Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Áfonyás

Idézet helyett ma
ezt a rövid novellát ajánlom szívesen a figyelmetekbe.

Kivételesen egy egészen hagyományosnak mondható recept következik, vagyis olyasmi, ahol nem kerültem ki semmilyen alapanyagot. Nem is szabad (lehet) belőle sokat enni, egy-egy kis darabot délutánonként. (Ebből biztosan nem lesz rendszer.)

1. rész: Ágyban
Pár napja átböngésztem néhány tetszetős receptet Kinder Pingui ügyben. Ez az egyik bolti csoki, amit én is szeretek, hasonló változatok közelébe sem jönnek, mert ugye éppen a részleteken múlik minden, a hasonlóság pont ezért nem elég. Igaz, én is csak hasonlót akartam először (később más lett belőle), és persze egyszerűt, ha már édességet készítek - ami a konyhánkban ritkán fordul elő manapság -, legalább ne pepecseljek sokáig vele. A tiltott listáról egyértelműen bekerül a tejszín (nem növényi, nem flakonos, nem csökkentett zsírtartalmú, nem édesített.) Kell még egy jó sötét tésztalap, amihez most vagy a tojásmentes változatomat fogom használni, de azt nehezebb szeletelni, tölteni, különösen, ha vékonyra sütjük a tésztát. Vagy jöhet a jól bevált csokoládés-vizes piskóta.

Nem szeretnék zselatint, se zseléfixet, se egyéb kondicionáló valamit bele, nem feltétlenül muszáj magasnak vagy rendezettnek lennie (bár ez utóbbi elvárás is megoldható egy éjszakás várakoztatással.) Nyilván szebben lehet vágni-szeletelni a zselatinosat, de nekem jobb lesz így. Cukrot megint mellőzhetjük (nem is tudom, mikor volt utoljára itthon), jó lesz egy kis méz. Viszont kell ropogós keserűcsoki, magas zsírtartalmú kakaópor. A csokit végül is nem muszáj megolvasztanom, rá is forgácsolhatom, törhetem a tetejére, a lényeg az íz-összhatás. Poharas desszert sem kizárt.

Továbbá legyen benne egy adag bogyós gyümölcs (áfonya?), ami abszolút nem lenne tartozéka, de nyáron nagyon kívánom. A piskótába egy kis alkohol? Meggondolandó. Azt hiszem, ez sem autentikus, de nem is árt. Talán a borókapálinka jobban menne az áfonyához, de most szilva van a nomádportáról, mondjuk a gyümölcsök színe körülbelül egyezik. Paleo változat e sütiből kizárva, mert bár elképzelhető lenne egy sok tojásos, kakaós piskóta kevés zabliszttel vagy őrölt mandulával, a tejszínt ezúttal nem szívesen cserélném valami kókusztejes vagy növényi (ingyom-bingyom adalékokat meg guargumit tartalmazó) cuccra. Ennyi. Jöhet az anyagbeszerzés, kivitelezés. Bűntudat? Hm, meglátjuk. A zsírtartalom miatt nincs, inkább hogy keverem a fehérjét és a szénhidrátot, és tejterméket használok. Mondjuk, hogy csak egy kis adagot csinálok. Ámbátor, ha lúd...

2.rész: Boltban
Ma sikerült beszereznem néhány dolgot, ami nem volt itthon, de a terv része. Így vettem egy tábla 75%-os étcsokoládét. Erről jut eszembe, hogy hétfőn majdnem elgyengültem, amikor tudatosult, hogy a Királyi Pál utcában éppen a Rózsavölgyi csokoládébolt előtt haladok el. Bementem és körülnéztem, de volt erőm nem vásárolni, csak néhány ajándékötletet gyűjtöttem be. Valamiért azt gondoltam, hogy a Rózsavölgyi csokoládébolt a Ferenciek terén van, a Párizsi udvar közelében. De nem. Viszont a műhelyről tudom, hogy itt van nálunk, a budafoki Rózsavölgyben.
Vissza az anyagbeszerzéshez. Kívánságom teljesült, ugyanis nagyon szép áfonyát kaptam csökkentett áron. A többi dolog is megvan, kezdődhet az alkotás...

3. rész: Konyhában
Majdnem minden terv szerint. Új hozzávalókkal bővítettem a kört, úgy mint dió (mert az szinte mindig van itthon) és sűrített tej. Igen, ez utóbbiban van bizony cukor is, de csupán a sütemény tetejére kerül. Ami a diót illeti, durvára vágva a tészta tetejére szórtam sütés előtt. Idén valószínűleg nem lesz diótermésünk, mert lefagyott a nomádportán. A meggy is. Viszont a fügém idehaza nagyon lelkes. 22 kis új kezdeményt számoltam meg rajta, amiből őszre lehet valami. Szépen belombosodott a kis fa, és talán a helyét is szereti (nemrégen végre elültettük.)
A süteményre visszatérve, végül egy harmadik piskótaváltozatot sütöttem (bár helyesebb a kevert tészta megnevezés.) És a csokoládét mégiscsak megolvasztottam...

