 3 lilahagymát is megpucoltam és felszeleteltem. Rétegezve raktam tálba. Az öntetbe víz, ecet, cukor és só került (ízlésünk szerint). A tetejére durvára őrölt színes borsot és metélőhagymát szórtam. Legalább egy fél napot állnia kell, hogy összeérjen, de másnap az igazi.

Szójás-balzsamecetes uborkasaláta - avagy a mai színünk a zöld

Némely orvosok úgy tartják, hogy a különböző színű ételek fogyasztásának más-más hatása van a szervezetünkre, és akkor járunk el helyesen, ha ezeket a fitovegyületekben gazdag és emellett vonzó színű-ízű élelmiszereket arányosan juttatjuk a bendőnkbe. Nyilvánvaló, hogy alapvetően a zöldségek és a gyümölcsök tartoznak a színes ételek közé, egy elmélet szerint hét csoportjuk van:
1. piros-lilás (pl. szilva, alma, padlizsán) :antioxidánsok
2. piros (pl. görögdinnye, grapefruit, paradicsom) :likopin-forrás
3. narancssárga (pl. sárgarépa, sütőtök, barack, édesburgonya) :béta-karotin-forrás
4. sárga (pl. ananász, narancs, őszibarack) :antioxidánsok
5. sárgás-zöld (pl. cukkini, kukorica, zöldbab) :lutein-, zeaxantin-tartalmúak
6. zöld (pl. brokkoli, kelkáposzta) :izotiocianát-, szuforafán-tartalmúak
7. zöldes-fehér (pl. metélőhagyma, spárga, zeller) :allicin-, flavonoid-tartalmúak
Mindegyik csoport más-más módon óvja a szervezetünket hatóanyagai segítségével.
Mi ma a zöld színre hangoltuk magunkat és az ebédünket, ilyenkor télen amúgy is jólesik a zöld színvilág a környezetünkben. A ropogósra sütött tócsni mellé ezért rukkolát és szójás-balzsamecetes uborkasalátát ettünk.
Az utóbbi így készült: Két nagyobb kígyóuborkát megmostam, szárazra töröltem, majd kisebb kockákra vágtam. Itt mondom el, hogy láttam már olyan készítési módot, amikor az uborkát még a metélkedő előtt alaposan odaveregetik a vágódeszkához, amitől egy kicsit megszotyakosodik a húsa, és könnyebben-hamarabb veszi át a fűszerek ízét. Nos, én ezt mellőztem. A felvágott uborkát 4 gerezd összetört fokhagymával, 1 egész csomó apróra vágott petrezselyemmel, kevés frissen őrölt zöldborssal, pici sóval, 2 ek szőlőmagolajjal, 1,5 ek fehér balzsamecettel és 1,5 ek szójaszósszal kevertem össze. Hagytam állni egy órát a hűtőben, csak utána tálaltam.

Szőlős-paradicsomos bőségtál

Tegnap párom megjegyezte, hogy csak a női logika képes olyan bámulatos elhatározásra, hogy ebben a hőségben még főzőcskézik, melegít valamit. Pedig csak a megmaradt bablevest melegítettem kissé át ebédre, mert azt ugye nem lehet hidegen az asztalra adni. Illetve van olyan bableves amit lehet, ezt nem. Mindegy, akkor elhatároztam, hogy ma nem kap meleget, helyette valamilyen saláta-szerű dologgal állok elő, amivel talán ő is jóllakik. Tejalapú gyümölcslevesek sajnos kizárva, mert a pollenallergiája idején csak olaj lenne a tűzre. (Meglepően visszaesett egyébként a fogyasztása - fordítottan arányos a kinti hőmérséklettel...)
Nos, el is képzeltem, mi mindent fogok majd bevásárolni a különböző salátákhoz, amikor ma reggel igen bosszantó meglepetésre ébredtünk. Szomszédunk - aki épp a lakását újítja fel, és egyébként teljesen baráti a viszony - olyan módon torlaszolta el a kerítés egy részét óvatlanul sittel, hogy a kerekeken guruló nagykaput lehetetlenség kinyitni. Vagyis kocsival nem megyünk... Hú, ez azért különösen jó, mert kinéztünk egy akciós fűnyírót, amit meg kellene venni, ha nem viszik el az orrunk elől. Persze maradt a bicikli, és a bevásárlólista ennek megfelelő alapos szűkítése. Párom szerint mindent el lehet hozni biciklin, és ennek megfelelően megvettük a fűnyírót, amit persze csak tolva lehetett hazaegyensúlyozni az ő kerékpárján. Most éppen - a legnagyobb melegben - lelkesen tologatja a kertben. Én meg csináltam neki ennivalót, mert előbb-utóbb a nap folyamán azért mégiscsak megéhezik, és indul a hűtőnyitogatás...
Tehát a salátánk hozzávalói (személyenként):
néhány levél tölgy- és jégsaláta
4-5 szem koktélparadicsom
pár szem szőlő
fél citrom
1 főtt tojás
100 g sós vízben főtt fehérbab (az ötletért köszönet Mammának!)
kaliforniai paprika
1 szelet piritott kenyér fokhagymával, vajjal megkenve
néhány szelet pulykakolbász, baromfimortadella
egy szelet füstölt fehérpecsenye
(A salátára nem csináltam külön öntetet az ízek gazdasága miatt, csak egy kevés citrommal locsoltam meg, ezután került rá a többi hozzávaló.)