Hozzávalók:
A tésztához: 5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20 dkg rétesliszt, 5 dkg sötét hollandi kakaópor, 25 dkg méz, fél tk só, fél tk szódabikarbóna (vagy sütőpor), 2 ek szilvapálinka, 1 tk vaníliakivonat, 2 dl tej, 20 dkg vaj, 2 tojás, 6-8 szem dió
A krémhez: 2,5 dl tejszín, 25 dkg áfonya
A bevonathoz: 10 dkg keserű csokoládé (nálam 75%-os)
A tetejére: kb. 50 g sűrített tej (tubusos, édes)

Elkészítés: A sütőt 180 C fokra előmelegítjük.
A tésztát értelemszerűen készítjük, a tojásokhoz adjuk a puha vajat. (Akinek sok türelme van, az a sárgáját kikeverheti a vajjal habosra, a fehérjét meg majd legutoljára habbá verve forgathatja a masszába. Nekem ennyi türelmem mostanában nincs. Tehát a folyékony-puha hozzávalókhoz adom a szárazabbakat.) Jöhet a méz, a szódabikarbónával, sóval és kakaóval elkevert liszt kisebb adagokban, közben a tej, a vaníliakivonat, a pálinka, hogy könnyebb legyen simára keverni. Végül a durvára vágott dióbél (ami a képen egyáltalán nem látszik, de azért benne van.)

Egy normál méretű (tehát a sütőt kitöltő) tepsit kivajazunk, lisztezünk, vagy sütőpapírral beborítjuk. Ráöntjük a tésztamasszát és egyenletesen eloszlatjuk. Kb. 25 perc alatt készre (tűpróbáig) sütjük. Hagyjuk egy kicsit a kitámasztott sütőben kihűlni, majd kivesszük, és egészen szobahőmérsékletre hűtjük.

A tejszínt kemény habbá verjük. A kihűlt tésztalapot két egyforma téglalapra osztjuk. Az egyikre rákenjük a tejszín 2/3 részét, majd rárakosgatjuk az áfonyát. A maradék tejszínt rákenjük, és befedjük a másik tésztalappal. Hűtőbe tesszük.
A csokoládét gőz felett megolvasztjuk, majd a sütemény tetejét bevonjuk vele. Ismét visszatesszük a hűtőbe, lehetőség szerint egy egész éjszakára. Tálalás, szeletelés előtt meglocsoljuk sűrített tejjel.

Másnap már nagyon szépen lehet szeletelni (de én a kép készültekor nem törekedtem erre), zselatin, habfix nélkül is megáll krém. Ünnepi alkalmakra süssük tortaformában!

Aranyalma kompót sáfránnyal és zöld teával

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál.
(Weöres Sándor)

A kert, a ház megtelt illatokkal. Nem az ébredő földével, hanem már a színes virágokéval. Mindkét aranyeső bokrunk kinyílt szinte egyik napról a másikra, a krókuszok, nárciszok már teljes pompában. Meglepően sok ibolyánk van idén a kertben, jóval több, mint hóvirág. Itt-ott már kutyatej sárgállik, vadárvácska és nőszirom kéklik. De a nehéz illatokért főleg a jácintok felelnek. Az orgonabokrok is belehúztak, nagy leveleiknek és virágaiknak sok-sok nap kell még. Virágzik a japáncseresznye nálunk, és néhány gyümölcsfa is a közeli kis utcákban. Tulipánt még nem láttam, azaz csak a zöldjét, persze.

Egyetlen hiányérzetem továbbra is a füge, nem tudom, ültethetek-e végre idén. Mert minden évben terv. De igazából kevés a hely a kertben, és főleg foglalt a napos, déli, szélmentes fal, ahol talán jó lenne neki. Meglátjuk.

A fenti idézet ezúttal a születés-név-nőnapi ajándékomról jutott eszembe, párom ismét meglepett néhány új könyvvel.
Ma pedig egy kis édességre vágytam, innen a kompót ötlete. Nekünk ugyan nem okozott megterhelést a cukor emelkedő ára, mivel nem szoktunk venni. Ugyanezt a benzinről nem mondhatom el... De vissza a kompóthoz! A szokott módon ebbe is méz került, fűszerek: fahéj, vanília, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, és ráadásként egy kevés sáfrány. Egy adag zöld teát is belefőztem. Friss, tavaszi, nem túl édes, kicsit savanykás íze lett. A korábbi, narancsos változatéval nem tudom összehasonlítani, arra már nem emlékszem. De ez éppen jó. Én melegen szeretem, párom hidegen.

Hozzávalók (6-8 személyre): 4 nagy aranyalma (golden), 1 jonathán, 1 citrom, narancshéj, 8-10 egész szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 2 dl közepesen erős zöld tea, csipet só, csipet sáfrány, 4-5 ek méz, pár csepp vaníliakivonat

Elkészítés: Egy közepes méretű fazekat félig töltöttem hideg vízzel. Belecsavartam a megmosott citrom levét, majd nagyobb darabokra vágva beletettem a héját is. Narancshéjat is dobtam bele. Utána a megmosott almákat kimagoztam, és héjastól kb. 1 cm széles cikkekre vágtam, rögtön bele a vízbe. Beletettem a fahéjat, a szegfűszeget, a sót és a sáfrányt. Felforraltam, majd kis lángon, gyöngyözve főztem 4-5 percet, eközben a mézet is beletettem, a vaníliát és a zöld teát.

(Minket nem zavart a gyümölcs héja, bár most készítettem először így.)

Vilmoskörte torta

mi ha történik:
te döntöd el, hogy inkább
csiszol, vagy koptat

(Fodor Ákos)

Egészen megenyhült az idő, a madarak is úgy rákezdtek, mintha a tavasz közeledne. Azért tudjuk, hogy nem. Mindenesetre jó, hogy pár napig nem kell a teljes yeti-szerelést felhúzni, ha sétálni megyünk Apuval. Ma már a templomban hidegebb volt mint odakinn. Idehaza pedig a könyvelés van soron, és - ha lassan is - a kézműves munkák is haladnak a tanítás mellett.

Párom egyik kedvenc gyümölcse a körte, innen jött az ötlet, hogy Lúdanyó almás sütijét átalakítsam. Alma helyett vilmoskörtét, vanília és fahéj ízesítés helyett vilmoskörte pálinkát, cukor helyett egy kevés mézet használtam, a tetejére pedig mandula helyett dió került. Ja igen, és a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem. Ennyi. Maga a sütemény nagyon egyszerű, tojás sincs benne, és igazából gyorsan megy, a leghosszabb folyamat benne a gyümölcs lereszelése, az eltart pár percig. De megéri.

Hozzávalók: 6 érett, de közepesen puha vilmoskörte, 1,5 ek vilmoskörte pálinka, 100g Graham liszt, 50g búzarétesliszt, 200g búzadara, 4-6 ek méz (ízlés szerint), 10 dkg vaj, 10 g sütőpor, 8-10 szem dió, (kevés szezámmag)

Elkészítés: A gyümölcsöt kimagozzuk, egy tálba lereszeljük (ki hogy szereti, én héjastól), majd hozzákeverjük a vilmoskörte pálinkát és a mézet.
A liszteket egy másik tálban elkeverjük a búzadarával és a sütőporral. A diót megtisztítjuk, és darabosra vágjuk.
Ezután egy kapcsos, 24-26 cm átmérőjű tortaformát (persze hagyományos lábas is megteszi) vastagon kivajazunk, majd a lisztes keverék 1/4 részét egyenletesen beleszórjuk, szétterítjük.
Erre jön a körte 1/3-a, majd megint a lisztes keverék, és megint gyümölcs. Összesen 4 lisztes és közte 3 gyümölcsös réteg lesz. A tetejére morzsoljuk a vajat, rászórjuk a diót, esetleg egy kis szezámmagot.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és kb. 50 perc alatt sül készre a torta (nem légkeveréses villanysütőben.)

Ez nem éppen paleo, de nem is olyan vészes édesség, nálunk két nap alatt elfogyott.

Csokoládé puding egyszerűen

De néha hallom az időt, mint egy nagy szerkezetet, mely lassan leng és forog óriási, fénylő kerekeivel és lengő, olajosan síkos fémrúdjaival, dohogva és egyenletesen, s őröl valamit, vagy termel valamit, üzemanyagot fogyaszt, és kész termékeket dob a világba, s különös áttételekkel forgat más gépeket, embereket, napokat, holdakat és csillagokat. Oly közömbös és olyan céltudatos! Gyárt tárgyat és életet, s végül összemorzsolja gyártmányait. Nem hallod? Itt zúg valahol, benned és a közelben, mindenütt, üzemszerűen és csendesen.
(Márai Sándor)


Kedves Olvasóim és Bloggertársak!

Édesapám betegsége miatt, azt hiszem, nagyon kevés kedvem, erőm, időm marad mostanában a főzésre a napi teendők és a munka mellett.
Így ritkábbak lesznek a bejegyzések, és elnézéseteket kérem, ha nem válaszolnék egy-egy hozzászólásra, meghívásra, körkérdésre, vagy nem köszönném meg a nekem juttatott elismeréseiteket.
A jövő - mint mindig - most is bizonytalan, így nem akarok sem ígéreteket tenni, sem a gasztroblogot bezárni, majd kialakul, hogyan lesz tovább.