Becsukjuk a nomádkonyhát

Komjáti tartózkodásunk alatt semmiben sem szenvedtünk hiányt, noha fürdőszobánk, mosogatónk nem volt, víz pedig csak kútról. Persze nyáron minden egyszerűbb. Talán csak a jóidőt hiányoltuk. Igen, az lehetett volna bőségesebb, mert a hónap második fele igencsak esős-szürkére sikeredett, s emiatt a kertben is jóval kevesebbet tudtunk dolgozni. Pedig lett volna mit. Ehelyett csak tömtük a hasunkat arra várva, hogy elálljon az eső. Néha csakugyan el is állt, de legfeljebb egy negyedórára. A rosszidő beálltával egyébként valami okból a közvilágítás is megszünt, így éjszaka elemlámpa nélkül valóban csak tapogatózhattunk a vaksötétben.
Gasztronómiai szempontból ittlétünk első számú kedvence a vadsóska lett, amit durvára vágva szórtunk sültkrumplira, vajas kenyérre, ettük salátának húshoz, vagy vega-feltét lett a zöldbabfőzeléken. Sőt, sajtszószba is került, amibe azután cukkini tócsnit mártogattunk. Megszerettük. Nagyon szerénynek mondható konyhakertünk is ellátott sokféle finomsággal, és persze a faluban is hozzájutottunk mindahhoz, amivel nem rendelkeztünk, bár szó ami szó, friss húst és gyümölcsöt nehéz erre beszerezni. Még magyar dinnyéért is a közeli Szlovákiába mentünk.
Néhány héten belül már ehetnénk a bőséges termést adó saját szőlőnk és szilvánk, de ideje indulni...

Ropogós sült saláta a konyhakertből – VKF XVII.

Először is elnézést kérek, ha túl korai a bejegyzésem, de nem biztos, hogy a VKF forduló határideje körül internetközelben leszek. Én jobb szeretem az olajat rásütni, és nem ráönteni a zöldségekre, így készült ez a saláta. Nem párolt és nem sült zöldség, hanem saláta. A hozzávalók nagy része ugyanis nyersen került beforgatásra, csupán a krumplit és a zöldbabot sütöttem kissé elő, mert azokat nyersen nem szeretem. Tehát a recept: az ember reggel kimegy a konyhakertbe és betakarítja, amit elég nagynak lát, és nem sajnál kiszedni. Esetemben:

3 fej vöröshagyma zöldestül
25 dkg újkrumpli
3-4 szál gyöngyhagyma
1 paprika
1 paradicsom
5 szál zsenge sárgarépa
1 maroknyi zöldbab
1 uborka

Mindezt megtisztítja a tengernyi sártól, s nagyjából azonos méretű darabokra vágja. Beszerez hozzá még zöldfűszereket:

1 hatalmas csokor petrezselymet
metélőhagymát
1 fokhagymát
zsenge karalábéleveleket

Ezeket is szíve szerinti méretre vágja. A burgonyát és a zöldbabot kevés kukoricaolajon a petrezselyem felével megsütögeti, pár percre fedő alá zárja. Ha megfelelő, de még ropogós a zöldség, beleszórja a sárgarépadarabokat, ezzel együtt is kevergeti kicsit, majd lehúzza a tűzről. Azon forrón jöhet bele az összes további hozzávaló a fűszerekkel együtt. Átforgatja, hogy azok is átvegyék az olaj melegét. Ha kész,

pár csepp citromlével és
frissen őrölt zöldborssal

fűszerezi. Tehát só nem kerül hozzá. Mióta üzemel az ideiglenes konyhakertem, észrevettem, hogy a frissen szedett zöldségek természetes sótartalma jóval nagyobb (érzésem szerint), mint a boltban vásárolté, s így alig vagy nem is használok sót hozzájuk. A salátát mi maradék sülthússal ettük, de önmagában is laktató.