Most ezen a hétvégén próbálom kicsit összeszedni, kipihenni magam, bepótolni az elmaradt munkát, ígéreteket, teendőket.
Továbbra is egyszerű ételeket eszünk, amiknek egy része már szerepelt is a blogon. De volt itthon egy bő fél liter tej, csináltam egy kis pudingot. Ha nincs itthon étkezési keményítő (mint most), egyszerűen liszttel készítem el, kicsit különbözik, de így is szeretjük. (Van tojássárgával készülő változat is, én most anélkül készítettem, hasonlóan a főzött krémekhez.)

Hozzávalók: 2 púpozott evőkanál liszt, kb. 5dl hideg tej, cukor (ízlés szerint), kb. 5dkg jó minőségű étcsokoládé, 2-3 ek kakaó, csipet só
továbbá bele és a tetejére minden egyéb, amit szeretünk, pl. diófélék, narancshéj, sós-pörkölt mandula, rumos meggy, levendula, gyümölcsök, tejszín

Elkészítés: Egy lábosban a lisztet először a kakaóval, majd kevés hideg tejjel csomómentesen elkeverjük. Hozzáöntjük a többi tejet is. Lassú tűzön folyamatosan keverve felforraljuk és sűrűre főzzük. Még forrón beletesszük a cukrot és a sót, beleolvasztjuk az apróra tört csokoládé 2/3-át (a többit félretehetjük díszítéshez.) Hozzáadjuk a kiválasztott egyéb ízesítőanyagokat, majd poharakba / tálkákba öntve hagyjuk hűlni.

Vegán módra vagy édesítővel is elkészíthető. (Mi inkább a krémpudingot szeretjük, akinek így túl lágy, készítse egy kicsit több liszttel.)

Tejszínes kávétorta

Én nem tudom, hogyan kell.
Bármit. A "dolgokat".
Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)
- de, hogy is mondjam? nem: nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.

(Fodor Ákos)

A múlt hét vége felé megleptem magam egy kapcsos tortaformával, ugyanis ilyenem még nem volt. Persze nem létkérdés, Anyu még lábosban sütötte a születésnapi tortánkat. De voltak terveim, egy parfétortát is régóta nézegettem, végül kicsit más lett. Bár a mélyhűtőbe került néhány órára, de másnaptól már a hűtőben tartottam, mert a krém elég sűrű, és a tészta helyett használt keksz is jól megtartja a formát.
Három rétegből áll, az alsó egy kakaós-rumos kekszalap, a második egy főzött kávés-tejszínes réteg, a harmadik pedig egy kekszes-tejszínes krém.
Csak egyféle teljes kiőrlésű kekszet használtam, mert elfeleztem a mennyiséget, és külön ízesítettem az alsó réteghez. A krémrétegekbe pedig alig került cukor, mert egyrészt a keksz édes, másrészt a tejes kávét is szinte édesítés nélkül szeretjük. Úgy gondoltam, így a két pólus kellemesen egészíti ki egymást. (Erre azért is törekedtem, mert általában nem szeretem a kávés sütiket / desszerteket, a tejes-tejszínes kávét viszont igen. Gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka, talán egyrészt a túlzott édesítés/csokoládé az előbbiekben.)
Kicsit aggódtam, hogy válik el majd a formától, de gond nélkül ment.

Hozzávalók (egy 23 cm-es tortaformához): 40dkg édes, teljes kiőrlésű vagy tetszés szerinti keksz, 1 egész tojás és 1 tojás sárgája, 2ek magas zsírtartalmú kakaó, 1ek rum, 3,5dl tejszín, 1dl tej, 10dkg vaj, 2dl erős feketekávé, kb. 2ek cukor

Elkészítés: A kekszet ledaráljuk, majd elfelezzük. A vajat felolvasztjuk (mikroban.) Az egyik adag kekszhez adjuk a kakaót, a rumot és a vaj felét. Alaposan összedolgozzuk, majd egyenletesen a forma aljára terítjük. A keksz másik feléhez hozzáadjuk a vaj másik felét és darabosra morzsoljuk, majd félretesszük. A tojást és a tojássárgát a tejjel egyneműre keverjük, majd vízgőz felett folyamatosan keverve besűrítjük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a kemény habbá vert tejszínt. A krémet is elfelezzük, az egyik feléhez hozzáadjuk a 2dl kávét. Ettől kissé híg lesz, de majd a mélyhűtőben megköt és a kekszalap is beszívja egy részét. A kévés krémet a kekszalapra öntjük, és a mélyhűtőbe tesszük egy órára. A krém másik feléhez adjuk a cukrot (ízlés szerint.) Ha a kávés réteg megkötött, rászórjuk a félretett kekszet, majd ráöntjük a tejszínes krémet. Még egy órára mélyhűtőbe tesszük. (Később már tarthatjuk a hűtő valamelyik polcán.) Én friss, cukrozatlan tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel tálaltam. Utóbbi nem tudom, mennyire passzol hozzá gasztro-tudományos alapon, de a színéhez megy, és persze hálásabb fotóalany, mint a hófehér tejszín, amitől mindig tartok...

Nem túl édes sütemény, a törekvésem bejött, valóban egy pohár tejszínes kávéra hasonlít, amihez a keksz kellemes ráadásként társul.
Tudom, az utóbbi időben kicsit több volt a sütemény és a nehezebb étel - amit részben a tél, az ünnepek és a farsang indokol, de lassan visszatérünk majd a szelídebb kerékvágásba.

Fűszeres csokoládék

szavak voltak csak
halandó szavak
melyek visszaadták
íveit a földhöztapadt
repülésnek

(erős ildikó - szárnyak suhogása - részlet)

Nem csináltam most semmi különöset, éppen csak játszottam egy kicsit. Annak idején Anyu gyakran készített nekünk házilag csokoládét egy nagyon egyszerű recept alapján. Nagyon jó íze volt, az állaga is a bolti csokoládénak megfelelő, vagyis szobahőmérsékleten is szilárd.
Később én is elszórakoztam vele, a legnagyobb élvezetet az jelentette, hogy sokféleképpen lehetett formázni, feliratokkal ellátni, darabolni, csomagolni. Csak az volt a fontos, hogy előre kitaláljuk, mit is szeretnénk, mert a dermedés közben már késő volt variálni.
A hagyományos csokoládé jó esetben kizárólag kakaóból, kakaóvajból és cukorból áll (esetleg tej is van benne.) A házi kivitelezésben a szilárd állag elérését megfelelő sűrűségű cukorsziruppal lehetett megoldani, illetve a kakaóvaj "pótlására" a lehető legmagasabb zsírtartalmú kakaóport használni. (Ma már a kakaóvaj is beszerezhető.) Amennyiben tejes változat készült, folyadék helyett zsíros tejpor került a masszába.

A régi recept így hangzott: 50 dkg cukorból és 15dkg vízből szirupot kell főzni. (A szirup megfelelő állagát cseppentéssel ellenőrizzük.) 25dkg zsíros tejport 7dkg kakaóval és 1 csomag vaníliás cukorral el kell keverni, majd a kész szirupot erre ráönteni. Addig keverjük, míg kocsonyás nem lesz. Mielőtt megdermedne, hozzáadunk 10dkg vajat, majd előkészített formákba vagy tepsibe öntjük. Ha mintázni, feliratozni akarjuk, gyorsan kell dolgozni. (Kb. egy A4-es méretű / fél kg-os csokoládéra elegendő adag.)

Persze ma már sokféle jó minőségű csokoládé kapható, nem szükséges házilag készíteni, bár a recept mellett szól, hogy nincsenek benne felesleges dolgok. Valószínűleg át is lehetne alakítani kakaóvajjal, s esetleg a cukor mennyiségét csökkenteni - bár nem tudom, az állaga hogyan változna ekkor.

Én most - ahogy előre jeleztem - "nem főztem ki" semmit,
egyszerűen csak felhasználtam 2 tábla 75%-os étcsokoládét úgy, hogy vízgőz felett felolvasztva különböző porított fűszereket (őrölt szegfűszeget, fahéjat és kardamomot, csipetnyi borsot és sót kevertem bele, majd formákba öntöttem.

A formák mintája csak az egynemű csokoládék esetén érvényesül, darabos (mogyorós, mandulás, narancshéjas stb.) változatokat inkább sima formákban érdemes készíteni. Gasztroajándéknak is jó lehet.

Mézes-joghurtos édesség

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Sáfránysárkány adta az ötletet ehhez a végtelenül egyszerű édességhez. Natúr joghurt, méz többnyire van itthon, a nomádporta jóvoltából pedig dióval is lehetett tetézni, nem is beszélve a kevéske balzsamecetkrémről, amit az üveg alján találtam.
A nyári édességekhez amúgy is jó alapnak érzem a joghurtot, mert kicsit könnyebb, mint a tejföl, a tejszín, viszont savanykás. Kellemesen ellensúlyozza az édes hozzávalók ízét.

Hozzávalók (személyenként): 2dl natúr joghurt, 4-5 szem dió, 1-2ek méz, balzsamecetkrém

Elkészítés: A joghurtot szitában lecsöpögtetjük, hogy sűrűbb, krémesebb legyen. Ott lehet hagyni a hűtőben pár órára. Közben a diót megtörjük, a belét apróra vágjuk, és egy serpenyőben pár perc alatt kissé megpirítjuk. Ezután a joghurt felét egy tálba (vagy pohárba) tesszük, megszórjuk a dió felével, s megöntözzük egy kevés mézzel. Újabb réteg joghurt, majd dió, méz kerül rá. Végül - ha van - jöhet a balzsamecetkrém.

Trinity elégedett lehet velem: tovább szaporítom a gyorsan-könnyen ételek bejegyzéseit... (nem is szoktam mást főzni. Na jó, csak ritkán.)

Mézes bodzasörbet

Azt hiszem, idén nem lesz több bodzás recept. Fő beszerzőhelyemen, a Háros-sziget mellett ugyan még javában nyílnak a virágok. De most nekem elég. Apu már napok óta kérdezgeti, hogy mikor szedek megint bodzavirágot, hiszen legutóbb ő segített benne. Beadtam a derekamat, és vasárnap este hazafelé szedtem egy nagy csokorra valót. Először arra gondoltam, hogy Fűszeres Eszter-féle bodzapezsgő lesz belőle, de azután megláttam a receptben, hogy mennyi cukor kell hozzá - s akkor letettem róla. Igazából nem is szeretjük a pezsgőt, persze a bodzát annál inkább. Szörpöt idén nem volt kedvem csinálni, csak ivólé készült. Elidőztem még Duende palacsintatésztában sütött finom bodzavirágai előtt egy darabig, de ahhoz meg kívántam volna a cseresznyét (ahogy Nála láttam.) Nálunk még nincs. Csak kis zöld gubók. Illetve a szomszéd utcában már pirosak, de az nem a miénk...
Tejes dolgot nem akartam, egyébként is volt már idén orgonából, akácból fagylalt. Viszont eszembe jutott a sörbet. Tavaly nagy siker volt. Már csak azon töprengtem, miképpen tegyem bele a bodzát. Ezúttal nem akartam megfőzni, áztatgatni. Csak úgy megenni a virágot. Íme a recept:

Hozzávalók: 15 db jól kinyílt bodzavirág, 1 zöldalma, 1 nagy citrom héja és leve, 1 dl víz, 3-4ek méz

Elkészítés: a virágokat jól kiráztam, majd a turmix keverőpoharába lecsípkedtem a virágokat, amennyire csak lehetett: zöld részek nélkül. Hozzáadtam a megmosott, kicsumázott, felkockázott alma húsát (héjastúl), belereszeltem a citrom héját és ráöntöttem a levét is. Majd alaposan összeturmixoltam az egészet. Közben egy kis edényben meleg vízben elkevertem a mézet. Ezt is hozzáadtam a leturmixolt keverékhez, és betettem a mélyhűtőbe. Félóránként (úgy 5-6 alkalommal) robotgéppel átkevertem, majd ment vissza a mélyhűtőbe a fogyasztásig.

Nem túl édes, könnyed, frissítő desszert.

Császármorzsa kukoricadarából citromfüves limonádéval

Úgy döntöttem, hogy ma valami normális ételt jegyzek be végre a blogba. Nem pedig kísérletezésem eredményeit. Bár meg kell, hogy mondjam, nem így indult a dolog, mert - egyelőre még nem terveztem rózsázni -, reggel a fűben komolyabb mennyiségű lehullott rózsaszirmot találtam. Ami azt mutatja, hogy már vannak elnyílt virágok. Természetesen azonnal ellenőriztem a helyzetet, és nem is hagytam a szirmokat elkallódni... No de erről majd holnap.
Most vissza az eredeti témához. Úgy gondoltam, hogy ennyi virágos bolondság után az Olvasók szeretnének valami rendes fogásról olvasni. És ez majdnem az. Annyiból rendhagyó csak, hogy - régi tervemnek megfelelően - ezúttal kukoricadarából csináltam a császármorzsát. Gondoltam, hogy így is jó lesz. Nem is csalódtam. A kukorica egyébként nagyon laktató, és jó választás azoknak is, akik nem ehetnek valamilyen okból búzát.

Úgy terveztem, hogy éppen lesz csak édes, nem lesz benne tojás, és a zöldteás bodzazselémmel fogom enni. Ismét meggyőződhettem róla, hogy ez a zselé inkább savanykás lett, mint édeskés - jövőre is így csinálom majd.
Az ilyen ételek mellé víz, szóda vagy valami fanyar ital jár nálunk. Ekkor jutott eszembe a citromfű. Még a nomádportáról hoztam, és sok hasznos ötletet kaptam a felhasználáshoz, de valahogy nem volt kedvem foglalkozni vele. Azért - hogy mégse menjen tönkre - egy héttel ezelőtt felfőztem fél citrom levével és egy liter vízzel. Biztos állt legalább egy éjszakán át - még leszűrni sem volt kedvem. Másnap azért mégis megtettem. Beletöltöttem egy nagyobb üvegbe, és beraktam a hűtő oldalába, azzal, hogy majd csinálok vele valamit. Ma eszembe jutott. A jó sötét főzetből egy pohárba öntöttem, tettem hozzá még citromlevet (cukrot ezúttal nem.) Remek limonádé lett belőle, igazi hideg frissítő a nyárias melegben.

Császármorzsa kukoricadarából
Hozzávalók (1 főre): 1 pohár (2dl) kukoricadara, 1 pohár tej, 1 pohár víz, 2ek cukor (a sütéshez: olaj)

Elkészítés: a hozzávalókat egy tálban összekeverem. Néhány órát (mondjuk délig) állni hagyom, majd kevés olajon megsütöm. (Én jó morzsásan, kicsit lepirítva szeretem.) Ízlés szerint savanykás lekvárral (estleg porcukorral megszórva) fogyaszthatjuk.

Citromfüves limonádé
Hozzávalók: 1 nagy csomó citromfű, 1liter víz, citrom (és cukor/méz ízlés szerint)

Elkészítés: A citromfüvet fél citrom levével 1 liter vízben felfőzzük. Letakarva állni hagyjuk, másnap leszűrjük. Citrommal (és ízlés szerint cukorral/mézzel) ízesítjük. Fogyasztás előtt jól behűtjük.

Mákos nudli teljes kiőrlésű liszttel

Ahogy ígértem, megint egy kis szénhidrát. Teljes kiőrlésű lisztet elég sok dologba teszek egy ideje, de csak ilyen lisztből nagyon ritkán készítek ételeket. Viszont például száraztésztából már szinte mindig ilyet veszek. A magyaros, megszokott ízekhez és bizonyos süteményekhez, kelt tésztákhoz kevésbé megy (s persze másképp is viselkedik, mint a fehér), ezért ott keverem vagy elhagyom. Mákos nudli is készült már kizárólag teljeskiőrlésű lisztből nálam, de ott a liszt domináns íze annyira "eltakarta" a krumplit, hogy nem is emlékeztetett egyik gyerekkori kedvencemre. A színéről nem is beszélve. Ezúttal tehát kevertem a liszteket, s így nagyon kellemes lett a végeredmény.
A recept: 1kg krumplit héjában megfőztem, langyosra hűtöttem, majd áttörtem. 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszttel, 20 dkg rétesliszttel, 5 dkg vajjal és 2kk sóval tésztává gyúrtam. Centi vastagra nyújtottam, majd a lapot 3cm széles csíkokra vágtam, végül a csíkokat daraboltam tovább. (Tehát nem a szokott módon formáztam a nudlit, nem is sodortam ki.) Sós, lobogó vízben kis adagokban kifőztem, és kivajazott tálba tettem, kevés vajjal meg is locsoltam. Darált mákkal ettük a korábban posztolt leves után.

Kókuszkrémes sütemény a barátoknak

Az elmúlt napokban több gasztrobloggertől is kaptam virtuális-baráti ölelést. Ha nem bánjátok, nem sorolnám fel a neveket, mert nem szeretném, ha bárki is kimaradna csupán az én figyelmetlenségem miatt. Inkább ezzel a süteményrecepttel fejezném ki köszönetemet feléjük, s persze mindenki felé, aki figyelemre méltatja blogom. Egyúttal azt is külön köszönöm, hogy az oldalsávon lévő kérdésekre egyre többen válaszoltok.
És akkor jöjjön a recept. Nagyon egyszerű, gyors és tojásmentes sütemény azoknak, akik néha vágynak valamilyen krémes kényeztetésre. Ötleteket loptam hozzá innen-onnan, de végül úgy gondoltam, hogy a krémet Anyu szakácskönyvéből merítem, azaz hogy az alapokat. Ugyanis én a főzött krémeket szeretem. Az említett receptkönyvben több ilyen is van, citromos, csokoládés, vaníliás, és folytathatnám a sort. A közös azonban az alap:
2 dkg lisztet csomómentesen elkeverünk 2 dl tejben, majd főzéssel (folyamatos kevergetés mellett) besűrítjük. Félrehúzzuk a tűzről, és belekeverünk még forrón 10 dkg cukrot. Ha lehűlt, 10 dkg vajjal habosra keverjük, s ekkor tesszük bele az ízesítő anyagokat, attól függően, hogy milyen krémet szeretnénk. (Nekem a citromos a nagy kedvencem.) Az ily módon elkészített krémekkel jól tölthető a sütemény, van tartása, nem kell bele zselatin vagy egyéb általam nem kedvelt dolog (pl. keményítő).
De most vissza a kókuszos változathoz: a fenti módon elkészített krémbe 10 dkg kókuszt kevertem, majd 250 ml habbá vert tejszínt.
A sütemény alapját 32 dkg teljeskiőrlésű mézes kekszből készítettem úgy, hogy a ledarált kekszet 18 dkg olvasztott vajjal és 3 ek kakaóval összekevertem. A keverék felét egy kisebb tepsibe terítettem, másik felét morzsásra törtem, s mindkettőt kitettem hűlni. Közben elkészült a krém, azt is hűtöttem kicsit. Végül összeállítottam a süteményt: az alapra rákentem a kókuszkrémet, és megszórtam a félretett morzsával. Egy óra hűtés után szépen szeletelhető. (A tejtermékek növényi megfelelőivel a vegán étkezésűek is könnyen elkészíthetik.)

Narancsos-mézes almakompót

Hetek óta akartam már almakompótot főzni, de mindig jött valami más. Közben a bloggertársak szorgalmasan posztolták saját finomabbnál finomabb változataikat. Gyerekkoromban nálunk birs és szilva is került bele, és főként melegen szerettem. Most azonban csak apró szemű, komjáti piros alma akadt itthon. Elhatároztam, hogy nem lesz benne cukor, csak egy kis méz, és valamilyen citrusféle. A fűszerekkel is csínján bántam. Végül igazi ünnepi ízkompozíció született, és a korábban előkészített (saját termésű) erőspaprikát is eltettem, mert a kompót úgy volt jó, ahogy volt.
A hozzávalók: 6-8 apró alma, egy egész narancs, fél citrom, 3 ek méz, egész szegfűszeg, fahéj
Az almákat meghámoztam, miközben azon gondolkodtam, hogy muszáj-e. Talán nem. Most mégis megtörtént, de azért a héjából a szép darabokat félretettem, majd belefőztem a kompótba. A gyümölcsöt cikkekre vágtam, hozzáadtam a fűszereket. A fél citromból egy szeletet félretettem, a többi levét kifacsartam, és ráöntöttem az almára. Annyi vizet adtam hozzá, hogy éppen csak ellepje. Felforraltam és pár percig főztem. Közben az egész narancsból is eltettem egy szeletet, majd a levét a már takarékra vett kompóthoz adtam. Végül belekevertem a mézet és beledobtam a félretett gyümölcskarikákat. Félrehúztam a tűzről, és az első adagot még azon melegében - természetesen a fotózás után - befalatoztam.
(Ezt a bejegyzést ismételve posztolom, mert technikai okokból elsőre nem jelent meg az egyik gyűjtőoldalon. A korábban érkezett megjegyzéseket is bemásoltam.)

Sült gyümölcsrizs egyszerűen

Vendégekre számítottunk kissé bizonytalanul a hétvégén, azonban sem tej, sem liszt nem akadt most a nomádportánkon, így körülnéztem, milyen édességet lehetne készíteni. A tojás és a rizs láttán először nagymamám rizskochja jutott eszembe, amit rendszerint csokoládéöntettel ettünk, azonban a tojástól való viszonylag újkeletű idegenkedésem okán végül mást gondoltam ki.
A rizst vajon kissé megpirítottam, majd vízzel majdnem-puhára főztem. Közben mazsolát és mézet kevertem bele. Édességekbe való fűszereim is a fővárosban maradtak, így csak egy kis vaníliát és citromhéjat tudtam beletenni. Később tepsibe öntöttem és meglocsoltam egy egész narancs levével, megszórtam almadarabokkal. Végül összesütöttem. A kerti citromfű persze nem jutott eszembe. (Csokoládéöntet viszont készült, de a citrusos-gyümölcsös ízvilág miatt inkább anélkül ettük.)

Mézes-mákos nyalánkság

Ezt a könnyű kis desszertet ebéd előtt 10 perccel dobtam össze. Nem akartam a melegben semmilyen tejes dolgot, sem süteményt. Csak egy kis mákos, édes ízt. Találtam a hűtőben néhány érett banánt, ehhez jött a többi belevaló. A recept egészen egyszerű:

4 közepes méretű banán
2 dkg vaj
4 ek méz
1 ek liszt
1 ek víz
néhány csepp citromlé
2 ek darált mák

A vajat megolvasztottam, rádobtam a centis szeletekre vágott banánt. Kissé átsütögettem, rászórtam 1 ek lisztet. Hagytam sűrűsödni. Ezután hozzáadtam a mézet, a vizet és pár csepp citromlevet. Végül belekevertem a mákot, s már le is húztam a tűzről. A mennyiség 2 személyre elegendő.